Skip to main content

Full text of "Bethlen Gábor és udvara, 1580-1629"

See other formats 


lSÍl^lÍÍSiÍ!ÍíÍía|i'i:íj 


^■'*. 


Digitized  by  the  Internet  Archive 

in  2010  with  funding  from 

University  of  Toronto 


http://www.archive.org/details/bethlengborsOOgind 


^-\ 


PRO   LEGE   ET    GREGE 


Pro  GRLGE  PKO/'mdíiJiynanám  LEGE    tiümteir' 
Le^e  Da    mfiu    e^  rcmclAdis,  atch    ^^^^ 


Czímkép. 


BETHLEN    GÁBOR   ARCZKÉPE 
Gróf  Apponyi  Sándor  birtokában  levő  egykorú  rézmetszetről. 


MAGYAR 
TÖRTÉNETI    ÉLETRAJZOK 

A    MAGYAR   TUDOMÁNYOS   AKADÉMIA 

És 

MAGYAR   TÖRTÉNELMI    TÁRSULAT    MEGBÍZÁSÁBÓL 


SZERKESZTI 


SZILAGYI   SÁNDOR 


BUDAPEST 

FRANKLIN- TÁRSULAT    KÖNYVNYOMDÁJA 

1890 


i/~cuy<^ 


BETHLEN    GÁBOR 
ÉS    UDVARA 


1580    1629 


írtak 


GINDELY  ANTAL  És  ACSÁDY  IGNÁCZ 


BUDAPEST 

A    MAGYAR    TÖRTÉNELMI    TÁRSULAT    KIADÁSA 

1890 


^  \  \j  rv  /i  /(  -^ 

■74 


Y  OF  1 


Q^^t 


PB 

73? 


■►tjry 


I.    DISZÍTMÉNYEK    BETHLEN    cArOR    IDEJÉBŐL. 


2.    GYULAFEJÉRVÁR.    A    BETHLEN-HÁZ    RÉSZLETE. 


EVEK  hosszú  során  át  foglalkozom  a  harmincz  éves  háború 
történetével.  Kutatásaim  közben  íigvelmem  mindin- 
kább  Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelemre  irányult  s  minél 
alaposabban  megismertem  egyéniségének  jelentőségét,  an- 
nál jobban  beláttam,  hogy  kora  eseményeinek  fejlődésére 
ép  olyan,  ha  nem  nagyobb  befolyást  gyakorolt,  mint  ama 
világtörténelmi  tragoedia  más  kimagasló  alakjai,  mint  Mans- 
feld,  Thurn,  Halberstadti  Keresztély,  IV.  Keresztély  dán 
király,  Miksa  bajor  választó  s  hogy  csupán  sikereinek 
nagysága  tekintetében  marad  el  Gusztáv  Adolf,  Waldstein 
vagy  Richelieu  mögött.  Most  összefoglaló  képet  akarok 
nyújtani  uralkodásáról  s  habár  főleg  diplomacziai  és  kato- 
nai működését  tartom  szem  előtt,  e  tekintetben  e  kép 
olyan  teljes,  minőt  a  forráskutatás  jelen  állapotában  egy- 
átalán  csak  nyújtani  lehet. 

Munkámat  a  tárgy  s  az  anyag  természete  két  egye- 
netlen korszakra  osztja.  Az  első  1622-ig,  a  második  Beth- 
len haláláig  1629-ig  terjed.  Az  első  korszakra  nézve  a 
harmincz  éves  háború  történetéről  írt  nagy  munkám  négy 
kötetében  tett  tanulmányaim  összegezésére  szorítkozom, 
de  figyelembe  veszem  Szilágyi  Sándor,  Üváry  Lipót  s 
mások  időközben  kiadott  okmánygyűjteményeit.  Munkám 
ez  első  része  rövidebb,    mert  nem   akartam    ismert  s  sok- 

1* 


4  GINDELY   ANTAL  :    BETHLEN    GÁBOR. 

szor  ismertetett  részletek  ismétlésével  fárasztani  az  olva- 
sót. Annál  behatóbban  foglalkozom  az  1622 — 1629-ki  idő- 
szakkal, s  itt  már  eddig  nagyobbára  ismeretlen  vagy  fel- 
használatlan anyagból  igyekszem  megvilágítani  Bethlen 
Gábor  tevékenységét  s  a  nagy  politikai  czélokat,  melyek 
valósításán  fáradozott.*  , 

*  Gindely  Antal  a  magyar  származású  prágai  egyetemi  tanár  a  harmincz  éves 
háború  korszakának  kitűnő  történésze,  jelen  müvét  kizárólag  e  vállalat  számára 
írta  —  úgy  hogy  az  egyelőre  másutt  nem  is  fog  megjelenni.  Az  eredetileg  németül 
írt  munkát  Acsádi  Ignácz  úr  volt  szíves  lefordítani. 


I 


3.    BETHLEN-SZOBA    ILLYEN. 


-^  %.'i 


4.  A  SZOBA,  MELYBEN  BETHLEN  GÁBOR  SZÜLETETT. 


I. 


BocsKAY  István,  az  erdélyi  fejedelemség  újjá  alkotója 
csak  nagyon  rövid  ideig  élvezhette  sikereit  s  már  1606 
december  29-én  meghalt  vizi  betegségben.  Végrendeleté- 
ben azt  ajálotta  Erdély  rendéinek,  válasszanak  magyar- 
országit fejedelmökké,  mert  a  míg  Magyarország  királyai 
német  nevet  viselnek,  szükséges,  hogy  magyar  fejedelmek- 
ben leljék  ellensúlyokat.  Halála  után  Rákóczy  Zsigmond 
és  Homonnay  Bálint  —  ip  és  vő  —  versenyeztek  a  trónért. 
Az  erdélviek  amazt  választották,  a  törökök  viszont  ez 
utóbbi  mellett  nyilatkoztak.  De  minthogy  Homonnay  kép- 
telen volt  a  rendek  rokonszenvét,  Rákóczy  pedig  a  porta 
jóváhagyását  megnyerni,  mindketten  csalatkoztak  törekvé- 
seikben s  hátrálni  kényszerűitek  az  ifjú  Báthory  Gábor 
előtt,  kit  Rákóczy  leköszönése  után  Erdély  rendéi  ií)o8 
martius  5-én  fejedelmökké  választottak.  Hogy  a  porta 
hozzájárulását  kinyerje,  Bethlen  Gábort,  ki  tettel  és  tanács- 
csal nagyban  előmozdította  Báthory  megválasztását,  Kon- 
stantinápolyba  küldötte  ;  a  követ  czélt  is  ért  azon  felté- 
tellel, ha  az  új  fejedelem  átengedi  Lippa  és  Jenő  vég- 
várakat, melyeket  még  Bocskay  a  töröknek  igért  volt. 


GINDELY  ANTAL 


Nem  ekkor  történt  először,  hogy  Bethlen  Gábor  szé- 
lesebb körök  figyelmét  magára  vonta.  Már  néhány  esz- 
tendő óta  előtérben  állott.  Ezt  nem  származásának  köszön- 


5.  ir,LYE.  bkthLen  szülőháza. 


hette,  mert  noha  családja  régi  nemes  család  volt,  sohasem 
voltak  kiterjedt  jószágai. 

O   maga  azt  állította  ugyan,  hogy  ősei  a  vajdai  méltó- 


BETHLEN  GABOK. 


6.    RÉSZLET    AZ    ILLYEI    KASTÉLYBÓL. 


Ságot  viselték,*  de  a  család  szerény  vagyoni  viszonyai 
alig  igazolják  e  föltevést.  Atyja  jeles  lovas  kapitány  volt, 
magasabb  nyilvános  tisztségeket  is  viselt,  de  nagy  vagyont 
ő  sem  bírt  szerezni, 

Bethlen  Gábor  1580-ban  született.  Ifjú  korában  ala- 
pos oktatásban  részesült ;  nemcsak  diákul  tanult  meg,  ha- 
nem kifejlődött  benne 
a  tudományok  és  mű- 
vészetek iránt  való 
meleg  érdeklődés  is, 
mely  később  nagy  ará- 
nyú díszes  építkezései- 
ben, tanintézetek  ala- 
pításában, tudós  fér- 
fiakkal való  érintkezé- 
seiben jutott  kifeje- 
zésre. Csakhogy  az  ifjú  nem  sokáig  szentelhette  magát  a 
tanulásnak ;  már  tizenhét  éves  korában  a  vitézi  mester- 
ségre adta  magát,  mely  akkor  a  nemes  ifjak  legillendőbb 
foglalkozásának  tekintetett.  Már  atyja  közelebbi  viszonyba 
lépett  volt  Báthory  István  lengyel  királylyal,  a  fiú  pedig 
még  szorosabban  csatlakozott  Báthory  Zsigmond  fejede- 
lemhez, elkísérte  őt  utazásain  s  egy  ily  alkalommal  meg- 
látogatta Rudolf  császár  udvarát  is  Prágában.  Midőn 
Zsigmond  a  trónról  lemondott  és  Basta  György  császári 
hadvezér  vitte  Erdélv  kormánvát,  Bethlen  eltávozott  az 
országból,  de  nem  bizonyos,  azért-e,  mert  szülőfölde  szo- 
morú állapotai  keserítették  el,  vagy  azért-e,  mert  valamely 
okból  büntetéstől  kellett  félnie  ?** 

Egy  ideig  Nándor-Fejérvárt   tartózkodott,  ismeretessé- 

*  Bethlen  ezt  Sennyey  püspökkel  foly-  tiusztáv    Adolfnak    küldött   jelentésében 

tátott  beszélgetésében,  melyről    alantabb  Szilágyi  Sándor  :  Tört.  Tár  1882.  Strass- 

még  lesz  szó,  állította  s  ezért  Magyaror-  burg  igen    barátságos   indulattal    viselte- 

szág  főbb  nemességéhez  számítottamagát.  tett  Bethlen  iránt,  miért  is  állítását  alig 

**  Ei    utóbbit   állítja   Strassburg    Pál  lehet  merően  rágalomnak  venni 


GINDELY  ANTAL 


get  kötött  egy  dúsgazdag  olasznak  a  feleségével  s  vele 
szoros  viszonyba  lépett.  De  midőn  a  nő  végleg  el  készült 
válni  férjétől,  hogy  Bethlenhez  csatlakozzék,  ez  szakított 
vele,  mert  nem  akarta  magát  örökre  lekötni  irányában. 
Inkább  a  fáradalmas  katonaélethez  tért  vissza,  újra  hadi 
szolgálatot  vállalt  és  török  párton  részt  vett  Székes-Fejér- 
vár ostromában.  Ez  alkalommal  összebarátkozott  a  tatár 
khán  egyik  fiával,  a  ki  bőven  ellátta  pénzzel,  lovakkal  s 
másféle  ajándékkal.  Utóbb  jelen  volt  Lippa  ostrománál, 
mely  várat  gróf  Dampierre  védte  a  magyar  elégedetlenek 


7.    LŐRÉSEK    AZ    ILLYEI    KASTÉLYBAN. 


és  a  törökök  ellen.  Egy  kirohanás  alkalmával,  melyet  a 
németek  éjnek  idején  az  ostromlók  táborára  tettek,  Beth- 
len mindenét  elvesztette,  a  mit  a  tatár  khán  fiától  kapott. 
Egyetlen  egy  lova  sem  maradt  s  egyedül  és  gyalog  szer- 
rel kellett  menekülnie. 

Utóbb  azonban  ismét  eljutott  Székes-Fejérvárra  s  ott 
megszerzé  a  nagyvezír,  a  török  főparancsnok  kegyeit. 
A  bizalmas  társalgás  óráiban  keservesen  panaszolta  neki 
szülőföldjének  nyomorú  sorsát ;  figyelmeztette,  hogy  Er- 
dély megszabadítására  soha  kedvezőbb  pillanat  nem  kinál- 


^  HJ 


-       U 


BETHLEN  GÁBOR. 


kozott,  mint  most.  A  nagyvezír  hitelt  adott  biztatásainak 
s  az  ő  segélyezésével  történt,  hogy  Bethlen  a  Bocskay 
fölkelésében  II.  Rudolf  ellen  kiváló  szerepet  játszhatott. 
E  közben  (1605  május  derekán;  feleségül    vette    egy   nem 


8.    BOCSKAY    ISTVÁN. 


rég  elhalt  magyarországi  főúrnak,  Károlyi  Lászlónak  leá- 
nyát Zsuzsannát,  s  ez  által  Magyarországon  is  befolyásra 
tett  szert.* 


*  Külföldi  források  s  egy  pár  erdélyi  szász  író  azt  állítják,  hogy  Bethlen  első 
neje  a  Székely  Mózes  özvegye  lett  volna.  Székely  Mózes  özvegye  Komis  Anna 
volt,  a  Kornis  Farkas  leánya,  Bethlennek  különben  is  rokona.  E  házasságról  a  ma- 
gyar források  semmit  sem  tudnak. 

Magyar  Tört.  Életr.  1889—90.  -      2 


lO 


GINDELY  ANTAL 


Noha  immár  Erdély  főurai  közt  is  jelentékeny  helyre 
vergődött,  Bocskay  halála  után  maga  nem  lépett  elő- 
térbe, hanem  csak  a  Báthory  Gábor  választása  érdeké- 
ben működött.  A  mint  Konstantinápolyban  már  jelzett 
küldetését  jó  eredménynyel  bevégezte,  haza  tért  Erdélybe, 
hol  időközben  hatalmas  ellenzék  kezdett  támadni  Báthory 
ellen,  ki  csak  érzéki  vágyai  kielégítésére  gondolt,  számos 
előkelő  családot  meggyalázott  s  ellenfeleit  kérlelhetlenül 
üldözte. 


^^ú 


>-vX>' 


J^r)^,J  -  """^ 


g.    NAGY-SZEBENI    SZOLDICS-BASTYA. 


Utóbb  —  r6io-ben  —  Bethlen  másodízben  Konstanti- 
nápolyba  utazott  a  fejedelem  érdekében.  Ez  ellen  ekkor 
összeesküvés  keletkezett,  melyben  többen  vettek  részt  azok 
közül,  kiknek  nejét  vagy  leányát  Báthory  megbecstelení- 
tette.  De  az  összeesküvést  fölfedezték,  részeseit  kivégezték 
s  jószágaikat  elkobozták.  A  nyugalom  azonban  nem  állott 
helyre.  A  szászokkal  is  viszálkodás  támadt  s  Báthory 
Brassót  és  Szebent  vívta.  II.  Mátyás  király  —  akkor  még 
nem  császár  —  szintén  arra  kezdett  gondolni,  hogy  Erdélyt 


BETHLEN  GÁBOR. 


II 


megszerezze  s  e  czélból  Forgách  Zsigmond  országbírót 
25.000  emberrel  az  országba  indította.  De  a  vállalat  meg- 
hiúsult, mert  a  törökök  a  védelemben  támogatták  Báthoryt 
s  így  Forgáchnak  meg  kellett  hátrálnia. 

E  sikertől  elvakítva  a  fejedelem  még  durvábban  garáz- 
dálkodott, mint  azelőtt  s  végűi  híveit  és  barátait  is  fenve- 
gette.  Bethlen,  a  ki  időközben  a  portáról  haza  érkezett, 
a  maga  életét  szintén  veszélyeztetettnek  hitte  s  a  törökhöz 
menekült  Temesvárra,hol 
mint  mutaferika  napi  120 
oszpora  fizetéssel  alkal- 
mazást nyert.  Hogy  a 
porta  kegyeit  megtartsa, 
Báthory  új  követet,  Gé- 
czy  Andrást  küldte  Kon- 
stantinápolyba,  ki  azon- 
ban küldője  bizalmát  ki- 
játszva, ellene  fondorko- 
dott, a  fejedelemséget  a 
saját  számára  eszközölte 
ki  s  azon  Ígéretet  nyerte, 
hogy  törekvéseiben  a  tö- 
rök hadak  is  támogatni 
fogiák.  De  mihelyt  a  háborút  megkezdette,  megveretett  s 
Báthory  a  további  veszély  ellen  azzal  igyekezett  magát 
biztosítani,  hogy  minél  szorosabban  csatlakozott  a  bécsi 
udvarhoz  s  16 12  december  24-én  formaszerúen  elismerte 
II.  Mátyás  magyar  király  felsőbbségét. 

Mindezt  Bethlen  a  legélesebben  szemmel  tartotta  s 
immár  elérkezettnek  vélte  az  időt,  hogy  a  saját  vágyait 
kielégítse  s  a  fejedelmi  széket  önönmagának  szerezze  meg. 
Minthogy  Báthory  a  II.  Mátyás  királylyal  kötött  szerző- 
dés folytán  elszakadt  a  portától,  Bethlen  Drinápolyba 
ment,  hol  a  szultán  akkor  épen  tartózkodott ;  ott  sikerült 


10.    BETHLEN-CZIMER    A    SZOLDICS-BÁSTYÁBAN. 


j2  GINDELY  ANTAL 

is  kieszközölnie  a  fejedelemséget.  1613  május  i-én  a  nagy- 
vezír  Bethlen  Gábort  Erdély  fejedelmévé  kiáltotta  ki,  ki 
viszont  már  előbb  évi  adófizetésre  és  Lippa  és  Jenő  várak 
átengedésére,  melyek  még  ekkor  sem  voltak  török  kézen, 
kötelezte  magát.  Eleinte  nem  kedvezett  vállalatának  a 
szerencse.  De  csakhamar  Bethlen  jókora  török  haddal  és 
a  tatár  khán,  a  moldvai  és  havasalföldi  vajdák  kíséreté- 
ben nvomult  Erdélybe.  Minthogy  Báthory  csupán  10.000 
főnvi  sereget  tudott  a  sokkal  erősebb  ellenség  elé  állítani, 
nem  bocsátkozott  döntő  csatába,  hanem  Nagyváradra  me- 
nekült. A  fejedelmétől  elhagyott  sereg  nagyobb  részt  Beth- 
lenhez állt  át,  a  ki  Kolosvárra  országgyűlést  hirdetett, 
mely  16 13  oct.  23-án  egyhangúlag  fejedelemmé  választotta. 
Időközben  a  királyi  csapatok  néhány  tiszte  Szilasy  János, 
Ladányi,  Zambó  Géczy  Andrással  szövetkezve  meggyil- 
kolta Báthoryt.  De  a  gyilkosokat  mind  utolérte  a  nemesis 
keze.  Medgyesen  a  nép  agyonverte  Ladányit,  míg  Szilasyt 
és  Zambót,  kik  a  templom  tornyába  menekültek,  az  ab- 
lakból dobták  le  az  utánok  nvomuló  drabantok. 

Bethlen  immár  versenvtárs  nélkül  állt  tehát.  De  bármi 
nagy  erőködéseket  kellett  a  trón  megszerzéséért  kifejte- 
nie, még  nagyobbakra  volt  szüksége  a  végből,  hogy  azt, 
a  mit  elért,  meg  is  tartsa  s  Erdélyből,  a  belső  küzdelmek 
és  külső  befolyások  által  mélyében  fölkavart  vazall-állam- 
ból  életre  való,  virágzó  országot  alkosson.  Kezdettől  fogva 
megvolt  benne  a  szándék  s  e  végből  először  is  azon  fára- 
dozott, hogy  rendet  hozzon  a  zűrzavaros  belviszonyokba. 
Szilárd  alapra  kívánta  fektetni  a  maga  uralmát,  hogy 
azután  nemesen  felfogott  uralkodói  hivatását  teljesíthesse 
s  a  külső  támadások  ellen  is  sikeresebben  védekezhessék. 
Mindjárt  az  első  országgyűlésen,  melyet  1614-ben  Med- 
gyesen tartott,  a  Báthory  Gábor  által  törvényellenesen 
elitélteket  visszahelyezte  jószágaik  birtokába  s  intézkedé- 
seket tett,    hogy    az    ország   belső    békéje    megszilárduljon 


MEDGYES.    A   TORONY,    MEI.YKÓL   SZILASSYT    LEDOnTÁK. 
Cserna  Károly  eredeti  rajza  után 


BKTHLEN  GÁBOR. 


13 


>-^'. 


II.    MEDGYES:    PARASZT-TORONY. 


14 


GINDELY  ANTAL 


s  a  különböző  hitfelekezeteknek  templomaik  és  iskoláik 
zavartalan  birtoka  biztosíttassák. 

A  mint  a  belső  dolgokat  valamikép  rendbe  szedte,  nyom- 
ban ellensúlyozni  igyekezett  a  külső  veszélyeket,  melyek 
uralkodását  fenyegették.  Az  akkori  nagyvezír  azzal  a  terv- 
vel foglalkozott,  hogy  Erdélyt  közvetlenül  meghódoltassa 
a  portának  s  öt  közigazgatási  kerületre  ossza  fel.  Csakhogy 
ezt  a  tervet  Bethlen  Gábor  hamar  meghiúsította  s  az  ellen- 
állás, melylyel  a  törökök  Erdélyben  találkoztak,  meg- 
győzte őket,  hogy  tervök  a  legkomolyabb  nehézségekbe 
ütközik  s  hogy  Mátyás  római  császárral  és  magyar  ki- 
rálvlval  is  háborúba  keverné  őket.  Tónak  látták  tehát 
szándékukat  egyelőre  elejteni.*  Bethlen  eszélyes  és  előzé- 
keny magaviselete  szintén  nagy  mértékben  elősegítette, 
hogy  a  porta  lemondott  hódító  terveiről.  A  fejedelem 
diplomatiai  ügyességének  ez  volt  egyik  legnagyobb  vív- 
mánya, melyet  el  tudott  érni  a  nélkül,  hogy  bármi  gyenge- 
séget mutasson,  mi  őt  játéktárgvgyá  sülyesztette  volna  a 
török  államférfiak  kezében. 

Míg  ekképen  a  török  részről  közvetlenül  fenyegető 
veszedelmet  elhárította,  másfelől  keletkeztek  bajok.  II.  Má- 
tyás császár  és  király  támadást  készített  elő  Erdély  ellen. 
Nem  akarta  Bethlent  fejedelemnek  elismerni  s  később  is 
csak. azon  föltételhez  tűzte  az  elismerést,  ha  Bethlen  Nagy- 
váradot, a  régi  Zápolya-féle  birtokot  átengedi,  összeköt- 
tetéseit a  portával  megszakítja  vagyis  a  portához  való  hű- 
béresi viszonyt  széttépve  a  császár-király  vazallusává  lesz, 
s  neki,  nem  pedig  a  töröknek  adja  át  Lippa  és  Jenő  vá- 
rakat. Minthogy  Bethlen  e  föltételeket  visszautasította, 
Bécsben  meg  akarták  őt  buktatni  s  e  czélból  támogatták 
Homonnay  Györgyöt,  a  ki  Erdélyt  a  katholikus  párt  se- 
gedelmével igyekezett  hatalmába  keríteni. 

*  OvÁRY    Lipót :    Oklevéltár    Bethlen    Gábor    dipl.     összeköttetései     történetéhez 
460.  oldal  s  más  helyeken. 


BETHLEN  GABOK. 


Mátyásnak  azonban  végre  is  el  kellett  állania  Homon- 
nay  nyilvános  támogatásától,  mert  valamint  a  magyar  or- 
szággyűlés, akképen  a  császár  által  Linczbe  összehívott 
osztrák  ((generális  gyűlés »  (az  összes  ausztriai  tartománvok 
országgyűlései  sem  akart  hallani  a  háborúról.  Mátyás  tehát 
beletörődött  a  Bethlen  elismerésébe  azon  kikötéssel,  hogv 
ő  valamint  Erdélv  rendéi  elismerik  összetartozandóságu- 
kat  a  magyar  koronával  s  a  császárt,  mint  Magyarország 
királyát,  minden  ellenségével  szemben,  csupán  a  törököt 
véve  ki,  támogatni  Ígérik.  Mátyás  ellenben  lemondott  Vá- 
radról s  visszaadta  a  fejedelemnek  mindazon  helveket  is, 
melyeket  Báthory  Gábor  halála  után  megszállott.  Bethlen 
ekkor  készségesen  kötelezte  magát  a  vallásszabadság  fen- 
tartására  is,  mi  Erdély  katholikusainak  nagy  hasznára  vált; 
a  jezsuiták,  kik  régebben  kiűzettek  az  országból,  vissza- 
térhettek s  újra  birtokba  vették  a  kolosmonostori  templo- 
mot és  iskolát. 

E  kiegyezési  tárgyalásokhoz,  melyek  eredményét  a 
császár  és  Bethlen  1615  május  havában  szentesítették,  fű- 
ződtek a  bécsi  udvar  és  a  porta  között  szintén  megindult 
alkudozások  az  utóbbi  évek  eseményei  által  megzavart 
zsitvatoroki  béke  megújítása  tárgyában.  Ezek  is  sikerre 
vezettek  (16 15  július  14-iki  egyezmény  Bécsben),  ámbár  a 
törökök  nem  bocsátották  vissza  ama  helységeket,  melye- 
ket időközben  behódoltattak. 

Alighogy  ez  ügyeket  rendezték,  a  szultán  figyelmez- 
tette Bethlen  Gábort,  hogy  Ígéretéhez  képest  adja  át  Lippa 
és  Jenő  várait.  Bécsben,  hogy  a  fejedelemnek  bajt  okoz- 
zanak, mindenképen  meg  igvekeztek  nehezíteni  Ígérete  be- 
váltását. Khlesl  bíbornok,  a  császár  minisztere,  Homonnay 
György  útján  meg  akarta  vesztegetni  a  két  vár  őrségét, 
hogy  fegyveres  ellenállással  hiúsítsák  meg  az  átadást.  Csak- 
hogy a  fejedelem  ezt  a  fondorlatot  is  ártalmatlanná  tette. 
Föltétlenül    ura    lett    a    mozgalomnak,    legyőzte  az  ellene 


i6 


GINDELY  ANTAL 


küldött  hadakat,  leverte  az  ellene  támasztott  forradalmat, 
s  hogy  Erdélyt  nagyobb  bajoktól  megmentse,  összehívta 
a  rendeket  Segesvárra  (1616  oct.  9.I,  leplezetlenül  feltárta 
előttök  a  helvzetet,  s  ezek    elhatározása    értelmében    Lip- 


12.    KHLESL    BÍBORNOK    ARCZKÉPE. 


pát  átadta  a  töröknek,  Jenőt  azonban  nem.  A  szultán 
ezzel  nem  volt  megelégedve  s  ragaszkodott  Jenő  átadásá- 
hoz is.  Bethlen  Gábor  diplomacziai  ügyessége  azonban 
kimeríthetetlen  volt  új  meg  új  okok  és  ürügyek  kitalálá- 
sában, melyekkel  Jenő  átadását  egyre  húzta-halasztotta. 
Az    évi    adót,    melynek  fizetésére  kötelezte  magát,  szintén 


BETHLEN  GÁBOR. 


17 


nem  fizette  ;  eleinte-  azzal  mentegetődzött,  hogy  jövedel- 
meit a  Mátyás  császár  ellen  való  védekezésre  kénytelen 
fordítani ;  utóbb  talán  más  kifogásokat  használhatott,  mert 


/^Y^^  hío^<ií^' 


13.    KHLESL    BÍBORNOK    ALÁIRÁSA. 


1619-ben  történt  először,  hogy  egy  esztendei  adót  15.000 
forint  értékben  beküldött  Konstantinápolyba.  Erre,  mint 
látni  fogjuk,  komoly  okok  indították. 


■f  ^t, 


'  ^ 


f-  -m. 


% 


•3^- 


-^1   - 


14.    SEGESVÁR. 


11. 


Mátyás  császár-királyt  az  161 8-ban  kitörő  cseh  lázadás 
a  legveszélyesebb  helyzetbe   juttatta.    Ez  okozta,  hogy  el- 

Majjyar  Tört.  Életr.   1889 — 90.  3 


GINDELV  ANTAL 


GYŰLÉS-TEREM. 


állott  minden  további  tá- 
madástól Bethlen  ellen  s 
összes  vágyai  abban  össz- 
pontosultak, hogy  a  béke  s 
a  tényleges  birtokállomány 
Magyarországon  zavartala- 
nul fentartassék.  Ugyanez 
okok  azonban  Bethlen  Gá- 
bort épen  az  ellenkezőre 
ösztönözhették.  Eddig  a  fe- 
jedelem megelégedett  Er- 
dély birtokával.  Most  ellen- 
ben elérkezettnek  látszott 
az  idő,  hogy  terveit,  melyeket  eddig  legfölebb  magasröptű 
ábrándképen  táplált,  valósítsa  s  a  császári  uralom  romjain 
megteremtse  saját  uralmát  Magyarországon.  Ezt  a  messze 
szárnyaló  tervet  nyiltan  természetesen  nem  hirdethette  s 
ép  oly  kevéssé  remélhette,  hogy  még  a  legjobb  esetben  is 
egy  csapással  lesz  képes  valósítani.  Készen  kellett  lennie, 
hogy  minden  kitartás  és  hősiesség  mellett  is  nem  egyszer 
kellend  visszavonulnia,  szándékait  megtagadnia,  ellenfeleit 
képmutatással  áltatnia,  szóval  a  diplomaczia  minden  fogá- 
sát használnia,  mert  ereje   a   roppant   vállalatra   nem  volt 


15.   HRADZSIN  RÉSZLETE,  HONNAN  A  TANACS- 
URAKAT    LEDOBTÁK. 


BETHLEN  GÁBOR.  I^ 

elég  nagy  s  magyar  párthívei  sem  voltak  oly  megbízhatók^ 
hogy  mindig  nyilt  sisakkal  haladhasson  czéljai  felé. 

Az  első  lépést  új  pályáján  azzal  tette,  hogy  felajálotta 
segítségét  a  császárnak  a  lázadó  csehek  ellen.  De  ez  ajá- 
lat  oly  kevéssé  lehetett  megbízható  alakban  téve  vagy  oly 
elfogadhatatlan  föltételekhez  volt  kötve,  hogy  Bécsben 
épenséggel  figyelemre  sem  méltatták.  Midőn  azután  II.  Má- 
tyás halálával  a  magyar  országgyűlés  az  új  királynak, 
II.  Ferdinándnak  felajálotta  közvetítését  a  cseh  viszály- 
ban, s  ez  okból  küldöttséget  menesztett  Bécsbe,  ennek 
egyik  tagja,  Thurzó  Szaniszló  megismerkedett  a  cseh  föl- 
kelés főkezdeményezőjével,  gróf  Thurn  Mátyással,  ki  ak- 
kor a  várost  egy  cseh  sereg  élén  ostromolta,  s  általa  meg- 
nyerette  magát  a  cseh  szövetség  eszméjének  (1619  július 
havában).  Alig  hogy  Magyarországba  haza  tért,  Thurzó 
nem  elégedett  meg  azzal,  hogy  a  még  mindig  Pozsony- 
ban tanácskozó  országgyűlést  megbarátkoztassa  ez  eszmé- 
vel, hanem  Erdélybe  utazott,  hogy  rábírja  Bethlen  feje- 
delmet, vesse  latba  saját  kardját  is,  álljon  élére  a  pro- 
testáns pártnak  Magyarországon  s  szerezze  meg  magának 
az  ország  koronáját,  Bethlen  haladéktalanul  és  elszántan 
határozott.  Elfogadta  a  felhívást  s  minthogy  a  magyar 
nemességnek  túlnyomóan  nagyobb  része  a  protestáns  val- 
lást követte,  a  czél  könnyen  elérhetőnek  látszott,  mert  a 
cseh  fölkelés,  melyhez  Ausztria  is  csatlakozott,  Ferdinánd- 
nak összes  erejét  igénybe  vette. 

Csakhogy  Bethlen  éles  esze  tisztában  volt  azzal  is,  hogy 
a  török  sem  marad  a  készülődő  dráma  tétlen  nézője,  ha- 
nem jelentékeny  előnyöket  fog  a  maga  számára  igényelni 
s  majdan  a  hódítások  megosztását  követeli.  A  fejedelem 
teljesen  átérezte  e  veszély  nagyságát.  Tudta,  hogy  a  két- 
féle keresztény  uralom  kisebb  baj  az  országra,  mint  az  ő 
egyedüli  uralma  lenne,  ha  ezt  a  török  terület  lényeges 
kiterjesztésével  kellene  megvásárolni.  De  dicsvágyán  kívül 


20  GINDELY  ANTAL 

azon  remény  is  bátoríthatta,  hogy  ha  egyszer  övé  lesz 
Magvar  ország,  majd  talál  módot  és  alkalmat,  hogy  a  por- 
tának átadandó  területrészt  minél  csekélyebbre  szabja. 
Első  sorban  oda  törekedett  tehát,  hogy  a  porta  jóindu- 
latát általánosságban  megszerezze  s  különösen  jóváhagyá- 
sát a  Ferdinánd  ellen  már  tényleg  megindított  támadáshoz 
kieszközölje. 

Kérelme  támogatására  1619  october  havában  Konstan- 
tinápolvba  küldötte  az  évi  adót,  melyet  Erdély  fejedelmei 
minden  sürgetés  daczára  huszonöt  esztendő  óta  nem  fizet- 
tek. Ugyanakkor  olyan  szövetség  kötését  sürgette,  mely- 
ben a  szultán  kötelezi  magát,  hogy  őt,  mint  hűbéresét 
Ferdinánd  császár  minden  támadása  ellen  megvédelmezi. 
Midőn  követe  Balassy,  az  előre  bejelentett  adóval  Kon- 
stantinápolyba  megérkezett  '1619  dec.  ii.i,  ünnepélyesen 
fogadták  s  Korláthtól,  ki  mint  Magyarország  rendéinek 
küldötte  jött  vele,  szintén  nem  tagadták  meg  az  ünnepé- 
lyes fogadtatást,  bármint  tiltakozott  is  ellene  a  császári 
követ. 

Korláth  és  Balassy  a  török  kormányférfiak  előtt  egy- 
értelemmel  kijelentették,  hogy  a  magyarok  megunták  Fer- 
dinánd uralmát  s  Bethlent  akarják  királyukká  választani, 
ki  viszont  késznek  nyilatkozott,  magát  a  szultán  hűbéresévé 
nyilvánítani  s  örök  időkre  tőle  függeni.  Igazolásukra  a 
követek  egy  okmányt  mutattak  fel,  melyet  Magyarország 
negyven  előkelő  nemes  ura  írt  alá.  Balassy  Bethlen  érdeké- 
ben hangsúlyozta  azt  is,  hogy  habár  magaviselete  nem  felelt 
meg  a  porta  minden  óhajának  s  hogy  különösen  eddig  az 
adót  nem  fizette  meg,  ez  jövőre,  ha  kívánságai  teljesíttet- 
nek, máskép  lesz.  A  török  miniszterek  és  a  mufti  a  nagy- 
vezír  kivételével  a  mellett  voltak,  hogy  a  porta  Bethlen 
ajálataira  barátságos  választ  adjon,  főleg  mivel  a  szultán 
épen  akkor  háborúra  készült  Lengyelország  ellen. 

De  már   jóval  a  követségnek    Konstantinápolyba    indí- 


BETHLEN  GÁBOR. 


21 


tása  előtt  megkezdte   a   fejedelem    a   hadi   készülődéseket. 
Hogy   igazi  szándé- 
kaira nézve  félre  ve- 
zesse a  bécsi  udvar- 
hoz szító  katholiku- 
sokat ,     azt     híresz- 
telte, hogy  fegyver- 
kezése a  porta  ellen 
irányul,  melyet  alat- 
tomos   fondorlatok- 
kalvádolt. Augustus 
közepén    készen  ál- 
lott   s    ekkor    érté- 
sökre   adta    a    cseh 
mozgalom     vezetői- 
nek, a  directoroknak 
II 619  aug.  18.),  hogy 
táborba    száll,    sep- 
temberben    bevonul 
Morvaországba  s  ot- 
tan velők,  mint  szö- 
vetségeseivel   egye- 
sül. Ezzel  megkezdte 
első  támadását  Fer- 
dinánd    ellen    azon 
határozott    föltevés- 
sel,   hogy     megtöri 
uralmát    Magyaror- 
szágon.    Hadvezére 
Rákóczy       György 
birtokba  vette  Kas- 
sát,   hová   a  fejede-   ^~~  "  ~~ 
lem    összehívta    a    felső-magyarországi  vármegyéket,  hogy 
támadását  általok   szentesíttesse,  a    háború   folytatásához  a 


22 


GINDELY  ANTAL 


szükséges    eszközöket    megszavaztassa  s  így  ez    országrész- 
ben véget  vessen  Ferdinánd  kormányzatának. 

Midőn  ez  események  híre  Bécsbe  érkezett,  ott  meg 
voltak  győződve,  hogy  az  egész  ország  Bethlenhez  pártol 
s  a  királynak  csupán  azon  várak   maradnak    meg,  melyek 

őrsége  németekből  áll.  A  vál- 
lalat szerencsés  kezdete  vi- 
szont Bethlenben  a  legna- 
gyobb reményeket  ébr észté  s 
már  Stájerország  megszerzé- 
sét is  számításba  kezdte  venni. 
De  olyan  gyors  haladásokat 
még  sem  tett,  mint  hitte  s 
mint  a  cseheknek  kilátásba 
helyezte;  csak  october  9-én 
érkezett  Nagy  -  Szombatba, 
honnan  hadvezérét  Rhédeyt 
10.000  főnyi  sereggel  Mor- 
vába indította,  míg  maga  a 
következő  napokban  erőfeszí-  Jj 
téseit  Pozsony  birtokba  véte- 
lére irányozta,  mely  kulcsa  a 
Duna  mentén  Magyarországba  vezető  útnak.  Csakugyan 
sikerült  1619  october  havának  második  felében  rá  ven- 
nie Forgách  Zsigmond  nádort,  hogy  a  pozsonyi  várat  a 
szent  koronával  átadja  s  nov.  ii-ére  országgyűlést  hívjon 
össze  Pozsonyba. 

Rhédey  Mihály  időközben  lovasaival  benyomult  Mor- 
vába s  october  12-én  Neumühlnél  egyesült  Thurn  gróffal, 
minthogy  a  cseh  hadak  vezetését  Keresztély  anhalti  herczeg 
vette  át,  míg  a  morvák  a  magok  seregének  fővezérévé 
Thurnt  választották.  A  császári  sereg  főparancsnokai,  Bou- 
quoy  és  Dampierre  tábornokok  Bécsbe  húzódtak  vissza, 
hová  a  csehek  és  morvák  a  magyar-erdélyi  segédhadakkal 


i 


17.    A    KASSAI    GENERÁLIS    PALOTÁJA. 


BETHLEN  GABOK. 


23 


nyomon  követték  őket.  A  szövetséges  sereg  Pozsonynál 
kelt  át  a  Dunán  s  ott  Bethlen  hadainak  másik  részével 
egyesűit.  Bécset  akarták  ostrom  alá  fogni  s  hatalmukba 
is  kerítették  volna  a  császári  székvárost,  ha  a  szükséges 
ostromágyúval  rendelkeznek,  vagy  legalább  hosszabb  ideig 


18.    KERESZTÉLV    ANHALTI    HERCZEG    ARCZKÉPE 

körülzárolhatják,  mert   Bouquoy  eleséghiány  miatt  Bécset 
sokáig  semmikép  sem  tarthatta  volna. 

Csakhogy  Bethlen  néhány  napnál  nem  maradhatott 
tovább  Bécs  alatt ;  november  végén  helyezte  el  csapatait 
a  város  kapui  előtt  s  már  december  5-én  a  magyar  harcz- 
téren  beállt  események  arra  kényszerítették,  hogy  vissza- 
vonja azokat,  mire  szövetségesei  szintén  abban  hagyták  az 
ostromot.  Egy  magvar  főúr  mentette  meg  Bécset.  Ho- 
monnay    György,    Bethlen    régi   ellensége    és    vetélvtársa, 


GINDELY  ANTAL 


JíVSTMA  TE  UiVUAT.  TE  TELRBA  BOÍLMA  TKELMLSCIT 

OBBIS  i^IRATVB.  GALLICVS,1STER  AMA.T. 
Í.T  SIMVL,6  5ITE  BEI^LI  DVX  INCLYIE  CERNAMj 

orXAT.INAyülEBAT  IALLA5,i:.T  EFFIGIAT  . 
1,M0D0,TE  COELOMS!NOSrP.O  CHAKTA  NOTA5SET, 

UOK  ÍOTEBAS  ToriDEM  SEMFER  ADBSSE  LDCIS". 

19.    DAMPIERRE   TÁBORNOK   ARCZKÉPE. 


BETHLEN  GÁBOR. 


20.    FORGACH    ZSIGMOND    ALÁÍRÁSA. 


Lengyelországban  10.000  főnyi  sereget  gyűjtött,  betört 
Felső-Magyarországba  és  Sztropkónál  teljesen  megverte 
Rákóczy  Györgyöt,  ki  előnyomulásának  útját  akarta  állani. 
E  vereség  híre  kényszerítette  Bethlent,  kit  Homonnay 
hátban  fenyegetett,  arra,  hogy  felhagyjon  Bécs  vívásával 
s  visszatérjen  Magyarországba. 

Alig  érkezett  Pozsonyba,  Forgách  nádor  közölte  vele^ 
hogy  a  császár  békét  óhajt  s  ez  okból  alkudozások  indí- 
tását   ajálja.     Bethlen  ^^ 

annál  inkább  elfogadta  / CyVJ/i^  J l^^  J^Y< 

ez  ajálatot,  mert   egy-         C-^  /y  ^^ 

részt  Rákóczy  György  ívfe' 

veresége,  másrészt  a 
téli  időszak  miatt  kü- 
lönben sem  gondolha- 
tott a  támadás  meg- 
újítására, a  cseh-morva  sereg  pedig  a  kiállott  fáradal- 
mak s  az  élelmezés  és  fölszerelés  hiányossága  miatt  fel- 
oszló félben  volt.  E  mellett  a  fejedelem  a  háború  folytatá- 
sához szükséges  pénz- 
zel sem  rendelkezett, 
mert  minden  sürgeté- 
sére, hogy  pénzzel  se- 
gítsék, a  csehek  és 
Frigyes  pfalzi  választó, 
kit  a  csehek  időközben 
királyukká  választottak,  eddig  csak  ígéreteket  kapott  vá- 
laszul, maga  pedig  a  lőszerre  s  a  külföldön  gyártott  fegy- 
verek beszerzésére  szükséges  kiadásokat  nem  fedezhette, 
mert  Magyarország  és  Erdély  jövedelmeiből  csupán  a 
hadak  élelmezésének  és  ruházásának  költsége  telt  ki.  Min- 
dezek következtében  a  tárgyalások  Bethlen  és  II.  Ferdi- 
nánd császár-király  követei:  Meggau  gróf  s  Breuner  báró 
közt,    kiket   Lépes    Bálint   kalocsai  érsek   s    Nádasdy   Ta- 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  4 


21.    RÁKÓCZY    GYÖRGY    AL.ÁIRÁSA. 


26 


GINDELY  ANTAL 


22.    BETHLEN    GÁBOR    ALÁÍRÁSA. 


más    támogattak,   1619    december  30-án  Pozsonyban  meg- 
kezdődtek. 

Az  országgyűlés,  mely  ugyanazon  időben  Pozsonyban 
összeült,  csaknem  kizárólag  protestánsokból  állt  s  nem 
igen  vette    számba    a   folyó    alkudozásokat.    Ezt  azzal  mu- 

y^  tattá  ki,  hogy  Beth- 
^/^^^^^^  ^^^it  király lyá  óhajtotta 
választani,  a  már  meg- 
koronázott II.  Ferdi- 
nándot pedig  a  csehek 
példájára  a  tróntól 
meg  akarta  fosztani. 
De  Bethlen,  talán  mert 
érezte,  hogy  az  ez  eset- 
ben meginduló  döntő 
harczra  még  nem  elég 
erős,  rávette  pártfeleit, 
hogy  e  szándékuktól  elálljanak  s  csupán  Magyarország 
fejedelmévé  kiáltsák  ki  (1620  január  20.).  Tényleg  ezzel 
is  reá  ruháztatott  az  uralkodás,  csakhogy  szerényebb  czím 
mellett. 

Minthogy  Bethlen  a  választást  vissza  nem  utasította,  a 
császár  követeinek  meg  kellett  volna  a  vele  való  alkudo- 
zásokat szakítaniok.  De  nem  tették,  mert  remélték,  hogy 
jelentékenyebb  engedmények  fejében  önkényt  le  fog  az 
új  czímről  mondani  s  a  császárral  fegyverszünetre  lép,  ki 
így  azon  helyzetbe  jut,  hogy  osztatlan  erővel  támadja  meg 
a  cseheket.  Várakozásuk  nem  is  volt  alaptalan ;  olyan 
nagy  engedményeket  kellett  ugyan  tenniök,  melyek  körül- 
belől  egyenlők  voltak  Ferdinándnak  ideiglenes  lemondá- 
sával egész  Felső-Magyarországról.  De  a  fegyverszünet 
mégis  létrejött,  még  pedig  a  következő  alapon  :  Ferdinánd 
egy  új  országgyűlés  összehívásáig  Bethlenre  ruházza  Felső- 
Magyarország   kormányzatát,    négy    magyar   vármegyét   és 


BETHLEN  GÁBOR.  2J 

Munkács  várát  örök  időkre,  kilencz  vármegyét  pedig  élet- 
hossziglan neki  enged;  ezen  kívül  Sziléziában  két  herczeg- 
séget,  Oppelnt  és  Ratibort,  Csehországban  200.000  forint 
értékű  jószágot  ruház  reá  s  a  német  birodalmi  fejedelmi 
méltóságot  adományozza  neki ;  a  császár  birtokában  csu- 
pán Győr  és  Komárom  várak  maradnak.  Ily  alapon  köt- 
tetett meg  a  fegyverszünet  1620  január  i6-án,  mire  Beth- 
len Pozsonyból  Kassára  utazott. 

Ezzel  az  első  hadjárat  be  volt  fejezve. 


III. 


Mikor  Bécsben  a  fegyverszünet  részleteiről  értesültek, 
a  magyar  tanácsosok  azt  ajálották  II.  Ferdinándnak,  ne 
hagyja  jóvá  az  egyezményt.  De    az    a    meggyőződés,  hogy 


^  j*x>^r'dujrvAruÁxx^ 


23.    II.    FERDINÁND    ALÁÍRÁSA. 

lehetetlenség  egyszerre  Magyarországgal  is  Csehországgal 
is  hadat  viselni,  minthogy  szövetségesei  :  Spanyolország,  a 
kath.  liga,  Szászország  csak  tavaszszal  jöhettek  segítségére, 
Ferdinándot  arra  sarkalta,  hogy  az  engedményeket,  me- 
lyeket követei  Bethlen  fejedelemnek  tettek,  január  23-án 
szentesítse.  Néhány  nappal  később  Bethlenhez  intézett  le- 
velében kijelenté,  hogy  a  létrejött  fegyverszünetet  egye- 
dül Magyarországra  nézve   tekinti  érvényesnek.  Viszont    a 

4* 


28  GINDELY  ANTAL 

fejedelem  azt  a  csehekre  is  kiterjedőnek  mondotta,  mert  . 
még  a  pozsonyi  tárgyalásokban  kikötötte,  hogy  a  császár 
Csehország  irányában  « igazságos  és  méltányos  föltételek 
mellett  szintén  pihentesse  fegyvereit)).  A  császári  követek 
e  szavak  ellen  nem  emeltek  kifogást,  minthogy  nem  csu- 
pán a  csehek  javára,  hanem  akképen  is  magyarázhatók 
voltak,  hogy  az  « igazságos  föltétel"  alatt  Csehország  visz- 
szatérését  Ferdinánd  uralma  alá  kell  érteni.  Bethlen  tu- 
datában volt  ugyan  az  illető  szavak  kétértelműségének,  de 
nem  erőszakolta  a  dolgot,  mert  egyelőre  magának  is  némi 
nvugalomra  volt  szüksége. 

Későbbi  kéréseinek  és  előterjesztéseinek  azonban  volt 
annyi  foganatja,  hogy  a  császár  késznek  nyilatkozott  a 
fegyverszünetet  a  csehekre  is  kiterjeszteni,  mihelyt  őt 
erre  fölkérik.  A  pfalzi  választóval,  ki  időközben  cseh  ki- 
rálylyá  koronáztatott  —  őt  nevezték  később  «hó  király  »- 
nak  —  alkudozni  sem  akart,  hanem  csupán  magokkal  a 
csehekkel,  kiknek  meghódolását  minden  alkudozás  előföl- 
tételének  tekintette.  De  mivel  a  csehek  ezen  az  alapon 
vonakodtak  tárgyalni,  a  fegyver  sem  pihent.  Frigyes  cseh 
királynak  volt  annyi  belátása,  hogy  tudja,  hogy  a  császár- 
ral minden  alkudozás  czéltalan,  minthogy  ez  ép  oly  ke- 
véssé fog  a  cseh  koronáról  lemondani,  mint  ő  maga.  A  leg- 
nagyobb erőködéseket  tette  tehát,  hogy  Magyarország  újabb 
csatlakozását  s  a  Ferdinánddal  kötött  fegyverszünet  föl- 
mondását (1620  februári  kieszközölje. 

Bethlen  tisztában  lehetett  azzal,  hogy  a  mint  Ferdi- 
nánd teljes  gvőzelmet  arat  a  csehekén,  ő  sem  sokáig  élvez- 
heti Magyarországon  kivívott  sikereit.  De  mivel  pénzbeli 
segélyforrásai  szerények  voltak  s  maga  még  nem  foghatott 
fegyvert,  elhatározta,  hogy  a  császárral  fegyverszünet  iránt 
újabb  tárgyalásokat  indít  ugyan,  de  nyiltan  kifejezést  ad 
azon  elhatározásának,  hogy  a  cseheket  fel  nem  áldozza. 
Csakhogy  Ferdinánd,  ki  akkor  már  bizonyos    volt    benne. 


rrince  vn,  yeuenbeiyt       ttrc 


HKTHI.KN    GÁHOKXAK    liKI.CA    MTVl-S/    ÁI.TAI.    KKSZITKTT    ARcVKKl'K. 
Az  országos  képtár  birtokában  levő  egykorú  rézmetszetről. 


BETHLEN  GÁBOR. 


29 


hogy  szövetségesei  néhány  hét  múlva  segélyére  jönnek, 
nem  hagyta  magát  ijesztetni,  hanem  határozottan  s  vilá- 
gosan tudtára  adta  a  fejedelemnek,  hogy  a  csehekkel  csak 
úgy  bocsátkozik  tárgyalásokba,  ha  választott  királyuk. 
Frigyes  eltávozik  az  országból. 

Ez  a  szilárdság  meggyőzte  Bethlent,  hogy  a  császár 
bizonyosra  veszi  a  csehek  legyőzését,  mire  azután  majd  ő 
reá  kerül  a  leszámolás  sora.  Pénztelensége  daczára  nem 
tétovázott  tovább,  hanem  elhatározta,  hogy  újra  fölveszi  a 
harczot  s  ezt  1620  martius  31-én  tudatta  a  császárral.  Egy- 
szersmind Magyarország  nevében  Thurzó  Imre  közvetíté- 
sével, ki  e  végből  Prágába  utazott,  a  csehekkel  állandó 
szövetségre  lépett,  mely  kimondotta,  hogy  a  két  ország 
örök  időkre  egymás  kölcsönös  védelmére  kötelezi  magát. 
A  cseh  korona  országai  megígérték,  hogy  évenkint  103.000 
tallért  fizetnek  Magyarországnak  a  törökök  ellen  emelt 
végvárak  fentartására.  E  fizetéssel  azonban  épen  nem  új 
terhet  vállaltak  magokra,  hanem  egyszerűen  tovább  fizet- 
ték azt  az  évi  járulékot,  melyet  e  czélra  már  régóta  szok- 
tak szolgáltatni.  Mivel  ugyanis  a  magyar  kincstár  a  vég- 
várak kellő  fölszereléséről  és  ellátásáról  gondoskodni  előbb 
sem  bírt  s  a  várak  nem  is  annyira  Magyarország,  mint  a 
szomszédos  tartományok  oltalmára  szolgáltak,  a  német- 
osztrák és  cseh  országok  már  a  xvi.  század  óta  elvállalták 
a  teher  egy  részét  s  azon  ígéretek,  melyeket  a  csehek  most 
Bethlennek  tettek,  egyszerűen  eddigi  szolgálmányaiknak 
feleltek  meg.  Felső-  és  Alsó-Ausztria  szintén  csatlakozott 
a  szövetséghez  s  a  közös  védelemre  csapatok  küldését, 
valamint  évi  60.000  tallér  pénzsegély  fizetését  ígérte  (1620 
april  25.). 

Bethlen  fent  említett  levelében  huszonöt  napi  határ- 
időt engedett  a  császárnak,  hogy  ez  idő  leteltéig  határoz- 
zon a  fegyverszünetről.  Ez  idő  april  25-én  járt  le  s  már 
három  nappal  később    3.000   lovas    nyomult   a    morva   ha- 


30  GINDELY  ANTAL 

tárra,  hogy  ott  a  császár  ellenségeihez  csatlakozzék.  Csak- 
hamar Beszterczebányán  új  országgyűlés  kezdett  tanács- 
kozni, a  melyen  Bethlen  a  Pozsonyban  csak  félig  végzett 
munkát  befejezni  s  magát  királylyá  választani  igyekezett. 
Noha  e  szándék  a  császár  előtt  nem  maradt  titokban  s  a 
fejedelem  különben  is  újra  fegyvert  fogott  ellene,  Fer- 
dinánd a  maga  érdekében  levőnek  tartotta  mindezt  figye- 
lembe nem  venni  s  követeit  Beszterczebányára  küldeni, 
hogy  ott  —  mint  Pozsonyban  végeztetett  —  a  fejedelem- 
mel való  viszályos  ügyeket  békésen  elintézzék. 

Csakhogy  az  országgyűlés  még  alkudozásokba  sem  bo- 
csátkozott, hanem  csakis  Bethlen  javaslatait  vette  fonto- 
lóra, melyek  oda  irányultak,  hogy  Magyarország  vegyen 
részt  a  Csehország  védelmére  irányuló  háborúban  s  a 
szükséges  anyagi  eszközöket  a  fejedelem  rendelkezésére 
bocsássa.  Az  indítványra  nézve  a  gyűlés  még  nem  hozott 
határozatot,  midőn  Frigyes  cseh  király  két  követe:  Dohna 
Kristóf  és  Knesebeck  érkezett  Beszterczebányára  s  föl- 
kérte a  fejedelmet,  hogy  a  cseheket  ne  csupán  3000  lovas- 
sal, hanem  teljes  erejével  támogassa.  Bethlen  kész  volt  ez 
óhajtást  teljesíteni ;  a  Dunán  30  hajóból  álló  hadi  flotilát 
akart  szervezni  s  20.000  embert  síkra  állítani.  A  több  havi 
hadjárat  költségeit  800.000  forintra  számította,  melynek 
negyedrészét  sajátjából  kívánta  fedezni,  egy  másik  negyed- 
rész viszont  a  magyarországi  adókban  nyert  volna  fedeze- 
tet, ellenben  az  utolsó  két  negyedrészt,  tehát  a  szükséglet 
felét  a  csehektől  követelte. 

E  kívánságát  ugyanekkor  külön  követével  Prágában  is 
kifejezte  s  minthogy  ott  azt  a  meggyőződést  merítették, 
hogy  üres  ígéretekkel  tovább  áltatni  a  fejedelmet  már  nem 
lehet.  Frigyes  cseh  király  ezüst  asztalkészletének  egy  ré- 
szét, ékszereit  s  másnemű  clénodiumait  zálogba  tette  a 
prágai  zsidóknál,  kiktől  100.000  frtot  kapott.  Ez  összeget 
Magyarországba  küldötte  azon  ígérettel,  hogy  legközelebb 


BETHLEN  GÁBOR.  3I 

további  200.000  frtot  fog  Bethlenhez  juttatni.  Ez  elég  volt 
arra,  hogy  a  fejedelmet  a  cseh  követek,  különösen  a  pénz 
áthozója  Plessen  irányában  a  legbarátságosabb  hangulatba 
hozza.  Hosszasan  beszélgetett  velők  a  háború  folytatásá- 
nak módozatairól  s  többféle  merészen  kigondolt  tervet 
adott  elő ,  hogyan  lehet  az  ellenséget  megsemmisíteni. 
Plessen  azonban  több  hideg  vérrel  ítélte  meg  a  helyzetet; 
az  ö  véleménye  szerint  csakis  új  szövetségesekkel  lehetett 
a  veszélyt  elhárítani,  miért  is  azt  tanácsolta,  hívják  segít- 
ségül a  törököt.  Bethlen  azonban  erről  a  szövetségesről 
hallani  sem  akart  s  csupán  Plessen  azon  érvelésének,  mely 
szerint  «a  legszélső  veszélyek  ellen  kérlelhetetlen  eszkö- 
zöket kell  alkalmazni))  engedett  s  megígérte,  hogy  Stájer- 
ország ellen  3000  főnyi  török  hadat  fog  indítani. 

Minthogy  Bethlen  a  lehető  legszorosabban  csatlakozott 
a  csehekhez,  szabadulni  igyekezett  a  császári  követektől, 
kik  még  mindig  Beszterczebányán  tartózkodtak.  Czélját 
azzal  próbálta  elérni,  hogy  a  velők  való  minden  tárgyalás 
elől  kitért  s  ott  időzésöket  sokféle  megalázassál  tette  nekik 
tűrhetetlenné.  Minthogy  a  nyilatkozatok,  melyeket  hallot- 
tak, minden  kétséget  kizártak  arra  nézve,  hogy  Magyar-  és 
Csehországok  közt  valóban  megköttetett  a  szövetség,  végre 
elhatározták  az  alkudozások  megszakítását  s  ugyanekkor  a 
Ferdinánd  magyar  király  által  részökre  adott  meghatal- 
mazás alapján  a  beszterczebányai  országgyűlést  feloszla- 
tottnak,  minden  további  határozatát  pedig  semmisnek  és 
érvénytelennek  nyilvánították.  Erre  a  követek  1620  aug. 
17-én  Bécsbe  indultak. 

Elutazások  természetesen  nem  vonta  maga  után  az  or- 
szággyűlés eloszlását.  Ellenkezőleg  a  rendek  II.  Ferdi- 
nándot trónvesztettnek  nyilvánították  s  új  királyválasztás- 
hoz láttak,  mely  augustus  25-én  ment  végbe.  Ez  úttal 
Bethlen  Gábort  választották  Magyarország  királyává.  Mi- 
dőn   az    országgyűlés    egy    küldöttsége    a    választást   tudó- 


32  GINDELY  ANTAL 

mására  hozta,  Bethlen  elfogadta  a  koronát,  mint  megér- 
demlett jutalmát  tevékeny  élete  sokféle  fáradalmainak  és 
veszélyeinek.  Ellenben  a  koronázást,  melyet  a  választás- 
nak nyomon  kellett  volna  követnie,  párthívei  óhajainak 
ellenére  elhalasztotta.  Bizonyára  nem  szerénysége  tartóz- 
tatta vissza  ettől  a  döntő  lépéstől.  Államférfiúi  belátása 
számba  vette,  hogy  diadala  Ferdinándon  végre  is  kétsé- 
ges s  hogy  új  alkudozások  válhatnak  szükségessé.  Nem 
akart  tehát  a  végletekig  menni,  nem  akart  oly  lépéshez 
folyamodni,  mely  kibékülését  a  Habsburgokkal  elvileg  és 
örökre  lehetetlenné  tette  volna.  Ekkor  tanúsított  bölcs 
mérséklete  csakugyan  sok  bajnak  vette  elejét  s  eljárása 
teljes  igazolást  nyert  a  bekövetkező  eseményekben. 

De  habár  elhalasztotta  a  koronázást,  a  királyi  czímet 
még  is  fölvette  s  olvan  érczpénzt  veretett,  melyen  király- 
nak volt  nevezve.  Ekkor  Erdély  is  hozzájárult  a  cseh- 
magyar  szövetséghez  s  kötelezte  magát,  hogy  meghatáro- 
zott számú  hadat  állít  síkra,  ha  a  szövetséges  országok 
megtámadtatnának.  Végűi  a  beszterczebányai  országgyűlés 
törvény  útján  jóváhagyta  a  kath.  egyházi  javak  elkobzá- 
sát, mit  Bethlen  már  akkor  elrendelt  volt,  midőn  Magyar- 
országba benyomult.  A  kath.  püspököknek,  kiknek  száma 
háromra  korlátoltatott,  2000  forintnyi  évi  fizetés  rendelte- 
tett. Ez  természetszerű  következménye  volt  a  helyzetnek, 
mert  első  sorban  a  katholikusok  voltak  Bethlen  törek- 
véseinek fő  ellenségei. 

A  mint  a  fejedelem  a  múlt  évben  a  portától  engedélyt 
kért  a  Ferdinánd  ellen  való  támadásra,  úgy  most  Ozmán 
szultántól  fölhatalmazást  igyekezett  kinyerni  a  magyar  ko- 
rona elfogadására.  Jóval  előbb,  mint  a  beszterczebányai 
országgyűlés  királylyá  választotta,  megindította  ez  irány- 
ban a  tevékenységet  Konstantinápolyban.  Kétszer  oly  nagy 
ajándékot  ígért,  minőt  addig  a  császár-király  szokott  a 
portára  küldeni  és  újra  sürgette  a  katonai    segélyt    Ferdi- 


BETHLEN  GÁBOR.  33 

nánd  támadása  esetére.  Minő  érvekkel  támos^atta  követe 
e  kívánságot,  azt  nem  tudni.  Minden  esetre  utalhatott  arra, 
hogy  Bethlen  jobb,  kényelmesebb  szomszéd  lesz  a  török 
birodalomra  nézve,  mint  a  hatalmas  Habsburg-ház.  Ez  az 
okoskodás  azonban  a  törököknél  nem  mindenütt  keltett 
visszhangot ;  Méhemet  budai  pasa  sokkal  kevésbbé  félt  a 
császártól,  mint  a  dicsvágyó  Bethlentől  s  azért  óva  intette 
a  portát,  hogy  a  fejedelemnek  segélvt  ne  adjon. 

A  szultán  azonban  egyelőre  a  saját  érdekében  levőnek 
találta  nem  ugyan  a  kívánt  katonai  támogatást  megadni 
Bethlennek,  de  legalább  el  nem  tiltani  őt  a  felajálott  ko- 
rona elfogadásától.  A  válasz,  melyet  ez  ügyben  hozzá 
intézett,  a  keleti  kényúr  egész  durvaságát  visszatükrözi. 
A  helyett,  hogy  udvarias  szavakban  fejezné  ki  jóváhagyá- 
sát, meginti  őt  a  sokféle  hazugság  miatt,  melyekkel  kérel- 
meit támogatta  és  számos  hamisított  levele  miatt.  A  ko- 
rona elfogadásához  pedig  a  beleegyezést  csak  oly  föltétel- 
lel adja  meg,  hogy  Bethlen  ne  késsék  tovább  Jenő  vára 
átadásával.* 

Midőn  utóbb  a  beszterczebányai  országgyűlés  csak- 
ugyan királylyá  választotta  Bethlent,  ez  már  biztosítva 
volt  a  porta  jóváhagyása,  habár  nem  is  fegyveres  segítsége 
felől.  Minthogy  azonban  a  cseh  király  ezt  a  segítséget 
múlhatatlanul  szükségesnek  tartotta,  s  felfogásában  Bethlen 
is  osztozott,  közvetlenül  a  szultán  helyeslő  válaszának  vé- 
tele után  Konstantinápolyba  új  és  fényes  küldöttséget  in- 
dított, melyben  nem  csupán  Magyar-  és  Csehországok, 
hanem  Ausztria  képviselői  is  részt  vettek  úgy,  hogy  a 
kísérettel  együtt  valami  száz  emberből  állott. 

A  követség  1620  augustus  25-én,  tehát  csaknem  köz- 
vetlenül a  királyválasztás  megejtése  után  indult  el  Besz- 
terczebányáról  s    olyan    ajándékokat   vitt,    melyek    értékét 

*  ÓvÁRY  id.  műve  31.;    haagai    levéltár  Hága  jelentése  1620  július  7. 
Magyar  Tört.  Életr.  1889—90.  5 


34 


GINDP:LV  ANTAL 


70.000  forintra  becsülték.  De  mivel  csak  november  27-én, 
tehát  a  iehérhegyi  csata  után  érkezett  Konstantinápolyba, 
az  Ígéretek,  melyeket  kapott  s  melyek  tényleg  fegyveres 
segélynyújtásra  vonatkoztak,  legalább  a  csehekre  nézve 
elvesztették  értéköket. 

A  császár,  ki  attól  félt,  hogy  Bethlen  bármely  pillanat- 
ban egész   erejével    megtámadhatja,    megosztotta    hadsere- 


24.    DAMPIERRE    A    HALOTTAS    AGYON. 


gét.  Dampierre  6000  főnyi  sereg  élén  a  magyar  határon 
helyezkedett  el,  Buquoy  pedig  a  többi  haddal  Miksa 
bajor  választó  és  a  liga  seregével  igvekezett  egyesülni, 
iiogy  a  csehek  ellen  működjék.  Dampierre  Laggerbach- 
nál  megvert  egy  5500  főnyi  magyar  csapatot,  mely  Hain- 
burg  vívására  indult,  de  e  kísérletét  ostromlétrák  hiányá- 
ban valósítani  nem  tudta  s  visszavonult.  E  siker  arra 
bátorította,  hogy  előre  nyomuljon  s  próbát  tegyen  Po- 
zsonyt rohammal  bevenni.  Odaérve  Dampierre  a  vár  kör- 


BETHLEN  GÁBOR.  35 

nyékét  tekintette  meg,  hogy  a  támadásra  alkalmas  pontot 
keressen,  miközben  a  várbeliek  agyonlőtték  (1620  oct.  9.). 
Ezzel  eldöntetett  a  császáriak  visszavonulása.  Néhány  nap- 
pal később  —  oct.  13-án  —  Bethlen  bevonult  Pozsonyba 
és  értesítette  a  cseh  sereg  parancsnokát,  az  anhalti  her- 
czeget,  hogy  Morvába    nyomul    s    ott   vele    egyesülni   fog. 

Mielőtt  Bethlen  ez  ígéretét  beválthatta,  felkereste  őt 
Angouléme  herczeg,  hogy  a  császárral  új  alkudozások  in- 
dítására bírja.  A  franczia  udvarnál  XIII.  Lajos  uralkodása 
kezdetén  a  szigorúan  katholikus  párt  kerekedett  felül  s 
elnémította  a  Habsburgok  ellenségeit,  kik  ott  I.  Ferencz 
korától  kezdve  IV.  Henrikig  túlsúlyban  voltak.  A  prágai 
lázadást  a  franczia  király  udvarában  élesen  kárhoztatták, 
a  gyóntató,  valamint  a  miniszterek  Lajost  a  Habsburgok 
megsegítésére  igyekeztek  bírni  s  a  király  1619  karácso- 
nyán csakugyan  megtette  az  Ígéretet  segélvnvújtásra.  Utó- 
lag azonban  ismét  aggodalmak  támadtak  ;  a  franczia  félté- 
kenységet a  Habsburgok  irányában  gyökerestül  kiirtani 
még  ekkor  sem  lehetett  s  végül  a  királv  fegyveres  támo- 
gatás helyett  csupán    közvetíteni    akart    Ferdinánd  javára. 

E  czélból  Angouléme  herczeg  vezetése  alatt  követsé- 
get küldött  Németországba,  hogy  Ferdinánd  és  a  csehek 
kiegyezésének  útját  egyengesse.  A  követség  nem  kapott 
határozott  utasításokat  arra  nézve,  minő  alapon  kezdemé- 
nyezze a  tárgyalásokat ;  vájjon  Ferdinándot  felhívja-e  a 
Csehországról  való  lemondásra  s  ezért  neki  másnemű  kár- 
pótlást Ígérjen  vagy  pedig  a  cseheket  ösztönözze  a  csá- 
szár előtti  meghódolásra?  De  még  így  is  fölöttébb  előnyös 
volt  a  követség  a  császárra,  mert  annak  bizonyságául  szol- 
gált, hogy  habár  Lajos  király  a  császárt  nem  is  részesiti, 
mint  Ígérte,  katonai  segélyben,  még  sem  táplál  iránta 
ellenséges  szándékokat.  A  francziák  jó  indulatú  semleges- 
sége pedig  elég  volt  arra,  hogy  Frigyes  cseh  király  német 
barátait  áldozatkészségökben  ellankassza. 


CiINDELV  ANTAL 


Magyarországot  il- 
letőleg szintén  előnyös- 
nek bizonyulta  csá- 
szárra a  franczia  be- 
avatkozás. Angoiiléme 
berezeg  Bethlent  új 
alkudozásokra  akarta 
bírni,  melyekben  a  cse- 
hekre  semmi  tekintet 
se  legyen  s  a  császár 
uralma  Magvarország- 
ban bizonyos  föltételek 
mellett  visszaállíttas- 
sék.  Egyedül  a  feje- 
delem elszántsága,  ki 
nem  akart  másodízben 
is  hűtlenné  lenni  a  szö- 
vetséghez s  még  ke- 
vésbé egyezhetett  Fer- 
dinánd uralmának  visz- 
szaállításába  Magyar- 
országon, okozta,  hogv 
Angouléme  herczeg 
minden  eredmény  nél- 
kül volt  kénytelen  Po- 
zsonvból  távozni.  Beth- 
len  állhatatossága  an- 
nál többre  becsülendő, 
mert  időközben  jelen- 
téseket kapott  a  cseh 
hadsereg  nyomorúsá- 
gos állapotáról  s  visz- 
szavonulásáról  előbb 
Ausztriából    Morvába, 


2á  ^ 


BETHLEN  GÁBOR.  37 

onnan  pedig  Csehországba,  miközben  az  sehol  sem  volt 
képes  a  liga  hadaival  egyesült  császáriakat  feltartóztatni, 
ígéretét  mindezek  daczára  be  akarva  váltani ;  elhatározta, 
hogy  maga  nem  megy  ugyan  Morvába,  de  az  eredetileg 
oda  küldött  lovasságot  8000  főnyi  új  haddal  szaporítja. 
Ez  a  sereg  gyorsan  útnak  indult  s  1620  november  8-án 
•estefelé  Böhmisch-Brod  és  Scwarzkostelez  vidékére  érke- 
zett s  így  négy  mérföldnyi  távolságra  állott  Prágához, 
melynek  közelében  a  Fehér- Hegyen  ugyan  az  nap  víva- 
tott a  döntő  csata. 

Az  említett  8000  főnyi  magvar  sereg  azonban  a  csatá- 
ban már  részt  nem  vehetett,  hanem  a  vereség  hírére 
nyomban  megkezdte  a  visszavonulást.  Ellenben  Kornis 
vezetése  alatt  a  harczmezőn  is  voltak  jelen  magyar  csapa- 
tok, csakhogy  Thurn  állítása  szerint  épen  gyávaságukkal 
tűntek  ki,  mert,  a  mint  mondja,  a  tulajdonképeni  harcz- 
ban  csak  tíz  emberök  esett  el,  míg  a  többi  a  csatatér  kő- 
bányái közt  a  Moldva  folvóhoz  menekült.  Bethlen  a  vádat 
igazoltnak  vette  s  Thurn  további  állításai  alapján  a  vezérre, 
Kornisra  is  kiterjesztette,  kit  a  beállott  rendetlenség  fő 
•okozójának  nyilvánított.* 


IV. 


A  cseheknek  teljes  veresége  a  fehérhegyi  döntő  csa- 
tában Bethlen  fejedelemre  is  fölidézte  a  veszélyt,  hogy 
eddig  aratott  összes  sikereitől  megfosztatik.  A  legnagyobb 
erélylyel  fogott  tehát  elhárításához.  A  cseh  királyt  s  a 
cseh  korona  országait  kitartásra  buzdította,  a  morvákat 
azzal  fenyegette,  hogy  tökéletesen  elpusztítja  országukat, 
ha  a  császár  uralma  alá  visszatérnének,    felhívásokat    inté- 

*  Szilágyi  Sándor:    Tört.   Tár    iS86.    évfolyam    lo.  oldal.    Bethlen    levele    Lőcse 
városához  1620.  nov.  23-án. 


38  GINDELY  ANTAL 

zett  a  magyarországi  városokhoz  és  vármegyékhez  s  ko- 
moly erőkifejtésre  intette  őket.  Eddigi  közönyüket  élesen 
ostorozta  s  figyelmeztette  mindnyájokat,  hogy  ügyök  bukása 
minő  szomorú  következményeket  idézne  reájok.  O  maga,, 
a  saját  személyére  —  mondotta  —  könnyen  kibékülhet  a 
császárral  s  mindenkor  biztosítva  lesz  támadásai  ellen.  De 
a  magyarok  egyetemben  lakolnának ;  vallásszabadságukat 
elnyomnák,  jószágaikat  elkoboznák  s  vallonoknak  és  a 
császár  más  szövetségeseinek  adományoznák.*  Noha  e  le- 
velei olyan  szellemet  lehelitek,  mintha  Bethlen  a  végle- 
tekig védeni  akarná  megszerzett  koronáját,  ha  csak  a  ma- 
gvarok buzgalommal  támogatják,  ugyanekkor  tárgyaláso- 
kat próbált  kezdeni  a  császárral  is,  hogy  a  legrosszabb 
esetben  szerzeményeinek  legalább  egy  részét  biztosítsa. 
E  mellett  azonban  a  magyarok  érdekeit  nem  áldozta  fel, 
hanem  ellenkezőleg  mindent  elkövetett,  hogy  kiváltságaik 
eltörlésének  és  jószágaik  elkobzásának  veszélyét  elhárítsa 
rólok. 

Ferdinánd  az  alkudozások  ajálott  folytatásába  beleegye- 
zett oly  föltétellel,  hogy  azoknak  sem  pfalzi  Frigyes  cseh 
királyra,  sem  a  csehekre  kitérj eszkedniök  nem  szabad. 
Angouléme  herczeg  és  kísérői,  de  Préaux  és  de  Croisilles 
urak,  vették  át  a  közvetítői  szerepet  Ferdinánd  császár  és 
Bethlen  fejedelem  közt  s  kivitték,  hogy  a  tárgyalások  az 
ő  jelenlétökben  162 1  január  27-én  Hainburgban  kezdetö- 
ket  vették.  Ferdinánd  követeiképen  szerepeltek  Meggau, 
Breuner  és  Solms  grófok,  Uallos  Miklós  pécsi  püspök  és 
Esterházy  Miklós  országbíró.  Bethlen  követe  Péchy  Simon 
erdélyi  kanczellár,  a  magyarok  képviselői  Forgách  Zsig- 
mond nádor,  Apponyi,  Jakusith  és  szlavniczai  Sándor  Já- 
nos voltak. 

Buquoy    időközben    hadaival    Csehországból    a    magyar 

*  Szilágyi  az  id.  helyen. 


BETHLEN  GÁBOR. 


39 


határszélre  nyomult  s  a  császár  azt  remélte,  hogv  e  dia- 
dalmas seregétől  való  félelmében  a  fejedelem  gvorsan  rá 
fog  állani  a  legmesszebb  menő  engedményekre,  hogy  le- 
mond a  királyi  czímről  s  kiüríti  és  visszabocsátja  a  meg- 
szállott összes  területet,  főleg  ha  néhány  urodalom  magán- 
jogi átengedésével  könnyítik  meg  neki  a  dolgot.  II.  Fer- 
dinánd ekkor  nemcsak  azt  hitte,  hogy  uralmát  régi  terje- 
delmében visszaállíthatja  Magyarországon,  hanem  fel  akarta 
az  alkalmat  használni,  hogy  ezt  az  uralmat    a   lehető    leg- 


^^C^e/^ 


26.    FERDINÁND    HAINBURGI    BIZTOSAI    ALÁÍRÁSA. 

nagyobb  mértékben  állandóan  biztosítsa.  Czélját  úgy  vélte 
elérhetni,  ha  a  magyar  alkotmányt  legalább  is  megszorítja, 
a  nádor  jogkörét  szűkebbre  szabja,  Bethlen  barátait  jószá- 
gaik lefoglalásával  bünteti  s  elvett  birtokait  a  katholikus 
egyháznak  mind  visszaadja.  Ha  mindezt  keresztül  viszi,  a 
két  protestáns  felekezet  vallásszabadságára  került  volna 
a  sor  s  beállottak  volna  azon  következmények,  melyeket 
Bethlen  a  magyar  városokhoz  és  vármegyékhez  írott  intő 
leveleiben  eleve  megjósolt. 


40 


GINDELY  ANTAL 


Mikor  az  alkudozások  Hain- 
burgban  megkezdődtek,  a  franczia 
közvetítők  a  szenvedélyek  viharos 
kitöréseinek  voltak  szemtanúi.  Dal- 
los  a  leghevesebb  vádakat  emelte 
Bethlen  ellen  s  azt  sürgette,  tér- 
jen vissza  haladéktalanul  Erdélybe, 
magyar  hívei  pedig  példásan  meg- 
fenyíttessenek. Péchy  és  a  magyar 
követek  viszont  az  ellenkező  állás- 


27.    HAINBURG    ES    A    BECSI    KAPU. 


pontra  helyezkedtek.  Nézetök  szerint  szó  sem  lehetett 
többé  a  császári  uralom  visszaállításáról,  minthogv  az  or- 
szág rendéi  a  koronáról  törvénvszerúen  intézkedtek  ;  a 
császárt  mással  egyáltalán  megkínálni  sem  lehet,  mint  leg- 
föllebb  szövetséggel  a  törökök  ellen  való  közös  véde- 
lemre. 

A  pártok  ez  elvileg  is  gyökeresen  különböző  állás- 
pontja  mellett  tulaj  donképen  nyomban  meg  kellett  volna 
szakítani  a  tárgyalásokat.  De    a   franczia   közvetítők   meg- 


HKTHLKN    CxAnOK    KICTIV    ARC/KI<;i'K. 
Az  orszáKos  k.:ptái-  birtoUáb.in  levő  e-ykoru  rézmetszetről. 


BETHLEN  GÁBOR. 


41 


akadályozták  e  szakítást,  mert  egyrészt  ajálották  ugyan  a 
császári  uralom  visszaállítását,  de  másrészt  azt  a  föltételt 
emelték,  hogy  a  magyaroknak  kiváltságaik  és  jószágaik 
sértetlen  birtoka  biztosíttassák,  Bethlennek  pedig  valami 
kárpótlást  nyújtsanak.  Noha  a  magyarok  e  javaslatot  is 
megtámadták,  ez  inkább  színleg  történt ;  csakhamar  ké- 
szeknek nyilatkoztak  az  ajálott  alapon  tovább  folytatni  a 
tárgyalásokat.  Nemcsak  békés  érzelmeik  ösztönözték  őket 
ez  engedékenységre,  hanem  az  a  körúlménv  is,  hogy  Bou- 
quoy  már  benyomult  Magyarországba  s  gyalogságból, 
lovasságból  és  tüzérségből  álló  hadseregével  Bethlen  úgy 
szólván  csakis  lovas  csapatokat  tudott  szembe  állítani. 
Viszont  a  császárt  és  tanácsosait  ugyanez  a  körülmény 
ösztönözte  arra,  hogy  álláspontjukhoz  Magyarországot  ille- 
tőleg ragaszkodjanak  s  egvedül  Bethlen  irányában  tanú- 
sítsanak némi  engedékenvséget.  Meggau  és  Esterházy,  kik 
Bécsbe  utaztak,  hogy  további  utasítást  kérjenek,  onnan 
azon  válaszszal  tértek  vissza,  hogy  a  császár  Bethlentől  a 
koronáról  való  lemondást  kívánja,  mely  esetben  2 — 300 
ezer  tallér  értékű  jószágot,  Oppeln  és  Ratibor  herczeg- 
ségeket  s  a  végső  esetben  a  Tiszán  túl  nehánv  vármegyét 
élethossziglan  való  birtokul  átengedi  neki.  Ellenben  a  ma- 
gyarokat csupán  régi  szabadságaik  élvezetében  akarta  meg- 
hagyni s  így  az  újabban  kivívott  vallásszabadság  biztosítá- 
sát, valamint  Bethlen  párthívei  részére  általános  amnestia 
engedélyezését  megtagadta. 

Maga  Péchy  Simon  Bethlen  nevében  nem  tett  mindez 
ideig  semmiféle  nyilatkozatot.  Ekkor  azonban  Hainburg- 
ból  Nagyszombatba  sietett,  hol  a  fejedelem  s  a  magyar 
rendek  együtt  voltak.  Itt  előterjesztette  a  franczia  köve- 
tek javaslatait.  Az  utasítások,  melyeket  Bethlentől  kapott, 
nem  igen  voltak  alkalmasak  megkönnyíteni  a  közvetítést  a 
francziáknak.  Míg  a  császár  az  összes  hódított  terület  visz- 
szabocsátását  kívánta,  a  fejedelem   ilyesmiről    hallani    sem 

Magyar  Tón.  Életr.   1889—90.  " 


42 


GINDELV  ANTAL 


akart ;  késznek  nyilatkozott  ugyan  Ferdinándnak  újra  meg- 
adni a  királyi  czímet,  de  csakis  a  királvi  czímet,  mert 
azt  kívánta,  hogy  a  császár  egész  Magyarországot  az  ő 
kormányzata  alá  helyezze.  Ezen  felül  a  Nagy-Szombatban 
összegyúlt  rendek  azt  követelték,  hogy  a  császár  nemcsak 
érintetlenül    hagyja  az  ország   összes    szabadságait,    hanem 


28.    PÉCHV    SIMON    aláírása. 


az  új  birtokviszonyokat  se  bolygassa,  vagyis  a  kath.  egy- 
házi javak  elkobzását  is  szentesítse. 

E  követelések  híre  Bécsben  nagy  felháborodást  keltett 
ugyan,  de  azért  a  császár  hajlandó  volt  további  engedmé- 
nyeket tenni  Bethlen  javára.  Felajálotta  neki  négy  magyar 
vármegye  birtokát  élete  fogytáig,  Ratibor  és  Oppeln  her- 
czegségeket  örökösen,  zálogba  akarta  neki  adni  Munkács 
várát  és  javait  s  készpénzben  100,000  frt  fizetésre  vállal- 
kozott. Egyedül  vallásszabadságot  és  általános  amnestiát 
nem  akart  semmi  áron  sem  engedni  a  magyaroknak. 

Noha  Bethlen  a  számára  tett  ajánlatokat  épenséggel 
nem  találta  kielégítőknek  s  négy  helyett  legalább  tizenegy 
vármegyét  követelt,  talán  mégis  beletörődött  volna  a  ki- 
egyezésbe, ha  Ferdinánd  késznek  nyilatkozik  Magyarország 
összes  szabadságait  —  tehát  a  vallásit  is  —  biztosítani  s 
közkegyelmet  hirdetni.  De  az  az  állhatatos  hallgatás  vagy 
azon  kétértelmű  feleletek,  melyeket  Bécsből  e  kívánsá- 
gokra adtak,  megtanították  arra,  hogy  Magyarországot  se- 


BETHLEN  GÁBOR.  43 

hogy  sem  engedheti  át  sorsának,  ha  azt  nem  akarja,  hogy  a 
császár  hatalma  itt  is  oly  nagyra  nöjjön,  mint  Csehország- 
ban s  hogy  a  felső-magyarországi  nemesség  végpusztulás- 
nak tétessék  ki.  Saját  egyéni  érdeke  valamint  nemzete 
iránt  való  hő  szeretete,  melylyel  mindenkor  büszkén  di- 
csekedett, végűi  becsülete,  melyet  a  magyarok  feláldozá- 
sával örök  időkre  megszeplőzött  volna,  tiltottak  neki  min- 
den engedékenységet.  A  császár  valamint  a  fejedelem 
színleg  mutatott  ugyan  hajlamot  ez  irányban  is,  de  azért 
a  tárgyalásokat  április  havában  megszakították,  A  fran- 
czia  követek  ekkor  hazájokba  tértek  vissza  s  a  franczia 
udvar  barátságos  magaviselete  a  Habsburgok  javára  vé- 
get ért,  mert  Lajos  és  miniszterei  sajnosán  kezdték  észre 
venni,  hogy  a  császári  hatalom  ismét  túlságosan  nagyra 
növekedett. 

Bethlen  számba  vette  a  küszöbön  álló  küzdelem  ko- 
moly nehézségeit.  Ha  a  magyar  nemesség  egy  része  For- 
gách  nádor  vezetése 
alatt  ismét  a  császár- 
hoz csatlakozik,  ő  maga 
nem  volt  elég  erős  arra, 
hogy  szembe  szálljon 
a  diadalmas  Buquoy- 
val.  Egyik  nyilatko- 
zatában,   melyet    1621 

,      ,  29.    BUQUOY    aláírása. 

május      lo-én     telso- 

Magyarország  városaihoz  intézett,  tudomásokra  hozza  a 
hainburgi  tárgyalásokat  s  a  császáriakat  azzal  vádolja,  hogy 
a  magyar  szabadságok  megsemmisítése  lebeg  szemök  előtt. 
Felhívta  tehát  a  városokat,  küldjenek  követeket  Eperjesre, 
hol  a  védelem  ügyében  határozatok  hozassanak.* 

Ugyanakkor,  midőn  Eperjesen  új  országgyűlést  akart 


•  Szilágyi:    Tört.   Tár  1886.  22.  lap. 

6* 


44 


GINDELY  ANTAL 


tartani,  hogy  a  honvédelem  iránt  intézkedéseket  tegyen, 
Konstantinápolyba  küldött  követsége  útján  viszont  a  törö- 
kök segítségét  igyekezett  magának  megszerezni  s  hogv  czélt 
érjen,    a    török  minisztereknek  tetemes  pénzösszeget  ígért. 

Csakhogy  ez  időben  kötve  hitt  még  a  töröknek  is. 
Thurzó  Szaniszlónak,  Érsekújvár  kapitányának,  meghagyta, 
hogy  a  maga  részéről  is  kérjen  ugyan  támogatást  a  budai 
basától,  de  segítségét  csupán  nyílt  mezőben  vegye  igénybe 
s  semmi  áron  se  bocsásson  be  a  várba  török  csapatokat.* 
Ellenben  a  jágerndoríi  őrgrófot,  ki  Sziléziában  8000  főnyi 
sereg  élén  védte  a  «hókirályi),  pfalzi  Frigyes,  az  elűzött 
cseh  király  ügyét,  de  egyrészt  az  ország  rendéinek  lanyha 
támogatása,  másrészt  a  császárral  szövetkezett  szász  vá- 
lasztó túlnyomó  hadi  ereje  miatt  nem  igen  tarthatta  ma- 
gát, a  Magyarországba  jövetelre  igvekezett  rávenni,  hogv 
ilyképen  gyalogságot  és  tüzérséget  nyerjen,  melyekben 
nagy  hiányt  szenvedett.  Az  őrgróf  teljesítette  e  kíván- 
ságot, de  minthogy  útjában  sokféle  nehézséggel  kellett 
küzdenie,  csak  1621  június  hó  végén  érkezett  Nagy-Szom- 
batba. 

Abbeli  törekvésében,  hogv  mennél  több  szövetségest 
szerezzen,  Bethlen  Velenczéhez  is  fordult,  mely  neheztelt 
a  Habsburgokra,  mióta  Spanyolország  hatalmába  ejtette 
Valtellinot  azon  ürügy  alatt,  hogy  meg  akarja  védeni  az 
ottani  katholikusokat  a  graubündeni  protestánsok  ellen. 
A  fejedelem  követei,  kik  a  velenczei  dogét  fölkeresték, 
Szunyogh  és  Ványay  magyarok  és  az  olasz  Agazza  Lőrincz, 
a  köztársaságnak  véd-  és  daczszövetséget  ajálottak  a  Habs- 
burgok ellen ;  előadták,  hogy  Magyarország  szertelenül 
bővelkedik  katonáskodásra  alkalmas  emberben,  hogy  Beth- 
len a  szultánnal  és  a  tatár  khánnal  szövetségre  lépett,  kik  | 
mihelyt    kívánja,    készek    200.000   embert    segítségére    kül- 

*  Szilágyi  id.  h.  25.  oldal 


BETHLEN   GÁBOR. 


