lSÍl^lÍÍSiÍ!ÍíÍía|i'i:íj

^■'*.

Digitized by the Internet Archive

in 2010 with funding from

University of Toronto

http://www.archive.org/details/bethlengborsOOgind

^-\

PRO LEGE ET GREGE

Pro GRLGE PKO/'mdíiJiynanám LEGE tiümteir' Le^e Da mfiu e^ rcmclAdis, atch ^^^^

Czímkép.

BETHLEN GÁBOR ARCZKÉPE Gróf Apponyi Sándor birtokában levő egykorú rézmetszetről.

MAGYAR TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

És

MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT MEGBÍZÁSÁBÓL

SZERKESZTI

SZILAGYI SÁNDOR

BUDAPEST

FRANKLIN- TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA

1890

i/~cuy<^

BETHLEN GÁBOR ÉS UDVARA

1580 1629

írtak

GINDELY ANTAL És ACSÁDY IGNÁCZ

BUDAPEST

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KIADÁSA

1890

^ \ \j rv /i /( -^

■74

Y OF 1

Q^^t

PB

73?

■►tjry

I. DISZÍTMÉNYEK BETHLEN cArOR IDEJÉBŐL.

2. GYULAFEJÉRVÁR. A BETHLEN-HÁZ RÉSZLETE.

EVEK hosszú során át foglalkozom a harmincz éves háború történetével. Kutatásaim közben íigvelmem mindin- kább Bethlen Gábor erdélyi fejedelemre irányult s minél alaposabban megismertem egyéniségének jelentőségét, an- nál jobban beláttam, hogy kora eseményeinek fejlődésére ép olyan, ha nem nagyobb befolyást gyakorolt, mint ama világtörténelmi tragoedia más kimagasló alakjai, mint Mans- feld, Thurn, Halberstadti Keresztély, IV. Keresztély dán király, Miksa bajor választó s hogy csupán sikereinek nagysága tekintetében marad el Gusztáv Adolf, Waldstein vagy Richelieu mögött. Most összefoglaló képet akarok nyújtani uralkodásáról s habár főleg diplomacziai és kato- nai működését tartom szem előtt, e tekintetben e kép olyan teljes, minőt a forráskutatás jelen állapotában egy- átalán csak nyújtani lehet.

Munkámat a tárgy s az anyag természete két egye- netlen korszakra osztja. Az első 1622-ig, a második Beth- len haláláig 1629-ig terjed. Az első korszakra nézve a harmincz éves háború történetéről írt nagy munkám négy kötetében tett tanulmányaim összegezésére szorítkozom, de figyelembe veszem Szilágyi Sándor, Üváry Lipót s mások időközben kiadott okmánygyűjteményeit. Munkám ez első része rövidebb, mert nem akartam ismert s sok-

1*

4 GINDELY ANTAL : BETHLEN GÁBOR.

szor ismertetett részletek ismétlésével fárasztani az olva- sót. Annál behatóbban foglalkozom az 1622 — 1629-ki idő- szakkal, s itt már eddig nagyobbára ismeretlen vagy fel- használatlan anyagból igyekszem megvilágítani Bethlen Gábor tevékenységét s a nagy politikai czélokat, melyek valósításán fáradozott.* ,

* Gindely Antal a magyar származású prágai egyetemi tanár a harmincz éves háború korszakának kitűnő történésze, jelen müvét kizárólag e vállalat számára írta — úgy hogy az egyelőre másutt nem is fog megjelenni. Az eredetileg németül írt munkát Acsádi Ignácz úr volt szíves lefordítani.

I

3. BETHLEN-SZOBA ILLYEN.

-^ %.'i

4. A SZOBA, MELYBEN BETHLEN GÁBOR SZÜLETETT.

I.