45 


deni.  A  teendő  szolgálatok  fejében  Bethlen  a  köztársaság- 
tól pénzbeli  segélyt  kért  s  kárpótlásul  kereskedelmi  szer- 
ződést ajálott  neki.*  (1621  június.) 

Mindé  biztatásra  és  ajálatra,  a  közben-közben  mon- 
dott hizelgö  nyilatkozatokra  a  követek  nagyon  lekötelező, 
de  mégis  kitérő  választ  kaptak.  A  köztársaság  megtagadott 


30.    GRÓF    THURN    MÁTYÁS. 


minden  pénzbeli  támogatást.  Az  óvatos  velenczeiek  még 
a  királyi  czíniet  sem  adták  meg  a  fejedelemnek,  mert  a 
válaszban,  mely  a  követek  előtt  a  szenátusban  felolvasta- 
tott, signor  principenek  nevezték  s  a  közvetlenül  hozzá 
intézett  levélben  csak  excellenzának  szólították.** 


ÓvÁRV  id.  müve  34 — 41.  lap 


ÓvÁRY  id.  m.  41—43    '-^P 


^6  GINDHLY  ANTAL     ' 

A  követség  magyar  tagjai  e  válaszszal  a  legnagyobb 
mértékben  elégedetlenek  voltak  s  érzelmeiket  olasz  társuk 
előtt  oly  szenvedélyes  alakban  juttatták  kifejezésre,  hogy 
az  nem  is  mert  velők  visszatérni,  s  minthogy  egyedül  ők 
rendelkeztek  az  útiköltséggel,  segélyt  kért  a  dogétól,  hogy 
Bethlenhez  mehessen  s  a  választ  neki  kellően  megmagya- 
rázhassa. Thurn  gróf  és  Hofkirchen  báró  osztrák  szám- 
űzött kérdésére,  kik  velenczei  szolgálatba  akartak  lépni  s 
kiket  Bethlen  ajánlott  a  köztársaságnak,  a  dogé  egyelőre 
nem  is  válaszolt. 

Minthogy  a  fejedelem  biztosan  számított  Velencze 
támogatására,  nagyon  kinosan  érintette  szövetkezési  ajá- 
latainak  visszautasítása,  valamint  a  királyi  czím  megtaga- 
dása. Alig  érkeztek  meg  (1621  aug.  24.)  követei  hozzá  a 
táborba,  új  követet,  az  olasz  születésű  Lucius  Sándort 
küldte  Velenczébe  (1621  november  4.)  s  panaszt  emelt  az 
udvariatlanság  miatt,  melyet  nem  annyira  a  dogé  rossz 
akaratának,  mint  inkább  valamely  titkos  oknak  vagy  kö- 
vetei ügyetlen  fellépésének  kívánt  tulajdonítani  s  újra  föl- 
vetette a  kérdést :  akar-e  vele  Velencze  a  szövetségről 
tárgyalni  vagy  nem  ?*  Azt  hangoztatta,  hogy  a  köztársaság 
támogatása  mellett  folytathatná  a  háborút  a  császárral,  ki 
képtelen  lenne  német  csapatait  a  spanyolok  segítségére 
Olaszországba  küldeni  s  így  az  utóbbiak  Valtellinot  kiürí- 
teni kényszerülnének.  Általában  úgy  vélekedett,  hogy  a  győ- 
zelem a  német  Habsburgokon,  emberi  előrelátás  szerint,  bi- 
zonyos, s  következménye  az  lesz,  hogy  Olaszország  szintén 
lerázhatja  magáról  a  kimerült  spanyolok  uralmát.  Ellenben 
a  veszély,  mely  Olaszország  szabadságát  fenyegeti,  a  lehető 
legkomolyabb,  mihelyt  a  császár  Valtellino  leigázására  a 
spanyolokkal  szövetkezik.  Ez  irányban  dolgozik  a  császári 
politika,    miért  is  neki    —    Bethlennek    —    újabban    ismét 

*  ÓvÁRY    id.   m.  7.  lap.    Lucius   maga   mondja,    hogy    olasz.    69.    lap.  —  Az  első 
követség  visszatérésének  idejéről  76.  lap. 


BETHLEN  GÁBOR.  47 

alkudozásokat  ajálott,  hogy  említett  terveit  magyar  rész- 
ről ne  zavarják.  A  fejedelem  azonban  —  monda  —  vissza- 
utasította az  alkudozásokat  azon  időpontig,  míg  a  dogétól 
ajálatára  nézve  biztos  feleletet  nem  kap.  Mindé  közlése- 
ket és  ajálatokat  Lucius  1621  october  28-án  terjesztette 
a  szenátus  elé,  a  dogé  elnöklete  alatti  ülésben.' 

A  velenczei  kormánv  ez  úttal  sem  tért  el  eddig  kö- 
vetett  óvatos  álláspontjától ;  nem  adta  meg  Bethlennek  a 
király  czímet  s  nem  fogadta  el  az  ajánlott  szövetséget. 
Francziaországra  való  tekintettel  mentegetőzött,  mint- 
hogy a  franczia  királv  Valtellino  ügyében  már  tárgvalá- 
sokat  inditott  Spanyolországgal.  Mivel  Thurn  grófon  és 
Hoíkirchen  bárón  kívül  most  a  jágerndorfi  őrgróf  is  fel- 
ajálotta  szolgálatait  a  köztársaságnak  s  sziléziai  csapatok- 
kal akart  hozzá  csatlakozni,  a  dogénak  erre  is  felelnie  kel- 
lett. Ez  ajánlatot  szintén  visszautasította,  de  azon  hozzá- 
tétellel, hogy  alkalom  adtával  a  köztársaság  majd  igénvbe 
veszi  az  őrgróf  szolgálatait.^  Mikor  ezt  a  választ  felolvas- 
ták Bethlen  követének,  ez  néhány  percznvi  meggondolás 
után  tiltakozott  az  ellen,  hogy  urától  ismét  megtagadták 
a  királyi  czímet.  A  szenátus  két  nappal  később  11621  no- 
vember 6-án)  mentegetőzött  s  kijelentette,  hogv  nem  rossz 
indulatból  tagadta  meg  a  királvi  czímet,  hanem  óvatos 
ildomosságból ;  különben  —  monda  —  Bethlen  is  ezt  teszi, 
hisz  mindez  ideig  meg  sem  koronáztatta  magát. ^ 

Ha  a  köztársaság  e  visszautasító  magatartásának  okait 
kutatjuk,  föl  kell  tennünk,  hogv  igazat  mondott  s  valóban 
a  Francziaországra  való  tekintetek  befolyásolták.  Velencze 
a  küzdelmet  a  Habsburgokkal  csupán  csak  benső  egyet- 
értésben Francziaországgal  vehette  föl.  Az  a  3CXX)  lovas, 
kinek  kiállítását  Bethlen  ígérte,  nem  csábíthatta  arra,  hogy 
Valtellino    miatt    támadólag   lépjen    föl,    míg    XHI.    Lajos 

1  ÓvÁKV  id.  m.  54 — 60.  lap  3  Óvarv  id    m    63—64    lap. 

2  ÓvÁRY  id.  m.  61 — 63.  lap. 


48  GINDELY  ANTAL 

jónak  találta  diplomatiai  úton  keresni  a  viszály  elintézését. 
Lehetett  egyébiránt  egy  másik  ok  is,  mely  a  dogét  és  a 
szenátust  legalább  óvatossá  tette  s  ez  Bethlen  azon  állí- 
tása, hogy  200.000  török  és  tatár  kész  hívását  követni  s 
Ferdinánd  ellen  hadakozni.  A  velenczeieket  konstantiná- 
polyi ügvvivöik  sokkal  alaposabban  értesítették,  sem  hogy 
ez  állítást  üres  kérkedésnek  ne  tekintették  volna.  Nagyon 
jól  tudták  azt  is,  hogy  a  szultánnak  összes  erejére  szüksége 
van  Lengyelország  és  Perzsia  ellen. 

Lucius  nem  nyugodott  bele  a  sima  udvariaskodásba, 
melylyel  ajálatait  másodizben  visszautasították,  hanem  a 
dogénak  új  előterjesztést  tett  1621  november  8.),  melyben 
kiemelte,  hogy  a  felajánlott  szövetségre  vonatkozó  válasz 
nem  elégítette  ki,  a  királyi  czím  megvonása  Bethlentől 
pedig  teljesen  lesújtotta.  Sürgette  a  dogét,  másítsa  meg 
határozatát  és  vegye  tekintetbe,  hogy  az  országgyűlés  jog- 
érvényesen  királylyá  választotta  Bethlent.  Kifejezte  abbeli 
reményét  is,  hogv  a  dogé  majd  csak  talál  kisegítő  eszközt, 
hogy  Bethlen  jogosult  kívánságait  teljesítse  s  elfogadja  az 
ajánlott  szövetséget,  mert  csak  így  lesz  képes  Olaszország 
minden  másnemű  segély  nélkül  véget  vetni  a  spanyolok 
uralmának.*  Lucius  nem  maradt  csupán  ez  iratnál,  hanem 
tizenegy  nappal  később  a  dogéhoz  újabb  levelet  intézett, 
melyben  azt  taglalta,  mi  lehet  oka  annak,  hogy  az  ajá- 
lott  szövetség  nem  tetszik  Velenczének.  Azon  rágalmak- 
ban vélte  az  okot  megtalálni,  melyeket  Bethlenről  ellen- 
ségei terjesztenek  ;  elhallgatják  győzelmeit,  sőt  magoknak 
tulajdonítják  azokat ;  azt  híresztelik,  hogy  egész  környe- 
zete csakis  törökökből  áll  s  hogy  tanácsuk  nélkül  nem 
fog  semmibe,  pedig  tényleg  seregében  csupán  200  főnyi 
török  lovas  csapat  van,  mely  természetszerűen  nem  befő-  j 
lyásolhatja    a   politikát.  Rossz   nevén  veszik  tőle  viszonyát 

*  ÓvÁRY  id.  m.  67 — 70.  lap. 


BETHLEN  GÁBOR. 


49 


a  szultánhoz ;  de  talán  szakítson  vele  s  tönkre  tegye  ma- 
gát? Hisz  a  császár  szintén  megegyezésre  igyekszik  jutni 
a  portával  s  követe,  Gallo  Caesar,  útján  4000  magyar  fo- 
rintot ajálott  a  nagyvezérnek,  ha  Bethlennek  ellenségévé 
válik.  Lucius  végül  abbeli  reményét  fejezte  ki,  hogy  a  dogé 
mindezt  alaposan  fontolóra  veszi  s  őt  kielégítő  válasz- 
szal  indítja  vissza  a  fejedelemhez.  Minden  esetre  ne  várjon 
Francziaország  segítségére,  hanem,  mivel  a  veszély  a  spa- 
nyolok részéről  közvetlenül  fenyegeti,  fogadja  el  Bethlen 
ajálatát.' 

De  ez  a  levél  sem  tett  mélyebb  benyomást  s  Lucius 
megint  csak  a  régi  választ  kapta. ^  Midőn  egy  hónappal 
később  elutazni  készült,  azt  a  kérdést  intézték  hozzá  :  mi- 
képen  óhajt  a  jágerndorfi  őrgróf,  Thurn  gróf  és  Hofkirchen 
báró  velenczei  szolgálatba  lépni,  s  minő  nagy  ama  csapa- 
tok száma,  melyek  hozzájok  készek  csatlakozni?^  A  köz- 
társaság ugyanis  elhatározta,  hogy  biztosítja  magának  az 
említett  hadvezérek  szolgálatait,  ha  kedvező  körülmények 
közt  teheti.  A  tárgyalások  1622  october  havában  Thurn 
gróffal  csakugyan  megkezdődtek,  de  csak  néhány  évvel 
később,  1625-ben  értek  véget,  mikor  Thurn  neveztetett  ki 
a  velenczei  hadak  főparancsnokává.^ 

Míg  a  tárgyalások  Velenczében  folytak,  a  magyar  harcz- 
téren  újra  kitört  a  háború.  Buquoy  Magyarországba  nyomul- 
ván, támadást  intézett  Pozsony  ellen,  s  a  vár  helyőrségét 
1621  május  6-án  megadásra  kényszerítette.  Ezután  akadály- 
talanul Érsekújvárig  haladt  előre  s  azt  is  megtámadta.  De 
Thurzó  Szaniszló  fényes  tehetséggel  vezette  a  vár  védelmét, 
s  hét  teljes  hét  múlt  el  a  nélkül,  hogy  Buquoy  valami 
sikert  érhetett  volna  el.  Forgách  nádort,  ki  a  császári  vezér 
főhadi  szállásához  csatlakozott,  az  ostrom  folyamán  guta- 
ütés érte,   mely  hirtelen  kioltá  életét. 

1  ÓvÁRY  id.  m.  70—73.  lap.  3  Óváry  id.  m.  83—85.  lap. 

2  ÓvAry  id.  m  74.  lap.  4  Óváry  id.  m.  104.  és  106.  lap 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  ' 


JO  GINDEI.Y  ANTAL 

Az  ostrom  meddőségének  főoka  abban  állott,  hogy 
Horváth  István,  Bethlen  egyik  vitéz  kapitánya,  1500  lovas- 
sal a  váron  kívül  tanyázott  s  örökösen  nyugtalanította  az 
ostromló  hadat,  melynek  élelmezését  is  fölötte  megnehezí- 
tette. Egy  szép  napon  maga  Buquoy  állott  egv  lovas  csapat 
élére,  hogy  egy  várt  eleségszállítmány  bevonulását  a  táborba 
fedezze.  Csakhogy  a  magvarok  rajta  ütöttek  s  megölték 
{1621  június  10..  Buquov  halála  a  császáriak  táborában 
nagy   nyugtalanságot    keltett.    A    fővezetést    Liechtenstein 


31.    GROF    THURZO    SZANISZLO    ALÁÍRÁSA. 

Miksa  vette  át,  ki  mivel  tudta,  hogy  Bethlen  nagyobb 
sereggel  közeledik,  s  mivel  élelemben  is  hiányt  szenvedett, 
nem  mert  tovább  Érsekújvár  alatt  maradni,  hanem  egyet- 
értésben főtiszteivel,  megkezdte  a  visszavonulást.  Ez  oly 
sebtiben  történt,  hogv  az  ostromágyúkat  és  a  lőszerkész- 
letet cserben  kellett  hagyni.  Mindazonáltal  Bethlen  utol- 
érte a  császáriakat,  még  pedig  épen,  mikor  a  Nyitra  vizén 
átkeltek,  s  keményen  megverte  őket.  A  harcz  csak  azért 
nem  végződött  a  németek  teljes  megsemmisítésével,  mert 
a  mocsaras,  posvánvos  talaj  védelmökre  szolgált. 

Liechtenstein  a  további  üldözéstől  azzal  menekedett  meg, 
hogy  átkelt  a  Dunán  és  Csallóköz  szigetén  vonult  tovább 
Pozsony  vidékére.  Zászlaja  alatt  már  csupán  8000  ember 
volt,  míg  az  ellenséges  had  15.000  emberből,  csupa  lovas- 
ból állt.  Midőn  Bethlen  a  császáriak  üldözésével  felhagyott, 
Nagy-Szombat  felé  fordult  s  a  jágerndoríi  őrgróffal  egye- 
sült. Ekkor  aztán  elég  erősnek  érezte  magát  arra,  hogy 
Pozsony  ellen  nyomuljon  s  a  várost  és  a  várat  megtá- 
madja.   Augustus    i8-án    kezdte    meg    a    támadást,    de    az 


BETHLEN  GÁBOR. 


Őrség  tetemes  volt  s  fentartotta  összeköttetését  a  Dunával 
s  ekkép  biztosította  magának  az  élelmezés  lehetőségét. 
Bethlen  tehát  ép  oly  kevéssé  ért  czélt,  mint  a  császáriak 
Érsekújvárnál.  1621  sept.  i-én  abban  hagyta  az  ostromot 
s  betörést  próbált  tenni  Morvába.  Tényleg  sikerült  lovas 
hadainak  az  ország  számos  helyét  fölverni,  és  kifosztani, 
noha  időközben  a  császári  sereg  Csallóközből  Morvába 
nyomult  s  Csehországból  érkező  erősbítésekkel  lényegesen 
szaporíttatott. 

A  jágerndorfi  őrgróf  ez  időben  —  1621  nov.  5-én  — 
Prerauból  felhívást  intézett  Szilézia  rendéihez,  fogjanak 
fegyvert  a  császári  uralom  ellen.  Noha  a  felszólításnak 
gyakorlati  következménye  nem  volt,  mert  a  szász  választó 
még  mindig  fenyegetőleg  állt  Szilézia  közelében,  mégis 
elősegítette  azt,  hogy  Bécsben  mindinkább  megérlelődjék 
az  eszme,  hogy  a  magyar  alkotmány  tervezett  megsem- 
misítését s  a  fölkelő  urak  jószágainak  elkobzását  ez  idő 
szerint  kivinni  nem  lehet,  s  hogy  e  helyett  inkább  a  csá- 
szári terület  biztonságáról  kellene  gondoskodni.  Elhatá- 
rozták tehát,  hogy  új  tárgyalásokba  bocsátkoznak  Bethlen- 
nel, ki  még  Nagy-Szombatból  ■ —  júliusban  —  megfelelő 
ajálatot  juttatott  Bécsbe.  Hogy  kezét  nyújtotta  a  békére, 
még  pedig  azon  pillanatban,  mikor  a  szerencse  reá  kezdett 
mosolyogni,  annak  is  megvoltak  a  maga  okai.  Azon  meg- 
győződésre jutott,  hogy  a  porta  nem  fogja  megsegíthetni,, 
mivel  időközben  háborúba  bonyolódott  Lengyelországgal. 
Ehhez  járultak  a  Velenczéből  érkező  rossz  hírek.  Végül 
hadseregének  fölszerelése  és  fegyverzete  olyan  hiányos 
volt,  hogy  attól  kellett  félnie,  hogy  vereséget  szenvedj 
ha  újra  összeütközik  az  ellenséggel. 

Fokozta  a  helyzet  nehézségeit  a  magyarok  elégedetlen- 
sége, kik  szívesen  csatlakoztak  Bethlenhez,  midőn  a  háború 
az  ő  országukon  kívül  folyt,  de  hamar  megunták,  midőn 
az  ellenség  az  ő  területűket  is  pusztította.  Mindezen  körül- 

7* 


GINDELY  ANTAL 


menyek  tanácsossá  tették  a  fejedelemnek,  hogy  békeaján- 
latokat  tegyen,  főleg  mivel  bizonyosan  tudhatta,  hogy  most 
a  császár  is  kedvezőbb  feltételeket  kész  megadni,  mint 
Hainburgban,  s  hogy  a  magyarok  irányában  szintén  több 
engedékenységet  fog  tanúsítani. 

Minthogy  Bécsben  eleinte  nem  hallgattak  békeajánla- 
taira, később  pedig,  midőn  végre  elvben  elfogadták  az 
alkudozás  eszméjét,  sokáig  czivakodtak  arra  nézve,  hol 
folyjanak  a  tárgyalások,  tényleges  megindulások  1621  okt. 
lo-ig  húzódott,  mely   napon    végre  a  két  fél    meghatalma- 


^'  ^M^ aJ^   "^rt^cA^ca 


^ri^ 


32.    FERDINÁND    NIKOLSBURGI    BIZTOSAI    ALÁÍRÁSA. 

zottai  Nikolsburgban  találkoztak.  Bethlent  egy  ideig  egye- 
dül gróf  Thurzó  Imre,  mikor  pedig  az  ifjú  főúr  a  tárgya- 
lások közben  meghalt,  nov.  ii-étöl  kezdve  Thurzó  Sza- 
niszló  képviselte  ;  mellékesen  Erdély  és  a  magyarok  érde- 
keit még  Sándor  János,  Kassai  István  és  Fráter  István 
tartották  szemmel.  Maga  a  fejedelem  a  magyar  rendek 
néhány  képviselőjével  időközben  Magyar-Bródban  szintén 
morva  földön  tartózkodott.  Ferdinánd  megbizottai  Diet- 
richstein  bibornok,  Pázmány  Péter  esztergomi  érsek,  Breu- 
ner  és  Esterházv  Miklós  voltak. 


BETHLEN  GÁBOR.  53 

Bethlen  eleinte  lehetőleg  túlzott  igényekkel  állt  elő, 
hogy  utóbb  engedményeket  tehessen.  A  császár  ugyanezt 
tette  s  ragaszkodott  Hainburgban  elfoglalt  álláspontjához. 
Lassan-lassan  azonban  a  két  fél  egyre  inkább  közeledett 
■egymáshoz ;  az  egyik  mérsékelte  kívánságait,  a  másik  meg 
ajálatait  fokozta.  Végűi  azután  következő  feltételekben 
egyeztek  meg  : 

Bethlen  Gábor  lemond  a  magyar  királyi  czímről  s 
kiadja  a  szent  koronát.  Ezért  megkapja  a  német  birodalmi 
fejedelem  czímét,  az  uralmat  hét  magyar  vármegyén  élete 
fogytáig,  Oppeln  és  Ratibor  herczegségeket  örökösen,  Mun- 
kács és  Ecsed  várát  400.000  forintban  zálogbirtokul,  melv 
jószágokat  csakis  örököseitől  lehet  majd  visszaváltani ; 
Ferdinánd  továbbá  kötelezi  magát,  hogy  egyszer  minden- 
korra 100.000  frtot,  évenkint  pedig  50.000  frtot  fizet  a 
fejedelemnek  az  átengedett  vármegyék  véghelyeinek  jó 
karban  tartására.  Hogy  a  magyar  király  jogait  a  várme- 
gyékre fentartsák,  a  két  fél  követei  abban  állapodtak  meg, 
hogy  a  vármegyék  mint  eddig,  úgy  ezután  is  képviseltes- 
sék magukat  a  magyar  országgyűlésen,  hogy  főispánjaik  és 
végváraik  kapitányai  Ferdinándnak  hittel  kötelezzék  mago- 
kat arra,  hogy  ellene  soha  többé  fegyvert  nem  fognak. 
Végül  a  Bethlen  által  elrendelt  összes  jószágelkobzások 
hatálya  megszüntettetett  s  kimondatott,  hogy  azok,  kiknek 
a  fejedelem  egyes  jószágokat  szolgálataik  jutalmául  inscri- 
bált,  azokat  két  hónap  alatt  kárpótlás  nélkül  kiadják,  azok 
ellenben,  kik  bizonyos  summa  pénzen  vettek  zálogba 
ingatlant,  egyelőre  megtarthassák ,  míg  a  legközelebbi 
országgyűlés  kártalanításukról  nem  intézkedik. 

E  megállapodások  értelmében  nemcsak  az  elkobzott 
egyházi  javak  adattak  vissza  —  vagy  a  visszaadás  legalább 
kilátásba  helyeztetett  —  előbbi  birtokosaiknak,  hanem 
Ferdinánd  világi  hívei,  így  például  az  időközben  elhunyt 
Homonnay  György  örökösei  is  biztosíttattak  minden  meg- 


54  GINDKLY  ANTAL 

károsítás  ellen.  A  Nikolsburgban  hozott  határozatok  azon 
diplomában  összegezvék,  melyet  Ferdinánd  1622  január 
6-án  írt  alá.  U.gyanaz  napon  Ferdinánd  a  magyarok  javára, 
kiknek  érdekeit  Bethlen  szintén  nem  téveszté  szem  elől, 
egy  másik  diplomát  bocsátott  ki,  melyben  általános  am- 
nesztiát hirdetett  s  az  ország  összes  vallásos  és  politikai 
szabadságainak  fentartását  ígérte.  A  történetírás  a  magya- 
rokkal és  Bethlennel  létrejött  ezen  egyezményt  nikols- 
burgi  békének  nevezi,  mely  a  császár-király  és  a  fejedelem 
első  nagy  háborúját  szerencsés  befejezésre  juttatta. 

A  kinek  csak  sejtelme  volt  a  császári  pénzügyek  akkori 
nyomorúságos  állapotáról,  az  előre  láthatta,  hogy  a  pénz- 
beli ígéretek,  melyek  Bethlennek  tétettek,  nem  egyhamar 
fognak  beváltatni.  A  Csehországban  és  Morvában  elren- 
delt óriási  jószágelkobzások  daczára,  a  császári  kincstár 
kongott  az  ürességtől  s  a  legsürgetőbb  kiadásokat  sem 
lehetett  máskép  fedezni,  mint  kölcsönnel  vagy  a  pénz  meg- 
rontásával, miért  is  kiadatott  a  rendelet,  hogy  egy  már- 
kából 72  ezüst  forintot  verjenek.  Midőn  tehát  a  béke  szen- 
tesítése után  Bethlen  a  szent  koronát  a  királv  biztosainak 
átadta  s  azt  kérdezte  tőlök,  mikor  fizetik  le  neki  az  ígért 
összegeket,  ezek  a  jövővel  biztatták.  De  máskülönben 
szentül  ígérték,  hogy  a  többi  egyezményi  pontok  mind 
mielőbb  teljesíttetnek  s  ennek  jeléül  kézbesítették  neki  az; 
Oppeln  és  Ratibor  birtokára  vonatkozó  császári  adomány- 
levelet. Ugyanez  alkalommal  Bethlen  biztosította  a  császár 
embereit,  hogy  jövőre  híven  urokkal  fog  tartani.  « Isten  a 
tanúm,  —  monda  —  hogy  legyőzhetetlen  undort  táplálok 
a  további  vérontás  ellen,  minthogy  legnagyobb  fájdalmamra 
saját  szememmel  láttam  a  rettentő  pusztulást,  mely  az  or- 
szágot a  múlt  háborúban  érte».  E  biztatások  azonban  in- 
kább egyszerű  udvariasságok  voltak,  mert  a  fejedelem 
ismerve  a  császári  politika  megbízhatatlanságát,  már  ekkor 
a  porta   segítségét   kereste    Ferdinánd    elleni   újabb    táma- 


BETHLEN   GÁBOR.  S,í; 

dásra  s  a  nagyvezérnek  is  szemére  lobbantotta,  hogy  egyedül 
azért  kénytelen  békét  kötni,  mert  a  török  cserben  hagyta.* 

Ferdinánd  nemsokára  beváltotta  a  béketárgyalások  fo- 
lyamán tett  egyik  ígéretét  s  1622  május  22-ére  Sopronyba 
országgyűlést  hirdetett,  mely  az  elkobzott  jószágok  vissza- 
adásának ügyét  rendezze.  Ama  javak,  melyeket  Bethlen  egy- 
szerűen elajándékozott  volt,  már  visszaadattak  előbbi  tulaj- 
donosaiknak, ellenben  azok,  melyek  zálogösszeg  fejében 
kerültek  idegen  kézbe,  a  nikolsburgi  megállapodásoknak 
megfelelően  még  nem  bocsáttattak  vissza.  Hogy  ez  az  ügy 
is  békességben  intéztessék  el,  az  országgyűlésnek  gondos- 
kodnia kellett  a  tényleges  zálogbirtokosok  kielégítéséről, 
mert  csak  ez  esetben  érvényesíthette  jogát  a  régi  tulaj- 
donos. E  felett  az  országgyűlésen  szenvedélyes  viták  folytak, 
minthogy  a  régi,  jogszerű  tulajdonosok  nem  akartak  várni, 
hanem  haladéktalan  visszahelyezésöket  követelték,  míg 
ellenben  az  érdekelt  zálogbirtokosok  a  zálogösszeg  előzetes 
visszafizetését  sürgették.  Az  eldöntést  végűi  a  nádorválasz- 
tás utánra  odázták  el.  Ez  állásra  főleg  Esterházy  Miklós 
országbiró  és  Thurzó  Szaniszló,  Bethlen  híve  s  a  Duna 
balpartján  levő  végházak  főkapitánya,  versenyeztek. 

A  császár,  kit  a  kijelölés  joga  megilletett,  míg  a  válasz- 
tást az  országgyűlés  eszközölte,  a  régi  hagyományos  szo- 
káshoz híven,  további  két  főurat,  összesen  négyet,  jelölt  ki 
e  méltóságra.  Hogy  az  udvar  a  jelöltek  sorába  fölvette 
Thurzót  is,  ki  eddig  leghatározottabb  ellenségének  mutat- 
kozott, az  abban  leli  okát,  hogy  a  Thurzó  érzelmeiben 
időközben  gyökeres  változás  állt  be  :  Bethlen  barátjából 
a  császár  híve  lett  s  hogy  megtérését  teljessé  tegye,  a  kath, 
egyházba  készült  áttérni. 

Mindezt  jól  tudta  az  udvar,  s  készségesen  fölvette  őt 
a  törvény  kívánta  négy  jelölt    sorába.    Thurzó,    a    ki    régi 

•  Szilágyi  Sándor:  Tört.  Tár  1886,  226.  lap. 


vÖ  GINDELY  ANTAL 

pártjával  még  mindig  rendelkezett  s  hozzá  új  híveket  is 
szerzett,  csakugyan  80  szóval  Esterházy  65  szavazata  elle- 
nében az  ország  nádorává  választatott.  A  mint  a  nádor- 
választás megejtetett,  a  jószágkérdést  az  országgyűlés  egy- 
szerűen azzal  intézte  el,  hogy  kimondotta  :  a  régi  tulajdo- 
nosok javaikba  visszahelyezendók  a  nélkül,  hogy  a  jelenlegi 
zálogbirtokosok  kárpótlást  kapnának.  Ezzel  a  nikolsburgi 
béke  egyik  leglényegesebb  határozata  sértetett  meg.  Ugyan- 
ekkor az  országgyűlés  elhatározta,  hogy  Bethlen  a  számára 
átengedett  vármegvékben  is  helyezze  vissza  a  kath.  papságot 
elvett  javaiba,  de  arra  nézve  nem  intézkedett,  hogyan  kár- 
talanítsa a  fejedelem  kölcsön  adott  pénzökért  a  zálogbir- 
tokosokat. Bethlen  e  végzeménvt  természetesen  figyelembe 
sem  vette,  hanem  egész  keserűen  kifakadt  a  sopronyi 
országgyűlésnek  ezen  s  több  más  rendelkezése  ellen*  s 
Kovasóczy  személyében  külön  követet  küldött  az  ország- 
gyűlésre. Kovasóczy  Hofkirchen  báró  számára  kegyelmet 
s  jószágai  visszaadását  kérte  s  hivatkozott  egy  Írásbeli 
ígéretre,  melyet  Ferdinánd  a  békealkudozások  folyamán 
a  fejedelemnek  tett.  Bethlen  e  tekintetben  szintén  csalat- 
kozott, mert  a  császár  nem  is  gondolt  többé  az  ígéret 
beváltására.** 


V. 


Hogy  a  porta  az  16 19— 21.  évek  folyamán  döntőleg  be 
nem  avatkozott  a  magyar  ügyekre,  noha  a  körülmények 
nagyon  kedveztek  befolyása  és  területe  kiterjesztésére 
irányuló  törekvéseinek,  abban  leli  magyarázatát,  hogy 
II,    Ozmán    szultánt,    a    ki    atyját,    I.    Achmedet    a    hülye 

'  Szilágyi  Sándor:  Tört    Tár  1886.   Esterházy  levele  1622.  dec.  16.    Bethlenhez. 
Továbbá  Tört.    Tár  1879.    Propositiones  Bethleni  448.  oldal. 
•*  Szilágyi  id.  helyen:  Instructio  pro  D.  Stephano  Kovasóczy  1622.  april  i. 


BETHLEN   &ABOR. 


57 


I.  Musztafa  rövid  uralkodása  után  —  1618  —  a  trónon 
követte,  előbb  a  perzsa  háború,  mely  1619-ben  csak  ideig- 
lenesen ért  véget,  azután  a  Lengyelországgal  viselt  háború 
vette  volt  igénybe.  Ez  utóbbi  1620-ban  kezdődött  s  eleinte 


33.    OZMÁN    SZULTÁN. 


a  portára  olyan  kedvező  folvaiuot  vett,  hogy  a  szultán  a 
következő  évben  döntő  csapás  akart  mérni  s  300.000  főnyi 
sereg  élén  Chozimig  nyomult.  Ekkor  azonban  a  lengvelek 
vitézi  ellenállása,  kik  a  Dnjeszternél    60.000   főnyi    haddal 


Magyar  Tört.  Életr.  1889— Qu- 


GINDELY  ANTAL 


i 

útját  állották,  meghiúsította  további  erőködéseit.  Időköz- 
ben beállott  a  kemény  tél,  mely  a  jancsárokban  több  kárt 
tett,  mint  a  lengyelek.  Elégedetlenségük  végre  annyira 
fajult,  hogy  felmondották  az  engedelmességet  s  a  szultánt 
arra  kényszerítették,  hogy  békét  kössön  s  hódító  terveit 
elejtse. 

A  szultán  e  miatt  kemény  haragra  gyuladt  az  engedet- 
lenek iránt,  kik  szintén  nem  egyedül  a  lengyel  hadjáratért 
nehezteltek  reá,  hanem  azért  is,  mert  pénzbeli  követelé- 
seiket nem  készségesen  teljesítette.  Midőn  Ozmán  a  követ- 
kező 1622.  évben  háborút  tervezett  a  libanoni  emir  ellen, 
de  a  jancsárok  nem  akarták  őt  követni,  ez  annyira  fel- 
bőszítette, hogy  elhatározta  megsemmisítésöket.  Nagy- 
vezére, Dilaver  basa,  megerősítette  ez  eltökéllésében  s  azt 
ajálotta,  hogy  az  ázsiai  tartományokból  új  hadsereget  kell 
nevelni.  E  végből  a  szultán  iVzsiába  készült  s  igazi  czél- 
jait  a  Mekkába  való  zarándok  úttal  igyekezett  palástolni. 
Csakhogy  az  a  körülmény,  hogy  arany  és  ezüst  edényei- 
nek és  kincseinek  nagyobb  részét  beolvasztatta,  hogy  köny- 
nyebben  magával  vihesse,  ellene  gyanút  ébresztett,  melvet 
kétségkívül  meggondolatlan  nyilatkozatokkal  is  fokozott. 
Midőn  tehát  híre  terjedt,  hogy  a  szultán  Skutariba  készül 
átmenni,  a  jancsárok  összecsoportosultak,  megnyerték  a 
spahikat  is,  mire  a  nagyvezér  palotájába  törtek,  hogy  meg- 
gyilkolják, minthogy  őt  tették  felelőssé  a  szultán  szán- 
dékaiért. 

Dilaver  basa  azonban  még  idején  a  szerályba  mene- 
kült, hol  gyors  menekülést  tanácsolt  a  szultánnak.  Ozmán 
vonakodott  rá  hallgatni,  s  kijelentette,  hogy  leveri  a  láza- 
dókat s  megfenyíti  őket  érdemök  szerint.  Midőn  tehát  más- 
nap reggel  annak  az  egvénnek  a  kiszolgáltatását  követel- 
ték, ki  a  szultánt  a  mekkai  utazásra  rávette,  s  e  mellett 
közvetlenül  a  nagyvezérre  czéloztak,  Ozmán  e  kívánságot 
visszautasította  s  elszántan  védte   méltóságát.    Ez  a  végle- 


BETHLEN  GÁBOR. 


59 


tekig  felbőszítette  a  jancsárokat ;  trónvesztettnek  nyilvá- 
nították Ozmánt,  a  hülye  Musztafát  kiszabadították  bör- 
tönéből, hova  letétele  után  szállították  s  őt  kiáltották  ki  — 
1622  májusban  —  padisának.  Erre  Ozmán  is  elvesztette 
bátorságát,  alkudozni  kezdett  a  lázadókkal,  busás  ajándé- 
kot ígért  nekik  —  de  már  késő  volt.  A  hülye  Musztafa 
anyja,  ki  fia  helyett  uralkodni  akart,  csak  úgy  remélhette, 
hogy  uralma  tartós  lesz,  ha  Ozmánt  megölik.  Beleegyezé- 
sével a  lázadók  csakugyan  meggyilkolták. 

Magától  értetődik,  hogy  ez  események  mindazok  sorá- 
ban, kik  a  lázadókkal  összeköttetésben  nem  álltak,  a  leg- 
komolyabb kárhoztatásban  részesültek.  Mindenki  belátta, 
hogy  a  török  birodalom  a  végső  veszedelembe  merül,  ha 
legfőbb  vezetése  egy  hülye  egyén  kezében  marad,  ki  csak 
abban  lelte  örömét  s  egyebet  sem  tett,  minthogy  pénzt 
dobált  a  Boszporusba   —  a  halaknak. 

Abaza  erzerumi  beglerbég,  ki,  a  mint  mondják,  helye- 
selte Ozmánnak  a  jancsárok  megsemmisítésére  irányuló 
terveit,  fegyvert  fogott  e  csúfos  uralom  ellen,  maga  köré 
gyűjtötte  az  összes  elégedetlen  elemeket  s  segélyökkel  Kis- 
Ázsia  nagy  részére  kiterjesztette  hatalmát,  mi  közben  a 
kezébe  kerülő  jancsárokat  és  spahikat  kérlelhetetlenül 
lemészárolta.  Azt  hozta  javaslatba,  üljön  össze  Konstanti- 
nápolyban általános  birodalmi  gyűlés,  mely  a  ministerek- 
ből, a  legfőbb  birákból,  a  basákból  és  beglerbégekből  áll- 
jon s  törvényt  üljön  Ozmán  szultán  gyilkosain,  a  hülye 
Musztafa  helyett  pedig  más  uralkodót  válaszszon,  a  ki  a 
jancsárokat  megsemmisítheti,  a  hadseregben  a  régi  fegyel- 
met visszaállíthatja.  Méltán  vádolták  azzal  Abazát,  hogy 
e  magas  röptű  terveivel  az  Ozmán  uralkodó  családot  meg- 
akarja buktatni,  hogy  azután  maga  lehessen  szultán.  Csak- 
hogy ezzel  a  birodalom  reformját  is  czélba  vette  s  e  dics- 
vágygyal  összefolyt  benne  az  a  nagy  eszme,  hogy  az  államot 
ki  kell  mostani  hanyatlásából  emelni. 

8* 


OC  GINDELY  ANTAL 

Ázsiában  nagyban  hittek  Abaza  reformátori  buzgalmá- 
ban, sőt  még  a  konstantinápolyi  mufti  is  meg  volt  győ- 
ződve szándékainak  tisztaságáról,  miért  is  makacsul  vona- 
kodott őt  lázadónak  nyilvánítani.  Midőn  Abaza  Erzerum- 
ból  Angorába  nyomult  s  fölmerült  az  aggodalom,  hogy 
diadalmenetét  Európa  felé  irányozhatja,  a  jancsárok,  kik 
lételöket  kezdték  félteni,  elejtették  Musztafát  —  1623  aug. 
30.  —  Utóda,  Murád  sem  bírt  ugyan  derekas  kormányza- 
tot létesíteni,  de  legalább  kiváló  tehetségeket  mutatott, 
melvek  a  lövőre  nézve  nagv  reménveket  keltettek. 

Bethlen  szemmel  tartotta  ez  eseményeket  s  nem  várta 
be,  míg  új  szultán  lép  trónra,  hanem  már  előbb  kikérte 
a  porta  segítségét  egy  új  hadjárathoz  Ferdinánd  ellen. 
Kevéssel  a  nikolsburgi  béke  megkötése  után  tette  ezt. 
Egyrészt  Magyarországon  akart  véget  vetni  Ferdinánd 
uralmának,  másrészt  Csehországot  is  el  akarta  tőle  szakí- 
tani, hogy  visszahelyezze  Frigyest,  ki  nemcsak  onnan, 
hanem  ősi  birtokából  Pfalzból  is  elűzetett  s  mint  földön- 
futó Hágába  menekült.  E  nagy  vállalathoz,  melynek  czélja 
a  német  Habsburgok  megsemmisítése  volt,  Bethlen  a  tö- 
rök segítségen  kívül  az  elűzött  Frigyes  és  barátai :  An- 
gha,  Németalföld  s  egynehány  német  fejedelem  támoga- 
tását kereste.  Nagyszerű  és  sokoldalú  diplomacziai  actiót 
indított,  mely  bevezetésül  szolgált  a  császár  ellen  tervezett 
új  támadáshoz.  A  hadjárat  ezen  diplomatiai  része  1622 
nyarán  vette  kezdetét. 

Thurn  gróf,  ki  még  mindig  Erdélyben  tartózkodott, 
ajálkozott,  hogy  a  fejedelem  követét  Konstantinápolyba 
kiséri  s  törekvéseit  ott  tőle  telhetőleg  előmozdítja.  Tudta 
ugyan,  hogy  a  porta  ez  idő  szerint  nagyobb  haderővel 
nem  rendelkezhetik,  de  mivel  Bethlen  megelégedett 
azon  csapatokkal,  melyek  a  budai  és  boszniai  basa  veze- 
tése alatt  álltak,  nem  látszott  lehetetlennek,  hogy  a  minisz- 
terek,   kik    a    hűlve    szultán    nevében    uralkodtak,     ehhez 


BETHLEN  GÁBOR.  6l 

hozzájárulnak.  Mindenesetre  csak  előnyös  volt  a  portára, 
ha  Ferdinánd  és  Bethlen  egymással  hadakoztak  s  a  törö- 
köknek volt  annyi  eszök,  hogy  e  küzdelem  folytatása  érde- 
kében némi  áldozatot  is  hozzanak.  Thurn  1622  september 
i-én  érkezett  Konstantinápolyba,  Bethlen  követe,  való- 
színűleg Kapy  András  kíséretében,  ki  a  nagyvezírnek  dús 
ajándékot  hozott.  A  fejedelem  megbízta  mindkettejöket, 
jelentsék  ki,  hogy  Ferdinánddal  csupán  azért  kötött  békét, 
mert  attól  félt,  hogy  Lengyelország  megtámadja.  Tudassák 
azt  is,  hogy  a  lengyel  királylyal  elégedetlen  igen  sok  nemes 
úr,  kik  nem  a  kath.  egyház  hívei,  országuk  koronáját  fel- 
ajálották  neki,  ha  fölkelésöket  támogatni  hajlandó.  Thurn 
és  kísérője  a  fejedelemtől  azon  megbízást  is  kapta,  láto- 
gassák meg  Sir  Roe  Tamást,  Anglia  portai  követét,  s 
avassák  be  terveikbe.  Bethlen  méltán  azt  remélte,  hogy 
Roe  támogatni  fogja  törekvéseit,  de  csalatkozott.  Roe  ugyan- 
is épen  úgy,  mint  királya  I.  Jakab,  föltétlen  ellensége  volt  — 
legalább  ez  idő  tájt  —  annak  az  eszmének,  hogy  keresz- 
tények hitrokonaik  ellen  a  törökkel  szövetkezzenek.  Roe 
Londonból  különben  is  azt  az  utasítást  kapta,  hogy  a 
császár  érdekeit  vegye  védelmébe.*  Ily  köT-ülmények  közt 
semmi  kedve  sem  volt  bizalmas  viszonyba  lépni  Bethlen 
küldötteivel  s  nem  szívesen  látta,  hogy  minden  többi  ide- 
gen követet  mellőzve,  először  is  nála  tisztelegtek. 

Thurn  e  látogatás  alkalmával  kijelentette  Roenak,  hogy 
megbízásához  képest  igénybe  fogja  venni  tanácsát  és  segé- 
lyét mindazon  ügyekben,  melyeket  a  portával  tárgyalnia 
kell.  Roe  sietett  a  beléje  helyezett  reményeket  rögtön  és 
alaposan  megsemmisíteni;  hivatkozott  Jakab  királyra,  ki  mit 
sem  óhajt  hőbben,  mint  a  békét  a  kereszténységben  s  ki 
megparancsolta    neki,    hogy    gondoskodását    arra    fordítsa, 

*  The  negotiations  of  sir  Thomas  Roe  in  his  embassy  tho  te  Ottoman  porta 
from  the  year  1621-to  1628.  London  1740.  The  cause  of  the  despatch  and  instru- 
ctions  of  the  ambassade  of  Bethlen  Gábor.  76.  oldal. 


62 


GINDELY  ANTAL 


hogy  a  béke  Ferdinánd  császár,  a  lengyel  király  és  a  szultán 
közt  fentartassék  s  így  minden  békebontási  kísérletnek 
ellene  dolgozzék.  E  rideg  elutasításra  Thurn  azt  felelte, 
hogv  további  közléseit  nem  az  angol  követnek,  hanem  Sir 


34.    I.    JAKAB    ANGOL    KIRÁLY. 


Roenak,  a  magán  embernek  teszi.  De  ennek  is  hasztalan 
magyarázta  az  új  támadás  kedvező  kilátásait;  Roetól  ismét 
csak  elutasító  választ  kapott.  Az  volt  a  véleménye,  hogy 
a  törökkel  szövetkezni  semmi  áron  sem  szabad,  mert  ezzel 
utat  nyitnának  a  pogány  ellenségnek  Németországba.  Thurn 


BETHLEN  GÁBOR.  63 

gróf  Roe  ezen  túlzott  aggodalmaival  szemben  kifejtette, 
hogy  Bethlen  uralma  Magyarországon  s  Frigyes  vissza- 
helyezése Csehországba  és  Pfalzba,  egyszerűen  a  budai 
és  boszniai  basák  segítségével  is  létrejöhet.  Ez  a  két  basa 
nagy  szolgálatot  tehet,  de  magában  véve  nem  olyan  erős, 
hogy  hódításra,  területgyarapításra  gondolhatna.  Csak  esz- 
közül szolgálna  tehát  a  török,  a  nélkül,  hogy  a  kereszté- 
nyeket kizsákmányolhatná. 

Az  eflféle  érvelések  sem  keltettek  Roeban  barátságosabb 
hangulatot  Bethlen  tervei  iránt;  különösen  pfalzi  Frigyest 
kívánta  belőlök  kihagyatni,  mert,  —  a  mint  monda  — ,  ez 
ügyeinek  védelmét  Jakab  királyra  —  ipjára  —  bízta,  ki  a 
törökök  bármilyen  közreműködését  ellenzi  s  teljes  bizo- 
dalommal néz  ama  tárgyalások  eredménye  elé,  melyeket 
e  részben  a  császárral  indított.  Abban  is  kételkedett,  hogy  a 
törökök  bárminemű  segítséget  fognának  nyújtani,  a  nélkül, 
hogy  érte  bért  követeljenek.  Sőt  végűi  Roe  formaszerűen 
kikérte  magának,  hogy  Thurn  gróf  bármilyen  ügyben  ő 
reá  hivatkozzék  a  portánál. 

Egészen  ennek  megfelelően  viselte  magát  Roe,  midőn 
másnap  —  1622  sept.  10.  —  a  nagyvezírnél  megjelent,  ki 
tőle  felvilágosítást  kért  Jakab  király  és  Bethlen  fejedelem 
egymáshoz  való  viszonyáról,  valamint  véleményt  arról  : 
megtámadja-e  a  szultán  Ferdmándot  vagy  nem?  Az  angol 
követ  azt  felelte,  hogy  a  portának  nincs  oka  ily  támadásra 
s  ha  mégis  ráadná  magát,  ebből  nagy  baj  hárulna  reá, 
mert  a  császár  mindenfelől  segítséget  kapna.  A  nagyvezér 
ilyen  válaszra  elkészülve  nem  volt,  mert  magától  értetődőnek 
tekinté  a  Bethlen  és  Jakab  király  közötti  szövetséget,  már 
azon  érdekközösség  folytán,  mely  az  erdélyi  fejedelem  és 
Jakab  veje,  pfalzi  Frigyes  közt  természetszerűen  fenállott. 
Meglepetésében  még  csak  azt  kérdezte  tehát,  mit  feleljen 
a  porta  Bethlen  kérelmére ;  Roe  azt  mondotta,  intse  a 
fejedelmet  békére.    Három  nappal  később    a    nagyvezír    az 


Ö4  GIXDELY  ANTAL 


angol  követet  új  találkozásra  hívta  meg,  melyen  a  jancsár 
aga,  a  pénzügyminister  és  a  kanczellár  is  jelen  volt.  Ez 
utóbbi  Roet  Bethlen  újabb  üzenetéről  értesítette,  mely 
szerint  Ferdinánd  olyan  szövetségnek  akarja  Erdélyt  meg- 
nyerni, a  melvben  Spanyolország,  Lengyelország  és  számos 
német  fejedelem  részt  vesz  s  a  melynek  czélja  az,  hogy  a 
törökök  Európából  kiűzessenek.  Neki  —  jelentette  Beth- 
len —  ajálották  fel  a  szövetséges  hadak  fővezérséget,  s 
győzelem  esetére  Erdély  és  Bosznia  birtokát  a  királyi 
czímmel;  ő  azonban  —  végzé  —  nem  akar  a  szövetséghez 
csatlakozni  s  inkább  szeretné  a  porta  segélyével  a  császárt 
megtámadni,  hogy  Sziléziába  s  Csehországba  törhessen. 
Roe  erre  azt  felelte,  hogy  Bethlen  ez  üzenete  —  hazug- 
ság és  igazság  keveréke;  elismerte  ugyan,  hogy  a  császár, 
Spanyolország  és  Lengyelország  nem  valami  jóindalatú  ter- 
veket forralnak  Törökország  irányában,  de  ez  idő  szerint 
olyan  sürgős  ügvek  veszik  őket  igénybe,  s  olyan  súlyos 
terheket  viselnek,  hogy  mi  sem  áll  tőlök  távolabb,  mint 
valami  merénylet  a  porta  ellen.  Ha  ellenben  a  szultán 
indítana  támadást,  a  császár  nyomban  elintézné  viszályko- 
dásait  Németországban  s  a  törökök  ellen  szövetséget  léte- 
sítene, mely  a  legnagyobb  veszélyeket  idézné  föl  reájok. 
A  török  miniszterek  dicsérték  e  világos  és  őszinte  vá- 
laszt, de  megjegyezték,  hogy  Bethlent  az  elutasító  üzenet 
a  kétségbeesésnek  tenné  ki,  mert  azt  látná  belőle,  hogy 
valósággal  feláldoztatik  a  császárnak.  Roe  erre  azt  ajálotta, 
jelentse  ki  a  porta  határozottan,  hogy  védelmébe  fogadja 
az  erdélyi  fejedelmet,  mely  esetben  a  császár  bizonyosan 
nem  támadja  meg  s  így  a  béke  fen  fog  tartatni.  A  török 
miniszterek  abban  állapodtak  meg,  hogy  Bethlent  és  a  budai 
basát  a  béke  megtartására  intik,  egyúttal  azonban  az  utób- 
binak meghagyják,  hogy  a  fejedelmet  támadás  esetén 
segélyben  részesítse.* 

*  Roe   Negotiations  So — Sg.  oldal. 


BETHLEN  GÁBOR.  65 

Roe  akkor  meg  volt  győződve,  hogy  fáradozásai  követ- 
keztében a  porta  nem  ad  segítséget  Bethlennek,  ha  táma- 
dólag  lépne  föl.  Lengyelországra  iránvuló  terveit  is  rosz- 
szalta,  midőn  rólok  tudomást  nyert  s  helytelenítette  Hága 
németalföldi  követ  eljárását,  ki  a  fejedelem  ügvét  Kon- 
stantinápolyban mindenképen  támogatni  törekedett.'  Midőn 
Jakab  király  értesült  követének  jelentéseiből,  minő  hűsé- 
ges szolgája  és  tanítványa  van  Roeban,  külön  levélben 
fejezte  ki  iránta  való  elismerését.  E  dicséret  természete- 
sen arra  ösztönözte  a  követet,  hogy  tovább  haladjon  a 
kitűzött  irányban.  Roe  csakugyan  a  császár  és  a  lengyel 
király  másnemű  érdekeinek  is  buzgón  gondját  viselte.  Leg- 
alább azt  állítja,  hogy  mindkét  uralkodó  hálára  van  köte- 
lezve az  angol  királynak  vagy  tulajdonképen  ő  neki,  mert 
a  porta  elhatározásaira  az  ő  érdekökben  gyakorolta  be- 
folyását.- 

Roe  1622.  évből  való  jegyzékei  csakugyan  mind  azt 
jelentették,  hogy  Bethlen  nem  remélheti  a  porta  támoga- 
tását. De  már  az  1623.  év  elején  el  kellett  ismernie,  hogy 
ha  a  fejedelem  a  császár  ellen  támadást  intéz,  a  budai  basa 
minden  valószínűség  szerint  segíteni  fogja.  A  portán  tehát 
fordulat  állott  be,  még  pedig  Ferdinánd  hátrányára  s  Roe- 
nál  is  ilyesmi  készült,  mióta  pfalzi  Frigyes  neje  —  Jakab 
király  leánya  —  levelet  írt  neki,  hogy  szánalmas  állapotát 
ecsetelje  s  arczképét  is  megküldje.  Még  nagyobb  hatással 
volt  Roera  az  a  sajnos  körülmény,  hogy  Jakab  király 
minden  erőlködése  a  császárnál,  hogy  Frigyesnek  Pfalzot 
visszaadja,  sikertelen  maradt.-' 

Calvert  angol  államtitkárhoz  1623  april  15-én  intézett 
levelében  Roe  a  török  segélyhadat  valami  20.000  emberre 
becsülte  s  egyszersmind  megjegyzé,  hogy  nem  látja  be, 
miért  támogassa  tovább  azt  az  uralkodót  —  a  császárt  — 

1  Roe  ugyanott  89.  oldal.  3  Roe  id.  m.  135.  olda 

2  Roe  ugyanott  107 — 9.  és  116.  oldal. 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  9 


66  GINDELY  ANTAL 

ki  Jakab  király  jóságával  és  őszinteségével  oly  annyira 
visszaélt/  Bethlen  követe  1623  május  havában  indult  haza 
s  csakugvan  megvitte  a  fejedelemnek  a  határozott  Ígéretet 
a  török  segély  tárgvában.  Thurn  vele  távozott,  hogy  Beth- 
len zászlaja  alatt  harczoljon,  mely  okból  visszautasította  a 
velenczeiek  ajánlatát,  hogy  szolgálatukba  szegődjék.  Biz- 
tosította az  angol  követet,  hogy  egy  talpalattnyi  területet 
sem  enged  a  töröknek,  hanem  igyekezete  egyes-egyedül 
arra  lesz  irányozva,  hogy  a  császár  országaiban  a  régi  sza- 
badságok visszaállíttassanak  s  pfalzi  Frigyes  restituáltassék.  - 
Roe  mindazonáltal  nem  kételkedett  benne,  hogy  a  törökök 
majd  megfizettetik  segélyöket  s  legalább  is  kifosztják  a 
császár  birtokait.  Hanem  azért  abban  hagyta  buzgólkodá 
sát  a  béke  érdekében.  Főjelentésében  az  addigi  kicsinylő, 
lenéző  hangot  nem  használja  többé,  mikor  a  fejedelemről 
szóV  ámbár  Bethlen  igazi  jelentőségét,  egyéniségének  belső 
értékét  ez  után  sem  ismerte  föl.  Folyton  korholja,  hogy  a 
németországi  eseményekről  Konstantinápolyban  álhireket 
hozatott  forgalomba.  Levelei  vagy  küldöttei  útján,  hol  azt 
jelentette,  hogy  a  szász  és  a  brandenburgi  választók  a 
császár  ellen  szövetséget  terveznek,  hol  pedig  azt,  hogy 
Sziléziában  lázadás  tört  ki.  Sőt  egyik  követe  azt  állította, 
hogy  a  császár  felajálotta  leánya  kezét  Bethlennek  s  arcz- 
képét  már  meg  is  küldötte  neki,  de  a  fejedelem  vissza- 
utasította ez  ajálatot.  Roe  meg  volt  győződve,  hogy  Beth- 
len tisztán  csak  a  maga  hasznát  keresi  s  beszédei  és  alku- 
dozásai csupán  e  czélnak  szolgálnak. + 

Midőn  Bethlen  Konstantinápolyban  a  török  segélyt  szor- 
galmazta,   Petendy   Györgyöt 5    pfalzi    Frigyeshez    küldötte 

1  Roe  ugyanott  141 — 43.  oldal. 

2  Roe  ugyanott  150.  lap.  —  Óvárv  id.  m.  104.,  106.  és  107.  oldal.  A  velenczei 
szenátus  levelei  Giustinianinak  Konstanti  nápolyban  Thurn  küldetése  tárgyában. 
Kelt  1622  oct.    28.  és  1623  mart.   r. 

3  Roe  id.  m.  151.  lap. 

4  Roe  id.  m.  170.  és  190 — 2.  lap. 

5  Müncheni  állami  levéltár    Petendy  utasítása  1622.  oct.  9/19 


BETHLEN  GÁBOR.  67 

1622  oct.  19.),  hogy  értésére  adja,  hogy  elhatározta  újra 
megkezdeni  a  háborút  a  császár  ellen  ;  de  minthogy  körös- 
körül van  véve  ellenségtől  s  a  lengyelek,  csehek  és  mor- 
vák támogatására  nem  számíthat,  a  török  segítségét  kény- 
telen igénybe  venni  s  nem  törődik  vele,  bármennyire  hát- 
rányára fogják  ezt  magyarázni.  Hogy  a  szultánt  megnyerje, 
évi  ajándékot  s  Magyarország,  Csehország  és  Ausztria 
részéről  örök  időkre  szövetséget  ajálott  fel  neki.  Frigyes 
tegye  meg  tehát  a  magáét  s  támogassa  őt  —  a  fejedel- 
met —  pénzzel.  A  válasz,  melyet  Petendy  ekkor  Frigyes- 
től kapott,  ismeretlen  ugyan,  de  kétségkívül  kedvező  volt, 
kivéve  a  pénzkérés  tárgyában.  A  következő  évben  Frigyes 
több  Ízben  felszólította  a  fejedelmet,  kezdje  meg  már  a 
támadást,  mivelhogy  az  alkalom  biztató  s  Mansfeld,  Ke- 
resztély,  Halberstadt  administratora  újra  fegyvert  fogtak.* 
Mindezen  kérés  és  sürgetés,  —  a  levelek  egy  része  ránk 
maradt  —  valamint  a  porta  jóindulatú  magatartása  végre 
rábírta  a  fejedelmet,  hogy  rég  folytatott  előkészületeit  érté- 
kesítse, ámbár  nem  kapott  sem  Frigyestől,  sem  Velenczé- 
től,  melyhez  újólag  támogatásért  fordult,  a  pénzbeli  se- 
gélyre Ígéretet.  1623  július  végén  tudatta  pfalzi  Frigyessel, 
hogy  aug.  14-én  30.000  emberrel  útnak  indul  Erdélyből  és 
Ausztriába  s  Morvába  nyomul,  míg  szövetségese  a  török 
Stájerországba  ront,  úgy  hogy  az  ellenségre  kikerülhetet- 
len vereség  várakozik  s  Frigyes  is  nemsokára  visszatérhet 
Csehországba.**  De  a  Konstantinápolyban  levő  németalföldi 
követ  titkára  nem  osztozott  e  vérmes  reményekben  s  min- 
den rokonszenve  mellett,  melyet  Frigyes  ügye  iránt  érzett, 
figyelmeztette  őt,  ne  fektessen  túlságos  bizalmat  a  török 
segélybe,  mert  a  porta  emberei  nem  nyújtanak  kezességet 
Ígéreteik  beváltása  iránt,  a  török  birodalom  hanyatló  félben 
van    s    Bethlen    a    legjobb    esetben    is    csak    a    budai    basa 

•  Müncheni    áll.    lev.    pfalzi  Frigyes-  "  Müncheni  áll.  lev.  Bethlen  Frigyes- 

hez 1623  jun.  7/17.  és  3/13.  nek  1623  jul.  28. 

9* 


68  GINDELY  ANTAL 

segítségére  számíthat.*  Ellenben  maga  a  németalföldi  követ, 
Hága,  teljes  bizalmat  helyezett  a  szultán  és  a  nagvvezír 
Bethlen  iránti  állandó  jó  indulatába.** 

Bethlen  jul.  28-iki  levele    kétségkívül    a    legkedvezőbb 
benyomást  tette  Frigyesre.    Annyi  sok   vereség    és    csalat- 


TKSTlSTO   <Jirtus   nur/noraKdís    dara  trium^ms. 

[lU   maiu    ptioftax  .ff  Vinci    le/ciu.s    armis  ■ 
pro  patria  piwnat  puonanJc  vtncit-eL   i^anu 
Hac  HVCTS  cmeruiF nomen    opeJ»' honi. 
Plurinafih    TILSA    Uartr  pcncüi  tullt. 
Znuid'uin    Vtres    haf    trihuí're  I>y 

35.    MANSFELD    ARCZKÉPE. 

kozás  után  végre  ismét  jelentkezett  a  szabadító,  ki  reményt 
nyitott  neki,  hogv  nem  csupán  ősi  örökét,  Pfalzot,  hanem 
a  cseh  koronát  is  visszaszerzi.  A  legmelegebb  köszönetét 
fejezte  ki  a  fejedelemnek  s  egyúttal  a  vereséget,  melyet  a 

*  Müncheni  áll.    lev.    Verhaer    levele  **  Müncheni   áll.  lev.   Hága  Cornelius 

Frigyeshez  1623  aug.  5/1=;.  Frigyeshez.  1623  aug.  19/29. 


IIL"*/T0V£  EXrr.LC'D  D.  ICANN ES   Á    TSERCl^S     S.R   I    COMES,  BAl^O 

T)F   TUiy    I.T  MARBAIST.C    5AC.O€.S.XlAIT     NEC    TMON    Jf-R     ELECTOKL?    AC    IVAVAT^IA  DVCIS. 
UOCVM      TENtN^   GíNiKAUÍ      TONSIUAKÍVÍ    TT    KESriCTIVE       CAMiRARlVS 


r^:,,-'r    :ia-.' 


'J 


ícc.f 


.,/if 


TILLY. 


Bubics  Zsigmond  püspök  birtokában  levő  egykorú  metszetről 


BETHLEN  GÁBOR.  69 

tialberstadtiak  ugyanazon  időben  szenvedtek,  jelentéktelen- 
nek iparkodott  feltüntetni,  sőt  azt  írta,  hogy  Halberstadti 
Keresztély  már  újjá  alakította  s  a  régi  létszámra  emelte 
hadait,  hogy  továbbá  Mansfeld  Ostfrieslandban  megvívha- 
tatlan  állást  foglal  el/  Nem  olyan  szépítőleg  vázolta  Mans- 
feld egyik  levelében,  melyet  Thurnnak  írt,  Halberstadti 
Keresztély  vereségét,  de  azt  állította,  hogy  neki  magának 
15.000  régi,  kipróbált  katonája  van,  havi  60.000  korona 
pénzsegélylyel  rendelkezik  s  ekképen  megakadályozhatja, 
hogy  a  császár  Bethlen  ellen  indítsa  egész  hadseregét.^ 

Időközben    Halberstadti    Keresztélv    vereségének    híre 

J  o 

más  utakon  elhatolt  volt  Magyarországba  s  ott  meglehe- 
tősen lehangoló  benyomást  tett.  A  jágerndorfi  őrgróf 
Frigyest  részletes  és  igaz  jelentés  küldésére  kérte  tehát  s 
kijelentette,  hogy  ha  Bethlen  nem  számíthat  arra,  hogy 
németországi  csapatok  törnek  Csehországba,  úgy  békét  lesz 
kénytelen  kötni.  Frigyes  ekkor  sem  tudott  őszinte  lenni, 
hanem  azt  felelte,  hogy  Halberstadti  Keresztély  Tillyvel 
szemben  ((rendetlenségbe  jutott*)  ugyan,  de  ismét  kezet 
nyújtott  Mansfeldnek  s  így  ketten  jelentékeny  haderővel 
rendelkeznek. 3  E  közlemények  azonban  már  olyan  időben 
tétettek,  midőn  Bethlen  tényleg  megindította  a  támadást 
Ferdinánd  ellen  s  így  a  háború  megkezdésére  nem  voltak 
befolvással. 


VI. 


Mikor    Bethlen    Gábor    ezen    második   támadását   meg 
akarta  kezdeni,  nem  elégedhetett  meg  azzal,  hogy  szövetsé- 

1  Müncheni  áll.  lev.    Mansfeld  levele  Thurnhoz  1623  sept.  7/17.  ;  Mansfeld  levele 
Bethlenhez  1623  jul.   11.  és  oct.  26. 

2  Müncheni  áll.  lev.  A  jágerndorfi  őrgróf  Frigyeshez  1623  sept.   19. 

3  Müncheni  áll.  lev.  Javaslat    Frigyes   részére,    mit    feleljen   az    őrgrófnak     Ktlt 
1623  nov.  14/24. 


70  GINDELY  ANTAL 

geseket  nyerjen  a  készülődő  harczhoz.  Indokolnia  is  kellett 
eljárását,  mihez  Ferdinánd  és  hívei  elég  anyagot  szolgál- 
tattak, részint  azzal,  hogy  nem  teljesítették  a  nikolsburgi 
béke  feltételeit,  részint  a  nádornak  egy  fölötte  sértő  állítá- 
sával. A  békeszerződésnek  az  udvar  nem  tett  eleget,  mert 
Ferdinánd  az  igért  50.000  frtot  a  végvárak  ellátására  nem 
fizette,  Bethlen  egykori  híveit  pedig  jószágaiktól  a  zálog- 
összeg visszatérítése  nélkül  fosztotta  meg.  A  békeokmány 
ezen  világos  megsértését  azzal  tetézték,  hogy  a  nádor  azt 
állította,  hogy  Bethlen  az  illetők  kártalanítását  nem  is  gon- 
dolta komolyan,  s  ezt  Kassaynak  világosan  kijelentette, 
hogy  tehát  ez  a  pont  csak  a  külszín  megóvása  végett  vé- 
tetett a  békeszerződésbe.  E  vádnak  híre  ment  s  a  káro- 
sultak természetesen  súlyos  gyanúsításokkal  illették  Bethlen 
jóhiszeműségét. 

A  fejedelem  azonban  a  nádor  állítását  alávaló  hazug- 
ságnak bélyegezte  s  a  király  követével*  folytatott  beszél- 
getésben istent  hívta  tanúbizonyságul,  hogy  a  szavakat, 
melyeket  szájába  adtak,  sohasem  mondotta;  lelke  szálljon 
—  folytatta  —  a  pokol  fenekére,  ha  tette  s  híveinek  fel- 
áldozásával ilyen  példátlan  gazságot  követett  volna  el.  Ez 
okból  mindaddig  meg  nem  nyughatik,  míg  a  vádat,  mint  ko- 
holtat, vissza  nem  vonják.  A  követ  azzal  iparkodott  a  nádort 
mentegetni,  hogy  nem  mondott  egyebet,  mint  a  mit  Kassay- 
tól  Nikolsburgban  hallott;  a  többi  királyi  biztosok  és  taná- 
csosok szintén  hallották  s  erről  Írásban  bizonyságot  tettek. 
Bethlen  azt  felelte,  hogy  elhiszi  ugyan,  hogy  ilyen  bizo- 
nyító levelek  állittattak  ki,  de  annál  inkább  ragaszkodnia 
kell  ahhoz,  hogy  a  nikolsburgi  béke  határozatai  minden 
részletökben  végrehajtassanak,  mert  csak  ekképen  bizo- 
nyíthatja be  ama  vád  alaptalanságát.**  E  nyilatkozatból  ki- 

*  A  követ    Bossányi    Mihály    volt,    ki  1623  elején  járt  Bethlennél. 
**  Magyar  tudom,   akadémia  levéltára  :  Relatio  Michaelis  Bcosany  Bethlennél  tett 
látogatásáról.  Kelt  1623  april  25. 


i  BETHLEN  GÁBOR.  7  1 

I 

tűnik,  hogy  a  vád  visszavonásával  nem  elégedett  volna 
meg,  hanem  az  érdekeltek  pénzbeli  kárpótlását  követelte, 
mihez  a  nikolsburgi  béke-okmány  szövege  szerint  föltét- 
lenül joga  volt. 

Minthogy  a  császári  udvar  e  kártalanítást  megadni  vona- 
kodott s  egyszersmind  arról  értesült,  hogy  Bethlen  hadi 
készülődéseket  tesz,  hogy  új  veretű  pénzein  ismét  a  királyi 
czimet  használja  s  elfogott  levelei  bizonyosságot  nvujtottak 
összeköttetéseiről  a  morvákkal  és  pfalzi  Frigyessel,  hamar- 
jában nem  tudta,  hogyan  szálljon  szembe  a  veszélylyel, 
ha  maga  is  háborúra  készülni  nem  akar.  Ferdinánd  először 
egy  levéllel  tett  kísérletet,  melyben  magaviseletét  az  el- 
foglalt javak  zálogbirtokosai  iránt  a  soproni  országgyűlés 
végzésével  indokolta.  Az  50.000  frt  fizetésére  vonatkozó 
Ígéret  be  nem  váltását  azzal  mentegette,  hogy  Németor- 
szágból még  nem  kapta  meg  a  birodalmi  adót.*  E  levelén 
kívül  Bethlenhez  külön  követséget  is  indított,  hogy  panaszt 
emeljen  ama  sérelmek  miatt,  melyeket  a  fejedelem  ejtett 
a  nikolsburgi  békeszerződésen.  Egyebek  közt  a  fejedelem 
elfoglalta  Tokajt,  a  nélkül,  hogy  a  rajta  levő  zálogösszeget 
letette  volna,  a  nikolsburgi  szerződés  szövege  ellenére  egyes 
foglyoktól  váltságdíjat  sarczolt  s  a  számára  átengedett  vár- 
megyékben nem  adta  vissza  a  papságnak  elkobzott  jószá-« 
gait.  A  követek  feladata  volt  új  tárgyalásokat  hozni  javas- 
latba a  zálogbirtokosok  kártalanítása  ügyében  s  egyszer- 
smind indokolni  a  soproni  országgyűlés  végzését.** 

Még  mielőtt  ez  a  követség  Bethlenhez  útnak  indult,  a 
fejedelem  a  hét  vármegye  képviselőit  Kassára  hívta  össze; 
panaszkodott  előttök  Ferdinándra,  felhozta  a  nikolsburgi 
békén  ejtett  sérelmeket  s  az  ellenségeskedések  újra  meg- 
kezdésével   fenyegetőzött.    A    gyűlés    igazoltaknak    találta 

*  Magyar  tudom,  akadémia    levéltára  **  Dallos    Miklós    iratai:    A    Szentke- 

II.  Ferdinánd  levele  Bethlenhez  1623  resztinek  és  Izdenczynek  adott  utasítás, 
april  25. 


72  GINDELY  ANTAL 

Ugyan  panaszait,  de  közvetítésre  ajálkozott  s  Prágába  követ 
séget  küldött,  mit  Bethlen  is  megtett.  Noha  tehát  ekképei 
a  látszat  a  mellett  szólt,  hogy  a  vitás  kérdéseket  alkudí 
zások  útján  egyenlítik  ki,  a  császári  udvarnál  még  sei 
igen  tápláltak  többé  reményt  a  béke  fentartására.  A  bizalJ 
matlanság  nőttön-nőtt,  mikor  megtudták,  hogy  Bethlei 
3000  scudi  ajándékkal  megnyerte  a  nagyvezírt  s  hogy 
bizton  számíthat  török  segélyre,  ha  megigéri,  hogy  négy-öt 
erődített  helyet,  melyek  Ferdinándtól  el  fognak  hódíttatni^ 
a  szultánnak  enged  át.*  Hogy  a  török  támadást  megelőz- 
zék, követet  akartak  Konstantinápolyba  küldeni,  a  ki  ott 
azon  ürügy  alatt  jelenjék  meg,  hogy  a  zsitvatoroki  béke 
megújítását  szorgalmazza.  Igazi  czélja  azonban  az  legyen^ 
hogy  a  porta  bizalmatlanságát  Bethlen  iránt  fölkeltse  s 
olyannak  tüntesse  fel  a  helyzetet,  mely  a  béke  fentartását 
a  szultánra  és  a  császárra  egyaránt  sürgetővé  teszi.** 

De  e  követség  elindulása  húzást-halasztást  szenve- 
dett, ellenben  a  Bethlenhez  küldött  követség  csakugyan 
rendeltetése  helyére  ért  (1623  junmsi.  Az  első  kihallga- 
táson a  fejedelem  teljes  tisztelettel  szólt  Ferdinándról. 
Kalapot  emelt,  valahányszor  nevét  említették,  sőt  ilyen- 
kor térdet  is  hajtott.  A  béke  fentartásáról  szintén  igen 
kedvezően  nyilatkozott  s  azt  állította,  ha  megfelelő  javas- 
latokat tesznek  neki,  semmi  áron  sem  fog  fegyvert  ragadni. 
Még  ugyanaznap  meglátogatták  kanczellárja  és  Kassay 
István  a  követeket,  de  nemcsak  a  hátralékos  50.000  forint 
megfizetését  sürgették,  hanem  a  zálogbirtokosok  kártala- 
nítását is  s  elégtételt  követeltek  a  fejedelem  számára  a 
rajta  ejtett  sértés  miatt.  Ferdinánd  követei  erre  azt  felelték, 
hogy  nincs  megbízások  az  elégtételadásra,  de  az  elégtétel 
önmagától  fog  következni,  mihelyt    a    kártalanításra   nézve 

*  ÓvÁRY  id.  m.  Padavin  1623  máj.  i.        vetnek    adandó    utasításról    1623    május. 
*•  Hadi  levéltár  Bécsben.    A   hadi   ta-        Ugyanott  Instructio  pro    Caesaro    Gallo. 
nács  véleménye   a   konstantinápolyi    kö-       1623  május  19. 


BETHLEN  GÁBOR.  73 

megegyezés  létesül.  Beszéd  közben  olyan  szókat  ejtettek 
el,  hogy  Ferdinánd  kész  azon  zálogbirtokosokat  kielégí- 
teni, a  kik  csakugyan  pénzen  szerezték  zálogjogukat.* 

A  követek  azután  czáfolni  igyekeztek  a  Bethlen  által 
felhozott  sérelmeket  s  megbízásukhoz  képest  előadták,  hogy 
a  fejedelem  szintén  többszörösen  megszegte  a  nikolsburgi 
béke  határozatait.  Azzal  vádolták,  hogy  Szendrő  vidé- 
kén, mely  nincs  neki  átengedve,  adókat  szed,  hogy  az  át- 
engedett területen  a  világi  és  egyházi  jószágok  vissza- 
adását késlelteti,  hogy  az  egri  püspökség  tizedeit  magának 
tartja,  hogy  Tokajt  átvette,  a  nélkül,  hogy  tulajdonosnő- 
jének a  zálogösszeget  kifizette  volna,  hogy  pénzein  ismét 
a  királyi  czímet  használja,  Kassán  a  katholikus  istentisz- 
teletet nem  tűri  s  végül,  hogy  Erdély  rendéi  még  mindig 
nem  adtak  biztosítást  arról,  hogy  lemondanak  minden 
igényről  a  hét  vármegyére,  mely  egyedül  Bethlennek  s 
csakis  élethossziglan   engedtetett  át.** 

Bethlen,  ki  időközben  konstantinápolyi  jelentésekből 
bizonyosságot  nyert  a  török  segélyre  nézve,  egyáltalán 
nem  gondolt  többé  az  engedékenységre  s  csakhamar  en- 
nek megfelelő  magatartást  tanúsított  Ferdinánd  követei 
irányában.  Midőn  másodszor  kihallgatáson  fogadta  őket, 
minden  udvariaskodást  mellőzött,  erős  kifejezéseket  hasz- 
nált, a  nádort  becsületrablónak  és  pipogyának  nevezte  s 
kijelentette,  hogy  halálig  üldözi,  ha  elégtételt  nem  ad. 
Méltán  panaszkodott,  hogy  az  50.000  forintot  illetőleg  üres 
Ígéretekkel  hitegetik,  miért  is  a  császárt  szószegőnek  és 
olyan  embernek  mondotta,  a  kinek  hitelt  adni  nem  lehet. 

A  lenéző  modor,  melylyel  a  követekkel  bánt,  csak- 
hamar kellemetlen   helvzetbe    hozta   őket.   Kolozsvártt  ke- 


*  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára.  Ferdinánd  követeinek  első  és  második  rela- 
tiója.  1623  jun.  g. 

"  A  magyar  tud.  akadémia    levéltára.   A  panaszlevél,    melyet   a    császári    követek 
1623  június  27-iki  kihallgatás  után  a  fejedelemnek  átnyújtottak. 

Magyar  Tört.  Életr.  1889—90.  ^^ 


74  GINDELY  ANTAL 

rúlték  őket  mint  a  bélpoklosokat  s  senki  sem  akart  velők 
akár  csak  beszélgetésbe  bocsátkozni.  A  teljes  titokban  nem 
maradható  hadikészülődések  viszont  arról  győzték  meg 
őket,  hogy  Bethlen  csak  a  háborúra  gondol.  Azt  tanácsol- 
ták tehát  a  császárnak,  ne  folytassa  tovább  az  alkudozá- 
sokat, hanem  minél  gyorsabban  és  erélyesebben  indítsa 
meg  ő  is  a  készülődést. 

Ferdinánd  még  értesülést  sem  kapott  követsége  barát- 
ságtalan fogadtatásáról,  midőn  biztos  híreket  vett  Bethlen 
hadikészülődéseiről  s  ugvanakkor  tudomást  nyert  egy  levél- 
ről, melyet  a  fejedelem  a  nádorhoz  intézett  s  mely  szenve- 
délyes hangja  miatt  úgyszólván  hadi  kiáltványnak  volt  tekint- 
hető.' Ez  okból  a  nádort,  az  esztergomi  érseket,  Esterházy 
Miklós  országbirót,  a  kanczellárt  s  néhány  más  hívét  Bécsbe 
rendelte,  hogy  velők  a  kilátásban  levő  támadás  visszauta- 
sítása iránti  eszközökről  tanácskozzék.  Ugyanekkor  közölte 
velők,  hogy  Kunz  bárót  küldte  követűi  a  portára.  ^ 
A  magyar  tanácsosok  azt  aj  állották,  hogy  ha  csak  lehet, 
Bethlent  kell  megnyugtatni,  az  eddig  be  nem  váltott 
Ígéreteket  meg  kell  újítani,  ugyanekkor  azonban  folytatni 
kell  a  katonai  készülődéseket,  a  magvar  véghelyeket  el 
kell  látni  eleséggel  s  helyőrségöket  6000  emberrel  szapo- 
rítani kell. 

Mikor  azután  a  Bethlennél  levő  követség  jelentése  ^ 
megérkezett  s  a  háború  veszélye  elháríthatatlannak  látszott, 
a  nádor  az  egri  és  kalocsai  érsekeket,  néhány  főméltóságot 
s  Ferdinánd  más  hívét  tanácskozásra  hívta  Nagyszombatba. 


1  ÓvÁRY  id.  m.  Padavin  1623  jun.  10.  Bethlen  levelének  tartalmáról  csupán  Pada- 
vinból  értesülünk.  A  fejedelem  panaszai  közt  előfordul,  hogy  sohasem  helyezték 
Oppeln  és  Ratibor  birtokába.  Ellenben  sziléziai  történetírók  szerint  1623-ban  Oppeln 
és  Ratibor  már  meghódoltak  neki.  Valószínű  azonban,  hogy  jövedelmet  nem  hú- 
zott belölök  s  így  panasza  indokolt. 

2  ÓvÁRY  id.  m.  Padavin  1623  június  17.  és  20.  —  Magyar  országos  levéltár 
Propositiones  S.  Mattis  erga  consiliarios  10.  junii  1623  facta. 

3  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára  Szentkereszti  és  Izdenczy  Ferdinándhoz 
1623  jul.  9.  Két  jelentés  ugyan  e  kelettel. 


I 


BETHLEN  GÁBOR.  75 

Az  egybegyűltek  kivétel  nélkül  a  mellett  nyilatkoztak, 
hogy  minden  további  alkudozást  meg  kell  szakítani,  ha 
csak  a  viszonyok  alakulása  Németországban  némileg  is 
megengedi  az  erélyes  föllépést  Magyarországon.  Ha  azon- 
ban a  német  viszonyok  miatt  a  császár  fegyvert  nem  fog- 
hat, az  egybegyűltek  azt  ajálották,  hogy  Bethlent  sem 
szabad  tovább  üres  Ígéretekkel  hitegetni,  hanem  komoly 
engedményekkel  kell  kibékíteni.  Kiemelték,  hogy  mind- 
azon zálogbirtokosokat,  kik  okmányilag  be  képesek  igazolni 
vagy  állításaikat  esküvel  megerősítik,  hogy  csakugvan  pén- 
zen szerezték  a  jószágot,  melyből  immár  kiszoríttattak, 
kárpótolni  kell.  Hogy  a  fejedelem  is  képes  legyen  a  szá- 
mára átengedett  területen  az  elkobzott  jószágokat  vissza- 
adni, azt  ajálották,  emelje  föl  Ferdinánd  a  Munkácsra  és 
Tokajra  beírt  zálogösszeget  40—50.000  forinttal  s  ha  ezzel 
meg  nem  elégednék,  fizessen  neki  egy  még  nagyob  sum- 
mát. Tartsa  készen  a  király  a  rég  esedékes  50.000  forintot 
is,  azon  esetre,  ha  Bethlen  saját  részéről  szintén  teljesíti 
a  nikolsburgi  béke  föltételeit.  De  azért  a  király  minden 
körülmény  közt  készülődjék,  hogy  a  netaláni  támadást 
visszaherhesse.  Hívja  fel  a  vármegvéket  is  a  fölkelésre,  a 
végházakba  pedig  bizonyos  számú    német    hadat    küldjön.* 

Mindezen  sok  jó  tanácsból  Ferdinánd  egyelőre  csak  a 
legkényelmesebbet  követte,  a  mennyiben  az  alkudozások 
folytatására  határozta  el  magát.  E  czélra  Beszterczebánya 
városát  rendelte  s  meghatalmazottaivá  Dallos  Miklós  győri 
püspököt,  Pakay  személynököt,  Sándor  János  alnádort  és 
hívét  Osztrosythot  nevezte  ki.** 

Minő  csekély  bizodalmat  lehetett  az  új  alkudozások 
sikeréhez  fűzni,  kitűnik  abból,  hogy  Bethlen  nemcsak  kö- 
veteit   küldte    Beszterczebányára,    hanem    mindjárt    egész 

*  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára.  A  nádor  II.   Ferdinándhoz  1C23  jul.  24. 
**  Magyar    országos  levéltár.   Ferdinánd  utasítása  követei    számára   a    Bethlennel 
való  tárgyalásokhoz  1623  aug.  12. 


76 


GINDELY  ANTAL 


haderejével  követte  őket.  Augustus  14-én  indult  el  Kolozs- 
várról, de  csak  Váradig  jutott,  hol  megbetegedett  s  három 
hetet  ágyban  kényszerűit  tölteni.'  Alig  hogy  fölépült,  ismét 
útnak  indult  s  september  13-án  érkezett  Kassára.  Köz- 
vetlen kiséretében  volt  testőrsége,  mely  3000  lovasból 
állott,  míg  a  többi  had,  valami  10.000  ember,  Kornis  Zsig- 
mond vezénylete  alatt  Miskolcz  felé  nyomult.    Thurn  gróf 


— ^yC-í*-*--*-^  ^  ^k.Jyí'^-^ 


CJfe-^*' 


\^ttZt^  Zí^f>c^^/^i 


36.    FERDINÁND    BESZTERCZEBÁNYAI    BIZTOSAI    ALÁÍRÁSA. 


s  a  jágerndorfi  őrgróf  szintén  a  seregnél  voltak,-  mely  né- 
hány nappal  később,  miközben  török^  s  másféle  csapatok- 
kal, sőt  valószínűleg  már  tatárokkal  is  gyarapodott,  tovább 
haladt  a  királyi  területen,  még  mielőtt  a  tárgyalások 
Beszterczebányán  csak  meg  is  kezdődtek  volna. 

A  király  követei  már  1623  augustus  28-án  oda  érkez- 
tek, míg  Bethlen  biztosai  Kamuthy  és  Kassay  csak  sep- 
tember 17-én  jöttek  meg.  Hogv  a  fejedelem,  noha  már 
királyi  területre  tört,  mégis  bele  ment  a  tárgyalásokba,  az 
világosan  mutatta,  hogy  immár  üres  Ígéretekkel  megelé- 
gedni nem  fog.  Ellenségei  viszont    úgy    magyarázták    eljá- 

1  Katona  xii.   14 

2  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára.    Tudósítás    Bethlennek    Kassára    érkeztéről 
1623  sept.  3—18. 

3  Dallos  Miklós  iratai  119.  lap. 


BETHLEN   GÁBOR.  77 

rását,  hogy  a  császárt  csak  áltatja,  még  pedig  azért,  hogy 
előnvomúlását  akadálytalanul  eszközölhesse.  Midőn  Dallos 
a  tárgyalásokat  mindaddig  nem  akarta  megindítani,  míg  a 
fejedelem  a  királyi  területről  ki  nem  vonul,  Bethlen  kö- 
vetei kijelentették,  hogy  ez  nem  fog  történni  s  minden 
érintkezés  megszakításával  fenyegetőztek.  Erre  Ferdinánd 
követei  engedtek.  Ekkor  azonban  Kamuthv  és  Kassav  azt 
követelték,  hogy  a  tárgyalás  mindenekelőtt  a  nádor  meg- 
büntetésére s  azután  a  sokat  emlegetett  zálogbirtokosok 
kártalanítására  irányuljon.  A  király  emberei  hallani  sem 
akartak  a  nádor  megbüntetéséről,  ellenben  a  kártalanítás 
czéljából  fölajálották  azt,  hogy  a  zálogösszeg,  melyben 
Bethlen  Munkácsot  és  Tokajt  bírja,  emeltessék  s  hogy  e 
többletből  ő  kártalanítsa  a  maga  híveit.  Azon  kérdésre,  hogy 
ez  összegből  csupán  a  hét  vármegyében  levő  ilyen  zálog- 
birtokosok kártalaníttassanak-e  vagy  pedig  a  királyi  Magyar- 
ország területén  levők  is,  Ferdinánd  megbízottai  azt  felel- 
ték, hogv  az  utóbbiak  is  s  másnap  készek  voltak  a  felajálott 
összeget  egész  50.000  frtig  emelni.*  September  24-én  Ka- 
muthy  és  Kassay  azt  jelentették,  hogy  törökök  és  tatárok 
közelednek  s  több  várat,  első  sorban  Füleket  akarják  meg- 
vívni. Bethlen  tehát  ezen  várnak  átengedését  kívánta  a  ki- 
rálytól, mert  maga  hatékonyabban  meg  fogja  védhetni. 
Három  nappal  később  az  erdélyiek  azt  követelték,  hogy 
a  zálogbirtokosok  vagy  visszahelyeztessenek  elvett  javaikba 
vagy  közvetlenül  kárpótoltassanak  Ferdinánd  részéről,  hogy 
a  nádor  a  fejedelem  rágalmazása  miatt  halállal  büntettes- 
sék, hogy  a  végvárakért  járó  két  évi  —  50.000  forintos  —  já- 
rulék megfizettessék  s  20.000  forint  adassék  a  most  Bethlen 
által  felfogadott  tatárok  kielégítésére.  A  királyi  követek 
visszautasították  e  követelések  legtöbbjét,  védelmökbe 
vették    a    nádort    s    végül    100.000    forintot    ajálottak    fel, 

*  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára.  A  király  követei    Ferdinándhoz    1623   sept. 
19.  és  23.  Dallos  iratai  128—30.  lap. 


78  GINDELY  ANTAL 

melyből  a  fejedelem  bőven  kárpótolhatja  a  zálogbirtoko- 
sokat. Milyen  kevéssé  volt  ez  az  ajálat  elfogadható,  kitűnik 
abból,  hogy  Bethlen  inscriptiói  valami  180.000  forintra 
rúgtak.  Ha  ebből  le  is  vonható  40.000  forint,  mely  részint 
szolgálatai,  részint  előlegei  fejében  a  most  már  ellenségévé 
lett  Nyáry  Krisztinának,  Thurzó  Imre  özvegyének  járt  s 
melynek  kifizetésére  többé  súlyt  nem  fektettek,  a  maradó 
összeg  még  mindig  sokkal  tetemesebb  volt,  semhogy  a 
zálogbirtokosok  igényeit  a  Ferdinánd  ajálotta  100.000 
forintból  ki  lehetett  volna  elégíteni. 

October  2-án  a  fejedelem  megüzentette  Dallos  püspök- 
nek, hogy  a  zálogbirtokosok  kielégítése  nyomban  eszköz- 
lendő  s  hogy  ügyét  tovább  húzni-halasztani  nem  engedi. 
Ugyanaz  nap  jött  meg  a  király  utasítása  követei  részére, 
hogy  az  alkudozásokat  szakítsák  meg.  Nyomban  el  is  utaz- 
tak s  az  eldöntést  a  kardnak  engedték  át.* 


VII. 


Mit  tettek  időközben  a  császáriak,  hogy  a  támadást 
visszautasíthassák  ? 

Midőn  Ferdinánd  Bethlen  hadainak  előnyomulásáról 
értesült,  marchese  Montenegrónak,  ki  17.000  emberrel 
Csehországban  Kolinnál  állott  meghagyta,  hogy  Magyar- 
Hradischba  —  a  morva-magyar  határra  —  vonuljon;  több 
magyar  végházba  német  őrséget  küldött  s  a  vármegyékben 
nemesi  fölkelést  hirdetett.  Isten  segedelmét  is  kikérte,  a 
templomokban  imákat  rendelt,  maga  pedig  szent  fogadal- 
mat tett.**  Pázmány  Péter  esztergomi  érsek  a  nemesi  föl- 

*  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára.  A  nádor  Ferdinándhoz  1623  sept.  23.  — 
Dallos  iratai  123.  és  163.  lap.  Ugyanott  a  király  követei  Ferdinándhoz  1623  sept. 
24.  és  28.,  valamint  oct.  9.  —  Magyar  országos  levéltár.  Postulata  principis  Tran- 
sylvaniae  1623  sept.  27.  —  Responsis  commissariorum  Caesaris.  1623   sept.  27. 

•*  Szászországi    állami    levéltár    Zeidler    tudósításai    1623    sept.    17.  —  Padavin  a 


BETHLEN  GÁBOR. 


79 


keléstől  nem  sokat  remélt ;  legföljebb,  mondotta,  hogy  a 
püspökök  és  főpapok  állítják  ki  jutalékokat,  de  a  többi 
nemesek  Bethlen  zászlajához  fognak  szegődni.'  Az  .érsek- 
nek e  nézete  annyiban  igaznak  bizonyult,  a  mennyiben  a 
nemesi  fölkelésből  semmi  sem  lett. 

Bethlen  e  közben  folyton  előbbre  nyomult  s  megtörte 
az  ellenállást,  melylyel  itt-amott  találkozott.  Csupán  Füle- 
ket nem  birta  hatalmába  keríteni  s  egyelőre  abban  is 
hagyta  ostromát,  hogy  Nagy-Szombat  ellen  nyomuljon. 
Ezt  Montenegró  tábornok  néhány  század  német  katonával 
védeni  akarta,  mert  a  hadikészletek  egy  része  ott  volt 
felhalmozva.  De  mivel  a  polgárság  a  németeket  be  nem 
eresztette,  Bethlen  könnyű  szerrel  elfoglalta  a  várost.  Erre 
Thurn  megrohanta  a  város  előtt  táborozó  németeket,  s  egy 
század  kivételévei  mind  elfogta  őket.  E  fényes  siker  be- 
nyomása alatt  a  fejedelem  egy  fogolv  császári  alezredesnek 
azt  mondotta,  hogy  csak  Prágában  szakítja  félbe  diadal- 
útját.-  Ez  önbizalomtól  duzzadó  szavak,  melyeket  a  fogoly 
Bécsbe  jelentett,  ott  nagyban  fokozták  az  aggodalmakat; 
gyöngének  érezték  magokat,  siettetni  igyekeztek  a  készülő- 
déseket, söt  elrendelték  Prága  erődítményeinek  jobb  karba 
helyezését.  Ez  az  óvatosság  annál  indokoltabbnak  látszott, 
mert  Bethlen  serege  további  előnyomúlásában  nemcsak 
magyarokkal  nagyban  szaporodott,  hanem  tatár  és  török 
segélyhadakkal  is. 

Ibrahim  boszniai  basa  már  július  lo-én  megkezdte  elő- 
nyomúlását;  Banyalukában  összpontosította  csapatai  nagyobb 
részét  s  onnan  elindulva  végre  Czeglédre  ért.  További 
útjában  a  török  végházak  őrségének  java  részét  magához 
vonta. ^  Hol  és  mikor  történt  Bethlennel    való  egyesülése, 

dogének  1623  sept.  9.  és  30.  ÓYÁKvnál.  —  Magyar  országos  levéltár.  Ferdinánd  elren- 
deli a  nemesi  fölkelést.  1623  sept.  28.  —  Carafta  :  Coment.  168,  lap. 

1  Padavin  a  dogénak    1623  october  7.  ÓvÁRvnál. 

2  Katona  xii.  13. 

3  ÓvÁRY  id.  m.  121.  és  128.  lap. 


8o  GINDELY  ANTAjl 

nem  tudjuk.  Ellenben  a  budai  basa,  kinek  területén  e 
segélyhadak  átvonultak,  meglehetős  lanyhán  viselte  magát, 
akár  mert  személyes  neheztelést  táplált  Bethlen  irányában, 
akár  mert  Ferdinánd  ajándékai  voltak  reá  befolyással. 
Mindenesetre  nem  vett  részt  csapataival  a  támadásban, 
az  átvonulást  sokféle  akadálylyal  nehezítette,  sőt  a  nála 
időző  császári  ügynökkel  azon  tanakodott,  miféle  ürügy 
alatt  rendelhetné  haza  a  tél  közeledtével  a  Bethlennél 
levő  törököket. 

A  fejedelem  hada  szövetségeseivel  együtt  ekkor  valami 
40.OCO  emberre  mehetett.'  A  sereg  főleg  lovasságból  állt; 
gyalogsága  csekélv,  tüzérsége  pedig  egészen  elégtelen  volt. 
A  gyaloghad  leginkább  ama  sereg  maradékából  került  ki, 
melyet  a  jágerndoríi  őrgróf  1621-ben  vezetett  Magyaror- 
szágba. A  tüzérség  állományának  magvát  pedig  azon  ágyuk 
tették,  melyeket  Bethlen  ugyanazon  év  végén  vásárolt. 
Ekként  összeállítva  a  fejedelem  hada,  egy  jól  szervezett 
sereg  által  való  megtámadtatása  esetén  hátrányban  volt 
ugyan,  de  annál  veszedelmesebbé  vált  ama  területre,  a 
melyen  átvonult.  A  fölös  számú  lovasság  minden  irányban 
elportyázhatott  s  fosztogatásaival  messze  földön  nagy  pusz- 
títást tett.  A  jobb  módú  vidéki  nép  az  erődített  városokba, 
különösen  Bécsbe  menekült  tehát,  hol  csakhamar  hiány 
állott  be  az  élelmi  készletekben,  mert  a  behozatal  Magyar- 
országból is   megszakíttatott.^ 

Bethlen  ekképen  ismét  ura  lett  Magyarország  legna- 
gyobb részének  s  november  19-ére  országgyűlést  hívott 
össze. 3  A  császár  hívei  mindinkább  ingadozni  kezdtek  hű- 
ségökben.  Széchy  György,  ki  csak  nem  rég  neveztetett  ki 
Felső-Magyarország   főkapitányává,    állásáról    le    akart  kö- 

I  Bécsi  állami  levéltár.     Stanzen  gróf  2  Padavin    a    dogénak    1623    oct.    21. 

Stadionhoz,  a  hadi  tanács  elnökéhez  1623  ÓvÁRvnál.  —  Szászországi    állami   levél- 

oct.  27.  és  dec.  16.  —  Caraffa :    Coment.  tár.  Zeidler  jelentése  1623  oct.  18. 
169.  1.  Bethlen  seregének    és   szövetsége-  3  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára 

seinek  számát  60.000  emberre  teszi.  Bethlen  rendelete  1623  oct.  14. 


AlvBERT.  DVX  .FRITLAND    COM  -  WALLKST.  E.TC 


í  i*f>  rrvHW" 


WALDSTEIN   ALBKRT. 
Bubics  Zsigmond  püspök  birtokában  levő  egykorú  metszetről. 


BETHLEN  GÁBOR. 


szönni,  mert  sértve  érezte  magát,  hogy  Bécsben  bizalmatlanul 
figyelték  meg  magatartását/  A  nádort  is  elhagyta  eddigi 
elszántsága,  mert  a  legrosszabbtól  kellett  félnie,  ha  Bethlen 
elfoglalja  Sempte  várát,  melybe  feleségével  és  gyerme- 
keivel zárkózott.  Minden  áron  újra  föl  akarta  tehát  vé- 
tetni az  alkudozások  megszakított  fonalát.  Félelemtől  gvö- 
törve,  arra  kérte  az  udvart,  ne  vegye  tőle  rossz  néven,  ha,, 
hogy  hitvese  és  gyermekei  életét  megmentse,  valami  olyan 
kisegítő  eszközhöz  folyamodnék,  melyet  a  viszonyok  kény- 
szerűsége erőszakol  reá.  Midőn  három  nappal  később  azt 
hitte,  hogy  közvetlenül  a  megostromoltatás  veszélye  fenye- 
geti, annyira  megszállta  a  félsz,  hogy  egyenesen  arra  kért 
engedélyt,  hogy  Bethlennel  alkudozásokat  kezdhessen  s 
ha  az  engedélyt  meg  nem  adják,  legalább  arra  hatalmaz- 
zák föl,  hogy  személyesen  találkozhassék  a  fejedelemmel. 
Egyszersmind  jelentette,  hogy  Bethlen  azt  kívánja  tőle, 
hogy  a  legközelebbi  országgyűlésen  mint  nádor  részt  ve- 
gyen s  e  közben  jelezte,  hogy  e  kívánságot  teljesíteni 
fogja.3 

Ezek  az  értesítések,  melyek  a  nádor  átpártolását  is  ki- 
látásba helyezték,  arra  ösztönözték  Ferdinándot,  hogy 
Thurzót  új  alkudozások  kezdeményezésére  hatalmazza  fel. 
E  czélból  fegyverszünetet  hozott  javaslatba,  de  két  nappal 
később  a  feltételek  meghatározását  magának  tartotta  fenn.  ^ 
Intette  a  nádort,  ne  menjen  személyesen  Bethlenhez,  mert 
biztonsága  veszélyeztetve  lenne.  Thurzó  szivére  vette  a 
figyelmeztetést  s  otthon  maradt  várában.  Csakhamar  kitűnt, 
hogy  félelmében  nagyon  feketének  látta  a  helyzetet,  mert 
Bethlennek  eszében  sem  volt  Sempte  ostromára  pazarolni 
az  időt.   Hadainak  egy  részét  a  sokkal  fontosabb  Pozsony 


1  Padavin  a  dogénak    september  23.  ÓvÁRYnál. 

2  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára.    A    nádor    levelei    II.    Ferdinándhoz.    1O23. 
oct.  14.  és  17. 

3  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára.  Ferdinánd  Thurzóhoz.  1623  oct.  17. 

Magyar  Tört.  Életr.  1889— 90.  I  I 


SZ  GINDELV  ANTAL 

ellen  küldé,*  a  másik  részt  a  határszéli  Szakolcza  ellen  ve- 
zette, hol  Montenegró  tábornok  seregére  bukkant. 

A  császári  sereg  létszámáról  nincsenek  kielégítő  tudó- 
sításaink. Eredetileg  e  had  17.000  emberből  állott.  De 
időközben  épen  úgy  szaporodhatott,  a  mint  detachirozások 
által  létszámában  jelentékenyen  csökkenhetett.  Begyakor- 
lás, fölszerelés  és  helyes  beosztás  dolgában  a  császáriak 
fölötte  álltak  Bethlen  seregének,  a  gyalogság  száma  meg- 
haladta a  lovasságét  s  mozdulatait  megfelelő  tüzérség  támo- 
gatta. Ha  a  hely  fekvése,  hol  a  csatát  vívta,  csak  némikép 
kedvező  volt,  bizton  remélhette  tehát  a  győzelmet.  De  ha 
a  küzdelem  sík  területen  folyt  le,  akkor  hátrányban  volt, 
mert  az  ellenséges  lovasság  minden  oldalról  reá  törhetett, 
sőt  valósággal  bekeríthette.  A  császári  lovasság  veze- 
tését Waldstein  vitte,  ki  a  seregnél  időzött,  ellenben  az 
összes  gyalogság  főparancsnoka  Marradas  tábornok  volt. 
Waldstein  kezdettől  fogva  úgy  vélekedett,  hogy  a  császá- 
riakra vereség  várakozik,  ha  e  helyen  fogadják  el  a  csatát, 
mert  a  Morva  vidékének  sík  fekvése  nagyban  fokozta  az 
ellenséges  lovasság  túlsúlyát  s  lehetetlenné  tette  az  eleség 
biztosított  szállítását.  Sürgősen  felkérte  tehát  a  császárt, 
fogadjon  szolgálatába  néhány  ezer  lengyel  kozákot.  Minő 
komor  aggodalmak  támadtak  lelkében  a  háború  további 
lefolyására  nézve,  kitűnik  abból,  hogy  előkészületeket  tett, 
hogy  felesége  Csehországból  elmenekülhessen  s  szükség 
esetén  inkább  Szászországba,  mint  Felső-Ausztriába  akarta 
küldeni.** 

A  Szakolczánál  vívott  első  ütközet  lefolyása  megerő- 
sítette aggodalmait,  mert  a  helyett,  hogy  előnyomulnának, 
a  császáriak  a  Morva  vize  jobb  partjára  húzódtak  vissza. 
Minthogy  a  lovasság  a  szükséges  takarmányban  már  ekkor 
hiányt  szenvedett,  a  tábornokok  elhatározták,  hogy  Krem- 

*  Szászországi  állami  levéltár.  Zeidler  **  A  gróf  Harrach-levéltár.  Waldstein 

jelentése.  162^  oct.  18.  Harrachnak.  1623  oct.  20.  és  24. 


BETHLEN  GÁBOR.  83 

sierbe  küldik,  ellenben  a  gyalogsággal  Gödingnél  (melyet 
a  morvák  Hodolinnak  neveznek)  ütnek  tábort.  Meg  akar- 
ták tehát  osztani  a  sereget.  De  időközben  híre  jött,  hogy 
6000  lengyel,  kiket  a  császár  felfogadott,  közeledő  félben 
van.  Ez  a  hír  a  lankadó  bátorságot  újra  föléleszté;  az 
előbbi  határozatot  megdöntötték,  s  még  tíz  napig  együtt 
akartak  maradni,   hogy  a  lengyeleket  bevárják.' 

A  hadseregben  uralkodó  nyomott  hangulat  hírére  Bécs- 
ben sietve  védelmi  intézkedéseket  tettek  egy  esetleges 
ostrom  ellen,  mely  annál  veszélyesebbé  válhatott,  mert  a 
a  lakosság  beözönlése  a  vidékről  napról-napra  növekedett 
s  végül  a  menekültek  száma  oly  nagyra  emelkedett,  hogy 
attól  lehetett  félni,  hogy  az  éhség  minden  ellenállást  hamar 
lehetetlenné  teend.^  Maga  a  császár  kételkedett  benne,  hogy 
hadai  az  ellenség  legyőzésére  elegendők  lehetnek  s  azért 
felkérte  nagybátyját,  Miksa  bajor  választót,  hogy  a  liga 
hadi  népét,  melyet  Halberstadti  Keresztély  veresége  után  — 
-a  melybe  Mansfeld  is  belesodortatott,  —  el  akartak  bocsá- 
tani, tartsa  tovább  is  zászló  alatt  s  küldje  az  ő  segítségére. 
Ugyanakkor  felkérte  a  szász  választót,  eszközöljön  ki  szá- 
mára segélyül  a  felső-szász  kerületi  gyűléstől  két  ezred 
gyalogságot.^  Felkérte  továbbá  a  spanyol  királyt,  hogy  azt 
a  6000  főnyi  gyaloghadat  és  2.000  lovast,  kit  Milánóból 
Flandriába  akart  indítani,  Morvaországba  küldje.  Minthogy 
maga  is  meg  akarta  kezdeni  a  hadfogadást,  pénze  azonban 
nem  volt,  a  nuncius  útján  pénzsegélyért  fordult  a  pápához, 
«mert  most  a  kereszténység  közös  java  forog  szóban  !«  Ké- 
rése azonban  itt  süket  fülekre  talált,  mert  a  nuncius,  a  ki 
tudta,  hogy  az  óriási  vagyonelkobzások  Csehországban 
csak  a  tisztviselők  telhetetlen  birvágyának  kielégítésére  szol- 

1  Waldstein  Harrachnak.  1623  oct.  28.  der  Keik  számára    bajorországi    útja  al 
Tadra  gyűjteményében.  kalmából.  1623  oct.  30.    —    Szász  állami 

2  Szász  állami  levéltár.  Zeidler  jelen-  levéltár.    Ferdinánd  a  szász   választóhoz, 
tése.  1623  oct.  21.  1623  oct.  27.  A  választó  a  felsö-szász  ke- 

3  Bécsi  állami  levéltár.    Utasítás    von  rület  rendéihez.   1623  oct.  30. 


84  GINDELY  ANTAL 

gáltak,  a  császár  pénzügyi  bajain  azonban  nem  lendítettek 
semmit,  most  attól  félt,  hogv  a  római  pénzzel  ugyanez 
fogna  történni,  a  katonák  pedig  tovább  is  csak  éheznének. 

A  császár  azonban,  noha  pénzsegélyre  nem  számitha- 
tott, mégis  több  pátenst  adott  ki  német  ezredek  alakítá- 
sára; Magyar-  és  Horvátországban  több  ezer  lovast  fogadott 
fel  s  siettette  a  Lengyelországban  megindított  toborzáso- 
kat. Ha  segélykérései  teljesíttetnek  s  ebben  legalább 
Spanyolországot  és  a  ligát  illetőleg  kételkedni  nem  lehe- 
tett, és  ha  az  összes  toborzások  eredményre  vezetnek,  a 
császár  legalább  40.000  főnyi  új  hadsereget  állíthatott  síkra, 
melylyel  ellenségei  meg  nem  mérkőzhettek  volna.*  Csak- 
hogy szövetségeseihez  csak  octoberben  fordult  kérelmeivel 
s  a  toborzást  is  csupán  ez  időben  folytatták  erélvesebben 
úgy,  hogy  mindig  fenforgott  a  veszély,  hogy  időközben 
Montenegró  tábornokot  megverik,  Alsó-Ausztriát  és  Morva- 
országot   elpusztítják    s    ekképen    a    segély    későn    érkezik. 

A  császári  hadak  Ínséges  állapota  csakugyan  napról- 
napra elijesztő  módon  fokozódott.  A  csapatok  mind  Gö- 
dingbe húzódtak  vissza  s  az  ellenséges  lovasság,  mely 
minden  irányban  portyázott,  élő  gátat  húzott  köréje,  mely 
minden  eleségszállítást  lehetetlenné  tett  s  az  ostromlottak- 
tól  a  hústáplálékot  megvonta.  Törökök  és  tatárok  a  magya- 
rokkal versenyezve  száguldottak  be  a  védtelen  országot.** 
Zsákmányoló  portyázásaikon,  melyek  Brünnig,  Olmützig, 
Iglauig  és  Znaimig  terjedtek,  megtörtek  minden  ellenállást 
vagy  pedig  számos  falú  fölperzselésével  boszúlták  meg  azt. 
Egyedül  Dietrichstein  bibornok  jószágain  valami  130  falú 
lett  a  lángok  martaléka.  De  a  legtöbb  rémületet  azzal  kel- 
tették, hogy  sok    ezer    embert   rabságba    hurczoltak    s    így 

*  A  császár  toborzásairól  nemcsak  az  dek  számát,  melyek    1623-ban   felállíttat- 

idéztem   levéltárak   levelezései,    hanem  a  tak.  E  szerint  összesen  13  gyalog  és  8  lo- 

velenczei    követek    jelentései    —   Óváry-  vas  ezred  alakíttatott. 

nál  —  is  sok  adatot  tartalmaznak.  Végre  **  Katona  xii.  22.    Padavin  1623  nov. 

a  helytartóság  egy  irata  közli  azon  ezre-  18.  Tadránál. 


BETHLEN  GÁBOR.  85 

az  illetőket  olyan  sorsra  juttatták,  melyet  akkor  méltán  a 
legiszonyatosabbnak  tekintettek.  Magában  Gödingben  a 
fokozódó  Ínség  mián  a  fegyelem  bomladozni  kezdett,  a 
katonák  szidták  a  főbb  tiszteket,  a  nélkül,  hogy  ezek  meg 
merték  volna  őket  fenyíteni.'  Mindenki  a  lengyeleket  várta, 
kik  egyes  egyedül  hozhattak  még  segélyt  s  tehették  lehe- 
tővé a  seregnek  élelemmel  való  ellátását. 

Waldstein  kétségbeesése  akkor  hágott  tetőpontjára, 
midőn  Bethlen  néhány  ágyújával  a  császáriakat  táboruk- 
ban lődözni  kezdette;  a  császári  sereget  már-már  megsem- 
misítettnek  vélte,  mert  úgy  okoskodott,  hogv  ha  vissza  is 
veri  az  ellenséget,  az  éhség  fogja  tönkre  tenni. 

Ez  aggodalmak  nem  sokára  túlzottaknak  bizonyultak. 
Bethlen  támadásai  vitézül  visszaverettek,  s  az  éhenhalál 
veszélyének  azzal  vették  elejét,  hogy  minden  lovat  levág- 
tak s  néha  egy-egy  szerencsés  kirohanással  hoztak  friss 
tápszert  a  táborba,  Waldstein  csakhamar  ismét  bátorságot 
merített,  sőt  végül  biztosította  a  császárt,  hogy  a  hadsereg 
az  összes  segélyforrások  felhasználása  mellett  még  két  hét- 
nél tovább  is  helyt  áll,  míg  az  újonnan  fogadott  csapatok 
megérkeznek.-  De  mivel  nagyon  jól  ismerte  a  bécsi  udvar 
lassúságát,  végül  ismét  kétségben  volt  az  iránt,  megjönnek-e 
idejében  ezek  a  friss  hadak  s  újra  azt  hirdette,  hogy  a 
késedelem  miatt  az  egész  sereg  Gödingnél  vagy  «eldöglik») 
vagy  a  katonák  « leveszik  fövegüket»)  s  az  ellenségnek  adják 
át.  A  szökevények  száma  csakugyan  nőttön-nőtt  s  végül 
a  legénység  azzal  fenyegetőzött,  hogy  mindenestül  az  ellen- 
séghez   áll    át,     ha    két    nap    alatt    segítség    nem    érkezik.  ^ 


1  Waldstein  Harrachnak.  1623  oct.  Esterházy  a  császárnak  1623  Kelet  nél- 
30.,  31.  és  nov.  2.  Tadranál.  kül.  Waldstein  Harrachnak  1623  nov,  4., 

2  Waldstein  Harrachnak.  1623  oct.  30.  5.,  6.,  cS.  Tadranál.  Szászországi  állami 
és  nov.  3.  Tadranál.  —  Padavin  1623  no-  levéltár  1623  nov.  8-ki  jelentései  Bécsből, 
vemberi  levelei  ÓvÁRVnál.  4  Waldstein    Harrachnak    1623     nov. 

3  Padavin    a    dogénak    1623.,  id.    he-  10.,  12.  Tadranál. 
lyen.  —  Magyar  tud.  akadémia  levéltára. 


86  GINDELY  ANTAL 

A  legnagyobb  inség  e  pillanatában  egyszerre  megjött  a  se- 
gély a  fegyverszünet  alakjában,  mely  véget  vetett  Bethlen 
második  támadásának    Ferdinánd    császár    és    királv    ellen. 


VIII. 


Ferdinánd,  mint  jeleztük,  figyelmeztette  volt  Thurzó 
nádort,  ne  igen  menjen  személyesen  az  erdélyi  fejedelem 
táborába.  A  nádor  szivére  vette  az  intést  s  maga  helyett 
két  bizalmas  emberét  küldötte  Bethlenhez,  hogy  a  fegyver- 
szünet feltételei  iránt  alkudozzanak.  Bethlen  elég  barátsá- 
gosan fogadta  az  érkezőket  s  a  közlemények,  melyeket 
nekik  tett,  olyanok  voltak,  hogy  a  nádor  aggodalmai  éle- 
tének veszélyeztetése  iránt  eloszlottak.  Ferdinánd  viszont 
szintén  késznek  nyilatkozott  alkudozni.*  Midőn  Thurzó  sze- 
mélyére nézve  menvédet  kapott  a  fejedelemtől,  «isten 
nevében*)  1623  t^ov.  15-én  útnak  indult  az  erdélyi  táborba. 
Az  utána  küldött  meghatalmazásban  a  császár  kötelezte 
magát,  hogy  mindenesetre  helyben  hagyja  a  fegyverszünet 
mindazon  feltételét,  melveket  a  nádor  Montenegró  tábor- 
nokkal egyetértésben  Bethlennel  megállapít.  November 
16-  vagy  i8-án  a  nádor  Gödingbe  érkezett  s  ott  Monte- 
negró tábornokkal  tanácskozott,  mire  visszatért  a  feje- 
delemhez. 

Bethlen  következőkben  szabta  meg  a  fegyverszünet  föl- 
tételeit:  A  szünet  1624  september  29  napjáig  tart;  ez 
időben  Bethlenre  száll  a  szabad  rendelkezés  joga  a  Duna 
balpartján  fekvő  vármegyékben,  kivéve  Pozsony,  Nyitra, 
Trencsén,    Bars    és    Thurócz   vármegyéket,    Érsekújvár   és 


*  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára.  Thurzó  a  császárnak  oct.  31.  Császári 
resolutio  1623  nov.  ^.  Thurzó  a  császárnak  1623  nov.  14.  Bethlen  menvédje  Thurzó 
számára  1623  nov.  13.  Magyar  országos  levéltár.  Meghatalmazás  Thurzó  részére. 
1623  nov.  16. 


BETHLEN  GÁBOR.  87 

Fülek  végvárakat;  a  fegyverszünet  tartama  alatt  német 
hadat  Magyarországba  küldeni  nem  szabad.  Ha  e  föltételek 
elfogadtatnak,  a  fejedelem  kész  visszavonulni,  végleges 
békealkudozásokba  bocsátkozni  és  a  császár  s  a  porta  kö- 
zötti béketárgyalásokat  támogatni,*  A  nádor  meg  volt  győ- 
ződve, hogy  kedvezőbb  feltételeket  lehetetlen  lesz  elérnie 
s  annál  inkább  indíttatva  érezte  magát  elfogadásukra,  mert 
Montenegró  marchese  szintén  helyeselte,  ha  nem  is  mind- 
egyiket, de  legtöbbjüket.**  A  tábornok  sem  kedvezőbben 
ítélte  meg  serege  helyzetét  Gödingben,  mint  Waldstein  s 
a  fegyverszünetet  egyetlen  menekülésképen  üdvözölte. 
Mindazonáltal  el  nem  titkolhatta,  hogy  e  feltételek  Bécs- 
ben kínos  benyomást  fognak  kelteni,  hogy  különösen  a 
fegyverszünet  hosszú  tartama  fog  visszatetszeni  már  azért 
is,  mert  a  császár  jövedelmei  Magyarországból  egész  egy 
esztendőn  át  a  minimumra  szállnának  le. 

Mivel  azonban  Bethlen  ragaszkodott  kívánságaihoz,  a 
nádor  e  pontban  is  engedett  s  november  19-én  befejezte 
a  tárgyalásokat.  Alig  hogv  ez  megtörtént,  érkezett  meg 
a  császár  rendelete,  hogy  fegyverszünetet  csak  hat  hétre 
kell  kötni.  E  rendeletet,  mint  elkésettet,  már  figyelembe 
venni  nem  lehetett.  A  nádor  örült,  hogy  ura  számára 
I  megmenthette  legalább  Oppeln  és  Ratibor  herczegségeket, 
melyeket  a  császár  a  háború  kitörésekor  lefoglalt  s  melye- 
ket most  Bethlen  nem  követelt  vissza.  Öröme  azonban 
csak  rövid  ideig  tartott,  mert  a  fejedelem  utólag  recla- 
málta  a  két  herczegséget.  Thurzó  kijelenté  ugyan,  hogy 
ez  az  ügy  nem  tartozik  az  ő  illetősége  körébe,  de  mivel 
Bethlen  engedni  nem  akart,  Montenegró  beleegyezésével 
a  két  herczegséget  is  neki  Ígérte.  November  20-án  e  meg- 
állapodásokat okiratba  foglalták  és  aláírták.   Bethlen    köz- 


*  Szászországi    állami    levéltár.    For-        Summarium    punctorum,    qua^    oretenus 

mula  induciarum  prout  Bethlen  voluit.  per  Dom.  Emericum  Czobor  et  Andreám 

**  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára.        Keresztury  proposita?  sünt.   1623  nov.  2G. 


88  GINDELY  ANTAL 

vétlenül  reá  megkezdte  a  hazaindulást.  A  nádor  ellenben 
a  helyett,  hogy  maga  Bécsbe  ment  s  ott  működéséről  jelen- 
tést tett  volna,  hú  embereit  Czobor  és  Kereszturyt  küldte 
az  udvarhoz,  hogy  eljárását   igazolják/ 

Midőn  a  fegyverszünet  híre  Bécsbe  érkezett,  az  első 
érzés,  mely  nyilatkozott,  az  öröm  és  a  szabadulás  érzelme 
volt.  A  gödingi  hadat  már  elveszettnek  hitték  s  ellenállását 
nem  többé  napokra,  hanem  már  csak  órákra  számították. 
Tudták,  hogy  a  segélysereg  még  messze  távolban  van  s 
így  attól  féltek,  hogy  ha  Gödingben  katasztrófa  talál  be- 
következni, általános  fölkelés  támad  s  véget  vet  a  császár 
uralmának.  A  veszély  csakugyan  elérte  volt  a  tetőpontját. 
Bethlen  előtt  nem  maradtak  titokban  az  előnyök,  melyek 
hosszasabb  kitartás  esetén  kecsegtették,  csakhogy  ő  sem 
volt  ura  a  helyzetnek,  minthogy  a  törökök  a  hideg  és  esős 
évszak  miatt  nem  akartak  tovább  táborban  maradni  s  min- 
den kérése  és  ígérete  daczára  hirtelen  haza  indultak.  Már 
kezdettől  fogva  tartott  tőle,  hogy  a  tél  közeledtével  cser- 
ben hagyják  s  e  végből  több  futárt,  utóbb  ügynökét  Bor- 
nemiszát bocsátotta  a  portára,  hogy  kieszközölje,  hogy  a 
törökök  el  ne  távozzanak  az  eldöntés  bekövetkeztéig.^  De 
Konstantinápolyban,  hol  időközben  Murád  váltotta  fel  a 
hűlve  Musztafa  szultánt,  annál  kevésbbé  adták  ki  a  Bethlen 
kívánta  parancsot,  mert  az  ázsiai  bonyodalmak  sürgősen 
ajálották,  hogy  a  porta  Európában  békét  kössön.  A  bosz- 
niai basa  a  téli  időjárás  beköszöntével  haza  indult  tehát  s 
ez  okból  Bethlen  is  kénytelen  volt  beletörődni  a  fegyver- 
szünetbe. 

Alig  hogy  ezt  megkötötték  s  az  aggodalmak  Bécsben 
eloszlottak,  az  udvar  hangulata  hirtelen  megváltozott. 
A  mint  eddig  remegett  s  ügyét  veszve  hitte,  úgy  most  egy- 

I  Bécsi  hadi  levéltár.  Instructio  D.  Pa-  2  Bécsi  állami  levéltár.  Ferdinándhoz 

latini  pro  Emerico  Czobor  et  Andrea   de       intézett  jelentés  1623  sept.  14. 
Keresztúr  data.  3  Padavin  nov.  25.  ÓvÁRYnál. 


BETHLEN   GÁBOR.  89 

szerre  azt  sütötte  ki,  hogy  tulaj  donképen  Bethlen  forgott 
végveszélyben  s  hogy  a  visszavonulást  csak  a  saját  szaba- 
dulására kezdte  meg.  Az  udvari  haditanács  rosszalta,  hogy 
a  nádor  nem  törődött  a  sok  ezernvi  keresztény  fogolylyal, 
hogy  Bethlennek  nagyon  sok  vármegvét  engedett  át  s 
ezzel  a  császárt  a  védelem  fontos  eszközeitől  fosztotta  meg. 
Mindezen  tekintetekből  azt  tanácsolta,  hogy  a  császár  csak 
az  esetre  szentesítse  a  fegyverszünetet,  ha  Bethlen  hódí- 
tásait kiadja,  ha  saját  területére  húzódik  vissza  s  kiesz- 
közli,  hogy  a  török  a  kereszténv  foglyokat  szabadon  bo- 
csátja.' 

A  magyar  tanácsosoknak  szintén  visszatetszett  a  vár- 
megyék átengedése,  e  mellett  pedig  különösen  az,  hogy  a 
császár  a  fegyverszünet  alatt  ne  küldhessen  német  hada- 
kat magyar  területre.  Ok  sem  ajálották  tehát  az  egyezség 
föltétlen  szentesítését.  A  császár  követte  e  tanácsokat 
annviban,  hogv  Bethlentől  Zólvom  vármegve  visszaadását 
követelte  s  fentartotta  ama  jogát,  hogy  német  csapatokat 
küldjön  Magyarországba  azon  esetre,  ha  egyes  véghelyek 
őrsége  sürgősen  igényli  a  kiegészítést. - 

Az  udvar  nem  tartott  többé  attól,  hogy  szerződéselle- 
nes magaviseletének  káros  következményei  lehetnek.  Szá- 
mításai szerint  nehánv  hét  múlva  60.000  ember  állhatott 
rendelkezésére.  Azt  hitte  tehát,  hogy  nemcsak  nincs  mit 
félnie  Bethlentől,  hanem  ellenkezőleg  ö  támadhatja  majd 
meg,  sőt  elűzheti  Erdélyből  is.^  Némelyek  azt  tanácsolták 
a  császárnak,  ne  is  késedelmeskedjék  a  támadással  s  a 
fejedelem  tönkretételével,  még  mielőtt  Erdélybe  huzód- 
hatik  vissza.  Mások  azonban  ellenezték  az  ilyen  szélső  fel- 


1  Bécsi    állami    levéltár.    A    hadi   ta-  hagyni.  1623  nov.  28.    —    Magyar  orszá- 
nács  votuma  1623  nov.  25.  gos  levéltár.  Ferdinánd  a  nádornak.  1623 

2  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára,  nov.  28. 

A  magyar  tanácsosok  véleménye  nov.  26.  3  Padavin  november   25.  dec.  2.  és  9. 

és    dec.    II.    Feltételek,    melyek    mellett  OvÁRYnál. 
Ferdinánd  a  fegyverszünetet  jóvá  akarja 

Magyar  Tört.  Életr.   1889 — 90.  '2 


90 


GINDELY  ANTAL 


lépést,  mert  a  császár  nem  szegheti  meg  adott  szavát  s 
egyelőre  a  fegyvernyugvást  érvényben  köteles  tartani. 
Sokan  meg  a  nádort  vádolták,  hogy  titkos  egyetértésben 
áll  Bethlennel  s  ezért  engedett  neki  oly  előnyős  föltétele- 
ket, sőt  azt  híresztelték,  hogy  a  kettejök  közötti  ellensé- 
geskedés mindig  csak  színlelt  volt.  Mind  ennek  a  sok  szó- 
nak és  okoskodásnak  az  lett  a  vége,  hogy  a  császár  a 
fejedelemnek  oly  fegyverszünet-egyezményt  küldött,  mely 
lényeges  pontokban  eltért  a  gödingi  megállapodásoktól. 
Zólyom  vármegyét,  Oppelnt  és  Ratibort  Ferdinánd  meg 
akarta  magának  tartani,  sőt  a  fegyvert  is  csupán  1624  mar- 
tius  i-ig  akarta  pihentetni.  Másrészt  azt  követelte  a  feje- 
delemtől, bocsássa  el  hadait  s  a  neki  átengedett  vármegyék 
lakosait  új  adókkal  ne  terhelje.  Ellenben  önmaga  számára 
a  császár-király  fentartotta  abbeli  jogát,  hogy  a  magyar 
végházak  őrségét  német  csapatokkal  szaporíthassa,  mihelyt 
a  körülmények  megkívánják. 

Az  udvar  e  csalfasága  méltán  megbotránkozást  kelthe- 
tett Gábor  fejedelemben.  Nemcsak  a  kikötött  föltételek 
önkényes  megváltoztatása,  hanem  még  inkább  az  a  sértő 
hang,  melyen  ezt  tudtára  adták,  s  mely  olyan  volt,  minőt 
az  úr  használ  szolgájával  szemben,  ébreszthette  föl  egész 
felháborodását.*  Növelte  az  érzést  csakhamar  azon  hír  is, 
hogy  Esterházy  Miklós  egyenesen  megszegte  a  fegyver- 
szünetet. A  háború  alatt  Esterházy  Érsekújvár  főkapi- 
tánya volt.  Mikor  a  fegyverszünet  létrejötte  után  a  török 
csapatok  hazafelé  vonultak,  épen  a  Nyitra  vizén  való  át- 
kelésök  közben,  rajtok  ütött,  három  egymást  követő  ütkö- 
zetben megverte  őket,  több  ezerét  közülök  lekaszabolt  s 
a  keresztény  foglyokat,  kiket  magokkal  czipeltek,  kiszaba- 
dította. Komárom  őrsége  szintén  részt  vett  e  műveletben, 

*  Bécsi  állami   levéltár.    Jnduciae   cum    Bethlenis,    megerősítette   Ferdinánd  1623 
ov.  28.  —  Katona   xii     35.  s  köv.  lapok.  —    Szászországi  állami  levéltár.    I.angen- 
Zeidlernek  1623  de  6. 


BETHLEN  GÁBOR.  9I 

mely  a  törököket  olyan  rémületbe  ejtette,  hogy  nagyrészt 
eldobálták  fegyveröket,  mely  a  futásban  gátolhatta  volna 
őket.  Eletét  féltve  az  egri  bég,  mikor  sebtiben  át  akart 
kelni  a  Garam  vizén,  elvesztette  minden  podgyászát  s  a 
zsákmányt,  melyet  a  hadjárat  folyamán  ejtett. 

Az  esetnek  megvolt  az  a  következménye,  hogy  a  tö- 
rökök, a  helyett  hogy  a  saját  gyávaságukon  pirultak  volna, 
Bethlent  szidalmazták,  a  ki  arany  hegyeket  s  mindenek 
előtt  biztonságot  igért  nekik,  pedig  —  mondották  —  most 
szegényebben  térnek  haza,  mint  a  hogy  jöttek.  Az  egri 
bég  panaszt  emelt  a  fegyverszünet  ezen  megsértése  miatt 
Esterházynál,  ki  azzal  mentette  eljárását,  hogy  a  törö- 
köknek nem  volt  joguk  Bethlenhez  csatlakozni,  hiszen  a 
szultán  és  a  császár  közt  béke  uralkodott.*  Minthogy  mégis 
megtették,  neki  szintén  joga  volt  őket  megfenvíteni. 

E  közben  számos  magyar  főúr  gyűlt  össze  Nagv-Szom- 
batban  azon  hitben,  hogy  a  Bethlen  által  hirdetett  ország- 
gyűlés meg  fog  nyittatni.  Midőn  azután  hirét  vették,  hogy 
a  Gödingben  kötött  fegyverszünetet  az  udvar  változatlanul 
helyben  hagyni  nem  akarja,  felkérték  a  nádort,  hasson 
oda,  hogy  ez  megtörténjék.  Thurzó  készségesen  eleget  tett 
felhívásuknak  ;  kérte  a  császárt,  fontolja  meg,  minő  nyomo- 
rúságos állapotban  volt  hadserege.  A  végenyészettől  egyes- 
egyedül  a  fegyverszünet  menthette  meg,  miért  is  meg  kell 
ezt  erősítenie  és  pedig  annál  inkább,  mert  ekképen  a  feje- 
delmet s  az  összes  magyarokat  hálára  fogja  kötelezni.  Ez 
az  érvelés  azonban  már  azért  sem  tett  Ferdinándra  hatást, 
mert  az  udvari  haditanács  és  a  magyar  tanácsosok  foly- 
tonosan arra  nógatták,  ne  módosítsa  elhatározását.**  Fára- 
dozásaiknak nyomatékot  adott  azon  körülmény,  hogy  maga 


*  Helytartósági     levéltár     Innsbruck-  **  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára, 

ban.  Esterházy  az  egri  bégnek  1623  dec.  Thurzó  Ferdinándnak  1623  dec.  10.  Opi- 

6.—  Ugyanott  Rechenberg  Dietrich  test-  nio  consilii  Hungarici  1623  dec.  11. 
vérének  1623  dec.  6. 


92  GINDELY  ANTAL 

Bethlen  sem  ragaszkodott  többé  az  egyezmény  változatlan 
fentartásához,  hanem  más  javaslatot  küldött  be,  melyben 
fentartotta  jogát  a  nádor  által  átengedett  vármegyékre, 
ellenben  le  akart  mondani  Oppelnról  és  Ratiborról/ 

Csakhogy  ennek  az  engedékenységnek  sem  volt  meg 
az  óhajtott  eredménye.  A  haditanács  azon  meggyőződésben 
élt,  hogy  a  törökökben,  kiknek  fényes  sikereket  és  ural- 
mok  kiterjesztését  igérte,  minden  bizodalom  elveszett  Beth- 
len iránt,  s  hogy  a  fejedelem  maga  nem  képes  nagyobb 
hadat  eltartani.  Azt  ajálotta  tehát,  hogy  újra  fegyvert 
kell  fogni.  Ha  azonban  a  császár  középutat  kíván  válasz- 
tani, úgy  csakis  martiiis  végéig  hagyja  jóvá  a  fegyverszü- 
netet, hogy  keze  szabadon  maradjon.^  E  tanács  abban  lelte 
indokolását,  hogy  Ferdinánd  immár  30.000  főnyi  haddal 
rendelkezik  a  gödingi  seregen  felül. ^  A  császár  követte  is 
e  tanácsot  s  tudatta  a  nádorral,  hogv  ragaszkodik  a  fegy- 
verszüneti feltételek  módosításához,  ellenben  kész  január 
2-án  Pozsonyban  a  béketárgyalásokat  megkezdeni.  E  dönt- 
vényét nem  kísérte  ugyan  fenyegetéssel,  de  a  sorok  közt 
ki  lehetett  olvasni,  hogy  semmi  további  kívánságot  telje- 
síteni nem  hajlandó.^ 

Időközben  az  udvar  arról  értesült,  hogv  Bethlen  vissza- 
vonulása közben  Nagy-Szombatban  tizenöt  egyént  elfoga- 
tott, köztük  a  váradi  püspököt,  a  városi  birót  s  néhány 
jezsuitát^  s  magával  vitte  őket.  A  császár  erre  kijelenté, 
hogy  a  történtek  után  csak  akkor  bocsátkozik  béketárgya- 
lásokba, ha    a   fejedelem    akár   túszok  adásával  akár  azzal, 


1  Bethlen  fegyverszünet-szerződési  ter-  dec.  i6-ról  jelenti,  hogy  a  császárnak 
vezete  1623.  dec.  8.  A  magyar  tud.  aka-  legalább  30,000  embere  lenne,  még  ha  a 
démia  levéltára.  gödingi  sereget  nem    alkalmazná,  hanem 

2  Bécsi  hadi  levéltár.    A    hadi    tanács  pihenőt  engedne  neki. 

votuma  1623.  dec.  12.    Az    udvarban  ke-  4  Bécsi  hadi    levéltár.    II.    Ferdinánd 

ringö  nézetekről  Caraffa :  Relatione  dello  Thurzónak  1623  dec.  14. 

stato  stb;  5  Magyar  tudom,  akadémia  levéltára. 

3  Innsbrucki  helytartósági  levéltár.  Horváth  II.  Ferdinándnak.  1623  dec.  17. 
A  királyi  hadak   összeírása.    —    Padavin  és  20.  —  Padavin  dec.  23. 


BETHLEN  GÁBOR.  93 

hogy  az  általa  megszállott  vármegyékbe  császári  őrséget 
fogad  be,  kezességet  nyújt  őszintesége  iránt.'  Az  udvar 
csakugyan  nem  riadt  vissza  a  szakítástól  s  már  néhány 
ezredet  el  is  akart  indítani  Magyarországba,  de  Monte- 
negró meghiúsította  a  parancs  foganatosítását  mindaddig, 
míg  előzetesen  gondoskodás  nem  történik  az  élelmezésről. 
Csakis  ez  a  szempont  okozta,  hogy  az  összes  ezredek 
eddigi  állomásaikon  hagyattak  vagy  pedig  a  császári  terü- 
letnek más,  kevéssé  kiszivattyúzott  pontjaira  tétettek  át, 
így  Eggenberg  herczeg  és  Dietrichstein  bibornok  jószá- 
gaira. A  katonák  kicsapongásai  és  erőszakosságai  alatt  a 
földesurak  épen  annyit  szenvedtek,  mint  a  jobbágyok,  akár 
csak  az  ellenség  ütött  volna  reájok.  Minthogy  ekképen 
a  bécsi  miniszterek  gyakorlatban  is  megismerkedtek  a 
háborúval,  kissé  fogékonyabbak  lettek  a  béke  iránt.  Be 
kezdték  látni,  hogy  sokkal  előnyösebb  lenne  a  katonasá- 
got haladéktalanul  elbocsátani,  mint  olyan  támadást  ter- 
vezni, melynek  sikere  legalább  is  nem  bizonyos. - 

A  sokféle  nehézséget  végre  elhárította  a  Bethlen  enge- 
dékenysége. 1624  január  elején  egy  követe  érkezett  Bécsbe 
azon  nyilatkozattal,  hogy  a  császár  szabta  feltételekhez  alkal- 
mazkodik s  az  alkudozásokat  közelebb  Bécsben  megkezdi.  ^ 
Jóindulatának  bizonyítékául  a  fejedelem  szövetséget  ajá- 
lott  a  török  ellen.  Az  ajálat  őszinteségére  azonban  jel- 
lemző világot  vethet  az,  hogy  Bethlen  ugyanazon  időben 
a  legnagyobb  erőfeszítéseket  tette,  hogy  a  portát  a  császár 
ellen  való  újabb  hadjáratra  ösztönözze.  Bécsben  mindjárt 
is  üres  fogásnak  vették  volna  az  ajálatot,  ha  Káldy  jezsuita 


1  Magyar  országos  levéltár.  Ferdinánd  3  Padavin  1624  jan.  6.  OvÁRvnál.  — 
utasítása  kanczellárja  Sennyey  számára  Bécsi  állami  levéltár.  Bethlen  azon  vár- 
Esterházyhoz  utazásakor  1623  dec.  29.  megyéknek,  melyeket    Ferdinánd  részére 

2  Padavin  1623  dec.  23.  és  1624  jan.  6.  visszabocsátott  1624  jan.  24.  —  Szász- 
ÓvÁRvnál.  —  Caraffa  id.  műve.  —  Dal-  országi  állami  levéltár.  Zeidler  Schön- 
los  Miklós    irataiban  a  püspök  két  véle-  bergnek  1624  febr.   14. 

menye. 


94  GINDELY  ANTAL 

atya,  kit  Bethlen  Nagy-Szombatból  túszul  vitt  magával^ 
kivel  azonban  mindig  a  legnagyobb  kímélettel  és  kitünte- 
téssel bánt  s  kit  biztatásaival  tökéletesen  megnyert,  utóbb 
pedig  szabadon  bocsátott,  őszinteségét  lelkesülten  nem  hir- 
dette volna.  Káldy  elbeszélései  igen  előnyös  támaszt  nyui- 
tottak  azoknak,  kik  Bécsben  immár  a  békéért  rajongtak,  ám- 
bár a  háború  pártja  is  felhasználta  azokat,  mert  véleménye 
szerint  Bethlen  merő  félelemből  beszél  így,  miért  is  nem. 
szabad  tovább   késleltetni    az    ellene    intézendő    támadást.* 

A  béketárgyalasokhoz  kirendelt  erdélyi  biztosok,  Ka- 
muthy,  Kassay  és  Bornemisza  február  7-én  érkeztek  Bécsbe. 
Először  is  a  fegyverszünet  meghosszabbítását  kívánták.  Ez 
megtörtént  s  a  szünet  martius  25-ig  terjesztetett  ki.  Azt 
sürgették  továbbá,  hogy  a  meginduló  tárgyalások  alapjául 
a  nikolsburgi  béke  szolgáljon,  hogy  a  sokat  emlegetett 
zálogbirtokosok  kárpótlásképen  zálogos  jószágaikba  vissza- 
helyeztessenek, hogy  a  véghelvek  őrségei  számára  igért 
50.000  forint  utólag  megfizettessék,  hogy  a  várak  kiépíté- 
sére és  jó  karban  tartására  bizonyos  pénzösszeg  rendeltes- 
sék, hogy  Oppeln  és  Ratibor  visszaadassék  s  a  császár 
jelölje  ki  azon  jószágokat,  melyeket  Csehországban  igért  a 
fejedelemnek.  Mind  e  kívánságok  világosan  a  nikolsburgi 
békében  gyökereztek.  Ezen  túl  Bethlen  csak  annyiban 
ment,  hogy  tatár  szövetségeseinek  kielégítése  czímén  to- 
vábbi 20.000  forintot  igényelt,  hogy  még  négy  vármegye 
átengedését  élethossziglan  s  az  ecsedi  vár  és  uradalom  örö- 
kös birtokát  kérte,  mert  ez  uradalmat  eddig  csak  saját 
személyére  birta.** 

Ezen  írásban  előterjesztett  követeléseken  kívül  a  kö- 
vetek szóbelileg  még  más  kívánságokkal  is  előálltak.  Urok 
számára  igényelték  a  helytartóságot  az  egész  királyi  Magyar- 


*  Padavin  1624  jan.  13.  ÓvÁRvnál. 
•*  Helytartósági    levéltár    Innsbruckban.  Puncta  Transylvanias  principis  commis- 
sariorum.  S.  C    Matti    exhibita.  —  Padavin  1624  febr.   17.  és  24.  ÓvÁRvnál. 


BETHLEN  GÁBOR. 


95 


országra  nézve  s  biztosították  a  császárt,  hogy  ez  esetre 
három  annyi  jövedelme  lesz  az  országból,  mint  eddig. 
A  megállapítandó  békefeltételek  megtartásának  legszilár- 
dabb kezességéül  pedig  urok  házasságát  a  császár  vala- 
melyik leányával  mondották/ 

E  kívánságok  felett  sokat  tanácskoztak  a  császári  udvar- 
ban. Pázmány  esztergomi  érsek  és  Esterházy  Miklós  or- 
szágbiró  annyira  túlzottaknak  találták,  hogy  kereken  azt 
ajálották :  meg  kell  minden  alkudozást  szakítani  s  hadat 
kell  üzenni.  Véleményöket  a  Budán  tartózkodó  császári 
ügynök,  Starzer  is  támogatta,  a  ki  intette  az  udvart,  ne 
kössön  elhamarkodott  békét,  mert  —  mint  írta  —  alapos 
értesülései  vannak  a  budai  basa  és  mufti  békés  szándéká- 
ról.- De  a  császári  tanácsosok  többsége,  részint  mert  sokat 
szenvedtek  a  háború  pusztításai  alatt,  részint  mert  számba 
vették  a  császár  pénzügyeinek  kétségbeejtő  állapotát,  az 
alkudozások  folytatását  pártolta  s  hajlandó  volt  Bethlennek 
a  nikolsburgi  béke  keretén  túl  is  némely  kevésbbé  lénye- 
ges engedményt  tenni,  ha  viszont  a  fejedelem  Oppelnről 
és  Ratiborról   lemond. 

Egyelőre  azonban  mégis  csak  a  háború  pártja  kereke- 
dett felül  s  így  Bethlen  követei  kívánságaikra  nézve 
elutasító  választ  kaptak, ^  minek  következtében  elutazásuk- 
kal fenyegetőztek.  Pázmány  és  Esterházy  azt  tanácsol- 
ták Ferdinándnak,  ne  törődjék  e  fenyegetéssel  s  indítsa 
meg  a  támadást.  Ellenben  azon  császári  biztosok,  kik  az 
erdélyiekkel  a  tárgyalásokat  folytatták  és  pedig  a  magyar 
kanczellár  és  Collalto,  kikhez  időközben  a  nádor,  Dallos 
püspök,  Teuffel  György,  Czobor  és  Cziráky  járultak,  vala- 
mint más  magyar  tanácsosok  annál  buzgóbban   fáradoztak 

1  Szászországi  állami  levéltár.  Rela-  3  Bécsi  hadi  levéltár.  Ót  különböző 
tio  de  Rebus  Hungaricis  ex  Vienna.  okmány,  melyben  a  császári  biztosok  ta- 

2  Bécsi  állami  levéltár.  Stanzer  Stad-  gadják  a  nikolsburgi  békeszerződés  érvé- 
ion grófnak,  a  hadi  tanács  elnökének  nyét,  míg  az  erdélyiek  az  érvényesség 
1624  f^br.  25.  mellett  kardoskodnak 


90  GINDELY  ANTAL 

a  béke  érdekében  s  törekvéseik  Eggenbergnél,  Meggaunál 
és  Trauttmansdorfnál  is  támogatásban  részesültek.'  De  a 
hadi  párt  az  utolsó  pillanatig  folytatta  erőködéseit  s  folyton- 
folyvást  hangoztatta,  hogy  Bethlenben  bízni  nem  lehet, 
hogy  újra  támadólag  fog  föllépni,  mihelyt  a  körülmények 
kedvezően  alakúinak, 

A  béke  barátai  nem  tagadták  e  nézet  helyességét,  sőt 
készségesen  csatlakoztak  volna  hozzá,  ha  a  pénzhiány  és  az 
örökös  tartományok  Ínséges  állapota  napról-napra  nem 
fokozódik.  Hogy  végre  mégis  ők  jutottak  túlsúlyra,  az  azon 
elhatározásban  nyert  kifejezést,  hogy  néhány  ezredet  fel 
kell  oszlatni  s  így  nyerni  pénzt  a  lengyelek  kielégítésére  és 
elbocsátására,  kiket  oly  sokáig  és  oly  hőn  vártak  s  kik 
nagy  későn  végre  is  csak  azért  jöttek  Morvaországba,  hogy 
azt  végképen  kiéljék. - 

Az  engedékenységet  részben  az  is  okozhatta,  hogy  nem 
tudták  biztosan,  minő  magatartást  követ  a  porta  támadás 
esetén  Bethlen  irányában  s  hogy  —  tévesen  —  meg  voltak 
győződve,  hogy  Velencze  a  fejedelmet  havi  3000  zechino 
pénzsegélyben  részesíti.^  Mindazonáltal  a  császári  minisz- 
terek még  sokféle  fogáshoz  és  sakkhúzáshoz  folyamodtak  ; 
azt  kívánták,  húzódjék  vissza  Bethlen  hadaival  a  Tisza 
mögé  s  általában  késtek  a  végleges  békeszerződés  terve- 
zetének előterjesztésével.  Az  erdélyiek  újra  meg  újra  azzal 
fenyegetőztek,  hogy  elutaznak,  mire  a  martius  25-én  lejáró 


1  Magyar  országos  levéltár.  Bethlen  meg  béröket.  Ennek  következtében  Ma- 
biztosai  a  császáriakhoz.  1624  mart.  6.  gyarországba  törtek,  a  Nyitra  vármegyei 
Opinio  archiepiscopi  Strigoniensis  1624  Galgóczot  megrohanták  és  kirabolták  s 
mart.  7.  —  Opinio  judicis  Curiae  et  con-  számos  embert  lemészároltak,  kik  a  tem- 
silii  Hungarici  et  commissariorum  ad  plomba  menekültek  volt.  A  császár  fel- 
tractatum  destinatorum  1624  mart.  7.  hatalmazta  a  magyar  vármegyéket,  hasz- 

2  Padavin  febr.  25-ki  második  levele,  náljanak  eröszakot  az  erőszak  ellen, 
mart.  i6-ki  két  és  jun.  15-ki  levele  Óváry-  Ugyanekkor  intézkedéseket  is  tett,  hogy 
nál.  —  Szászországi  állami  levéltár.  Zeid-  a  lengyelek  legalább  részben  kielégíttes- 
ler  jelentései  1624  jun.  12.,  15.  és  22.  Je-  senek  s  így  önkényt  kivonuljanak  az  or- 
lentéseiből   kitűnik,    hogy   a   lengyelek  a  szagból. 

császár  kívánsága   daczára   nem    kapták  3  Padavin    1624    mart.    23.    ÓvÁRvnál 


BETHLEN  GÁBOR.  97 

fegyverszünet  néhány  héttel  meghosszabbíttatott.  Martius 
27-én  az  udvar  azt  a  hírt  vette,  hogy  a  fejedelem  utasí- 
totta bécsi  követeit,  kössék'  meg  minden  áron  a  békét, 
mert  a  budai  basa  így  kívánja.  Ez  értesülést  a  császári 
miniszterek  természetesen  kiaknázták  s  a  követekkel  szem- 
ben egyszerre  harczias  hangon  beszéltek.  Egyszersmind 
utasították  Forgáchot,  hogy  lovas  hadával  Erdély  határai- 
hoz közeledjék.  Nagy-Szombatba  erős  őrséget  akartak 
vetni  s  általában  feltűnő  zajosan  tettek  olyan  intézkedé- 
seket, mintha  legközelebb  megkezdenék  a  hadjáratot.* 

Csakhogy  az  erdélyi  követek  nem  egy  könnyen  enged- 
ték magokat  megfélemlíteni.  Újra  elutazásukat  emlegették, 
mire  ezután  a  császáriak  is  mérsékelték  hevöket  s  végül  — 
1624  april  4.  —  elkészítették  a  szerződés-tervezetet.  Ez 
arra  kötelezte  a  fejedelmet,  hogy  a  királyi  czímet  nem 
használja  többé,  hogy  összes  foglyait  szabadon  bocsátja  s 
a  töröknél  ugyanezt  fogja  kérelmezni ;  hogy  mindazoknak, 
kiknek  jószágait  a  hét  vármegye  területen  elkobozta,  ja- 
vaikat visszaadja  s  a  zálogbirtokosoknak  a  zálogösszeget 
megtéríti.  Neki  magának  megadatott  a  német  birodalmi 
fejedelem  czíme ;  meghagyattak  nála  részben  kedvezőbb 
feltételek  mellett  a  nikolsburgi  békeszerződésben  átenge- 
dett urodalmak  és  vármegyék  oly  feltétellel,  hogy  az  ottani 
végvárak  összes  kapitányai  és  tisztei  esküt  tesznek,  hogy 
a  császár  ellen  fegyvert  sohasem  fognak.  Végül  a  császár 
védelmet  és  segítséget  igért  a  fejedelemnek,  ha  a  törökök 
a  jelen  béke  megkötése  miatt  megtámadnák. 

Ez  a  javaslat  a  nikolsburgi  békéhez  képest  annyiban 
kedvezőtlenebb  volt  Bethlenre,  a  mennyiben  a  császár 
nem  engedte  többé  át  Oppelnt  és  Ratibort  s  meghatáro- 
zott   évi    összeg    fizetésére  sem  kötelezte    magát,**  hanem 

*  Padavin  1624  mart.  20.  ÓvÁRvnál. 

**  A   Katona    és    Pray   müveiben   található   békeföltételekben   nincs   szó   fix    évi 
összeg  fizetéséről.  Ellenben    Padavin  azt  írja  (május  11.),    hogy  a  császár,    midőn  a 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  13 


98  TtINDELY  ANTAL 

csupán  annyit  ígért,  hogy  gondoskodni  fog  a  fejedelemnek 
átadott  területekben  levő  végházakról.  De  nem  csupán  ez, 
hanem  egy  másik  körülmény  is  könnyítette  a  Ferdinánd 
dolgát ;  szó  sem  volt  többé  a  nála  maradó  vármegyék 
zálogbirtokosainak  sokszor  sürgetett  kártalanításáról.  Noha 
tulaj  donképen  ő  érettök  rántott  kardot  a  fejedelem,  ez 
úttal  véglegesen  feláldoztattak. 

Az  erdélyi  követek  a  békeszerződés  tervezetét,  mely 
úgyszólván  ultimatumképen  adatott  át  nekik,  átvették  s 
minthogy  immár  egyedül  Bethlentől  függött :  elfogadja-e 
vagy  nem,  elutaztak  hozzá.  Bécsben  meg  voltak  győződve, 
hogy  elfogadja  s  ez  a  föltevés  csakugyan  igazoltnak  bizo- 
nyult, mert  Bethlen  sehonnan  sem  számíthatott  segítségre. 
A  porta  nem  tudott,  Velencze  nem  akart  érdekében  föl- 
lépni s  pfalzi  Frigyes  is  ugyanazon  helyzetben  volt,  mint 
a  porta.  Ezenfelül  a  felső-magyarországi  vármegyék  köve- 
tei, kiket  Kassára  hívott  össze,  szintén  ellene  szóltak  a 
háború  folytatásának.  Bécsben  mindazonáltal  aggódni  kezd- 
tek, midőn  egyik  nap  a  másik  után  eltelt  a  nélkül,  hogy 
a  béke  elfogadásáról  hírt  vettek  volna.  A  meghosszabbított 
fegyverszünet  is  végéhez  közeledett  s  az  udvar  biztosra 
vette,  hogy  a  háború  megújulása  esetén  a  nádor  Bethlen- 
hez fog  átállani.* 

A  késedelem  abban  találta  okát,  hogy  a  fejedelem  az 
utolsó  pillanatban  is  próbát  tett  megnyerni  a  porta  segé- 
lyét egy  újabb  támadáshoz.  Értesítette  a  császár  által  ajá- 
lott  békefeltételekről,  melyeket  még  rosszabb  világításba 
helyezett,  mint  minők  a  valóságban  voltak,  s  megjegyzé, 
hogy  a  szultánra  még  veszedelmesebbek,  mint  ő  reá  ma- 
gára. A  németalföldi  követ  nem  kímélte  a  fáradságot,  hogy 


végleges  békeokmányt   ratificálta,    30.000   forint  fizetésére  kötelezte  magát.   Ugyanezt 
állítja  a  szászországi   állami    levéltár  egy  okmánya  május   21-iki    kelettel.  Valószínű 
azonban,  hogy  a  Katona  által  közölt  békeszerződés  a  hiteles. 
*  Padavin    1Ó24    apr.    13.  és  24.  ÓvÁRvnál. 


BETHLEN  GÁBOR.  99 

a  török  minisztereket  Bethlen  kérelme  iránt  fogékonyabbá 
tegye ;  ugyan  így  járt  el  az  angol  követ,  a  mennyiben 
királya  megbízása  nélkül  tehette  ;  de  minden  hasztalan  volt. 
A  törököket  a  perzsa  háború  s  az  ázsiai  lázadás  követ- 
keztében semmi  áron  sem  lehetett  további  segélyadásra 
bírni  s  így  Bethlen  csupán  azt  az  Ígéretet  vette,  hogy  a 
porta  kész  közvetíteni  a  békét  közte  és  a  császár  közt. 
A  fejedelem  kétségkívül  előre  látta  e  választ,  mert  még  mi- 
előtt kezéhez  jutott,  elfogadta  a  Bécsből  ajálott  béke- 
feltételeket.^ 

Kanczellárja,  Kovasóczy,  két  más  megbízott  kíséretében 
május  4-én  érkezett  Bécsbe  s  néhány  aprólékos  módosí- 
táson kívül  még  csupán  azt  kívánta,  hogy  a  császár,  ha 
Oppeln  és  Ratibor  birtokát  nem  is,  legalább  berezegi  czí- 
mét  megadja  Bethlennek.  Ez  a  merő  czímkérdés  nem  üt- 
között nehézségbe  s  így  a  békeszerződés  szövege  végre 
megállapíttatott.  Ferdinánd  császár-király  a  diplomát  május 
8-án  írta  alá.  Ez  alkalommal  a  fejedelem  kanczellárja  Fer 
dinánd  és  számos  udvari  ember  előtt  kijelentette,  hogy 
ura  őszintén  kívánja  a  békét,  noha  hadseregét  Velencze 
kész  zsolddal  ellátni.^  Kovasóczy  később  ezen  rágalmát 
Velencze  ellen  azon  állítással  tetézte,  hogy  a  köztársaság 
a  boszniai  basának  30.000  forintot  fizetett  azért,  hogy  Beth- 
len megsegélésére  bírja. ^  Elutazása  előtt  az  erdélyi  köve- 
teket ünnepi  ebéddel  s  néhány,  nem  épen  nagyon  értékes 
ékszerrel  tisztelték  meg.  Újólag   hangoztatták    azon    bizto- 


1  Giustiniani  1624  maj.  11.  és  27.,  nagyban  megbotránkoztatták.  Azt  mon- 
aug.  31.  ÓvÁRYnál.  dotta,  hogy  Bethlen    csak    azért    terjesz- 

2  Padavin  1624  május  11.  —  Szász-  téti  azokat,  hogy  bosszút  álljon  a  köz- 
országi állami  levéltár.  Bécsi  hírek  1624  társaságon  a  pénzsegély  megtagadásáért 
május  15.  Bethlen  megtartotta  egész  ha-  s  megzavarja  jó  viszonyát  a  császárral, 
láláig  Oppeln  és  Ratibor  herczege  czí-  Az  Óváry  gyűjteményében  található  ok- 
mét,  mint  ezt  a  császárnak  hozzá  inté-  iratok  immár  kétségtelenné  teszik,  hogy 
zett  levelei  is  bizonyítják.  Velencze  Bethlent    nem  segítette  s  segé- 

3  Padavin    1624    maj.    18.    ÓvÁRvnál.  lyét  fel  nem  ajálotta  neki. 
A  velenczei  követet   az   alaptalan  vádak 

13* 


lOO  GINDELV  ANTAL 

sítást,  hogy  a  fejedelem  immár  a  császárhoz  akar  csatla- 
kozni s  egyúttal  abbeli  óhajokat  fejezték  ki,  hogy  a  császár 
idősebb  leánya  és  Bethlen  közt  házassági  kapocs  létesüljön. 

Maga  Bethlen  szintén  levelet  intézett  Ferdinánd  császár- 
királyhoz, kifejezte  köszönetét  a  béke  létrejöttéért,  hálát 
adott  az  istennek,  hogy  a  császár  lelkét  a  békére  hajlí- 
totta s  kijelentette,  hogy  szakadatlanul  imádkozni  fog  azért, 
hogy  ez  a  béke,  melynek  feltételeit  a  legapróbb  részletekig 
törhetetlenűl  meg  akarja  tartani,  jövőre  is  fenmaradjon. 
Intette  a  császárt,  siessen  a  török  békekötéssel  is,  mert  a 
pesti  síkságon  gyanús  csapatösszpontosítások  folynak.  Végül 
egész  általánosságban  jelezte,  hogy  másodszor  akar  nősülni 
és  menvédet  kért  követeinek,  kiket  vagy  Németországba 
vagy  másfelé  fog  küldeni,  hogy  menyasszonyt  válaszszanak 
számára.* 

Ez  események  közben  hunyt  el  Lőcsén  a  Habsburg-ház 
egyik  legelkeseredettebb  ellensége  János  György  jágern- 
dorfi  őrgróf  —  a  mint  egykorú  magyar  emlékek  nevezik  : 
a  jágerndoríi  herczeg.  —  O  volt  legfőbb,  hogy  ne  mond- 
juk :  egyedüli  oka  annak,  hogy  Szilézia  II.  Mátyás  császár 
és  király  életében  részt  vett  a  cseh  fölkelésben.  Hogy  a  ré- 
szesekre nézve  az  eredmény  oly  kedvezőtlenné  vált,  annak 
szintén  ő  volt  az  oka.  Még  a  fehérhegyi  vereség  után  is 
folytatta  a  háborút  Sziléziában  s  midőn  ott  már  nem  tart- 
hatta magát,  seregével  Magyarországba  vonult  s  Bethlenhez 
csatlakozott.  A  nikolsburgi  béke,  bármi  kínosan  érintette, 
sem  törte  meg  kitartását;  ő  volt  az,  ki  az  erdélyi  fejedelmet 
folyton  új  támadásra  sarkalta.  Az  újonnan  kitört  háború- 
ban csak  rövid  ideig  vehetett  részt,  mert  gégesorvadása  s 
gyomor-  és  tüdőbaja  pihenésre  kényszerítette.  Lengyelor- 
szágon át  akart  hazájába  visszatérni,  de  még  az  indulás 
előkészületei  közben  érte  utói   a    halál.    (1624  martius   12.) 

*  Bethlen  II.  Ferdinándnak  1624  május  29.  Szilágyi  Sándor:  Tört.  Tár  1886. 


BKTHl.KN    (ÍAHOK    l'Ifl'IN'    AkC/K  Kl'K. 
Gróf  Apponyi  Sándor  birtokában  levő  egykorú  rézmetszetről. 


BETHLEN  GÁBOR. 


lOI 


Holttestét  Bethlen  rendeletére  Kassára  szállították,  hol 
a  fejedelem  jelenlétében  fényes  gyászpompával  temették 
el.  A  halottas  kocsit,  mely  a  koporsót  vitte,  beláthatlan  nép- 
tömegen kívül  egy  zászlóalja  német  zsoldos  is  kísérte, 
utolsó  maradéka  annak  a  több  ezer  főnyi  seregnek,  melyet 
az  őrgróf  három  évvel  azelőtt  Sziléziából  Magyarországba 
vezetett.  Bethlen  mélyen  meg  volt  indulva  s  mindenképen 
kimutatta  kegyeletét  az  elhunyt  iránt.** 


IX. 


Bethlen  Gábor  fejedelem  első  hitvese,  Károlyi  Zsu- 
zsanna, 1622  május  13-án  hunyt  el  Kolozsvártt  s  gyászoló 
férje  nagy  pompával  temettette    el   a  gyula-fehérvári    öreg 


^^^/mi^i^ 


^Oi/!^ 


37.    KAROLYI    ZSUZSANNA    ALÁÍRÁSA. 


templomban.  Azóta  élénken  foglalkozott  egy  újabb  há- 
zasság eszméjével,  mely  ezúttal  nem  a  hajlam,  hanem  a 
politika   kérdése    volt.    A   régibb    magyar   történetírók    azt 


"  Müncheni  állami  levéltár.  Teschen- 
ből  1624  május  10.  Szilágyi  Sándor : 
Tört.  Tár  1886.  444 — 5.  és  610.  11. 

**  Erre  nézve  báró  Radvánszky  Béla 
legújabb  műve,  Bethlen  Gábor  fejede- 
lem udvartartása  a  kassai  kamara  1624-ki 
számadásaiban   is    több    adat    található. 


A  jágerndorfi  őrgróf  holttestét  utóbb  Mu- 
rány  várába  szállították  át,  mert  a  múlt 
század  végén,  mikor  a  várkápolna  krip- 
táját felásták ,  koporsóját  a  Széchy 
Györgyé,  Homonnay  Máriáé  és  Wesse- 
lényi Ferencz  nádoré  mellett  ott  találták 
meg.  Tomasik:  Muranyer  Schloss.  116.  1. 


102  GINDELY  ANTAL 

említik,  hogy  Bethlen  1624-ben  Ferdinánd  császár-király 
egyik  leányát  kérte  meg.  De  a  fejedelem  nem  először  ez 
évben,  hanem  már  1623  nyarán  gondolt  ez  összekötte- 
tésre. Egy  harmadik  személy  által,  kinek  neve  ismeretlen, 
megkérette  a  császártól  legidősebb  leányát  s  az  esetre,  ha 
a  terv  valósul,  azt  Ígérte,  hogy  Ferdinándnak  nemcsak 
minden  ellensége,  még  a  török  ellen  is  szövetségese  lesz, 
hanem  a  katholikus  vallást  is  teljes  támogatásban  részesíti, 
vele  többet  fog  törődni  mint  eddig,  sőt  ha  jónak  találja, 
talán  maga  is  vallani  fogja.  Ferdinánd,  kit  ez  az  üzenet 
nem  csekély  mértékben  lepett  meg,  nem  sok  rokonszenvvel 
fogadta.  Mindazonáltal  Bethlen  ajálatai  oly  csábítóknak 
mutatkoztak,  hogy  nem  utasította  ridegen  vissza,  hanem 
a  döntést  későbbre  halasztotta,  azt  használva  ürügyűl,  hogy 
előbb  spanyol  nagybátyja  tanácsát  kell  kikérnie. 

Csakugyan  értesítette  Spanyolországban  levő  követét  a 
tervről,  ki  azt  a  madridi  udvar  elé  terjesztette.  A  válasz, 
melyet  Olivares  miniszter  kétségkívül  a  királylyal  folytatott 
tanácskozás  után  adott,  ajálotta  az  eszme  valósítását,  mely 
esetre  Bethlennek  föl  kellene  vennie  a  katholikus  vallást, 
birtokait  s  velők  Erdélyt  pedig  végrendeletileg  nejére  kel- 
lene hagyományoznia.  A  császár  azonban  nem  jutott  azon 
helyzetbe,  hogy  e  tanácsnak  megfelelő  választ  adjon,  mert 
Bethlen,  ki  a  válasz  késését  bizonyára  ajálata  elutasítá- 
sának magyarázta,  időközben  megüzente  a  háborút  Fer- 
dinándnak.* 

A  fegyverszüneti  alkudozások  folyamán  a  fejedelem 
megújította  ajálatát  s  teljesítése  esetére  magas  röptű  Ígé- 
reteket tett.**  De  ezúttal  sem  hallgatták  meg.  Kanczellárja 

*  Arra  nézve,  hogy  Bethlen  ezen  há-  g-én  írt  Eggenberg  herczegnek  —  bécsi 
zassági  tervei  még  1623-ban  fölmerültek,  állami  levéltár  —  s  melyben  körülménye- 
egyelőre csak  Khevenhiller  Annaleseinek  sen  elmondja  Olivares  válaszát.  Annale- 
X.  kötetére  —  167.  lap  —  vagyunk  utalva.  seiben  csak  abban  van  tévedés,  hogy  hi- 
Azt  lehetne  hinni,  hogy  talán  hibásan  básan  jelöli  meg  a  napot,  melyen  Oliva- 
adja  az  évet.  De  e  föltevést  megdönti  res  közölte  vele  a  saját  nézetét  e  tervről. 
Khevenhiller  egy  levele,  melyet  1623  oct.  **  Óváry  530.  lap. 


BETHLEN  GÁBOR.  IO3 

Kovasóczy  a  bécsi  béke  megkötésekor,  mint  fentebb  emlí- 
tettük, nem  ugyan  Ferdinánd,  hanem  néhány  előkelő 
állású  egyéniség  előtt  újra  megpendítette  az  eszmét.  Ezek 
azonban  nevettek  a  fejedelem  merész  igényein,  s  a  császárné 
tréfásan  erdélyi  fejedelemnének  szólította  mostoha  leányát, 
ki  e  nevet  megütközéssel  utasította  vissza  s  az  « ördögbe* 
kívánta  a  fejedelmet.*  Bethlen  valószínűleg  sohasem  tudta 
meg,  milyen  barátságtalanul  fogadták  eíféle  ajálatait, 
mert  csak  így  magyarázható,  hogy  le  nem  mondott  rólok, 
hanem  utóbb  még  érthetőbben  ismételte  azokat.  Május 
végén  megkérte  a  császárt,  adjon  menvédet  követeinek, 
kiket  német  és  más  fejedelmi  udvarokhoz  küld,  hogy  szá- 
mára menyasszonyt  nézzenek.  Mikor  e  kérésre  kedvező 
választ  kapott,  Kovasóczyt  és  Mikó  Ferenczet  több  íz- 
ben Bécsbe  küldötte,  s  felkérte  a  császárt,  hogy  ő  jelöl- 
jön ki  neki  illendő  mennyasszonyt ;  az  sem  lesz  akadály, 
ha  az  illető  hölgy  netalán  katholikus  vallású.  Bizalmasan 
azonban  a  követek  bevallották  többek  előtt,  hogy  a  feje- 
delem óhajai  tulajdonképen  a  császár  leányának  kezére 
irányulnak  s  a  terv  indokolására  hivatkoztak  Báthory 
Zsigmond  házasságára  Mária  Krisztina  főherczegnővel. 

Követei  fáradozásait  Bethlen  azzal  támogatta,  hogy 
késznek  nyilatkozott  a  jezsuitákat  Erdélybe  befogadni  s 
nekik  kollégium  alapítására  dotatiót  adni ;  ezenfelül  a  csá- 
szárnak szövetséget  ajálott,  s  felkérte,  hogy  vegye  föl  Erdélyt 
a  német  birodalomba.**  Nem  a  rangkülönbség  volt  az,  mi  a 
bécsi  udvar  előtt  Bethlen  ajálatát  olyan  rettenetes  színben 
tüntette  föl,  mert  Erdély  fejedelme  hatalom  és  jelentőség 
tekintetében  túltett  a  legtöbb  német  és  olasz  uralkodón. 
Személyesen  gyűlölték  Bethlent  talán  azért  is,  mert  ő  volt 

*  Padavin  1624  május  25.  államtanács  1C25  jan.  4-ki  jelentése  a  ki- 
**  Magyar    országos  levéltár.    Bethlen  rályhoz    Ossona    1624    nov.    3-ki    levélé- 
Pázmánynak  1624  sept.    13.    —   Szászor-  ről.  —  Padavin  a  dogénak    1624    nov.  9. 
szági  állami  levéltár.  Zeidler  levele  1624  ÓvÁRvnál. 
oct.  27.  —  Simancasi  levéltár.  A  spanyol 


104 


GINDEI.Y  ANTAL 


a  legutóbbi  háborúkban  az  egyedüli  ellenség,  a  kit  le  nem 
tudtak  győzni.  E  mellett  egészségét  is  nagyon  meginga- 
tottnak  tartották.  Ehhez  járult  a  tetemes  korkülönbség. 
Bethlen  már  43  éves,    ellenben  a  császár    mindkét   leánya 


38.    MÁRIA    KRISZTINA    FÖHERCZEGNŐ. 

Úgyszólván  még  gyermek  volt;    az  egyik  alig  14,    a  másik 
13  éves. 

Mindazonáltal  Bécsben  nem  siettették  a  döntő  válasz 
megadását,  mert  érezték,  hogy  akár  kedvező,  akár  ked- 
vezőtlen lesz,  fontos  következményeket  fog  maga  után 
vonni.  Mint   Olivares,  úgy    Eggenberg   herczeg   sem    elle- 


BETHLEN  GÁBOR.  IO5 

iiezte  föltétlenül  az  eszmét  s  csak  azt  sajnálta,  hogy  a 
császárnak  nincs  három  leánya,  mert  a  harmadik  talán 
olyan  korú  lenne,  hogy  nőül  mehetne  Bethlenhez.  Sőt 
Ossona  gróf,  a  spanyol  követ,  Eggenberg  ezen  aggályaiban 
sem  osztozott,  hanem  ajálotta  a  házasságot,  mert  a  nyu- 
galom és  biztonság,  melyet  vele  nyernek,  megbecsülhetetlen 
értékű  lenne.  Midőn  azt  kérdezte  a  császártól,  megengedi-e, 
hogy  Kovasóczy  és  Mikó  irányában  barátságosabb  maga- 
tartást kövessen,  Ferdinánd  azt  felelte  :  «En  minden  áron 
biztosítani  akarom  magamnak  Bethlen  barátságát «.-  E  biz- 
tató szavakra  Ossona  érintkezésbe  lépett  a  két  erdélyi 
követtel  s  kérdést  intézett  Madridba  a  királyhoz,  minő 
állást  foglaljon  el  a  tervezett  házassággal  szemben.  IV.  Fülöp 
és  államtanácsa  helyeselték  a  házasságot,  ha  belőle  különös 
előnyök  hárulnának  a  katholikusokra  s  megküldte  Ossoná- 
nak  a  kívánt  utasítást.^ 

A  császár  mindazonáltal  nem  volt  képes  elszánni  magát, 
a  kívánság  teljesítésére.  A  legbarátságosabb  modorban 
érintkezett  Bethlen  követeivel,  sőt  egy  izben  biztosította 
őket,  hogy  urokat  úgy  szereti,  mintha  saját  fia  lenne  — 
mely  állításban  egy  szemernyi  őszinteség  sem  volt.  Végül 
azonban  mégis  csak  azzal  bocsátotta  őket  haza,  hogy  a  feje- 
delem kívánságára  nyomban  még  nem  felelhet,  de  bizalmas 
emberét  küldi  majd  Erdélybe,  ki  által  néhány  menyasszony- 
nak való  herczegnőt  ki  fog  jelölni.  Még  mielőtt  beváltotta 
volna  ebbeli  igéretét,  Ferdinánd  nővérétől,  a  toscanai  nagy- 
herczegnétől  megkérte  egyik  leányát  Bethlen  számára.  De 
a  nagyherczegné  sem  akarta  a  fejedelmet  vejéül  elfogadni 
s  egy  modenai  herczegkisasszonyt  hozott  javaslatba.^ 

Még   az   év   vége    előtt    megérkezett    Ferdinánd    király 

1  Ossona  levele  azt  mondja:  A  csá-  3  Magyar  országos  levéltár.  Ferdi- 
szár  kijelentette,  que  desseava  por  hódos  nánd  válasza  Bethlen  követeinek  1624 
caminos  aseguran  esta  amistad  de  Gábor.  nov.  9.  —    Szászországi    állami    levéltár. 

2  Simancasi  levéltár.    Az  államtanács  Zeidler  jelentése  1624  oct,  27. 
és  a  király  határozata  1625  január  4. 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  I4 


Io6  GINDELY  ANTAL 

követe,  Sennyey  püspök  Erdélybe  s  tudatta  a  fejedelem- 
mel, hogy  a  császár-király  kész  valamelyik  közeli  rokonát, 
egy  katholikus  herczegnőt  hozzá  adni  feleségül,  azon  re- 
ményben, hogy  majdan  maga  is  megismeri  az  igazságot. 
Sennyey  elmondotta,  hogv  a  király  a  toscanai  nagyherczeg- 
néhez  fordult  s  tudakozódott  leányairól,  Ferdinánd  unoka- 
hugairól,  A  tudakozódás  nem  vezetett  kedvező  eredményre; 
az  idősebb  leány  valami  testi  fogyatkozásban  sínvlik,  a 
második  pedig  nagyon  fiatal.  Ennek  következtében  a  császár 
figyelmét  egy  modenai  herczegnőre  irányították ;  korát, 
testi  mivoltát  s  más  derekas  tulajdonságait  tekintve,  ez  a 
kisasszony  tökéletesen  illik  a  fejedelemhez;  tőle  függ  tehát 
immár  kijelenteni,  hogy  a  katholikus  vallás  tekintetében 
minő  engedményekre  hajlandó  s  halála  esetére  minő  rendel- 
kezéseket fogna  tenni. 

Bethlen  a  meglehetősen  hosszú  fejtegetést  nyugodtan 
hallgatta  végig.  Azután  köszönetet  mondott  a  császár  jó- 
indulatáért s  az  ügy  további  tárgyalását  más  napra  halasz- 
totta. Mikor  a  püspök  újra  megjelent  nála,  közelebbi 
tájékozást  kért  tőle  a  kijelölt  aráról  és  családi  összekötte- 
téseiről. Sennyey  elmondotta,  hogy  a  hölgy  az  Este-család 
tagja,  a  spanvol  Habsburgoktól  származik  s  rokonságban 
áll  a  savoyai  herczeggel.  Nem  egészen  fiatal,  de  testi  szép- 
ségével, szorgalmával  és  élczességével  tűnik  ki  s  loo.ooo 
forintnyi  hozománya  van.  Mikor  Bethlen  a  házassági  szerző- 
dés föltételeiről  részletes  felvilágosítást  óhajtott,  a  püspök 
előadta,  hogy  szabatosan  meg  kell  határozni,  hogyan  tör- 
ténik gondoskodás  a  házasságból  netalán  születő  gyerme- 
kekről és  az  özvegyről,  hogyan  állíttatik  össze  a  fejedelemné 
udvartartása  s  minő  intézkedések  tétetnek  a  katholikus 
egyházra  nézve.  E  párbeszéd  után  Bethlen  ismét  más  napra 
halasztotta  a  tárgyalások  folytatását.  Ekkor  azután  kijelen- 
tette, hogy  követei  Bécsben  nem  elég  híven  tolmácsolták 
az  ő  óhajait  és  szándékait,   miért  is  maga  akarja  ezt  immár 


BETHLEN  GÁBOR. 


megtenni,  s  úgy  fog  a  püspökkel  beszélni,  akárcsak  gyón- 
tatója lenne. 

A  fejedelem  azután  elmondotta,  hogy  nem  királyi  ágy- 
ból származik  ugyan,  de  a  legelőkelőbb  és  legrégibb  magyar 
nemesi  családok  egyikének  sarja  ;  ősei  vajdák  voltak.  A  fő- 
súlyt azonban  a  saját  érdemeire  fekteti.'  A  tárgyalás  to- 
vábbi menetét  —  sajnos !  —  nem  ismerjük,  de  minden 
esetre  úgy  látszik,  hogy  Bethlen  az  ajálott  menyasszonyt 
visszautasította  s  talán  kereken  megkérte  a  császárkisasz- 
szony  kezét.  Mikor  Sennyey  haza  érkezett,  dicsérte  ugyan 
Bethlen  jóakaratát,  de  nem  tanácsolta  kérelme  teljesíté- 
sét, mert  nézete  szerint  a  fejedelemben  bízni  nem  lehet, 
ki  elhatározásait  a  Németországban  lefolyó  eseményekhez 
képest  folyton  változtatni  fogja^ 

Más  forrásból  származó  hírek  meglehetősen  bizonyossá 
teszik,  hogy  Bethlen  Gábor  azon  időben  válúton  állt  s  más 
politikát  követett  volna,  ha  megkapja  a  császári  főherczegnő 
kezét.  Pázmány  esztergomi  érsek  jelentette,  hogy  a  feje- 
delem ingadozik  s  még  nem  tudja,  melyik  pártra  álljon, 
de  a  katholikusokra  kedvező  magaviseletét  minden  esetre 
csupán  addig  fogja  folytatni,  míg  abbeli  reményeiben,  hogy 
megkapja  a  császár  leányát,  csalatkozva  nem  látja  magát.  ^ 
Testvére,  Bethlen  István,  a 
ki  értesült  Gábor  nősülési 
szándékairól  s  hallotta  azt  is, 
hogy  külföldi  herczegnőt  ke- 
res,   azon    fáradozik,    —    irja 

,11,  ,1  1  ^g.  ALVINCZY  PÉTER  ALÁÍRÁSA. 

továbbá    az     érsek     —    hogy 

kiverje  fejéből  a  gondolatot  s  az  alkudozások    megszakítá- 
sára ösztönözte  ;  udvari  papja  hallani  sem  akart  katholikus 

1  Magyar  országos  levéltár.    Sennyey  2  Padavin  a  dogénak.  1624  dec.  28.  és 

püspök  Ferdinándnak.  Kelet  nélkül.  A  je-  1625  jan.  4.  és  mart.  29.  OvÁRVnál. 

lentés    töredék    és    megszakad    ott,     hol  3  Magyar  országos   levéltár.    Az    egri 

Bethlen  azt  mondja,  hogy  a  fősúlyt  sze-  érsek  a  királynak. 


mélyes  érdemeire  fekteti. 