BocsKAY István, az erdélyi fejedelemség újjá alkotója csak nagyon rövid ideig élvezhette sikereit s már 1606 december 29-én meghalt vizi betegségben. Végrendeleté- ben azt ajálotta Erdély rendéinek, válasszanak magyar- országit fejedelmökké, mert a míg Magyarország királyai német nevet viselnek, szükséges, hogy magyar fejedelmek- ben leljék ellensúlyokat. Halála után Rákóczy Zsigmond és Homonnay Bálint — ip és vő — versenyeztek a trónért. Az erdélviek amazt választották, a törökök viszont ez utóbbi mellett nyilatkoztak. De minthogy Homonnay kép- telen volt a rendek rokonszenvét, Rákóczy pedig a porta jóváhagyását megnyerni, mindketten csalatkoztak törekvé- seikben s hátrálni kényszerűitek az ifjú Báthory Gábor előtt, kit Rákóczy leköszönése után Erdély rendéi ií)o8 martius 5-én fejedelmökké választottak. Hogy a porta hozzájárulását kinyerje, Bethlen Gábort, ki tettel és tanács- csal nagyban előmozdította Báthory megválasztását, Kon- stantinápolyba küldötte ; a követ czélt is ért azon felté- tellel, ha az új fejedelem átengedi Lippa és Jenő vég- várakat, melyeket még Bocskay a töröknek igért volt.

GINDELY ANTAL

Nem ekkor történt először, hogy Bethlen Gábor szé- lesebb körök figyelmét magára vonta. Már néhány esz- tendő óta előtérben állott. Ezt nem származásának köszön-

5. ir,LYE. bkthLen szülőháza.

hette, mert noha családja régi nemes család volt, sohasem voltak kiterjedt jószágai.

O maga azt állította ugyan, hogy ősei a vajdai méltó-

BETHLEN GABOK.

6. RÉSZLET AZ ILLYEI KASTÉLYBÓL.

Ságot viselték,* de a család szerény vagyoni viszonyai alig igazolják e föltevést. Atyja jeles lovas kapitány volt, magasabb nyilvános tisztségeket is viselt, de nagy vagyont ő sem bírt szerezni,

Bethlen Gábor 1580-ban született. Ifjú korában ala- pos oktatásban részesült ; nemcsak diákul tanult meg, ha- nem kifejlődött benne a tudományok és mű- vészetek iránt való meleg érdeklődés is, mely később nagy ará- nyú díszes építkezései- ben, tanintézetek ala- pításában, tudós fér- fiakkal való érintkezé- seiben jutott kifeje- zésre. Csakhogy az ifjú nem sokáig szentelhette magát a tanulásnak ; már tizenhét éves korában a vitézi mester- ségre adta magát, mely akkor a nemes ifjak legillendőbb foglalkozásának tekintetett. Már atyja közelebbi viszonyba lépett volt Báthory István lengyel királylyal, a fiú pedig még szorosabban csatlakozott Báthory Zsigmond fejede- lemhez, elkísérte őt utazásain s egy ily alkalommal meg- látogatta Rudolf császár udvarát is Prágában. Midőn Zsigmond a trónról lemondott és Basta György császári hadvezér vitte Erdélv kormánvát, Bethlen eltávozott az országból, de nem bizonyos, azért-e, mert szülőfölde szo- morú állapotai keserítették el, vagy azért-e, mert valamely okból büntetéstől kellett félnie ?**

Egy ideig Nándor-Fejérvárt tartózkodott, ismeretessé-

* Bethlen ezt Sennyey püspökkel foly- tiusztáv Adolfnak küldött jelentésében

tátott beszélgetésében, melyről alantabb Szilágyi Sándor : Tört. Tár 1882. Strass-

még lesz szó, állította s ezért Magyaror- burg igen barátságos indulattal viselte-

szág főbb nemességéhez számítottamagát. tett Bethlen iránt, miért is állítását alig

** Ei utóbbit állítja Strassburg Pál lehet merően rágalomnak venni

GINDELY ANTAL

get kötött egy dúsgazdag olasznak a feleségével s vele szoros viszonyba lépett. De midőn a nő végleg el készült válni férjétől, hogy Bethlenhez csatlakozzék, ez szakított vele, mert nem akarta magát örökre lekötni irányában. Inkább a fáradalmas katonaélethez tért vissza, újra hadi szolgálatot vállalt és török párton részt vett Székes-Fejér- vár ostromában. Ez alkalommal összebarátkozott a tatár khán egyik fiával, a ki bőven ellátta pénzzel, lovakkal s másféle ajándékkal. Utóbb jelen volt Lippa ostrománál, mely várat gróf Dampierre védte a magyar elégedetlenek

7. LŐRÉSEK AZ ILLYEI KASTÉLYBAN.

és a törökök ellen. Egy kirohanás alkalmával, melyet a németek éjnek idején az ostromlók táborára tettek, Beth- len mindenét elvesztette, a mit a tatár khán fiától kapott. Egyetlen egy lova sem maradt s egyedül és gyalog szer- rel kellett menekülnie.