14^ 


I08  GINDELY  ANTAL 

herczegnőről  s  egyik  egyházi  prédikácziójában  nyilvánosan 
kikelt  ily  szándék  ellen.  Mindez  azonban  csak  megerősíti 
a  föltevést,  hogy  a  fejedelem  házassága  egy  katholikus 
herczegnővel,  ha  csakugyan  létre  jön,  eddigi  politikájában 
teljes  fordulatnak  egvengethette  volna  útjait. 

Hogy  az  ügyet  döntésre  hozza,  Bethlen  a  távozó  püs- 
pök után  újabb  követséget  küldött ;  ismét  megkérte  a 
királykisasszony  kezét,  kinek  50.000  tallér  évi  jövedelmet 
akart  lekötni.  A  császár  ekkor  is  megkosarazta  s  a  neversi 
herczeg  leányát  ajálotta  neki,  ki  a  Gonzaga-család  tagja, 
s  így  a  császárné  nagynénje  volt.  A  herczegnő  arczképét 
is  megküldték  Bethlennek,  sőt  az  esetre,  ha  ez  nem  tet- 
szenék, egy  bádeni  őrgrófnőt,  ki  a  Záhringiek  katholikus 
ágából  származott,  akartak  neki  ajálani.*  Mi  hiúsította  meg 
e  terveket,  Bethlen  vonakodása,  a  mi  abból  következtetve, 
hogy  a  modenai  herczegnőt  visszautasította,  nagyon  való- 
színű, vagy  az  illető  hölgyek  ellenállása,  azt  biztosan  meg 
nem  állapíthatni.  Az  alkudozások  minden  esetre  végokhoz 
közeledtek.  A  fejedelem  1625  augustus  havában  még  egy- 
szer és  utoljára  megkérette  a  császár  leányának  kezét  s 
mikor  erre  is  tagadó  választ  kapott,  végleg  abban  hagyta 
az  alkudozásokat. 

A  megkosarazást  az  udvar  az  erdélyi  követekkel  szem- 
ben mindenféle  szépszóval  igyekezett  ugyan  megédesíteni ; 
úgy  bánt  velők,  mintha  urok  Magyarország  királya  lett 
volna  s  a  magyar  kanczellár  nem  távozott  mellőlök,  hogy 
minden  kívánságukat  kihallgassa  és  teljesíthesse.  Hanem 
azért  a  királykisasszony  kezét  nem  nyerték  meg,  ámbár  ki- 
jelentették, hogy  ha  tagadó  választ  kapnak,  urok  a  bran- 
denburgi választó  testvérhugát  fogja  megkérni,  mely  esetre 


*  A  Barberini  könyvtárban  Caraffa  le-  Bécsben.  Pázmány  levele    a    császárnak, 

vele  Barberininek.  1625    maj.    31.  —  Pa-  1625.  febr.    12.    —    Müncheni    állami    le- 

davin  a  dogénak  1625  mart.  29.,  apr.  12.  véltár.     Lauken     levele     Miksának    1625 

és  maj.  3.  —  A   közös   hadügyi    levéltár  maj.  21. 


BETHLEN  GÁBOR.  IO9 

kilátásba  helyezték,  hogy  Erdély  a  császár  ellenségeivel 
szövetkezik.'  Bethlen  ez  ügyben  csakugyan  még  1625  april 
havában  tárgyalásokat  kezdett  a  választóval  s  udvari  orvo- 
sát Scultetust  küldötte  hozzá, ^  sőt  ugyanazon  hónap  folya- 
mán Lisztius  báró,  tüzérségének  vezetője  által  meg  is  ké- 
rette a  brandenburgi  herczegnőt.^  De  döntő  lépés  ez  irányban 
mindaddig,  míg  a  császár  végleg  nem  határozott,  nem 
történhetett. 

Közvetlenül  a  bécsi  tárgyalások  befejezte  után  Bethlen 
egy  második  követséget  küldött  a  brandenburgi  választó- 
hoz s  ekkor  már  formaszerűen  megkérte  húga,  Katalin  ke- 
zét."^ Mihelyt  ajálatára  kedvező  választ  —  1625  september 
elején  —  kapott,  az  esküvőre  az  első  meghívót  pfalzi  Fri- 
gyeshez^  intézte.  Valamivel  később  kelt  a  császárnak  szóló 
meghívója.''  Meghívta  a 
spanyol   királyt,  a    bajor 

választót  s  a   keresztény  /^       <^  j/^ 

világ  csaknem  valameny-     ^,'^^^éfP'>^     >f?^^  ^^^l^^^ 
nyi    királyát    és    fejedéi-  [y  __^^— 

mét.  Csakhogy  testi  szen- 

1   ,  .  11  ,  r  40.    MIKÓ    FERENCZ    ALÁÍRÁSA. 

vedesei,  melyek  az  ev  fo- 
lyamán több  Ízben  ágyban  fekvő  beteggé  tették,  az  esz- 
tendő vége  felé  igen  nagy  mértékben  fokozódtak.  Alig  elvi- 
selhető kínokat  szenvedett,  melyeket  csupán  erős  bedör- 
zsölésekkel  lehetett  enyhíteni ;  gyakran  voltak  ájulási  ro- 
hamai úgy,  hogy  néha  attól  féltek,  hogy  nem  éri  meg  a 
holnapot. 7 

1  Müncheni  állami  levéltár.  Donners-  5  Müncheni  állami    levéltár.     Bethlen 
perg  levele    Miksának    1625.     Padavin   a  meghívója  Frigyesnek  1625  nov.  6. 
dogénak  1625  aug.  13    és   20.    OvÁRYnál.             6  Budapesti  egyetemi  könyvtár.  Beth- 

2  Müncheni  állami  levéltár.  Scultatus  len  a  császárnak  1627  jan.  8. 

pfalzi  Frigyesnek  1625  apr.    28.    —    Szí-  7  A    velenczei    provedetore    jelentése 

LÁGYi  Sándor :  Tört.  Tár  1886.  628.  oldal.  Thurn  leveleiről  1625  nov.  18.    Másolata 

3  Szilágyi  Sándor :    Tört.   Tár    1879.  a    budapesti    egyetemi    könyvtárban.    — 
788.  oldal.  Müncheni  állami  levéltár  1625  dec.  24-én 

4  Müncheni  állami  levéltár.  Donners-  Lauken  levele  Miksának, 
perg  levele  Miksának  1625  sept.  10. 


X 


ilO 


GINDELY  ANTAL 


De  szerencsésen  fölépült  s  ünnepies  követséggel  ho- 
zatta el  menyasszonyát.  A  követség  tagjai  voltak  Rákóczy 
György,  Károlyi,  Mikó  és  Kassay.  A  brandenburgi  választó- 
tíz nemes  urat  küldött  temérdek  szolgaszemélyzettel  az. 
érkezők  fogadására,  hogy  a  hosszú  úton  elkísérje  s  min- 
dennel ellássa  őket.  Csakhogy  az  erdélyiek  e  figyelemnek 
nem  vették  hasznát,  mert  nem  azon  az  úton  jöttek,  mint 
Berlinben  hitték.'  Mikor  a  városhoz  közeledtek,  Lajos. 
Fülöp  palotagróf  és  Zsigmond  brandenburgi  őrgróf  eléjök 
sietett  s  a  legünnepélyesebb  módon  üdvözölte  őket  a  vá- 
lasztó nevében.^ 

A  magyar  követséggel  a  menyasszony  nemsokára  Ma- 
gyarország felé  indult.  Kíséretében^  volt  testvérnénje,  a 
braunschweigi  berezegné,  gróf  Schwarzenberg  Ádám  és 
számos  német  nemes  úr  és  hölgy.  A  lakodalmat  1626  feb- 
ruár 22-én  akarták  megülni  Kassán.  Az  ara  azonban  út- 
közben Sziléziában  megbetegedett^  s  így  az  esküvő  martius 
i-ére  maradt.  A  meghívott  uralkodók  közül  többen  kép 
viseltették  magokat  a  menyegzői  ünnepélyeken.  Havasai 
földi  követek  két  fényesen  fölszerelt  paripát  adtak  át  a  feje- 
delemnek, míg  a  lengyel  követek  üres  kézzel  jelentek  meg. 
A  szultán  követei  szintén  két  hátas  lovat  s  13  öszvért 
pompásan  fölkantározva  és  drága  török  árúczikkeket  hoz- 
tak, de  az  esküvőt  nem  várták  be,  minthogy  a  menyasszony 
megérkeztének    napját    betegsége    következtében    biztosan 


1  Kismartoni  levéltár.  Schwarzenberg 
levele  Bethlen    követeinek    1626  jan.  18. 

2  Tört.  Tár  1879.  463.  oldal. 

3  Katalin  herczegnő  kíséretének  teljes 
névsorát  közli  Radvánszky  ;  Bethlen  Gá- 
bor udvartartása  223—26.  oldal.  A  kísé- 
ret a  szolgaszemélyzettel  együtt  255  em- 
berből állt,  kik  340  lóval  és  39  kocsival 
utaztak. 

4  Padavin  1626  febr.  11.  és  mart.  4. 
ÓvÁRYnál.  Hogy  Katalin  csakugyan  meg- 
betegedett, azt    másfelöl    is   megerösitik. 


Khevenhiller  Annalesei  x.  1280.  lapon  azt 
állítja,  hogy  a  betegség  hírét  csak  Beth- 
len koholta,  még  pedig  azért,  hogy  a 
szultán  követeit,  kik  február  24-én  érkez- 
tek meg,  távozásra  bírja,  mert  elejét 
akarta  venni  annak,  hogy  perpatvar  tá- 
madjon köztük  a  rangkérdésekben  s  a 
pár  nappal  később  érkező  császári  köve- 
tek közt.  De  bizonyos,  hogy  Katalin  be- 
teg volt  s  Sziléziában  félbe  kellett  sza- 
kítania az  utazást. 


BETHLEN  GÁBOR.  III 

előre  tudni  nem  lehetett.  11.  Ferdinánd  császár  és  király 
Sennyey  püspökkel  képviseltette  magát,  ki  a  fejedelemnek 
lo.ooo  tallér  értékű,  gyémánttal  kirakott,  aranylánczot  adott 
át.  Az  ifjabbik  király  —  11.  Ferdinánd  fia,  a  már  meg- 
koronázott III.  Ferdinánd  —  6000  tallér  értékű  klénodi- 
Limot,  Miksa  bajor  választó  arany  mosdó  medenczét  és  egy 
szökőkutat,  a  kölni  választó  pedig  egy  ezüst  sast  küldött. 
A  spanyol  király  10.000  arany  értékű  ajándékkal  kedves- 
kedett ;  csakhogy  ez  megkésve  érkezett  Kassára  s  mivel 
a  fejedelem  már  elutazott,  utána  küldöttek  Erdélybe.' 

Bethlen  ez  ajándékokért  meleg  szavakban  fejezte  ki 
köszönetét  a  császárnak.^  O  maga  német  ötvösöknél  tömén- 
telen ékszert  s  arany-ezüst  művet,  melyek  értékét  100.000 
tallérra  becsülték,  továbbá  angol  szabóknál  drága  ruhákat 
készíttetett  menyasszonyának,  kinek  mindezt  Kassára  érkez- 
tekor nászajándékul   nyújtotta  át.^ 

Midőn  a  menyasszony  kíséretével  martius  i-én  Kassa 
határához  közeledett,  a  fejedelem  2000  emberrel  kivonult 
fogadására  a  város  alá  s  ott  történt  az  e  czélra  fölállított 
pompás  sátorban  első  találkozásuk.^  Katalin  egy  óránál 
tovább  időzött  a  sátorban,  mire  a  menet  ünneplésen  meg- 
indult a  város  felé,  a  menyasszony  kocsin,  a  vőlegény  ló- 
háton. Nagy  feltűnést  keltett  a  pompa,  melyet  ez  alka- 
lommal a  brandenburgi  kíséret  kifejtett.  50.000  tallérra 
tették  a  ruha  és  ékszer  értékét,  melyet  gróf  Schwarzen- 
berg  viselt.  Az  esküvő  másnap  ment  végbe,  s  az  ünnepélyek 
folyton  folytak  egy  egész  hétig.  Tűzijáték,  tánczmulatság, 
lóverseny  s  más  szórakozás  mulattatta  a  vendégeket ;  étel- 
ital bőségesen   került  az  asztalra,    de    a    magyaros    konyha 

1  Khevenhiller  x.  1279.  s  köv.  —  Szí-  3  Az    ajándékokra   vonatkozó  további 
LÁGYi  Sándor;  Tört.  Tár  1886.  649.  oldal.  részletek  Óvárv  id.  müvében. 

2  Magyar  Országos  Levéltár.  Bethlen  4  A    találkozásra,    bevonulásra   és   az 
levele  II.  Ferdinándnak  1626  mart.  4.  —  esküvőre  megállapított  ceremóniáiét  közli 
Müncheni  állami  levéltár    Lauken  levele  Radvánszkv  id.  müve  21S— 23.  1. 
Miksának.  162G  január  22. 


112  GINDELY  ANTAL 


termékei  nem  igen  ízlettek  a  németeknek,*  kik  a  legszi- 
vélyesebb  figyelem  és  pazar  vendégszeretet  daczára  sem 
érezték  magokat  egészen  otthonosan,  mert  minden  külső 
pompa  mellett  sem  volt  kellő  kényelmökről  gondoskodva. 
A  braunschweigi  berezegné  s  a  kiséret  összes  tagjai  — 
szalmán  voltak  kénytelenek  hálni ;  a  terem,  melyben  tán- 
czoltak,  csak  olaj  lámpákkal  volt  világítva,  melyek  kiállha- 
tatlan bűzt  terjesztettek.**  Mindez  s  sok  más,  mi  a  saját 
hazájok  és  Magyarország  viszonyai  között  való  különbséget 
jelezte,  az  első  pillanatban  kellemetlenül  érinthette  ugyan 
az  idegen  vendégeket,  de  hamar  beletörődtek  s  élénk 
részt  vettek  a  mulatságokban. 


X. 


Ha  Bethlen  igyekezeteit  a  császárkisasszony  kezének 
megnyerésére  siker  koronázza,  pohtikájában  is  kétség  kívül 
gyökeres  fordulat  állott  volna  be.  Fölötte  valószínű,  hogy 
a  fejedelem  azon  nagy  erőködéseket,  melyeket  eddig  a 
császári  hatalom  megtörésére  irányzott,  most  ez  utóbbival 
szövetkezve  a  törökök  ellen  fordítja  s  egyesült  erővel  fel- 
szabadítja Magyarországot  az  ozmán  iga  alól.  Aligha  valaha 
kedveztek  a  körülménvek  az  efféle  vállalatnak  annvira, 
mint  akkor.  Konstantinápolyban  palotaforradalmak  és  láza- 
dások bénították  meg  a  közhatalmat.  A  hülye  Musztafa 
szultán  letételével  egy  egészen  fiatal  uralkodó  jutott  trónra 
s  a  birodalom  zűrzavaros  belviszonvait  jobbra  fordítani  nem 
bírta.  Abaza  még  mindig  a  zendülés  zászlaját  lengette,  noha 
Murád  trónra  jutásával  megszűnt  az  az  ok,  mely  miatt 
fegyvert  fogott  s  noha  pártfeleinek  sora  csakugyan  ritkulni 


*  Khevenhiller  x.  1282.  oldal.  kormánynak  1625  sept.  28.  Szilágyi  Sán- 

**  Padavin  1626  martius  25.  ÓvÁRvnál.       dor  gyűjteményében.    —  Khevenhiller  x. 
A  terra  ferma   provedetoréja  a  velenczei        1282.  oldal. 


4 


BETHLEN  GÁBOR.  II3 

kezdett.  Hogy  az  engedelmesség  útjaira  visszaterelje,  az  új 
szultán  dicséretekkel  halmozta  el  Abazát  a  buzgalomért^ 
melylyel  Ozmán  szultán  gyilkosait  üldözte.  Díszruhát  is 
küldött  neki  s  fölkérte,  térjen  vissza  helytartóságába, 
Erzerumba. 

Abazát  azonban  kivívott  sikerei  elvakították.  Nem  állott 
meg  ekkor  sem,  sőt  folytatta  támadásait.  Minthogy  ugyan- 
ekkor a  török  birodalom  Perzsiával  is  háborúba  volt  ke- 
verve, Konstantinápolyban  nem  szakították  ugyan  meg 
vele  az  alkudozásokat,  de  a  jancsárok,  kik  őt  épen  úgy 
gyűlölték,  mint  ő  gyűlölte  őket,  csakhamar  zajosan  köve- 
telték, hogy  ellene  is  fegyveres  eszközöket  alkalmazzanak. 
Cserkesz  Mohamed  nagyvezír  ennek  következtében  átvo- 
nult Ázsiába  s  Abazát  Kaissarije  mellett  megverte  (1624 
aug.). 

A  szultán  azonban  a  perzsa  háború  veszélyeire  való 
tekintetből  nem  merte  diadalát  teljesen  kiaknázni,  hanem 
Abazát,  noha  ez  jövendőbeli  hűsége  iránt  semmiféle  ke- 
zességet nem  nyújtott,  meghagyta  az  erzerumi  helytartó- 
ságban. 

Egészen  oly  veszélyes  természetű  és  jelentőségű,  mint 
az  Abaza  lázadása  volt  az  a  mozgalom,  melvet  Fachreddin 
emir  indított  a  druzok  közt,  hol  mint  atyjának  örököse 
nagy  hatalomra  vergődött  s  nemcsak  megvédte  független- 
ségét a  portával  szemben,  hanem  szerencsés  támadásaival 
Saidára,  Tyrusra,  Galileára  és  Cőlesyriára  is  kiterjeszté 
uralmát.  A  meghódított  terület  után  hűbéradót  fizetett 
ugyan  a  szultánnak,  igyekezete  azonban  nagyon  is  észre 
vehetőleg  arra  irányult,  hogy  teljesen  önálló  birodalmat 
teremtsen. 

Mikor  Ozmán  szultán  elvesztette  életét,  s  a  hülye 
Mustafa  lett  utóda,  Fachreddin  elérkezettnek  látta  az  időt 
tervei  valósítására.  Meghódította  Damaskust  (1623),  meg- 
rohanta Tripolist,  kirabolta  és  fölperzselte  azt,  elpusztította 

Magyar  Tört.  Életr.  1889—90.  I^ 


114  GINDELY  ANTAL 

Antiochia  nagy  részét  s  a  porta  még  kísérletet  sem  tehe- 
tett megfékezésére.* 

Csakhogy  mindazon  veszedelmet,  melyet  Abaza  és 
Fachreddin  támadásai  s  több  más  apró  lázadás  a  török 
birodalomra  fölidéztek,  messze  túlszárnyalta  a  bagdadi  for- 
radalom, mely  a  perzsa  háború  megújulására  vezetett. 
Musztafa  uralkodása  idején  Bagdadban  Bekir  emir  ragadta 
magához  a  hatalmat  s  a  portának  csak  oly  feltétellel  ajá- 
lott  engedelmességet,  ha  a  szomszédos  országrészek  hely- 
tartójává nevezik  ki.  Mivel  Konstantinápolyban  vonakodtak 
a  föltételt  elfogadni  s  csapatokat  küldtek  megfenyítésére, 
Bekir  a  perzsa  sah  oltalmát  kérte,  ki  erre  őt  hűbéresének 
nyilvánította  —  s  Bagdad  védelmére  segélyhadakat  kül- 
dött  neki. 

Ilyen  volt  a  helyzet,  midőn  Murád  a  trónra  lépett. 
A  sok  belső  baj  mellett  a  perzsa  támadás  is  fenyegette 
tehát  uralmát.  Miniszterei  a  komoly  veszélyt  azzal  vélték 
elháríthatni,  hogy  Bekirt  kegyeikbe  fogadták  s  megtették 
helytartónak.  Ez  Bekirt  valóban  kielégítette  s  ekkor  ismét 
azon  fáradozott,  hogy  a  perzsa  hűbérességtől  szabaduljon. 
Még  mielőtt  teljesen  kibékült  a  szultánnal,  a  hozzá  kül- 
dött perzsa  segélycsapatot  a  legdurvább  bántalmazásoknak 
tette  ki. 

A  sah  azonban  nem  vette  tréfára  a  dolgot,  hanem  Bag- 
dad ellen  nyomult  s  Bekirnek  árulóvá  lett  fia  segedel- 
mével csakugyan  hatalmába  kerítette  a  várost  (1623  no- 
vember 28).  Hogy  a  Bagdad  visszahódításához  megkíván- 
tató haderőt  összehozza,  a  szultán  az  egész  török  biroda- 
lomban   kihirdette    a    szent    háborút ;    minden    hadköteles 


*  Egész    1631-ig    nem    merték    a    tö-  Fachreddin  egész  területét,  őt  magát  pe- 

rökök   Fachreddint    megtámadni.    Mikor  dig  elfogták.  Habár  uralmának  1634-ben 

végre  megtámadták,  Monté  Ferrantenál,  teljesen  vége  szakadt,  az  1621 — 31-kiévek- 

Aleppo    közelében,     hatalmas     vereséget  ben    nagyon    megbénította    Törökország 

szenvedtek.    De    a    következő  évben  for-  erejét, 
dúlt     a    koczka ;    a    törökök    elfoglalták 


BETHLEN  GÁBOR. 


115 


férfi  zászló  alá  hívatott  s  a  ki  a  felhívást  nem  teljesítette, 
az  húbérbirtokait  elvesztette. 

Cserkesz    Mohamed    nagyvezír     1624    május     havában 
70.000  főnyi  sereg  élén  indult  el  Bagdad   felé.    De   ebben 


41.    AMURAT. 


az  esztendőben  semmire  sem  mehetett.  Csak  mikor  a  kö- 
vetkező évben  a  törökök  legyőzték  Abazát  s  vele  egyez- 
séget kötöttek,  léphettek  föl  támadólag  a  perzsák  ellen. 
Hafiz  pasa,   ki  az  idő  közben  elhunyt  Cserkesz    Mohamed 


15- 


Il6  GINDELY  ANTAL 

helyett  nagyvezír  lett,  megtámadta  Bagdadot,  de  a  kellő 
ostromágyú  hiányában,  sok  időt  töltött  el  minden  eredmény 
nélkül.  Mikor  végre  beszerezte  a  szükséges  lövőszerszámot, 
már  késő  volt,  mert  Abbas  sah  Bagdad  fölmentésére  sie- 
tett. A  csata,  melyet  az  ellenfelek  1626  május  26-án  vívtak, 
eldöntetlen  maradt.  A  város  szúk  területén  összeszorult 
nagyszámú  sereg  eleséghiányban  kezdett  szenvedni  s  a  sah 
épen  föl  akarta  ajálani  a  capitulatiót,  mikor  a  törökök 
egyszerre  fölszedték  sátorfájokat  s  megkezdték  a  vissza- 
vonulást. 

Erre  a  perzsák  újra  vérszemet  kaptak;  utána  iramodtak 
a  nélkülözések  és  fáradalmak  által  külömben  is  kimerült 
török  seregnek,  melynek  csak  romjai  jutottak  el  Diarbe- 
kirbe  s  ott  még  ezek  is  szétoszlottak. 

Az  1623 — 26-ki  években  tehát  nyomorúságos  állapotban 
sínylődött  Törökország.  Bethlen  ismerte  a  helyzetet  s  azért 
nagyon  igazolt  a  föltevés,  hogy  a  császár  segítségével  egész 
Magyarországot  felszabadíthatta  volna  a  félhold  uralma 
alól  s  hogy  elszánt  férfiassággal  szentelte  volna  magát  a 
nagy  nemzeti  feladatnak,  ha  sikerül  a  bécsi  udvarral  szoros 
rokoni  kapcsokat  létesítenie.  A  mint  e  reménye  tünedezni 
kezdett,  a  józan  ész  és  a  politikai  érdek  sugalta  neki,  hogy 
eddigi  barátait  el  ne  keserítse  s  fentartsa  magának  a  lehető- 
séget, hogy,  ha  kell,  újra  kezet  fogjon  velők.  Ezt  a  czélt 
azzal  a  nagyon  gyakori  diplomacziai  fogással  igyekezett 
elérni,  hogy  Konstantinápolyban  épen  az  ellenkezőjét  hir- 
dette annak,  mit  Bécsben  ki  akart  vinni.  Midőn  a  török 
fővárosba  elszivárgott  a  hír,  hogy  a  császár  leányának  kezét 
akarja  elnyerni,  Gurdsi  Mohamed  kaimakam  és  az  angol 
követ  külön  embereikkel  megüzenték  neki,  álljon  el  e 
szándékától  s  noha  ő  épen  ellenkezőjét  tette,  intéseikre 
mégis  helyeslő  értelemben  válaszolt.*  Úgy  beszélt,  mintha 

*  A  további  részletek    Ováry  és  Roe  id.  műveiben. 


BETHLEN  GÁBOR.  ^^7 

inkább  gondolna  bármire,  mint  a   Ferdinánddal  való    szö- 
vetkezésre. 

A  bécsi  udvar  kétszínűsége  természetszerűvé  tette  nála 
a  kétkulacsosságot.    Ennek   megfelelően,    Bethlen  a  portát 
újabb  segélvadásra  igyekezett  megnyerni,  hogy  harmadszor 
támadhasson  Ferdinánd  ellen,  ha  ez  megtagadja  tőle  leánya 
kezét.  Csakhogy  ezúttal  sokkal  óvatosabb  volt,  mint  1623- 
ban.  mert  míg  akkor  csakis  a  törökkel  szövetkezve  kezdte 
meg  a  háborút,  immár    más   részről  is  katonai  és  pénzbeli 
segélyt  próbált  szerezni  s  e  végből  ama  «nagy.)  szövetség- 
ben is  részt  óhajtott  venni,   a  mely   1624  óta  a  nyugati  és 
északi  Európa   legtöbb    állama   közt    készülőfélben    volt   a 
Habsburgok  ellen.  Bethlen  tovább  ment ;  úgyszólván  kelet 
és  nyugat  összes  erejét  mozgósítani   akarta  a  császár  ellen 
s  a  czél  érdekében   bámulatosan    sokoldalú   tevékenységet 

fejtett  ki. 

Csakhogy  óriási  nehézségek  állották   útját.    A   törökök 
egyáltalán  nem  lelkesedtek  a  gondolatért,  hogy  az  erdélyi 
fejedelem  hatalma  valami  nagyon  nagyra  nőjön.  Inkább  ő 
hozzá  hajlottak  ugyan,  mint  a  császárhoz,    de  csupán  csak 
azért,    mert   ez   utóbbitól    mint    erősebbtől    jobban    féltek. 
Reájok  nézve  az  volt  a  fődolog,  hogy  Bethlen  és  Ferdmánd 
közt  őszinte  kiengesztelődés  ne    létesüljön,    hanem    mkább 
szakadatlan    pörpatvar    álljon    fenn,     mert    ez    esetre    ma- 
gok biztosítva  voltak    akár    az    egyik   akár    a   másik  táma- 
dása ellen.  Czéljok  elérése  érdekében  készségesen  hitegették 
ígéreteikkel    Bethlent,    sőt    kényszerűség    esetén    tettleges 
segélyre   is   rászánták   volna    magokat.    De    hogy    hatalma 
gyarapodását   hódító    tervei   támogatásával   mozdítsák    elő, 
azt  saját  érdekeikbe   ütközőnek   tartották.    Ez    magyarázza 
meg  a  porta  ingadozó,  kétszínű  magaviseletét  a  csakhamar 
beálló  eseményekben. 

A   keresztény   hatalmak,    melyek   a    Habsburgok   ellen 
szövetkeztek,  viszont  szivökből  kívánták  a  fejedelemnek  a 


1 1  8  GINDELY  ANTAL 

legfényesebb  sikereket,  ha  azokat  a  saját  erejével  tudja 
kivívni.  Hogy  tettleg  támogassák,  ahhoz  nem  volt  elég 
segédeszközük  s  azért  a  kérelmeire  adott  válaszaik  eleinte 
mind  tagadólag  hangzottak.  Nem  értették,  nem  méltányol- 
ták eléggé ;  sem  személyes  tulajdonai  sem  azon  hatalom 
iránt  nem  viseltettek  érzékkel  és  elismeréssel,  melylyel 
akkor  Erdély  rendelkezett.  Bethlen  azonban  el  nem  csüg- 
gedett s  ismételve  mindent  megpróbált,  hogy  megértesse 
velők,  hogy  csatlakozása  bőven  megéri  azokat  az  áldoza- 
tokat, melyeket  viszonzásul  tőlök  igényel. 

De  a  helyett,  hogy  tettek  volna  érdekében  valamit, 
egyelőre  csak  azon  dolgoztak,  hogy  meghiúsítsák  a  béke- 
alkudozásokat, melyek  Ferdinánd  és  Bethlen  közt  épen 
akkor  indultak  meg.  A  követnek,  kit  a  fejedelem  a  végből 
küldött  Konstantinápolyba  :  kérdezze  meg,  békét  kössön-e 
vagy  nem,  a  nagyvezír  katonai  segélyt  ígért,  ha  a  tárgya- 
lások meddők  maradnak,  sőt  azt  is  állította,  hogy  ez  okból 
a  budai  basának  kétszer  annyi  lovast  mint  tavai  és  lo.ooo 
fegyveres  katonát  küldött.*  Ebben  azonban  egy  szemernyi 
igazság  sem  volt ;  a  törökök  csak  ígéreteket  tettek,  még 
pedig  olyanokat,  melyeket  az  adott  körülmények  közt  egy- 
általán be  sem  válthattak.  Bethlen  emberei  természetesen 
szintén  nem  szólhattak  őszintén,  hanem  a  nagyvezírhez 
intézett  írásbeli  előtérj esztésökben  előadták,  hogy  a  császár 
a  fejedelemnek  a  porta  elleni  közös  támadás  czéljából 
szövetséget  ajál,  Magyarországot  a  Tátráig  átengedi,  Moldva 
és  Havasalföld  megszerzésében  segédkezet  nyújt  neki,  sőt 
egyenesen  megkínálja  leányának  kezével  s  vele  egész  Szilé- 
ziával ;  hogy  a  pápától  királyi  koronát  akar  neki  szerezni,, 
királylyá  való  elismerését  a  keresztény  világ  összes  ural- 
kodóinál ki  akarja  eszközölni  s  ezenkívül  pénzzel  is  támo- 

*  Káptalani  levéltár  Gyulafehérvárt  Bethlen  követei  a  nagyvezírnek  és  a  kaima- 
kámnak  1624  május  25.  és  27.  —  A  nagyvezír  Bethlennek  1624  jun.  2.  A  török 
levél  egykorú  magyar  fordítása. 


BETHLEN  GÁBOR.  11 9 

gatni  hajlandó.  Mind  e  csábító  ajálatot  Bethlen  azonban 
visszautasította,  sőt  még  aziránt  is  kérdést  tesz :  békét 
kössön-e  a  császárral  vagy  nem?  Ha  a  porta  ellenzi  a 
békét,  Bethlen  kész  újra  támadólag  fellépni,  s  e  végből 
csupán  azt  kéri,  küldjék  meg  a  budai  basának  a  megfelelő 
utasításokat/ 

Hága,  a  németalföldi  követ,  már  jelentette  is  pfalzi 
Frigyesnek,  hogy  a  porta  Bethlennek  összes  kívánságait 
teljesíteni  kész  s  a  szultán  a  háború  tartamára  megígérte 
neki  a  katonai  segélyt.-  Csakhogy  ez  állítás  korai  volt. 
A  nagyvezír,  a  ki  maga  sem  mindig  mondta  az  igazat, 
tapasztalásból  tudta,  minő  keveset  adhat  akár  ellenség 
akár  jóbarát  biztatásaira,  miért  is  az  erdélyi  követek  elő- 
terjesztéseinek nem  tulajdonított  fontosságot.  A  szultán 
iránt  való  hűségre  buzdította  a  fejedelmet,  de  csak  azon 
esetre  igért  (1624  június  2.)  neki  segélyt,  ha  a  császár 
megtámadná.  így  tehát  nem  igen  bátorította  a  háború  foly- 
tatására.3 

Midőn  azután  Konstantinápolyban  megtudták,  hogy 
Bethlen  a  császárral  nem  csupán  fegyverszünetet,  hanem 
békét  kötött,  sőt  bizonyosnak  hitték,  hogy  beleegyezett 
ni.  Ferdinándnak  magyar  királylyá  való  választásába,  mert 
a  császár  leányának  kezét  igyekszik  elnyerni,  általános 
harag  és  elszörnyűködés  támadt  ellene.  Csupán  Gurdsi 
Mohamed  kaimakam  védte  őt  minden  vád  és  rágalom  ellen, 
sőt  a  császárral  kötött  békét  sem  neki  rótta  fel  bűnül, 
hanem  barátainak,  kik  cserben  hagyták.*  Mindazonáltal 
sokakban  megmaradt  a  rossz  indulat  s  különösen  Roe  látott 
Bethlen  minden  cselekedetében  merő  számítást,  önösséget, 
csalárdságot  és  állhatatlanságot.    A    végeredmény   az  volt, 

1  Káptalani    levéltár  Gyulafehérvárt.  Bethlen  követei  a  nagyvezírnek  1624  június 
2.  és  18. 

2  Müncheni  áll.  levéltár.  Hága  pfalzi  Frigyesnek.  1624  jul.   16. 

3  Szilágyi  Sándor,  Tört.  Tár.  1882  36.  és  38.  oldal. 

4  Roe  id.  m.  264.,  268.  és  273.  11. 


i20  GINDELY  ANTAL 

hogy  a  török  segélyre  alapított  remények    egyelőre    mind 
dugába  dőltek. 

Ugyanez  időben,  vagyis  a  császárral  1624-ben  folytatott 
béketárgyalások  befejezte  előtt,  Bethlen  a  keresztény  hatal- 
maknál tett  fáradozásai  közben  pfalzi  Frigyestől  és  a  német- 
alföldi kormánytól  is  pénzsegélyt  igyekezett  nyerni.  Erre 
nézve  az  alkudozásokkal  Witzkow  Jánost  bízta  meg,  de 
egyelőre  sehol  sem  teljesítették  kéréseit.  Németalföld  a 
spanyolok  részéről  fenyegető  veszélvlyel  mentegetőzött,  a 
mely  minden  eszközét  igénybe  veszi.  Pfalzi  Frigyes  szíve- 
sen adott  volna  akármennyit,  ha  maga  is  nem  oly  ínséges 
állapotban  lett  volna.  Frigyes  minden  üdvét  a  háború  foly- 
tatásától remélte  s  Thurnnal,  ki  a  magyar  hadjárat  befejez- 
tével Hágában  fölkereste,  tanácskozott  is  az  adandó  válasz- 
ról. Thurn  azt  ajálotta,  hogy  Frigyes  először  is  mentegesse 
magát,  hogy  az  utolsó  háborúban  teljesen  tétlen  maradt. 
Nem  tehetett  mást,  mert  ipja  minden  tettleges  fellépéstől 
eltiltotta  s  az  esetre,  ha  békén  marad,  kilátásba  helyezte 
restitutióját  Pfalzba.  Ez  az  ígérete  azonban  csalárdnak  bizo- 
nyult s  immár  szövetség  készül,  Anglia,  Németalföld, 
Francziaország,  Velencze  és  Savoya  közt.  E  szövetségbe 
vetve  reményét,  folytassa  tehát  Bethlen  is  a  hadi  vállalatot. 
A  háborúra  való  további  biztatás  czéljából  Thurn  közölte 
Bethlennel,  hogy  az  angol  király  a  franczia  királylyal  a. 
végből  alkudozik,  hogy  fiát  ez  utóbbinak  nővérével  háza- 
sítsa össze;  hogy  továbbá  veje  támogatására  szólítja  fel  a. 
német  fejedelmeket,  Francziaország,  Svédország  és  Dánia, 
szövetkezése  ügyében  alkudozik  s  Mansfeld  grófnak  havi. 
200.000  forintot  ad  egy  nagy  hadsereg  szervezésére.* 

Három  hónappal  később  e  közleményeit  Thurn  azzal 
egészítette  ki,  hogy  mint  tábornok  van  ugyan  a  Mansfeld 
alakította    hadseregben    alkalmazva,    de    kész    Bethlenhez^ 

'  Müncheni  állami  levéltár.  Thurn  levele  Bethlennek.  1624  jul.  14. 


BETHLEN   GÁBOR.  121 


visszatérni,  mihelyt  új  hadat  álHt  síkra.  Hogy  a  háborúban 
fölmerülő  költségeiért  kárpótolják,  élethossziglan  Morva- 
országot akarják  neki  —  Bethlennek  —  átengedni.'  Thurn, 
a  ki  úgy  tette  az  ígéretet,  mintha  pfalzi  Frigyes  rendel- 
keznék Morvaországgal,  sohasem  jutott  azon  helyzetbe, 
hogy  ez  ajálata  beváltására  felhívassék.  A  velenczei  tanács,, 
mely  Thurnt  még  1622-ben  csapatai  fővezérévé  akarta 
megnyerni  s  e  szándékát  csak  azért  másította  meg,  mert 
a  gróf  akkor  Bethlennel  szövetkezett,  s  a  magvarországi 
hadjáratban  részt  vett,  most  újabb  ilyen  ajálatot  tett  neki. 

A  tanács  havi  500  dukátnyi  fizetést  ajálott  a  grófnak, 
ki  minthogy  szakadatlanul  pénzbajokkal  küzdött,  két  kézzel 
kapott  az  álláson,  melylyel  megkmálták.'  Midőn  ez  alkal- 
mazásáról Spanyolországban  értesültek,  épen  nem  afféle 
csekélységnek  vették,  mert  IV.  Fülöp  spanyol  királv  fel- 
hívta II.  Ferdinánd  császárt,  találjon  útat-módot  Thurnt 
megnyerni  s  őt  szolgálataiba  vonni. ^ 

Eddig  Bethlen  csak  kérelmezőképen  jelentkezett  min- 
denütt s  kéréseivel  nem  sokra  ment  sehol.  Egyszerre  azon- 
ban azt  az  elégtételt  nyerte,  hogy  a  legkiválóbb  hatalmas- 
ságok egyike  kereste  szövetségét.  Ez  Francziaország  volt, 
mely  1624  óta  Richelieu  bíbornok  vezetése  alatt  állott 
A  bíbornok  nem  akarta  tovább  túrni,  hogy  Valtellino  a 
spanyol  befolyásnak  legyen  kiszolgáltatva.  Az  olasz  álla- 
mokkal és  a  svajczi  szövetséggel  egyezményt  igyekezett 
tehát  létesíteni,  melynek  főczélja  Spanyolország  vissza- 
szorítása legyen,  míg  viszont  az  angol  király  védnöksége 
alatt  tervezett  másik  szövetség  a  Habsburg  császárok  elleni 
harczot  s  pfalzi  Frigves  visszahelyezését  tartaná  szem  előtt. 
E  szövetségek  mindegyikére   egyaránt    nagy  értékű  volt  a 


1  Magyar  Orsz.  Lvtár.    Thurn  levele  Bethlennek.  1624  oct.  24. 

2  Müncheni    állami    levéltár    a   hágai    velenczei   követ    a   dogénak.    1624    nov.  iS. 
és  25. 

3  Simancasi  levéltár.  A  király  határozata  1625  mart    13. 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  16 


2  2  GINDELV  ANTAL 


Bethlen  csatlakozása.  De  míg  Jakab  angol  király,  a  ki  a 
mily  korlátolt,  nevetségesen  hiú  és  elfogult  ember  volt, 
annyira  lángésznek  tartotta  magát,  az  erdélyi  fejedelem 
iránti  régi  ellenszenvéből  ekkor  sem  gyógyult  ki,  Richelieu 
hatalmas  politikai  tehetsége  alig  hogy  a  kormány  gyeplőit 
megragadta,  teljes  buzgalommal  igyekezett  Bethlent  meg- 
nyerni. Erdélybe  külön  követet  küldött,  hogy  a  közös 
szövetség  feltételeire  nézve  megegyezzék  a  fejedelemmel, 
ki  késznek  nyilatkozott  Ausztriát  és  Stajerországot  meg- 
támadni, sőt  Cseh-  és  Morvaországba  nyomulni.  Csakhogy 
ellenszolgáltatásúi  azt  kívánta,  engedjék  át  neki  élethosz- 
sziglan  Csehországot,  részesítsék  pénzbeli  támogatásban  s 
végül  szereljenek  fel  16.000  főnyi  hadat,  mely  Csehországba 
indíttassék  azon  utasítással,  hogy  ott  vele  egyesüljön.* 
Később  egyik  követe  útján  maga  sürgette  ez  ügyet  XIII. 
Lajosnál,  biztosította  Thurn  grófot  készségéről  a  császár 
elleni  küzdelemre**  s  végül  új  követséget  indított  útnak, 
határozott  ígéreteket  és  pénzbeli  támogatást  sürgetve  általa. 
Minthogy  pfalzi  Frigyes  is  meg  volt  róla  győződve,  hogy 
Bethlen  újabb  támadásával  a  császár  még  veszélyesebb 
helvzetbe  jutna,  mint  volt  1623-ban,  mely  esetben  ő  maga 
Csehországot  ismét  visszaszerezné,  arra  kötelezte  magát,  hogy 
visszahelyezése  után,  Csehország  rendéit  ráveszi,  engedjék 
át  élethossziglan  Morvát  Bethlennek.  Pénzt  nem  ígérhetett 
ugyan,  s  ezt  elég  őszintén  kimondotta,  főleg,  midőn  nem 
sokára  ezután  I.  Jakab  angol  király  —  ipja  —  haláláról 
értesült. 

Időközben   a  franczia   király    Erdélybe    új    követet,   de 
Priard  urat  küldötte,  ki  szintén  felhívta  a  fejedelmet,  csat- 


*  Bécsi  hadi  levéltár.  Pázmány  a  csá-  mány  levele  után  itélve  1625  február  ha- 
szárnak 1625  febr.    12.    —    Müncheni  ál-  vából. 

lami    levéltár.    Azon    föltételek,     melyek  **  Müncheni   udvari    könyvtár.     Coll. 

mellett  Bethlen  kész  volt  a  szövetséghez  Cam.     Bethlen    levele    Thurnnak.    1625 

csatlakozni  s  melyeket  Boccourt  de  Mon-  febr.  22. 
tealtoval   közölt ;    kelet    nélkül,    de    Páz- 


BETHLEN  GÁBOR. 


123 


lakozzék  a  Habsburg-ellenes  szövetséghez.  A  kért  pénz- 
segélyt a  király  azonban  megtagadta,  mert  azt  monda,  hogy 
annyira  igénybe  van  már  mindenfelől  véve,  hogy  ez  irány- 


42.    RICHELIEU    BÍEORNOK    ARCZKÉPE. 

ban  új  kötelezettségeket  nem  vállalhat.  Körülbelől  ugyanez 
időtájt  a  dán  király  szintén  fölkérte  Bethlent  a  szövet- 
kezésre ;    azt  kívánta  tőle,   hogy  ne  csak  a  császárt  támadja 

16* 


124 


GINDELY  ANTAL 


meg,  hanem  az  ó  —  a  király  —  segélyére  is  6000  lovast 
küldjön.  Ez  ajálatban*  sem  pénzbeli  sem  katonai  támoga- 
tásról nem  volt  tehát  szó,  hanem  Bethlentől  kívántak  olyan 
áldozatokat,  melyek  erejét  messze  meghaladták.  Ily  körül- 
mények közt  azt  írta  pfalzi  Frigyesnek,  hogy  csak  akkor 
csatlakozhatik  Anglia  és  Dánia  szövetségéhez,  ha  ez  álla- 
mok nem  csupán  áldozatokat  igényelnek  tőle,  hanem 
100.000  tallért  adnak  hadi  költségei  fedezésére,  8000  embert 
pedig  segítségül  küldenek  hozzá.** 

E  kívánságait  utóbb  ismételte,  midőn  Quadt  kapitány 
személvében  követet  küldött  a  dán  királyhoz  és  a  branden- 
burgi választóhoz  s  40.000  tallér  havi  pénzsegély  valamint 
13.000  főnyi  sereg  kiállítását  sürgette.  Végül  Velenczét  is 
rá  igyekezett  bírni,  hogy  pénzbelileg  támogassa  s  ezúttal 
azért  várt  ez  igyekezetétől  több  sikert,  mert  a  velenczések 
háborúra  készültek  Spanyolország  ellen,  s  mert  Thurn,  ki 
már  szolgálatukban  állott,  hatékonyabban  támogathatta 
érdekeit.  Az  ide  vonatkozó  alkudozások  vitelére  Strassburg 
Pált  szemelte  ki,  ki  később  a  svéd  király  kiváló  bizodal- 
mának  örvendett  s  általa  fontos  diplomácziai  feladatokkal 
bízatott  meg.  Ezúttal  Strassburgot  Bethlenhez  Thurn  kül- 
dötte volt.  A  fejedelem  teljes  őszinteséggel  mondotta  el 
neki,  már  első  kihallgatása  alkalmával,  hogy  minden  eddigi 
törekvése,  hogy  a  portát  a  Ferdinánd  császár  ellen  való 
háború  eszméjének  megnyerje,  sikertelen  maradt  s  hogy 
reményeit  immár  a  keresztény  fejedelmek  közt  készülő 
félben  levő  szövetségbe  fekteti.  Senki  sem  vetheti  szemére, 
monda  a  fejedelem,  hogy  a  maga  hasznát  a  közjó  fölébe 
helvezte  volna ;  ellenkezőleg  életét  és  vagyonát  is  koczkára 
tette   s   most   kész    ezt    ismételni,    ha    a    többi    királyok    és 

*  Articuli  regis  Galliae  ad  Bethlenium  pour  Ms.  Hága    1625   jul.    21.    —  Budai 
missi;    Postulata   regis    Daniae.     Óváry-  jelentés  1625  jul.  11.  —  Koppenhágai  Iá- 
nál 171.  oldal.  véltár.    Bethlen    IV.  Keresztélynek    1625 
**  Müncheni  állami  levéltár.    Bethlen  jul.  i.  —  Szilágyi    Sándor:    A  collectio 
levele  Frigyeshez  1625  jul.  6. —  Memoire  camerariana-ból.  239.  oldal. 


BETHLEN  GÁBOR  125 

uralkodók  szintén  megteszik  a  magokét.  Strassburg  meg- 
erősítette őt  ez  elhatározásában  s  utalt  arra,  hogy  merő 
lehetetlenség,  hogy  a  császár  a  dánoknak, , svédeknek,  ango- 
loknak és  északi  németeknek  sokáig  ellenállhasson,  mert 
e  népekben  fékezhetetlen  erő  lakozik  s  őseik  hajdan  a 
római  birodalmat  is  megdöntötték. 

Bethlen  az  első  kihallgatás  után  megbetegedett  s  így 
csak  egy  hét  múlva  értekezhetett  újra  Strassburggal.  Ez 
alkalommal  főleg  azon  okokat  fejtegette,  melyek  folytonos 
ellenségeskedésre  kényszerítik  a  Habsburgok  irányában. 
Elmondotta,  hogy  mióta  a  fejedelmi  trónra  ült,  mindig 
üldözik  s  megbuktatásán  dolgoznak,  hogy  czéljok  Erdélyt 
katholikus  fejedelem  alá  helyezni,  hogy  ez  országot  a  törö- 
kökkel való  harczok  színhelyévé  akarják  tenni,  Magyar- 
országban pedig  korlátlan  uralmokat  óhajtják  megalkotni. 
Ezután  magaviseletét  a  cseh  fölkelés  idején  rajzolta;  azt 
beszélte,  hogy  a  császár  1620-ban  egész  Magyarországot  s 
egy  millió  arany  értékű  évi  pénzsegélyt  ajálott  neki,  ha 
vele  szövetkezik.  De  visszautasította  ez  ajálatot,  mert  hit- 
felei ellen  semmi  áron  sem  akart  hadakozni.*  Beszélte 
továbbá,  hogy  akkor  franczia  követek  keresték  fel,  hogy 
közte  és  a  császár  közt  közvetítsenek.  O  azonban  figyel- 
meztette őket,  milyen  hibás  politikát  űznek  s  felajálotta 
nekik  támogatását,  ha  királyok  esetleg  a  német  trónt  akarná 
elnyerni.  A  fehérhegyi  vereség  után  a  maga  személyére 
folytatni  akarta  a  háborút,  de  pfalzi  Frigyes  abban  hagyta 
az  ellenállást  s  Németországba  menekült.  Magára  hagyatva 
is  tovább  küzdött,  de  végül  a  körülmények  arra  kényszerí- 
tették, hogy  békét  kössön  a  császárral.  Mikor  azután 
Halberstadti  Keresztély  támadásra  készült  a  császár  ellen, 
ő  sem  késett  tovább,  hanem  fegyvert  fogott,  minthogy 
Ferdinánd  külömben  sem    tartotta  meg  a  béke  feltételeit. 

*  CoUectio  Camerariana.  Strassburg  Thurnnak  1625  aug.   25. 


120  GINDELY  ANTAL 

Fellépésével  a  császárt  a  legnagyobb  zavarba  hozta  úgy, 
hogy  a  nádort  fegyverszünet  kötésére  hatalmazta  fel,  köte- 
lezve magát,  hogy  a  fejedelem  és  a  nádor  megállapodásait 
a  maga  részéről  okvetlenül  szentesíteni  fogja.  De  a  császár 
ezt  a  kötelezettséget  sem  teljesítette  ;  Bethlen  tehát  most 
is  megcsalatva  látja  magát.  Ha  ezúttal  diadalt  akarnak 
aratni,  a  támadást  minden  oldalról  egyszerre  kell  megin- 
dítani. O  maga  kész  a  császárt  nemcsak  országai  szivében, 
Bécsben  megtámadni,  hanem  a  küzdelmet  az  összes  örökös 
tartományokra  kiterjeszteni,  mihez  azonban  pénzsegélyre 
van  szüksége.* 

A  fejedelem  ilyenképen  megfelelő  pénzbeli  és  katonai 
támogatást  óhajtott  magának  biztosítani,  mielőtt  harmadik 
támadását  Ferdinánd  ellen  megindítja.  De  nemcsak  nem 
ért  el  kézzel  fogható  eredményt,  hanem  e  közben  az  a 
veszély  fenyegette,  hogy  minden  reménye,  melyet  a  törö- 
kökbe vetett,  meghiúsul,  minthogy  a  császár  és  a  szultán 
békét  kötöttek. 

A  törökök,  midőn  első  hadjárata  idején  a  fejedelmet 
támogatták,  hatalmokba  kerítették  Váczot.  Ferdinánd  akkor 
mindenfelől  szorongatva,  e  miatt  nem  vonhatta  őket  kér- 
dőre. 1623-ban  azonban  Kurz  bárót  Konstantinápoly ba 
küldötte,  hogy  panaszt  emeljen  a  béke  megszegése  miatt 
s  nemcsak  Vácz  visszaadását  sürgesse,  hanem  Lippa  és 
Arad  várakét  is,  mely  helyeket  a  törökök  a  zsitva-toroki 
béke  ellenére  foglaltak  el  ;  a  császári  követnek  továbbá 
panaszt  kellett  emelnie  a  miatt,  hogy  a  törökök  a  be  nem 
hódolt  falvakat  is  adóztatják  és  onnan  a  fiúgyermekeket 
elrabolják.**  Kurz  egy  magyar  bizalmi  férfiú,  Izdenczy  kí- 
séretében 1623  július  havában  kelt  útra,    de   csak  septem- 


*  Coll.  Camerariana    Strassburg   idé-  akadémia  levéltára  Thurzó  nádor  II.  Fer- 

zett  levele.  dinándnak  1623  aug.  7.  —  Magyar  Orsz. 

**  Bécsi  állami  levéltár.  Utasítás  Kurz  Lvtár.  Utasítás  Izdenczynek  1623  augus- 

számára  1623  jul.  8.    —    A    magyar  tud.  tus  18. 


BETHLEN  GÁBOR.  12'] 

bérben  ért  Budára,  mert  hét  hétig  kellett  Komáromban 
vesztegelnie,  míg  a  kért  török  menvédleveleket  megkapta. 
Mikor  Budán  Mehemed  basának  drága  órát  nyújtott  át, 
ez  az  ajándékkal  nem  volt  megelégedve,  hanem  magának 
25.000,  khiajának  pedig,  ki  nevében  a  kormányzatot  vezette, 
4000  tallért  igényelt.  Kurz  a  basának  looo  aranyat,  a 
khiajának  looo  tallért  adott  s  megígérte,  hogy  a  kívánt 
összeg  többi  részét,  ha  küldetése  Konstantinápolyban  sikerre 
vezet,  visszajöttekor  utólag  megfizeti.  A  muftinak  és  néhány 
tisztnek  is  adott  pénzajándékot.  Tovább  folytatva  útját, 
hírét  vette  Musztafa  szultán  bukásának.  Murád  trónra  lép- 
tének, valamint  annak,  hogy  az  új  szultán  letette  a  budai 
basát  s  helyére  a  szerály  egvkori  kertészét  nevezte  ki.  Még 
ideje  sem  volt  sajnálkoznia  a  pénzen,  melyet  Budán  hasz- 
talanul kiosztott,  mikor  megtudta,  hogy  az  új  basa,  midőn 
Murádnál  bucsúkihallgatáson  tisztelgett,  nem  tudta  féken 
tartani  nyelvét,  hanem  olyanokat  fecsegett,  melyek  a  szul- 
tánt arra  bírták,  hogy  kegyenczét  elfogassa  és  kivégeztesse, 
Mehemedet  az  eddigi  basát  pedig  tovább  is  meghagyja 
budai  állásában. 

Konstantinápolyba  való  megérkezte  után  a  törökök 
kapzsi  hírvágya  még  több  bajt  okozott  a  császári  követnek. 
A  szultánnak  rendelt  ajándékok  tulajdonképen  a  már  trón- 
vesztett Musztafának  voltak  szánva  ;  a  portán  azért  mégis 
átvették  őket,  de  nem  akartak  velők  megelégedni,  hanem 
külön  ajándékot  követeltek  az  új  szultán  számára.  Kurz 
csakugyan  kénytelen  volt  egy  csomó  bársony,  atlasz  és 
skarlát  szövetet  ajándékul  átnyújtani.  Mikor  az  egyes 
minisztereknél  látogatást  tett  s  nekik  a  szokásos  aján- 
dékokat átadta,  megkapta  ugyan  az  ígéretet,  hogy  a 
csapatokat,  melyek  ugyanez  időben  —  1623  nyarán  — 
Bethlen  táborában  a  császár  ellen  harczoltak,  haza  ren- 
delik s  a  budai  basát  megbízzák,  kezdje  meg  az  alkudo- 
zásokat az  új  békekötés  tárgyában.  De  ez  üres  ígéretekért 


128  GINDELY  ANTAL 

is  újabb  és  tetemes  ajándékot  követeltek  s  Kurz,  hogy 
telhetetlenségöknek  eleget  tegyen,  adósság-leveleket  kény- 
szerült kiállítani  s  magát  arra  kötelezni,  hogy  mindaddig 
el  nem  távozik  a  török  területről,  míg  kötelezvényeit  be 
nem  váltotta. 

A  császár  állandó  konstantinápolyi  követe^  Lustrier,  meg 
volt  győződve,  hogy  a  törökök  már  intézkedtek  ígéreteik 
megtartása  iránt,  hogy  a  boszniai  basa  parancsot  kapott, 
térjen  haza  Bethlen  táborából  s  hogy  mindezzel  fontos 
lépés  tétetett  a  békekötés  terén.*  A  porta  ez  engedékeny- 
ségéhez a  budai  basa  mindenesetre  a  legtöbbel  járult,  mert 
figyelmeztette  a  nagyvezírt,  ne  vigye  a  császárt  Bethlen 
támogatásával  a  legvégsőig,  mert  ezzel  támadást  idézhet 
föl  a  török  birtokokra,  pedig  ebből  nagy  baj  származnék. 
Kurz  azon  pénzösszegekkel,  melyeket  a  török  kormány- 
férfiak kizsaroltak  tőle,  végül  azt  is  kieszközölte,  hogy  a 
porta  Bethlen  megsegítése  miatt  nemcsak  mentegette 
magát,  hanem  azt  is  állította,  hogy  tudta  nélkül  csatla- 
koztak a  török  hadak  a  fejedelemhez.  Pontosabb  volt  ennél 
az,  hogy  a  törökök  elállottak  azon  követelésöktől,  hogy 
Ferdinánd  mint  magyar  király  évi  adót  fizessen  s  hogy 
általában  el  akarták  alapúi**  a  zsitva-toroki  békét  fogadni. 
Viszont  Kurz  is,  legalább  ideiglenesen  elejtette  azt  a  kíván- 
ságot, hogy  a  törökök  az  időközben  elfoglalt  helyeket 
kiadják. 

A  porta  az  Ázsiában  beállt  bonyodalmak  benyomása 
alatt  épenséggel  udvarias  kezdett  lenni ;  követet  küldött 
Bécsbe  s  ekképen  saját  részéről  is  kifejezte  készségét  a 
béke  megújítására.  Elhatározását  az  a  bizalmatlanság  is 
befolyásolta,    melyet    Konstantinápolyban    Bethlen    Gábor 


*  Bécsi  állami  levéltár.  Kurz  a  császárnak  1623  dec.  12.  és  január  26.  —  Lustrier 
a  császárnak  1623  dec.  14.  Kurz  végjelentése  1624.  —  A  konstantinápolyi  bailo  1623. 
dec.  9.  ÓvÁRvnál. 

*•  Bécsi  állami  levéltár  Kurz   végjelentése. 


BETHLEN  GÁBOR.  I29 

irányában  táplálni  kezdtek.  A  boszniai  basa  ugyanis  azt  állí- 
totta, hogy  Esterházy  nem  a  fejedelem  tudtán  kívül,  hanem 
talán  ösztönzésére  rohanta  meg  visszavonulásuk  közben  a 
török  hadakat.  Valószínűleg  a  boszniai  basa  volt  az  is,  ki 
Bethlennek  a  császárkisasszony  keze  megnyerésére  irányuló 
törekvéseiről  s  a  Ferdinándnak  ez  esetre  tett  szövetségi 
aj  álatokról  az  első  híreket  Konstantinápolyba  juttatta. 

A  császári  követek  természetesen  még  inkább  fokozni 
igyekeztek  e  bizalmatlanságot  a  portában,  s  úgy  tüntették 
fel  a  helyzetet,  hogy  a  szultánnak  legfőbb  érdeke  sugalja 
békét  kötni  a  császárral,  ne  hogy  az  Bethlennel  szövet- 
kezzék, hanem  inkább  mint  eddig,  úgy  ezután  is  ellensége 
maradjon.*  Ellenben  Bethlen  követe  minden  gyanút  el- 
hárítani igyekezett  uráról  s  a  boszniai  basát  méltán  azzal 
vádolta,  hogy  elhamarkodott,  korai  hazavonulásával  egy- 
maga okozta  az  egész  hadjárat  sikertelenségét  s  ezzel  fegy- 
verszünet kötésére  kényszerítette  a  fejedelmet.  Mindezekből 
az  tűnik  ki,  hogy  Bethlen  lehetőleg  igyekezett  eloszlatni  a 
porta  bizalmatlanságát,  melyet  a  császárral  való  megbékü- 
lése  miatt  régi  rosszakarója,  az  angol  követ,  egyre  éleszt- 
getett, a  mivel  Kurz  béketörekvéseinek  útját  is  mindinkább 
egyengette.  Kurz  1624  június  havában  utazott  haza  Kon- 
stantinápolyból a  porta  azon  ígéretével,  hogy  a  budai  basa 
fog  a  zsitva-toroki  béke  megújítására  vonatkozó  tárgya- 
lásokkal megbízatni. 

Egyszerre  azonban  Anglia  és  követe,  ki  eddig  Bethlen- 
nek minden  igyekezetét  meghiúsította,  és  a  császári  poli- 
tikát támogatta,  a  portánál  Ferdinánd  rovására  fordulatot 
próbált  előidézni,  hogy  az  erdélyi  fejedelemnek  a  törökök  se- 
gélyét kieszközölje.  Ennek  oka  abban  rejlett,  hogy  az  angol 
király,  miután  csalatkozott  ama  reményében,  melyet  Fülöp 
spanyol   királyba  veje  pfalzi  Frigyes    visszahelyezése    iránt 

*  A  bailo  a  dogénak  1624  febr.  3.  OvÁRvnál. 
Magyar  Tört.  Életr.  1889—90.  17 


GINDELY  ANTAL 


vetett,  a  császár  elleni  háborúhoz  minél  több  szövetségest 
akart  szerezni.  Calvert  angol  államtitkár  értésére  adta  tehát 
a  konstantinápolyi  követnek,  hogy  jövőre  Bethlen  irányá- 
ban a  legbarátságosabb  magatartást  kövesse,  őt  udvarias- 
sága bizonyítékaival  elhalmozza  és  segélykérelmeit  a  por- 
tánál hathatósan  támogassa.  Ezzel  természetesen  semmissé 
lön  azon  eddigi  utasítása,  mely  kötelességévé  tette  Kon- 
stantinápolyban védeni  a  Habsburg-ház  érdekeit.  Ezentúl 
épen  az  ellenkezőt  kellett  tennie.' 

E  fordulat  hatása  első  sorban  magánál  Roenél  nyilat- 
kozott. Bethlenről  való  véleménve  egyszerre  más  színt 
öltött ;  meg  volt  győződve,  hogv  bízhatni  benne,  mihelvt 
a  császár  elleni  harczról  van  szó  s  hogy  csodát  lehetne 
művelni,  ha  Magyarország  koronájára  irányuló  igényeit 
támogatnák  s  házasságát  valamelyik  német  fejedelemnővel 
közvetítenék.  Rossz  nevén  vette  ugyan  Bethlentől,  hogy 
a  császárral  szorosabb  viszonyban  látszik  lenni,  de  ment- 
ségét a  kényszerűségben  találta,  melybe  az  juttatta,  hogy 
sehonnan  sem  nyert  hatékonyabb  támogatást.^  A  nagy- 
vezírhez  intézett  levelében  Roe  kifejtette  a  hátrányokat, 
melyekkel  a  császár  és  a  fejedelem  közt  a  porta  közvetí- 
tése nélkül  kötött  béke  jár,  mert  ekképen  Bethlen  a  bécsi 
udvar  hálójába  vonatik  s  Törökország  elveszti  erős  bástyá- 
ját :  Erdélyt.  Meg  kell  tehát  adni  Bethlennek  az  engedélyt, 
hogy  Ferdinándot  újra  megtámadhassa ;  a  körülmények 
kedvezők,  mert  az  angol    király  is  részt  vesz  a  háborúban. 

Roe  ezen  jegyzéke  s  beszélgetése  a  kaimakámmal  nem 
maradt  hatástalan.  A  szultán  Bethlenhez  levelet  intézett 
—  1624  octoberben,  —  melyben  rosszalta  a  császárral 
kötött  békét. ^  A  csauszt,  ki  a  levelet  Erdélybe  vitte,  Roe 
arra  használta,    hogy    a   fejedelmet    harczra    tüzelje   s  őt  a 

1  Roe  244.  oldal.  3  Zorzi  Giustinian  1624  oct.  28.,  nov. 

2  RoE    271  ,    272.,    277.,    286     és    287.        10.  és  1625.   jan.    5.    ÓvÁRvnál.    —    Roe 
oldal.  337—340    oldal. 


I 


BETHLEN  GÁBOR. 


I3Í 


nemzetközi  helyzet  alakulásáról  tájékoztassa.  Bethlen  men- 
tegetőzött a  portánál    a   béke  miatt,   mely  a  szultán  jóvá- 
hagyása nélkül  különben  is  érvénytelen  s  a  törökök  szán- 
dékairól szabatos   értesítést    kért.    Ha    a    szultán    a    zsitva- 
toroki    béke    megújítása    iránt    a    császárral   alkudozásokat 
akar  kezdeni,  engedje  meg,  hogy  ő  is  részt  vehessen  ben- 
nök  s  a  maga  békéjét  fölvétesse  az  új  szerződésbe.  De  ha 
nem  akar  alkudozni,  mondja  ki  őszintén.    Mihelyt  a  porta 
azon  török  hadaknak,  melyek  Magyarországon    állomásoz- 
nak, kiadja  a  rendeletet,  hogy  őt  megsegítsék,   neki  annál 
inkább    lesz    bátorsága    támadólag    föllépni,    mert    nehany 
keresztény  hatalom  segítségére  is    számíthat.    Végül  jelen- 
tette, hogy  házassága  ügyében    a   császárral    folyó    tárgya- 
lásokat megszakította. 

A  kaimakám,  ki  az  Ázsiában  elfoglalt  nagyvezír  távol- 
létében a  kormány  gyeplőit  vitte,  magához  kérte  az  angol 
követet  s  nemcsak  megismertette  Bethlen  kívánságaival, 
hanem  azt  is  elbeszélte  neki,  hogy  a  császári  biztosok,  kik 
Komáromba  érkeztek,  csupán  oly  feltétellel  akarnak  a 
budai  basával  alkudozni,  ha  valamint  Bethlen,  akképen  a 
magyarok  képviselői  is  kizáratnak  a  tractából,  mert  Bethlen 
a  császárral  már  békét  kötött,  a  magyarok  pedig  neki 
alattvalói  s  egyenjogú  félnek  nem  tekinthetők.  A  kaima- 
kám erre  nézve  Roe  nézetét  óhajtotta  hallani  s  egyszers- 
mind megtudni,  minő  támogatásra  számíthat  Bethlen  a 
keresztény  hatalmaknál. 

Hasonló  kérdést,  mint  említettem,  az  1622.  év  folya- 
mán is  intéztek  Roehez,  ki  akkor  királyi  urának  befolyása 
alatt  teljesen  félreismerve  a  nemzetközi  helyzetet,  « a  keresz- 
ténység javára  való  tekintetből-,  egyenesen  megtagadta 
Bethlen  ügyének  támogatását.  Ez  a  magaviselet  megfelelt 
annak  az  elfogultságnak,  melyet  az  erdélyi  fejedelem  iránt 
táplált,  mely  azonban  mégsem  oly  mélyen  gyökerezett 
hogy  mikor  az  angol  politika  nagyot  fordult  s  ő  Londonból 


132  GINDELV  ANTAL 

olyan  utasításokat  kapott,  melyek  sok  évi  magaviseletével 
homlokegyenest  ellenkeztek,  rossz  indulatát  el  nem  némí- 
totta volna.  Most  tehát  ugyanazzal  a  buzgalommal,  mely- 
lyel  eddig  Bethlennek  ártani  törekedett,  kezdte  meg  a 
portánál  a  császár  elleni  áskálódást  s  azt  ajálotta,  hogy  a 
szultán  a  békét  Ferdinánd  s  a  fejedelem  közt  végképen 
semmisnek  nyilvánítsa,  a  zsitva-toroki  béke  megújítására 
vonatkozó  alkudozásokat  viszont  napolja  el.  Ha  pedig  ezt 
még  sem  tenné,  a  tárgyalásokat  csakis  Bethlen  és  a  ma- 
gyarok részvételével  folytassa.  Mindez  csak  azt  mutatja, 
hogy  Roe  is  mindig  úgy  szokott  beszélni,  mint  önérdeke 
parancsolta.  Nem  volt  tehát  joga  a  fejedelmet  gáncsolni, 
őt  e  miatt  ravasznak,  állhatatlannak,  a  maga  hasznát  haj- 
hászónak  nevezni.  Ot  magát  is  mindenkor  merő  önérdek 
vezette. 

Az  angol  követ  azt  is  megmondotta  a  kaimakámnak, 
hogy  királya  pfalzi  Frigyes  visszahelyezése  érdekében  nagy 
szövetség  létesítésén  fáradozik,  hogy  Francziaország,  Ve- 
lencze  és  Szavoya  Valtellino  miatt  szövetkezni  fog  a 
Habsburgok  ellen,  hogy  tehát  Bethlen  a  készülőfélben 
levő  szövetségekben  elég  támaszt  találhat.  A  kaimakám 
azt  a  kérdést  is  fölvetette,  minő  segélyre  számíthat  a 
szultán,  ha  ő  is  szakítana  a  császárral ;  s  befogadnák-e  őt 
a  keresztény  fejedelmek  szövetségébe  s  a  háború  utáni 
békeszerződésbe  ?  E  kérdés  zavarba  hozta  Roet,  mert 
királya,  valamint  a  többi  keresztény  fejedelmek  a  törökkel 
való  nyilvános  szövetkezést  restelték  volna  s  a  török  segélyt 
csakis  Bethlennek  akarták  biztosítani.  Ez  okból  udvarias 
módon  kitért  az  egyenes  válasz  elől  s  csak  azt  sürgette, 
szólítsa  fel  a  porta  Bethlent  és  a  budai  basát,  tartsák 
készenlétben  hadaikat  a  határon,  a  nélkül  azonban,  hogy 
egyelőre  kenyértörésre  vinnék  a  dolgot  s  hogy  védelmi 
háború  esetén  a  fejedelem  területe  bármely  csonkítása 
ellen  biztosítást  nyerjen. 


BETHLEN  GÁBOR.  I  33 

Roe  azt  remélte,  hogy  a  határon  felmerülő  valami 
véletlen  eset  maga  után  vonhatja  az  ilyen  védelmi  háborút 
s  hogy  akkor  a  törökök  kötelezve  lesznek  Bethlent  tett- 
legesen megsegíteni.  Minthogy  a  németalföldi  és  a  franczia 
követ  is  hasonló  értelemben  nyilatkozott  s  különösen  ez 
utóbbi  a  kaimakámtól  fölötte  biztató  ígéreteket  vett,  nagy- 
ban reményiették,  hogy  a  porta  a  fentjelzett  irányban  fogja 
határozatait  hozni.'  De  egyelőre  csalódtak  ;  nem  úgy  tör- 
tént a  dolog  s  csupán  azt  hagyták  meg  a  budai  basának, 
hogy  a  békealkudozásokat  Bethlen  és  a  magyarok  részvé- 
telével folytassa.  Roe  mindazonáltal  háborúra  biztatta  a 
fejedelmet  s  utalt  a  keresztény  államoktól  remélhető  támo- 
gatásra ;  ugyanezt  tették  a  többi  konstantinápolyi  követek, 
uralkodóik  részéről  segélyt  ígértek  neki,  s  a  törökével  is 
biztatták,  noha  a  porta  folyton  halogatta  az  elhatározást. 
Mehemed  deák,  ki  az  elöregedett  kaimakámra  nagy  be- 
folyást gyakorolt,  e  közben  megígérte,  hogy  elkövet  min- 
dent, hogy  a  császárral  való  békét  megingassa,  de  külö- 
nösen megteszi  a  lehetőt  a  budai  basa  megbuktatására, 
hogy  maga  üljön  székébe. - 

A  keresztény  követek  bátorító  levelei  Bethlent  nagvon 
megörvendeztették.  Megbízta  Gyalakuthy  Gáspárt,  kit  1625 
martius  havában  Konstantinápolyba  küldött,  fejezze  ki 
köszönetét  jóindulatáért  a  franczia  követnek  s  biztosítsa, 
hogy  leghőbb  óhajtása  szoros  viszonyba  lépni  a  legkeresz- 
tényebb  királylyal.'  April  vége  felé  a  hozzá  intézett  felhívá- 
sokra a  keresztény  követeknek  külön  levélben  felelt,  melv 
általánosságban  tartatott  ugyan,  de  mellékletével,  a  német- 
alföldi követhez  intézett  levéllel,  különös  fontosságot  nyert. 
A  mellékletet  Quadt  kapitány  írta  ugyan,  de  Bethlen  azt 

1  Roe  340 — 2.,  350 — 3.  —  Zorzi  Gius-       basának  ugyanakkor.  —  Zorzi  1625  mart 
tinian  1625  febr.  3.  és  17.  ÓvÁRvnál.  3.  és  7.  Mindezek  Ó\'ÁRYnál.  —  Roe  347., 

2  Zorzi  Giustinian    1625    febr.    27.  —       355 — 7.  oldal. 

A  kaimakám  levele  Bethlennek  1625  feb-  3  Szilágyi  Sándor.    Tört.    Tár.   1886. 

ruár  közepén  ;  a  porta  utasítása  a  budai 


134 


GINDELY  ANTAL 


irásbelileg  a  saját  véleménynyilvánításának  ismerte  el.  Quadt 
levelében  ki  volt  fejtve,  hogy  a  fejedelem  a  hozzá  intézett 
felszólításnak  eleget  tenne,  ha  egyenesen  fölvétetnék  a 
császár  ellen  készülő  szövetségbe,  ha  beleegyezése  nélkül 
semmiféle  határozat  nem  hozatnék,  ha  segélysereg  küldet- 
nék eléje  Cseh-  vagy  Morvaországba  s  ha  pénzbeli  támo- 
gatást nyerne.*  Itt  egyszerűen  csak  ismételte  tehát  azon 
követeléseket,  melyeket  a  dán  királynál  és  pfalzi  Frigyesnél 
emelt  volt  a  nélkül,  hogy   kielégítő   választ   kapott   volna. 

A  keresztény  követek  a  feltételekre,  melyeket  csak  az 
angol  és  a  franczia  király  engedélyezhetett,  tagadólag  felel- 
tek, de  szívesen  megtették  azt,  mire  joguk  volt  s  Bethlen 
és  a  porta  közt  egyetértést  igyekeztek  létrehozni,  az  utób- 
bit pedig  rávenni,  szakítsa  meg  a  béketárgyalásokat  a  csá- 
szárral. A  fejedelem  arra  is  kérte  őket,  eszközöljék  ki 
részére  az  engedélyt  a  szultántól,  hogy  a  keresztény  hatal- 
mak szövetségébe  belépjen.  Mivel  azonban  nem  akartak 
bizalmatlanságot  kelteni  a  portában,  attól  csak  azt  sürget- 
ték, engedje  meg  Bethlennek,  hogy  régi  szövetségeseivel, 
kivált  pfalzi  Frigyessel  ismét  egyezséget  köthessen.**  A  kai- 
makám  a  szultán  nevében  csakugyan  megígérte,  hogy  az 
alkudozásokat  a  császárral  megszakítja,  a  budai,  egri  és 
boszniai  basáknak  megparancsolja,  hogy  hadaikat  készen- 
létbe helyezzék.  Maga  Bethlen  viszont  megkapta  az  en- 
gedélyt, hogy  azon  uralkodókkal,  kik  a  portának  bará- 
tai, a  Habsburgoknak  meg  ellenségei,  szövetségre  lép- 
hessen. A  velenczei  és  a  franczia  követ  szívére  kötötte  az 
erdélyi  követnek,  ne  elégedjék  meg  szóbeli  ígérettel,  ha- 
nem Írásbeli  nyilatkozatot  sürgessen  a  portánál. 

E    közben    Bethlentől    újabb    levél    érkezett,    melyben 

*  Bethlen  a  németalföldi  követnek  1625  mart.  30.  Quadt  ugyanannak  1625 
mart.  31.  Zorzi  Giustinian  a  dogénak  1625  apr.  27.  ÓvÁRvnál.  —  Roe  374 — 379. 
üldal. 

**  Zorzi    Giustinian  és  Contarini    a    dogénak.    1625    maj.    15.    Két    levél.    —    Roe 
391 — 6.  és  400—5.  oldal. 


BETHLEN  GÁBOR.  ^35 


közié  a  Gyarmathon  már  megindított  békealkudozásokban 
a  császáriak  részéről  előterjesztett  feltételeket,  azokat  elfo- 
gadhatatlanoknak  nyilvánította,  s  újólag  sürgette  a  tárgya- 
lások megszakítását.  A  porta,  melynek  most  lett  volna  a 
legjobb  alkalma  bebizonyítani,  komolyan  veszi-e  szóbelileg 
tett  ígéreteit,  a  döntést  húzni-halasztani  iparkodott.  A  kai- 
makám  kijelenté,  hogy  a  budai  basától  még  nem  vett  jelen- 
tést, de  megnyugtatásul  megjegyzé,  hogy  a  császáriak  fel- 
tételeit a  porta  sohasem  hagyja  jóvá.  A  török  kormány- 
férfiak Bethlent  néhány  engedménynyel  igyekeztek  megen- 
gesztelni, melyek  magokban  véve  nem  voltak  ugyan  érték- 
telenek, de  a  császárhoz  való  viszonyt  nem  érintették. 
Elengedték  ugyanis  a  fejedelemnek  az  adót,  melylyel  néhány 
éven  át  adós  maradt  s  jövőre  15.000  zechinoról  lo.ooo-re 
szállították  le.*  Négy  héttel  később  megjött  Konstantiná- 
polyba  a  jelentés,  hogv  a  budai  basa  Ferdinánd  császár- 
királylyal  megkötötte  a  békét.  így  tehát  a  meghiúsítására 
irányuló  összes  törekvések  sikertelenek  maradtak. 


XI. 


Hogyan  létesült  ez  a  béke?  Mikor  a  porta,  mint  lát- 
tuk, még  ingadozott:'  vájjon  segítse-e  Bethlent  a  császár 
elleni  támadás  esetén  vagy  nem,  Kurz  báró  császári  követ 
1624  augustus  havában  Konstantinápolyból  a  budai  basá- 
hoz érkezett,  kit  a  szultán  a  zsitva-toroki  szerződés  meg- 
újítása iránti  tárgyalásokkal  megbízott.  Kurz  nem  akart 
Budán  maradni,  hanem  haza  készült  Bécsbe,  de  elutazását 
a  basa  azon  ürügy  alatt  gátolta,  hogy  előbb  adjanak  elég- 
tételt a  király  végbeli  vitézei  által  elkövetett  fosztogatá- 
sokért.    Tényleg   azonban    csak    azért    nem    eresztette    el, 

*  Contarini  és  Zorzi  Giustinian  1625  jun.  4.    OvÁRvnál. 


136  GINDELY  ANTAL 

hogy  a  békealkudozások  alkalmával  váltságdíjat  kérhessen 
érte.  Ez  okból  azt  követelte,  hogy  a  bécsi  udvar  nyomban 
küldje  ki  békebiztosait.  Midőn  ezt  Ferdinánd  megtudta, 
kereken  kimondotta,  hogy  semmiféle  tárgyalásba  nem  bo- 
csátkozik mindaddig,  míg  Kurzot  szabadon  nem  bocsátják 
s  mivel  a  basa  valódi  czélzataival  nyíltan  még  sem  mert 
előállani,  három  havi  letartóztatás  után  valóban  elbocsá- 
totta a  követet. 

Bethlen,  kinek  érdekei  a  tárgyalások  meghiúsulását 
kívánták  s  ki  ez  értelemben  működött  Konstantinápoly- 
ban, a  budai  basát  is  ily  irányban  igyekezett  befolyásolni 
s  őt  a  császár  elleni  támadás-  eszméjének  megnyerni.  Még 
1624  május  havában  levélileg  értesítette,  hogy  Anglia  és 
Németalföld  közt  pfalzi  Frigyes  visszahelyezése  czéljából 
a  szövetség  megköttetett,  pedig  ez  tényleg  csak  1625  decem- 
ber havában  történt.  Azt  is  írta,  hogy  a  császár  bizonyo- 
san megveretik,  mihelyt  a  törökök  támadólag  lépnek  föL 
Személyes  találkozót  ajálott  tehát  a  basának,  még  pedig 
Nógrádban,  hogy  a  közösen  megindítandó  támadásról  ta- 
nácskozzanak, a  békét  pedig  elfogadhatatlan  feltételek  eme- 
lésével hiúsítsák  meg.  E  czélból  azt  javasolta,  kívánja  a  basa 
a  következőket  :  fizessen  a  császár  évi  60.000  tallér  adót, 
adjon  40.000  tallér  értékű  ajándékot,  mondjon  le  minden 
jogáról  Erdélyre  és  Magyarországra  vagy  legalább  engedje 
át  Nógrád,  Fülek,  Szécsény,  Gyarmat  és  Falánka  vég- 
helyeket. 

Ugyanez  évben  Bethlen  Ferdinánddal  is  alkudozott* 
és  pedig  leánya  kezének  megnyerése  végett.  Természetes 
s  az  akkori  diplomácziai  szokásokba  épen  nem  ütközött  — 
hisz  ellenségei  ő  irányában  is  hasonlóképen  cselekedtek,  — 
hogy  a  fejedelem  Bécsben  egészen  más  húrokat  pengetett^ 
mint  Budán  s  a  mint  itt  a    törököt,    úgy  amott  az  udvart 

*  Gergelyi  Tört.  Tár  1882  458.  oldal. 


BETHLEN  GÁBOR.  I'37 

biztatta  a  legtúlzottabb  feltételek  emelésére.  A  császár  és 
a  szultán  kibékülése  mélyen  sértette  volna  az  ő  érdekeit. 
Míg  tehát  egyfelől  az  irányadó  török  kormányféríiakat  az 
alkudozások  meghiúsítására  igyekezett  bírni,  másfelől  bizal- 
mas embere  azt  ajálotta  a  magyar  kanczellárnak,  ragasz- 
kodjék Ferdinánd  rendületlenül  Vácz  visszaadásához  és 
épenséggel  ne  folytassa  az  alkudozásokat,  míg  ez  az  ügy 
el  nem  intéztetett ;  sőt  húzza-halaszsza  a  tárgyalásokat  az- 
után is  s  várja  be,  minő  lefolyást  vesz  az  ázsiai  háború. 
Végül  azt  tanácsolta,  folytassa  a  császár  készülődéseit,  kös- 
sön egyezséget  a  tatár  khánnal,  mely  czélra  Bethlen  köz- 
vetítését' is  ajálotta. 

Valószínű,  hogy  a  jelen  esetben  a  fejedelem  inkább  a 
császár,  mint  a  szultán  javát  tartotta  szem  előtt.  Akkor, 
mikor  Kovasóczy  e  tanácsokat  osztogatta  Sennyey  kan- 
czellárnak, vagyis  1624  augustus  havában  Bethlen  választ 
várt  a  császárkisasszony  kezének  megnyerése  iránti  ajála- 
taira  s  ha  e  válasz  kedvező,  úgy  a  Ferdinándnak  javasolt 
politika  csakugyan  a  leghelyesebbnek  látszott.  A  bécsi 
udvarnak  nem  lett  volna  többé  szüksége  a  török  kegyét 
hajhászni  s  tőle  békét  kunyorálni ;  egyesülten  Bethlennel, 
a  ki  bizonyára  hú  és  erős  szövetségese  lett  volna,  a  sza- 
kítástól sem  kellett  volna  visszarettennie.  Minthogy  azon- 
ban Bécsben  nem  akartak  Bethlennel  sógorságba  keveredni, 
tanácsait  sem  méltatták  figyelemre. 

A  béketárgyalások  vezetésével,  melyek  végre  megkez- 
dődtek, Ferdinánd  részéről  Althan,  Esterházy  és  Frange- 
pán  grófok,  Kurz,  Schwarzenberg,  Cziráky  és  Haller  Zsig- 
mond bízattak  meg.^'  Bethlen  szintén  elküldé  a  maga  kö- 
veteit^ a  nélkül,  hogy  az  udvar  ebbe  előzetesen  beleegye- 

1  Szilágyi  Sándor  Tört.  1886.  Kova-  Bécsi  állami  levéltár.  Kurz  végjelentése, 
sóczy  levele  Sennyey  magyar  kanczel-  A  biztosok  neve  megvan  a  békeokmány- 
lárnak.  6ig.  oldal.  ban  is. 

2  Magyar  Orsz.  Lvtár.  Althan,  Fran-  3  Bethlen  követei  voltak  :  Kamuthy, 
gepán  stb.    a   nádornak    1624  oct.  15.  —  Toldalaghy  és  Borsos. 

Magyar  Tört.   Életr.  1889—90.  I^ 


138  GINDELY  ANTAL 

zett  volna.  De  mivel  nem  akarták  még  inkább  elkeserí- 
teni, belenyugodtak.  A  tárgyalások  helyéül  eredetileg  Tatát 
jelölték  ki,  de  később  Gyarmatban  állapodtak  meg.  Beth- 
len természetesen  azon  működött,  hogy  ha  az  alkudozások 
akarata  ellenére  is  sikeres  befejezést  nyernek,  ebből  neki 
szintén  legyen  haszna.  Azt  óhajtotta,  hogy  a  szerződő  felek 
a  béke-okmányban  határozottan  elismerjék  függetlenségét 
és  önállóságát  s  ha  ez  nem  volna  elérhető,  ha  sem  a  csá- 
szár sem  a  szultán  nem  akar  a  maga  igényeiről  lemon- 
dani, akkor  szó  se  legyen  a  szerződésben  Erdélyről  s  jogi 
állásának  kérdése  maradjon  eldöntetlen.  E  hallgatásból 
utóbb  természetesen  érveket  meríthetett  volna  önállósága 
javára.  Végül  —  utasította  követeit  —  ha  Erdélyt  a  szer- 
ződésben mégis  említeni  fognák,  de  a  nélkül,  hogy  köz- 
jogi állását  eldöntenék,  oda  kell  hatni,  hogy  a  császárral 
kötött  béke  megtartassék,  de  nem  a  nemrég  Bécsben,  ha- 
hanem  az  annak  idején  Nikolsburgban  kötött  szerződés 
alapján.^ 

Csakhogy  minden  erőfeszítése  megtört  Ferdinánd  biz- 
tosainak s  az  általok  megnyert  budai  basának  ellenállásán. 
Esterházy  inkább  meg  akarta  szakítani  a  tárgyalást,  sem- 
hogy megengedje,  hogy  Erdély  a  békeszerződésben  a  csá- 
szárra nézve  hátrányos  módon  említtessék,  mert  Ferdinánd- 
nak, mint  Magyarország  királyának  e  tartományra  világos 
joga  van.  A  fejedelem  iránt  való  haragjának  szabad  folyást 
engedett,  zsiványnak  szidta,  a  ki  a  legcsekélyebb  jogczím 
nélkül  elragadta  a  királytól  Magyarország  egy  részét ;  bosz- 
szújával  fenyegette  s  szemére  hánvta  a  portával  folytatott 
legutóbbi  tárgyalásait,  melvekről  az  udvar  szabatosan  tájé- 
kozva van.'    Az    országbíró    általában    másként   lépett   fel, 


I  Padavin    1624   nov.    16.    és   dec.  7.,  Ferdinándnak    1625    mart.    15.   —  Ger- 

1625  febr.  I.  —  Bécsi  állami  levéltár  a  gelyi  Tört.  Tár  1886  130.  és  146.  oldal, 
biztosok  Ferdinándhoz  1625  jan,  25.  3    Szilágyi   .Sándor    Tört.    Tár    1886 

■!  Magyar    Ország.    Lvtár.    Esterházy  662.    oldal. 


BETHLEN   GÁBOR.  I  39 

mint  a  császári  főbiztos,  Althan  gróf.  Míg  az  utóbbi  ki  nem 
fogyott  a  szép  szóból,  az  udvariasságból  s  Bethlen  követei- 
vel barátságosan  érintkezett,  amaz  mindig  csak  nyersen 
bánt  velők.  Általában  szenvedélyes  ember  volt,  ellenfelei 
iránt  pedig  épen  kíméletlen.  Ezzel  nyerte  meg  Ferdinánd 
és  az  udvar  bizalmát. 

A  két  fél  közt  tulaj  donképen  ezúttal  csak  azon  túlka- 
pások és  sérelmek  iránt  folyt  az  eszmecsere,  melyeket 
egyik  a  másik  ellen  elkövetett  volt.  A  császári  követek 
panaszai  azonban  sokkal  számosabbak  és  igazoltabbak  vol- 
tak s  midőn  az  új  rendezést  a  zsitva-toroki  (1606)  béke 
alapján  sürgették,  ez  már  magában  foglalta  azon  követe- 
lést, hogy  a  törökök  az  időközben  megszállott  helyeket 
kiadják. 

E  pontot  kapta  fel  Bethlen,  hogy  részletes  emlék- 
iratban adja  elő  a  portának  a  császári  igények  alaptalan- 
ságát. Azt  állította,  hogy  Ferdinánd  az  oka  az  1606  óta 
viselt  összes  háborúknak  s  ha  időközben  a  törökök  egyes 
helyeket  elfoglaltak,  új  várakat  építettek,  foglyokat  ejtet- 
tek s  itt-amott  kárt  tettek,  ez  csupán  a  jogos  védelem 
következménye  volt.* 

De  figyelmeztetéseivel  Bethlen  elkésett,  mert  ugyan- 
akkor, midőn  emlékirata  Konstantinápolyba  érkezett,  — 
1625  május  végén  —  Gyarmaton  már  megállapodtak  a 
zsitvatoroki  béke  megújításában,  de  olyan  kikötéssel,  hogy 
nem  minden  feltételéhez  fognak  komolyan  ragaszkodni. 
Mert  noha  az  új  szerződés  első  czikkelye  azt  a  biztosítást 
tartalmazza,  hogy  a  zsitva-toroki  béke  érvényben  marad, 
a  következő  három  czikkelyben  ez  már  lényeges  korláto- 
lást  szenvedett  s  Vácz  visszaadása,  a  békekötés  ellenére 
épített  várak  lebontása,  a  határszéli  vidékektől  önkényesen 
kívánt  adók  megszüntetése  és  a  rabságra  jutott  keresztény 

*  Bethlen    emlékirata   a    tárgyalásokról.    ÓvÁRvnál    572.    oldal.    Ugyanott    Zorzi 
Giustinian  a  dogénak  1625  }nn.  4. 

18* 


140  GIN  DEL  Y  ANTAL 

foglyok  szabadon  bocsátása  további  tárgyalásoknak  tar- 
tatott fenn. 

Midőn  Konstantinápolyban  a  béke  megkötéséről  érte* 
sültek,  mindenfelől  szemrehányással  árasztották  el  a  kai- 
makámot,  a  ki  előbbi  ígéreteivel  szemben  nem  bírt  magán 
máskép  segíteni,  mint  hogy  azt  híresztelte,  hogy  a  szultán 
a  békét  nem  fogja  szentesíteni.  ígérte  azt  is,  hogy  meg- 
újítja a  rendeletet  a  budai  és  boszniai  basához,  hogy  ké- 
szüljenek és  minden  eshetőségre  talpon  legyenek.  Mon- 
dotta továbbá,  hogy  Bethlen  teljes  szabadságot  kap  azt 
cselekedni,  a  mit  jónak  vél.  E  biztatások  pillanatnyilag 
csakugyan  elfojtották  az  idegen  követek  bizalmatlanságát,* 
mely  azonban  újra  föléledt,  mikor  megtudták,  hogy  a  budai 
basának  a  béke  megkötése  miatt  a  porta  nem  fejezte  ki, 
mint  ígérték,  rosszalását,  minek  folytán  a  többi  ígéretekre 
nézve  is  kétségessé  vált,  komolyan  tétettek-e  vagy  nem.** 

Időközben  a  fejedelem  Konstantinápolyban  levő  állandó 
követéhez  terjedelmes  levelet  írt,  melyben  a  gyarmati  béke 
szentesítésének  megtagadását  tanácsolta  s  írásbeli  enge- 
délyt kért  a  nyugati  hatalmakhoz  való  csatlakozásra.  A  kai- 
makám  azt  felelte,  hogy  a  szultán  csak  akkor  szentesíti  a 
szerződést,  ha  erre  a  császár  külön  és  megfelelő  ajándékot 
hozó  követség  útján  fölkéri  s  a  szerződésben  függőben 
hagyott  ügyekről  további  tárgyalásokat  indít.  A  másik  ké- 
relmet, mely  az  Írásbeli  engedélyre  vonatkozott,  hajlandó 
volt  teljesíteni ;  legalább  Zulíikár  csausz,  kit  a  kaimakám 
a  magyar  nyelvű  levél  lefordítására  használt,  az  erdélyi 
követnek  megmutatott  egv  fogalmazvánvt,  melyben  a  szul- 
tán nemcsak  azt  engedi  meg  a  fejedelemnek,  hogy  a 
keresztény  hatalmakhoz  csatlakozzék  és  a  császárt  meg- 
támadja, hanem  erre  egyenesen  felszólítja  s  hozzá  segít- 
séget ígér.  Zulíikár  azonban  a  maga  és  azon  török  kormány- 

*  Zorzi    Giustinian    a    dogénak    1625  **  Zorzi    Giustinian     1625    július     12. 

jun.  28.  ÓvÁRvnál.  ÓvÁRvnál. 


BETHLEN  GÁBOR.  I4I 

férfiú  részére,  ki  a  levelet  végleg  szövegezi,  jelentékeny 
pénzösszeget  kívánt  az  erdélyi  állandó  követtől.  Ez  méltán 
sejtette,  hogv  csak  ki  akarják  zsákmánvolni  s  a  kívánságot 
visszautasította.  Sejtelmei  nem  voltak  alaptalanok,  amnenyi- 
ben  a  szultán  csak  azt  engedte  meg  Bethlenrlek,  hogy  a 
kereszténv  hatalmakkal  szövetségre  léphet ;  de  sem  segé- 
lyét nem  ígérte,  sem  a  császár  elleni  támadásra  föl  nem 
szólította  s  csupán  azt  engedte  meg,  hogy  hadaival  a 
keresztény  hatalmak  seregéhez  csatlakozhassék.* 

A  szultán  ezen  levelét  nem  1625  september  havában, 
midőn  a  fejedelemhez  elküldetett,  hanem  martiusban  kel- 
tezték, tehát  olyan  időben,  mikor  a  gyarmati  béke  még 
meg  nem  köttetett.  Ez  Bethlen  kérelmére  történt,  ki  ek- 
képen  akarta  élét  venni  a  császár  azon  szemrehányásának, 
hogy  a  gyarmati  békét  már  is  megszegték.  A  kaimakám 
szintén  helyeselte  a  dolgot,  ámbár  azon  gyanút  idézte  ma- 
gára, hogy  a  császár  netaláni  szemrehányásai  ellen  keres 
mentséget  s  általában  mindig  úgy  akar  eljárni,  a  mint  pil- 
lanatnyi haszna  sugalja. 

A  törökök  segítségében,  valamint  abban  is  bízva, 
hogy  Dániának  és  pfalzi  Frigyesnek  tett  ajálatai  kedvező 
elintézést  nyernek,  Bethlen  még  1625  augustus  havában 
sok  ezer  emberrel  Kassára  vonult.  Ferdinánd  nem  táplál- 
hatott többé  kétséget  a  fejedelem  támadó  szándékaira 
nézve.  Számos  levél,  melyet  Frigyes  és  barátai  1625  mar- 
tius  óta  Bethlenhez  intéztek,  útközben  Miksa  bajor  választó 
kémeinek  kezébe  került,  ki  közölte  azokat  a  császárral. 
Bethlen,   mihelyt  neszét   vette    a    dolognak,    mindnyájokat 


*  Zorzi  Giustinian  a  dogénak  1625  döttnek  felel  meg.  Hogy  e  föltevésünk 
aug.  9.  és  27.  sept.  7.  ÓvÁRYnál,  Rge  a  helyes,  abból  is  kitűnik,  hogy  RoEt  kel- 
434.  oldalon  közzé  teszi  a  szultán  leve-  lemetlenűl  érintette  az  angol  király  meg- 
lét Bethlenhez,  mely  azonban  eltér  az  említése  az  iratban.  Az  Ováry  által  ki- 
OvÁRV  által  az  593.  oldalon  közölttől.  adottban  e  kifogásolt  passus  megvan, 
RoE  közlése  Zulfikár  fogalmazványának,  míg  RoEéböl  hiányzik, 
az  ÓvÁRvé  a  Bethlenhez    valóban  elkül- 


142  GINDELY  ANTAL 

megtagadta  és  hamisítványoknak  nyilatkoztatta  ki.  A  ma- 
gyar kanczellárhoz  levelet  intézett  s  panaszt  emelt  a  hamis 
hírek  miatt,  melyek  nevét  mint  valami  árvíz  elözönlik, 
életét  megkeserítik,  «mert  a  becsületes  embert  mi  sem 
bántja  oly  nagyon,  mint  a  rágalom ».  Nem  látja  —  foly- 
tatta, —  hogyan  működhetnék  együtt  a  császárral,  ha  hitelt 
nem  adnak  neki  s  mindenben  gyanúsítják.  Alávalóság,  hogy 
mindenféle  rágalmat  terjesztenek  róla  a  császár  udvarában, 
de  még  nagyobb  alávalóság,  hogy  elhiszik.  Minden  moz- 
dulatát, minden  legcsekélyebb  utazását  hamisan  magya- 
rázzák s  a  császár  ellen  irányozott  valamely  ellenséges 
szándékával  hozzák  kapcsolatba.  Kéri  tehát  az  udvariakat, 
ne  gázoljanak  tovább  is  becsületében,  mert  jobban  szereti 
a  nyílt,  mint  a  leplezett  ellenségességet. 


XII. 


II.  Ferdinánd  császár-király  ismerte  a  veszélyeket, 
melyek  Bethlen  és  a  porta  részéről,  melv  utóbbi  a  gyar- 
mati béke  szentesítését  még  mindig  késleltette,  fenyeget- 
ték. De  mióta  Waldstein  új  és  nagy  hadsereget  toborzott 
részére,  szabadabbnak  és  hatalmasabbnak  érezte  magát  s 
Sopronba  országgyűlést  akart  összehívni,  hogy  biztosítsa 
fiának  Magyarország  koronáját  s  ezzel  újabb  gátat  emeljen 
Bethlen  aspirácziói  elé.  Még  ingadozott,  váljon  Waldsteint 
hadastul  Németországba  indítsa,  vagy  Magyarország  ellen 
alkalmazza.  Végül  is  úgy  találta,  hogy  minden  eshetőség 
ellen  védelmet  nyújthatnak  a  visszamaradó  ezredek,  mi- 
helyt létszámok  kiegészítéséről  gondoskodás  történik  s 
Magyarországban  is  megkezdődik  a  hadak  fogadása.  Csak- 
ugyan megtették  ehhez  a  sokféle  előkészületet  s  sokat 
tanakodtak  róla,  ki  legyen  ez  új  sereg  fővezére.  De  min- 
dezt ismét  csak   abban  hagyták,  mihelyt  megtudták,    hogy 


BETHLEN  GÁBOR.  I43 

Bethlen  Kassán  megállapodott  s  onnan  a  császárnak  alá- 
zatos levelet  írt,  melyben  megköszöni  a  német  birodalmi 
fejedelmi  czím  adományázását,  sőt  azt  is  megengedi,  hogy 
a  hét   vármegyében    szintén    megindíthassa   a   hadfogadást. 

Bethlen  magaviseletének  e  változását  nehéz  betegsége 
okozta,  mely  őt  még  a  brandenburgi  herczegnővel  való 
házassága  előtt  több  hónapra  ágyba  fektette.  Ha  baja  nem 
gátolja,  kétségkívül  királyi  területre  hatolt  volna,  hogy  a 
soproni  országgyűlést  szétugrassza.  Midőn  Konstantiná- 
polyban értesültek  az  országgyűlés  összehívásáról  s  II.  Fer- 
dinánd azon  szándékáról,  hogy  ott  fiát  Magyarország  kirá- 
lyának választassa  és  koronáztassa,  a  velenczei  követ  a 
porta  féltékenységét  igyekezett  fölkelteni  a  Habsburg- 
uralom ez  újabb  szilárdulása  ellen.  Türelmetlenül  várta- a 
jelentéseket'  Erdélyből ;  remélte,  hogv  Bethlen  megkezdi 
a  háborút,  minthogy  az  engedélyt  már  megkapta.  Beteg- 
sége azonban  egyelőre  minden  számítást  halomra  döntött 
s  így  a  törököknek  tétlenül  kellett  végignézniök  a  király- 
választó országgyűlést,  bármi  szívesen    megzavarták  volna. 

Fiának  magyar  királylyá  választásával  Ferdinánd  egyéb- 
iránt azt  az  ígéretét  kívánta  beváltani,  melyet  nagybátyjá- 
nak, IV.  Fülöp  spanyol  királynak,  tett,  ki  nővére  Mária 
kezét  csak  oly  feltétellel  ígérte  az  i^abb  Ferdinándnak,  a 
császár  legidősebb  fiának,  ha  utódlása  a  német  császári,  a 
a  magyar  és  cseh  királyi  trónon  már  eleve  biztosíttatik. 
Minthogy  a  császár  nagyon  szívén  hordotta  e  házasságot, 
elfogadta  a  kikötést  s  a  magyar  korona  megszerzésével 
kezdte  meg  adott  szava  beváltását. 


*  Az  illető  levelek  a  müncheni  állami  mart.  20.  és  30.,  apr.  2.  talán  Solms 
levéltárban.  Camerarino  (?)  Thurnnak  Albrechtnek,  mart.  30.  és  maj.  8.  Thurn- 
1625  mart.  12.  és  15.  ;  Frigyes  Bethlen-  nak.  —  Magyar  Orsz.  Lvtár  az  észter- 
nek 1625  mart.  31.  ;  Leuker  levele  Mik-  gomi  érsek  Ferdinándnak  1625  jul.  9. 
sának  1625  maj.  21.  ;  Bethlen  a  magyar  **  Zorzi  Giustinian  1625  sept.  7.  és 
kanczellárnak  1625  jun.  18.  ;  a  magyar  20.,  oct.  6.,  nov.  iG.  és  dec.  i.  ÓvÁRvnál. 
tud.    akadémia   kiadványaiban ;    Bethlen 


144  GINDÉLY  ANTAL 

Az  1625  september  havára  összehívott  országgyűlés 
megnyitása  a  következő  hónapig  húzódott.  Maga  a  császár 
csak  oct.  13-án  indult  Sopronba  s  részint  személyes  biz- 
tonsága, részint  a  kellő  pompa  kifejtése  czéljából,  két 
gyalogezreddel  és  2000  lovassal  kísértette  magát.*  A  Sop- 
ronba való  bevonulás  a  lehető  legnagyobb  fénynyel  ment 
végbe.  A  díszmenet  élén  apródok,  nemes  urak,  kamarások 
és  tanácsosok  haladtak,  Utánok  mentek  a  barátságos  hatal- 
mak követei,  azután  a  császár  legidősebb  fiával  lóháton, 
továbbá  fényes  díszkocsiban  a  császárné  mostoha  gyerme- 
keivel, Lipót  Vilmos  főherczeggel  és  Cecilia  Renáta  fő- 
hercznővel.  Mária  Anna  főherczegnő,  gyöngélkedése  miatt 
incognito  hajtatott  a  városba.  A  császárné  fogatát  valami 
ötven  más  kocsi  követte  a  főpapokkal  és  úri  hölgyekkel. 
A  nemesség  és  a  püspöki  kar  a  felséget  a  város  kapuin 
kívül  fogadta.  Itt  Pázmány  esztergomi  érsek,  a  város  falain 
belől  pedig  a  polgármester  beszéddel  üdvözölte,  mire  egész 
kíséretével  a  ferencziek  templomához  vonult.** 

De  az  udvar  megérkeztekor  az  országgyűlés  tagjai  cse- 
kély számmal  voltak  még  Sopronban.  Hiányoztak  a  horvát 
—  akkor  még  sziavonnak  nevezett  —  és  a  felső-magyar- 
országi, valamint  Bethlennek  átengedett  vármegyék  követei 
mindnyájan.  De  azért  Sopronban  annyi  idegen  tódult  össze, 
hogy  a  külföldi  követek  nem  kaptak  szállást  s  a  két  mér- 
földnyire levő  Kis-Martonban  telepedtek  le.  Csupán  Dr. 
Leuker,  bajor  követ,  maradt  ott,  mert  nem  volt  saját  fo- 
gata s  drága  pénzen  sem  volt  képes  kocsit  bérbe  kapni. 
Sopronba  szorult  tehát,  de  noha  szerény  viszonyokhoz  volt 
szokva  s  kevéssel  beérte  volna,  lakása  a  legcsekélyebb 
igényeket  sem  elégítette  ki.  Szobájában  nem  volt  elzár- 
ható szekrény  s  minthogy  irományait  nem    akarta   nyitott 

*  Padavin    1625    oct.    15.    ÓvÁRvnál.  "'  Khevenhiller    x.    695.  ;    Caraffa    id. 

Némileg  eltérő  jelentés  van  Caraífa  Com-       m.  203.  oldal, 
mentarjaiban  203. 


II.    KERDINANÜ. 
Az  országos  képtárban  levő  egykorú  metszetről. 


BETHLEN  GÁBOR.  I45 

helyen  hagyni,  valami  zsákfélében  mindig  magával  czi- 
pelte.'  De  e  kényelmetlenségek  daczára  sem  mozdult  a 
városból,  hogy  ura  megbízásait  nyomban  közölhesse  a 
császárral. 

A  királyi  előterjesztések,  melyeket  a  felség  az  ország- 
gyűlésnek tett,  a  pillanat  komolyságának  megfelelők  vol- 
tak. Tanácsot  kért  a  rendektől,  hogyan  óvható  meg  az 
ország  nyugalma  a  forradalmi  üzelmek  ellen  s  azt  java- 
solta, hogy  az  engedetlenek  jövőre  súlyosabban  büntet- 
tessenek, mint  eddig.  E  rendszabályon  kívül,  melynek  éle 
leginkább  Bethlen  hívei  ellen  irányúit,  azt  kívánta,  hogv 
a  rendek  a  véghelyek  jobb  ellátásáról  gondoskodjanak. 
A  jó  erkölcs  érdekében  sürgette,  hogy  azok,  kik  a  két- 
nejűség  bűnébe  esnek,  megfenyíttessenek  s  a  törökkel 
való  minden  közelebbi  érintkezés  megtiltassék.-  Fiának 
királylyá  választásáról  nem  tett  említést. 

Az  országgyűlés  egyelőre  nem  fogott  a  királyi  előter- 
jesztések tárgyalásába,  hanem  azt  követelte,  hogy  előbb 
a  Thurzó  Szaniszló  halálával  megüresedett  nádori  méltóság 
töltessék  be  a  hagyományos  választás  útján.  Ferdinándnak 
nem  sok  kedve  volt  ezt  megengedni,  ámbár  már  közvet- 
lenül Thurzó  halála  után  kötelezte  magát  a  nádorság  be- 
töltésére. A  nádor  széles  jogköre  féltékenységet  keltett 
benne,  miért  is  egyszerű  királyi  helytartó  választására  akarta 
bírni  a  rendeket  azon  ürügy  alatt,  hogy  ekképen  jelen- 
tékeny összeget  lehet  megtakarítani,  mert  a  helytartó  évi 
fizetése  csekély,  ellenben  a  nádornak  évenként  22000 
magyar  forintot  kell  adni.  A  rendek  azonban  meg  nem  tán- 
torodtak s  így  a  királynak  akarva  nem  akarva  bele  kellett 
a  nádorválasztásba  törődnie.^ 

Osi  szokás  szerint  a  felség  ez  állásra  négy  jelöltet,  két 


*  Müncheni    állami    levéltár.    Leuker  **  Khevenhiller  x.    696.  —  Caraffa  id. 

levele  Miksa  választónak  1625  oct.  23.  —        m.  205.  s  köv.  old. 
Padavin  1625  oct.  15. 

Magyar  Tört.  Életr.  1889—90.  I9 


I4Ó  GINDELV  ANTAL 

katholikust :  Esterházyt  és  Bánífyt,  és  két  protestánst ; 
Nádasdyt  és  Pálffyt  hozta  javaslatba.  A  jelöltek  közül  az 
akkor  már  grófi  rangra  emelt  Esterházy  Miklós  tudo- 
mányával, az  ország  viszonyai  alapos  ismeretével,  sokol- 
dalú képességével  messze  kimagaslott  vetélytársai  közül. 
Kipróbált  tehetségei,  áttérése  a  kath.  egyházba,  az  ural- 
kodó családhoz  való  ragaszkodása,  mely  az  utóbbi  háború- 
ban a  legfényesebben  bebizonyult,  fokról-fokra  magasabbra 
emelték  őt  az  államéletben  s  végül  elnyerte  az  országbirói 
méltóságot.  Házassága  a  dúsgazdag  Nváry  Krisztinával,*  az 
ifjan  elhunyt  Thurzó  Imre**  özvegyével,  roppant  jószágok 
birtokába  juttatta  s  szorgalmával,  takarékosságával  és  üzér- 
kedéseivel folyton  gyarapította  vagyonát.  A  királyi  kegy 
a  grófi  czím  adományozása  által  egyenrangúvá  tette  az 
ország  legelső  családaival.  Most  a  nádorválasztáskor  nem- 
csak az  összes  katholikusok  hozzá  csatlakoztak,  hanem 
számos  protestáns  szavazatot  is  kapott.  De  a  sikert  nem 
csupán  összeköttetéseinek  és  a  személye  iránt  való  tiszte- 
letnek köszönte,  mert  hatvan  szavazatot  20.000  forint  segé- 
lyével szerzett  meg. 

A  rendek  125  szavazattal  25  ellen,  mely  Nádasdvra 
esett,  míg  a  másik  két  jelölt  csak  egy-egy  szavazatot  ka- 
pott, Esterházyt  ültették  a  nádori  székbe.  Csakugyan  nem 
volt  akkor  az  országban  senki,  ki  alkalmasabb  lett  volna 
ez  állásra,  mint  ő,  ki  már  jelzett  képességein  kívül  kime- 
ríthetetlen munkaerővel  is  rendelkezett.  Nem  elégedett 
meg  hivatalos  állásának  sokféle  teendőivel,  hanem  számos 
munkálatban  előadta  nézeteit  mindazon  kérdésekről,  melvek 
a  közügyeket  közelebbről  érintették  s  sok  olvan  reform- 
javaslatot dolgozott  ki,  melyekből  kitűnik,  hogy  ismerte 
hazája  bajait,  orvoslásuk  módjáról  behatóan  gondolkodott 
s  eszméit  gyakorlatilag  valósítani  törekedett.    Úgy  látszik, 

*  Ipolyi  Arnold:  Bedegi  Nyáry  Krisz-  **  Kubinvi     Miklós:     Thurzó     Imre. 

tina.  (Tört.  Életrajzok  1886/7.  évf.)  (Tört.  Életrajzok  1887,8.  évfolyam.) 


BETHLEN  GÁBOR,  I47 

már  1622-ben  Forgách  Zsigmond  halála  után  sikerrel  ver- 
senyezhetett volna  a  most  elért  kimagasló  állásra,  legalább 
később  így  nyilatkozott  Ferdinánddal  szemben'  s  hogy 
akkor  nem  tette,  azt  azzal  indokolta,  hogy  visszarettent  a 
nádorsággal  járó  terhes  kötelességektől. 

Ferdinándot  a  választás  eredménye  nagyon  megörven- 
deztette s  az  új  nádor  tiszteletére  díszebédet  adott.  E  ki- 
tüntetést Esterházy  mindjárt  másnap  akkép  viszonozta, 
hogy  az  egész  udvart  fényes  lakomára  hívta  meg.^ 

Az  országgyűlés  még  ekkor  sem  kezdett  a  királyi  pro- 
positiók  tárgyalásába,  hanem  ősi  szokás  szerint  előbb  a 
sérelmekkel  foglalkozott.  A  rendek  azt  kívánták,  hogy 
néhány  magyar  végvárból  a  német  őrség  eltávolíttassék, 
ámbár  elismerték,  hogy  óhajukat  nyomban  teljesíteni  nem 
lehet ;  panaszkodtak,  hogy  a  békekötés  daczára  a  törökök 
a  be  nem  hódolt  helyeket  adóval  zaklatják  ;  hogy  a  har- 
minczad  részben  törvényellenesen  szedetik  s  végűi  teljes 
értékű  pénz  verését  sürgették.  A  hang,  mely  e  panaszokon 
átvonult,  azt  bizonyította,  hogy  az  országgyűlés  többségét 
mérsékelt  szellem  vezeti,  mely  a  sérelmeket  nem  akarja 
az  udvar  elleni  vádakká  élesíteni.  Ferdinánd,  ki  a  német 
őrségeket  kivonni  nem  akarta,  a  törököket  megfékezni 
pedig  tehetetlen  volt,  sőt  pénzügyileg  is  a  legnagyobb 
nehézségekkel  küzdött,  a  sérelmek  egyikét  sem  bírta  ugyan 
alaposan  orvosolni,  de  az  országgyűlésnek  legalább  előzé- 
keny választ  küldött,^  mely  azonban  a  rendeket  ki  nem 
elégítette.  Az  ellenzék  gyarapodni  kezdett  és  a  protes- 
tánsok is  sokféle  panaszszal  álltak  elő  s  azok  orvoslását 
sürgették. 

1  Kismartoni  levéltár.  Esterházy  a  3  Magyar  (3rsz.  Levtár.  Gravamina 
királynak  1636  sept.  20.  —  Caraffa  Re-  regnicolarum  Hungária;  1625  nov.  2.  ;  a 
latione  274.  oldal.  király  válasza   és  a  rendek    nov.    12.    vi- 

2  Müncheni  állami  levéltár.  Leuker  szonválasza.  A  király  nov.  14-iki  máso- 
a  választónak  1625  okt.  23.  —  Padovin  dik  válasza.  —  Padavin  a  dogénak  1625 
a  dogénak  1625  oct.  22.  nov.   19.  ÓvÁRvnál. 


19 


,* 


148  GINDELV  ANTAL 

Csupán  az  új  nádor  befolyása  s  azon  körülmény,  hogy 
épen  idejében  érkeztek  meg  a  horvátok  —  katholikusok,  — 
szorította  háttérbe  az  ellenzéket.  A  rendek  megelégedtek 
a  királv  második  válaszával  s  némi  ígérettel ;  megkezdték 
az  előterjesztések  tárgyalását  s  végül  adót  ajálottak  meg. 
Időközben  az  udvar  folyton  azon  kérdést  feszegette,  meg- 
indítsák-e és  milyen  módon  az  actiót  Ferdinánd  főherczeg- 
nek  Magyarország  királyává  való  választása  iránt?  Ferdinánd 
királv  maga  nem  szerette  volna  az  indítványt  megtenni, 
mert  attól  félt,  hogy  a  rendek  elvetik ;  megbízta  tehát 
Fázmánv  érseket,  az  új  nádort  és  a  kanczellárt,  kémleljék 
ki  a  rendeket  s  ha  hajlandóknak  találják,  bírják  reá  őket, 
hogv  magok  tegyék  meg  a  megfelelő  indítványt.  A  bizalmi 
férfiak  úgv  találták,  hogy  csupán  a  katholikusok  feltétlen 
hívei  az  eszmének,  míg  a  protestánsok  vagy  közönyösen 
vagv  ellenszenvesen  állnak  vele  szemben.  Különösen  a 
Bethlen  pártja,  melv  a  hét  vármegye  követeiből  alakult, 
élesztette  ez  ellenszenvet.  A  fejedelem  ugyanis,  ámbár  a 
gyűlésre  külön  követséget  küldött,  mely  Ferdinánd  király- 
nak igen  barátságos  hangú  levelet  adott  át,  mindent  el- 
követett, hogy  a  rendeket  a  királvválasztástól  megtartóz- 
tassa, sőt  a  hét  vármegye  követeit,  azon  esetre,  ha  részt 
vennének  a  választásban,  melyre  nincsenek  meghatalmazva, 
meg  is  fenyegette.*  Ervelésében  nagy  szerepet  játszott 
Lengyelország;  az  a  valóságos  mintaállam,  ott  van  a  szabad- 
választás biztosítva,  mert  nem  az  uralkodó  király  életében 
foganatosíttatik.  Az  erdélviek  törekvéseit  annál  inkább  siker 
kísérhette,  mert  a  királyi  terület  vármegvéinek  követei 
sem  kaptak  küldőiktől  utasítást  a  választásra  s  nem  is  kí- 
vántak bele  bocsátkozni. 

Álláspontjukat  az  udvar  föltétlen  hívei  azzal  igyekeztek 
megingatni,  hogy  ha  nincsenek  is  a  kellő    felhatalmazással 

*  Katona    xii.    98.    oldal     —  Caraffa  Comment  209.  oldal. 


bethlp:n  GÁBOR.  149 

ellátva,  utasításuk  értelmében  szabad  határozniok  minden 
oly  ügyben,  mely  az  ország  javára  szolgál.  De  mi  sem 
lehet  olyan  előnyös  az  országra,  mint  a  királyválasztás 
megejtése.*  Lassankint  az  ellenzék  részint  érvekkel,  részint 
pénzzel  csakugyan  legyőzetett.  De  nem  ez  volt  az  egye- 
düli nehézség,  mely  a  választás  közvetlen  foganatba  vétele 
elé  hárult.  Maga  Ferdinánd  király  is  késleltette  a  dolgot, 
mert  habozott,  váljon  a  választást  közvetlenül  kísérje-e  a 
koronázás,  vagy  nem.  Koronázás  esetén  az  új  király  esküt 
volt  köteles  tenni  az  ország  politikai  és  vallásszabadságának 
fentartására,  mint  az  annak  idején  II.  Ferdinánddal  is  tör- 
tént ;  csakhogy  kelletlenül  s  csupán  a  körülmények  súlyá- 
nak engedve  tette  az  esküt.  Azt  a  lelkiismeretbeli  terhet, 
melyet  nézete  szerint  magára  vállalt,  nem  szerette  volna 
immár  fiára  is  áthárítani,  hanem  azt  akarta,  hogv  trónra 
léptekor  szabad  keze  legyen  minden  irányban.  Lamormain 
atya,  gyóntatója,  kinek  véleményét  kikérte,  hasonló  okból 
a  koronázás  ellen  nyilatkozott :  elég  ha  a  választás  a  trón- 
utódlást biztosítja  s  mikor  III.  Ferdinánd  annak  idején 
átveszi  az  uralkodást,  koronázásakor  majd  kieszközölheti 
a  hagyományos  eskü  módosítását.  Ezt  a  nézetet  támogatta 
az  esztergomi  érsek,  Eggenberg  herczeg  és  CarafFa  pápai 
nuntius.  Ellenben  más  tanácsosok,  valószínűleg  a  nádor  és 
a  magyar  kanczellár,  ellenezték  a  koronázás  elhalasztását, 
mi  ártalmas  lenne  az  uralkodóházra.  De  a  kincstár  kép- 
viselői is  az  elhalasztás  mellett  kardoskodtak,  mert  azt 
mondották,  hogy  a  koronázás  tömérdek  költséggel  jár. 
Ossuna  gróf,  spanyol  követ  azonban,  ki  a  koronázást  ama 
feltételek  egyikének  tekinté,  melyekhez  királya  a  nővére 
s  Ferdinánd  főherczeg  közötti  házasságot  köti,  a  nádor 
álláspontját  helyeselte.  A  király  ellenben  egyszerűen  azt 
felelte  neki,  hogy  Lamormain    atya  az  elhalasztást  javalja. 

•  Katona  xii.    100.    oldal.  —  Caraft'a  Comment.  209    s  köv.  oldal. 


líO  GINDELY  ANTAL 

Ferdinánd,  még  mielőtt  a  koronázásra  nézve  végképen 
határozott  volna,  meghagyta  Esterházy  nádornak,  szólítsa 
fel  a  rendeket  a  királyválasztás  megejtésére  s  minthogy 
kész  volt  az  ellenzéket  ugyanazon  eszközökkel  lefegyve- 
rezni, melyek  a  nádorválasztásnál  alkalmaztattak,  biztos  le- 
hetett benne,  hogy  óhajtásának  valósulása  kevés  akadályba 
ütközik.  Csakugyan  mikor  1625  november  23-án  a  nádor 
az  ide  vonatkozó  indítványt  megtette,  csupán  a  hét  vár- 
megye követei  s  az  országgyűlés  néhány  más  tagja  kifo- 
gásolták, mert  az  ellenzék  többi  elemei  pénzzel  némíttattak 
el.  Ügy  látszik  azonban,  hogv  a  rendek  azon  csoportja  is, 
mely  kész  volt  a  királyválasztásra,  értesült  a  koronázás 
iránt  az  udvar  körében  fenforgó  nézetkülömbségről  s  mint-  | 
hogy  katholikusok  és  protestánsok  egyaránt  vonakodtak 
közreműködni  a  jövendőbeli  kényuralom  megteremtésében, 
egy  értelemmel  kijelentették,  hogy  csak  az  esetre  látnak 
a  választáshoz,  ha  a  trónjelölt-főherczeg  előbb  megeskü- 
szik összes  politikai  és  vallásszabadságaik  fentartására.* 

Ez  a  határozat  teljesen  váratlanul  jött  az  udvari  pártra. 
A  kívánt  esküt  a  király  eddig  mindenkor  koronázásakor 
tette  le,  míg  most  már  a  választás  előtt  követelték  tőle. 
Ez  újítással  szemben  az  udvar  jónak  látta  engedni,  már 
azért  is,  mert  a  választás  eszközlésének  elhalasztása  még 
inkább  fokozta  volna  a  bizalmatlanságot  s  elősegítette  volna 
Bethlen  pártjának  törekvéseit.  Az  udvar  ugyanekkor  azt 
is  megtudta,  hogy  a  fejedelem  hívei  már  czélozgatni  kez- 
denek Bethlen,  mint  választott  király  jogaira.  Mindez 
üzelmeket  sikeresen  csak  azzal  lehetett  meghiúsítani,  ha 
a  főherczeg  maga  nemcsak  megválasztatik,  hanem  meg  is 
koronáztatik. 

*  Ez  ügyben  fejtegetéseimben  főleg  a  cius  ügyismerete  kétségen  kívül  áll,  mert 

Caraffa  nuncius  1625  hov.  26-án    Barbe-  a  tanácskozásokban  is  részt  vett.    A  ve- 

rini    bíbornokhoz    intézett    levelét    köve-  lenczei  követ  is  jól  értesültnek  mutatko- 

tem,  (vatikáni   levéltár)  s  a  Commentár-  zik,  mint  1625  nov.  19-iki  levele  —  ÓvÁRV 

jaiban  levő  jelentése. nek  adatait.  A  nun-  id.  m    —  bizonyítja. 


BETHLEN  GÁBOR.  I^I 


Egy  igen  előkelő  magyar  hölgy,  Batthyány  grófné  szin- 
tén támogatta  Bethlen  törekvéseit,  még  pedig  olvképen, 
hogy  magában  az  uralkodóházban  viszályt  igvekezett  kel- 
teni. Figyelmeztette  a  császár-királvnét,  hogy  midőn  olvan 
nagy  erőködéseket  fejt  ki  mostoha  fiának  királylyá  válasz- 
tására, ezt  csupán  a  maga  haszna  rovására  teszi,  mert  mint 
Magyarország  koronás  királynéját  férjének  halála  esetén 
őt  illetné  meg  a  királyválasztásig  a  regensség.  A  császár- 
királyné azonban,  ki  sem  dicsvágyó,  sem  fondorkodó  ter- 
mészetű nem  volt,  nyomban  visszautasította  Batthyánv 
grófné  e  terveit  s  a  vele  folvtatott  beszélgetésről  rögtön 
hírt  adott  férjének.  Ferdinánd  kezdte  belátni,  hogy  minden 
további  késedelem  csak  az  ellenzéket  gyarapítaná,  miért 
is  beletörődött  a  koronázásba.  A  nádor  eloszlatta  utolsó 
aggodalmait  is,  még  pedig  azon  állítással,  hogy  az  ígéret 
a  vallásszabadság  fentartására  épen  nem  biztosít  annak  örök 
tartamot.  A  királynak  joga  van  az  országgvűléssel  egvet- 
értve  akármelyik  törvényt  megváltoztatni  s  mihelyt  egy- 
szer a  többség  a  protestantismus  ellen  fordul,  a  királvnak 
módjában  lesz  bármit  is  tenni  ellene.* 

Az  udvar  ekképen  megegyezett  a  koronázásra  nézve 
s  mihelyt  ez  megtörtént,  az  országgyűlés  tagjai  Pázmánv 
érsek  vezetése  alatt  megjelentek  a  felségnél  s  engedélyét 
kérték  a  királyválasztás  megejtésére.  Ferdinánd  barátsá- 
gosan és  helyeslőleg  felelt.  Másnap  a  rendek  Ferdinánd 
főherczegnél  tisztelegtek.  A  kalocsai  érsek  volt  szószólójok 
s  fölkérte  a  főherczeget,  hogy  a  reá  eső  választást  ugvan- 
olyan  feltételek  mellett  fogadja  el,  mint  atvja  tette  volt 
a  saját  koronázásakor.  A  főherczeg  ezt  megígérte  s 
immár  az  udvar  azt  hitte,  hogy  a  választás  elől  minden 
akadályt  elhárított.  Olyan  simán  azonban,  mint  képzelték, 
még   sem    ment    a    dolog.    Bethlen    hívei    még    az    utolsó 

*  Carafta  Comment.  212  —  13.  oldal. 


GINDELY  AXTAI. 


perczben  is  nagy  erőfeszítést  tettek  a  választás  meghiúsí- 
tására. Az  országgyűlés  tárgyalásai  oly  szenvedélyes  le- 
folyást vettek,  hogy  tettlegességektől  lehetett  félni.  De  a 
nádor,  ki  nyiltan  fölvetette  a  kérdést:  az  országgyűlés  tagjai 
magyarok  vagy  erdélyiek-e,  azaz  a  királynak  vagv  a  feje- 
delemnek alattvalói-e,  törhetetlen  erélyével  s  a  már  jelzett 
pénzajándékokkal  végre  is  lecsöndesíté  a  kedélyeket  úgy, 
hogy  a  választás  megejtetett. 

Az  országgyűlés  üléstermébe  Werdenberg  osztrák  kan- 
czellár  vitte  el  a  koronázó  hitlevelet,^  mely  tizenhét  pontból 
állott  s  felsorolta  Magyarország  jogait  és  szabadságait,  főleg 
azokat,  melyeket  II.  Mátyás  i6o8-ban  és  1609-ben,  II.  Fer- 
dinánd pedig  1622-ben  megerősített.  Ezenkívül  az  új  király 
kötelezte  magát  arra  is,  hogy  jövőre  minden  sérelmet,  a 
mely  tudomására  hozatik,  lehetőleg  gyorsan  orvosol,  a 
magyar  ügyeket  csupán  csak  magyar  tanácsosaival  intézi, 
az  igazság  kiszolgáltatásáról  czélszerűen  gondoskodik,  a 
fő-  és  a  köznemességnek,  valamint  a  királyi  városoknak 
a  vallás  szabad  gyakorlását  megengedi,  a  nádorválasztás 
jogát  mindig  tiszteletben  tartja,  a  koronát  soha  az  országból 
ki  nem  viszi,  a  nádor  jogkörét  nem  csorbítja,  a  véghelyek 
szükségletéről  gondoskodik,  a  szomszédos  országokkal,  ki- 
vált Erdélylyel  és  Csehországgal  fennálló  szövetségeket 
őszintén  megtartja,  idegen  katonaságot  az  országba  nem 
hoz,  s  az  Ausztriánál  és  Lengyelországnál  zálogban  levő 
városok  és  falvak  kiváltásán  fog  munkálkodni. 

A  mint  a  választás  1625  nov.  27-én  végbement,  a  fő- 
herczeg  királyi  atyjához  sietett,  köszönetet  mondott  neki, 
de  még  inkább  mostohaanyjának,  a  királynénak  a  buzga- 
lomért, melylyel  érdekeit  előmozdította.  Csakugyan  a  ki- 
rályné sokban  hozzájárult  a  föltorlódott  akadályok  elhárí- 
tásához. Nyiltan  a  maga  számára  vette  is  igénybe  a  sikert, 

*  Padavin  1625  dec.  3.    ÓvÁRvnál.  —  Carafl'a   Comment.    213.  old.  —  Khevenhil- 
ler  X.  702.  old.  —  Magyar  Orsz.  Lvtár  a  koronázó  hitlevél  1625  nov.  27. 


(S/jLtchidux    'J:iu,rínutuiui   jD-u-x      &. 


>*> 


t-     ■!.,  ^ 


KI.EONOKA    CSÁSZÁR-KIKÁI.YNH,    II     KHRDINÁNM)    NKIK. 
Az  országos  képtárban  levő  egykorú  metszetről. 


BETHLEN  GÁBOR.  153 

mikor  III.  Ferdinánd  koronázása  után  a  velenczei  követ 
kifejezte  neki  szerencsekívánatait.  A  királyné  azt  felelte, 
hogy  megtett  mindent,  a  mit  mostoha  fia  javára  tehetett, 
mert  olyan  szeretettel  van  iránta,  akár  csak  a  saját  vére 
lenne. 

A  koronázás  deczember  8-án,  Boldog  Asszony  fogan- 
tatása ünnepén  ment  végbe.  Ama  háztól,  hol  az  idősebb 
király  lakott,  a  Szűz  Mária  templomig,  hol  a  koronázás 
történt,  a  katonaság  kettős  sorfalat  állott ;  az  egyik  ol- 
dalon német  zsoldosok,  a  másikon  magyar  csapatok  és  a 
városi  polgárőrség  helyezkedtek  el.  A  király  nejével  és 
gyermekeivel  német  lovasok  és  magyar  bandériumok  kí- 
séretében indult  az  egyházba.  A  banderialistákat  50  válo- 
gatott gyalog  katona  kísérte.  Utánok  jöttek  ragyogó  dísz- 
ruhában a  magyar  főurak  a  koronázási  jelvényekkel.  Követte 
őket  a  koronázandó  választott  király,*  ki  az  egyházba  ve- 
zető úton  Rákóczy  Pál  háza  előtt  tette  le  a  koronázási  esküt. 
A  templomba  vonulva,  az  esztergomi  érsek  fölkente  a  ki- 
rályt, mire  a  nádor  a  koronát  fejére  tette,  előbb  azonban 
ősi  szokás  szerint  a  rendekhez  azon  kérdést  intézte,  akar- 
ják-e a  főherczeget  királyokul  elfogadni,  mire  a  rendek 
helyeslő  moraja  felelt.  A  mise  és  a  többi  szertartások  végez- 
tével az  idősebb  király  udvarával  visszatért  lakására,  az 
ifjú  király  pedig  lóra  ült  s  a  koronával,  és  Szent  István 
palástjával  fényes  kísérettől  környezve,  a  város  kapujához 
vonult,  hol  háromszor  suhintott  kardjával  mindegyik  világ- 
tájék felé,  annak  jeléül,  hogy  az  országot  kész  megvédeni 
bármely  ellenség  ellen.  Ezzel  az  ünnepélyes  koronázási 
szertartások  véget  értek. 

Következtek  a  szerencsekívánatok,  lakomák  és  ünnep- 
ségek. II.  Ferdinánd  a  magyar  kath.  főpapságnak  ez  alka- 
lommal tanúsított  hűségét  és  ragaszkodását  azzal  jutalmazta^ 

*  Magyar  Orsz    Lvtár.  III.  F"erdinánd  koronázáshoz  kiadott    ceremóniáié. 
Magyar  Tört.  Életr,  1889 — 90.  20 


154  GINDKLV  ANTAL 

hogy  megadta  neki  a  szabad  végrendelkezés  jogát.  A  vá- 
lasztás és  koronázás  megtörténtéről  Ferdinánd,  valamint  a 
nádor  külön  levélben  értesítette  Bethlent,  ki  udvariasan 
és  tiszteletteljesen  felelt.*  Azon  óhajtását  fejezte  ki,  hogv 
III.  Ferdinánd  minél  tovább  viselje  a  koronát  a  saját  dicső- 
ségére és  a  kereszténység  javára,  hogy  fentartsa  a  békét 
s  atyjának  nyomdokain  haladjon.  A  maga  részéről  a  feje- 
delem kijelenté,  hog}^  mint  II.  Ferdinánd  úgy  fia  iránt  is 
be  fogja  bizonyítani  ragaszkodását  s  szentül  megtartja  a 
fennálló  szerződéseket. 


XIII. 


Néhány  héttel  e  biztatások  után  Bethlen  egy  újabb 
követe,  Nagymegyeri  Keresztessy  Pál,  érkezett  Konstan- 
tinápolyba  s  megvitte  a  szultánnak  a  folyó  évi  lo.ooo  frtos 
adót.  Megerősítette  azon  már  előbb  elterjedt  hírt,  hogy  a 
fejedelem  lo.ooo  főnyi  had  élén  Kassára  indult,  hogy  a 
készülő  félben  levő  szövetségnek  eleget  tehessen  ;  követe 
elmondotta,  hogy  a  fejedelem  sokféleképen  kihívta  a  császár 
haragját  s  magára  vonta  bosszúját.  Mindazonáltal  a  keresz- 
tény hatalmak  feltűnő  módon  elhanyagolják,  mert  sem 
Francziaországba  küldött  üzenetére  sem  abbeli  követelé- 
seire nem  kapott  választ,  melyeket  a  konstantinápolvi 
követekkel  közölt.  Roe,  a  ki  érezte  e  panasz  jogosult- 
ságát, mert  jelentései  daczára  az  angol  kormánvtól  semmi 
utasítást  nem  kapott,  hallgatását  mindenképen  mentegetni 
igyekezett.  Felhozta  I.  Jakab  király  halálát  s  az  ezzel 
kapcsolatos  sokféle  bút  és  bajt,  a  nagy  halandóságot, 
mely  Angliában  akkor  uralkodott  s  hangsúlyozta,  hogy  a 
Bethlen  által  előterjesztett  feltételekhez  Anglia  a  franczia 

*  Egyetemi  könyvtár  Budapesten.  Bethlen  1626  január  8-iki  levele  Ferdinándnak. 


BETHLEN  GÁBOR.  155 

király  és  más  uralkodók  jóváhagyását  is  ki  kénytelen  esz- 
közölni,  a  mi    természetszerűen    késlelteti    a   végeldöntést. 

Roe  nézete  szerint  Bethlen  hibát  követett  el,  mikor 
nem  az  angol  királyhoz  fordult  közvetlenül ;  ez  esetben 
már  rég  megkapta  volna  a  választ.  De  azért  —  monda  — 
ne  magyarázza  félre  a  hallgatást,  mert  Károly  király  — 
ki  Jakabot  a  trónon  követte  —  nyíltan  kijelenté,  hogy 
kardoskodni  fog  sógora,  pfalzi  Frigyes,  visszahelyezése  érde- 
kében, védeni  kész  minden  barátját,  kik  közé  Bethlen  is 
számíthatja  magát.  (1625.  nov.j 

Keresztesyt  e  nyilatkozat  kielégítette.  Elmondotta,  hogy 
a  fejedelem  már  Angliába  is  küldötte  egy  bizalmas  embe- 
rét* s  háború  esetére  25.000  főnyi  sereget  tart  készenlét- 
ben. Roe  ama  jelentésben,  melyet  a  saját  kormányához 
küldött,  csakugyan  ajálotta  a  Bethlen-féle  kívánatok  telje- 
sítését, mert  meg  volt  győződve,  hogy  egyes  egyedül  a 
fejedelem  biztosíthatja  a  hadműveletek  sikerét  s  kénysze- 
rítheti engedékenységre  a  császárt  pfalzi  Frigyes  irányában. 
Keresztessy  a  többi  követeknek**  is  ugyanazt  mondotta, 
mit  Roenak  s  mindnyájan  a  döntő  válasz  siettetését  ajá- 
lották  a  saját   kormányuknak. 

A  tárgyalások  és  ígéretek  ez  útvesztőjében  Franczia- 
ország  tette  az  első  lépést  előre.  A  franczia  követ  Beth- 
lenhez küldte  tolmácsát,  Fornettit,  s  közölte  vele,  hogy 
királya  kész  a  kívánt  havi  40.000  talléros  pénzsegély  egy 
negyed  részét,  azaz  10.000  tallért  azon  föltétellel  fizetni, 
ha  a  másik  három  szövetséges  :  Anglia,  Velencze  és  Német- 
alföld szintén  megteszi  a  magáét.  Fornetti  közölte  továbbá 
a  fejedelemmel,  hogy  nyomban  négy  havi  részlet  bocsát- 
tatik rendelkezésére,  mihelyt  a  hadjáratot  megkezdi.  Mikor 
erről  Roe  értesült,  azt  jelentette  Angliába,  hogy  szégyelte 


*  Ez  Quadt    százados   volt,  ki  a  szö-  **  Giustinian    két    levele    1625    dec.  4. 

vétség   tárgyában    folyó    alkudozásokhoz       és  28-ról ;    továbbá    1626  jan.    12-ről.  — 
küldetett.  Roe  471 — 4.  oldal. 

20* 


156  GINDELY  ANTAL 

magát,  midőn  be  kellett  vallania,*  hogy  a  saját  kormá- 
nyától még  nem  kapott  ily  irányú  utasítást.  Sürgetésére  lord 
Conway,  az  új  államtitkár,  azt  felelte,  hogy  a  király  egy- 
általában képtelen  Bethlennek  pénzt  adni,  minthogy  hajó- 
rajának fölszerelése  s  a  dán  királynak  és  Mansfeldnek  a 
hágai  tárgyalásokban  biztosított  segélyezése  minden  anyagi 
erejét  kimeríti ;  hogy  továbbá  Bethlen  nem  is  egyenesen 
hozzá  fordult,  mint  a  franczia  királylyal  tette.  A  hágai 
szerződés  egyébiránt  tekintettel  van  Bethlenre  is,  ki  a 
szövetséghez  való  csatlakozásra  s  az  alkudozások  folytatása 
czéljából  új  követ  küldésére  szólíttatott  fel.** 

Conway  megjegyzése  a  hágai  szerződésről  nem  tartal- 
mazta a  teljes  igazságot.  Mikor  Bethlen  tudtára  adta  a 
császárnak,  hogy  a  brandenburgi  herczegkisasszony  kezét 
kérte  meg  s  ez  okból  követséget  akar  Berlinbe  küldeni, 
a  követség  egyik  tagjául  Ouadt  kapitányt  nevezte  meg  s 
számára  menvédet  kért  a  császári  területen  át.  Quadt  fel- 
adata azonban  nemcsak  az  volt,  hogy  a  követek  számát 
szaporítsa,  hanem  az  is,  hogy  pfalzi  Frigyessel  közölje, 
hogy  Bethlen  csatlakozik  a  szövetséghez,  ha  havi  40.000 
tallért  kap  s  ha  a  dán  király  13.000  főnyi  haddal,  melyet 
Sziléziába  kellene  indítani,  támogatja  az  ő  támadását  a 
császár  ellen. 

Quadt  elintézte  megbízását  Berlinben  s  azután  IV.  Ke- 
resztélv dán  királvhoz  utazott,  kire  a  császár  elleni  küzde- 
lemben  a  főszerepet  bízták.  Quadt  1625  october  havában 
terjesztette  a  dán  király  elé  a  fejedelem  óhajait.  A  király 
szívesen  vette  a  felajálott  szövetséget ;  ugyanez  idótájt 
maga  is  követet  küldött  Bethlenhez  —  Berbisdorfot  —  s 
csatlakozásra  kérte  fel.  Ezt  a  fejedelem  1626  april  havára 
helyezte  kilátásba,  ha  ugyan  a  készülő  félben  levő  szövet- 

*  Giustinian  a  dogénak.    1626  február  21.  —  Roe  510.  old.  —  Szilágyi  Sándor : 
Tört.  Tár  1886.  Fometti  utasítása  1626  január 
**  Roe  485—6.,  492—3.  old. 


I 


BETHLEN  GÁBOR.  157 

ségbe  őt  is  felveszik.*  Noha  a  dán  király  időközben  a  hágai 
tárgyalásokban  Bethlen  kívánságainak  teljesítését  sürgette, 
erről  azon  szövetségszerződésben,  mely  Anglia,  Dánia  s 
Németalföld  közt  1625  deczemberben  köttetett,  szó  sem 
volt.  Mindössze  is  annyi  történt,  hogy  a  fejedelem  tetszésére 
bízták  a  szövetséghez  való  csatlakozást.  Csak  szóbelileg 
biztosították  követét,  hogy,  ha  megtámadja  a  császárt,  a 
szövetségesek  40.000  tallér  havi  segélylyel  fogják  támo- 
gatni. Ezt  az  ígéretet  az  angol  meghatalmazottak  épen 
úgy  megtették,  mint  a  többiek  s  ha  Conway  most  azzal 
mentegette  királyát,  hogy  nincs  pénze  vagy  ha  rossz  néven 
vette  a  fejedelemtől,  hogv  közvetlenül  Angliához  nem 
fordult,  úgy  egyáltalán  nem  volt  igaza.  Vele  homlokegye- 
nest ellentétben  a  dán  király,**  midőn  a  hágai  egyezmény 
létrejötte  után  Bethlent  a  csatlakozásra  felszólította,  való- 
ban azt  a  nyilatkozatot  tette,  hogy  a  szövetségesek  készek 
feltételeit  elfogadni  s  hogy  különösen  Mansfeld  12.000 
ember  élén  Sziléziába  fog  nyomulni.  Ellenben  a  franczia 
király  volt  az  első,  ki  a  hágai  ígéreteket  igazán  komolyan 
vette  s  sietett  azokat  teljesíteni,  noha  különben  tagja  sem 
volt  a  hágai  szövetségnek. 

Midőn  Bethlen  a  franczia  ajálatok  hírét  vette,  meg  volt 
velők  elégedve.  A  háborút  azonban  csupán  csak  úgy  akarta 
megindítani,  ha  előzetesen  100.000  tallér  kész  fizetést  kap; 
ez  esetre,  monda,  —  benyomul  Sziléziába  s  ott  kezet  fog 
Mansfeld  gróffal.  Azon  biztos  föltevésben,  hogy  ajálatait 
elfogadják,  ugyanazt  a  csauszt,  kivel  a  szultán  neki  házas- 
sága alkalmából  némi  ajándékot  küldött,  15.000  tallér  ér- 
tékű ezüstmúvel  a  budai  basához  indította,  hogy  a  maga 
pártjára  vonja    s    erélyesebb    készülődésre    bírja.    Kevéssel 

*  Fraknói  Vilmos:  Tört.  Tár  1881.  '*  Roe  501—5.  old.  --  Müncheni  ud- 
113  oldal.  Keresztély  Bethlennek  1625  vari  könyvtár  Collectio  Camerariana : 
oct.  29.  és  nov.  26.  A  Bethlennél  levő  dán  Bethlen  utasítása  Quadt  részére.  IV.  Ke- 
követ  János  Ernő  weimari  herczegnek  resztély  király  Bethlennek  1626  jan.  30 
1625  nov.  6.  és  dec.  29. 


158  GINDELY  ANTAL 

később  Toldalaghy  személyében  új  követet  küldött  a  por- 
tára, melytől  azt  kívánta,  parancsolja  meg  a  budai  basának 
a  vele  való  egyesülést  és  hívja  fel  a  tatárokat,  nyomul- 
janak a  lengyel  határra  s  tegyék  lehetetlenné,  hogy  Lengyel- 
ország a  császárt  segítse. 

A  keresztény  követek  támogatták  Bethlen  kérelmeit ; 
csupán  a  franczia  követ  tanúsított  ezúttal  tartózkodást, 
mert  királya  időközben  Monzonban  békét  kötött  a  spanyo- 
lokkal s  így  elvált  a  protestáns  szövetségtől.  Ezt  a  követ 
még  nyíltan  nem  ismerte  be,  de  magaviselete  kizárt  minden 
kétséget  a  franczia   politikában    beállott  fordulatra  nézve.* 

E  közben  érkezett  a  hír  Konstantinápolyba  s  ott  nagy 
feltűnést  keltett,  hogy  Mansfeld  Dessaunál  súlyos  vereséget 
szenvedett.  Ez  is  elég  lett  volna  arra,  hogy  a  porta  vála- 
szát Toldalaghy  kéréseire  kedvezőtlenül  befolyásolja,  ám- 
bár Gurdsu-Mohammed  kaimakám  végül  talán  mégis  Beth- 
len javára  döntötte  volna  el  a  dolgot.  Csakhogy  1626  július 
havában  a  jancsárok  megbuktatták  a  kaimakámot,  kinek 
nem  bocsátották  meg  takarékos  gazdálkodását  s  különösen 
azt,  hogy  a  rossz  veretű  pénz  értékét  leszállította.  Mikor 
utódjánál,  Redef  pasánál,  Toldalaghy  látogatást  tett  s  ked- 
vező választ  kért,  ez  kijelentette,  hogy  mindaddig  nem 
határoz,  míg  a  budai  basától  jelentést  nem  vesz  a  helv- 
zetről.  Midőn  pedig  Toldalaghy  a  gyors  eldöntés^  sür- 
gette, magához  hívatta  a  keresztény  követeket,  hogy  fel- 
világosítást kérjen  tőlök.  Roe,  Giustinian  és  Hága  csak- 
ugyan megjelentek  nála  s  mindenképen  Bethlen  részére 
igyekeztek  hajlítani.  Előadták  neki  a  hágai  szövetség  nagy 
fontosságát  s  a  külügyekben  való  tudatlanságát  tőlök  tel- 
hetőleg igyekeztek  kiaknázni.  Ügy  látszik,  különösen  a 
velenczei  követ  fejtett  ki  nagy  ékesszólást.  Azt  ajálotta, 
hogy  a  budai,  boszniai,  egri   és    kanizsai    basáknak    hagyja 

*  Giustinian  a  dogénak  1626    maj.     18.,  jun.   15..  27,,  28.    es  jul.    11.    Toldalaghy 
levele  a  követeknek.  OvÁRvnál. 


BETHLEN  GÁBOR.  I59 

meg  a  porta,  hogy  csapataikat  készen  tartsák  s  Bethlent 
minden  támadás  ellen  megoltalmazzák.  A  követek  törek- 
vése tehát  első  sorban  az  volt,  hogy  csak  védelmi  háborúra 
biztosítsák  Bethlennek  a  török  segélyt. 

A  török  ministerek  1626  augustiis  elején  értekezletet 
tartottak  a  követendő  politika  ügyében.  A  kaimakám  be- 
mutatta az  erdélyi  fejedelem  egy  emlékiratát  s  fölvetette 
azt  a  kérdést :  megindítandó-e  háború  II.  Ferdinánd  császár 
és  Lengyelország  ellen,  s  támadólag  lépjen-e  föl  a  porta? 
A  többség  válasza  tagadó  volt ;  míg  a  perzsa  háború  be 
nincs  fejezve,  nem  szabad  újba  bocsátkozni.  Mikor  Roe  e 
határozatról  értesült,  nagyon  megütközött  rajta.  Hága  kí- 
séretében a  kaimakámhoz  sietett  s  szemére  lobbantotta, 
hogy  a  kérdés  élére  állításával  nagy  bajt  okozott,  hisz 
Bethlen  nem  azt  kéri,  hogy  a  szultán  hadat  üzenjen  a 
római  császárnak  s  a  lengyel  királynak,  hanem  csak  azt, 
hogy  a  budai  basa  seregét  a  királyi  terület  határszélé- 
hez közel  vonja  össze  s  ekkép  nyugtalanítsa  a  császária- 
kat, míg  a  tatárok  ugyan  így  helyezkednek  el  a  lengvel 
határon. 

A  keresztény  követek  ezen  s  másnemű  erőfeszítései 
nagy  sokára  meghozták  a  hőn  várt  eredményt :  A  szultán 
a  szövetséges  keresztény  hatalmakhoz  levelet  intézett  s 
jelentette  nekik,  hogy  a  budai,  boszniai,  kanizsai  "és  egri 
basáknak  parancsot  adott,  hogy  Buda  közelében  sereget 
vonjanak  össze  s  Bethlent  minden  segítségben  részesítsék, 
mihelyt  őt  vagy  birtokait  az  ellenség  megtámadja.  Majd- 
nem hasonló  tartalmú  levelet  intézett  a  szultán  Bethlen 
fejedelemhez.  Határozott  engedélyt  a  keresztény  hatal- 
makkal való  szövetkezésre  nem  adott  ugyan  neki,  de  azt 
mégis  megengedte,  hogy  « teljes  egyezségre"  lépjen  azon 
uralkodókkal,  kik  Törökországgal  barátságban  állanak.  Vé- 
gül a  szultán  meghagyta  a  budai  basának,  hogv  a  legben- 
sőbb egyetértésben  éljen  a  fejedelemmel,  minden  támadás 


l6o  GINDELY  ANTAL 

ellen  megoltalmazza  s  mihelyt  Bethlen    óhajtja,    vele    sze- 
mélyesen értekezzék. 

A  szultán  e  levele  a  budai  basának  nem  adta  ugyan 
meg  azt  a  jogot,  hogy  a  fejedelmet  akkor  is  megsegítse, 
ha  ez  támadólag  lép  föl,  de  Toldalaghyt  ez  a  korlátolt 
engedély  is  kielégítette,  még  pedig  méltán,  mert  csakhamar 
a  budai  basaságban  Bethlenre  és  harczias  terveire  igen 
kedvező  fordulat  állott  be.  Mehemed  basa,  a  császáriak 
embere  meghalt  s  helyét  a  harczvágyó  Murtesa,  boszniai 
basa  foglalta  el,  ki  bizonyosra  vette  a  porta  utólagos  jóvá- 
hagyását, ha  Bethlen  támadásában  részt  vesz,  föltéve,  hogv 
a  közös  vállalatot  siker  koszorúzza.* 

Törökország  tehát  hosszas  halogatás  után,  de  végre 
mégis  csak  megtette  azt,  a  mit  kértek  tőle  :  megengedte 
az  erdélyi  fejedelemnek  a  szövetséges  uralkodókhoz  való 
csatlakozást  s  megengedte  a  saját  magvarországi  és  boszniai 
hadainak,  hogy  Bethlennel  egyesüljenek.  A  keresztény  ural- 
kodóknak most  az  lett  volna  kötelességök,  hogy  Hágábaa 
tett  ígéreteik  beváltásával  siessenek.  Bethlen  csakugyan  ezt 
remélte,  egyrészt  a  konstantinápolyi  követek  folytonos  buz- 
dításai, másrészt  a  dán  király  biztatásai  s  végül  Quadt  jelen- 
tése következtében.  Csakhamar  azonban  volt  oka  kiábrán- 
dulni. Az  első  kellemetlen  tapasztalást  Francziaországgal 
tette,  mely  egyszerre  megtagadott  minden  támogatást.  Ez- 
után Velencze  következett.  Giustinian  útján  Bethlen  még^ 
1625  aug.  havában  formaszerüen  felkérte  a  köztársaságot, 
hogy  havi  40.000  tallér  segélyben  részesítse.  Noha  akkor  a 
köztársaság  Valtellino  miatt  gyűlölettel  volt  telve  a  Habs- 
burgok iránt,  s  a  portát  arra  igvekezett  rávenni,  ne  tűrje, 
hogy  a  magyar  korona  III.  Ferdinándra  ruháztassék,  mégis. 


*  Giustinian  a  dogénak  1626  aug.  10.,  közelebbi    részleteket  a  szultán   leveléről 

sept.  21.  és  oct.  18.    A    szultán  levelei  a  a  keresztény   uralkodókhoz.    Az   első  fo- 

keresztény  uralkodókhoz,    Bethlenhez  és  galmazvány    nagyon    lanyha  volt  s  Roe 

a   budai    basához.    Roe    536—8.    oldalon  sürgetésére  más  levél  Íratott. 


BKTHLHN  GÁBOR.  l6l 

vonakodott  a  fejedelemnek  határozott  ígéretet  tenni  s  végül 
ismételt  kérései  daczára  minden  segély  nélkül  hagyta/ 

Ámbár  Francziaország  és  Velencze  a  beléjök  vetett 
reményt  nem  teljesítek,  Bethlen  még  mindig  azt  hitte,  hogy 
legalább  a  hágai  szövetség  részeseiben  nem  lehet  kételked- 
nie. A  dán  király  csakugyan  komolyan  szívére  vette  ígéretei 
beváltását  s  a  szolgálatában  álló  János  Ernő  weimari  ber- 
ezegnek meghagyta,  szólítsa  föl  a  Hágában  tartózkodó 
pfalzi  Frigyest,  érvényesítse  befolyását  oly  irányban,  hogy 
Anglia  és  Németalföld  15.000  katona  fogadásának  költsé- 
geit viseljék  s  a  kikötött  40.000  talléros  havi  segélyt  fizes- 
sék. Frigyes  viszont  sógorához,  Károly  angol  királyhoz 
fordult,  de  nem  kapott  tőle  egyebet  üres  biztatásnál. 
(1626  martius   14.)^ 

Mindezekről  Bethlen  még  semmit  sem  tudott,  mikor 
kevéssel  lakodalma  után  Kassán  a  barátságos  hatalmak 
képviselőivel  tanácskozást  tartott  a  követendő  politika  tár- 
gyában. A  tanácskozás  később  Gyula-Fehérvártt  folytat- 
tatott  s  azon  eredményre  vezetett,  hogy  Quadt  kapitány 
Hágába  küldetett,  hogy  a  hágai  szövetség  részeseivel  létre- 
hozza a  végleges  megállapodásokat.^  Miközben  Bethlen 
ekképen  készült  a  Ferdinánd  császár  elleni  háborúra,  meg- 
érkezett hozzá  Gusztáv  Adolf  svéd  király  követe  s  szövet- 
ségét kérte  Lengyelország  ellen. ^  Gusztáv  Adolfnak  Bethlen 
segítsége  rendkívül  megkönnyítette  volna  Lengyelország 
leverését,  de  bármi  szívesen  egyesítette  volna  a  fejedelem 
is  a  maga  hadait  a  svédekével,  ezúttal  nem  tehette,  ha 
élete  egyik  főczéljáról,  a  császár  hatalmának  megtöréséről 
le  nem  akart  mondani.  A  válasz,  melyet  a  svéd  követnek 


1  Giustinianhoz    intézett   levelek  1625  september  20.   és   26-ról   s   az    1626.    évből. 
186 — 197.  és  205.  oldalak.  ÓvÁRvnál. 

2  Müncheni  állami  levéltár.  Streif  kapitány  küldetése  pfalzi  P'rigyeshez  és  ennek 
levele  Rumdorfhoz  1626  mart.  24. 

3  Szilágyi  Sándor  :  Tört.  Tár  18S1.  Bethlen  utasítása  Quadtnak  1626  apr.   18. 

4  Szilágyi  Sándor  :  Bethlen  Gábor  és  a  svéd  diplomaczia. 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  21 


162  GINDELY  ANTAL 

adott,  tagadó  volt  tehát,  de  mivel  egyszersmind  remélhette, 
hogy  Gusztáv  Adolf,  a  ki  akkor  még  nem  szállt  partra 
Poroszországban,  megváltoztatja  nézetét,  őt  a  lengyelek 
megtámadásától  visszatartani  s  a  császár  elleni  háborúra 
megnyerni  igyekezett.  E  czélból  azt  ajálotta  neki,  nyomul- 
jon az  Odera  mentén  Sziléziába. 

Ezt  a  választ  a  király  csak  akkor  kapta  meg,  midőn 
már  hajóra  szállott  s  rég  elhatározta  volt,  hogy  seregével 
egyenesen  a  porosz  partokhoz  vitorláz.  Noha  tehát  egve- 
lőre  keveset  várhatott  Bethlentől,  nem  szakította  meg  vele 
az  összeköttetést.  Szerfölött  előzékeny  válaszában,  melyben 
azt  is  említé,  hogy  Poroszországba  sem  vonult  volna,  ha 
Bethlen  terveiről  és  szándékairól  ideje-korán  alaposabban 
tájékozva  lett  volna,  néhány  ezer  lovas  küldésére  kérte, 
kiket  a  lengyelek  ellen  sikerrel  alkalmazhatna.  Sőt  később 
újra  rábeszélte  a  fejedelmet,  ejtse  el  legalább  egyelőre 
minden  más  tervét  s  kezdje  meg  vele  közösen  a  Visztula 
mentén  a  háborút.*  Csakhogy  mikor  e  választ  kézhez  vette, 
Bethlen  már  megindította  a  támadást  a  császár  ellen  s  így 
Gusztáv  Adolf  ekkor  sem  ért  czélt.  Alkudozásaikból  az 
tűnik  ki,  hogy  mindegvik  szerette  volna  a  másikat  a  maga 
czéljaira  használni,  hogy  azonban  mindketten  egyenlően 
okos  és  ildomos  magaviseletet  tanúsítottak. 

Quadt  april  havában  indult  el  Magyarországból,  tehát 
későbben,  semhogy  a  hágai  szövetségszerződés  ratifikálá- 
sánál, mely  martiusra  volt  kitűzve,  jelen  lehetett  s  ott  ura 
követeléseit  képviselhette  volna.  Ez  okból  Keresztély  dán 
királyhoz  utazott  s  tőle  kívánt  határozott  ígéretet.  Mint- 
hogy a  vereség,  melyet  Mansfeld  időközben  szenvedett, 
sürgősen  szükségessé  tett  olyan  diversiót,  a  mely  a  császári 
hadakat  másutt  köti  le,  a  királv  megadta  a  kért  hadi  se- 
gélyt s  nemcsak  Mansfeldet,    hanem  János    Ernő    weimari 

*  Szilágyi  Sándor  id.  müve.  A  svéd  király  válasza  Bethlennek  1626  jul.  24. 


BETHLEN  GÁBOR.  1  63 

herczeget  is  néhány  ezer  dán  katonával  Sziléziába  küldötte 
s  a  szövetségesek  nevében  a  kívánt  pénzsegély  fizetését  is 
elvállalta.  Quadt  jelentette  urának  e  kedvező  eredményt  s 
felszólította,  hogy  július  30-án  induljon  el  Sziléziába,  mert 
az  említett  két  hadvezér  körülbelől  ugvanakkor  érke- 
zik  oda. 

De  még  mielőtt  Quadt  e  jelentését  megkapta  s  csakis 
azon  biztos  reményben,  hogy  törekvéseinek  sikerök  lesz, 
Bethlen  1626  július  5-én  felszólította  sógorát,  a  branden- 
burgi választót  egy  férfias  elhatározásra,  azaz  a  háborúban 
részvételre.  Egyúttal  biztosította,  hogy  ő  maga  augustusban 
megkezdi  a  támadást.'  Ugyanezt  ígérte  a  dán  királynak. 
Ez  elhatározása  annál  nagyobb  figyelmet  érdemel,  mert 
akkor  már  hírét  vette  Mansfeld  vereségének,  de  egyáltalán 
meg  nem  ijedt  tőle,  sőt  inkább  kitartásra  buzdította  a  dán 
királyt  s  a  hadműveletek  megindításában  a  saját  részéről 
beállt  késedelmet  azzal  mentegette,  hogy  a  török  had, 
mely  60.000  emberből  fog  állani,  csak  augustusban  jelen- 
hetik meg  a  harczmezőn. 

Quadt  a  dán  királylyal  elintézvén  dolgait,  folytatta  út- 
ját Hágába  s  ott  a  dán  király  által  tett  ígéretek  beváltását 
szorgalmazta.  Élénken  hangoztatta  a  Habsburgok  zsarnoki 
uralomvágyát  s  a  család  összes  ellenségeinek  egyesülését 
mondotta  szükségesnek.  Szavainak  az  a  sikerök  volt,  hogy 
Németalföld  késznek  nyilatkozott  a  kívánt  pénzsegélyt 
megadni  s  Bethlennel  ideiglenes  szerződést  kötni,  sőt  bizo- 
nyos pénzösszeget  nyomban  utalvánvozott  is,  melv  Beth- 
lennek Nürnbergben  kifizettessék. 

Quadt    erre    Angliába    utazott    s    ott  —    1626    october- 


1  Kopenhágai  állami  levéltár,  Keresztély  levele  Quadnak  1626  jun.  13.  Ugyan- 
ott Keresztély  pfalzi  Frigyesnek  1626  jul.  10.  Szilágyi  Sándor  Tört.  Tár  1881.  Ke- 
resztély Bethlennek' 1626.  jun.  9.  Tört.  Tár  1886.  Bethlen  a  brandenburgi  választó- 
nak 1626  jul.  5. 

2  Szilágyi  Sándor  Tört.  Tár   1881.  Bethlen  levele  Keresztélynek  1626  jul.  6. 

3  Caraffa  Comment    277.    oldal.   —  Khevenhiller  is  említi  nyilatkozatait. 


164 


GINDELY  ANTAL 


ben  —  ismételte  a  kérést,  melyet  Dániához  és  Német- 
alföldhöz intézett.  Károly  az  ügyet  véleményezés  végett 
a  titkos  tanácshoz  utasítá  ugyan,  de  csak  azért,  hogy  zavarát 
leplezze;  egyáltalán  minden  pénz  hiján  volt,  de  nem  akarta 
őszintén  bevallani,  hanem  nyomorúságos  helvzetét  lehetőleg 


I RISTIANVS  rV D.Ü  DANIA^NORWEG [A.  VANDA. 
L 0 RVirGOT HORVMQ^ REX-OVX  áCHLES\TCI,HOLSATI A,, 
STöR>ÍART.€ETt)irHMARSIA,.CO.rN    OLDEKituRrn 
ET    OF.I.MEMHOKST 

44.    IV.    KERESZTÉLV. 

takargatni  igyekezett  Quadt  előtt.*  Hogv  lerázza  nyakáról, 
Károly  Bethlen  részére  Ouadtnak  levelet  akart  átadni,  telve 
ígérettel.  De  Ouadt  nem  tágított,  hanem  azt  követelte, 
hogy  Bethlen  formaszerüen  bevétessék  a  hágai  szövetségbe. 


*  Contarino  a  dogénik.  1626   sépt.    18.  és  25.,  oct.    9.    ÓvÁRvnál. 
way  levele  1626  nov.  4.  Londorp  iii.  937.  oldal. 


RoE :    Con- 


BETHLEN  GABOK. 


l6  = 


E  sürgetésnek  engedve,  Károly  1626  dec.  lo-én  szerződést 
írt  alá,  melyben  befogadta  Bethlent  a  szövetségbe,  12.000 
főnyi  német  sereg  küldését  ígérte,  mely  ígéretet  azonban 
Mansfeld  Sziléziába  vonulásával  egyszersmind  teljesítettnek 
nyilvánította  s  végül  10.000  font  sterling  fizetését  helyezte 
kilátásba. 

E  szerződéssel  Quadt  a  szárazföldre  utazott,  hogy 
Németalfölddel  s  Dániával  aláírassa.*  1627  martius  elején 
találkozott  IV.  Keresztélylyel,  ki  kérelmére  csakugyan 
aláírta  a  szerződést.  A  király  már  néhány  hóval  azelőtt 
Bethlennek  30.000  tallért  küldött,  mely  1626  decemberben 
érkezett  Konstantinápolyba,  honnan  a  pénz  vételét  jelen- 
tették is  a  fejedelemnek,** 

Mindebből  látni  való,  hogy  egy  egész  év  telt  el  Quadt- 
nak  Magyarországból  másodszor  történt  elindulása  óta,  míg 
a  szövetség  ügye  Bethlen  kívánságai  érdekében  elintéz- 
tetett, mig  Németalföld  bizonyos  összeggel  —  mennyivel, 
tiem  ismeretes  — ,  Dánia  pedig  30.000  tallérral  támogatta.  Ez 
1627  elején  fizettetett  ki,  vagyis  olyan  időben,  mikor  nem 
arról  volt  többé  szó,  hogy  a  császár  ellen  támadást  intézzen, 
mert  akkor  már  befejezte  a  megkezdett  támadást  is.  A  há- 
ború folyamán  a  fejedelem  nem  kapott  más  támogatást 
szövetségeseitől,  mint  azon  német  hadakat,  melyek  hozzá 
indíttattak. 

XIV. 

IV.  Keresztély  a  katonai  segély  elindításával  valószí- 
nűleg ép  oly  sokáig  késett  volna,  mint  a  pénz  elküldésével, 
ha    Mansfeld    veresége    Dessaunál    parancsoló    kényszerű- 

-  *  Contarino  a  dogénak  1626  oct.  30.,  nov.  6.  és  20..  dec,  4.  és  11.  QvÁKvnál.  — 
KoE  :  Conway  levele  1626  dec.  16.  —  Coll.  Camerar.  a  müncheni  udvari  könyvtár- 
ban ;  I.  Károly  szerzödésszövetsége  Bethlennel  1626  dec.  10. 

**  RoE   584—5.   és   527.    oldal     Kopenhá^ai    levéltár.    IV.    Keresztély    szerződése 
Bethlennel  1627  mart.  10. 


l66  GINDELY  ANTAL 

seggé  nem  tette  volna  reá  nézve  az  erdélyi  fejedelemmel 
való  szövetkezést.  Mielőtt  Mansfeld  Szilézia  felé  elindult^ 
a  veszteségeket,  melyeket  a  dessaui  csatában  szenvedett, 
Brandenburgban  új  toborzásokkal  igyekezett  pótolni.  Ezzel 
azonban  nem  csekély  bajt  okozott  a  brandenburgi  válasz- 
tónak, ki  területén  eddig  tűrte,  sőt  élelemmel  látta  ugyan 
el  a  dánokat,  de  Waldstein  dessaui  győzelme  után,  többé 
nem  tehette,  ha  azt  nem  akarta,  hogy  a  császári  hadak 
elárasszák  országát.  Hogy  Mansfeldnek  megkönnyítse  a 
területéről  való  kivonulást,  a  saját  katonaságának  egy  részét 
át  akarta  neki  engedni.' 

Ez  előzékenység  daczára  Mansfeld  igen  bajos  helyzet- 
ben volt ;  lovasai  el  akartak  tőle  szakadni  s  Waldstein  * 
már  is  reményleni  kezdte,  hogy  ügyes  közvetítők  útján 
magához  csábítja  őket,  mely  esetben  Mansfeldnek  is  Meck- 
lenburgba  kellett  volna  menekülnie. ^  Végre  azoban  Mans- 
feld legyőzte  a  sokféle  nehézséget,  lassanként  ismét  maga 
köré  gyújté  seregének  romjait,  sőt  új  toborzásokkal  ki  is 
egészítette,  miben  tevékenyen  támogatták  azon  cseh-  és 
morvaországi  kapitányok,  kik  táborába  sereglettek  s  szol- 
gálataikat minden  előzetes  fizetés  nélkül  felajálották.  Meleg 
elismerő  szavakban  értesítette  pfalzi  Frigyest  ez  áldozat- 
készségről s  felhívta,  vegyen  részt  maga  is  a  Sziléziába 
való  előnyomulásban.  De  hogy  ez  kellő  biztonsággal  tör- 
ténhessék, még  további  hadfogadás  volt  szükséges  ;  külö- 
nösen a  dán  csapatokat  kellett  bevárni,  mely  okból  Mans- 
feld egy  ideig  még  brandenburgi  területen  vesztegelt.'^ 

Ez  azonban  a  brandenburgi  választóra  folyton  fokozódó 
veszély lyel  járt.  Hogy  az  országába  való  betöréstől  vissza- 
tartsa  Waldsteint,  a   császári    hadvezért,    üzenetet   küldött 

1  Berlini  állami   levéltár.    A    választó  3  Waldstein    Harrachnak.    1626    maj. 
utasítása      Ribbek      János      Györgynek,        19.  TADRÁnál. 

Mansfeldnél     levő    meghatalmazottjának  4  Müncheni  állami  levéltár.  Mansfeld 

1626  maj.  4.  pfalzi  Frigyesnek  1626  maj.  19. 

2  Waldstein  1.  102.  oldal. 


BETHLEN  GÁBOR. 


167 


hozzá,  ígérve,  hogy  a  császár  ellenségeit  kiparancsolja  terü- 
letéről. Ez  ígéretének  beváltása  azonban  minduntalan  ké- 
sett. Waldstein,  kinek  szemében  rég  szálka  volt  a  választó 
kétértelmű  magatartása,  nem  várta  tehát  be  az  ígéret  telje- 
sítését, hanem  néhány  határszéli  várost  megszállott  s  ki- 
jelentette, hogy  tovább  is  előre  nyomul,  ha  az  ellenséges 
csapatok  három  hét  alatt  teljesen  ki  nem  ürítik  a  branden- 


;»||^f*« 


m-7í*JW  4^-í 


45.    WALDSTEIN    PALOTA    PRÁGÁBAN. 


burgi  területet.  A  választót  is  a  császár  ellenségének  tekin- 
tette, a  kinek  ígéreteire  adni  semmit  sem  lehet.  Igaz,  hogy 
György  Vilmos  nem  volt  a  császár  barátja,  de  ahhoz  sem 
volt  bátorsága,  hogy  érzületének  leplezetlen  kifejezést 
adjon.  Az  özvegy  pfalzi  választó  fejedelemné,  ki  nála  idő- 
zött Berlinben  és  tanácsosai  bocsátották  be  országába,  még 
pedig  az  ő  akarata  ellenére  a  dán  csapatokat.*  Ez  tehát 
nem  az  ő  hibája  volt.   Most  pedig,  midőn  látta,  hogy  nem 


*  Müncheni  állami  levéltár.   Dohna  Hannibál  a  császárnak  1626  május  10. 


l68  GINDELY  ANTAL 

hitegetheti  tovább  hűségével  a  császárt,  mikor  ellenségeit 
támogatja,  ha  csak  Waldstein  súlyos  bosszúját  magára  idézni 
nem  akarja,  kész  volt  eddigi  barátaival  szakítani.  Carpzow 
ezredest  Mansfeldhez  küldte  tehát,  s  országa  haladéktalan 
elhagyására  hívta  fel.'  Ez  azt  felelte,  hogy  addig  el  nem 
indulhat,  míg  a  választótól  pénzt  nem  kap,  hogy  készülő- 
déseit befejezze  s  katonáit  kifizesse. 

Györgv  Vilmos  választó  az  üzenet  vétele  után  másod- 
ízben  felszólította  Mansfeldet  a  távozásra  azon  fenyegetéssel, 
hogy  ellenkező  esetben  erőszakot  lesz  kénytelen  alkalmazni. 
Zavarában  György  XIII.  Lajoshoz  folyamodott,  felkérve 
őt,  parancsolja  meg  Mansfeldnek  a  távozást.  A  levél  át- 
nyújtóját  a  párisi  udvarnál  szívesen  fogadták  ugvan,  de 
azon  válaszszal  küldték  haza,  hogy  ura  kérését  lehetet- 
len teljesíteni,  hisz  XIII.  Lajos  nem  felebbvalója  Mans- 
feldnek.- 

Míg  tehát  a  választó  sehogy  sem  bírta  Mansfeldet  le- 
rázni magáról,  Waldstein  viszont  azzal  fenyegette,  hogy 
még  nagyobb  területet  fog  megszállani,  minthogy  a  három 
heti  határidő  már  úgy  is  letelt.^  E  veszély  elhárítása  végett 
Gvörgy  a  császárnak  már  előbb  levelet  írt  s  ünnepélyesen 
tiltakozott  az  ellen,  mintha  Mansfeld  az  ő  akaratából  tar- 
tózkodnék brandenburgi  területen  s  a  dessaui  csata  után, 
az  ő  beleegyezésével  menekült  volna  oda,  hogy  vereségét 
kiheverje,  erejét  öregbítse. 

Ez  állítások  nem  egészen  feleltek  ugyan  rneg  a  valónak, 
de  annál  tanúságosabb  a  választó  levelének  azon  része, 
mely  azon  rettenetes  szenvedéseket  rajzolja,  melyeket  Mans- 
feld csapatainak  kihágásai  és  kicsapongó  élete  országára 
felidéztek.  György  Vilmos  azért  bocsátkozott  ez  állapotok 


1  Berlini  állami  levéltár.     A    választó  XIII.  Lajosnak  1626  maj.  30.     Ugyanott 
emlékirata  Carpzov  ezredesnek  1626  ma-  a  király  válasza. 

jus  25.  3  Müncheni  állami  levéltár.  A  választó 

2  Berlini  állami  levéltár.     A  választó  IV.  Keresztélynek  1626  jun.  23. 


BETHLEN  GÁBOR. 


169 


részletes  leírásába,  hogy  meggyőzze  a  császárt,  hogy  nem 
önkénytesen  járult  a  saját  országa  ilyen  elpusztításához.  ' 
De  még  mielőtt  e  levél  Bécsbe  érkezett,  Ferdinánd  meg- 
bízta Dohna  Hannibált,  utazzék  Berlinbe,  szilárdítsa  jó 
érzelmeiben  a  választót,  egyszersmind  azonban  követelje 
tőle,  hogy  necsak  Mansfeld  hadait,  hanem  a  dán  katona- 
ságot is  parancsolja  ki  országából.^  Valószínűleg  még  mi- 
előtt Dohna  Berlinbe  ért,  szólította  fel  a  választó  IV.  Ke- 
resztélyt,  hogy  rendelje  haza  seregét.  E  kívánságát  Wald- 
stein  fenyegetéseivel  mentegette  és  ígérte,  hogy  a  dánok 
által  kiürítendő  helyeket  maga  fogja  megszállani,  hogy 
megelőzze  a  császáriakat.  Keresztély  belátta  a  választó 
kívánságainak  jogosultságát  s  valószínűleg  július  elején 
visszavonta  hadait. 

Mansfeld  szintén  indulásra  készült  Szilézia  felé.  Keresz- 
tély király  János  Ernő  szász-weimari  herczeg  vezetése  alatt 
nehánv  ezer  embert  küldött 
táborába  s  így  elég  erősnek 
érezte  magát  az  előnyomulásra. 
Neki  magának  volt  3000  gya- 
log katonája  és  2000  lovasa, 
a  dán  segély  3000  gyalogból  és  500  lovasból  állt.^  A  két 
hadvezér  július  lo-én  Havelbergből  indult  el  s  szerződés- 
ben szabályozta  egymáshoz  való  viszonyát.  Egyik  sem  ren- 
delte magát  a  másiknak  alá  ;  mindketten  arra  kötelezték 
magokat,  hogy  az  erdélyi  fejedelem  elé  vonulnak,  őt  Szi- 
lézia,   Morva-    és  Csehország    megtámadására    buzdítják    s 


46.    MANSFELD    ALÁÍRÁSA. 


1  Bécsi  állami  levéltár.  A  választó  le- 
vele Ferdinándnak  1626  jun.  7.  —  Ber- 
lini állami  levéltár.  A  választó  panaszai 
Mansfeld  ellen. 

2  Bécsi  állami  levéltár  Császári  em- 
lékirat Dohna  Hannibálnak  1626  jun.  8. 

3  A  létszámról  Mitzlaíf  dán  biztos, 
ki  a  sereget  kísérte,  ad  felvilágosítást. 
Fuchs    tábornoknak    —    a   levél    drezdai 


állami  levéltár  -  1626  július  10.  levelet 
ír,  hogy  öt  a  dán  csapatok  szaporítására 
bírja.  Adatai  hitelesek  tehát.  Waldstein, 
ki  a  sziléziába  vonuló  ellenség  szándé- 
káról kémei  útján  bizonyára  jól  volt  ér- 
tesülve, vejéhez  intézett  levelében  —  1624 
jul.  14.  Tadra  id.  m.  —  Mansfeld  sere- 
gét 8000  főre  teszi  s  így  körülbelől  meg- 
erősíti Mitzlaíf  állításait. 