Utóbb azonban ismét eljutott Székes-Fejérvárra s ott megszerzé a nagyvezír, a török főparancsnok kegyeit. A bizalmas társalgás óráiban keservesen panaszolta neki szülőföldjének nyomorú sorsát ; figyelmeztette, hogy Er- dély megszabadítására soha kedvezőbb pillanat nem kinál-

^ HJ

- U

BETHLEN GÁBOR.

kozott, mint most. A nagyvezír hitelt adott biztatásainak s az ő segélyezésével történt, hogy Bethlen a Bocskay fölkelésében II. Rudolf ellen kiváló szerepet játszhatott. E közben (1605 május derekán; feleségül vette egy nem

8. BOCSKAY ISTVÁN.

rég elhalt magyarországi főúrnak, Károlyi Lászlónak leá- nyát Zsuzsannát, s ez által Magyarországon is befolyásra tett szert.*

* Külföldi források s egy pár erdélyi szász író azt állítják, hogy Bethlen első neje a Székely Mózes özvegye lett volna. Székely Mózes özvegye Komis Anna volt, a Kornis Farkas leánya, Bethlennek különben is rokona. E házasságról a ma- gyar források semmit sem tudnak.

Magyar Tört. Életr. 1889—90. - 2

lO

GINDELY ANTAL

Noha immár Erdély főurai közt is jelentékeny helyre vergődött, Bocskay halála után maga nem lépett elő- térbe, hanem csak a Báthory Gábor választása érdeké- ben működött. A mint Konstantinápolyban már jelzett küldetését jó eredménynyel bevégezte, haza tért Erdélybe, hol időközben hatalmas ellenzék kezdett támadni Báthory ellen, ki csak érzéki vágyai kielégítésére gondolt, számos előkelő családot meggyalázott s ellenfeleit kérlelhetlenül üldözte.

^^ú

>-vX>'

J^r)^,J - """^

g. NAGY-SZEBENI SZOLDICS-BASTYA.

Utóbb — r6io-ben — Bethlen másodízben Konstanti- nápolyba utazott a fejedelem érdekében. Ez ellen ekkor összeesküvés keletkezett, melyben többen vettek részt azok közül, kiknek nejét vagy leányát Báthory megbecstelení- tette. De az összeesküvést fölfedezték, részeseit kivégezték s jószágaikat elkobozták. A nyugalom azonban nem állott helyre. A szászokkal is viszálkodás támadt s Báthory Brassót és Szebent vívta. II. Mátyás király — akkor még nem császár — szintén arra kezdett gondolni, hogy Erdélyt

BETHLEN GÁBOR.

II

megszerezze s e czélból Forgách Zsigmond országbírót 25.000 emberrel az országba indította. De a vállalat meg- hiúsult, mert a törökök a védelemben támogatták Báthoryt s így Forgáchnak meg kellett hátrálnia.

E sikertől elvakítva a fejedelem még durvábban garáz- dálkodott, mint azelőtt s végűi híveit és barátait is fenve- gette. Bethlen, a ki időközben a portáról haza érkezett, a maga életét szintén veszélyeztetettnek hitte s a törökhöz menekült Temesvárra,hol mint mutaferika napi 120 oszpora fizetéssel alkal- mazást nyert. Hogy a porta kegyeit megtartsa, Báthory új követet, Gé- czy Andrást küldte Kon- stantinápolyba, ki azon- ban küldője bizalmát ki- játszva, ellene fondorko- dott, a fejedelemséget a saját számára eszközölte ki s azon Ígéretet nyerte, hogy törekvéseiben a tö- rök hadak is támogatni fogiák. De mihelyt a háborút megkezdette, megveretett s Báthory a további veszély ellen azzal igyekezett magát biztosítani, hogy minél szorosabban csatlakozott a bécsi udvarhoz s 16 12 december 24-én formaszerúen elismerte II. Mátyás magyar király felsőbbségét.