Magyar  Tört.  Eletr.  1889—90. 


lyo  GiNDELY  ANTAL 

ha  nem  hallgat  szavokra,  úgy  a  támadást  magok  egyedül 
is  végre  hajtják,  egyebekben  pedig  IV.  Keresztély  királv 
utasításaihoz  alkalmazkodnak.* 

Mikor  Waldstein  megtudta,  hogy  Mansfeld  elindult 
Szilézia  felé,  a  dolog  kellemetlenül  érinté,  mert  belátta, 
hogy  követni  lesz  kénytelen  ellenfelét.  Már  pedig  inkább 
a  vagyonosabb  Németországban,  mint  az  elpusztult  osztrák 
tartományokban  szerette  volna  a  háborút  folytatni.  A  dol- 
gok új  fordulata  miatt  azonban  csapatai  egy  részét,  33  lovas- 
századot és  600  dragonyost,  Pechmann  ezredes  vezetése 
alatt  Mansfeld  hadainak  közvetlen  üldözésére  rendelte  ki 
s  kilátásba  helyezte,  hogy  a  legrövidebb  időben  maga  is 
követi.  Mihelvt  Tillyvel,  a  liga  hadainak  parancsnokával, 
egyezményre  lépett  s  a  maga  hadából  8000  katonát  az  ö 
vezetése  alá  rendelt,  hogy  a  dán  királylyal  szembe  száll- 
hasson, további  8000  embert  pedig  a  megszállott  vidékeken 
hagyott,  seregének  maradványával,  állítólag  30.000  ember- 
rel, július  közepén  útnak  indult,  lassan  átkelt  az  Elbén  s 
azután  Zerbstben  augustus  8-ig  vesztegelt,  míg  Pechmann 
ezredes  már  július  végén  Sziléziába  érkezett. 

Itt  Pechmann  segítséget  talált  Dohna  ezredes  hadaiban. 
E  közben  Mansfeld  az  Odera  mindkét  partján  —  a  balon 
a  lovasság,  a  jobbon  a  gyalogság  —  haladt  előre.  Serege 
ekkor  már  nagyobb  lehetett,  mint  mikor  Havelbergből 
elindult,  mert  számát  14,  sőt  18.000  főre  becsülték;  út- 
közben talán  még  néhány  ezer  dán  gyaloggal  szaporodott 
vagy  újabb  toborzást  eszközölt  s  így  fokozta  hadai  lét- 
számát. Noha  a  csapatok  élelmezése  a  föld  népére  nehéz 
terhet  rótt,  mégis  mindenütt  szívesen  fogadták  ;  az  orszá- 
gos hadfölkelés  pedig  sokkal  későbbre  hívatott  zászló  alá, 
semhogy  nagyobb  akadályokat  emelhetett  volna  útjába, 
még  ha  a  fölkelők  benső  ragaszkodással  viseltettek  volna  is 

*  Weimári    levéltár.     A    János    Ernő    herczeg    és    Mansfeld    közti    szövetség  ter- 
vezete. 


BETHLEN  GÁBOR.  I7I 

a  császárhoz.  Egyébiránt  Mitzlaíf  dán  biztos  intő  leveleiben 
meg  is  tiltotta  a  fölkelés  összehívását  s  felhívta  az  orszá- 
got, hogy  a  dán  seregnek  adjon  eleséget,  nem  pedig  a 
császárinak.'  A  rendeket  fegyverfogásra  bírni  is  igyekezett 
s  ez  okból  a  lignitzi  és  münsterbergi  herczeggel,  valamint 
Boroszló  városával  alkudozni  kezdett,  de  nem  ért  czélt. 
Boroszló  ellenség  és  jó  barát  előtt  egyaránt  elzárta  kapuit 
s  falait  ágyúval  szerelte  föl.- 

Pechmann  a  kedvezőtlen  fordulat  veszélyét  azzal  igye- 
kezett megelőzni,  hogy  sietve  előre  nyomult,  Ratibort  és 
Oppelnt  hatalmába  kerítette  s  az  ellenséget,  ki  itt-amott 
terhes  sarczoltatásokat  eszközölt,  a  magyar  határ  felé  vonu- 
lásra szorította. 3  Hogy  Waldstein  maga  miért  késett  olv 
sokáig  Zerbstben,  annak  oka  talán  az  lehetett,  hogy  előbb 
értesülést  kívánt  szerezni  aziránt,  minő  sikere  volt  abbeli 
tanácsának,  hogy  a  császár  lengyel  kozákokat  fogadjon 
szolgálatába  s  bizonyosságot  kívánt  arra  nézve  is,  hogy  a 
magyar  lovasok  hozzá  csatlakozzanak.  Minden  áron  meg- 
felelő lovassággal  kívánta  magát  ellátni,  hogy  azon  hibák 
ne  ismétlődhessenek,  melyek  az  1623-ki  hadjáratot  meg- 
hiúsították. Mindezt  nem  épen  Zerbstben  kellett  volna 
ugyan  bevárnia,  mert  a  kozákok  úgy  is  csak  Sziléziában 
csatlakozhattak  hozzá,  de  bizonyára  azért  is  késett,  mert 
gyöngének  érezte  magát,  minthogy  a  Sziléziában  várható 
műveletekhez  nem  30  —  mint  eredetileg  állítá  —  hanem 
csak  20.000  emberrel  rendelkezett,  Pechmann  hadaival 
együtt.  Az  utolsó  pillanatban  még  az  a  kétely  is  gyötörte, 

1  Khevenhiller  x.   1242.  s  köv.  old. 

2  Szászországi  állami  levéltár.  Sagani  jelentés  1626  jul.  27. ;  boroszlói  jelentés 
1626  jul.  24.  és  29.  :  a  szász  választónak  szóló  jelentések  1626  aug.  i.  és  7.  — 
Kopenhágai  levéltár  Keresztély  király  a  liegnitzi,  briegi  és  münsterbergi  herczegek- 
nek  és  Boroszló  városának  1626  jul.  26.  —  Khevenhiller  x.  1240.  oldal. 

3  Szászországi  állami  levéltár.  Pechmann  a  választónak.  1626  aug.  13.  A  sarczol- 
tatásokat főleg  Caraffa  említi  Commentárjaiban.  251.  oldal.  Határozottan  kimondja, 
hogy  némi  jóakarattal  a  császáriakra  támaszkodva  a  sziléziaiak  kiverhették  volna 
Mansfeldet  országukból. 

22* 


172  GINDELY  ANTAI 


egyáltalán  elindúljon-e  oda ;  attól  félt,  hogy  távozása  a 
birodalomban  aratott  sikereket  koczkára  tehetné,  miért  is 
a  Mansfeld  és  Bethlen  részéről  fenvegető  veszélvt  más 
módon  óhajtotta  elhárítani. 

E  közben  történt,  hogy  a  császár  a  legfőbb  hadvezéri 
czímmel  tüntette  ki  s  ezzel  annyira  megörvendeztette,  hogy 
az  udvari  hadi  tanács  elnökét  Colaltot,  kivel  egy  évvel  az- 
előtt összeveszett  s  kit  gróf  Harrachhoz  —  ipjához  — 
intézett  leveleiben  folyton  gvalázott,  tábornagyi  czímmel 
óhajtotta  kitüntetve  látni,  hogy  ekképen  kiengesztelje  régi 
ellenlábasát.* 

Waldstein  végre  1626  augustus  8-án  megindult  Szilézia 
felé.  Hadi  ereje  14.000  gyalog  és  lovas  katonából,  22  nehe- 
zebb ágyúból,  egv-egy  gyalogezrednél  három  kisebb  ágyúból 
s  5000  teherkocsiból  állott.  Fölkérte  ipját,  Harrach  grófot 
gondoskodjék  arról,  hogy  a  lengyel  és  magyar  lovasság 
hozzá  csatlakozzék,  a  sziléziai  népfölkelés  az  ő  vezetése  alá 
helyeztessék  s  hogy  seregét  élelemmel  lássák  el.  Ha  kíván- 
ságait teljesítik  —  írja  —  nem  kételkedik  a  diadalban, 
noha  meg  volt  győződve,  hogy  mikorra  megérkezik,  Mans- 
feld és  Bethlen  hadainak  egyesülése  már  megtörtént.  A  siker 
teljes  kiaknázása  czéljából  azt  tanácsolta  a  császárnak,  igye- 
kezzék titkos  érintkezésbe  helyezkedni  valamelyik  előkelő 
erdélyi  főúrral,  például  Bethlen  hadvezérével.  Kornissal  s 
így  siettesse  a  fejedelem  vereségét,  mire  azután  Bethlent 
könnvü  lesz  a  tróntól  megfosztani.  Közbe-közbe  azonban 
megint  aggodalmak  fogták  el ;  balsikertől  félt  s  azt  ajá- 
lotta  Ferdinándnak,  folytassa  minél  buzgóbban  a  hadfoga- 
dást s  gondoskodjék  a  katonaság  fizetésére  szolgáló  eszkö- 
zökről.  «Hisz  különben  is  alig  tizedrészét  lehet  —  írja  — 


•  Tadra  id.  m.  Waldstein  Harrachnak  1626  jul.  25.,  29.  és  30.,  aug.  2.  és  4 
A  30-ki  levél  jelzi  Waldstein  kedvetlenségét  a  Sziléziába  vonulásra  a  Németország- 
ban fenyegető  veszélyek  miatt ;  azt  mondja,  hogy  még  néhány  napig  várnia  kell, 
mielőtt  határoz. 


BETHLEN  GÁBOR.  I73 

fizetni  s  így  mindent  a  kétségbeesésig  kell  vinni ;  ha  győ- 
zünk, azok  fizetnek,  kik  ma  nem  is  képzelik «.'  Végül  úgy 
találta,  hogy  serege  csak  lo.ooo  harczosból  áll,  miért  is 
elhatározta,  hogy  magához  vonja  ama  csapatokat,  melyek 
ekkor  még  Dél-Németországban  állomásoztak  s  melyeket 
a  császár  a  felső-ausztriai  parasztlázadás  ellen  akart  alkal- 
mazni. 

Ferdinánd  császár,  fővezére  örökös  sürgetéseire,  hogy 
hadat  fogadjon,  azon  biztosítással  felelt,  hogy  nemcsak 
Magyarországban  fogadott  lovasokat,  hanem  a  nemesi  föl- 
kelést is  zászló  alá  szólította,  mely  14 — 15.000  lovast  fog 
rendelkezésére  bocsátani.  Ezenkívül  Bethlent  illetőleg  azzal 
biztatta,  hogy  a  fejedelem  augustus  vége  előtt  nem  lesz 
Kassán  s  így  Mansfeld  csupán  a  maga  erejére  van  utalva.  ^ 
A  Lengyelországban  eszközlendő  hadfogadásról  a  császár 
nem  nvilatkozott. 

Az  aggodalom,  hogy  ellenségével  meg  nem  birkózhatik, 
Waldsteint  arra  ösztönözte,  hogv  az  akkor  Felső-Ausztriá- 
ban állomásozó  ezredeknek  hozzá  való  csatlakozását  sür- 
gesse ;  ezenkívül  8- — 10.000  főre  szabta  azon  kozák  hadat, 
melyre  múlhatatlanul  szüksége  van.  Minthogy  sejtette,  hogy 
Mansfeld  nem  a  Duna  mentén,  hanem  a  hegységen  át  fog 
Magyarországba  nyomulni,  ugyanazon  úton  akarta  őt  kö- 
vetni. Terve  az  volt,  hogy  Kremsieren  át  Nagy-Szombatba 
vonul  s  azután  Sempténél  tábort  üt,  hogy  ott  a  magyar 
nádor  alatt  érkező  segélyhadat  bevárja.  Csakhogy  Felső- 
Ausztriából  a  császár  ki  nem  vonhatta  seregét,  mert  az 
ottani  lázadás  oda  kötötte  azt.  Ellenben  két  más  ezredet  — 
valószínűleg   Alsó-Ausztriából  —  indított  Pozsonyba.' 

Waldsteinnak  Bécsbe  küldött   majdnem    mindegyik  le- 

1  Waldstein  Harrachnak  1626  aug.  5.,  nand  Waldsteinnak  1626  aug.  16  Wald- 
7.,  8.,  9.  és  24.  TADRÁnál.  Szászországi  stein  Harrachnak  ugyanazon  kelettel 
állami  levéltár.  A  friedlandi  herczeg  csa-       TADRÁnál. 

patairól  szóló  kimutatás.  3  Waldstein    Harrachnak     1626    aug. 

2  Cseh   helytartósági    levéltár.    Ferdi-        17.,  18.  és  21.  TAURÁnál. 


174  GINDELY  ANTAL 

vele  új  kívánságot  tartalmazott;  a  többek  közt  loo.ooo 
tallért  kért,  mely  összegre  annál  inkább  szüksége  volt, 
minél  messzebbre  távozott  németországi  segélyforrásaitól. 
Minthogy  nagyon  jól  ismerte  a  bécsiek  lassúságát  s  méltán 
kételkedett  benne,  hogy  a  lengyel  kozákok  felfogadásával 
sietnének,  maga  intézkedett  ez  irányban.^  Csakhogy  ez  az 
önhatalmú  eljárás  azért  is  bosszantotta  a  császárt,  mert  már  ' 
ő  is  megtette  a  hadfogadásra  nézve  a  szükségeseket  s  Lu- 
bomierski  lengyel  főúrnak  eziránt  ismételten  megbízást 
adott.'  Bosszúságát  Harrach  előtt  élénken  ki  is  fejezte.  Ez 
azonban  vejének  eljárását  hivatalbeli  buzgalmával  igye- 
kezett mentegetni. 

De  nem  csupán  ez  az  önkénykedése,  hanem  lassú  elő- 
nyomulása is  elkedvetleníté  a  császárt  Waldstein  irányá- 
ban. Július  19-ke  óta,  a  mely  napon  biztos  kilátásba  he- 
lyezte indulását  Szilézia  felé,  egy  egész  hónap  telt  el.  Végre 
Sziléziába  érkezett  ugyan,  de  időközben  Mansfeld  bő  alkal- 
mat talált  az  országot  megsarczolni,  most  pedig  akadály- 
talanul Magyarországba  húzódhatott,  hogy  a  sarczolást  ott 
is  folytassa.  Waldstein  tétlenségén  bosszankodva  a  császár,  ^ 
Montecuculi  gróf  által  gyorsabb  előnyomulásra  intette.-*  De 
a  helyeti,  hogy  ez  intésnek  eleget  tenne,  azt  követelte, 
hogy  a  Morvaországban  levő  összes  csapatok  sietve  hozzá 
küldessenek  s  a  sokszor  kért  100.000  tallért  végre  meg- 
fizessék. Montecuculi  e  kitérő  válaszszal  sept.  2-án  este 
érkezett  vissza  Bécsbe.  A  császár  e  válaszon  annyira  meg- 
botránkozott, hogy  még  az  esti  órákban  összehívta  a  titkos 
tanácsosokat   s    másnap    reggel    Waldsteinnak    azt   a    hatá- 

1  Bécsi  állami  levéltár.  Padavin  a  do-  történhetett.  Másrészt  Waldstein  már 
génak  1626  aug.  26.  aug.  26-án  írja  Harrachnak,    hogy  Mon- 

2  Kismartoni  levéltár.  Ferdinánd  a  tecuculival  találkozott.  Ez  mindenesetre 
nádornak  1626  aug.  19.  hiteles.     A    találkozás    Strelitzben    vagy 

3  Bécsi  állami  levéltár    1626    sept.    3.  Strehlenben  történhetett.    Ez  utóbbi  vá- 

4  Padavin  azt  jelentette,  hogy  Monté-  rosban  Waldstein  aug.  27-én  volt,  mint 
cuculi  Neiszében  találkozott  Waldstein-  a  nádorhoz  intézett  levele  —  kismartoni 
nal,  mi  alábbi  szerint  aug  28  vagy  29-én  levéltár  —  mutatja. 


BETHLEN  GÁBOR.  175 

rozott  parancsot  küldötte,  hogy  minden  további  késedelem 
nélkül  nyomuljon  az  ellenség  után,  ha  csak  császári  kegyel- 
mét elveszteni  nem  akarja.  Első  ízben  fejezték  ki  Bécsben 
elégedetlenségöket  Waldstein  iránt  ily  nyíltan,  mihez  nagy- 
ban járult  az  a  győzelem  is,  melyet  Tilly  augustus  26-án 
IV.  Keresztély  dán  király  seregén  aratott.  E  siker  híre  új 
bátorságot  öntött  Waldstein  ellenségeibe,  kik  tétlenségét 
a  császár  iránti  engedetlenség  vagy  a  hadvezéri  képesség 
hiánya  színében  tüntették  föl.' 

Harrach  mindazonáltal  buzgón  védte  vejének  eljárását 
és  követeléseit  a  császár  előtt,  sőt  hevében  talán  illetlen 
szavakra  ragadtatta  magát.  Talán  azt  mondotta  :  ha  a  csá- 
szár kénye-kedve  szerint  akar  rendelkezni  a  hadsereggel, 
előbb  elégítse  ki  a  fővezér  követeléseit.-  Ferdinándot  az 
ilyen  szavak  annvira  megharagították,  hogy  megbotránko- 
zásának szenvedélyes  módon  adott  kifejezést  s  azt  hitték, 
hogy  Harrach  is  Waldstein  is  elvesztette  kegyét.  A  császár 
újra  titkos  tanácsosaival  értekezett  s  sept.  7-én  meghagyta 
Waldsteinnak,  hogy  éjjel-nappal  az  ellenség  után  nyomul- 
jon. A  magyar  kanczellár,  ki  e  rendeletről  a  nádornak 
közlést  tett,  ez  alkalommal  leplezetlenül  nvilatkozott  Wald- 
steinról.  Azt  írta  :  « tízszerte  inkább  félek  ez  ember  csele- 
kedeteitől, mint  Mansfeldtől*).^ 

A  szigorú  utasítás,  melyet  Waldsteinnak  adott,  kissé 
lelohasztotta  a  császár  haragját ;  már  másnap  meglehetős 
kegyesen  fogadta  Harrach  grófot  s  így  feledtetni  igyeke- 
zett vele  a  tegnapi  heves  jelenetet.  De  hogy  megküldte-e 
az  annyiszor  kért  100.000  tallért  is  fővezérének,  azt 
meg  nem  állapíthatjuk  ;  valószínű,  hogy  megtette.  Viszont 
Waldstein  még  a  császár   újabb   parancsának    vétele   előtt 

1  Waldstein  i.  iii  — 113.  oldal.  Dúca  fusse  suo,    era    necessario    che  gli 

2  Ezt  jelenti  a  nunczius  Barberinihez       desse  sodisfattione. 

intézett  levelében    1626    sept.    9-én.     Azt  3  Kismartoni   levéltár.    Sennyey    kan- 

írja :  Harrach  a  császárnak   kijelentette,       czellár  a  nádornak  1626  sept.  7. 
che  se  voleva   S.    M.    che   essercito,  del 


176  GINDELY  ANTAL 

Morvaország  felé  indult  s  sept.  5-dikén  Magyar-Bródba 
érkezett.'  Majdnem  három  héttel  azelőtt  Mansfeld  sürgős 
kéréssel  fordult  Bethlenhez  segélyért,  külömben  képtelen 
a  császári  csapatoknak  ellenállani.  Minthogy  azonban  Beth- 
len e  kérést  idejében  nem  teljesíthette,  a  háború  most 
következő  szakasza  magyar,  nem  pedig  mint  remélte  morva 
vagy  cseh  földön  játszódott  le.^ 


XV. 


Mikor  Bethlen  Gábor  megtudta  Mansfeld  jelentéseiből, 
hogy  seregét  megindította  Szilézia  felé,  belátta,  hogy  nincs 
vesztegetni  való  ideje  s  különösen  nem  szabad  tovább 
az  ígért  pénzsegélyre  várakoznia,  hanem  meg  kell  kez- 
denie a  harczot,  ha  Magyarországot  egyáltalán  hatalmába 
akarja  ejteni.  Augustus  végén  —  tehát  sokkal  későbben, 
semhogy  szövetségesével  Sziléziában  egyesülhetett  volna,  — 
hadai  élén  Erdélyből  elindult  Kassára  s  remélte,  hogy  út- 
közben török  segélycsapatok  csatlakoznak  hozzá.  Erkölcsi 
kötelességének  tekinté,  nem  hirtelen  rajta  ütni  Ferdinándra, 
hanem  bizonyos  intézkedésekkel  jó  eleve  figyelmeztetni  őt 
ellenséges  szándékaira.  Tudtára  adta  a  császárnak  Mansfeld 
dessaui  veresége  után,  hogy  ha  Waldstein  csapatai  a  bran- 
denburgi őrgrófsági  területet  megszállják,  rögtön  meg- 
üzeni a  háborút.^  Dietrichstein  bíbornoknak  viszont  levelet 
írt,  melyben  szövetséget  ajálott  Ferdinándnak  az  esetre, 
ha  ez  visszaadja  neki  Oppeln   és    Ratibor   herczegségeket, 


1  Waldstein  Harrachnak  1626  sept.  5.  és  12.  Az  egyikben  Waldstein  azt  irja, 
hogy  eleséget  és  pénzt  helyeztek  neki  kilátásba.  A  másikban  köszöni  a  küldött 
pénzt  s  minthogy  e  naptól  fogva  nem  kéri  a  100.000  tallért  valószínű,  hogy 
megkapta. 

2  Kismartoni  levéltár.  Mansfeld  Bethlennek  1626  aug.  14. 

3  Padavin  levele  1626  május  6.  és  13.  ÓvÁRvnál. 


BETHLEN  GÁBOK.  I77 

Jágerndorfot  pedig  hozománykép  átengedi  arájának,  Katalin 
herczegnőnek.*  De  mikor  e  levelét  elküldé,  már  buzga- 
lommal készült  a  támadásra,  melyet  azzal  vezetett  be,  hogy 
hadaihoz  kiáltványt  intézett  s  benne  Ferdinándot  tüntette 
föl  a  közbéke  egyedüli  megbontójának.  Azzal  vádolta  gróf 
Esterházy  Miklós  nádort,  hogy  semmi  áron  sem  akarta 
tűrni  a  nikolsburgi  és  bécsi  békekötések  fölvételét  a  török- 
kel kötött  békeszerződésbe,  hogy  a  tárgyalások  alkalmával 
bosszút  esküdött  s  gyilkosokat  is  bérelt  föl  ellene  ;  hogy 
udvari  inasának  lo.ooo  tallért  ajállott,  ha  őt  —  a  feje- 
delmet —  megöli,  A  saját  védelmére  —  monda  —  s  a 
magyar  nemzet  szabadságainak  fentartására  fegyvert  fog 
tehát ;  az  alkalom  kedvező,  a  törökök  készek  hozzá  csat- 
lakozni, a  dán  király  pedig  Mansfeldet  haddal  küldötte 
segélyére.** 

Ugyanez  időtájt  —  1626  aug.  21-én  —  Bethlen  valami 
manifestumfélét  intézett  Ferdinándhoz.  Elpanaszolta,  minő 
méltatlanul  bántak  követeivel  a  török  béketárgyalások  fo- 
lyamán s  a  nádort  azzal  vádolta,  hogy  a  császár  és  közte 
kötött  béke  érvényét  tagadta,  annak  föltétleit  megsértette 
s  ellene  még  Konstantinápolyban  is  áskálódott.  A  magyar 
kamara  a  véghelyek  fentartására  kikötött  50.000  forint  ki- 
fizetését azzal  tagadta  meg,  hogy  Ferdinánd  csak  nem  adhat 
pénzt  a  fejedelemnek,  hogy  hadat  fogadjon  az  ellene  való 
küzdelemre.  Mint  egykor  Thurzótól,  most  Esterházytól 
kívánt  teljes  elégtételt  s  nyilatkozatát  azon  biztosítással 
végezte,  hogy  isten  után  főleg  a  töröknek  tartozik  hálával 
Erdély  szabadságáért,  miért  is  a  szultán  és  a  császár  közt 

*  Bethlen    ez    ajálatát    illetőleg    csak  lenczei    kövat    ez    úttal  is  hiteles  forrás- 

Padavinra    vagyunk     utalva     (OvÁRvnál  ból  merített. 

409.  oldal).  Bethlennek    Dietrichsteinhoz  **  Gyulafehérvári    káptalani     levéltár, 

intézett  levelét  nem    ismerjük.    De    azon  Instructio    pro    Casparo   Csuti   ad    mili- 

körülmény,  hogy    Padavinnak  a  magyar  tes  sub  capitaneatu  Petri  Kovácsi,  Joan- 

ügyekre  vonatkozó  összes  adatait  az  egy-  nis    Puskás,    Andreas    Forgach,    Andreas 

korú  hivatalos   iratok    megerősítik,    nem  Gombos  et  Andreáé  Kovácsi  expedita. 
enged    kétséget    arra    nézve,    hogy  a  ve- 
Magyar  Tört.  Életr.  1889—90.  23 


IjS  GINDELV  ANTAL 

jövőre  fölmerülő  bármilyen  béketárgyalásban  török  részre 
áll  s  csak  vele  közösen  alkudozik.' 

E  levélre,  mely  azonos  volt  a  hadüzenettel,  Ferdinánd 
felelt.  Visszautasította  a  fejedelem  vádjait  s  az  50.000  forint 
ki  nem  fizetését  pénzügyi  bajaival  mentegette.-  Ezzel  a 
tárgyalások  megszakadtak. 

A  fejedelem  még  meg  sem  kapta  Mansfeld  segélykérő 
levelét,  mikor  egészen  önszántából  néhány  ezer  lovast 
hozzá  indított,  azután  pedig  maga  is  többi  hadával  meg- 
indult Gyula-Fehérvárról.^  A  hatalmában  levő  hét  magvar 
vármegye  készségesen  támogatta.  De  lelkesedéssel  csatla- 
koztak hozzá  a  többi  városok  és  vármegyék  is,  a  hol  csak 
megjelent  s  szívesen  ellátták  katonával  és  eleséggel. ^  Er- 
délyből való  elindulását  Bethlen  augustus  25-én,  tehát 
akkor,  mikor  Waldstein  már  Neisse  városához  közeledett 
s  Mansfeld  a  megsemmisülés  veszélyében  forgott,  ha  Ma- 
gyarországba nem  menekülhet,  jelentette  a  w^eimari  ber- 
ezegnek. Ekkor  Mansfeld  nem  volt  többé  azon  helyzetben, 
hogy  ama  csapatait,  melyekkel  néhány  sziléziai  várost  meg- 
szállott, magához  vonja,  hanem  gyöngített  erővel  kénysze- 
rült tovább  haladni. +  Pechmann*  ezredes  nvomon  követte 
s  minthogy  a  szoros  utak,  melyek  Magyarországba  vezettek, 
el   voltak    rekesztve,    a    menekülés    lehetetlennek    látszott. 

Mansfeld  mégis  megszabadult.  Ezt  a  dúsgazdag  Illésházy 
Gáspárnak,    Trencsén    urának   köszönhette,    ki    Bethlennel   ■ 
egyetértésben  állott,    a  fatorlaszokat  eltávolíttatta,  a  felsza- 
kított utakat  járható  állapotba  hozta,  hidat  veretett  a  Vágón 
s  ilyképen   a    menekülő    seregnek   lehetővé   tette,    hogv    a 


1  Szilágyi  Sándor.  Tört,  Tár  1886.  Bethlen  Ferdinándnak  1626  aug.  21. 

2  Budapesti  egyetemi  könyvtár.    Ferdinánd  Bethlennek  1626  sept.   i. 

3  Weimari    állami     levéltár.     Bethlen     weimari     János     Ernő     herczegnek     1626 
aug.  25. 

4  Szilágyi     Sándor:     Tört.    Tár    1886.    A    követek    nyilatkozata    1626     sept.    8. 
Bethlen  levele  sept.  17. 

5  Padavin  a  dogénak.  1626    sept.    2.  OvÁRYnál. 


BETHLEN  GÁBOR.  I79 

Jablonka-szoros  és  Magyar-Bród  közt  Trencsénbe  jusson 
s  onnan  tovább  nyomuljon  Nyitra  felé/  miután  a  Vág  híd- 
ját elégette.  Mikor  Waldstein  minderről  értesült,  jelentette 
a  nádornak,  hogy  Mansfeldet  nem  követi  s  előrelátható 
egyesülését  Bethlennel  nem  gátolja,  hanem  Semptére  vagy 
Galgóczra  fog  vonulni.  Felhívta  tehát  Esterházyt,  csatla- 
kozzék hadával  hozzá  s  telve  bizalommal  írta:  «Hadd  jöjjön 
Mansfeld,  Weimar,  Bethlen  meg  a  török,  egy  cseppet  sem 
rettegek  tőlök,  elverem  őket  oly  bizonyosan,  mint  Mans- 
felddel  a  tavaszon  tettem ». 

Csakugyan  Galgócznak  indult,  hová  sept.  9-én  érkezett 
s  i8-áig  ott  maradt.^  De  mivel  seregének  élelmezése  Magyar- 
országon a  lehető  legnagyobb  nehézségekbe  ütközött  s  meg- 
tudta, hogy  a  törökök  is  Bethlenhez  csatlakoztak,  elbizako- 
dottságának egyszerre  vége  szakadt.  Ismételte  a  császárnál 
régi  kérését,  hogy  a  Felső-Ausztriában  a  parasztok  ellen 
harczoló  csapatok  egy  részét,  valamint  a  lengyeleket  hozzá 
küldjék,  mert  a  magyar  sereg,  mely  a  nádor  vezetése  alatt 
érkezett  táborába,  nem  mint  várták  14.000,  hanem  csak 
valami  2000  emberből  állt,  még  pedig  fogadott  katonából, 
míg  a  nemesi  fölkelésből  egy  ember  sem  jelentkezett. 
A  császár  kész  volt  Waldstein  kívánságát  teljesíteni,  de  a 
lengyeleket  mégis  inkább  arra  akarta  használni,  hogy,  mint 
Waldstein  előbb  maga  tanácsolta,  a  Kárpátokon  át  betö- 
rést intézzenek  Bethlen  területére.^  Csakhogy  a  császári 
fővezér  most  megváltoztatta  nézetét ;  nem  is  akart  többé 
az  erdélyi  fejedelemmel  hadakozni,  hanem  azt  ajálotta 
Ferdinándnak,  lépjen  alkudozásba  Bethlennel  s  szövetkez- 
zék vele  a  török  ellen. 


1  Müncheni    állami    levéltár.    Leuker   levele    Miksának    1626   sept.    g.    —  Carafta 
Comm.  255. 

2  Kismartoni  levéltár.  Waldstein  a  nádornak  sept.    6.,    13.    és    16.    —  Waldstein- 
nak  Galgóczról  keltezett  levele  Harrachhoz  sept.  9 — 18  közt.  TADRÁnál. 

;     3  Waldstein  Harrachnak    sept.  4.,  12.  és  18.  TADRÁnál. 
4  Kismartoni  Ívtár.  Ferdinánd  VValdsteinnak  1626  sept.  18. 

23* 


I  8o  GINDELY  ANTAL 

Az  akkor  teljesen  kivihetetlen  eszme  legföllebb  annak 
bizonyítékául  szolgálhat,  minő  zavarban  volt  Waldstein  s 
hogy  kereste  a  módokat,  hogy  Magvarországból  megint 
kijusson.  E  közben  neszét  vette,  hogy  Mansfeld  ismét 
Trencsénnek  fordult  s  valószínűleg  Sziléziába  igyekszik 
vissza.  Már-már  követni  akarta,  de  a  Bécsből  gyakorolt 
nyomás  következtében  ki  nem  vihette  szándékát.  A  császár 
ugyanis  napról-napra  inkább  elkeseredett  iránta,  mert  min- 
den ígérete  daczára  sem  mért  döntő  csapást  ellenségeire. 
Hogy  erélyesebb  eljárásra  buzdítsa,  leküldte  hozzá  Trautt- 
mannsdorf  grófot  és  Questenberg  bárót,  úgy  látszik  azon 
szigorú  parancscsal,  ne  halassza  tovább  a  támadást.  A  csá- 
szár küldötteinek  találkozása  Waldsteinnal  a  nádor  és 
Pázmány  esztergomi  érsek  jelenlétében  Nagy-Szombatban  | 
történt  s  heves  összeszólalkozásra  vezetett.  A  fővezér  a 
hadmüveletek  lassúságát  a  pénzhiánynval  s  csapatai  rossz 
indulatával  mentegette.  Ellenben  a  küldöttek  ez  okokat 
nem  találták  alaposaknak  s  gyors  előnyomulást  ajálottak 
nem  csupán  Mansfeld,  hanem  Bethlen  és  a  törökök  ellen 
is,  kik  Nógrád  várát  kezdték  vívni.  A  követek  nézete  az 
volt,  hogy  mindenek  előtt  Nógrád  várát  kell  az  ostrom 
alól  fölmenteni.  Waldstein  végre  engedett  s  egyelőre  Érsek- 
Újvárba  vonult,  hová  1626  september  25-én  érkezett* 
seregével. 

Trauttmansdoríf  —  s  talán  Questenberg  is  —  Bécsbe 
visszatérve,  a  császárnak  igen  kedvezőtlen  jelentést  tett 
Waldsteinról.  Elmondotta,  hogy  a  császári  parancstól  meg- 
tagadta az  engedelmességet,  hogy  nem  hallgat  senki  taná- 
csára, mindenkit  lenéz  s  hogy  ha  Ferdinánd  nagyobb 
bajoknak  elejét  akarja  venni,  el  kell  Waldsteint  a  főpa- 
rancsnokságból mozdítania.** 

*  Ginüely:     Waldstein    i.    119 — 21.;  **  Barberini  könyvtár   Rómában.  Ca- 

Padavin    a   dogénak    1626    sept.   18.,  20.,        raffa  levele    Barberininek    1626   sept.  23. 
22.  ÓvÁRYnál. 


I 


BETHLEN  GÁBOR.  l8l 

Mint  a  pápai  nuncius  állítja,  a  császár  meg  volt  győ- 
ződve e  tanács  helyességéről.  De  a  mint  a  dolgok  akkor 
Magyarországon  álltak,  tartózkodnia  kellett  minden  kocz- 
káztató  lépéstől  s  megelégedett  Waldstein  azon  nyilatko- 
zatával, hogy  Ersek-Ujvár  felé  fog  indulni.  Minthogy  a 
magyarok  nagyon  is  leplezetlenül  fejezték  ki  bizalmatlan- 
ságukat a  főhadvezér  képességei  iránt  s  nyugtalankodtak 
a  háború  kimenetele  fölött,  Ferdinánd  a  nádorhoz  levelet 
intézett,  melyben  ez  aggodalmakat  el  igyekezett  oszlatni. 
Waldstein,  írta,  akként  tette  rendelkezéseit,  hogy  akármit 
csináljon  Mansfeld,  Bethlen  vagy  a  török:  Nógrád  fölmen- 
tessék s  Mansfeld  visszavonulási  útja  Sziléziába  elvágassék. 
Ezenfelül  jelentékeny  csapaterősbítés  van  érkezőben  ;  Fe- 
rencz  Albert  lüneburgi  herczeg  ezrede  már  a  magyar  hatá- 
ron áll  s  néhány  nap  múlva  4000  kozák  érkezik  meg.  Ha 
Mansfeld  s  a  törökök,  mint  biztosan  remélhetni,  megve- 
retnek, Bethlennek  sem  lesz  mersze  előre  nyomulni  s  ha 
mégis  megcselekedne,  Waldstein  majd  elbánik  vele.' 

Az  eydélyi  fejedelem  september  25-én  Fülekre,  Felső- 
Magyarország  e  fontos  véghelyére  érkezett.  Ott  érte  Mans- 
feld levele,  ki  Magyarországba  jövetele  óta  eleség  hiányá- 
ban a  legnagyobb  nehézségekkel  küzdött.  Azt  ajálotta  tehát, 
hogy  a  harcztért  helyezzék  vissza  Sziléziába.-  Néhány  ezer 
lovast  kért  Bethlentől,  kiknek  segélyével  a  Sziléziában 
hátrahagyott  helyőrségeket  akarta  megmenteni,  mire  azután 
hadait  kiegészítve,  Csehországba  ronthatna.  Be  sem  várva 
a  fejedelem  válaszát,  a  határszélre  nyomult  s  sept.  26-án 
Magyar-Bródban,^  tehát  már  morva  földön  ütötte  fel  fő- 
hadi  szállását.  Bethlen  még  a  jelzett  levél  vétele  előtt  tudo- 

1  Kismartoni    levéltár.    Ferdinánd    a  Mansfeld    levele    Bethlennek    1626    sept 
nádornak  1626  sept.  25.  26.  A  levél  Német-Bródból  van  keltezve. 

2  Weimari    állami    levéltár.  Mansfeld  Ez    alatt    azonban     csak     Magyar- Bród 
■emlékirata  Scultetus   számára,    ki  Beth-  érthető,    mert    a    másik    Csehországban 

lenhez  küldetett.  fekszik. 

3  Gyulafehérvári     káptalani     levéltár 


l82  GINDELY  ANTAL 

mással  bírhatott  Mansfeld  sanyarú  helyzetéről  s  talán  pilla- 
natnyilag a  saját  sikerében  sem  bízott,  mert  sept.  25.  táján 
levélben  béketárgyalásokat  ajálott  a  császárnak.  Ferdinánd 
felelt  s  először  is  szemrehányást  tett  a  fejedelemnek,  a  há- 
ború egyedüli  okának  nevezve  őt ;  megjegyzé  továbbá,  hogy 
tájékozva  volt  mindazon  ellenséges  lépésről,  melvet  Beth- 
len Németországban  és  a  portánál  tett.  De  azért  még  sem. 
indított  ellene  támadást,  sőt  épen  kegyelmével  és  kitünte- 
tésekkel árasztotta  el.  Ez  idő  szerint  ő  is,  Mansfeld  és  a 
török  is  támadást  intéztek  ellene ;  e  tettét  bizonyára  meg- 
bünteti a  mindenható.  Mindazonáltal  kész  béketárgyalásokat 
kezdeni,  de  csupán  oly  föltétellel,  ha  a  fejedelem  a  királyi 
területet  kiüríti  és  kijelenti,  hogy  Mansfeld  betörésének 
Magyarországba  nem  volt  okozója  s  ehhez  képest  a  segít- 
ségére küldött  lovasságot  haza  rendeli.* 

Bethlen  azonban  komolyan  legföllebb  akkor  bocsátko- 
zott volna  alkudozásokba,  ha  egyesülése  Mansfelddel  kivi- 
hetetlennek bizonyult  volna.  Körülbelől  ez  időben  felszó- 
lította Mansfeldet  és  a  weimari  herczeget,  ne  húzódjanak 
vissza  Morvaországba,  hanem  vonják  magukhoz  a  Sziléziá- 
ban hagyott  őrségeket  s  a  Jablonka-szoroson  jöjjenek 
Magyarországba.  Kilátásba  helyezte  lUésházv  támogatását 
s  kapitányát,  Horváthot,  3000  lovassal  eléjök  küldötte. 
Minél  inkább  közeledett  maga  is  az  ellenséghez,  annál 
sürgetőbben  kérte  a  két  német  vezért,  siettessék  menetöket 
s  minthogy  nem  tudta,  miiven  távolságra  vonultak  vissza, 
october  i-jére  várta  megjöttüket.**  Ez  a  reménv  nem  tel- 
jesült.   Ellenben    a  törökök  csakugyan  hozzá  csatlakoztak. 

Murteza  basa,  mihelyt  a  budai  basaságra  kineveztetett,, 
sereget  gyűjtött  volt  s  Budáról  Váczra   nyomult    azon  re- 


*  Szilágyi  Sándor:   Tört.   Tár  1886.  len    két    kelet    nélküli    levele    a    weimari 

Ferdinánd  Bethlennek  1626  oct.  2.  herczeghez    és    Mansfeldhez    a    weimari 

**  Bethlen  a  weimari  herczegnek  1626  levéltárban. 
sept.  25.  Katona  xii.  228.  oldal.  —  Beth- 


BETHLEN  GÁBOR.  183 

menyben,  hogy  ott  személyesen  találkozhatik  a  fejedelem- 
mel s  vele  a  további  eljárást  megállapíthatja.'  A  találkozás 
nem  történt  ugyan  meg,  de  mindketten  bátran  előre  nyo- 
multak s  egy  pillanatig  sem  tartóztatták  fel  magokat  a 
kételyektől  és  aggodalmaktól,  melyek  a  Konstantinápolv- 
ban  levő  keresztény  követeket  gvötörték,  kik  a  háborút 
kizárólag  védelmi  háborúnak  óhajtották.  Míg  Bethlen  Fü- 
lekről Barsnak  nyomult,  Murteza  18.000  ember  élén  Nógrád 
várát  támadta  meg  azon  biztos  reményben,  hogy  falai  nem 
soká  állhatnak  ellent  ágyúinak.  De  csakhamar  abban  kellett 
hagynia  a  vívást,  mert  hírét  vette,  hogy  Waldstein  köze- 
ledik, minek  következtében  egyesülni  igyekezett  Bethlen- 
nel, ki  már  közelében  állott. 

Mikor  Konstantinápolyban  Murteza  önhatalmú  eljárá- 
sáról értesültek,  a  basák  egy  része  visszahívását  ajálotta. 
De  szavok  nem  talált  figyelemre  s  Murteza  egyenesen 
megbízatott,  tartsa  fenn  összeköttetéseit  Bethlennel,  az  ő 
beleegyezése  nélkül  vissza  ne  vonuljon  s  királyi  területen 
foglaljon  téli  szállást.^  Noha  tehát  a  törökök  egyesülése 
az  erdélyiekkel  küszöbön  állott,  Bethlen  még  sem  egészen 
bízott  a  hadi  szerencsében,  mert  a  kósza  hír  Waldstein 
seregét  sokkal  nagyobbnak  mondotta,  mint  minő  tényleg 
volt  s  mert  tökéletesebb  fölszerelése  a  császári  seregnek 
csakugyan  fölényt  biztosított.  Ez  okból  ismét  közeledni 
igyekezett  Ferdinándhoz  s  békét  ajálott  neki.  A  császár 
nem  volt  olyan  kedvező  helyzetben,  hogy  ez  ajálatot  kere- 
ken visszautasítsa.  Azt  kívánta,  hogy  ürítse  ki  a  királyi 
területet,  mielőbb  kezét  békére  nyújtja.^ 

E  válasz  azonban  még  el  sem  jutott  Bethlenhez,  mikor 
Waldstein  sept.  27-én  megindult  Ersek-Ujvárról  s  a  helyett, 
hogy  Nógrád  felé  menjen,  mely  az  ostrom  alól  már  úgvis 


1  RoE  id.  m.  563.  3  Ferdinánd    levele    Bethlennek     1626 

2  Giustinian  1626   nov.    2.    ÓvÁRvnál.        oct.  2.  PRAVnál. 
RoE  lord  Conwaynak  1626  nov.   i. 


1  84  GINDELY  ANTAL 

felszabadult,  Bars  felé  nyomult,  a  fejedelem  ellen.'  Sept^ 
28-án  serege  egész  egy  mérföldnyire  közeledett  Bethlen- 
hez, kinek  helyzete  válságos  volt,  mert  a  törökök  még  nem 
érkeztek  táborába  s  azt  sem  tudta,  számíthat-e  Mansfeldre. 
Losonczra  akart  tehát  vissza  húzódni  s  értesítette  Mans- 
feldet,  kit  gyors  előnyomúlásra  intett  ;^  elfoglalt  hadállá- 
sából azonban  sept.  30-ig  ki  nem  mozdult,  mert  ott  akarta 
a  törököket  bevárni.  Ezek  a  nevezett  napon  csakugyan 
megjöttek  s  még  az  nap  heves  ütközet  folyt  a  császári 
sereggel,  mely  lassanként  teljes  hadi  rendben  kifejlődött. 
De  mivel  időközben  beesteledett  s  a  két  hadsereg  még 
mindig  félórányira  állt  egymástól,  a  csatát  más  napra  kellett 
halasztani. 3  Bethlen  azonban  nem  tartotta  czélszerúnek 
döntő  harczot  elfogadni  s  még  azon  éjjel  visszavonult,  olyan 
ügyesen  leplezve  távozását,  hogy  az  ellenség  azt  hitte,  hogy 
tartani  akarja  hadállásait. 

Az  elfogott  német  katonáktól  a  fejedelem  értesült 
Waldstein  seregének  létszámáról  és  hadi  készültségéről. 
Újra  fölvetette  tehát  az  eszmét,  nem  jobb  lenne-e  a  há- 
borút abban  hagyni  s  megkötni  a  békét.  Még  mielőtt  a 
visszavonulást  megkezdé,  a  nádorhoz  és  Waldsteinhoz  külön 
megbizottakat  küldött,  hogy  huszonnégy  órai  fegyverszü- 
netet eszközöljenek  ki.  A  nádor  csak  úgy  akarta  megadni, 

I  Bethlen  ez  ügyben    a   következőket  2  Weimari    állami    levéltár.     Bethlen 

írja  (KATOXÁnál  és    a   weimari    levéltár-  Mansfeldnek   és   a    weimari    herczegnek 

ban)    1626    sept.    28. :     Hostis    percepta  1626  sept.  28.  Ugyanott  Bethlen  két  ke- 

exercituum    disjunctione    ultimam     sibo  let  nélküli  levele.  —   Bethlen    Mansfeld- 

resolutionem    attentavit,    ulterius     enim  nek  sept.    29-én.    Szintén    két   kelet    nél- 

obviam    nobis    progressus   inipedimentis  kuli  levéllel,  ugyané  napról, 
omnibus  tormentisque  majoribus  in  Nova  3  Hogy    az    nap    döntő    harczra  nem 

arcé  archiepiscopali    relictis    cum    expe-  került  a  dolog,    Waldstein    maga  jelenti 

ditis    copiis    peditatu    in    equos    recepto  a  császárnak.  (Oct.  i-én  TADRÁnál.)  Azt 

hestema    die    tantum    itineris    fecit,    ut  mondja,  hogy  meg  akart    ütközni,  de  az 

quinque  magna  milliria  Hungarica  emen-  nap  már  lehetetlen  volt.    Bethlen  az  üt- 

tes    oppidum   Bars    ultra    Levam    medio  kőzetről  Mansfeldhez  oct.    i-én  írt  leve- 

mílliari  ad  ripas  Grani  fluvii  consederit,  lében  szól.  Weimari  levéltár.  Padavin  is^ 

eo  animo,  ut  hodierna    die  a  castris  no-  említi  a  harczot  october  7-iki    levelében, 

stris    duobus    milliaribus    antum    castra  OvÁRvnál. 
sua  locaret. 


BETHLEN  GÁBOR.  iS^ 

ha  Bethlen  a  császáriakkal  szövetkezik  a  török  ellen.  Ezt 
azonban  a  fejedelem  visszautasította  s  másodszor,  talán 
harmadszor  is  futárt  küldött  a  császári  táborba.  Waldstein 
a  saját  csapatainak  kimerült  állapotára  való  tekintetből 
végre  oly  föltétellel  adta  meg  a  kért  fegyvernyugvást, 
ha  Bethlen  elválik  a  töröktől,  ha  Erdélybe  húzódik  vissza 
s  ha  Horváthot  visszarendeli  Mansfeldtől  és  ez  utóbbit 
saját  sorsára  bízza,* 

Másnap  reggel  a  császári  hadvezér  az  ezredparancsno- 
kokat hadi  tanácsra  hívta  meg,  mely  egyhangúlag  azt  hatá- 
rozta, hogy  a  sereg  Ersek-Ujvárra  vonuljon  vissza  s  ezt 
a  határozatot  azzal  okolta  meg,  hogy  Nógrád  föl  van 
mentve,  az  ellenség  « csúfosan  megszökött",  titokban  éjnek 
idején  elosont  s  hogy  immár  beállott  a  rossz  időjárás. 
A  nádor,  ki  a  tanácsban  szintén  részt  vett,  azt  ajálotta, 
hogy  a  török  által  megszállott  néhány  helyet  kellene  vissza- 
hódítani s  itt  főleg  Esztergomot  és  Váczot  tartotta  szem 
előtt.  De  indítványát  nem  fogadták  el.**  A  császári  parancs- 


*  Raudniczi  levéltár.  Waldstein  Ádám  hadjáratban  s  ez  alól  Caraffa  nunczius 
Lobkovitz  berezegnek  1626.  oct.  6.  —  sem  tesz  kivételt.  Később  azonban  a 
ÓvÁRY  422.  —  Katon,^  XII.  251.  —  Khe-  nunczius  utólag  írt  és  kiadott  Commen- 
venhiller  x.  1283.  tarjaiban  Waldstein  pártját  fogja  s  si- 
'*  Egyedül  Padavin  —  1626  oct.  14-ki  kertelenségét  a  magyarok  hűtlenségének 
levele  ÓvÁRvnál  —  tesz  említést  a  ná-  s  az  eleséghiánynak  rója  fel.  Caraffa 
dor  részvételéről  a  hadi  tanácsban.  El-  vádjait  a  magyarok  ellen  Esterházy  ná- 
mondja,  hogy  Waldstein  azon  esetre,  ha  dor  és  Sennyey  kanczellár  az  időbeli  le- 
öt  napi  eleséggel  ellátják,  kész  volt  foly-  velei  határozottan  alaptalannak  tüntetik 
tatni  a  harczot  a  török  ellen.  Mivel  azon-  föl.  Egyébiránt  Caraffa  második  nagy 
ban  ezt  a  kívánságot  teljesíteni  nem  le-  müvében  (Kelatione  dello  stato  deli'  im- 
hetett,  a  hadi  tanács  elhatározta  a  vissza-  perio  stb.  Kiadta  Müller)  már  kizáró- 
vonulást.  Waldstein  a  császárhoz  inté-  lag  Waldsteint  teszi  felelőssé  a  hadjárat 
zett  jelentésben  —  oct.  i.,  a  Harrach-  balsikeréért.  Az  ellenmondás  abban  leli 
nak  szólú  levél  melléklete  TADRÁnál  —  magyarázatát,  hogy  Caraftá  Commentár- 
nem  említi  a  nádor  által  kifejezett  ki-  jait  még  1630-ban  kinyomatta,  tehát  oly 
vánságot,  hanem  az  ezredparancsnokok  erőben,  mikor  Waldstein  hatalmas  em- 
szavazatával  s  az  eleséghiánynyal  índo-  ber  volt  s  így  az  író  nem  akarta  öt  bán- 
kolja  a  visszavonulást.  Meg  kell  említe-  tani.  Ellenben  a  Relatione  nem  a  nyil- 
nem,  nogy  mindazon  levelek  és  iratok,  vánosságnak  volt  szánva  s  sokáig  kéz- 
melyekhez csak  hozzáférhettem,  Wald-  iratban  is  maradt.  Itt  tehát  Caraffa  tar- 
stein  saját  levelei  kivételével  kárhoztat-  tózkodás  nélkül  fejezhette  ki  nézeteit, 
ják    a   császári    fővezér    magavi-seletét    a 

Magyar  Tört.  Életr.  1889—90.  24 


I  S6  GINDELV  ANTAL 

nokok  egyikének  sem  volt  tehát  kedve  folvtatni  Bethlen 
ellen  a  háborút  s  Waldstein  is  osztozott  ez  érzésben.  Biz- 
tatásai, hogy  tönkre  veri  a  törököt  és  Bethlent,  ekképen 
beváltatlan  ígéretek  maradtak. 


XVI. 


Bethlen  a  fegyvernvugvás  létrejötte  előtt  tett  ígéretei 
egyikét  sem  teljesítette.  Nem  vált  el  a  töröktől,  nem  is 
hagyta  cserben  Mansfeldet,  hanem  felszólította,  siessen 
Losoncz  felé,  hogy  ott  vele  egyesüljön.  Az  udvar  egv  ideig 
örömárban  úszott  a  kivívott  siker  miatt  s  azzal  áltatta 
magát,  hog\^  Bethlent  teljesen  elcsüggesztette  az  a  gyámol- 
talan magaviselet,  melyet  csapatai  az  ütközetben  tanúsítot- 
tak, hogy  tehát  a  küzdelmet  nem  is  folytathatja  tovább.* 
Az  örömöt  azonban  hamar  megkeseríté  az  a  hír,  hogy 
Waldstein  nem  üldözte  az  ellenséget,  hanem  a  hadi  tanács 
határozatához  képest,  maga  is  megkezdte  a  visszavonulást. 
Ezt  a  fővezér  azon  szándékkal  indokolta,  hogy  Mansfeldre 
veti  magát  s  vagy  megsemmisíti  vagy  elvágja  Sziléziától.** 
Később  felhozta  azt  is,  hogy  a  hiány  a  szükséges  élelmi 
szerben  egyre  nagyobb  mérveket  öltött.  Nem  is  állapodott 
meg  Érsek- Újváron,  hanem  Nagy-Szombatba  húzódott,  a 
mit  azzal  indokolt,  hogy  a  magyarok  nem  támogatják  kel- 
lően s  csak   looo  huszárt  küldöttek  táborába. 

A  hadjárat  ily  nyomorúságos  kimenetelét  Bécsben  senki 
sem  várta,  még  Waldstein  apósa,  Harrach  gróf  sem,  ki 
october  lo-én  is,  mikor  már  tudomása  volt  a  fegyvernyug- 
vásról,   azt   tanácsolta    vejének,    hogv   vagy    Esztergomot, 


*  Raudnitzi  levéltár.  Waldstein  Ádám  lést.  Bethlen  Mansfeldnek  1626  oct.  10.  — 

Lobkowitznak    1626    oct.  6.  —  Weimari  Katona  xii.  251. 

levéltár.      Bethlen    kelet    nélküli    levele,  **  Waldstein  Harrachnak   1626  oct.  2. 

hogyan   eszközölje    Mansfeld  az  egyesü-  TADRÁnál. 


BETHLEN  GÁBOR.  187 

Budát,  Székes-Fehérvárt  vegye  ostrom  alá  vagy  a  nádorral 
egyesülve  folytassa  a  háborút  Mansfeld  és  Bethlen  ellen. 
A  gróf  meg  volt  győződve,  hogy  Waldstein  hamar  czélt 
érhet  s  hogy  azután  a  hadsereg  nagy  része  Németországba 
húzódhatik  vissza,  hogy  ott  téli  szállásba  menjen.*  Ezek  a 
remények  azonban  szétfoszlottak,  mert  Waldstein  nem 
tudta  magát  a  támadásra  rászánni  s  csakhamar  maga  tá- 
madtatott  meg. 

Bethlen,  ki  elbámult  a  jelentésen,  hogy  Waldstein  ép 
oly  gyorsan  visszavonult  Bars  alól,  mint  ő  maga,  a  törökkel 
együtt  megfordult  s  csakhamar  egyesült  Mansfelddel.  Mikor 
Waldstein  Nagy-Szombatba  való  menetében  megtudta,  hogy 
Bethlen  nyomon  követi,  azzal  biztatta  magát,  hogy  az  el- 
lenségnek nem  lesz  bátorsága  a  támadásra.**  E  föltevés 
valósulni  látszott,  mert  Bethlen  még  előnyomulása  közben 
is  új  fegyvernyugvást  ajálott,  melyet  a  császári  fővezér 
természetesen  kész  volt  elfogadni.  De  a  nádor  hallani  sem 
akart  ilyesmiről,  mert  meggyőződése  szerint  Bethlen  béke- 
ajálatait  csak  akkor  lehet  komolyan  venni,  ha  előbb 
döntő  csapást  mérnek  reá.  Waldstein  ellenben  az  eleség- 
hiánynyal  indokolta  engedékenységét  s  felhozta  azt  is,  hogy 
seregében  egyre  nő  az  elégedetlenség  Magyarországban  való 
alkalmazása  ellen. 

Talán  azért,  hogy  fölfogását  az  udvarnál  is  érvényre 
emelje,  Maradás  grófot  Bécsbe  küldötte.  De  sikertelenül. 
Meglehet,  hogy  a  gróf  nem  elég  erélyesen  és  ügyesen  lé- 
pett fel,  de  annyi  bizonyos,  hogy  Ferdinánd  a  fegyvernyug- 
vás eszméjével  megbarátkozni  nem  akart,  míg  területéről 
Bethlen  el  nem  távozik.  Azt  üzente  tehát  Waldsteinnak, 
nyomuljon  be  az  ellenség  földjére.  Minthogy  azonban  nem 
kapott  jelentést,  teljesíttetett-e  ezen  parancsa,  Trauttmanns- 

*  Trautmannsdorf-család  Ivltára,  Har-       TADKÁnál.     —     Esterházynak     magának 

rach  véleménye  1626  oct.   10.  2 — 3000  lovasa  volt,    de    talán  a  létszám 

*•  Waldstein  Harrachnak  1626  oct.  13.       leapadt  annyira,    mint  Waldstein  említi. 

24* 


GINDELY  ANTAL 


dorífot  és  Colaltot  újra  a  táborba  akarta  küldeni.  Csak- 
hogy mindketten  vonakodtak  e  tisztséget  elfogadni,  az 
egyik  bizonyára  azért,  mert  megunta  a  Waldsteinnal  való 
czivakodást,  a  másik  azért,  mert  tapasztalásból  tudta,  hogy 
Waldsteint  nagyon  nehezen  lehet  elhatározásától  eltéríteni, 
így  tehát  Questenberg  vette  át  a  megbízást,  hogv  császári 
ura  iránti  engedékenységre  bírja  a  fővezért.  Csakhogy  neki 
nem  volt  meg  a  kellő  tekintélye  ;  Waldstein  különben  is 
megnyerte  s  ajándékaival  érdekeinek  szolgálatába  vonta  őt. 
Utjának  más  következménye  nem  lehetett  tehát,  mint  az, 
hogy  Waldstein  igazolása  czéljából  a  lehető  legsötétebb 
színekben  festette  a  császári  sereg  állapotát.  Csakugyan  ^zt 
adta  elő  Bécsben,  hogy  éhség  és  betegség  minden  nap 
fogyasztja,  s  hogy  támadó  föllépésre  teljesen  képtelen.* 

Ez  a  jelentés  megfelelhetett  ugyan  a  valóságnak,  de 
nem  igazolta  a  gyáva  tétlenséget,  mert  Bethlen  és  szövet- 
ségesei sem  voltak  kedvezőbb  helyzetben.  Mansfeld  serege 
felényire  leolvadt,**  sőt  a  törökök  közt  épen  zendülés 
támadt,  mert  nem  akartak  tovább  táborban  maradni,  ha- 
nem téli  szállásba  kívánkoztak.  Jobb  fölszerelésök  és  had- 
szervezetök  mellett  még  mindig  lehetséges  volt  tehát  a 
császáriak  győzelme,  ha  nem  a  visszavonulásban  keresik 
üdvöket,  hanem  erélyesen  megtámadják  az  ellenséget. 

Ferdinánd  tehát  újabb  kísérletet  tett,  hogy  fővezérét 
előnyomulásra  bírja  s  oda  vigye  a  dolgot,  hogy  csapatai 
legalább  ellenséges  földön  foglaljanak  téli  szállást.  Hozzá 
küldötte  gróf  Trauttmannsdorífot,  ki  ezúttal  elfogadta  a  meg- 
bízást, de  bizony  semmire  sem  ment.  Waldstein  kijelentette, 
hogy  ha  pénzt  és  élelmi  szert  nem  adnak  rendelkezésére, 
nem  mehet  előre,  hogv  továbbá,  míg  ő  a  fővezér,  a  sereget 

•  Szászországi  állami  levéltár.  Ferdi-  Padavin  a  dogének  1626  oct.  28.  Ováry- 

nánd  Bethlennek  1626  oct.  29.    (PRAVnál  nál.  —  Katona  xii.  267. 

e  levél  kelte  oct.  19.)  —  Waldstein  Har-  **  Ez  kitűnik  Bethlen  1626  nov.  21-ki 

rachnak  1626  oct.  17.,  21.  és  23.  T.\drá-  rendeletéből  az  élelmezés  tárgyában.  Ka- 

nál.  —   GiNDELY :    Waldstein    i.    121.  —  xoNÁnál  yii.  275. 


BETHLEN   GÁBOR.  I 89 

a  saját  belátása  szerint  vezényli.  Hazamenet  Trauttmanns- 
doríf  találkozott  a  nádorral,  ki  haragját  Waldstein  ellen 
szabadjára  hagyta,  őt  poltronnak,  tudatlan  egyénnek,  lázadó- 
nak nevezte,  a  miben  egyetértett  Sennyey  kanczellárral.  ' 
Midőn  pedig  ez  idő  tájt  gróf  Schlick  és  Lorenzo  del  Maestro 
€zredes  valami  ötven  főnyi  kísérettel  egy  kémszemle  köz- 
ben Trencsén  környékén  elfogattak  s  Waldstein  kezét  sem 
mozgatta,  hogy  a  csapást  valamikép  megtorolja,  ez  az  eset 
s  általában  az  egész  hadjárat  meddősége  megnyitotta  minden 
ellenségének  száját  s  óriási  vihar  tört  ki  ellene  az  ud- 
varnál. 

Waldstein  viszont  komolyan  foglalkozott  a  gondolattal, 
liogy  lemond  a  fővezéri  állásról.  Harrach  előre  látta,  hogy 
ez  elhatározás  a  legnagyobb  hátrányokkal  fog  mindkette- 
jökre  járni,  mert  véget  vet  befolyásuknak.  Azt  tanácsolá 
tehát  vejének,  tartsa  meg  állását.  Waldstein  azonban  ra- 
gaszkodott a  lemondási  szándékhoz,  mert,  mint  írta,  tönkre 
tenné  seregét,  ha  a  bécsi  rendeleteket  teljesítené.^  A  fő- 
A^ezér  ez  ellenszenve  a  háború  folytatása  iránt  érthetővé 
teszi,  hogy  az  udvar  végre  is  minden  elbizakodottsága  és 
gyűlölködése  daczára  kénytelen  volt  megkezdeni  a  béke- 
tárgyalásokat Bethlennel  a  nélkül,  hogy  a  fejedelem  elfo- 
gadta volna  azon  föltételeket,  melyekhez  a  császár  a  fegy- 
verszünetet kötötte.^ 

Ferdinánd  engedékenységére  azonban  befolyást  gyako- 
rolhatott magyar  tanácsosainak  egy  fölterjesztése  is,  mely 
azt  a  rettenetes  ínséget  vázolta,  melybe  az  ország  nagy 
része  jutott ;  panaszszal  említette  továbbá,  hogy  a  császári 
sereg  a  beléje  vetett  bizalmat  nem  igazolta ;  nem  nyomult 

1  Padavin  a  dogénak  1626  novemb.  4  összeütköztek.  Ez  ütközetről  semmi  más 
OvÁRvnál.  adatot  nem    találtam  s  így  sem  az  időre 

2  Waldstein  Harrachnak  1626  nov.  5.  sem    a   helyre    nézve  további  részleteket 
Khevenhiller  x.  1286.  oldal,  azt  írja,  hogy  nem  közölhetek. 

ugyanaz  időben  öt  mérföldnyire  Pozsony-  3  Pray   id.    m.    Bethlen    PÁZMÁNvnak 

lói    a    császáriak    és    Mansfeld    katonái       1626  nov.  2. 


190  .GINDELY  ANTAL 

előre,  nem  támadta  meg  az  ellenséget,  nem  szállotta  meg 
területét,  míg  Bethlen  csapatai  folytonos  betöréseikkel  rop- 
pant kárt  okoznak.  A  császári  sereget  a  háború  és  az  el- 
lenség csipkedései  napról-napra  fogyasztják,  míg  az  erdélyi 
sereg  havasalföldi  friss  csapatokkal  gyarapodott,  sőt  a  viszo- 
nyok kényszerűségének  engedve,  számos  magyar  is  hozzá 
csatlakozik,' 

Bethlen  ügye  tehát  jól  állott.  A  császáriak  visszavonul- 
tak s  ha  nem  is  aratott  rajtok  döntő  győzelmet,  tagadha- 
tatlanul előnyben  volt  felettök.  Ily  körülmények  közt  cso- 
dálkozást kelthet,  hogy  mégis  hajlandó  volt  megbékülni. 
De  fontos  okok  sugalták  ez  engedékenységet.  A  szultán 
hadai  az  ázsiai  háborúban  Bagdadnál  teljesen  megverettek 
s  Murteza  budai  basának,  ki  inkább  saját  felelősségére, 
mint  a  porta  rendeletéből  csatlakozott  Bethlenhez,  most 
attól  kellett  félnie,  hogy  ellenségei  Konstantinápolyban  ez 
önhatalmú  eljárásáért  felelősségre  vonják.  Elmondotta  tehát 
veszélyes  helyzetét  az  erdélyi  fejedelemnek  s  kijelenté,  hogy 
csapataival  haza  kell  indulnia.  Ennek  az  volt  a  következ- 
ménye, hogy  Bethlen  sietett  békejavaslatokat  tenni,  még 
mielőtt  a  bécsi  udvar  megtudja,  hogy  a  törökök  cserben 
hagyták.^  Biztosította  Ferdinándot,  hogy  «mi  sem  fekszik 
annyira  szívén,  mint  a  kereszténységgel  való  béké»;  istent 
és  lelkiösmeretét  hívta  fel  tanúbizonyságul,  hogy  érzelmei 
békességesek  s  azon  óhaját  fejezte  ki,  hogy  « szándékainak 
tisztasága*)   elismerésben  részesüljön. 

Mikor  követei  Pozsonyba  a  nádorhoz  értek,  kit  Ferdi- 
nánd a  tárgyalások  vezetésével  megbízott,  egyelőre  fegy- 
verszünet kötését  szorgalmazták,^  s  hozzá  tették,  hogy  urok 

1  Pray  II.  67.  toni    levéltár.     Ferdinánd    a    nádornak 

2  RoE  655.  1926  nov.  7.    —   Waldstein    Harrachnak 

3  Pray  ii.  Bethlen  Ferdinándnak.  1626  nov.  11.  E  levélben  határozottan 
1626.  nov.  3.  —  Bethlen  a  velenczei  köz-  azt  írja,  hogy  a  nádor  a  fegyverszüne- 
társaságnak  1626  nov.  5.  és  Padavin  a  tet  Bethlen  követeivel  megkötötte.  Padd- 
dogénak  eov.  11.  ÓvÁ-RYnál. —    Kismar-  vin  viszont  nov.  25-ki  levelében    (ÓvAry 


t 


BETHLEN  GÁBOR.  I9I 

kész  a  békére,  há  a  legutóbbi  békeszerződés  föltételei  újra 
megerősíttetnek  s  magyarországi  hívei  kegyelmet  kapnak. 
Pozsonyban  időzött  Pázmány  érsek  is,  ki  a  tárg\'alásokat 
akkor  nemcsak  nem  zavarta,  hanem  egyenesen  elősegítette, 
mert  a  hadjárat  nyomorúságos  lefolyása  mélyen  elszomorítá. 
Békés  nyilatkozatainak  indokolására  megjegyzé,  hogy  más 
hangon  beszélne,  ha  a  császári  sereg  csak  a  legcsekélvebb 
sikert  vívta  volna  ki ;  ez  esetre  Bethlentől  elvehettek  volna 
a  Tiszán  inneni  vármegyéket,  míg  ellenben  most  meg  keU 
elégedni  azzal,  Jia  lemond  a  véghelyek  fentartására  megál- 
lapított évi  összegről.* 

A  Bethlen  ajálotta  békeföltételek  tárgyalására  Eggen-, 
berg  berezeg,  a  nádor,  az  esztergomi  érsek  s  néhány  más 
magyar  főúr,  végűi  maga  Waldstein  és  Harrach  gróf  Lajta- 
Bruckba  ment.  Abban  állapodtak  meg,  hogy  a  fejedelem-, 
nek  felajálják  a  bécsi  békekötés  egyszerű  megújítását,  ki- 
véve azon  határozatot,  hogy  Ferdinánd  az  átengedett 
véghelyek  fentartásához  évi  50.000  forinttal  járul,  mely 
összeg  eddig  sem  fizettetett  ki.  Ellenben  azt  kívánták  tőle, 
bocsássa  el  Mansfeld  hadát,  melynek  szabad  visszavonulást 
akartak  engedni  Németországba ;  ne  ellenezze  a  király 
azon  alattvalóinak,  például  Illésházynak  megbüntetését,  kik 
hozzá  csatlakoztak ;  a  törökök  az  új  békébe  be  ne  foglal- 
tassanak, hanem  velők  külön  tárgyalások  indíttassanak. 
Mikor  a  nádor  Pozsonyba  visszatért,  közölte  Bethlen  kö- 
veteivel e  pontozatokat  s  a  fejedelemnek  is  írt  levelet, 
melyben  békére  intette,  a  törökkel  való  összekötetését  3: 
kereszténységen  ejtett  gyalázatnak  nyilvánította  s  Magyarr; 

433.)  azt  állítja,    hogy   e    napig    fegyver-  levelében  hazugságot  írt  volna,  valószínű, 

szünet  nem  létesült,    hanem    csak  a  tár-  hogy    az    nap   vette   a   nádor   határozott 

gyalások    folynak.    Csak    decz.  2-án  írja,  igéretét,  hogy    elfogadja  a  fegyverszüne- 

hogy    a    fegyverszünet    három    hónapra  tet  s  igéretét    azonosnak    tekinté  a  fegy- 

megköttetett.     Padavin    részletes    adatai  verszünet  megkötésével, 
kizárnak  minden  kétséget  állításának  hi-  *  Epistolae  Cardinalis  Pazmani:  Páz- 

telessége   iránt.     Minthogy    azonban    fel  mány  Ferdinándnak  1626  nov.  g. 
nem  tehető,    hogy    Waldstein   nov.  11 -ki 


192 


GINDELY  ANTAL 


ország  elnéptelenedéseért  reá  hárította  a  felelősséget.  Hogy 
teljesen  eloszlassa  bizalmatlanságát  Ferdinánd  békés  szán- 
dékai iránt,  tudatta  vele,  hogy  a  császári  sereg  fele  már 
megkezdte  a  kivonulást  Magyarországból  s  második  fele 
nyomban  követni  fogja,  mihelyt  a  béke  megköttetik/ 

Waldstein  nem  értett  egyet  azon  kívánsággal,  hogy 
Bethlen  párthívei  megfenyíttessenek  s  általános  amnestiá- 
val  óhajtott  fátyolt  borítani  a  múltra.  Azzal  vádolta  a  ná- 
dort, hogy  tulajdonképen  csak  lUésházy  jószágainak  elkob- 
zását s  a  maga  meggazdagodását  tartja  szem  előtt. ^  Általá- 
ban azt  tanácsolta,  kössék  meg  Bethlennel  a  békét  oly 
hamar,  a  hogy  csak  lehet,  mert  minél  tovább  húzzák  a  tár- 
gyalást, a  fejedelem  annál  túlzottabb  igényeket  emelend, 
a  melyeket  a  császár  végre  is  kénytelen  lesz  megadni.  Er- 
velése nagyon  gyorsan  helyesnek  bizonyult.  Bethlen  nem 
elégedett  meg  a  nyilatkozattal,  hogy  pártfelei  egyikét  sem 
fogják  megbüntetni,  hanem  az  50.000  frtos  évi  segély  fize- 
tését is  követelte  ;  saját  részéről  viszont  még  összes  fog- 
lyait sem  akarta  kiadni,  hanem  Schlick  grófért  10.000, 
Lorenzo  di  Maestroért  4000  tallér  váltságdíjat  kért.  Köve- 
teléseinek súlyt  adott  azon  körülmény,  hogy  valamint  ő, 
akképen  a  török  is  még  mindig  királyi  területen  állott  s  a 
lakosokat  nagyban  kiszivattyúzta. ^ 

Mindazonáltal  az  újabb  föltételekhez  Bethlen  nem  ra- 
gaszkodott komolyan,  mert  azon  szerződésben,  melyet  1626 
dec.  28-án  Lőcsén  aláírt,  megelégedett  a  bécsi  békekötés 
megújításával,  lemondott  az  50.000  frt  évi  segélyről,  a  fog- 
lyok váltságdíjáról,  kötelezettséget  vállalt,  hogy  a  Mansfeld- 
féle  csapatokat  hazájokba  visszaküldi,  míg  ellenben  a  csá- 
szár szabad   kivonulást    engedélyezett   nekik,  ha  nem    zárt 

1  Szászországi  állami  levéltár.    A  ná-  3  Weimári  állami  levéltár.  A  weimari 
dor  Bethlennek  1626  nov.  8.  berezeg  utasítása  Bethlennél  levő  követe 

2  Waldstein  Harrachnak  1626  dec.  12.  részére  1626  dec.  3.  —  Padavin  1626  dec^ 
és  13.  T.^DRÁnál.    —    Szász  állami  levél-  16.  —  ÓvÁRvnál. 

tár.  Lebzelter  a  yálasztónak  1626  nov.  21. 


BETHLEN  GÁBOR.  193 

tömegekben,  hanem  száz-száz  főnyi  csapatokban  indulnak 
vissza.  A  békeokmánynyal  egy  időben  aláírt  második  ok- 
mányban Ferdinánd  az  erdélyi  fejedelem  összes  magyar- 
országi híveinek  teljes  kegyelmet  biztosított,  míg  Bethlen 
szintén  külön  okmányban  megígérte,  hogy  a  király  párt- 
híveitől a  saját  területén  elfoglalt  javak  és  jövedelmek  nagy 
részét,  mostani  tényleges  birtokosaik  minden  kártalanítása 
nélkül,  visszaadja.* 

A  hadjárat  végeredménye  tehát  mindkét  félre  szegé- 
nyes volt.  Ferdinánd  megszabadult  az  50,000  forintos  tar- 
tozástól, melyet  azonban  eddig  sem  fizetett,  utóbb  sem  fize- 
tett volna,  ellenben  kivitte,  hogy  habár  nem  is  összes,  de 
legalább  némely  hívei,  kik  a  Bethlennek  átengedett  vár- 
megyékben 16 19  óta  jószágaikból  elűzettek,  megkapták  az 
ígéretet,  hogy  birtokaikba  visszahelyeztetnek.  Ez  aligha 
egyenlítette  ki  a  roppant  károkat,  melveket  Bethlen,  Mans- 
feld  és  a  török  hadai  a  királyi  területen  okoztak.  Fo- 
kozta a  bajt  azon  káros  következmény,  hogy  a  király  és 
a  magyarok  közt  a  háború  következtében  nagy  elidege- 
nedés állott  be,  melyet  egyrészt  Waldstein  rideg  magavi- 
selete és  balsikerei,  másrészt  a  véghelyek  elhanyagolása 
s  a  királyi  terület  megoltalmazásában  nyilvánuló  közöny 
ébresztett;  az  elidegenedés  annyira  nőtt,  hogy  arról  kezd- 
tek beszélni,  nem  lenne-e  czélszerűbb  adófizető  tartomány- 
képen  a  szultánhoz  csatlakozni  s  így  biztosítani  az  ország 
nyugalmát,  minthogy  a  császár  úgy  sem  tudja  Magyaror- 
szágot megvédeni.  Maga  a  nádor  szóba  hozta  Ferdinánd 
előtt,  hogy  ilyes  nézetek  keringenek.** 

*  Az  okiratok  KATONÁnál  xii.  s  a  ma-  dicho  et    Palatino,    que    se    hallá   agora 

gyár    országos    levéltárban.    —   Padavin  aqui,    que    tornaram    algun   partido   con 

1626  dec.  30.  ÓvÁRvnál.  los  Turcos    y    se  haran    provincia  tribu- 

**  Simancasi    levéltár.    Aytona    levele  taria  como    no  es  Transylvania,  pues  el 

IV.  Fülöpnek    1627   jun.    13.    A  levélben  Emperador  ni  les  quiere  ni  puede  defen- 

azt  írja :    Los    Ungaros    estan    con    tan  der  y  esto  mismo  ha  dicho    el    Palatino 

gran  disgusto,  que  si    I.     M,  Caes.  parte  al  Emperador  y  a  sus  ministros.  La  oca- 

para  el  imperio,    clara    mente    me  et  ha  sión  de  esto  esés   mai    tratamiento,    que 

Magyar  Tört.   Eletr.   1889—90.  25 


194  GINDELY  ANTAL 

A  magyar  közvélemény  azonban  lassankint  megnyugo- 
dott, minthogy  csakhamar  magok  a  törökök  is  békealku- 
dozásokat indítottak,  Bethlent  pedig  betegsége  tétlenségre 
kényszerítette.  Waldstein  egyébiránt  a  gyűlöletet  és  meg- 
vetést, melyet  iránta  a  magyarok  tanúsítottak,  kamatostul 
vissza  igyekezett  fizetni ;  Magyarországot  betyárországnak 
iSchelmenland)  nevezte,  a  melvbe  sem  ő  maga  sem  sere- 
gének egyetlen    embere  soha  többé  lábát    be    nem    teszi.* 

A  béke  állandóságának  biztosítása  czéljából  a  bécsi  ud- 
var kívánságára  kimondották,  hogy  a  fejedelem  részére 
átengedett  hét  vármegye  nemessége  és  városai  reversalis- 
sal,  az  ottani  véghelyek  kapitányai  hittel  kötelezzék  ma- 
gokat, hogy  Ferdinánd  császár  és  király  ellen  soha  fegy- 
vert nem  fognak.  Sőt  az  erdélyi  országgyűléstől  is  ily  kö- 
telezettség elvállalását  kívánták.  Számos  magyar  és  erdélyi 
nemes  úr  kereste  föl  a  fejedelmet,  hogy  tájékozást  nyer- 
jen tőle  :  őszintén  meg  akarja-e  a  most  kötött  békét  tar- 
tani, mert  különben  nem  tesznek  esküt  vagy  ígéretet  Fer- 
dinándnak s  majd  találnak  ürügyet,  hogy  e  kívánság  tel- 
jesítése alól  kibújjanak.  Bethlen  megnyugtatta  a  tudako- 
zódókat, ámbár  ugyanekkor  már  új  támadást  tervezett 
Ferdinánd  ellen.  Kevéssel  a  béke  megkötése  után  ugyanis 
egy  franczia  ügynök  és  egy  dán  követ  jelentek  meg  tábo- 
rában. Amaz  valószínűleg  csupán  azért  jött,  hogy  a  magyar- 
országi helyzetről  részletes  jelentést  küldhessen  kormányá- 
nak. Ellenben  az  utóbbinak  az  volt  a  feladata,  hogy  Beth- 
lent a  tárgyalások  folytatásáról  lebeszélje  s  biztosítsa,  hogy 
IV.  Keresztély  király  a  jövő  —  1627  —  júniusban  50.000 
ember  élén  Prága  ellen  fog  nyomulni.  A  franczia  ügynök- 
nek Bethlen  nyíltan  megmondotta,  hogy  újra  fegyvert  fog, 
mihelyt  német  gyalogságát  12.000  főre  szaporította  és  fegy- 


recivieron  quando  et  Dugue  de  Fridland  *  Waldstein  Harrachnak  1626  dac.  13. 

entro  en    Ungria  y  ver,  que    las   fortale-       TADRÁnál. 
zas  y  presidios  estan  sin  gente. 


I 


BETHLEN  GÁBOR.  I95 

vérrel  kellően  fölszerelte.  A  dán  követ  előtt  viszont  ta- 
gadta, hogy  alkudozásai  a  béke  megkötését  czélozzák  s 
ígérte,  hogy  maga  is  25.000  emberrel  fog  Prága  ellen 
nyomulni.  Juszuf  aga  török  dragománnak,  ki  hallott  ez 
ígéretről  s  csodálkozva  kérdé,  hogyan  tehette  azt  oly  pil- 
lanatban, mikor  épen  a  békekötésről  alkudozik,  a  fejede- 
lem gyorsan  azt  felelte,  hogy  júniusig  még  sok  minden 
történhetik  s  majd  akad  ok  vagy  ürügy  a  támadás  meg- 
újítására.' 


XVII. 

A  békeszerződés  nem  nyújtott  oly  előnyöket  Bethlen- 
nek, hogy  a  reá  nézve  terhes  föltételek  teljesítését  siettette 
volna.  Schlick  grófot  nem  bocsátotta  el  a  fogságból  s 
Ferdinánd  hónapokkal  a  béke  szentesítése  után  kénytelen 
volt  őt  erre  emlékeztetni.  (1627  februárban.)  Sőt  valószínű, 
hogy  Schlick  csak  váltságdíj  árán  nyerte  vissza  szabadsá- 
gát.^ A  fejedelem  a  német  gyalogságot  sem  rendelte  vissza 
hazájába.  Minthogy  Mansfeld  csakhamar  diplomacziai  kül- 
detésben elutazott  Magyarországból,  az  összes  segélyhadak 
fővezetését  János  Ernő  weimari  berezeg  vette  át  s  azokat 
egyelőre  Turócz  vármegyében  szállásolta  el.^  Mikor  pedig 
a  herczeg  hagymáz-betegségben  elhunyt,  a  vezéreiktől  ekké- 
pen  megfosztott  németek  nem  külön  100 — 100  főnyi  csa- 
patokban, mint  ki  volt  kötve,  hanem  Carpzow  ezredes 
vezetése    alatt  valami    kétezerén    Morvaországba    vonultak 


I  A   franczia    külügyminisztérium    le-  ban  volt.  Lásd  erre  nézve  Carafla  Com- 

véltára  Parisban.    Drouart  a  Ms.  d'Her-  ment.  268.  oldal. 

bault,  Conseilleur  du  roi  1626  oct.  24.  —  2  Epistolae  Card.  Pazmani.  Ferdinánd 

Bécsi    állami    levéltár.    Jelentés    Bethlen  az  érseknek    1627    febr.    18.    —    Kheven- 

nyilatkozatáról    a   jövendőbeli     hadjárat  hiller  x.   1286  azt  írja,    hogy    Schlicknek 

tárgyában.  —  Roe  le%'elei  két  ízben  em-  30.000  frt  váltságdijat  kellett  fizetnie, 
lítik,  hogy  a  dán  követ    Bethlen  tábora-  3  Katona  xii.  270. 

25* 


196 


GINDELY  ANTAL 


ym^ 


"W^.^ 


s  hatalmokba  kerítették  Sternberg  városát,  hová  a  huszá- 
rok Horváth  vezetése  alatt  elkísérték  őket.  Onnan  Szilé- 
ziába  fordultak,  hol  a  visszamaradt  helyőrségekben  s  a 
dán  király  által  oda  küldött  csapatokban  támaszt  találtak 
s  e  tartományt  másodszor  is  elpusztították.* 

További    nehézségek    merültek    föl    a    békeegyezmény 
azon   pontjainak    végrehajtása  körül,    melyek    a   fejedelem 
által  elkobozott  jószágok  visszaadására,    valamint  arra  vo- 
natkoztak, hogy   némely    sérelmek    elintézése  későbbi  tár- 
gyalásokra    halasztatott. 
A  király  biztosai,  Pyber 
László  eeri  püspök  s  Osz- 
lATyt-yc^  S^^v.^<^y^o^jjjdJa~       trosits    István    és    Hoíf- 
W_  '     í         1       fK'S    ■^^^^^*^   mannGyörgy, mikor  1627 
^\  \      (^Ss^^^    -      martms   24-en    iokajban 

Zí'        Ayr'^^?iJyn^^/7^^^^-~^'"       Bethlen  követeivel:    Ló- 
^/  (fyí^^'Z^^y^  nyayval,    Bornemiszával, 

Kassayval  és  Bélaváryval 
találkoztak,  ilv  sérelem- 
képen  felhozták,  hogy  a  királyi  és  Bethlenféle  vármegyék 
közt  új  harminczad-vonal  állíttatott  fel,  hogy  a  múlt  hábo- 
rúban Felső-Magyarországban  elvett  rézért  és  ónért  kárta- 
lanítás nem  adatott,  hogy  a  kassai  polgárok  a  város  falain 
belől  katholikus  istentisztelet  tartását  nem  tűrik  s  hogy 
Schlick  még  gróf  mindig  fogva  tartatik. 

A  fejedelem  követei  sokkal  több  és  indokoltabb  pa- 
naszszal  válaszoltak.  Azt  követelték,  hogy  a  bécsi  békében 
kikötött  évi  50.000  forint  pótlólag  legalább  1626-ra  meg- 
fizettessék s  a  szertelenül  elhanyagolt  állapotban  lévő  vég- 
várak   jobb     karba     helyeztessenek.     Panaszul    felhozták, 


*  Caraffa  274.  —  Padavin  1627  jan. 
20.  ÓvÁRYnál.  —  Magyar  Orsz.  Lvtár. 
Ferdinánd  utasítása  Pyber  egri  püspök- 
nek s  többi  követeinek,  kik  Bethlenhez 
a  békeszerződés    végrehajtása  tárgyában 


küldettek.  Ugyanott  Ferdinánd  levele 
Pázmánynak  1627  febr,  18.  —  Müncheni 
állami  levéltár.  Leuker  levele  Miksának 
1626  dec.  30. 


BETHLEN  GÁBOR. 


197 


hogy  a  király  a  hét  vármegyében  is  kénye-kedve  szerint 
adományozza  a  főispánságot,  ámbár  egyes  egyedül  a  jóvá- 
hagyás joga  illeti  meg.*  Végre  azonban  a  két  fél  kölcsö- 
nösen elejtette  kártalanítási  igényeit,  vagyis  Ferdinánd  le- 
mondott a  rézért  és  ónért  járó  összegről,  Bethlen  az 
50.000  forintról  s  a  végházak  kijavításáról.  A  harmin- 
czadra  nézve  szintén  egyezség  létesült.   E  szerint  a  keres- 


47.  A  TOKAJI  FEJEDELMI  BIZTOSOK  ALÁÍRÁSA. 

kedelem  és  forgalom  a  királyi  és  fejedelmi  vármegyék 
közt  vámmentesnek  nyilváníttatott  s  a  fejedelem  csupán 
azon  bortól  vagy  szarvasmarhától  szedhetett  harmincza- 
dot,  a  mely  a  királyi  területen  át  külföldre  szállítta- 
tott ki. 

Nehézségek  a  tárgyalásokban  csak  akkor  merültek  föl, 
mikor  a  királyi  követek  azt  sürgették,  hogy  a  királv  hívei 
elvett  jószágaikba  visszahelyeztessenek,  sőt  a  visszahelye- 
zésre záros  határidőt  akartak  szabni.  Bethlen  biztosai  azt 
felelték,  hogy  a  békeszerződés  erre  nem  tűzött  ki  határ- 
időt s  hogy  Bethlen  mindenek  előtt  a  mostani  birtokosok 
kártalanításáról  kíván  gondoskodni.**  Végre  ez  iránt  is  meg- 


*  Magyar  Orsz.  Lvtár.  A  királyi  biz-       tosok  Ferdinándnak  april   25.,  május  10. 

tosok  föjelentése.  és  19.    —    A    királyi    biztosok  Pázmány- 

**  Magyar  Orsz.  Lvtár.  A  királyi  biz-       nak  1627  april  24.  és  maj.    10.    PRAvnál. 


IQ8  GINDELY  ANTAL 

egyeztek  s  a  visszahelyezés  határnapjául  1627  július  25-ke 
tűzetett  ki.  Csakhogy  a  határidőt  nem  lehetett  megtar- 
tani; csak  augustus  i6-án  adták  vissza  a  papoknak  az  elkob- 
zott jószágokat,  míg  némely  világi  úr  birtokának  vissza- 
adása folyton  akadályokba  ütközött.  Minthogy  azonban  az 
ilyen  javak  száma  nem  volt  nagy,  a  királyi  biztosok  sem 
fektettek  tovább  súlyt  a  dologra/  Valamivel  előbb  a  ma- 
gyar hét  vármegye  kiállította  a  kívánt  reversálisokat  s 
valószínűleg  a  várak  kapitányai  is  letették  az  esküt.  Er- 
dély rendéi  a  reversalist  később  írhatták  alá,  mert  a  feje- 
delem csak  1627  augustus  végén  vagy  september  elején 
küldte  meg  a  királynak.^ 

Bethlen  a  háborút  megkezdette  volt  a  nélkül,  hogy  a 
kért  pénzsegélyt  megkapta  volna  szövetségeseitől,  mert  az 
a  csekély  összeg  is,  melyet  Németalföld  és  a  dán  király 
utalványoztak  neki,  már  a  pozsonyi  béke  aláírása  után 
jutott  kezeihez.  Mansfeld  és  a  weimari  herczeg  csapatai- 
nak eltartásáért  azon  időre,  melyet  Magyarországban  töl- 
töttek, nem  részesült  segélyben.  Hogy  Francziaországot 
és  Angliát  ezen  erkölcsileg  mindenesetre  őket  terhelő 
kötelezettség  teljesítésére  intse  s  jelentse  abbeli  készsé- 
gét, hogy  a  császár  elleni  háború  megújítására  hajlandó, 
elhatározta,  hogy  magát  Mansfeld  grófot  küldi  el  a  két 
udvarhoz.3  A  gróf  1626  november  elején*  indult  el  a  hosszú 
útra,  még  pedig  személyes  biztonságára  való  tekintetből 
török  területen  át  Velencze  felé.  Egészsége  azonban 
annyira  alá  volt  ásva,  hogy  Budán  meg  kellett  állapodnia 
s  az  ottani  fürdők  használatában  keresett  gyógyulást.  De 
hasztalan ;    annyira    elgyöngült,     hogy    maga    kocsiba    sem 


1  Magyar  Orsz.  Lvtár.    A  királyi  biz-  4  Leuker  levele    Miksának    1626  nov. 
tosok  1627  aug.  25.  25.,  dec.  9.  és  16.    —    A  dalmácziai  pro- 

2  Magyar  Országos   Lvtár.    Proposita  veditore  a  dogénak,   1626  nov.  23.  A  pro- 
puncta  s.  C    Mti  1627  sept.  21.  veditorenak    adott    rendelet    1626  dec.  4. 

3  Londorf  in.   931.  Bethlen  I.  Károly  és  13.  —  Peblis  levele    1626  decemb.   15. 
angol  királynak  1626  nov.  4.  ÓvÁRvnál. 


BETHLEN  GÁBOR.  iq^ 

bírt  ülni,  hanem  mások  támogására  volt  utalva.  A  mufti 
talizmánt  ajándékozott  neki,  mely  egy  papírdarabból  állt 
a  korán  néhány  versével  s  melyet  nvakába  akasztva  hor- 
dott. De  bizony  ez  is  megtagadta  a  hatást  s  így  rosszabb 
állapotban  folytatta,   mint  megkezdé   az  utazást. 

Kíséretében  kilenczven  ember,  köztük  tizenkét  kapi- 
tánya volt.  Egy  mindig  előre  ment  azon  helységekbe,  me- 
Iveket  érintenie  kellett,  hogv  jöttét  jelezze  s  vendég- 
szeretetet kérjen.  Midőn  Dalmáczia  provedateroja  a  ve- 
lenczei  tanácsot  Mansfeld  megérkeztéről  tudósította,  azt 
a  megbízást  nyerte,  fogadja  a  legszívesebben  s  bocsásson 
hajót  rendelkezésére,  melv  Velenczébe  vigye.  Mansfeld 
azonban  nem  vehette  igénvbe  ez  előzékenységet.  Mikor 
Rakovába,  Szerajevotól  egy  napi  járásra  érkezett,  annyira 
elgyöngült,  hogy  képtelen  volt  folytatni  az  utat.  Halála 
közeledtét  érezve,  tollba  mondotta  végrendeletét,  melvben 
gondoskodott  régi  szolgáiról  s  néhánv  kipróbált  tisztjéről, 
kiknek  bizonyos  összegeket  rendelt  magánvagyonából.  El- 
lenben többi  tiszteit  és  katonáit  követeléseikkel  az  angol 
és  a  franczia  királyokhoz  utasította.  Abbeli  óhaját  is  kife- 
jezte, hogy  holttestét  a  velenczei  köztársaság  területén  ta- 
karítsák el. 

A  végrendeletet  1626  november  29-én  tették  papírra. 
Mansfeld  azonban  nem  írta  alá  s  már  másnap  meg  is  halt. 
Kísérői  a  tetemet  Szerajevoban  bebalzsamoztatták  s  on- 
nan Spalatoba  vitték,  hogv  ott  töltsék  a  vesztegzár-időt, 
mielőtt  Velenczébe  indulnak.  Pablis  ezredes,  a  végrende- 
let végrehajtója,  megkérte  Pisani  velenczei  tengernagyot, 
rövidítse  meg  a  vesztegzár-időt.  Azt  felelték  neki,  hogy 
kívánságát  nem  lehet  teljesíteni,  ha  a  holttestet  is  magá- 
val akarja  vinni.  A  kíséret  tehát  a  tetemet  Spalatoban 
hagyta,  maga  pedig  Velenczébe  utazott.  A  holttest  fekete 
bársonynyal  bevont  koporsóba  tétetett  s  úgy  takarítta- 
tott el. 


200  GINDELY  ANTAL 

így  Mansfeld  hányatott  életének  viszontagságai  után 
Spalatoban  talált  örök  nyugalmat.* 

Végrendeletében  Pablis  ezredest  jelölte  meg  bizalmas 
emberének,  aki  be  van  avatva  viszonyaiba  az  angol  és  a 
franczia  királyokhoz,  valamint  az  erdélyi  fejedelemhez,  a 
ki  tehát  helyette  folytatni  fogja  az  utat  a  franczia  udvarba, 
míg  Dublier  kapitány  Londonba  megy.  Mindkettőnek  az 
volt  feladata,  hogy  sürgessék  ama  csapatok  kielégítését, 
melyek  Mansfeldet  Magyarországba  követték.  Valószínű- 
leg hasonló  megbízás  jutott  Furenzo  ezredesnek  Velenczé- 
nél.**  Pablis  és  Dublier  küldetésének  azonban  aligha  volt 
eredménye,  mert  Mansfeld  csapatai  nem  kaptak  semmit. 
Velenczében  Bethlen  Thurn  gróf  és  saját  konstantinápolyi 
követe  útján  sürgette  az  ígért  segély  utólagos  kifizetését,  de 
itt  is  sikertelenül.  A  fejedelem  később  azt  a  vádat  emelte 
a  köztársaság  ellen,  hogv  ígéretét  be  nem  váltotta  s  ezzel 
kényszerítette  őt  a  császárral  való  megbékülésre,  mi  ellen 
azonban  a  tanács  ünnepélyesen  felszólalt  s  e  tiltakozását 
a  bécsi  udvarral  is  közölte.  Igaz  ugyan,  hogy  Írásbeli  ígé- 
retet Velenczétől  Bethlen  pénzbeli  segélyre  nem  kapott. 
De  a  köztársaság  mégis  arczul  ütötte  az  igazságot,  mikor 
kereken  megtagadott  mindent,  mert  a  mit  csak  tehetett, 
megtett,  hogy  Bethlent  a  támadásra  sarkalja,  s  őt  a  császár 
ellen  felbujtsa.  1624  óta  Velencze  minden  lehetőt  elköve- 
tett ez  irányban  s  konstantinápolyi  követe,  Giustinian,  nem 
fösvénykedett  a  biztatások,  ígéretek  és  apróbb  szolgála- 
tok tételével. 

Nem  oly  fukarul,  mint  Bethlen  irányában,  viselte  ma- 
gát a  velenczei  tanács  a  Mansfeldnek  engedélyezett  fizetés 
kiutalványozásában.  A  haláláig    esedékes  összeget  azonnal 

*  Zárai  és  spalatói    levelek  1626  dec.  összes  körülményeiről    első  hiteles  felvi- 

havából.    Peblis    levele     Pisani     tenger-  lágosítást  Ováry    id.  művének  hivatalos 

nagynak  1626  dec.    15.    Peblis    1627   jan.  okmányai  és  Peblis  levelei  nyújtanak. 

12-én  azt  írja  a  dogénak,  hogy  Mansfeld  *'  Mansfeld  végrendelete  OvÁRvnál. 
nov.    30-án    halt    még.    Mansfeld  halála 


I 


BETHLEN  GÁBOR,  20I 


kiadták  kísérőinek.'  Thurn  akkor  benyújtotta  lemondását 
s  Velencze  szolgálatából  azzal  indokolta  kilépését,  hogy 
a  dán  királyhoz  akar  csatlakozni,  kinél  talán  azon  állásba 
juthat,  mely  a  szintén  elhunyt  weimari  herczeg  halálával 
megüresedett.  Készségesen  megadták  neki  a  kért  föl- 
mentést. 

XVIII. 

Törökország  ez  időben  szintén  békét  akart  kötni  Fer- 
dinánddal,^ ki  fegyverszünetre  lépett  vele.  A  békés  szándé- 
kokat azonban  Bethlen  meg  igyekezett  hiúsítani  s  mint 
1624-ben,  úgy  most  is  azt  híresztelte,  hogy  ő  maga  csupán 
fegyverszünetet,  nem  pedig  békét  kötött.  Midőn  hírét 
vette,  hogy  Keresztély  dán  király  a  Quadttal  folytatott 
tárgyalások  következtében  Konstantinápolyban  30.000  tal- 
lért utalványozott  neki,  megbízottjával  a  pénzt  elhozatta. 
Ugyan  ez  az  ember  azt  mondta  Roenak,  hogy  a  fejedelem 
nem  békét,  hanem  csak  fegyverszünetet  kötött  a  császárral, 
még  pedig  az  időközben  elhunyt  weimari  herczeg,  a  dán 
követ,  Csehország  és  Morva  képviselőinek  beleegyezése 
mellett.  Mindez  nem  volt  ugyan  igaz.  De  Bethlen  részé- 
ről az  efféle  ámítások  annál  igazoltabbak  voltak,  s  mert 
különben  is  utalhatott  Mansfeld  küldetésére,  a  mely  a  há- 
ború folytatására  irányúit.  Ha  segélyben  részesült  volna, 
kész  lett  volna  újabb  támadásra,  akár  csatlakoznak  hozzá 
a  törökök  akár  nem,  ámbár  mindenesetre  óhajtotta,  hogy 
Roe  ezen  segély  végett  is  közben  járjon  a  portánál.  Csak- 
hogy Roe  alaposan  ismerte  a  helyzetet  s  tudta,  meny- 
nyire óhajtják  a  törökök  a  békét.  Kevés  bizalma  volt  tehát 
a  sikerben.^ 

1  ÓvÁRY   id.    müve  232—3.  és  235.  —  3  Roe  597.  —  Óváry  694.  —  Padavin 
Roe  :  Wake  levele  1627  jan.  23.  a  dogénak  1627  jan.  20.  —  Magyar  Orsz. 

2  Mansfeld  tisztjeinek  levele  1627  jan.  Levéltár    Pázmány    levele  Ferdinándnak 
12.  ÓvÁRYnál.  1627  jan.  9. 


Magyar  Tört.  Életr.  1889—90. 


26 


202  GINDELY  ANTAL 


Mindazonáltal  ő  is,  Hága  is,  ki  buzgón  támogatta, 
hozzá  láttak  a  munkához,  mely  pillanatnyilag  eredménye- 
sebbnek ígérkezett,  mint  képzelték.  Mert  mikor  Bethlen 
újabb  követe  útján  fölkérte  a  portát,  tartsa  készen  a  jövő 
tavaszra  csapatait,  a  miniszterek  megbízták  a  budai  ba- 
sát, indítson  nagyobb  arányú  készülődéseket,  mint  tavalv 
s  időközben  nyújtsa  hosszú  pórázra  a  császárral  való  alku- 
dozásokat. Roe  a  törököket  e  szándékukban  megerősí- 
tette,* s  a  kaimakámmal  folytatott  beszélgetésében  rá- 
utalt ama  nagy  veszélyekre,  melyek  Törökországot  a 
Habsburgok  részéről  fenyegetik. 

A  velenczei  követ  azonban  nem  bízott  a  porta  ígére- 
teiben, hanem  úgy  vélekedett,  hogy  Bethlent  nem  fogja 
megsegíteni ;  csak  bele  akarja  hajszolni  a  háborúba  azon 
titkos  czélzatból,  hogy  maga  annál  előnyösebben  megal- 
kudhassék  a  császárral.  Utóbb  Roe  is  élt  e  gyanupörrel, 
különösen  mikor  híre  járt,  hogy  a  béke  Ferdinánddal  tény- 
leg már  megköttetett.  Éles  szavakban  kérdőre  vonta  tehát 
a  kaimakámot,  kitől  azonban  a  legmegnyugtatóbb  nyilat- 
kozatokat vette.  Ez  utóbbi  nem  tagadta  ugvan,  hogy  elő- 
készületek folynak  a  békekötésre,  de  ezt  a  mufti  és  más 
előkelő  egyéniségek  azon  óhajával  indokolta,  hogy  min- 
denek előtt  az  ázsiai  bonyodalmaknak  kell  véget  vetni. 
Megjegyzé  azonban,  hogy  Murteza  basa  az  alkudozások- 
hoz olyan  utasításokat  kapott,  melyek  bizonyosan  szakí- 
tásra fognak  vezetni,  mert  Ferdinándtól  nemcsak  évi  adót 
és  a  Budához  tartozó  területek  átengedését  kellett  köve- 
telnie, hanem  azt  is,  hogv  a  császár  béküljön  meg  a  keresz- 
tény hatalmakkal  s  helyezze  vissza  pfalzi  Frigyest  ősi  bir- 
tokába.** 

1627  martius  havának  vége  felé  végre  eljutott  Kon- 
stantinápolyba  a  jelentés,  hogv  Bethlen  békét  és  nem  fegy- 

*  Roe  599—603.    —   ÓvÁRY  693—699.         **  Roe  615 — 18.  —  Óváry  699 — 701. 


BETHLEN  GÁBOR.  203 

verszünetet  kötött  a  császárral.  A  fejedelem  követe  nem 
akarta  bevallani,  hogy  a  hír  igaz,  de  Roe  sürgetéseire 
félig-meddig  elismerte,  a  franczia  királyra  hárítva  a  fele- 
lősséget, ki  ígéreteinek  megszegésével  kényszerítette  Beth- 
lent a  békére.  Roe  azt  felelte,  hogy  XIII.  Lajos  nem 
tagja  a  hágai  szövetségnek  s  így  nem  is  vállalt  kötele- 
zettséget Bethlen  irányában,  ellenben  —  monda  —  Dánia 
és  Németalföld  eleget  tettek  kötelezettségöknek,  mi  azonban 
tudvalevőleg  csak  igen  csekély  mértékben  történt.  Azzal 
vádolta  tehát  Bethlent,  hogy  tisztességtelen  játékot  úzött^ 
hisz  Velenczétől  is  akkor  sürgetett  pénzsegélyt,  mikor  már 
békét  készült  kötni.*  E  vádak  azonban  legkevésbbé  Roe 
részéről  voltak  igazoltak,  kinek  királya,  ígéretei  daczára^ 
minden  támogatás  nélkül  hagyta  Bethlent  a  háború  vi- 
haraiban. 

Négy  héttel  később  —  1627  június  19.  —  Bethlen- 
nek egy  követe  járt  Roenál,  kitol  pénzt  és  azt  az  ígé- 
retet kérte,  hogy  Anglia  mielőbb  hadat  üzen  a  császárnak. 
Az  angol  követnek  nem  volt  pénze.  De  mivel  áltatni 
akarta  a  fejedelmet,  azt  válaszolta,  hogy  mihelyt  tényleg 
megtámadja  a  császárt,  megkapja  tőle  a  kívánt  összeget.** 
Mikor  Bethlen  Roe  e  nyilatkozatáról  tudomást  nyert^ 
s  mellékesen  értesült  arról  is,  hogy  őt  szerződésszegéssel 
vádolja,  türelme  fonalának  vége  szakadt.  Megbontránkozá- 
sának  élesen  kifejezést  adott  áz  angol  követhez  intézett 
válaszban  ;  utalt  a  veszélyekre,  melyeket  1623-ban  és 
1626-ban  kiállott;  panaszszal  említé,  hogy  nem  kapott  pénz- 
segélyt a  keresztény  hatalmaktól,  hogy  Quadt  csak  tizen- 
három havi  távollét  után  térhetett  hozzá  vissza,  mely  időn 
át  nem  tudta,  hogyan  fogadták  őt  az  udvarok,  melyeknél 
megfordult ;  hogy  a  csapatok,  melyeket  Mansfeld  és  a 
weimari    herczeg   az    ő    segélyére    hoztak,    alig    felét    tet- 


*  ÓvÁRY  704.    -  Roe  628.,  645—46.  "  RüE  651—55. 

26* 


204  GINDELY  ANTAL 

ték  a  kikötött  létszámnak  ;  hogy  az  éhség  és  mindenféle 
nélkülözés  e  sereget  is  képtelenné  tette  a  szolgálatra, 
a  két  vezér  egyenetlensége  pedig  minden  hadműveletet 
meghiúsított.  Tehetett-e  egyebet,  mint  alkudozásba  lépni 
az  ellenséggel  ?  Nem  őt  kell  szerződésszegéssel  vádolni, 
hanem  azokat,  kik  a  legválságosabb  helyzetben*  segítség 
nélkül  hagyták. 

Roe,  a  ki  régebben  is  rossz  embere  volt  Bethlennek, 
e  levél  vétele  után,  melyet  némileg  teljes  szakításnak  te- 
kintett, azzal  vigasztalta  magát,  hogy  a  fejedelemben  tulaj - 
donképen  sohasem  lehetett  bízni.  Különben  sem  ismerte 
a  helyzetet  s  a  legnevetségesebb  híreknek  is  hitelt  adott. 
így  a  már  fentebb  említett  Juszuf  aga  figyelmeztette  volt, 
ne  bíznék  Bethlenben,  ki  most  már  tehetetlen  is,  mert  a 
magyarok  és  erdélviek  letették  a  békeszerződésben  a  kikö- 
tött esküt,  ki  is  állították  a  kívánt  reversalisokat  s  nem 
fogják  újabb  támadás  esetén  a  fejedelmet  segíteni.  Roe 
ezt  is  készpénznek  vette  s  ez  értesülések  alapján  ítélte 
meg  Bethlen  helyzetét.  Mindazonáltal  1627  július  lo-én 
Conwav  államtitkárnak  a  többek  közt  ezeket  írta  :  « Meg- 
vallom, hogy  Bethlen  könnyelműsége  a  legcsekélyebb  biza- 
lomra is  érdemetlen ;  de  minden  eszközt  a  maga  termé- 
szetes mineműsége  szerint  kell  használni.  Ha  Bethlen 
biztosan  tudja,  hogy  pénzt  és  segítséget  kap,  mindvégig  ki- 
tartó marad."**  Roe  ezzel  maga  elismeri,  hogy  mégis  lehet 
Bethlenben  bízni,  csak  meg  kell  tartani  azon  kötelezettsé- 
geket, melyeket  iránvában  vállaltak. 

E  közben  a  béketárgyalások  a  császár  és  a  szultán  közt 
a  keresztény  követek  minden  áskálódása  daczára  megin- 
dultak. A  porta  talán  még  késedelmeskedett  volna,  de 
Lustriernek,  a  császár  állandó  követének,  elszánt  föllépése 
megértette    vele,    hogy    más    húrokat  kell    pengetnie,  míg 

*  Roe:    Bethlen    Roenak    1627   sept.  *'  Roe:  655 — 7.,  659 — 61. 

25.  —  ÓvÁRY  717. 


BETHLEN  GÁBOR.  205 

a  veszély,  mely  Ázsiában  fenyegeti,  elhárítva  nincs.  Lustrier 
azt  mondotta,  hogy  neki  mindegy,  akár  békét  akár  hábo- 
rút kíván  a  porta,  csak  válaszszon  mielőbb  a  kettő  között. 
Ilyen  merész  szavakhoz  nem  voltak  szokva  Konstantiná- 
polyban ;  belátták,  hogy  a  kétes  játéknak  véget  kell  vetni 
s  békét  kell  kötni,  minthogy  komolyan  úgy  sem  gondol- 
hattak háborúra.  Meghagyták  tehát  a  budai  basának,  ki  a 
béketárgyalások  vitelével  megbízatott,  ne  húzza-halaszsza, 
hanem  siettesse  befejezésöket.'  Megbízásához  képest  a  basa 
1627  martius  havában  fölkérte  a  bécsi  udvart,  hogy 
Althan  grófot  küldje  ki  a  tárgyalásokra,  Esterházy  nádor 
pedig  ne  vegyen  bennök  részt,  kétségkívül  azért,  mert  a 
nádor  ellenséges  indulata  Bethlen  iránt^  köztudomású  volt. 
Althan  gróf  akkor  Komáromban  tartózkodott  s  min- 
denféle támadáson  és  rajtaütésen  törte  fejét  a  törökök  ellen. 
Bécsből  azonban  meghagyták  neki,  maradjon  nyugton, 
mert  nem  akarták  a  fegyverszünetet  megszegni.  A  budai 
basával  Althan  ez  időtájt  Tudisi  nevű  embere  útján  lépett 
érintkezésbe.  Tőle  kapta  azt  a  különös  értesítést,  hogv 
Murteza  bánja  a  császár  elleni  támadást  s  ajálkozik,  hogy 
Bethlent  megöleti.  Mi  igaz  volt  e  hírben  és  mi  nem,  azt 
nehéz  kideríteni.  De  kétségtelen,  hogy  Mnrteza  a  hadjá- 
rat balsikere  után  a  saját  biztonsága  iránt  aggodalmakat 
táplált  s  Althan  véleménye  szerint  is  kész  volt,  Konstantiná- 
polyban levő  ellenségeinek  netaláni  merényleteit  Abaza  — 
az  ázsiai  lázadó  —  példájának  követésével  megelőzni. 
Althan  mindenesetre  vonzó  erőt  gyakorolhatott  az  elége- 
detlen vagy  tervezgetéseiben  csalódott  egyénekre,  mert 
ugyanekkor  a  svéd  szolgálatban  álló  fiatal  Thurn  gróf  is 
bizalmával  tisztelte  meg  s  ajálkozott,  hogy  a  császárnak 
különös  szolgálatokat  tesz,  ha  kegyelmet  kap  tőle.^ 

1  Giustinian  a  dogénak  1627  mart.  13.  és  16.  és  jun.  26.  —  Roe  648 — 9.  és  631.  s  köv. 

2  Müncheni  állami  levéltár.  Leuker  a  választónak  1626  mart.  31. 

3  Müncheni  állami  levéltár.  Leuker  a  választónak  1627  mart.  10.  és  24.  és  april  14. 


20Ö  OINDELY  ANTAL 


De  a  bécsi  udvar  nem  érezte  magát  indíttatva  Althant 
nevezni  ki  a  béketárgyalások  vezetésére.  Nem  küldte 
ugyan  ki  a  nádort  sem,  de  jelentékeny  befolvást  engedett 
neki,  mert  az  utasítás,  melyet  a  biztosok  kaptak,  kétség- 
kívül az  ő  tanácsai  szerint  készült.  A  nádor  azt  ajálotta,  ^ 
hogy  a  zsitva-toroki  békét  vegyék  alapul  s  ennek  megfe- 
lelően a  keresztény  foglyok  szabadon  bocsátását,  Vácz 
s  általában  mindazon  helyek  visszaadását  követeljék,  a  melye- 
ket a  törökök  azóta  szerződésellenesen  elfoglaltak  s  adó- 
fizetésre kényszerítettek.  Ajálotta  továbbá,  hogy  a  törö- 
kök által  portyázásaik  közben  okozott  károk  megtérítését 
sürgessék,  de  csak  színleg,  hogy  ezzel  más  engedményeket 
eszközöljenek  ki.  Ezúttal  nem  akarta  Esterházy  megen- 
gedni, hogy  Bethlen  követei  mint  közvetítők  részt  vegye- 
nek a  tárgyalásokban ;  egyszerűen  néma  tanúk  legyenek 
vagy  legföUebb  akkor  emelhessenek  szót,  mikor  a  török- 
kel kötött   béke  végrehajtására    kerül  a  tanácskozás    sora. 

A  tárgyalások  Szőnyben,  Komárom  közelében  vették 
kezdetöket.  Ferdinánd  részéről  kiküldettek  Sennyey  püs- 
pök, a  magyar  kanczellár,  Esterházy  Dániel  királyi  taná- 
csos, Koháry  Péter  a  Dunáninneni  kerület  alkapitánya, 
Questenberg  Gellért,  az  udvari  hadi  tanács  tagja.  A  törö- 
köket Murteza  basa,  a  budai  mufti,  a  ki  egyszersmind 
Murteza  helyettese  volt,  az  egri  basa,  az  esztergomi  és 
szolnoki  bégek,  a  budai  aga  s  vé.gűl  az  erdélyi  fejedelmet  J 
Toldalaghy  képviselték.  A  nádor  ajálotta  feltételek  mellett 
Ferdinánd  meghagyta  követeinek,  hogy  feltételűi  tűzzék 
ki  azt  is,  hogy  a  szultán,  mihelyt  a  békeszerződést  szente- 
sítette, török  követet  küldjön  Bécsbe  s  így  viszonozza 
Kurz  konstantinápolyi  követségét. 

De  mindjárt  eleinte  kitűnt,  hogy  a  törökök  sem  az  el- 
foglalt helyek  visszaadása  sem    az    udvariasság  kérdésében 

*  Kismartoni  levéltár :  Memóriáié  Palatini  1627  april  6. 


BETHLEN  GÁBOR.  ZOJ 

nem  lesznek  engedményre  bírhatók  s  ép  olv  kevéssé  fognak 
Bécsbe  követet  küldeni,  a  mint  nem  adnak  vissza  egyetlen 
falut  is.  Midőn  Ferdinánd  erről  értesült,  annyiban  enge- 
dett, hogy  felhatalmazta  követeit,  hogy  két  követség  útnak 
indítását  pendítsék  meg  ;  egyik  Bécsből  Konstantinápolyba, 
a  másik  a  szultántól  a  császárhoz  küldessék  s  mindegyik 
a  szerződés  szentesített  példányát  vigye  magával.  Váczról 
is  kész  volt  lemondani ;  ellenben  azt  kívánta,  hogy  a  tö- 
rökök legalább  azon  helyeket  bocsássák  vissza,  melyeket 
1623  óta  behódoltattak.  De  végszükség  esetén  követei 
ettől  is  elállhattak,  csakhogv  ez  esetben  jelentsék  ki,  hogy 
Ferdinánd  fentartja  magának  a  jogot,  hogy  az  esetre,  ha 
Bethlen  megint  megszegi  a  békét,  elvehesse  tőle  azon 
egész  területet,  mely  előbb  Magyarországhoz  tartozott. 
Végül  meghagyta  biztosainak,  követeljék  azt,  hogy  jövőre 
a  két  uralkodó  —  a  császár  és  a  szultán  —  érintkezése 
a  teljes  egyenlőség  alapján  történjék.  Ha  Murteza  a  felté- 
teleket el  nem  fogadja,  Ferdinánd  a  tárgyalásokat  meg 
akarta  szakítani,  hogy  Konstantinápolyban  folytattassanak. 
Ezzel  Murtezát  akarták  megfenyegetni,  ki  ha  a  tár- 
gvalások  a  török  fővárosba  helyeztetnek  át,  elesett  volna 
a  szokásos  ajándékoktól.  A  fenyegetésnek  volt  is  hatása, 
mert  az  alkudozások  —  1627  augustus  végén  —  csak- 
ugyan kedvező  folyamot  vettek.  Határozatba  ment,  hogy 
a  zsitva-toroki  s  a  későbbi  bécsi,  komáromi  és  gyarmati 
békeszerződések  érvényben  maradjanak,  a  mennyiben  a  je- 
len szerződéssel  nem  módosíttatnak.  A  két  szerződő  fél  tény- 
leges birtokviszonyaiban  változás  nem  történt ;  a  törökök  nem 
bocsátották  vissza  Váczot,  s  ép  oly  kevéssé  mondottak  le 
a  jogról,  hogy  a  behódoltatott  helyeket  megadóztassák.* 
Csakhogy  mindkét  kérdésben  nem  ez  volt  utolsó  szavok, 
hanem  a  további    megegyezés  a  két  császár    közti  alkudo- 

*  A   török    adózási    viszonyokról    Salamon    F"erencz :    Magyarország   a  török  hó- 
dítás korában. 


208  GINDELY  ANTAL 

zásokra  tartatott  fenn.  Ellenben  mindkét  fél  belenyugodott^ 
hogy  a  horvát  határon  az  előbbi  szerződésekkel  ellentét- 
ben épített  végházak  lerontassanak,  azon  foglyok,  kik  az 
utolsó  fegyverszünet  óta  ejtettek,  váltság  nélkül  szabadon 
bocsáttassanak,  a  többiek  pedig  —  ember  emberért  — 
kicseréltessenek  ;  végűi  egy  kis  maradék  a  nádor  és  a  bu- 
dai basa  által  megállapítandó  váltságért  adassék  ki.  Meg- 
állapodtak abban  is,  hogy  négy  havi  határidőn  belől  mind- 
két császár  ünnepélyes  követséget  küldjön  egymáshoz,  hogy 
Ferdinándé  1628  január  2-án  Szőnybe,  a  szultáné  ugyan- 
akkor Almásra  érkezzék  és  egy  közbe  eső  helyen  a  béke- 
okmány ratifikáczióját  kicseréljék,  mire  azután  mindegyik 
folytassa  útját  a  barátságos  uralkodóhoz,  kinek  megfelelő 
ajándékot  vigyen.* 

Bethlen  követei  útján  Konstantinápolyban  valamint 
Szőnyben  oda  dolgozott,  hogy  a  tárgyalások  sikeres  folya- 
mát meghiúsítsa.  Először  is  nem  tűrte,  hogy  ama  néma 
szereppel  megelégedjenek,  melyet  a  nádor  kijelölt  szá- 
mukra. Azt  követelte,  hogy  őt  is  befoglalják  a  szönyi  bé- 
kébe, mibe  a  nádor  semmi  áron  sem  akart  egyezni.  Utóbb 
óva  intette  a  budai  basát  a  béke  megkötésétől,  s  a  tár- 
gyalásokat a  legnagyobb  balgaságnak  nevezte,  minthogy  a 
helyzet  alakulása  Magyar-  és  Németországban  egyaránt 
azt  jelzi,  hogy  nem  tanácsos  békét  kötni.  Ugyanakkor 
azonban  írt  az  esztergomi  érseknek  is  s  értésére  adta,  hogy 
a  szultánt  Ferdinánd  abbeli  előkészületei,  hogy  csapatait 
Magyarországban  helyezze  téli  szállásba,  annyira  meghara- 
gították, hogy  10.000  tatárt  hívott  fegyverbe  s  ezen  sereg 
valamint  további  70.000  tatár  számára  Erdélyen  szabad 
átvonulást  kért  s  a  támadással  nem  fog  sokáig  késni.** 

•  Katona   közli    a  békeokmányt  alá-  kelt.  Ha  az  aláírás  e  napok  egyikén  tör- 

írva    Ferdinánd    által    1627    sept.    lo-én.  tént,    a    békének   augustus   végén    kellett 

Ugyané  keletű  a  bécsi  állami  levéltárban  megköttetnie. 

levő  másolat,    míg  az  a  példány,  mely  a  **  Kismartoni  levéltár.    A  király  meg- 

magyar  Orsz.  Lvtárban  van,  sept.  13-án  bizottai    számára    adott    utasítás.     1627 


Gajbrill  BtT  AkD  .G.Tran^^ievania.  Princeps,  EyariuM  Vm  -> 

GARLtBiGNl  DOMINIW  ET  ^ICUIORUM  COMIá.ru: 

GoNk^iuo Tirmata  Dei : Dttx  xnLÍ^^u  Bethlen, 

SvivifoCon  koc  vuiífni  muncris  inftar  dníís 


EJ(^eT  £XC' 


Q-cmÁCvs,  vdutija^uns  Dny.  j  uurc  Janis  7 
Ofnnís  Lt  in  tutj  fumnia  faluti/  crtl 


D.M.CÖ 


BETHLEN    GAHOR    MEISSNKK    AI.TAL    KÉSZÍTETT    AKCZKEPE. 
Gróf  Apponyi  Sándor  birtokában  levő  egykorú  rézmetszetről. 


BETHLEN  GÁBOR.  209 

Noha  a  fejedelem  az  ,  alkudozások  meghiúsítására  irá- 
nyuló szándékaival  nem  boldogult,  majdnem  elérte  azt,  hogy 
függetlensége  a  szőnyi  tárgyalásokban  elismertessék.  Ferdi- 
nánd kész  volt  mint  Magyarország  királya  lemondani  jogairól 
Erdélyre  s  azt  semleges  területnek  elismerni,  ha  a  törökök 
ugyanez  engedményt  teszik.  Ha  ezek  hozzájárultak  volna, 
úgy  Bethlen  Gábor  politikai  eszménye  valósult  s  Erdély 
önállósága  jogérvényt  nyert  volna;  Murteza  basa  azonban 
nem  akart  a  király  meghatalmazottainak  e  javaslatához  járulni. 

A  mint  ezt  Bethlen  megtudta,  nagyon  elkeseredett 
s  neheztelésének  a  budai  basához  írott  levelében  kifejezést 
is  adott.  Azzal  fenyegette,  hogy  ha  el  nem  ösmeri  Erdély 
függetlenségét,  ezzel  az  erdélyieket  Ferdinánd  karjaiba 
hajtja,  mert  attól  fognak  félni,  hogy  a  porta  titkos  terve- 
ket forral  szabadságaik  ellen.  Hogy  Bethlen,*  ki  a  szultán- 
tól kapta  a  fejedelmi  méltóságot,  melyet  neje  számára  is 
ép  akkor  kért  tőle,  ilyen  elszánt  hangon  mert  szólani,  az 
annak  bizonyítéka,  hogy  éles  elmével  kellően  fölismerte  a 
török  birodalom  bomladozó  állapotát.  Mivel  Szőnyben  azt, 
a  mit  óhajtott,  elérni  nem  bírta,  kívánsága  oda  iránvúlt, 
hogy  legalább  követe,  Toldalaghy,  is  aláírja  a  török  béke- 
szerződést. Ezt  csakugyan  megtette.  De  mikor  Questen- 
berg  meglátta,  azt  kérdezte  Toldalaghytól  :  ő  is  török-e  ? 
A  tagadó  válaszra  Questenberg  és  társai  kijelentették,  hogy 
aláírását  már  azért  sem  tűrhetik,  mert  Ferdinánd  külön 
békét  kötött  Bethlennel.  Hosszas  vitázás  után  a  törökök 
és  Toldalaghy  engedni  kényszerültek  s  a  fogalmazvány 
újra  lemásoltatott.  Az  új  példányt  az  erdélyi  követ  már 
nem  írta  alá.** 


aug.  17.  Minő  választ  adjanak  a  császár  *  Gyulafehérvári     káptalani    levéltár. 

nevében    Tassy    Gáspárnak,  a  nádor  tit-  Bethlen  Murtezának  1627  sept.  14.  Beth- 

kárának.  —  Magyar    Orsz.    Lvtár   Beth-  len  Toldalaghynak  1627  sept.   14. 

len  Pázmánynak  1627  aug.  29.  —  Gyula-  '*  Müncheni  állami  levéltár.  Leuker  a 

fehérvári  káptalani  levéltár.  Bethlen  Mur-  választónak   1627  sept.  22. 

teza  basának  1627  aug. 12. 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  -7 


2IO  GINDELY  ANTAL 

A  keresztény  követek  Konstantinápolyban  ekkor  arra 
irányozták  erőfeszítéseiket,  hogy  a  megkötött  békeszerző- 
dés szentesítését  meghiúsítsák  s  Bethlen  e  czélra  küldött 
követe'  útján  ugyanezt  tette.  Keresztély  berezeg,  Magde- 
burg  administratora,  hasonló  szellemben  dolgozott,  mert  ő 
akarta  a  Mansfeld  s  a  weimari  berezeg  halálával  vezető 
nélkül  maradt  német  csapatok  parancsnokságát  átvenni.  - 
Ez  okból  Bethlenhez  utazott  és  csak  tőle  tudta  meg  — 
1627  sept.  — ,  hogy  időközben  békét  kötött  Ferdinánddal, 
s  hogy  a  dán  királv  magára  maradt  a  küzdelemben.  Hogy 
az  ebből  származható  veszélyt  lehetőleg  mérsékelje,  az 
administrator  még  Erdélyből  írt  Roenak,  hiúsítsa  meg  a 
béke  szentesítését,  hogy  a  császár  kénvtelen  legyen  csa- 
patai egy  részét  a  török  határszélen  hagyni.^  Roe  nvom- 
ban  fölkereste  a  kaimakámot  s  a  béke  ellen  beszélt,  de 
nem  ment  semmire. +  A  szultán  a  békeokmányt  jóváhagyta, 
de  oly  módon,  mely  a  császár  azon  kívánságával,  hogy  a 
két  uralkodó  paritása  elismertessék,  homlokegyenest  ellen- 
kezik. A  török  szentesítő  okmányban  olyan  kitételek  és 
fordulatok  voltak,  melyek  Ferdinánd  császárt  a  kérelmező 
fél  s  az  alárendelt  fejedelem  színében  tüntették  föl.  A  szul- 
tán azt  sem  akarta  engedni,  hogy  a  követek,  kik  a  szer- 
ződés két  szentesített  példányát  Bécsben  és  Konstantiná- 
polvban  átnyújtják,  egyenrangú  egyéniségek  legyenek. 
Valami  jelentéktelen  állású  embert  akart  Bécsbe  küldeni. 
Lustrier  tiltakozott  ez  önkénvkedés  ellen,  sőt  a  bécsi  ud- 
vari  hadi  tanács  azt  javasolta,  hogy  alárendelt  egyént  el 
sem  kell  fogadni. ^ 

Ez  a  kilátás  a  portát    épen    nem    tette    volna    udvaria- 

1  Mikó  Ferencz.  3  Roe  id.    müv.    Wake    Roenak    1627 

2  A    szövetséges    fejedelmek,    főleg   a       jun.  i.  —  Az  administrator  Roenak.  1627 
dán  király    az   administratorra   ruházták       sept.  28. 

át  a  parancsnokságot,  mit  ez  utóbbi  irás-  4  Roe  700.  és  70S, 

ban  jelentett  Bethlennek.    Bethlen  levele  5  Kismartoni  levéltár.    A  hadi  tanács 

Ormánközynek  1627  sept.  6.  Szász  állami  véleménye  u  császárnak  1627.  —  Giusti- 

levéltár.  nian  a  dogénak  1627  nov.  16.  és  dec.  11 


BETHLEN   GÁBOR.  211 


sabbá.  Csakhogy  idő  közben  híre  érkezett  a  dán  kh-ály 
teljes  vereségének,  sőt  jelentették  azt  is,  hogy  Németor- 
szágban nem  sokára  létrejön  az  általános  béke.  Erre  a 
törökök  is  megjuhászodtak  s  készek  voltak  a  szőnyi  fel- 
tételeket változatlanul  szentesíteni.  De  nagyon  fájt  szívök- 
nek,  hogy  nem  éreztethették  gőgjöket  a  császárral  nyíltan, 
és  hangosan  hirdették,  hogy  az  első  alkalom  adtával  majd 
máskép  viselik  magokat. 

A  békében  kikötött  követséget  Ferdinánd  császár- király 
báró  Kufsteinra  ruházta,  ki  egykor  protestáns  pártvezér 
volt,  de  utóbb  kath.  hitre  tért  s  a  császár  szolgálatába 
állott.  Kufstein  1628  június  20-án  indult  útnak  s  Szőnynél 
találkozott  a  szultán  követével,  Redseb  basával,  ki  onnan 
Bécsbe,  a  császári  követ  pedig  Budára  utazott.  Itt  Mur- 
tezának  ajándékot  nyújtott  át,  melylyel  azonban  a  basa 
török  szokás  szerint  épen  nem  volt  megelégedve.  Kufstein 
november  25-én  érkezett  Konstantinápolyba,  hol  mindenütt 
rossz  indulattal  és  zsaroló  szándékkal  találkozott.  A  három 
első  napot  lakásán  kellett  töltenie,  mintha  fogva  lett  volna  ; 
csak  a  dragomannal  és  az  udvarmesterrel  érintkezhetett. 
Panaszára  a  fogságnak  véget  vetettek  ugyan,  de  azután  is 
a  lehető  tiszteletlenül  bántak  vele.  A  nagyszámú  és  gyö- 
nyörű ajándékért,  melyet  a  szultánnak  s  az  egyes  minisz- 
tereknek átnvújtott,  még  egy  pár  udvarias  szóra  sem  mél- 
tatták; ellenkezőleg  mindenki  elégedetlen  volt  azzal,  a  mit 
kapott  s  egyre  többet   követelt.* 

A  beszéd,  melyet  Kufstein  a  szultánhoz  intézett,  s  mely- 
ben a  Szőnyben  függőben  hagyott  ügyek  rendezését  s  fő- 
leg Vácz  visszaadását  követelte,  még  kevésbbé  tetszett  a 
törököknek.  Sőt  a  nagyvezér  annvira  vitte  a  durvaságot, 
hogy    megtiltotta    a    követnek    karácsony    harmadnapján  a 

'  Khevenhiller  xi.  253.  s  köv.  Az  aranyozott  ezüst  edény,  mely  a  szultánnak 
átnyújtatott,  524  márkányi  nehéz  volt.  Bécsi  állami  levéltár.  Kufstein  beszéde  a 
szultánhoz  1628  dec.  5.  —  Óváry  741.  s  kiH-    —  Khevenhiller  721.  s  köv. 


212 


GINDELY  ANTAL 


templomba  menetelt ;  egyenesen  halállal  fenyegette,  ha 
e  parancsnak  nem  engedelmeskedik.  Kufstein  e  bánásmód 
miatt  a  nagy  muftinál  emelt  panaszt,  sőt  egyszer  annyira 
megemberelte  magát,  hogy  hadüzenettel  fenyegette  a  nagy- 
vezért. Már  azt  hitte,  hogy  a  fenyegetés  hatott,  mikor 
eg}"szerre  üjra  megtiltották  neki  a  lakásából  való  távozást 
s  háza  elé  jancsár-őrséget  állítottak.  Tiltakozásaira  a  nagy- 
vezér vagy  azt  felelte,  hogy  internálását  a  szultán  rendelte 
el  vagv  azt,  hogy  ez  személyes  biztonsága  érdekében  tör- 
ténik. A  török  követ,  ki  ugyanekkor  Bécsben  időzött, 
szintén  nem  valami  nagvon  kegyelmesen  fogadtatott  ugyan, 
de  ilyen  bánásmódban  természetesen  nem  részesült.  Csak 
1629  martius  havában  envhítették  Kufstein  fogságát  s 
néha-néha  megengedték,  hogv  lakásáról  távozzék.  Később 
a  bosszantások  egészen  megszűntek,  mert  a  nagyvezér  a 
perzsa  háború  következtében  Ázsiába  ment  s  a  kormány- 
zatot Konstantinápolyban  ismét  a  kaimakám  vezette. 

Vele    kezdte    meg    Kufstein  a  tárgyalásokat  azon  pon- 
tok ügyében,    melyek    Szőnyben    el    nem    intéztettek.    De 

egy  pillanatig  sem  táp- 
lálhatta a  reménvt, 
hogy  akár  csak  a  leg- 
apróbb engedményt  ki 
fogná  eszközölhetni. 
Mikor  Konstantiná- 
polyba  az  a  hír  érkezett, 
hogy  Bethlen  nehéz 
beteg,  a  porta  attól  kezdett  félni,  hogy  halálát  a  császár 
a  maga  hatalma  gyarapítására  használja  fel,  s  hogv  e  czél- 
ból  már  is  szaporítja  hadait  Magyarországon.  A  kaima- 
kám a  hadak  visszahívását  követelte  tehát  Kufsteintói,  ki 
egész  higgadtan  azt  felelte,  hogy  ő  nem  adhat  utasítást 
császári  urának,  mit  csináljon.  Ekkor  a  kaimakám  új  kí- 
vánsággal   állt    elő.    Azt    mondotta,   adja    vissza    a    császár 


^^^Jí^,  MyujJií4  Cö'  * 


48.    KUEFSTEIN  LAJOS  ALÁÍRÁSA 


BETHLEN  GÁBOR.  213 

mindazon  helyeket,  melyek  valaha  török  kézben  voltak, 
a  többek  közt  Érsekújvárt  és  Füleket  is.  Kufstein  erre 
szintén  találóan  megfelelt.  Azt  mondotta,  hogy  ugyanily 
jogczímen  kívánhatná  a  császár  az  összes  helyeket  le  egész 
Konstantinápolyig  s  midőn  a  török  azzal  vágott  vissza, 
hogy  ez  a  vidék  a  görögöké,  nem  pedig  a  németeké  volt, 
Kufstein  nem  találta  jogosultnak  a  megkülönböztetést,  mert 
görögök  és  németek  egyaránt  keresztények.  Végre  is  min- 
den eredmény  nélkül  kellett  a  tárgyalásokat  megszakítani; 
a  porta  még  a  legutóbb  ejtett  foglyok  szabadon  bocsátá- 
sát is  megtagadta,  szóval  a  szőnyi  békekötéssel  alkotott 
helyzet  nem  szenvedett  változást. 

Mielőtt  Kufstein  elkérte  elbocsátó  levelét,  a  kaimakám 
még  némi  ajándékot  igyekezett  tőle  kizsarolni  s  ismételte 
azt,  mit  már  a  nagyvezér  állított,  hogy  azok  az  ajándékok, 
melyeket  a  szultán  küldött  a  császárnak,  sokkal  nagyobb 
értékűek.  A  követ,  ki  időközben  Bécsből  megkapta  a  tö- 
rök ajándékok  jegyzékét,  bebizonyíthatta,  hogy  a  császár 
küldeménye  legalább  is  volt  olyan  értékes,  mint  a  szul- 
táné, miért  is  a  kaimakám  igényeit  megbotránkozással  uta- 
sította vissza.  1628  aug.  i8-án  búcsúzott  el  Konstantiná- 
polytól  s  indult  haza  felé,  de  a  kaimakám,  ki  szertelenül 
dühösködött,  hogy  új  ajándékot  nem  tudott  tőle  kicsikarni, 
útközben  feltartóztatta  azon  ürügy  alatt,  hogy  fegyvert, 
drága  paripát  s  számos  rabszolgát  visz  magával,  melyek 
kiszállítására  nem  szerzett  jogot.  Hasztalan  tiltakozott 
Kufstein  ezen  kiraboltatása  ellen  ;  összes  fogadott  szolgáit, 
még  szakácsának  feleségét  is,  noha  szabadságlevéllel  iga- 
zolhatták magokat,  ott  kellett  hagynia.  Végre  nov.  30-án 
Almáson  találkozott  a  Bécsből  visszatérő  török  követtel. 
Itt  ment  végbe  kölcsönös  kicserélésök  s  átadásuk  a  reájok 
váró  hazabeli  hadcsapat  parancsnokának.* 

*  Khevenhiller  xi.  733—9. 


214  GINDELY  ANTAL 

A  török  követség  Bécsben  tartózkodása  minden  ha- 
sonló inczidens  nélkül  folyt  le.  Kellően  gondoskodtak 
szükségleteiről  s  ellátására  az  udvar  számos  terményaján- 
dékon kívül  naponkint  száz  birodalmi  tallért  fizettetett  ki 
neki.  A  császár  tudatta  Redseb  basával,  hogy  a  még  vitás 
békepontozatok  kiegyenlítését  további  tárgyalásoktól  re- 
méli, melyeket  a  budai  basával  óhajt  folytatni.  Mikor  a 
követ  a  császári  családtól  ünnepélyesen  elbúcsi'izott,  laká- 
sán ajándék  várta,  mely  tizenkét  ezüst  findzsából,  két  nagy 
serlegből  és  egv  kannából  állt.  Mindenesetre  kellemesebb 
emlékekkel  térhetett  tehát  haza,  mint  Kufstein.* 


XIX. 

Kevéssel  a  szőnyi  béke  megkötése  után  s  így  jóval 
szentesítése  előtt  Esterházy  nádor  azt  a  hírt  vette,  hogy 
Bethlen  elvesztette  a  porta  kegyét,  mert  nem  tartotta  meg 
ígéreteit,  melyeket  katonai  támogatásban  való  részeltetése 
esetére  tett  s  mert  Moldva  meg  Havasalföld  vajdái  azt  a 
panaszt  emelték  ellene,  hogy  hajdúságot  küldött  orszá- 
gukba s  adófizetésre  kényszeríti  őket.  Söt  nem  csak  ezt 
tette,  hanem  Sándor  vajdát  Havasalföldből  elkergette  s  a 
porta  egyideig  kénytelen  volt  némán  túrni  a  dolgot.  Mikor 
tehát  Ferdinánd  a  Konstantinápolyba  készülő  Kufstein  uta- 
sításai tárgyában  véleményt  kért  a  nádortól,  ez  azt  taná- 
csolta, hogy  minden  áron  oda  kell  múködni,  hogy  a  porta 
bizalmatlansága  Bethlen  iránt  fokozódjék,  mi  végből  kö- 
zölni kell  a  törökökkel,  hogy  a  fejedelem  időnkint  minő 
ajánlatokat  tett  a  bécsi  udvarnak.** 

A  hírt,  hogy    Konstantinápolyban    Bethlen  iránt  ellen- 


*  Khevenhiller  xi.  740 — 4. 
**  A  közös    hadügyminisztérium    levéltára.    A    nádor    véleménye,  milyen  utasítást 
kapjon  a  konstantinápolyi  követ.  1628  mart.  7. 


BETHLEN  GÁBOR.  215 

séges  hangulat  kapott  lábra,  nemsokára  Szombathelyi  is 
megerősítette.  Ez  az  ember  jó  sok  időt  töltött  a  fejedelem 
szolgálatában  a  török  fővárosban,  de  mikor  hazájába  vissza- 
tért, az  udvarnak  ajálotta  fel  magát,  a  mint  mondotta 
azért,  mert  nem  akar  olyan  fejedelmet  szolgálni,  a  ki  áll- 
hatatosan a  császár  megrontásán  dolgozik.  Fölkereste  tehát 
a  nádort  s  hosszasan  elmondotta  neki  Bethlen  áskáló- 
dásait.* 

Az  udvari  hadi  tanács,  melyhez  a  császár  Szombat- 
helyi előterjesztéseit  véleményezés  végett  áttette,  javasla- 
tait túlságosan  kalandosaknak  találta  s  csakugyan  azok  is 
voltak.  A  többek  közt  azt  tanácsolta,  lépjen  az  udvar  szö- 
vetségre a  moldvai  és  havasalföldi  vajdákkal  Bethlen  ellen. 
Hogy  ezt  a  porta  megtűrje,  azt  a  hadi  tanács  sem  hitte, 
mely  gyanúsnak  tartotta  azon  állítást  is,  hogy  Bethlen 
annyira  gyűlölt  egyéniséggé  vált  volna  Konstantinápolyban, 
mint  Szombathelyi  hirdette.  A  hadi  tanács  általában  ellen- 
zett minden  olyan  lépést,  mely  akár  a  fejedelemmel  akár 
a  portával  is  összeütközést  idézhetett  volna  fel  vagy  a  sző- 
nyi  béke  szentesítését   zavarhatta  volna.** 

Bécsben  tehát  hidegvérrel  mérlegelték  Szombathelyi 
terveit  s  nem  követték  csábításait.  Nem  így  cselekedett 
a  nádor,  ki  mint  heves,  szenvedélyes  ember  annyira  a 
Bethlen  iránt  való  gyűlölség  hatása  alatt  állt,  hogy  a  leg- 
képtelenebb állításokat  is  készpénznek  vette,  mihelyt  azt 
hitte  rólok,  hogy  árthatnak  a  fejedelemnek,  kit  ép  oly  ve- 
szedelmesnek tartott  mint  a  törököt  s  kiről  váltig  hir- 
dette, hogy  békebiztosításait  sohasem  tartotta  meg  s  minden 
alkalmat  felhasznál  újabb  támadásokra.  Mintha  az  udvar 
Bethlen  irányában  ne;n  ép  oly  kétszínűén,  néha  hitszegően 

*  Közös  h  idügyminiszterium  levéltára.  Princeps  Bethlen  in  porta  ottomanica 
cur  jam  sit  invisus  et  siispf3Ctus.  Ugyanott  Szombathelyi  levele  Ferdinándnak.  1628 
május  6. 

**  A    közös    hadügyminisztérium    levéltára.    A    hadi    tanács    véleménye    Szombat- 
helyi javaslatairól. 


2l6,  GINDELY  ANTAL 

járt  volna  el,  még  pedig  sokszor  csakis  a  nádor  sür- 
getésére ! 

Esterházy  azon  meggyőződésben  élt,  hogy  tartós  bé- 
két csak  Bethlen  letétele  esetén  remélhetni,  ha  ugyan  az 
új  fejedelem  a  keresztényekkel,  nem  pedig  a  törökökkel  fog 
rokonszenvezni.  Szombathelyi  közleményei  sokkal  inkább 
hízelegtek  dicsvágyának,  —  mely  titkon  ugyan,  de  nagy 
erővel  élt  benne  s  már  számba  vette  azon  lehetőséget  is, 
hogy  magának  szerezheti  meg  az  erdélyi  fejedelmi  méltó- 
ságot, —  semhogy  e  gyanús  egyén  további  szolgálatairól 
lemondott  volna.  Konstantinápolyba  küldötte,  hogy  a  kép- 
zelt viszályt  a  porta  és  Bethlen  közt  szítsa  és  fokozza  s 
tudassa  a  nagyvezérrel,  hogy  a  fejedelem  ismételve  ajál- 
kozott  a  császárnak  Törökország  megtámadására.  És  pe- 
dig először  akkor  tette  ezt,  mikor  II.  Ozmán  szultánt 
megölték,  azután  az  utolsó  háború  alkalmával,  midőn 
késznek  nyilatkozott  török  segélyhadait  megsemmisíteni, 
ha  a  császár  örök  időkre  szövetséget  köt  vele  Török- 
ország ellen  s  ha  az  összes  hódításokat  neki  engedi  át. 
Söt  a  fejedelem  a  legutóbbi  békealkudozások  közben  is 
szövetséget  ajánlott  a  nádornak,  biztosítván  őt,  hogy  há- 
rom év  alatt  kiűzi  Magyarországból  a  törököt.  Végül  a 
nádor  az  írásbeli  utasításban,*  melyet  Szombathelyinek 
adott,  megjegyzé,  hogy  Bethlen  utódjára  nézve  a  bécsi 
udvar  és  a  szultán  közt  előleges  megegyezést  kell  létesí- 
teni s  Kornis  Zsigmondot  és  Szilvásy  Boldizsárt  említé 
olyan  jelöltekúl,  kiket  Ferdinánd  elfogadni  hajlandó. 

Hogyan  teljesítette  megbízását  Szombathelyi,  nem  tud- 
juk. Roe  és  Giustinian  jelentései  kétségtelenné  teszik,  hogy 
1627  tavaszán  Konstantinápolyban  megnehezteltek  Beth- 
lenre, mert  Sachin-Giraj  tatár  khámmal,  kit  a  szultán  el- 
lenségének   tartottak,    érintkezésbe    lépett.    A    keresztény 

*  Kismartoni  levéltár.  A  nádor  titkos  utasítása    a    saját    konstantinápolyi   követe 
számára.  Hogy  ez  Szombathelyi  volt,  kitűnik  Pray  ii.  174. 


BETHLEN   GÁBOR. 


;I7 


követek  áskálódásai  nagyban  élesztették  a  porta  harag- 
ját, kik  nem  bocsátották  meg  Bethlennek,  hogy  békét 
kötött  Ferdinánddal  s  elvált  a  tehetetlen  hágai  szövetség- 
től. Mihelyt  a  fejedelem  a  törökök  ezen  hangulatáról  tu- 
domást nyert,  minthogy  a  császár  nagy  sikerei  Németor- 
szágban   különben    is    gondot    okoztak    neki,    Toldalaghyt 


(^^^^/^' 


49-    THOLDALAGHY    MIHALV    ALÁÍRÁSA. 


küldötte  be  a  portára  azon  megbízással,  hogy  minden  föl- 
merült kellemetlenséget  eloszlasson  s  a  legnyomatékosab- 
ban biztosítsa  a  törököket  a  fejedelem  törhetetlen  hűsé- 
géről és  ragaszkodásáról.  Hogy  a  konstantinápolyi  kor- 
mányköröket kiengesztelje  s  bizalmukat  visszaszerezze, 
állandó  követéhez  levelet  intézett,  melyben  elmondotta, 
minő  rendkívüli    módon   megszaporodtak  Ferdinánd  hadai 


50.    BETHLEN    PÉTER    ALÁÍRÁSA. 

Németországban,  hogy  Spanyolország  s  a  kath.  liga  kezet 
fogott  a  császárral  s  így  seregök  együttvéve  150.000  főre 
megy,  melynek  egy  része  Marradas  és  gróf  Mansfeld  Far- 
kas vezetése  alatt  készen  áll  török  területre  törni. 

Ez  adatokat  nem  koholta,  hanem  külföldön  járó  ifjú 
unokaöcscse,  gróf  Bethlen  Péter  kísérőitől  hallotta  s  a 
jövő  bizonytalanságaival    szemben  a  törökhöz    való    szoros 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  28 


2l8  GINDELY  ANTAL 

csatlakozással  igyekezett  érdekeit  biztosítani.  Kijelentette 
tehát  említett  levelében,  hogy  minden  intézkedést  megtesz 
az  ellenség  betörésének  meghiúsítására,  de  másrészt  várja 
Murteza  csatlakozását  is  s  azt  óhajtja,  hogy  a  szultán  a 
fenyegető  veszélyekről  tájékozva  legyen.  Üzenetének  volt 
is  foganatja.  A  törökök  minden  ellenséges  gondolattal  fel- 
hagytak irányában,  míg  az  angol  és  a  németalföldi  követ- 
ben újra  föléledt  a  remény,  hogy  Bethlen  ismét  megtá- 
madja a  császárt.  Különösen  Roe  tanúsított  megint  jobb 
indulatot  a  fejedelem  iránt  s  kedvezőbben  nyilatkozott 
róla.  Toldalaghy  egyébiránt  azt  is  mondotta  a  két  követ- 
nek, hogy  ura  nem  áll  el  a  hágai  szövetségtől,  hanem 
nyomban  fegyvert  ragad,  mihelyt  kedvező  alkalom  kínál- 
kozik. 

Erre  Roe  ismételte  azon  biztosítást,  hogy,  ha  Bethlen 
táborba  száll,  az  ígért  pénzsegély  el  nem  marad.  Egyelőre 
mindent  elkövetett,  hogy  a  török  kormányférfiakat  a  fe- 
jedelem javára  hangolja. 

Ez  igyekezetek  nem  is  maradtak  meddők.  Az  összes 
magyarországi  basák  és  bégek  parancsot  kaptak,  hogy  csa- 
pataikat készenlétben  tartsák.*  Maga  a  kaimakám  értesí- 
tette Bethlent,  hogy  12.000  jancsárt  fognak  Budára  kül- 
deni, s  hogy  a  többi  basák  és  bégek  haderejét  is  tetemesen 
szaporítják,  ha  Ferdinánd  támadást  intéz.**  Mindez  ugyan- 
azon időben  történt,  mikor  Kufstein  a  szultánhoz,  Redseb 
pedig  a  császárhoz  küldetett  a  szőnyi  béke  szentesítését 
átnyújtani.  Bethlennek  teljesen  sikerűit  tehát  Konstanti- 
nápolyban eloszlatni  a  bizalmatlanságot,  a  melyre  a  nádor 
oly  nagyokat  épített.  A  porta  e  hangulatváltozása  annál 
fontosabb  volt,  mert  a  fejedelem  csakugyan  magas  röptű 
tervekkel  foglalkozott.  Negyed  ízben  meg  akarta  támadni 
Ferdinándot  s  ez  úttal    nem    csupán    a   törökök,    hanem  a 

*  ÓvÁRv  735 — 7.  —  Roe  813 — 15. 
**  Roe:  A  kajmakám    levele   Bethlennek  1628  jul.  24. 


I 


1 


BETHLEN  GÁBOR.  219 

svédek  segítségét  is  fel  akarta    használni,  sőt  a  küzdelmet 
Lengyelországra  is  kiterjeszteni. 

Gusztáv  Adolf  svéd  király  igyekezetei,*  hogy  Bethlent 


51,    m.    ZSIGMOND    LENGYEL    KIRÁLY. 


a  lengyelek  ellen  való  háború  eszméjének  megnyerje, 
1626-ban  nem  vezettek  eredményre,  mert  akkor  a  fejede- 
lem nem  halaszthatta  tovább  a  Ferdinánd  elleni  támadást 


*  Ez  igyekezetekről  bő  tájékozást  nyújtanak  Szilágyi  Sándor  különböző  kiad- 
ványai. Bethlen  is  küldött  akkor  követséget  a  svéd  királyhoz.  Csakhogy  a  lengyelek 
elfogták  a  követeket  s  kezökbe  kerítették  irományaikat. 

28* 


220  GINDELY  AXTAL 

Az  1626  és  1627-iki  hadjáratok  mindazon  által  a  svédekre 
igen  kedvező  folyamot  vettek.  1626-ban  Mévánál  verték 
meg  a  lengyeleket,  a  következő  évben  pedig  a  Dirschaunál 
ismételve  vívott  ütközetben  kerekedtek  felül.  A  további 
előnyomulás  lengyel  földön  azonban  csak  úgy  volt  lehet- 
séges, ha  Gusztáv  Adolf  megfelelő  számú  könnyű  lovas- 
sággal rendelkezik  s  ez  okból  egyik  bizalmas  emberét  és 
tanácsosát,  Strassburg  Pált,  ki  már  előbb  is  járt  Erdély- 
ben, Bethlenhez  indította,  hogv  nehánv  ezer  huszár  se- 
gélyül küldését  eszközölje  ki  tőle.  Oxenstierna  kanczellár 
felhasználta  ez  alkalmat,  hogy  egészen  más  irányú  ajála- 
tot  is  tegyen.  Azon  időben  Svédország  és  Erdély  termelte 
az  Európában  fogyasztott  réznek  legnagyobb  részét  s  ha 
a  két  ország  egymással  megegyezett,  kénvök-kedvök  sze- 
rint szabhatták  meg  a  réz  árát. 

Még  mielőtt  Strassburg  Bethlennel  találkozott,  ez  utóbbi 
sereget  szerelt  föl,  melyet  10,000  emberre  becsültek  s  mely 
az  erdélyi  nemesi  fölkeléssel  s  a  csatlakozó  hajdúkkal 
napról-napra  szaporodott.  A  fejedelem  1628  július  havá- 
ban a  Tisza  balpartján,  valami  tizenkét  mérföldnyire  Kassá- 
tól, ütött  tábort  s  szándékait  lehetőleg  titokban  tartotta. 
Mindenféle  mende-monda  keringett  terveiről ;  némelyek 
azt  hitték,  hogy  a  lengyelek,  mások  meg  azt,  hogy  Ferdi- 
nánd ellen  készül.  Bethlen  már-már  bizonyosra  vette  Mur- 
teza  támogatását  s  épen  meg  akarta  indítani  a  háborút, 
midőn  Erdélyből  rossz  híreket  vett.  Jelentették  neki,  hogy 
ellenségei,  főleg  a  katholikusok,  gyanús  dolgokban  törik  a 
fejőket  s  új  támadását  minden  áron  meg  akarják  akadá- 
lyozni. Megtudta  egyszersmind,  hogv  a  zaporogi  kozákok, 
a  moldvai  palatinus,  sőt  eddigi  szövetségese  Sachin-Giraj 
is  betörést  terveznek  Erdélvbe  s  távollétét  az  ország  ki- 
fosztására   készülnek    felhasználni.    E    koJriíDr   kilátásokhoz 


*  Szilágyi  S.  id.  m.    Oxenstierna  levele  Betlennek  1628  jul.  28. 


GVS'ÍAVVS     ADÜLPHVS    U  G.  KRX  SVLC  GOTH. 
ET  VAND  MAGNVS  PKINCEPS  FINL.ANDIE  DVX  ETC 


ÜUSZTAX     ADOl.K    AKl'/KKl'Ii. 
KL^ykoru    Van  D)cl<  íestinényt;  után  készített  metszetről. 


BETHLEN  GÁBOR. 


221 


járult  egészségének  kedvezőtlen  állapota,  minek  következ- 
tében a  háborút  Ferdinánd  ellen  el  kellett  halasztania. 

Haza  felé  indult  s  útközben  Bátorban  előde,  Báthory 
Gábor  fejedelem,  meggyilkolásának  tizenötödik  évforduló- 
ján a  legnagyobb  katonai  pompa  kifejtésével  nagyszerű 
gyászünnepélyt  tartott.  Onnan  folytatta  útját  Erdélybe 
s  Kolozsvárt  találkozott  Strassburggal,  ki  elkísérte  az  oláh 
határig,  miközben  ép  oly  beható,  mint  érdekes  tárgyalá- 
sokat folytatott  vele,  melyekben    Bethlen  előadta  nézeteit 


52.    KOLOZSVÁR,    MAGYAR    KAPU. 


a  helyzetről.  Meggyőződése  szerint  Németország  szabad- 
sága veszve  van,  mert  sem  Anglia  sem  Francziaország  nem 
akar  belviszálvai  és  rossz  tanácsadók  folvtán  megvédéséhez 
járulni,  Velencze  és  Németalföld  pedig  a  maga  hasznát 
lesi,  Dániát  viszont  nem  kíséri  törekvéseiben  siker.  Gusz- 
táv Adolf  —  monda  Bethlen  —  a  szabadulás  egyetlen 
reményhorgonya.  Erről  az  uralkodóról  Bethlen  a  legtel- 
jesebb magasztalással  szólt  s  panaszkodva  említé,  hogy 
Németországban  és  másutt  oly  kevéssé  veszik  számba  Er- 


222 


GINDELY    ANTAL 


dély  és  az  ő  jelentőségét,  noha  ő  volt  az,  ki  vereséget 
vereségre  mért  a  császári  hadseregre.  Elbeszélte  továbbá, 
hogy  azon  fáradozik,  hogy  a  törököt  új  támadásra  ösztö- 
nözze ;  de  ha  ez  a  császár  és  a  szultán  közt  épen  mosta- 
nában kötött  béke  miatt  nem  sikerűi,  a  portát  Lengyel- 
ország ellen  fogja  felbujtani.  Jelenté  egyszersmind,  hogy 
a  moszkvai  czárban  szövetségese  van,  kinek  követei  Kon- 

stantinápolvban  a  portát  szintén 
az  említett  irányban  akarják  befo- 
lyásolni. 

A  társalgást  később,  mikor  a 
fejedelem  Gyula- Fehérvárra  vissza- 
tért, folytatták.  A  beszélgetés  kü- 
lönösen Stralsund  sorsa  körül  for- 
gott, melyről  ellenmondó  hírek  ju- 
tottak Erdélybe.  De  a  külföldi 
útjáról  épen  akkor  hazaérkező  ifjú 
Bethlen  Péter  hiteles  jelentést 
hozott,  mely  kedvezőtlenül  hangzott 
a  császáriakra.  Strassburg  be  igye- 
kezett bizonvítani,  mennvire  közös 
érdekökben  állana,  hogy  Gusztáv 
Adolf  mindenek  előtt  Lengyelországgal  végezhessen,  mi- 
előtt más  feladatot  tüz  maga  elé.  Ezúttal  meg  is  nyerte 
a  fejedelem  hozzájárulását,  ki  addig  helytelenítette  volt 
ezt  a  háborút,  mert  a  svéd  királyt  azon  eszmének 
akarta  megnyerni,  hogy  közvetlenül  Ferdinándot  támadja 
meg.  Bethlen  meghagyta  Toldalaghynak,  hogy  ne  csak  a 
törököket  izgassa  Lengvelország  megtámadására,  hanem 
Cyrill  konstantinápolyi  patriárkha  segítségét  is  megnyerje^ 
s  általában  az  összes  szomszédos  országok  közös  támadá- 
sát zúdítsa  a  lengyelekre.  Radziwil  herczeget  szintén  meg 
akarta  nyerni  Gusztáv  Adolf  javára,  Cyrill  patriárkha  se- 
gélyével   a    kozákokat  el  akarta  vonni  Lengyelországtól   s 


BETHLEN  GÁBOR. 


223 


pénzszomjukat  a  lengyel  kolostorok  kincseire  való  utalás- 
sal vélte  fölkelthetni.  Nézete  szerint  Gusztáv  Adolfra  nem 
létezett  fenköltebb  és  kivihetőbb  feladat,  mint  az,  hogy 
uralmát  a  Keleti  tengertől  a  Fekete  tengerig  terjessze  ki. 
Lengyelország  ereje  csekély ;  őt  —  monda  a  fejedelem  — 
egy  kiváló  szellemű  és  nevű  franczia,  Rousel  Jakab,  ki 
több  esztendeig  élt  amaz  országban  s  a  viszonyait  alapo- 
san megismerte,  behatóan  tájékoztatta  az  ottani  helyzetről. 
Rouseltől  egyszersmind  megtudta,  milyen  könnyen  más 
fejedelemre  lehetne  ez  ország  koronáját  átruházni.* 

Mikor  Bethlen  ilyképen  a  lengyel  korona  megszerzé- 
sének könnyű  voltára  irányozta  Gusztáv  Adolf  figyelmét, 
tulajdonképen  inkább  magára  gondolt.  Magának  tűzte  ki 
czélul  e  korona  megszerzését  s  hozzá  a  porta  beleegyezé- 
sét igyekezett  kieszközölni.  E  czélra  egy  franczia  hugenot- 
tát használt,  a  ki  felkereste  s  bizalmát  megnyerte.  Mint- 
hogy újra  bírta  a  török  miniszterek  jóindulatát  s  a  keresz- 
tény követek  is  megint  az  ő  pártját  fogták,  a  szultán 
teljesíté  kívánságait  s  a  tatárok  új  khámjának,  Dsanibek- 
Girajnak,  meghagyta,  hogy  akár  támad  akár  megtámadta- 
tik  az  erdélyi  fejedelem,  a  lehető  legnagyobb  sereggel 
siessen  segélyére.  A  moszkvai  czár  Svédországgal  és  Beth- 
lennel karöltve,  szintén  rá  akart  törni  Lengyelországra,  miért 
is  követét  Konstantinápolyban  a  legelőzékenyebben  fo- 
gadták. 

A  portánál  mindazonáltal  kételyeket  tápláltak  arra 
nézve,  képes-e  terveit  Bethlen  valósítani?  Azt  beszélték 
róla,  hogy  súlyosan  beteg.  Ennek  folytán  az  a  követ,  ki 
a  szultán  kedvező  válaszát  Erdélybe  megvitte,  megbízatott, 
hogy  egészségi    állapotáról    pontos    tájékozást    szerezzen.** 


*   Szilágyi  Sándor  id.  m.  Strassburg  levéltár.    Hága  jelentése    pfalzi    Frigyes- 
két   jelentése    Bethlennél    való    követsé-  nek  1629  febr.  27.    és  aug.  28.  —  Gyula- 
géről.  fehérvári  káptalani  levéltár.  Donát  János 
**  ÓvÁRY  764—74    -  Müncheni  állami  Bethlennek  1629  jul.  28. 


224  GINDELY  ANTAL 


XX. 


Esterházy  Miklós  nádor  még  áprilisban  hírt  kapott  Beth- 
len fejedelem  súlyos  megbetegedéséről.  Hogy  közelebbi 
értesítést  nyerjen,  ő  is  egyik  bizalmas  emberét,  Kéryt,  kül- 
dötte Erdélybe,  ki  1629  ápril  vége  felé  ért  Fehérvárra,  de 
nem  találta  ott  Bethlent,  mert  időközben  egy  közeli  für- 
dőbe ment.  Kérv  utána  indult  s  a  fejedelem  őt  ottan  va- 
lamint Fehérvárt,  hová  május  6-kán  tért  vissza,  ismételve 
és  órákig  tartó  kihallgatáson  fogadta.  Mások  jelentéseiből 
és  saját  észleleteiből  Kéry  azt  a  meggyőződést  merítette, 
hogy  a  kőbajban  és  nagyfokú  vízi  betegségben  szenvedő 
fejedelem  napjai  megszámlálvák.  Sőt  ismételt  ájulási  roha- 
mai olykor-olykor  azt  az  aggodalmat  keltették,  hogy  ütött 
utolsó  órája.  A  fejedelem  azonban  mégis  mindig  össze- 
szedte magát  s  szakadatlanul  dolgozott.  Hosszadalmasan 
tárgyalta  azon  ügyeket  Kéryvel,  melyeket  a  nádor  ez  utób- 
bira bízott ;  gyakran  kifejezte  ragaszkodását  Ferdinánd 
iránt  s  azt  monda,  hogy  a  pozsonyi  béke  megkötése  óta 
nem  áll  érintkezésben  a  császár  ellenségeivel,  ámbár  nagy 
pénzbeli  ígéreteket  tettek  neki,  ha  hozzájok  csatlakozik. 

Kevéssel  ezután  Bethlen  egyik  bizalmas  hívét  küldötte 
Bécsbe,  hogy  ott  ismételje  e  nyilatkozatokat  s  a  követsé- 
get, mely  a  svéd  királytól  épen  akkor  tájban  érkezett 
hozzá,  ártatlan  színben  tüntesse  föl.*  Noha  a  betegség  na- 
gyon megnehezíté  neki  a  lélegzést,  noha  enni  alig  bírt. 
s  bort  nem  ihatott,  még  egyre  a  lengyel  trón  megszer- 
zése foglalkoztatta  s  Kéryhez  is  kérdést  intéztetett,  hogyan 
fogadná  ebbeli  törekvéseit  a  császári  udvar  ?** 

Fehérvárott    való    tartózkodása    közben     Kéry    Erdély 


*  Pray  id.  m.  Kéry  a  nádornak  1629  **  Szilágyi  Sándor:    Tört.  Tár.  1887.. 

maj.  27.    —    Szilágyi    S.    id.    m.    Nico-       32.  oldal, 
demi  Oxenstiernának  1629  febr.  14. 


CoN^ILIOFIRMATADEI  uts  i/mU  al<íit_ 

VaABKlLL,  íti?B£THL£N    fortitnítti/nmiii  artc. 


Bclianiv,     HVNGARfA.  avtt  moíío  Jccptm  coíuiut: 


Ül 


tv" 


PÚ<,TUlt  pro   POPVLO,  proJ^LLJGJONE^   ^m^ 


mttíTiAt 


fuanuL,  íjutí*  pwí^íjt   PARTE  |umrp  juy 


^>iM.'.^k>'.>i.»iiki»*m".'.i»\^w^'  wwiw»»ivil^','';w^fikn  II      ■KJiwwk^i.kny  ^^^^.kl.|,W^^^■■W^»^-^JHJ^  ■»■ 


ji'iiii'riijjli'   Uí'  r  III  'i 


223.  laphoz 


BRTHLEN    GÁBOR    ARCZKKl'K. 
Egykorú  metszet  után 


BKTHLKN"   GÁBOR. 


pártviszonyairól  is  kellő  tájékozást  igyekezett  szerezni.  Azt 
állította,  hogy  az  ország  rendéi  rá  untak  Bethlenre  s  örö- 
kös hadi  terveire,  hogy  halálát  óhajtják  s  a  nádort  sze- 
retnék fejedelmökűl.  Meggyőződése  szerint  a  rendek  ez 
idő  szerint  két  pártra  oszlanak.  A  többség  Katalin  feje- 
delemnéhez  csatlakozik,  a  kisebbség  a  fejedelem  testvére, 
idősb  Bethlen  István  mellett  van,  ki  mint  kormányzó  jó 
ideig  vezette  az  ügyeket.  Ez  állásban  Katalin  párthívei  a 
fejedelem  halála  esetén  nem  akarják  tovább  tűrni  s  Kéry 
jelezte,  hogy  annak  idején  Ferdinándhoz  fognak  segélyért 
fordulni.  Ily  módon  fölmerült  a  remény,  hogy  Ferdinánd 
ismét  döntő  szerepre  tehet  szert  Erdélyben  s  az  ő  be- 
folyása lép  a  töröknek  helyére. 

De  nem  csupán  ennyi  látszott  lehetségesnek.  Katalin 
fejedelemasszony  több  közvetítője  útján  Kérynek  jelezte, 
hogy  egyáltalán  nem  fektet  rá  súlyt,  hogv  Erdély  trónját 
megtartsa  ;  szívesen  lemond  majdan  az  országról,  ha  a 
király  megoltalmazza  őt  magánjószágaiban.  E  czélból  a  fe- 
jedelemasszony hívei  azt  tanácsolták,  hogy  Ferdmánd 
nyomban  Bethlen  halála  után  sereget  küldjön  Kassára, 
kerítse  hatalmába  a  hét  vármegyét,  mely  a  szerződések 
szerint  úgyis  visszaszáll  reá  s  szükség  esetén  nyomuljon 
be  Erdélybe. 

Mikor  Kéry  hazatért,  a  nádor  egy  másik  követet  kül- 
dött Erdélybe,  ki  Bethlennel,  noha  baja  folyton  fokozó- 
dott, szintén  ismételve  értekezett  s  a  svéd  követségről 
közelebbi  tájékozást  szerzett.  Ez  úttal  maga  a  fejedelem 
beszélte  el,  hogy  a  svéd  király  Lengyelország  ellen  való 
közös  támadásra  szólította ;  de  —  monda  —  e  felhívást 
elutasította.  A  nádor  embere  azonban  megtudta,  hogy  ez 
csak  föltételesen  történt  s  Bethlen  megígérte  a  svéd  király- 
nak a  segélyt,  mihelyt  betegségéből  fölépül.* 

*  Szilágyi  Sándor:    Tört     Tár.   1887.  35    és  45    oUlal 
Magyar  Tort.   Élctr.    1.S89— go.  29 


220  GTNDELY  ANTAL 

Kéry  jelentései  Bécsben  rengeteg  feltűnést  keltettek. 
Hogy  Erdély,  mely  majdnem  mindig  a  császár  ellenségei- 
nek pártján  állt,  immár  barátságos  viszonyba  léphet  vele ; 
hogy  a  fejedelemasszony  akarja  a  dolgot  megindítani 
s  a  trónról  lemondani  hajlandó,  —  minderre  sokkal  ke- 
vésbbé  voltak  elkészülve,  semhogy  teljes  hitelre  találhatott 
volna.  Egyelőre  Ferdinánd  megelégedett  azzal,  hogy  kér- 
dést intézett  az  esztergomi  érsekhez,  a  nádorhoz  és  a  kan- 
czellárhoz,  mit  kelljen  tenni  Bethlen  halála  esetén?  Az 
érseknek  az  volt  a  nézete,  hogy  erőszakos  eszközökhöz 
folyamodni  nem  szabad,  hanem  békés  úton  kell  a  hét  vár- 
megye visszacsatolását  előkészíteni,  mert  ha  a  király  ha- 
talmába akarja  ejteni  Erdélyt,  úgy  legyen  készen  a  hábo- 
rúra Törökországgal ;  ehhez  azonban  a  magyar  haderő 
elégtelen  s  német  hadat  kell  készen  tartani.*  A  kanczellár 
és  a  nádor  véleményei**  sem  abból  indultak  ki,  hogy  Er- 
délyt közvetlen  birtokba  kell  venni,  s  ez  okból  nem  is 
hozták  javaslatba  egy  német  hadsereg  készen  tartását.  De 
mindketten  azt  remélték,  hogy  Erdély  majd  maga  csatla- 
kozik a  királyhoz,  mert  arról  értesültek,  hogy  Katalin 
fejedelemasszony  öröklött  vallásában  megingott  s  minden- 
esetre a  kath.  hitre  akar  térni. 

Katalin  és  férje  közt  sohasem  foroghatott  fenn  benső 
öszhang  és  egyetértés,  mert  a  nyelvi  nehézségek  meg- 
gátoltak minden  eszmecserét  s  így  férj  és  feleség  lelkileg 
nem  is  közeledett  egymáshoz.  Ehhez  járult  az  a  körül- 
mény, hogy  Bethlen  egészsége  második  házasságra  léptekor 
már  meg  volt  rendítve  s  nejének  főleg  betegápolói  szol- 
gálatokat kellett  volna  végeznie,  ha  könyelmű  természete 
más  irányba  nem  terelte  volna.  Katalin  azonban  e  helyett 
olyan  emberek  befolyása  alá  került,  kik  férjével  és  a  köz- 
érdekkel   nem     sokat    gondoltak.     Különösen    egy    morva 

*   Bécsi    állami    levéltár.     Pázmány    a  *'   Mindkét  vélemény  a  kismartoni  le- 

királynak.   1629  aug    14  véltárban 


BKTHI.EN   GÁBOR.  227 

száműzött,  Zerotin  Ditrik,  volt  az,  kivel  sokat  szeretett 
érintkezni,  állítólag  mert  anyanyelvén  beszélhetett  vele,* 
s  ki  mulattató  társalgásával  rég  megnyerte  kegveit. 

Zerotin  azonban  nem  elégedett  meg  a  házi  barát  és 
kegyencz  szerepével,  hanem  sokkal  messzebb  menő  czélo- 
kat  követett.  Protestáns  vallását,  melyben  született,  meg- 
győződésből vagy  számításból  —  ezzel  kegyelmet  s  hazájába 
való  büntetlen  visszatérést  lehetett  akkor  a  császártól  sze- 
rezni —  elhagyván,  a  kitértek  közmondásos  buzgalmával 
igyekezett  Katalin  fejedelemasszonyt  is  megnyerni  a  kath. 
egyháznak.  Sikerrel  dolgozott  úgy,  hogy  az  udvari  sze- 
mélyzet észrevette,  hogy  Katalin  vallásos  meggyőződései- 
ben nagy  változás  állott  be.  Egyik  komornája  hallotta, 
hogy  az  angyali  üdvözletet  elimádkozta  s  sietett  a  dolgot 
a  fejedelemnek  elárulni. 

Házi  orvosa,  Schulz-Scultetus,  is  észrevette  Katalin  vé- 
leményváltozását s  jelezte  Bethlennek,  kinek  azonban 
mindé  dolgok  csak  akkor  jutottak  füléhez,  midőn  beteg- 
sége már  nagyon  megtörte  s  nem  volt  többé  képes  a  sa- 
ját akaratát  érvényre  emelni.  Megelégedett  azzal,  hogy 
gyöngéden  megdorgálta  nejét,  ki  szentül  megígérte,  hogy 
sohasem  tér  át  a  kath.  hitre  s  a  fejedelem  testvére,  a 
kormányzó  kezébe  írásbeli  nyilatkozatot  tett  le,  melyben 
lemond  a  fejedelemségről,  ha  a  Kálvin  vallását  elhagyná. 
Ez  annyira  megnyugtatta  a  beteget,  hogy  a  halála  ese- 
tére neje  érdekében  régebben  tett  intézkedéseket  utólag 
sem  módosította.**  Pedig  ez  intézkedések  sokfélék  és  igen 
nagy   jelentőségűek   voltak.    Katalinra   hagyta    a  fejedelmi 

'  A  vélemény  erről  azt  mondja,  hogy  hanc    principissae     dispositionem    foven- 

Katalin  nyíltan  kijelentette,  hogy  a  csá-  dam,  utpote  cum  quo   ab   linguae  et  na- 

szárhoz    csatlakozik    és    kath.    hitre    tér,  tionis  communionem  crebrius    conversa- 

Ézt  Rátkay  is,    Szunyogh    is    jelentette  tur  principissa 

Is  (Szunyogh)  de  dispositione  principissa;  *'  Szilácívi  Sándor:    A  Collectio  Ca- 

id    ipsum    serio    et    affirmate    confirmat  merarianaból    253     oldal    és    Tort     Tár. 

additque  d  Zerotinum  a  Mezeric  in  Tran-  1887.  47.  oldal, 
sylvania  exulantem    magnum    adferre  ad 

29* 


228  GINDELY  ANTAL 

méltóságot,  minthogy  az  ország  rendéi  még  1626  június 
i2-én  az  ő  ösztönzésére  utódjává  választották,  mely  válasz- 
tást a  szultán  annak  idején  már  szentesítette.'  Ezen  kívül 
számos  nagy  urodalmat,  készpénzben  50.000  aranyat,  50.000 
tallért  és  50.000  frtot  és  más  roppant  értékű  drágaságot 
hagyományozott  neki.- 

Sőt  Bethlen  a  hét  vármegyét  is  biztosítani  akarta  ne- 
jének, noha  a  békeszerződésekben  meg  volt  állapítva,  hogy 
halálával  e  vármegyék  a  magyar  királyra  szálljanak  vissza, 
mire  e  vármegyék  rendéi  esküt  is  tettek. ^  A  fejedelem 
azonban  azon  eszmétől  vezetve,  hogy  szerzeménvei  állan- 
dóan együtt  maradjanak  s  gyarapítsák  Erdély  hatalmát, 
az  erdélyi  és  a  hét  vármegyebeli  rendeket  Nagy-Váradra 
akarta  összehívni,  hogy  magok  kijelentsék  s  írásbeli  köte- 
lezettséget vállaljanak,  hogy  Erdélv  és  a  hét  vármegye 
elválaszthatatlanul  együtt  marad.  Ez  ügyben  kikérte  s  meg 
is  kapta  a  szultán  hozzájárulását,  ki  fegyveres  segélyt  ígért, 
ha  Ferdinánd  a  hét  vármegyét  vissza  akarná  foglalni.* 

Bethlen  tehát  épen  akkor  a  legmesszebb  menő  módon 
gondoskodott  hitveséről,  mikor  a  bécsi  udvar  ez  asszony- 
nyal titkos  egyetértésben  terveket  kovácsolt,  hogy  a  fejede- 
lem nagy  alkotását  megsemmisítse.  A  kanczellár  említett 
véleménye  ugyanis  azt  ajálotta  Ferdinándnak,  használja  be- 
folyását Katalinnál  arra,  hogy  Bethlen  István  helyett  ka- 
tholikust  nevezzen  ki  kormányzóvá,  esetleg  Kornis  Zsig- 
mondot, ki  összeköttetésben  állt  a  bécsi  udvarral;  hogy 
továbbá  Katalin  majdan  kath.  férjet  válaszszon.  Minthogy 
a  fejedelemasszonv    aggodalmakat    táplált,    hogy   bajba  ke- 

1  Müncheni  állami  levéltár.  Jelentés  a  fejedelemasszony  beigtatásáról  1627  mart. 
g-én.  A  diploma  mart.  8-án  kelt.  —  További  részletek  RoEnál  és  ÓvÁRvnál,  de 
főleg  Szilágyi  Sándor :  Bethlen  politikai  levelei. 

2  Radvánszky  Béla:  Bethlen  Gábor  udvartartása  —  Koncz  József:  Bethlen 
Gábor  végrendelete. 

3  Szilágyi  S.  :  Bethlen  Gábor  és  a  svéd  diplomáczia  31.  oldal  és  Tört.  Tár 
1887.  47.  oldal. 

4  Szilágyi  S  ;  Tört.  Tár.  1882.  Strassburg  Gusztáv  Adolfnak. 


BKTHLKN  GÁBOR.  2^9 

veredik,  ha  férje  halálával  egész  nyíltan  meg  meri  kez- 
deni tervei  valósítását,  Ferdinánd  meghagyta  a  nádornak, 
küldjön  hozzá  bizalmas  embert,  a  ki  kitartásra  buzdítsa  s 
az  udvar  védelméről  biztosítsa.  Ferdinánd  maga  olyan 
levelet  írt  neki,  mely  a  szerződés  jellegével  bírt  s  segé- 
lyét és  oltalmát  Ígérte, 
ha  az  országban  zavargá- 
sok támadnának.  Ha  pe- 
dig a  fejedelemasszony 
Erdélyből  kiűzetnék,  úgy 
Magyarországon    lesz    ál-  54  kornis  zsigmond m.áirása. 

landó  lakása  s  mindazon  jószágok  élvezetében  marad, 
melyeket  férjétől  örökölt.  Ellenszolgálat  fejében  viszont 
Ferdinánd  azt  kivánta,  hogy  Katalin  az  ö  érdekeire  is 
figyelemmel  legyen. 

Maga  a  fejedelemasszony  épen  nem  tekintette  magát 
a  Bethlen  Istvánnak  adott  reversalis  által  lekötve.  Érte- 
sítette a  nádort,  hogy  az  okmányt  erőszakkal  csikarták  ki 
tőle,  miért  is  érvénytelennek  nyilvánítja.  Ez  alkalommal 
azon  óhaját  is  kifejezte,  hogy  Ferdinánd  a  levelében  említett 
kedvezményeket  formaszerúen  biztosítsa  részére.*  (1629 
szeptember  9.) 