Mindezt Bethlen a legélesebben szemmel tartotta s immár elérkezettnek vélte az időt, hogy a saját vágyait kielégítse s a fejedelmi széket önönmagának szerezze meg. Minthogy Báthory a II. Mátyás királylyal kötött szerző- dés folytán elszakadt a portától, Bethlen Drinápolyba ment, hol a szultán akkor épen tartózkodott ; ott sikerült

10. BETHLEN-CZIMER A SZOLDICS-BÁSTYÁBAN.

j2 GINDELY ANTAL

is kieszközölnie a fejedelemséget. 1613 május i-én a nagy- vezír Bethlen Gábort Erdély fejedelmévé kiáltotta ki, ki viszont már előbb évi adófizetésre és Lippa és Jenő várak átengedésére, melyek még ekkor sem voltak török kézen, kötelezte magát. Eleinte nem kedvezett vállalatának a szerencse. De csakhamar Bethlen jókora török haddal és a tatár khán, a moldvai és havasalföldi vajdák kíséreté- ben nvomult Erdélybe. Minthogy Báthory csupán 10.000 főnvi sereget tudott a sokkal erősebb ellenség elé állítani, nem bocsátkozott döntő csatába, hanem Nagyváradra me- nekült. A fejedelmétől elhagyott sereg nagyobb részt Beth- lenhez állt át, a ki Kolosvárra országgyűlést hirdetett, mely 16 13 oct. 23-án egyhangúlag fejedelemmé választotta. Időközben a királyi csapatok néhány tiszte Szilasy János, Ladányi, Zambó Géczy Andrással szövetkezve meggyil- kolta Báthoryt. De a gyilkosokat mind utolérte a nemesis keze. Medgyesen a nép agyonverte Ladányit, míg Szilasyt és Zambót, kik a templom tornyába menekültek, az ab- lakból dobták le az utánok nvomuló drabantok.

Bethlen immár versenvtárs nélkül állt tehát. De bármi nagy erőködéseket kellett a trón megszerzéséért kifejte- nie, még nagyobbakra volt szüksége a végből, hogy azt, a mit elért, meg is tartsa s Erdélyből, a belső küzdelmek és külső befolyások által mélyében fölkavart vazall-állam- ból életre való, virágzó országot alkosson. Kezdettől fogva megvolt benne a szándék s e végből először is azon fára- dozott, hogy rendet hozzon a zűrzavaros belviszonyokba. Szilárd alapra kívánta fektetni a maga uralmát, hogy azután nemesen felfogott uralkodói hivatását teljesíthesse s a külső támadások ellen is sikeresebben védekezhessék. Mindjárt az első országgyűlésen, melyet 1614-ben Med- gyesen tartott, a Báthory Gábor által törvényellenesen elitélteket visszahelyezte jószágaik birtokába s intézkedé- seket tett, hogy az ország belső békéje megszilárduljon

MEDGYES. A TORONY, MEI.YKÓL SZILASSYT LEDOnTÁK. Cserna Károly eredeti rajza után

BKTHLEN GÁBOR.

13

>-^'.

II. MEDGYES: PARASZT-TORONY.

14

GINDELY ANTAL

s a különböző hitfelekezeteknek templomaik és iskoláik zavartalan birtoka biztosíttassák.

A mint a belső dolgokat valamikép rendbe szedte, nyom- ban ellensúlyozni igyekezett a külső veszélyeket, melyek uralkodását fenyegették. Az akkori nagyvezír azzal a terv- vel foglalkozott, hogy Erdélyt közvetlenül meghódoltassa a portának s öt közigazgatási kerületre ossza fel. Csakhogy ezt a tervet Bethlen Gábor hamar meghiúsította s az ellen- állás, melylyel a törökök Erdélyben találkoztak, meg- győzte őket, hogy tervök a legkomolyabb nehézségekbe ütközik s hogy Mátyás római császárral és magyar ki- rálvlval is háborúba keverné őket. Tónak látták tehát szándékukat egyelőre elejteni.* Bethlen eszélyes és előzé- keny magaviselete szintén nagy mértékben elősegítette, hogy a porta lemondott hódító terveiről. A fejedelem diplomatiai ügyességének ez volt egyik legnagyobb vív- mánya, melyet el tudott érni a nélkül, hogy bármi gyenge- séget mutasson, mi őt játéktárgvgyá sülyesztette volna a török államférfiak kezében.

Míg ekképen a török részről közvetlenül fenyegető veszedelmet elhárította, másfelől keletkeztek bajok. II. Má- tyás császár és király támadást készített elő Erdély ellen. Nem akarta Bethlent fejedelemnek elismerni s később is csak. azon föltételhez tűzte az elismerést, ha Bethlen Nagy- váradot, a régi Zápolya-féle birtokot átengedi, összeköt- tetéseit a portával megszakítja vagyis a portához való hű- béresi viszonyt széttépve a császár-király vazallusává lesz, s neki, nem pedig a töröknek adja át Lippa és Jenő vá- rakat. Minthogy Bethlen e föltételeket visszautasította, Bécsben meg akarták őt buktatni s e czélból támogatták Homonnay Györgyöt, a ki Erdélyt a katholikus párt se- gedelmével igyekezett hatalmába keríteni.

* OvÁRY Lipót : Oklevéltár Bethlen Gábor dipl. összeköttetései történetéhez 460. oldal s más helyeken.

BETHLEN GABOK.

Mátyásnak azonban végre is el kellett állania Homon- nay nyilvános támogatásától, mert valamint a magyar or- szággyűlés, akképen a császár által Linczbe összehívott osztrák ((generális gyűlés » (az összes ausztriai tartománvok országgyűlései sem akart hallani a háborúról. Mátyás tehát beletörődött a Bethlen elismerésébe azon kikötéssel, hogv ő valamint Erdélv rendéi elismerik összetartozandóságu- kat a magyar koronával s a császárt, mint Magyarország királyát, minden ellenségével szemben, csupán a törököt véve ki, támogatni Ígérik. Mátyás ellenben lemondott Vá- radról s visszaadta a fejedelemnek mindazon helveket is, melyeket Báthory Gábor halála után megszállott. Bethlen ekkor készségesen kötelezte magát a vallásszabadság fen- tartására is, mi Erdély katholikusainak nagy hasznára vált; a jezsuiták, kik régebben kiűzettek az országból, vissza- térhettek s újra birtokba vették a kolosmonostori templo- mot és iskolát.

E kiegyezési tárgyalásokhoz, melyek eredményét a császár és Bethlen 1615 május havában szentesítették, fű- ződtek a bécsi udvar és a porta között szintén megindult alkudozások az utóbbi évek eseményei által megzavart zsitvatoroki béke megújítása tárgyában. Ezek is sikerre vezettek (16 15 július 14-iki egyezmény Bécsben), ámbár a törökök nem bocsátották vissza ama helységeket, melye- ket időközben behódoltattak.

Alighogy ez ügyeket rendezték, a szultán figyelmez- tette Bethlen Gábort, hogy Ígéretéhez képest adja át Lippa és Jenő várait. Bécsben, hogy a fejedelemnek bajt okoz- zanak, mindenképen meg igvekeztek nehezíteni Ígérete be- váltását. Khlesl bíbornok, a császár minisztere, Homonnay György útján meg akarta vesztegetni a két vár őrségét, hogy fegyveres ellenállással hiúsítsák meg az átadást. Csak- hogy a fejedelem ezt a fondorlatot is ártalmatlanná tette. Föltétlenül ura lett a mozgalomnak, legyőzte az ellene

i6

GINDELY ANTAL

küldött hadakat, leverte az ellene támasztott forradalmat, s hogy Erdélyt nagyobb bajoktól megmentse, összehívta a rendeket Segesvárra (1616 oct. 9.I, leplezetlenül feltárta előttök a helvzetet, s ezek elhatározása értelmében Lip-

12. KHLESL BÍBORNOK ARCZKÉPE.

pát átadta a töröknek, Jenőt azonban nem. A szultán ezzel nem volt megelégedve s ragaszkodott Jenő átadásá- hoz is. Bethlen Gábor diplomacziai ügyessége azonban kimeríthetetlen volt új meg új okok és ürügyek kitalálá- sában, melyekkel Jenő átadását egyre húzta-halasztotta. Az évi adót, melynek fizetésére kötelezte magát, szintén

BETHLEN GÁBOR.