A  fejedelem  e  közben  mindent  megtett,  hogy  egészsé- 
gét visszaszerezze.  Kikérte  számos  belföldi  és  idegen  orvos 
tanácsát  s  végűi  egy  morvaországi  orvoshoz  fordult,  ki  a 
többiek  véleménye  ellenére  a  betegnek  savanyúvíz-kurát 
rendelt.  Ez  azonban  nemcsak  nem  javította,  hanem  lénye- 
gesen rosszabbra  fordította  a  fejedelem  állapotát,  ki  akkor 
Lőcse  városát  kérte  meg,  küldje  el  hozzá  azt  az  embert,  ki 
egy  hasonló  bajban  szenvedő  beteget  meggyógyított.**  De 
ez  sem  használt.   Bethlen  azonban   mindezek  daczára  foly- 

*  Kismartoni    levéltár.     Ferdinánd    a    nádornak    1629    sept     9.    Szilác.yi    Sánd.  : 
Tört.  Tár  1887.  48.  oldal. 

**.  Szilágyi   S.  :  Tört.  Tár  1887.  44.  és  49.  oldal. 


2^0  GINDELY  ANTAL  :    BETHLKN  GÁBOR. 

ton  tevékeny  maradt.  Egyik  helyről  a  másikra  ment,  s  hí- 
veivel tanácskozásokat  folytatott,  hogy  ügyeit  halála  ese- 
tére rendbe  hozza.  A  budai  basával  Debreczenben  szemé- 
lyesen értekezett,  onnan  Fejérvárra  tért  haza,  hová  nov. 
14-én  érkezett.  Itt  halt  meg  másnap,  nov.  15-én,  délelőtt 
1 1   órakor.* 

A  gyászesetet  az  özvegy  nyomban  tudatta  a  hét  ma- 
gyar vármegyével  s  meleg  szavakban  hirdette  az  elhunyt- 
nak kimagasló  érdemeit.  A  temetés,  melyre  nézve  Bethlen 
néhány  nappal  halála  előtt  rendelkezett,  1630  január  25-ére 
tüzetett  ki  s  óriási  részvét  mellett  az  napon  végbe  is  ment. 
A  fejérvári  nagy  templomban,  első  neje  mellé,  tették  örök 
nyugalomra  Erdélv  legnagvobb  fejedelmét. 

*    Szilagyi   S   ;  Tört    Tár  1887.  57.  oldal. 


55.    ALGYOGY,    SPRUDEL. 


YAKORTA  való  buzgó  könvörgést  kí- 
ván az  Isten  — ,  ez  az  ének,  melyet 
egykor  Bethlen  Gábor  szerzett,  áj- 
tatos hívek  ajakáról  még  most  is  hangozik  a  refor- 
mata  egyház  templomaiban.  De  azt,  a  ki  szerzé,  ki 
költői  ihletét  kifejezte  benne,  nem  arra  rendelte 
végzete,  hogy  irodalmi  téren  arassa  a  borostyánt. 
Az  eszmények,  melyek  az  ő  lelkében  fogamzottak, 
nagy  katonai  és  politikai  tettekben  nyertek  valósu- 
iást ;  az  ő  teremtő  képessége,  alkotó  ereje  egy 
országot  virágoztatott  fel,  egy  nemzetet  emelt  az 
anyagi  és  szellemi  jólét  magaslatára.  Szerepe  nem  a  kép- 
zelet verőfényes  világában  játszódott  le  ;  mint  katona  negy- 
venkét csatában  vett  részt  s  összemérte  kardját  Európa 
akkori  leghíresebb  hadvezéreivel  a  nélkül,  hogy  egyetlen 
egyszer  legyőzetett  volna.  Mint  diplomata,  a  nemzetközi 
politika  legravaszabb  vezetőivel  állt  szemben,  de  egyikök 
sem  bírt  rajta  kifogni.  Sőt  egy  tekintetben  túltett  mind- 
nyájokon. A  leghatalmasabb  uralkodók  vagy  miniszterek 
kezében  sem  folytak  annyira  össze  a  keleti  s  nyugati  po- 
litika szövevényes  szálai,  mint  az  övében  s  összeköttetései 
Konstantinápolytól  Londonig,  Velenczétől  Stockholmig, 
Moszkváig  és  a  krimi  félszigetig  terjedtek. 

De  a  vitézi  tudományok,  a  diplomatiai  művészetek 
jeles  mestere  mint  fejedelem  és  uralkodó  is  a  legelsők  so- 
rában   állt.    Országa   boldogítására   irányúit  minden  törek- 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  30 


2  34  ACSÁDV  IGNÁCZ 

vése  s  e  tekintetben  már  kortársai  Hunyadi  Mátyás  mellé 
helyezték.  Tehetségeinek  sokoldalúságával  nagyban  hason- 
lított világhírű  kortársához,  Gusztáv  Adolf  svéd  királyhoz, 
kivel  pályája  végén  közvetlen  érintkezésbe  lépett.  Csak- 
hogy Erdély,  minőnek  trónra  léptekor  Bethlen  Gábor 
találta,  épen  nem  hasonlított  Gusztáv  Adolf  viruló  Svéd- 
országához. Erdélyt  a  török  hatalom  akkor  már  három 
emberöltő  óta  leszorította  a  természetes  fejlődés  útjáról, 
ama  két  évtizedben  pedig,  mely  Bethlen  uralkodását  meg- 
előzte, a  legfájdalmasabb  külső  és  belső  válságok  sújtot- 
ták. Két  fejedelmét  —  Báthory  Andrást  és  Gábort  — 
orgyilkosok  ölték  meg,  két  fejedelme  —  Báthory  Zsig- 
mond és  Rákóczy  Zsigmond  —  önkényt  leköszönt,  vagyis 
inkább  meghátrált  a  feltornyosodó  veszedelmek  elől  s 
Básta  György  és  Mihály  vajda  pusztításai  végtelen  Ín- 
ségbe döntötték  a  népet.  Engedetlenség  és  zendülés,  nyo- 
mor és  corruptió  mutatkoztak  lépten-nyomon,  a  fejedelmi 
tekintélv  elhalaványult,  az  állami  intézmények  szabályos 
működése  megszűnt.  A  közviszonyok  e  zűrzavarában  lé- 
pett a  trónra  Bethlen  Gábor  s  megválasztása  olyan  kül- 
ügyi nehézségeket  idézett  föl,  melyek  az  ország  akkori 
állapota  mellett  majdnem  legyőzhetetleneknek  látszottak. 
De  Bethlen  diadalmaskodott  rajtok.  Nem  tehette  volna,  ha 
kormányzói  tehetségei  még  tündöklőbbek  nem  lettek  volna 
katonai  és  diplomatiai  képességeinél,  ha  ugyanazon  pilla- 
natban, midőn  a  külső  veszélyek  elhárításához  fogott,  tu- 
datosan, átgondolt  terv  szerint  meg  nem  kezdi  országa 
belső  bajainak  orvoslását. 

Bethlen  Gábor  geniusa  e  téren  működött  a  legáldá- 
sosabban  s  a  belső  reform-tevékenységnek  ő  maga  maradt 
központja,  vezérlő  szelleme,  teremtő  lelke  mindvégig.  Az  ő 
nevéhez  fűződik  az  a  nagyszerű  és  sokoldalú  haladás,  a 
nemzet  anyagi  és  szellemi  erejének  ama  szerencsés  kifej- 
tése, mely  Erdélyben  a  xvii.  század  második  és  harmadik 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA.  235 

tizedében  végbement.  Előtte  még  a  középkor  ködös  fel- 
hője nehezedik  az  országra,  de  a  mint  Bethlen  Gábor 
trónra  úl,  geniusának  napja  csakhamar  friss  verőfényt, 
áldott  termékenyítő  meleget  hoz  népére ;  egyszerre  sür- 
gés-forgás támad  mindenütt,  a  polgárosító  munka  összes 
ágaiban ;  az  anarchiát  rend  és  nyugalom,  a  szellemi  tespe- 
dést  élénken  lüktető  művelődési  élet,  a  nyomort  és  Ínsé- 
get anyagi  gyarapodás  és  jólét  váltja  föl,  az  ország  egész 
külső  képe  megváltozik,  Erdély  a  magyarság  vezérlő  eleme 
lesz  s  belép  az  új  korba,  a  művelt  államok  sorába. 

Mindezt  alig  tizenhat  év  alatt  csak  olyan  uralkodó  ér- 
hette el,  kit  a  természet  ritka  gazdag  értelmi  és  erkölcsi 
képességekkel  ruházott  fel,  ki  azokat  a  műveltség  segély- 
eszközeivel folyton  fejlesztette  és  tökéletesbítette  s  azután 
kizárólag  országa  javának,  népe  boldogításának  szentelte. 
Ritka  eset  a  történelemben,  hogy  a  katona,  ki  az  államot 
külső  támadások  ellen  biztonságba  helyezi,  egyszersmind  a 
béke  műveinek  istápolója,  a  polgárosodás  legnemesebb  irá- 
nyának előharczosa  legyen.  Bethlen  Gáborban  meg  volt  e 
tulajdonság  is  s  udvara,  melyet  maga  körűi  szervezett,  a  leg- 
áldásosabb culturtörekvések  középpontja  lett.  De  mint  a 
táborban,  úgy  az  udvarban  is  messze  kimagaslott  környeze- 
téből az  ő  nagy  egyénisége.  O  volt  minden  reformtevékeny- 
ség kezdeményezője  és  végrehajtója  ;  az  ő  lelkében  fogam- 
zottak  meg  az  eszmék,  melyek  Erdély  dúlt  közéletét  ren- 
dezték s  egészséges  szervezettel  látták  el. 

Legközelebb  állt  a  fejedelemhez  természetesen  családja, 
melyhez  igaz  szeretettel  vonzódott  s  melynek  emelkedé- 
sét, vagyoni  gyarapodását,  a  mennyiben  az  állam  érdeke 
engedte,  egész  hévvel  mozdította  elő.  Szívén  viselte  a 
Bethlen-familia  sorsát,  mert  oly  időben,  midőn  az  árulás 
minden  felől  és  száz  alakban  leskelődik  a  trón  körűi,  a  feje- 
delemnek szüksége  van  hű,  megbízható  férfiakra,  kiket  első 
sorban  saját  vérei  közt  kell  keresnie.  De  nepotismus  nem 

30* 


236  ACSÁDY  IGNÁCZ 

kapott  lábra  udvarában ;  rokonait  csak  úgy  és  annyiban  hasz- 
nálta föl,  a  mint  és  mennyiben  országa  javára  használhatta 
őket  s  az  ifjabb  nemzedéket  már  egyenesen  arra  nevelte,  hogy 
hazájoknak  minél  több  és  üdvösebb  szolgálatot  tehessenek. 
Az  udvar  legkimagaslóbb  alakja  az  uralkodó  mellett  a 
fejedelemasszony  volt.  Bethlen  Gábor  első  ízben  még  olyan- 
kor nősült,  midőn  álmodnia  sem  lehetett  koronáról  és  ha- 
talomról. A  régi,  törzsökös  Károlyi  famíliából  választotta 
hitvesét.  Neje,  Zsuzsanna,  előkelő,  de  szerényebb  vidéki 
úri  nő  volt  s  föllépésében,  igényeiben,  kedvteléseiben  az 
maradt  később  is,  mikor  már  Erdély  fejedelemasszonyának, 
sőt  Magyarország  választott  királynéjának  írhatta  magát. 
A  mennyire  alakja  harmadfél  száz  év  ködéből  elénk  lép, 
mélyen  vallásos  kedély,  férjének  híven  szerető  hitvese 
volt,  a  ki  melegen  vonzódott  hozzá  s  tőle  telhetőleg  tá- 
mogatta törekvéseit.  Levelezésök  egy  kis  töredékéből 
ismerjük  a  fejedelmi  férj  és  hitvese  benső  viszonyát.  Za- 
vartalan egyetértés,  teljes  lelki  összeolvadás,  mélységes 
szeretet  árad  szét  e  sorokból.  A  fejedelmi  férj,  a  ki  ma- 
gasröptű hódító  tervek  valósításán  fáradozik,  lelke  legtit- 
kosabb rejtekeit  föltárja  a  távol  levő  feleség  előtt.  « Édes 
szíve »,  « asszonykája",  mindig  be  van  avatva  összes  ter- 
veibe ;  ép  oly  aprólékosan  fejtegeti  előtte  katonai,  mint 
politikai  szándékait;  figyelembe  veszi  az  asszony  véleményét 
is;  szívesen  kegyelmez  bűnösöknek,  kiket  halálra  szánt,  ha 
neje  közbeveti  magát  érettök  ;  kérelmére  mérsékli  a  fogoly 
Pálífy  István  hadi  sarczát,  de  kegyetlen  is  tud  lenni,  ha  azt 
hiszi,  hogy  azzal  feleségének  hasznára  lehet.  A  kor  egyik 
jellemző  előítélete  az  ördöngösségben,  a  boszorkányságban 
való  hit  volt.  Bethlen  Gábort,  noha  sok  tekintetben  a  legtel- 
világosodottabb  fők  egyike,  szintén  áthatotta  a  meggyőző- 
dés, hogy  a  boszorkányok  és  bűvölök  közvetlen  befolyást 
gyakorolnak  embertársaik  sorsára.  Midőn  felesége  beteges- 
kedni kezdett,  ebben  a  boszorkányok  ármányos  játékát  látta. 


BETHLEN  GABOK  UDVARA. 


237 


Br"      \"^'^"      "  "  il  •*^-'Í  5S    Dl  \  \  VÁRA  AMAGNA  CURIA 

.!  »^"_7       '«  fiZ'-    '  "     ^kM     "   -  UDVARÁBÓL. 


Több  asszonyt  elfogtak,  kiket  azzal  gyanúsítottak,  hogy 
Zsuzsanna  fejedelemnét  megigézték.  Gábor  fejedelem  nem 
szűnik  meg  a  távolból  biztatni  a  beteget,  ígérjen  mindent 
a  boszorkányoknak,  hogy  meggyógyítsák  ;  de  ha  nem  te- 
szik, csak  kínoztassa  őket  kegyetlenül,  ígv  majd  megpu- 
hulnak s  elveszik  róla  a  kórságot. 

Zsuzsanna  fejedelemasszony  hálás  szeretettel  viszonozta 
férje  vonzalmát.  Igazi  alázattal  tekintett  fel  hozzá;  «az  ke- 
gyelmed szolgáló  leányának))  írja  magát  s  mindenben  aka- 
ratához alkalmazkodik.  Ha  utazik,  még  azt  is  tőle  kérdi, 
mennyi  ruhát  vigyen  magával  ;  de  róla  is  gondoskodik  s 
egyszer  négy  inget  és  négy  lábravalót  küld  neki  a  tá- 
borba. Érdeklődik  minden  törekvése  iránt,  ellátja  hírekkel, 
kezeli  pénzét,  nagy  jószágait,  szántat-vettet,  építtet,  szá- 
mol udvarbíróval,  porkolábbal  s  különösen  mint  gazdasz- 
szony,  páratlan  buzgalommal  működik  mindvégig.  A  köz- 
tisztelet, melv  kissé   házsártos    természete    daczára    övezte, 


238 


ACSADY  IGNACZ 


Vi-t 


59.    RÉSZLET    A    NAGY    UDVAR    EPÜLETÉBŐL    DÉVÁN. 


,;./•"/ 


sokfélekép  nyilvánult  s  a  rendek  már  1614-ben  hozomá- 
nyul neki  inscribálták  a  regényes  fekvésű  Déva  várát  és 
uradalmát.  Inkább  az  úrasszony,  mint  a  fejedelemné  sze- 
repét vitte  ;  a  régi  egyszerűség  mintaképe  volt  a  trónon 
is  s  pompakedvelő  férje  mellett  a  háziasság,  a  takarékos- 
ság, az  igénytelenség  megtestesülése  maradt.  A  míg  ő  élt, 
az  udvari  élet  minden  vidámság  és  életkedv  daczára,  melv 
körében  nyilvánult,  mindig  megtartotta  hagyományos,  pa- 
triarchális jellegét.  Nagy  lakomákat  ültek,  víg  farsangokat 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA. 


239 


60.  RÉSZLET  A  NAGY  UDVAR  ÉPÜLETÉBŐL  DEVAN. 


éltek  akkor  is,  mert  a  fejedelmi  párban,  főleg  magában  a 
fejedelemben  mindig  meg  volt  a  fogékonyság  az  élet  vi- 
dámabb élvezetei  iránt,  s  a  komoly  munka  után  szeretett 
és  szokott  is  jókedvvel  mulatni.  De  az  udvartartás  igazán 
nagyúri,  roppant  költséget  igénylő  lábra  csak  Bethlen 
uralkodásának  utolsó  éveiben  helyeztetett. 

Zsuzsanna  fejedelemasszony  abban  az  időben  halt  meg, 
midőn  Bethlen  Gábor  trónja  külső  és  belső  ármány  ellen 
már  eléggé  biztosítva  volt,  midőn  az  ország  kezdte  ki- 
heverni az  ellenséges  betörések  okozta  bajokat  s  fejedelme 
magasabb  szárnyalású   politikai    tervek  valósítását  tűzhette 


240 


ACSADY  IGNACZ 


"ir- 


maga  elé.  E  mellett  az  özvegy  férj,  kinek  első  neje  után 
nem  maradtak  gyermekei,  még  olyan  korban  volt,  hogy  új 
házasságra  gondolhatott,  már  azért  is,  mert  ezzel  politikai 
terveinek  sikerét  mozdíthatta  elő.  Először  a  Habsburg-csa- 
ládban keresett  menyasszonyt,  de  a  sors  úgy  akarta,  hogy 
ne  ott,  hanem  a  Hohenzollerek  körében  találja  meg. 

Katalin  brandenburgi  herczegnő  és  Bethlen  Gábor  közt 
a  házassági  kapcsot  nem  a  személyes  vonzalom,  hanem  a 
politika  fűzte.  Külső  kapocs  maradt  az  mindvégig  s  az 
összeköttetés  egy  tekintetben  sem  valósította  a  hozzá 
fűzött  várakozásokat.  Nem  emelte  a  fejedelem  nemzetközi 

positióját,  nem  hozott  neki 
családi  boldogságot  s  magára 
Erdélyre  sokféle  bajok  kútfor- 
rása lett.  A  kor  jámbor  kró- 
nikása minden  hódolat  mel- 
lett, melyet  a  nagy  uralkodó 
emléke  iránt  tanúsít,  e  házas- 
ságáról azt  jegyzi  meg,  hogy 
az  «nem  is  esett  vala  talán 
szintén  nagy  hasznával  az  sze- 
génv  hazának)).  Csakugyan 
azon  nap  óta,  melyen  a  szép 
arczú  kis  menyecske,  a  ki 
((ingadozó  elméjű  s  világi  gyö- 
nyörűségre is  hajlandó  s  kelleténél  is  nagyobb  pompát 
űző,  mód  nélkül  való  költségű"  volt,  Erdélybe  betette 
lábát,  a  fejedelmi  udvar  egész  színezete  megváltozott  ugyan 
s  a  nagyszerű  ünnepélyek,  álarczos  játékok,  tánczmulat- 
ságok  sűrűn  követték  egymást,  de  Bethlen  Gábor  mint- 
egy meg  volt  igézve ;  hódításainak,  emelkedésének  kor- 
szaka véget  ért,  testi  ereje  rohamos  hanyatlásnak  indult 
s  a  trón-öröklés  kérdésének  azon  elintézése,  hogy  Katalint 
választatta  utódjává,  az  országot  a  legnagyobb  veszélyeknek 


^í^^i 


61.  BETHLEN  BÁSTYA  DÉVAVÁRBAN. 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA. 


24L 


tette  ki.  Katalinban  nem  volt  érzés  sem  a  trón  méltósága, 
sem  a  házas  élet  kötelességei  iránt.  Ama  nők  közé  tar- 
tozott, kik  minden  vallásos  vagy  erkölcsi  meggyőződés  nél- 
kül annak  dobják  oda  magokat,  kiket  a  véletlen  szeszélve 
épen  közelökbe  hoz.  Eletének  későbbi  korszakában  kö- 
zönséges kalandornővé  lett.  De  ilyennek  mutatta  magát 
ama  pillanattól  kezdve,  mikor  Bethlen  Gábor  fejedelmi 
székébe  ültette.  Megszegte  a  hitvesi   hűséget,  elhagyta  át- 


62.    KATALIN    aláírása 


öröklött  vallását,  elárulta  férjét  s  titokban  legkonokabb 
ellenségeihez  szegődött.  Rossz  szellemévé  vált  ez  az  asz- 
szony,  a  ki  rikító  ellentéte  volt  az  első  hitvesnek,  az  iste- 
nes életű,  áldott  emlékű  Károlvi  Zsuzsannának. 

Az  udvartartásban  kiváló  helyet  foglalt  el  a  fejedelem 
testvéröcscse,  gróf  Bethlen  István,  gyermekeivel  egyetem- 
ben. Bethlen  István  a  fejedelem  gyakori  távollétében  he- 
lyettese, Erdélynek  törvényesen  kinevezett  gubernátora, 
a  belügyi  kormányzat  feje  volt.  Tiszteletre  méltó,  becsü- 
letes, föltétlenül  hú  ember  ;  igazi  táblabírói  alak,  nem  pedig 

Magyar  Tört.  Életr.   1889—90.  3^ 


242 


ACSÁDY  IGNÁCZ 


államférfiú.  Nem  volt  benne  önállóság,  kezdeményező  bá- 
torság ;  azok  közé  tartozott,  kik  arra  születtek,  hogy  má- 
sok rendeleteit  hajtsák  végre.  E  tekintetben  Bethlen  István 
pontos  és  lelkiismeretes  volt ;  megtette  hűségesen,  a  mit 
reá  bíztak,  de  máskülönben  a  békességet  és  nyugalmas 
életet  kedvelte.  Szerette   egyházát,    a    tudományt,  áldozott 


63.    BETHLEN    ISTVÁN    LEVELE    A    FEJEDELEM    BETEGSÉGÉRŐL. 


is  érettök,  de  a  világi  fény  és  hatalom  nem  vonzotta ; 
hiányzott  belőle  minden  magasabb  dicsvágy  s  ismételve 
elszalasztottá  a  fejedelmi  trónt,  noha  csak  akarnia  kellett 
volna,  csak  kezét  kellett  volna  kinyújtania  érte.  Két  fia 
volt,  de  mindkettő  inkább  reá  ütött,  mint  fejedelmi  báty- 
jára,   ki    a    legmelegebb   szeretettel    gondoskodott    róluk  s 


I 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA. 


243 


Úgy  szívén  viselte  testi-lelki  előmenetelöket,  mintha  saját 
gyermekei  lettek  volna.  Az  idősebb,  Istók,  a  kis  gróf 
mindaddig,  míg  Károlyi  Zsuzsanna  élt,  ki  szintén  anyai 
jósággal  volt  a  gyermek  iránt,  fontos  szerepet  játszott  a 
fejedelem  politikai  combinatióiban  ;  őt  jelölte  ki  trónja 
örökösévé    s    olyan  nevelésben  részesítette,  hogy  hivatása- 


64.    DÉVA.    MAJLÁNU    TANÁR    UDVARÁBÓL. 

nak  majdan  a  legtökéletesebben  megfelelhessen.  Minta 
uralkodót  akart  belőle  nevelni.  Saját  felügyelete  alatt  a 
legjelesebb  férfiakkal  taníttatta ;  alighogy  olvan  kort  ért, 
hogy  megbírta  a  fáradalmakat,  melyekkel  akkor  egy  euró- 
pai' utazás  járt,  külföldi  egyetemekre  küldötte  s  bejáratta 
vele  a  művelt  nyugat  legnagyobb  részét.  Ugyanazt  tette 
később  öcscsével,  Péterrel  s  általában  fivére  egész  csa- 
ládjáról ritka  bőkezűséggel  gondoskodott  ;  nemcsak  elő- 
kelő közhivatalokat,  hanem  óriási  uradalmakat  adott  ne- 
kik. Huszt,  Déva,  Tasnád,  Vajda-Hunyad,    Ecsed    s   több 

31* 


244  ACSÁDV  IGNÁCZ 

más  nagy  jószág  lassankint  a  gubernátorra  vagy  fiaira 
szállott.  De  ez  utóbbiak,  valamint  sógoruk,  Zólyomi  Dá- 
vid, sokkal  ifjabbak  voltak  Gábor  fejedelem  életében,  sem- 
hogy a  közügyek  menetére  mérvadó  befolvást  gyakorolhat- 
tak volna.  Csak  mint  fontos  állami  tisztségek  viselői,  de  in- 
kább a  repraesentatio  terén  vettek  részt  az  udvari  életben. 

Ez  az  élet  Károlyi  Zsuzsanna  alatt  egyszerűbb  volt, 
de  épen  nem  kicsinyes  vagy  szegényes.  Bethlen  Gábor 
küldöttei  már  azon  időben  megfordultak  a  keleti  és  nyu- 
gati Európa  leghíresebb  piaczain,  vásároltak  drága  bútort, 
pompás  hintót,  nagy  értékű  ékszert,  finom  selyem  és  bár- 
sony szövetet,  kárpitot,  de  különösen  sokféle  élelmi  czik- 
ket,  csemegét  és  híres  külföldi  bort.  Már  azon  időben 
aránylag  tetemes  összeg  vándorolt  ki  minden  esztendőben  a 
fejedelmi  udvartartás  legkülönbözőbb  szükségleteire  s  Beth- 
len asztalán  távoli,  sőt  tengeren  túli  országok  minden  drága 
terméke,  fűszer,  hal,  befőtt  vagy  czukros  gyümölcs  s  más 
élvezeti  czikk  fogyasztatott.  Már  akkor  vásároltatott  masz- 
kokat, jeléül  annak,  hogy  mindig  kedvelte  az  álarczos  mu- 
latságokat. Már  akkor  megkezdé  nagy  arányú  építkezéseit, 
hogy  székhelyét  impozánsabbá,  palotáját  díszesebbé,  kényel- 
mesebbé tegye.  Már  akkor  voltak  udvari  hegedűsei,  lantosai 
és  énekesei,  gyakorlott,  tanúit  emberek,  kiket  Bécsből, 
Lengyelországból,  de  különösen  Olaszországból  nagy  költ- 
séggel hozatott   s   állandó    fizetéssel   tartott   maga    mellett. 

De  még  zajosabb,  költségesebb  lett  az  udvari  élet  a 
« német  asszonyi),  Katalin  fejedelemné  korában  s  pompa 
tekintetében  bizonyára  a  legtöbb  akkori  német  udvaron 
túltett.  Gábor  fejedelemnél  nem  egy  külföldi  követ  meg- 
fordult, országa  különben  is  tekintélyes  nemzetközi  állást 
foglalt  el  s  czélszerűnek  látszott  ez  állást  külsőleg  az  ud- 
vartartásban is  kifejezésre  juttatni.  Nem  csupán  Katalin 
fényűző  hajlamai  okozták  tehát  a  változást ;  e  tekintetben 
találkoztak    nézetei   férjeével,    ki    nagyon    jól    tudta,    hogy 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA.  245 

a  monarchiának  külső  pompára  van  szüksége,  hogy  az 
alattvalókra  minél  mélyebb  benyomást  tegyen,  s  tudta  azt 
is,  hogy  az  idegen  követ,  a  ki  diplomatiai  küldetésben 
jön  Erdélybe,  az  ország  erejét  külsőségek,  első  sorban  az 
udvari  életből  és  viszonyokból  merített  benyomások  után 
ítéli  meg.  Kevéssel  trónra  lépte  után  legelső  uralkodói 
gondjai  közé  tartozott  tehát,  hogy  állandó  székhelyet  vá- 
laszszon,  hogy  az  országnak  fővárost  adjon,  melynek  csi- 
nosítása, szépítése,  megerősítése  azután  szakadatlanul  fog- 
lalkoztatta. Tudatosan  és  következetesen  működött  ez  irány- 
ban s  itt  is  egy  nagy  politikai  ösztön  vezette  :  olyan  várost 
akart  teremteni,  mely  az  ország  egységének  és  összetar- 
tozandóságának  élő  kifejezője  legyen,  mely  nagyvárosias 
jellegével,  kényelmével,  élvezeteivel,  közművelődési  intéz- 
ményeivel, örökös  vonzó  erőt  gyakoroljon  a  lelkekre  s 
melyben  az  ország  minden  fia  a  haza  nagyságának  meg- 
testesedését  lássa. 

Választása  Fejérvárra  esett,  melyhez  már  akkor  is  a 
nemzeti  történet  nagy  emlékei  fűződtek,  mely  azonban  a 
nem  rég  leviharzott  mozgalmakban  nagyon  elpusztult  és 
elszegényedett.  Bethlen  Gábor  nyomban  hozzá  látott  újjá- 
építéséhez s  az  ország  készségesen  segítette  törekvéseit. 
A  három  nemzet,  magyar,  szász  és  székely  törvény  útján 
elvállalta  az  erődítmények  fölépítésének  költségeit ;  negye- 
diknek maga  a  fejedelem  lépett  sorukba,  úgy,  hogy  a  nem- 
zet minden  rétege  a  korona  vezetése  alatt  eszközölte  az 
építkezést  s  ezzel  külsőleg  is  rányomta  a  közös  nemzeti 
bélyeget  a  fővárosra.  De  noha  ismételve  tetemes  közmun- 
kát szavaztak  meg  a  rendek,  az  erődítményekből  csak 
azon  részek  készültek  el,  melyek  költségeit  a  fejedelem 
és  a  szászság  viselték.  Ezekbe  1627-ben  illesztették  be 
Bethlen  és  a  szászok  czím ereit.  \j 

A  város  szépítése  körűi  is  érdekes  tervei  voltak  a  fe- 
jedelemnek. Törvényt    hozatott,  mely  arra  kötelezte  a  fő- 


246  ACSÁDY  IGNÁCZ 

urakat  és  a  törvényhatóságokat,  vármegyéket,  székeket  és. 
városokat,  hogy  magoknak  Fej  érvárt  házat,  melybe  köve- 
teik országgyűlés  idején  szálljanak,  építsenek.  A  törvény- 
nek volt  is  foganatja  s  a  házak  nagy  része  1628-ban  tető 
alá  került.  Azon  polgárok,  kik  Fejérvárt  házat  akartak 
építem,  szintén  törvénv  útján  ingyen  telket  kaptak. 

A  legtöbbet  azonban  a  fejedelem  közvetlenül  maga 
tett  a  város  csinosítására  s  lakosai  testi-lelki  szükségletei- 
nek kielégítésére.  Először  is  jó  ivóvízről  gondoskodott. 
A  szomszédos  hegyekből  csöveken,  melyek  a  városon 
kívül  a  föld  alatt  voltak  lerakva,  a  jó  forrásvizet  bőven 
hozatta  a  fejedelmi  palota  konyha-udvarába,  hol  szép  bő- 
séggel öntötte  ki  magát,  onnét  pedig  a  város  belső  pia- 
czára folyt  s  a  fejedelmi  istállókon  túl  az  öreg  templom 
háta  mögött  öntődött  ki.  Ez  öreg  templom,  melybe  ké- 
sőbb temetkezett,  kiváló  tárgya  volt  gondoskodásának. 
A  templom  és  a  fejedelmi  lak  között  két  pusztuló  torony 
állt ;  az  egvik  faragott  kőből  épült,  de  égett  volt,  a  másik 
sohasem  készült  el  s  régtől  fogva  félig  romlásban  állott. 
Mindegviket  «nagy  szépen »  megépítette  s  amabba  «órát 
harangjával"  helyeztetett.  A  másikat  «szép  csúcsosan,  plé- 
hesen  megépíttetvén",  oda  fertályos  órát  s  hét  harangot 
tétetett,  melyek  egyike  száz  mázsát  nyomott,  míg  a  többi 
is  «szép  szavú »,  «külömb  külömb  zengésű"  volt,  úgy,  hogy 
ha  « mind-mind  egyszersmind  megvonszák  vala,  nem  ke- 
vésbbé  gvönyörködtetnék  elméjét  is  embernek". 

Az  egyházak  belső  díszítésére  is  kiterjedt  figyelme,  a 
mennyiben  az  a  protestantizmus  szellemével  összefért.  A  ko- 
losvári farkas-utczai  templomot  renováltatta.  Építtetett  szép 
szószéket,  nagy  és  csinos  orgonát  a  fejérvári  templomban 
s  minthogy  fölötte  szerette  a  zenét  és  éneket,  gondosko- 
dott gyakorlott,  magasabb  igényeket  kielégítő  zenés  ének- 
karról, hogy  az  istentisztelet  annál  mélyebb  benyomást  te- 
gyen a  hívek  lelkére.    Noha   e    törekvései  a  papság   puri- 


BKTHLEN  GÁBOR  UDVARA. 


H7 


tánusabb  elemeinél  sokféle    ellenállásra    találtak,  hatása  ez 
irányban  sem  szorítkozott  fővárosára. 

Ennek  középpontja  a  fejedelmi  palota  volt,  számos 
melléképülettel,  udvarral  és  kerttel  a  város  nyugati  ré- 
szében. Tetemes  költ 
séget  fordított  kiépíté- 
sére, díszítésére.  Egy- 
más után  hozatta  kül- 
földről a  fundatorokat 
—  építészeket  — ,  kőfa- 
ragókat, mészmenyezet- 
csinálókat ,  gyakorlot- 
tabb kömíveseket,  asz- 
talosokat, lakatosokat, 
képírókat;  sokan  jöttek 
Kassáról  vagy  a  belföldi 
városokból  is  s  folyton 
találtak  foglalkozást. 
A  palota  «nagy  friss  és 
pompás*)  épület  volt,  kí- 
vül « olasz  fokosán*),  be- 
lül pedig,  a  jó  Szalárdi  szerint,  csodálatos  szép  mesterséggel 
ékesítve.  A  fejedelem  hálószobáját  tíz  nagy  freskókép  díszí- 
tette ;  tárgyuk  a  bibliának  a  teremtéstől  az  özönvízig  terjedő 
történeteiből  vétetett  s  mindegyik  alatt  egy-egy  négy  soros 
^pigramm  volt  olvasható,  melyeket  Opitz  Márton,  az  annak 
idején  híres  német  költő,  szerzett.  A  többi  termeket  «kü- 
lömbnél  külömb  szép  képírásos  aranyos  és  mész  metszés- 
beli  mesterséges  menyezetek»  és  «sok  ezer  tallér  érő  kü- 
lömbnél  külömb  velenczei  drága  kárpitok »  ékesítették. 
De  a  kárpitok  nemcsak  Velenczéből,  hanem  a  messze 
Flandriából,  hol  ez  iparág  művészi  színvonalra  emelke- 
dett, kerültek  elő.  Bethlen  vásárlásai  és  hagyatéka  össze- 
írásában igen  nagy  értékű   s    kétségkívül    művészi   kivitelű 


65.  A  FARKASUTCZAI  TEMPLOM  KOLOSVÁRTT. 


248  ACSÁDY  IGNÁCZ 

kárpitokat  találunk.  Egy  ízben  Norinbergából  három  ka- 
mara • —  kis  szoba  —  felöltöztetésére  206072  tallér  értékű 
kárpitot  hozatott.  Egy  másikért,  mely  két  szobára  való 
volt  a  Nagy  Sándor  históriájával,  a  fejedelem  11.000  tal- 
lért fizetett. 

De  udvarának  legszebb  ékessége  a  szellemi  érdekek 
cultusa  volt.  Irodalom,  művészet,  közoktatás  Bethlen  Gá- 
bor trónusánál  nem  oly  módon  talált  oltalmat,  mint  valami 
középkori  kényúrnál,  ki  legyűrve  a  rendek  hatalmát,  a 
lantost,  a  hegedűst,  a  tudóst  is  befogadta  udvarába.  Beth- 
lennél a  tudománynyal  való  foglalkozás  nemcsak  a  leg- 
mélyebben átérzett  személyes  szükséglet  volt,  hanem  ó 
az  első  magyar  uralkodó,  a  ki  a  szó  modern  értelmében 
culturpolitikát  csinált,  vagyis  tudatosan  és  rendszeresen 
fáradozott  a  nemzeti  közműveltség  általános  színvonalának 
emelésén,  mert  tudta,  hogy  az  államok  hatalma  népök 
műveltségén,  polgárosodásuk  tökéletesbedésén  nyugszik. 

Maga  Bethlen  korának  egyik  legtanúltabb  fejedelme 
volt,  a  ki  a  tollat  ép  oly  szívesen  és  ügyesen  forgatta, 
mint  a  kardot.  Egész  életén  át  olvasott  és  tanúit.  Még 
tizennyolcz  éves  sem  volt,  midőn  a  közélet  színpadára 
lépett.  De  sem  ifjúsága  mozgalmas  éveiben,  sem  később, 
az  uralkodás  sokféle  gondjai,  sőt  a  táborozás  fáradalmai 
közepett  sem  feledkezett  meg  ismeretei  fejlesztéséről.  Hu- 
szonhatszor  olvasta  át  a  bibliát,  a  művelt  emberiség  e  közös 
szent  Kincsét,  melyet  ama  korban  nem  csupán  a  vallásos 
ihlet  remek  alkotásának,  hanem  a  tudomány  és  ismeret  való- 
ságos encyclopaediájának  tekintettek.  De  más  könyvekben 
is  szorgalmatosan  búvárkodott ;  hű  kísérői,  szívesen  látott 
szórakoztatói  voltak  még  hadjáratain  is.  Külön  kocsit  ké- 
szíttetett, melybe  kedvencz  könyveit  rakatta,  és  melyet 
mindenhová  magával  vitt,  hogy  sohasem  legyen  olvasmány 
nélkül.  E  mellett  állandó  levelezésben  állt  külföldi  tudó- 
sokkal ;  többet  közűlök  Erdélybe  hívott  s  még  meglett  férfi 


BKTHI.KN    GAI50R    VELENCZEBEN    KÉSZÜLT    IVKG    KANCSOJA. 
Gróf  Horváth-Tokly  tulajdona.  Rajzolta  Cscma  Károly. 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA. 


249 


korában,  még  hatalma  delelőjén  sem  találta  tekintélyébe 
ütközőnek,  tanulmányait  nálok  folytatni  és  kiegészíteni. 
Opitz,  ki  1622-ben  jött  Erdélybe,  nemcsak  a  fejérvári 
iskolán  tanított,  hanem  buzgón  oktatta  a  fejedelmet  is. 

Szelleme  azután  termékenyítőleg  hatott  egész  népére, 
melynek  közművelődését  az  előbbi  hosszas  háborúk  mé- 
lyen megrontották.  Az  iskolák  elpusztultak,  a  tanítók  száma 
leapadt,  sötétség  és  tudatlanság  nagyon  elharapózott  az  or- 
szágban. Bethlen  Gábor  nyomban  trónra  lépte  után  tör- 
vényt hozatott  az  alsóbb  népoktatásügy  rendezésére  és  jobb 
karba  helyezésére,  sőt  a  mi  még  fontosabb,  az  iskolákat 
megnyitotta  minden  alattvalójának.  Törvény  útján  mon- 
dotta ki,  hogy  a  politikai  jogokat  nélkülöző  jobbágyság 
gyermekei  is  látogathatnak  iskolát  s  hogy  a  földesúr  nem 
tilthatja  el  az  ottan  való  tanulástól  a  parasztfiút.  Ép  olv 
hamar  gondoskodott  a  kor  színvonalán  álló  főiskoláról. 
Itt  azonban  már  nagyobb  akadályokkal  kellett  küzdenie, 
mert  csak  nagy  nehezen  találta  meg  otthon  a  megkíván- 
tató tanerőket.  Két  úton  igyekezett  a  bajon  segíteni.  Egy- 
részt a  tehetségesebb  fiatal  embereket  saját  költségén  kül- 
dötte külföldi  egyetemekre  s  voltak  évek,  midőn  húszan 
tanultak  az  ő  segélyével  híres  idegen  intézetekben.  Más- 
részt előkelő  külföldi  tudósokat  dús  fizetéssel  alkalmazott 
a  főiskolán,  melyet  székhelyén  alapított  s  udvartartásának 
egyik  alkatelemévé  tett. 

Ez  iskolánál  működött  éveken  át  Opitz  Márton  s  talán 
Kopisch  Jakab,  ki  azonban  csak  igen  rövid  időt  töltött 
Erdélyben.  Később  megnyerte  «az  egész  keresztyénség- 
ben  nagy  hírű  nevű»)  tudósokat:  Alstedtet,  Bisterfeldet 
és  Piscator  Fülöpöt,  kiket  nagy  költséggel  hívott  főváro- 
sába s  ott  tisztességes  házakba  szállásolt  el,  gazdag  évi 
fizetést  biztosítva  számukra.  A  főiskolamester  Keresztury 
Pál  volt ;  mellette  egy  főprofessor  és  két  más  professor 
és    két   scholamester   működött.    Az    intézetben,    melynek 

Magyar   Tört.  Élctr.  1889—90.  32 


250  ACSÁDY  IGNÁCZ 

dúsan  adományozott  ingatlanokat  s  jövedelmező  jogokat, 
állandóan  negyven  növendék  volt  elhelvezve,  kik  mint  ő 
felsége  alumnusai,  külön  gazda  felügyelete  alatt  éltek. 
Az  egész  intézet,  a  tanári  kar  s  a  tanulók  az  udvartartás- 
hoz tartoztak,  épen  úgy,  mint  a  püspök  és  a  fejedelem- 
asszony prédikátora,  vagy  az  udvari  orvos  és  gyógysze- 
rész —  mert  a  későbbi  években  ilyenek  is  voltak,  —  mint 
az  udvari  historicus,  mely  állást  előbb  Bocacius,  utóbb 
Böjti  Gáspár  viselte,  mint  az  udvari  építész,  képíró,  ötvös, 
kertész,  kik  nagyobbára  külföldiek  voltak. 

Bethlen  valóságos  állami  intézménynyé,  országos  egye- 
temmé akarta  a  fejérvári  főiskolát  emelni.  1622-ben  az 
országgyűlés  törvény  útján  eltogadta  a  « közönséges  aka- 
démia" alkotását  s  felhatalmazta  a  fejedelmet,  hogy  szá- 
mára épületet  emeljen,  tudós  emberekkel,  professorokkal 
megrakja  s  a  tantestület  állandó  javadalmazásáról  gondos- 
kodjék. A  rendek  az  akadémia  székhelyévé  Kolosvárt  tűz- 
ték ki  s  ott  ki  is  jelölték  a  helyet,  egy  pusztán  álló,  régi 
pápista  klastromot,  mely  az  intézetet  befogadja.  De  Beth- 
len közvetlen  közelében  óhajtotta  az  akadémiát,  mely  to- 
vább is  a  fővárosban  maradt  s  melyről  uralkodása  folya- 
mán, valamint  végrendeletében,  pazar  bőkezűséggel  gon- 
doskodott. Az  intézet  a  jeles  tanári  karon  kívül  el  volt 
látva  sokféle  tudományos  segédeszközzel.  Rendelkezésére 
állott  a  fejedelem  gazdag  könyvtára,  melynek  megszerzése 
sok  ezer  tallérba  került  s  mely  «külömb  külömb  tudo- 
mányokhoz tartozó  gyönyörűséges  jó  könyvekkel"  bővel- 
kedett. 

Nagy  kedvelője  volt  a  fejedelem  a  régiségeknek  s 
gondosan  gyűjtötte  az  ősök  művészeti  és  történelmi  em- 
lékeit. Kincstárában  volt  egy  paizs,  melyet  a  hagyomány 
Attila  paizsának  tartott.  Ugyanott  volt  a  Lehel  kürtje, 
Báthory  István,  a  kenyérmezei  győző  és  Szapolyay  János 
király  egy-egy  nehéz  arany  pecsétgyűrűje  s  sok  más  nagy 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA. 


32' 


2^2  ACSADY  IGNACZ 


értékű  régi  kincs,  főleg  fegyver  vagy  ötvösmű.  Sőt  ke- 
gyelete és  tudományos  érdeklődése  a  régiek,  kivált  a  Hu- 
nyadiak iránt  annyira  ment,  hogy  nemcsak  nagy  építkezé- 
sekkel csinosította  ősi  fészköket,  Vajda-Hunyad  várát,  me- 
Ivet  családjának  megszerzett,  hanem  buzgó  erőlködéseket 
tett  a  portán,  hogy  Mátvás  király  híres-neves  könyvtárát 
Budáról  megkapja.  Nagy  összegeket  ígért  érte,  de  a  « ba- 
bonás nemzet'),  melynél  különben  pénzzel  akkor  mindent 
el  lehetett  érni,  e  pontban  ellenállott  Bethlen  rábeszé- 
lésének. 

Néhány  esztendei  következetes  és  rendszeres  polgárosító 
tevékenységével  Bethlen  a  félig  puszta  Fej  érvárat  virágzó 
várossá  tette.  Udvara,  mint  az  ott  élő  Opitz  mondja,  a  nyu- 
gati polgárosodás  szélső  határpontja  volt,  melynek  érde- 
kességét még  inkább  emelte,  hogy  már  a  keleti  napnak 
is  esett  reá  néhány  sugara.  Mert  ama  politikai  kapocs, 
mely  Erdélyt  Törökországhoz  fűzte,  az  élénk  kereskedelmi 
érintkezés,  mely  a  két  ország  közt  fennállt,  az  udvari  és 
általában  a  társadalmi  életre  sem  maradhatott  hatás  nél- 
kül. A  szokásokban,  a  viseletben,  a  behozott  élvezeti  és 
iparczikkek  fogyasztásában  észrevehetőleg  nyilvánultak  a 
Kelet  befolyásai  s  Bethlen  Gábor  palotájában,  mint  Opitz 
mondja,  kelet  és  nyugat  fénye,  pompája,  műkincsei  egve- 
sűltek. 

De  a  fejedelem  ragyogó  lelkének  sugarai  nem  csu- 
pán székvárosát  világították  meg,  hanem  elhatottak  országa 
minden  részébe  s  megtermékenyítették  a  szellemi  életet, 
új  lendületet  adtak  a  művelődésnek,  az  anyagi  és  erkölcsi 
haladásnak  mindenütt.  Már  kortársai  hálásan  említették, 
hogy  uralkodása  idején  országszerte  épültek  várak,  váro- 
sok, kastélyok,  udvarházak,  melyek  nemcsak  több  biztonsá- 
got, hanem  több  kényelmet  nyújtottak,  mint  a  régiek,  me- 
lyek az  új  kornak  megfelelően,  választékosabb  ízléssel, 
csinossággal  rendeztettek    be    s    így  külsőleg  is  kifejezésre 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA.  253 

juttatták  a  korszellem  változását,  pallérozódását.  A  jó  példá- 
val itt  is  a  fejedelem  ment  előre  s  vidéki  birtokain  nagy  ará- 
nyú építkezéseket  tett,  a  fontosabb  várakat  új  erődítmények- 


67.    KOLOSVAK.    HETHLEN-BASTVA. 


kel  látta  el  s  oda  hatott,  hogy  a  kiválóbb  városok  elpusz- 
tult falai  és  bástyái  helyreállíttassanak.  Az  ő  czímere  dí- 
szíti Nagy-Szeben  máig  is  fennálló  erődítményeinek  egy 
részét,  az  ő  nevéről  nevezték  el  Kolosvár  egyik  bástyáját, 


254  ACSADY  IGXACZ 

jeléül  annak,  hogy  az  ő  uralkodása  alatt  épültek,  vagy 
legalább  akkor  állíttattak  helyre. 

Bethlen  Gábor  olyan  fejedelem  után  lépett  trónra,  a 
ki  erőszakosságával,  törvénytelenségével,  alkotmányellenes 
önkénykedésével  a  fennálló  állami  és  közjogi  szervezet 
összes  irányadó  tényezőit  maga  ellen  lázította,  még  pedig 
oly  mértékben,  hogy  az  ország  egysége  is  nagyban  veszé- 
lyeztetve volt.  Még  1614-ben  olyan  erősen  élt  a  bizalmat- 
lanság s  az  állami  kapcsok  annyira  meglazultak,  hogy  a 
szászok  arról  álmodhattak,  hogy  elszakadnak  Erdélytől  s 
a  császár  vagy  a  szultán  védelme  alatt  külön  adófizető 
tartománynyá  alakulnak.  Az  új  fejedelemnek,  kit  külső 
ellenségei  is  folyton  fenyegettek,  a  legnagyobb  mértékben 
tapintatra,  az  alkotmányos  jogok  és  kiváltságok,  a  hagyo- 
mányos intézmények  iránti  tiszteletre  volt  tehát  szüksége ; 
kímélnie  kellett  a  legellentétesebb  érdekeket,  egyházi  és 
nemzetiségi  igényeket,  mérsékelnie  kellett  reformtevékeny- 
ségét, hogy  alattvalói  bizalmát  megnyerje,  a  szenvedélye- 
ket lecsillapítsa  s  a  több  felé  húzó  állami  erőket  lehető- 
leg egy  közös  czél,  az  ország  felvirágoztatása  szolgálatába 
vonja.  Nyomban  trónra  lépte  után  egy  nagy  politikai  re- 
formeszmével állt  elő  ;  reformálni  akarta  az  erdélyi  uniót, 
szorosabbra  akarta  vonni  a  három  nemzet :  magyar,  szé- 
kely és  szász,  és  a  négy  vallás  :  a  két  protestáns,  a  ka- 
tholikus  és  az  unitárius  egyház  egyenjogúságán  nyugvó 
közszervezetet.  De  a  rendi  és  nemzetiségi  féltékenység 
bizalmatlanul  fogadta  a  szorosabb  állami  egység  létesíté- 
sére irányuló  kísérletet  s  a  fejedelem  a  körülmények  bölcs 
mérlegelésével  nem  erőszakolta  tovább  terveit. 

De  azért  egész  belső  politikája  e  czél  elérésére  irányúit 
s  a  rendek,  ha  nem  is  hoztak  ily  irányú  törvényt,  Gábor 
fejedelem  impozáns  egyéniségének  varázsa  alatt  önkény- 
telenül vagy  tudatosan,  de  mindig  készségesen  követték 
uralkodójukat  azon  az  úton,  melyet  az  ő  hatalmas  szelleme 


I 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA.  255 

kijelölt.  Uralkodása  alatt  harmincznégy  különböző  —  tel- 
jes, részleges  vagy  tábori  —  országgyűlés  tartatott  s  egyet- 
len egyszer  sem  történt,  hogy  valamelyiken  komolyabb 
összeütközés  merült  volna  fel  az  uralkodó  és  a  rendek 
közt.  Ellenkezőleg,  ő  volt  az,  ki  a  rendek  közt  időnkint 
támadó  viszályokat  elintézte  s  az  elégedetlenséget,  melyet 
némely  törvény,  hol  a  szászoknál,  hol  más  körökben 
keltett,  elsimította.  Törvénvei,  melyeket  az  ő  kezdemé- 
nyezésére hozott  az  országgyűlés,  számos  fontos  reform 
csíráját  rejtik  magokban  s  ékesszóló  bizonyítékai  annak, 
hogy  Gábor  fejedelem  a  rendezett  és  előrehaladt  állam- 
élet áldásait  nem  csupán  az  uralkodó  osztályokra,  nem 
egyes  rendekre,  hanem  minden  alattvalójára  ki  akarta 
terjeszteni.  Védte  a  köznépet  a  zsarolás  és  erőszak  ellen, 
megnyitotta  gyermekei  előtt  a  művelődés  csarnokát,  az 
iskola  kapuit  s  az  anyagi  erő,  a  nemzeti  vagyon  gyarapí- 
tásán tervszerűen,  hasznos  törvények  útján  fáradozott.  Kü- 
lönösen arra  fektetett  súlyt,  hogy  a  népességet  szaporítsa, 
még  pedig  oly  elemekkel,  melyek  az  ország  természeti 
kincseinek  értékesítését  elősegíthetik.  Beköltöző  bányá- 
szoknak nagy  kiváltságokat  engedélyezett.  Alvinczen  maga 
telepítette  meg  az  anabaptistákat  vagy  új-kereszténye- 
ket ;  a  számokra  kijelölt  lakóhelyen  szabad  vallásgyakor- 
latot biztosított  nekik  s  más  előnyökkel  látta  el  őket. 
Az  új-keresztényekkel,  kik  sokféle  hasznos  mesterséget 
űztek,  az  ország  iparát  akarta  emelni.  Ugyanoly  kiváltsá- 
gokat nyertek  a  zsidók,  kikkel  a  kereskedői  elemet  kí- 
vánta szaporítani.  Általában  nagv  gondot  fordított  a  gaz- 
dasági érdekekre ;  enyhíteni  igyekezett  a  rossz  pénzből 
folyó  bajokat,  a  külkereskedelem  fejlesztésére  kereskedelmi 
szerződéseket  kötött,  a  kereskedés  szabadságát  békeszer- 
ződéseiben is  biztosítani  igyekezett  s  a  belső  forgalmat 
czélszerű  árszabásokkal,  melyek  megtartására  külön  biz- 
tosok ügyeltek,    kiket    a    törvény   arra  kötelezett,  hogy  az 


21^6 


ACSADY  IGNACZ 


KASSA.    BÁSTYA    A    PRÉM.    REND    KERTJÉBEN. 


árviszonyokat  külföldön 
tanulmányozzák,  ren- 
dezte. Gondot  fordított 
az  igazságszolgáltatás  j  a- 
vítására  és  gyorsítására  s  az  ő  korában  e  téren  —  az 
eljárás  egyszerűsbítése,  a  perrendtartás  főbb  elveinek  ösz- 
szefoglalása  terén  —  figyelemre  méltó  kísérlet  történt  a 
codificatióval. 

Mindez  áldásos  törekvései  gyorsan  megtermék  gyümöl- 
cseiket s  nagyban  hozzájárultak  a  fejedelem  külső  sikereihez. 
A  honvédelmi  szervezet  egészben  a  régi  maradt  ugyan,  de 
új  és  termékeny  szellem  hatotta  át  minden  elemét.  Mint 
összes  hadjáratainak  egymáshoz  nagyon  hasonló  lefolyása 
mutatja,  seregének  zöme  a  kopjás  lovasságból  állt,  mert 
a  magyarság  akkor  is  kiváló  előszeretettel  lóháton  szo- 
kott harczolni.  A  lovashad  kis  részben  a  nemesi  fölkelés- 
ből, leginkább  azonban,  mint  egész  Európában,  úgy  Er- 
délyben is,  zsoldosokból  alakult,  kik  a  szükséglethez 
képest  kisebb-nagyobb  tömegekben  fogadtattak  föl  s  szol- 
gálatuk idején  rendes  hópénz  kaptak  a  kincstárból.  Ka- 
tonának elszegődni  kész  ember  mindig  akadt  bőven,  főleg 
a  magyar  részekben,    mert    a    háborús  világban  a  termelő 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA. 


257 


>>c^: 


HW"^ 


munkából  aránylag  kevesen  élhettek  meg;  a  ki  dolgozni 
akart,  annak  leginkább  katonává  kellett  lennie  s  így  a 
katonáskodás  sokakra  rendes  kenyérkeresetté  vált.  A  köny- 
nyú  magyar  lovasság  már  azon  időben  nagy  hírnévre  tett 
szert  s  külföldi  szövetségesei  ismételve  azon  kéréssel  fordul- 
tak Bethlenhez, 
hogy  néhány 
ezer  lovast  bo- 
csásson rendel- 
kezésökre. De 
a  lovasság  mel- 
lett a  gyalogság 
szintén  egyre 
nagyobb  jelen- 
tőségre   vergő- 


ftV 


.^T^r- 


1 


^: 


^\  ^ 


69.  KASSA.  PÉNZÜGYI  PALOTA. 

dött  az  akkori  harczokban  s  Beth- 
lennek volt  érzéke  e  fegyvernem 
fontossága  iránt.  Igyekezett  is  fej- 
leszteni gyalogságát,  mely  egyen- 
ruhájának színe  szerint  kék  vagy 
vörös  gyalogságnak  neveztetett. 
Gyalog  szerrel  szolgáló  emberben 

h-^^t.  U  •  •  /^        1    U  70.     KASSA.    PÉNZÜGYI    PALOTA 

Itthon   hiany.  Csakhogy        ' 

a  könnyű  magyar  gyalog  —  mint  rendesen  nevezik,  a 
hajdú  —  nem  volt  annyira  fegyelmezve,  kiképezve,  enge- 
delmességhez szoktatva,  sőt  íelszerelve  sem,  mint  kívána- 
tos lett  volna.  Bethlen  tehát  külföldről  igyekezett  nehéz 
fegyverzetű  gyalogságot  sze  ,ezni.  Épen  úgy  külföldre  volt 
utalva  a  tüzérség  tekintetében  s  a  két  fegyvernem  kor- 
szerű organizálása  nemcsak  a  kiképzett  emberanyag  hiánya, 

Magyar  Tört.  Életr.  1889—90.  33 


258  ACSÁDY  IGNÁCZ 

hanem  a  hazai  ipar  fejletlen  volta  miatt  is  nagy  nehéz- 
ségbe ütközött.  Ágyút  öntöttek,  mindenféle  fegyvert  ko- 
vácsoltak ugyan  itthon  is,  de  nem  oly  tömegesen,  mint 
kellett  volna  s  Bethlen  nagyobb  mennyiségű  é.gyut  s  hozzá 
való  szakavatott  pattantyúsokat  külföldről  kényszerült  ho- 
zatni. Ez  is  hozzá  járult,  hogy  hadi  terveit  úgy  állapította 
meg,  hogy  a  lovasság  vigye  bennök  a  főszerepet. 

Bethlen  béke  idején  sem  szűnt  meg  nagyobb  sereget 
tartani  zászló  alatt,  melynek  ellátása  tetemes  kiadásokkal 
járt.  Már  uralkodása  kezdetén  rendezni  igyekezett  tehát 
az  állam  pénzügyeit,  szabályozta  a  kincstári  jövedelmeket 
s  ismét  szilárd  alapra  fektette  a  közadózást. 

A  fejedelem  messzeható  sikerei  az  állami  pénzügyek 
terén  nyilvánultak  a  legszembetűnőbben.  A  kis  ország, 
melyet  trónra  lépte  előtt  a  belmozgalmak  és  külső  el- 
lenségek pusztításai  a  legmélyebb  anyagi  romlásba  so- 
dortak, az  ő  uralkodása  alatt  könnyen  és  pontosan  fizette 
a  tetemes  adót,  mely  évenkint  16—24  forintot  tett  egy- 
egy  porta  után,  míg  Magyarországban  egy-egy  porta  jóval 
csekélyebb  összeget  sem  bírt  meg.  Az  adót  két  részlet- 
ben szedték ;  az  egyik  a  tavaszi,  a  portai  adó  törlesztésére, 
a  másik  az  őszi,  a  kormányzás  és  udvartartás  költségeire 
fordíttatott.  A  bányászat  —  nemes  érezek,  réz,  főleg  kén- 
eső —  és  pénzverés,  harminczad,  államiószágok  s  bizonyos 
monopóliumok  —  a  marha-  és  kéneső-kivitel,  néha  salé- 
trom, méz  és  viasz  is,  melyet  a  fejedelem  a  termelőktől 
pénzen  váltott  meg,  mint  a  kincstár  ma  a  dohánynyal 
teszi,  s  azután  maga  szállíttatott  külföldre,  vagy  adta  el 
otthon  idegen  kereskedőknek  —  szolgáltatták  további  jö- 
vedelmeit, melyek  uralkodása  végén  jóval  meghaladták  a 
kétszázezer  akkori  forintot  s  mai  pénzben  többet  tettek 
egy  milliónál. 

Ez  összeg  megfelelt  a  kincstár  rendes  szükségleteinek 
s  Bethlen    Gábor    után    tetemes    készpénz   is    maradt   ama 


BETHLEN  GÁBOR  UDVARA.  259 

rengeteg  értéket  képviselő  ingóságok  —  arany-ezüst  mű- 
vek, ékszerek,  ötvösmunkák  —  mellett,  melyeket  máso- 
dik neje  örökölt.  Jövedelmeihez  járult  a  hét,  Erdélyhez 
közeleső  magyarországi  vármegye  is,  melyeket  Bethlen 
1622-ben  megszerzett  s  melyek  nem  kebeleztettek  be  Er- 
délybe. Ezek  pénzügyi  és  katonai  kormányzatának  közép- 
pontja Bethlen  alatt  a  virágzó  Kassa  városa  volt,  s  ott 
székelt  a  pénzügyi  közigazgatás  feje  és  vezetője  a  szepesi 
kamara  is.  E  legfőbb  hatóság  jövedelmei  évenkint  valami 
száz  ezer  forintot  tettek,  mely  adóból,  a  harminczadok  és 
államjavak  jövedelmeiből  származott.  A  kamara  fizette  a 
hét  vármegye  területén  levő  várak  helyőrségét,  első  sorban 
a  Kassán  állomásozó  katonaságot  és  a  fejedelem  különböző 
tisztviselőit.  E  kamara  1624-ki  számadása  ránk  maradt  s  ki- 
adási tételei  jellemző  világot  vetnek  Bethlen  Gábor  nemes 
egyéniségére.  Azon  évben  a  többek  közt  Szenczi  Molnár 
Albertnek  rendkívüli  segélyen  kívül  tisztességes  évdijat 
adott,  az  odera-frankfurti  főiskolának  egy  tanterem  építésére 
600  forintot  küldött,  egy  nyomdász  özvegyének  segélyt 
nyújtott,  egyik-másik  katonának  vagy  udvari  szolgájának, 
a  ki  megnősült,  szép  pénzbeli,  a  kassai  postamesternek  — 
a  rendes  postai  szolgálat  már  akkor  meg  volt  honosítva  — 
új  évi  ajándékot  adott,  zenészeknek  és  képíróknak  elég 
sokat  fizetett.  Kassa  Bethlen  alatt  élénk  lendületnek  indult 
s  a  város,  valamint  az  összes  hét  vármegye  szívesen  aláve- 
tette magát  uralkodásának,  melynek  áldásait  ok  is  élvezték. 
Különösen  a  protestáns  egyházat  részesítette  kegyében  bő- 
kezűen ;  papjai  és  törvényes  ivadékaik  magyar  nemesi  rangot 
nyertek  s  e  fontos  intézkedés  a  hosszas  harczokban  nagyon 
leapadt  nemességet  számbelileg  is  tetemesen  szaporította. 
Bethlen  a  katholikusok  és  más  felekezetek  iránt  is  oly 
türelmességet  tanúsított,  mely  a  harmincz  éves  háború 
fanaticus  korában  mindenesetre  szokatlan  jelenség.  Csak 
az  egészen    újonnan    támadó    sectákat    nem    szerette,    nem 

33* 


200 


ACSADY  IGNACZ.  BETHLEN  GÁBOR  UDVARA. 


annyira  vallásos,  hanem  politikai  tekintetből ;  féltette  tőlök 
az  állam  belső  nyugalmát,    mert    amaz  időkben  a  politikai 
törekvések  vallásos  lobogó  alatt  szoktak  jelentkezni.  Nem 
hitelvei    miatt   üldözte  az   akkor   igen    magas   körökbe    el- 
ható szombatosságot,  hanem  mert  politikai  czéljaiban  gya- 
nakodott.   A    mely    felekezetek    e    gyanúra    nem    adhattak 
többé    okot,  azoknak  a  fejedelem  az  üldözés    és    elnyomás 
elől  készségesen   adott  Erdélyben   menedéket.  Épen  vallá- 
sos elfogulatlansága  okozta  többi    nagy    uralkodói    erényei 
mellett,  hogy  azon  időben,  midőn  a  művelt  Közép-Európa 
messze    vidékeit    sivatag    pusztasággá    változtatták    a    har- 
mincz    éves   háború    rombolásai,    Erdély    a   jólét  és  a  mű- 
veltség   minden    ágában  hatahnas    haladásokat    tett.    Mind- 
azonáltal   azok,  kiknek  érdekeit  sértette,  kiknek  terveit  és 
szándékait  meghiúsította,  fényes    egyéniségének  csak  árny- 
oldalait  látták  s  a  vallásos    és    nemzeti   gyűlölség   vakbuz- 
galommal   igyekezett   jellemét   még  életében    befeketíteni. 
A  szenvedély    és    elfogultság    e    munkája   halála  után   sem 
szűnt    meg  s  csak  a  jelennek   jutott  a  feladat,  hogy  emlé- 
kezetének igazságot  szolgáltasson  és  felismerje  benne  ama 
férfiút,  ki  Magyarországot  a  csehek  szánalmas  sorsától  men- 
tette meg  s  a  Básta  által  végnyomorba  döntött  Erdélynek 
újjá  szervezője,  felvirágoztatója  lett. 


71   ZAROKEP  CSERNA  KAROLYTOL. 


TARTALOM. 


Bethlen    Gábor    Gindely  Antal-íóI. 
Bevezetés  2 — 4.  1. 

I.  Bethlen  ifjúsága.  Fejedelemmé  vá- 
lasztatik.  Alkudozásai  a  bécsi  udvarral 
és  a  török  szultánnal.  5—17.  1 

II.  Szövetsége  a  csehekkel.  Benyomul 
Magyarországba.  Pozsonyi  fegyverszünet. 
17—27.  1. 

III.  Az  ellenségeskedések  újra  kez- 
dődnek. A  beszterczebányai  országgyű- 
lés. Bethlen  királylyá  választatik.  Fran- 
czia  békeközvetítés.  27 — 37.  1. 

IV.  A  fehérhegyi  csata  következmé- 
nyei. Buquoy  Magyarországban.  Hain- 
burgi  alkudozások.  Bethlen  és  Velencze. 
Nikolsburgi  béke.  Sopronyi  országgyű- 
lés. 37—56.  1. 

V.  A  török  birodalom  állapota.  Beth- 
len törekvései  a  portánál  ;  tárgyalásai  a 
konstantinápolyi  keresztény  követekkel. 
Érintkezései    pfalzi    Frigyessel  56—69.  1. 

VI.  Bethlen  újabb  támadásra  készül. 
Tárgyalások  Beszterczebányán.  Sikerte- 
lenségök.  69—78.  1. 

VII.  Bethlen  második  támadása.  Tö- 
rök hadak  csatlakoznak  hozzá.  Elfoglalja 
az  ország  nagy  részét.  Gödingig  nyomul. 
A  császáriak  sanyarú  helyzete.  Fegyver- 
szünet. 78 — 86. 

VIII.  Az  udvar  a  fegyverszünetet  nem 
akarja  jóvá  hagyni.  Bethlen  követet  küld 
Bécsbe  s  szövetséget  ajál  a  török  ellen. 
Bécsi  tárgyalások.  A  béke  megköttetik. 
86—101.  1. 

IX.  Bethlen  házassági  tervei.  Megkéri 
Ferdinánd  császár-király  egyik  leányát. 
Spanyolország  pártolja  az  eszmét,  de 
Bécsben  vonakodnak.  A  császár  több 
olasz  herczegnöt  ajál  Bethlennek,  ki  a 
brandenburgi  választóhoz  fordul.  A  fe- 
jedelem esküvője  Brandenburgi  Katalin- 
nal, loi — 112.  1. 


X.  Bethlen  és  a  porta.  Alkudozások 
Konstantinápolyban  és  pfalzi  Frigyessel. 
Bethlen  és  Francziaország.  Követet  küld 
a  dán  és  angol  királyhoz.  Strassburg 
Pál.    A    bécsi    udvar  és  a   porta.    112 — 

135-  1- 

XI.  Béketárgyalások  Gyarmaton.  Beth- 
len Kassára  vonul.  Tagadja,  hogy  hábo- 
rút akar.  135  —  142.  1. 

XII.  Sopronyi  országgyűlés.  Nádor- 
választás. III.  Ferdinánd  megkoronázta- 
tik.  142 — 154.  1. 

XIII.  Keresztesy  Pált  Bethlen  Kon- 
stantinápolyba  küldi.  Francziaország  szö- 
vetkezik a  fejedelemmel.  Bethlen  és  a 
protestáns  szövetség.  Gusztáv  Adolf  ajá- 
latai.  154 — 165.  1. 

XIV.  Mansfeld  hadjárata.  Magyar- 
ország felé  indul.  Waldstein  utána  nyo- 
mul.  Bethlen  és  Mansfeld.  165 — 176.  1. 

XV.  Bethlen  megindítja  a  támadást. 
Magyarországba  nyomul.  Mansfelddel 
egyesülni  igyekszik.  Küzdelmei  Wald- 
steinnal.  Mindkét  fél  visszavonul.  176— 
186.  1. 

XVI.  Bethlen  üldözi  Waldsteint.  Béke- 
ajálatokat  tesz.  Elfogadtatnak.  Franczia 
és  dán  követ  keresi  fel  Bethlent.  186—195.  L 

XVII.  Az  új  béke  végrehajtásának  ne- 
hézségei. Tárgyalások.  Mansfeld  Erdély- 
ből Velenczébe  megy.  Halála.  195—201.  1. 

XVIII.  Bethlen  és  a  porta.  Béketár- 
gyalások Szönyben  Kufstein  követsége 
Konstantinápolyba.  201  —  214.  ' 

XIX.  Bethlen  és  Esterházy  nádor. 
Ujabb  alkudozások  Gusztáv  Adolffal. 
A  fejedelem  új  támadásra  készül ,  de 
abban  hagyja.  Strassburg  Pál  Erdélyben 
214-223.  1. 

XX.  Bethlen  betegeskedése.  A  nádor 
Kéryt  küldi  hozzá.  Az  udvar  titkos  egyez- 
ségre   lép   Katalin  fejedelemasszony  nyal. 


202 


TARTALOM. 


Bethlen    Gábor    halála.    Befejezés.  223 — 

230.  1. 

Bethlen    Gábor    udvara    Acsády   Ig- 

NÁCZ-tÓl. 

Bethlen  mint  uralkodó  Szervezi  a 
kormányzatot  és  udvartartást.  Károlyi 
Zsuzsanna.  Brandenburgi  Katalin.  Beth- 
len István  kormányzó  és  családja.  Az 
udvari  élet.  Bethlen  Fejérvárt  teszi  szék- 
helyévé. A  várost  megerősíti,    csinosítja. 


Építkezései.  Palotája.  Bethlen  és  a  köz- 
műveltség. A  fejérvári  főiskola.  Tanárai. 
Könyvtár.  Régiségtár.  Bethlen  uralkodá- 
sának hatásai  az  országra.  Belső  politi- 
kája. Viszonya  a  rendekhez.  Országgyű- 
lések. Tanügy.  Telepítések.  Gazdasági 
érdekek  gondozása.  Codificatio.  Hadügy. 
Pénzügy.  Kassa  és  a  hét  vármegye.  Beth- 
len vallásos  türelmessége.  Befejezés.  233 — 
260.  1. 


KEPÉK. 


ONALLO    KEPÉK 


Lap 

Bethlen  Gábor  arczképe      ___     .-^  i 

Hlye,  Bethlen  szülöháza___  .__  .__  6 
Medgyes,  a  torony,  melyről  Szilassyt 

ledobták.. _     __.     ._     ___     ___        _  12 

Segesvár...    ...     _._     ...     ___     ...  16 

Bethlen  Gábor  arczképe.  _     ...     ...  29 

A   Fehérhegy    nyugatról   s    a    Santa 

Maria  della  Vittoria  a  Fehérhegyen  37 

Bethlen    Gábor   arczképe  1620-ból  41 

Tilly  arczképe      _     ...     ...     .__     ...  69 


Lap 
Waldstein  arczképe .__     ...     ...     ...     82 

Bethlen  Gábor  arczképe      _--     ...        99 
II.  Ferdinánd  arczképe  ...     -__     _._  142 
Eleonóra  császár-királyné,  II.   Ferdi- 
nánd neje  arczképe       ...     ___     .__  151 
Bethlen  Gábor  arczképe      ...     ...       207 

Gusztáv  Adolf  arczképe  ...     ._.     ...  220 

Bethlen  Gábor  arczképe      ___     _._       233 

Bethlen    Gábor    üvegserlege    Cserna 
Károly  rajza  után  __     __.     ...     ...  248 


A    SZÖVEGBE    NYOMOTT    KEPÉK 


Diszítmények  Bethlen  Gábor  idejéből  i 

Gyulafejérvár :  a  Bethlen-ház  részlete  3 

Bethlen-szoba  Hlyén ...     .__     __.     _._  4 

A   szoba,   melyben   Bethlen    született  5 

Hlye,  Bethlen  szülőháza        __.  6 

Részlet  az  illyei  kastélyból  .__  7 

Lőrések  az  illyei  kastélyban  ..'    .__  8 

Bocskay  István  ___     __.     ___  ...  9 

Nagy-szebeni  Szoldics-bástya  _     _„_  10 

Bethlen-czímer   a    Szoldics-bástyában  11 

Medgyes      __.     ...     ...     ...     ___     ...  13 

Khlesl  bibornok  arczképe     ___     _—  16 

Khlesl  aláírása    ...     ...     _  _     __.  17 

Segesvár  ...     _.  _     ___     ...     ...     _..  17 

Hradzsin  részlete,  honnan   a    tanács- 
urakat ledobták  s  a  gyülésterem  ..  18 
Kassa  délről    ...     ...     ...     ...     ...  21 

A  kassai  generális  palotája.     _._     ...  22 

Keresztély   anhalti   herczeg    arczképe  23 

Dampierre  tábornok  arczképe...     ...  24 


Forgács  Zsigmond  aláírása  ...     ___  25 
Rákóczy  György  aláírása...     ...     ...  25 

Bethlen  Gábor  fejedelem  aláírása..  26 

II.  Ferdinánd  aláírása...     _.-     ...  27 

Dampierre  a  halottas  ágyon  ...     ...  34 

Fafaragvány  a  Sanct  Veit  templom- 
ban Prágában  .     ...     ...     _.       ...  36 

A  hainburgí  biztosok  aláírása    ___  39 

Hainburg  és  a  bécsi  kapu      ...     ...  40 

Pécsi  Simon  aláírása ___  42 

Buquoy  aláírása.     ___     ...     .__     .-.  43 

Gróf  Thurn  Mátyás  arczképe     ...  45 

Gróf  Thurzó  Szaníszló  aláírása     ...  50 

A  nikolsburgí  biztosok  aláírása ...  52 

Ozmán  szultán  arczképe  _     ...     ...  57 

I.  Jakab  angol  király  ...     ...     ..-  62 

Mansfeld  arczképe  ...     ...     ___     ...  68 

A  beszterczebányai  biztosok  aláírása  76 

Károlyi  Zsuzsanna  aláírása    ...     ...  loi 

Mária  Krisztina  föherczegnő       ...  104 


TARTALOM. 


263 


Lap 
Alvinczy  Péter  aláírása  _,_     ...     ...  107 

Mikó  Ferencz  aláírása. __     ...     ...       109 

Amurát  arczképe      __.     ___     ___     ...  115 

Richelieu  bibornok  arczképe       ...       123 
IV.  Keresztély  arczképe..       .__     __.  164 

Waldstein  palota  Prágában...    ...       167 

Mansfeld  aláírása     _..     _        ...     ...  169 

A    tokaji     királyi    biztosok    aláírása  196 
A  tokaji  fejedelmi  biztosok  aláírása  197 
Kuefstein  László  aláírása..     ...     ...  212 

Tholdalaghy  Mihály  aláírása      ...       217 

Bethlen  Péter  aláírása     _._     __.     217 

III.  Zsigmond  lengyel  király  arczképe  219 
Kolosvár,  magyar  kapu  ...     ...     ...  221 

Hídkapu.. _    ...     ...     ...     ...     ...      222 

Kornis  Zsigmond  aláírása       .   .     ...  229 

Algyógy,  sprudel  ...     ___     ...     ...       230 


Lap 
Czímkép  Cserna  Károlytól     ...     ...  231 

A  Szerémí-család  adományleveleinek 

kezdőbetűje   ...     ...     233 

Déva  vára  a  «magna  curíai>  udvarából  237 
Részlet  anagy  udvar  épületéből  Déván  238 
Részlet  a  nagy  udvar  épületéből  Déván  239 

Bethlen-bástya  Déva  várában...    240 

Katalin  aláírása    ...     ...     ...     ...       241 

Bethlen  István  levele  1629-ből..     ...  242 

Déva  Majlánd  tanár  udvarából ...  243 
A  farkas-utczai  templom  Kolosvárt  247 
Vajda-Hunyad.  Bethlen-rész  ...     ...  251 

Kolosvár.  Bethlen-bástya     253 

Kassa.  Bástya  a  prém.  rend  kertjében  256 
Kassa.  Pénzügyi  palota  _  ___  ...  257 
Kassa.  Pénzügyi  palota  .     ...       257 

Zárókép  Cserna  Károlytól      ...     ...  260 


MEGJEGYZÉSEK  A  KEPEKRÓL. 
ÖNÁLLÓ    KÉPEK  : 


Bethlen  Gábornak  a  Történelmi  Élet- 
rajzok korábbi  folyamaiban  három  arcz- 
képét  közöltük :  i.  Pázmány  Péter  élet- 
rajzában (121.  1.)  lovas  arczképét  a  hát- 
térben Pozsonynyal.  2.  Nyáry  Krisztina 
életr.  33-ik  1.  egy  ismeretlen  művész  ál- 
tal, melynek  diszítménye  teljesen  azonos 
az  itt  <ipro  lege  et  grege»  aláírással  el- 
látott képhez,  s  3.  Thurzó  Imre  életr. 
68.  1.  Kilián  metszvénye  után.  Most  hat 
arczképét  mutatjuk  be,  mind  egykorút  s 
nagyrészben  az  1620—23  közti  évekből 
valókat.  Úgy  látszik  nagy  részben  érmei 
és  pénzei  után  készültek  :  de  Bethlennek 
a  metszőkkel  sok  baja  volt,  mert  rósz, 
durva  munkát  csináltak,  s  azokról  alig 
lehetett  jó  képet  készíteni.  A  czímkép 
ismeretlen  művésztől  van,  ki,  úgy  látszik, 
a  Kilián  metszvényét  használta  fel,  s  ha- 
sonlít a  Nyáry  Krisztina  mellett  közlött- 
hez  s  azonos  azzal,  melyet  Khevvenh ül- 
lek Konterfey  i.  334.  közlött.  A  29.  1. 
ismeretlen  belga  festő,  valószínűleg  kép- 
zelet után  készült.  Érdekes  a  41.  és  99.  11. 
mellett  közlött  két  hasonlag  hamis  kép, 
melyekben  Jan  Claas  Vischer  amsterdami 
rézmetsző  monogrammja  van,  ki  1550 — 
1612  közt  élt ;  az  egyik  a  fekete  sas 
gyomrában  1595  évszámmal  s  a  másik 
1620  a  köriratban,  pánczéllal,  sisakkal 
30  év  előtt  valószínűleg  mint  Báthory 
Zsigmond  arczképe  szerepeltek.  Valószí- 
nűleg legjobb  és  leghitelesebb  kép  a 
207.  1.  mellett  közlött,  melyet  Meissner 
DÁNIEL   Comotow   (Komotau)  Bohemias 


ismert  cseh  festő  rajzolt,  még  pedig  ma- 
gáról Bethlenről,  ki  rendesen  lovas  arcz- 
képeket  festett,  melyek  a  c  Thesaurus  Phi- 
lopohtícus  das  ist  Polítísches  Schatz- 
kástleínx  czímű  munkában  megjelentek. 
A  223.  1.  mellett  közlött  kép  aligha  erről 
nem  készült :  a  czímerek  és  jelmondatos 
kard  mind  kettőn  megvannak. 

Az  illyeí  kastély,  a  xvl  és  xvn.  szá- 
zadban gyakran  említett  erőd,  ma  báró 
Bornemisza  Tivadar  tulajdona.  A  kastély 
azon  része,  lUely  Bethlen  atyjáé  volt, 
ép  és  használható  állapotban  van.  A  fel- 
vételeket Cserna  Károly  eszközölte.  Ha- 
sonlag a  helyszínén  vette  fel  Cserna  Se- 
gesvárt és  Medgyest :  ez  utóbbi  azon  tor- 
nyot ábrázolja,  melyből  Báthory  gyilko- 
sait levetették. 

Fehérhegy  azon  tért  mutatja,  melyen 
a  csata  folyt.  A  Santa  Maria  della  Vit- 
toria  a  diadal  emlékére  készült  kápolna. 
Mindkettőt  a  helyszínén  Dörre  Tivadar 
vette  fel. 

Tilly  Sadeler  által  készített  arczképé- 
nek  egykorú  rézmetszete  Bubics  Zs.  püs- 
pök tulajdona. 

Waldstein  arczképét  Van  Dyck  festmé- 
nye után  Pieter  de  Jode  metszette  rézbe. 
(Pieter  de  Jode,  az  ifjabb,  rajzoló  és  réz- 
metsző, Antwerpenben  született  i6o6-ban. 
Hasonnevű  atyját  utóiérte  a  rajz  terén  s 
különösen  híresek  Van  Dyck  után  készí- 
tett rajzai.)  A  Bubics  Zs.  püspök  birtoká- 
ban levő  példány  után  adjuk. 

II.  Ferdinánd  és  Eleonóra  arczképeit 


2t>4 


TARTALOM. 


Soutman  Péter  rézmetsző  Rubens  egyik 
legjobb  tanítványa  (szül.  Haarlemben, 
1580.,  t  1635.)  rajzolta  s  tanítványa  Som- 
pel  Péter  antwerpeni  rézmetsző  metszette 
(szül.  1596-ban).  Mind  kettő  az  országos 
képtárban. 


Gusztáv  Adolf  arczképét  Van  Dyck 
után  metszette  Pontius  Pál  antwerpeni 
rézmetsző. 

Bethlen  üvegserlegét  Cserna  Károly 
rajzolta. 


A    SZÖVEGBE    NYOMOTT    KEPÉK 


A  czímlap  diszítményeit  egykorú  mo- 
tivumok  után,  a  gyulafehérvári  Bethlen- 
ház részletét  :  a  Bethlen-czímert,  az  illyei 
kastélyból  vett  részleteket,  Nagy-Szeben- 
ben  a  Szoldics-bástyát  s  az  abban  levő 
Bethlen-czímert ,  Medgyest  ,  Segesvárt, 
Kassát  a  déli  oldalról,  honnan  Rákóczy 
serege  a  várost  bevette,  a  kassai  gene- 
rális palotáját,  mely  ma  a  premontreiek 
társháza :  Cserna  eredeti  felvételei  után 
adjuk. 

A  Hradzsin  azon  részét,  honnan  Mar- 
tinitzet  s  társait  ledobták,  a  tanácstermet, 
melyből  kidobták,  a  szent  Vitus  templo- 
mában levő  fafaragványt  1620-ból,  mely 
a  csehek  menekülését  tünteti  elő  Hra- 
dzsinból  a  fehérhegyi  csata  után  :  Hain- 
burgot  s  a  bécsi  kaput  Dörre  Tivadar 
eredeti  felvételei  után  adjuk. 

Bocskay  arczképét  a  kassai  múzeum 
birtokában  levő  eredetiről  Cserna  rajzolta. 
Khlesl  arczképe  a  Theatrum  Europaeum 
I.  35.  1.  Keresztély  anhalti  herczeg  arcz- 
képe. U.  o.    I.   407.    Dampierre  arczképe 


Bubics  Zs.  birtokában  levő  egykorú  met- 
szetről. Dampierre  a  halottas  ágyon  Thea- 
trum Europaeum  i.  387.  Thurn  gróf  arcz- 
képe Theatr.  Europ.  i.  37.  Ozmán  szul- 
tán arczképe  Khewenhüller  Konterf  Kup- 
ferstich  i.  19S.  I  Jakab  angol  király  U.  o. 
158.  1.  Mannsfeld  arczképe  Theatrum  Eu- 
ropaeum I.  73.  Mária  Krisztina  főherczegnő 
arczképe  Khewenhüller  Konterf.  i.  83. 
Amurat  szultán  arczképe.  U.  o.  igg.  Ri- 
chelieu  bibornok  Philippe  de  Champagne 
metszvénye  után  vétettek.  IV.  Krisztián 
dán  király  arczképe  Theatrum  Europaeum 
II.  73.  1.  in.  Sigmond  lengyel  király  Khe- 
wenhüller Konterfey  i.  176.  1.  vétettek. 
A  Waldstein-palotát  Prágában  Dörre  Ti- 
vadar eredeti  felvétele  után  adjuk. 

A  czímképet  Bethlen  udvarához  Cserna 
Károly  tervezte  egykorú  motívumok  alap- 
ján s  ő  rajzolta.  Déva  várát  s  annak  rész- 
leteit, a  Kolosvárból  vett  részleteket  a 
kassai  pénzügyi  palotát  s  bástyarészeket, 
Vajda-Hunyadot  saját  eredeti  felvételei 
után  Cserna  Károly  rajzolta. 


AZ  aláírások  kelte 


Khlesl  bibornok  1618  jan.  20.  (Tört. 
eml.)  Forgács  Zsigmond  1617  jan.  14. 
(Rák.  It.)  Rákóczy  György  1617  ápr.  5. 
(Rák.  It.)  Bethlen  Gábor  1619  decz.  13. 
(Rák.  It.)  II.  Ferdinánd  1619  decz.  17. 
(Tört.  eml.)  A  hainburgi  biztosok,  t.  i. 
Meggau  Leonhard  Helfrid  gr..  Breiner 
S.,  Dallos  Miklós,  Solms  gróf,  Esterházy 
Miklós,  1621  jan.  25.  (Tört.  Eml.)  Péchy 
Simon  1615  jan.  26.  (Tört.  Eml.)  Buquoy 
1620  jan.  4.  (Tört.  Eml.)  Thurzó  Sza- 
niszló  1620  máj.  17.  (Tört.  Eml.)  A  nikols- 
burgi  biztosok,  t.  i.  Dietrichstein  F.  bi- 
bornok, Pázmány  Péter,  Breiner,  Colialt 
Rambald  gróf,  Eszterházy  ]vliklós,  1621 
okt.  6.  (Tört,  eml.)  A  beszterczebányai 
kir.  biztosok,  t.  i.  Dallos  Miklós,  Osztro- 
zyth  István,  Pakay  Bernát,  Sándor  János, 
1623  szept.  ig.  (Tört.  eml.)  Károlyi  Zsu- 
zsanna 1620  aug.  8.  (Rák.  It.)  Alvinczy 
Péter  1629  máj.  11.  (Rák.  It.)    Mikó  Fe- 


rencz  1634  ápr.  21.  (Gyfv.  káptalan  viii. 
45.)  Mansfeld  1626  sept.  16—26.  Német- 
Bród  (Gyfv.  kápt.  v.  19.)  A  tokaji  kir. 
biztosok,  t.  i.  Pyber  János  egri  püspök, 
Ostrozyth  István,  Hoffmann  György  1627 
máj.  20.  (Rák.  Ívtár.)  A  tokaji  fejedelmi 
biztosok,  t.  i.  Lónyai  Zsigmond,  Bor- 
nemisza J.,  Kassai  István,  Belavari  D. 
1627  máj.  4.  (Rák.  Ívtár.)  Tholdalaghy 
Mihály  1633  sept.  20.  (Gyfv.  kápt.  viii. 
43.)  Bethlen  Péter  1635  mart.  30.  (Gyfv. 
kápt.  V.  20.)  Komis  Zsigmond  1629  aug. 
23.  (Rák.  íevt.)  Brandenburgi  Katalin 
1631  nov.  12.  (Gyfv.  kápt.  v.  19.)  Beth- 
len István  levele  1629  oct.  18.  (Rák.  lev.- 
tár.)  Mind  az  Orsz.  Levéltárból.  A  be- 
rekesztett nevek  az  osztályt  mutatják, 
melyből  vétettek  az  aláírások.  Báró  Kuef- 
stein  János  Lajos  aláírása  pedig  az  Egy. 
Kvtárból  való.  (Kuefstein  g3'üjt.) 


^94  i 


^3 


O 


mr^ui:::^ .^i.  mak^^wi- 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS  POCKET 

UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 


DB      Gindely,  Anton 

738        Bethlen  Gábor  és  udvara 

.5 
G5