17

nem fizette ; eleinte- azzal mentegetődzött, hogy jövedel- meit a Mátyás császár ellen való védekezésre kénytelen fordítani ; utóbb talán más kifogásokat használhatott, mert

/^Y^^ hío^<ií^'

13. KHLESL BÍBORNOK ALÁIRÁSA.

1619-ben történt először, hogy egy esztendei adót 15.000 forint értékben beküldött Konstantinápolyba. Erre, mint látni fogjuk, komoly okok indították.

■f ^t,

' ^

f- -m.

%

•3^-

-^1 -

14. SEGESVÁR.

11.

Mátyás császár-királyt az 161 8-ban kitörő cseh lázadás a legveszélyesebb helyzetbe juttatta. Ez okozta, hogy el-

Majjyar Tört. Életr. 1889 — 90. 3

GINDELV ANTAL

GYŰLÉS-TEREM.

állott minden további tá- madástól Bethlen ellen s összes vágyai abban össz- pontosultak, hogy a béke s a tényleges birtokállomány Magyarországon zavartala- nul fentartassék. Ugyanez okok azonban Bethlen Gá- bort épen az ellenkezőre ösztönözhették. Eddig a fe- jedelem megelégedett Er- dély birtokával. Most ellen- ben elérkezettnek látszott az idő, hogy terveit, melyeket eddig legfölebb magasröptű ábrándképen táplált, valósítsa s a császári uralom romjain megteremtse saját uralmát Magyarországon. Ezt a messze szárnyaló tervet nyiltan természetesen nem hirdethette s ép oly kevéssé remélhette, hogy még a legjobb esetben is egy csapással lesz képes valósítani. Készen kellett lennie, hogy minden kitartás és hősiesség mellett is nem egyszer kellend visszavonulnia, szándékait megtagadnia, ellenfeleit képmutatással áltatnia, szóval a diplomaczia minden fogá- sát használnia, mert ereje a roppant vállalatra nem volt

15. HRADZSIN RÉSZLETE, HONNAN A TANACS- URAKAT LEDOBTÁK.

BETHLEN GÁBOR. I^

elég nagy s magyar párthívei sem voltak oly megbízhatók^ hogy mindig nyilt sisakkal haladhasson czéljai felé.

Az első lépést új pályáján azzal tette, hogy felajálotta segítségét a császárnak a lázadó csehek ellen. De ez ajá- lat oly kevéssé lehetett megbízható alakban téve vagy oly elfogadhatatlan föltételekhez volt kötve, hogy Bécsben épenséggel figyelemre sem méltatták. Midőn azután II. Má- tyás halálával a magyar országgyűlés az új királynak, II. Ferdinándnak felajálotta közvetítését a cseh viszály- ban, s ez okból küldöttséget menesztett Bécsbe, ennek egyik tagja, Thurzó Szaniszló megismerkedett a cseh föl- kelés főkezdeményezőjével, gróf Thurn Mátyással, ki ak- kor a várost egy cseh sereg élén ostromolta, s általa meg- nyerette magát a cseh szövetség eszméjének (1619 július havában). Alig hogy Magyarországba haza tért, Thurzó nem elégedett meg azzal, hogy a még mindig Pozsony- ban tanácskozó országgyűlést megbarátkoztassa ez eszmé- vel, hanem Erdélybe utazott, hogy rábírja Bethlen feje- delmet, vesse latba saját kardját is, álljon élére a pro- testáns pártnak Magyarországon s szerezze meg magának az ország koronáját, Bethlen haladéktalanul és elszántan határozott. Elfogadta a felhívást s minthogy a magyar nemességnek túlnyomóan nagyobb része a protestáns val- lást követte, a czél könnyen elérhetőnek látszott, mert a cseh fölkelés, melyhez Ausztria is csatlakozott, Ferdinánd- nak összes erejét igénybe vette.

Csakhogy Bethlen éles esze tisztában volt azzal is, hogy a török sem marad a készülődő dráma tétlen nézője, ha- nem jelentékeny előnyöket fog a maga számára igényelni s majdan a hódítások megosztását követeli. A fejedelem teljesen átérezte e veszély nagyságát. Tudta, hogy a két- féle keresztény uralom kisebb baj az országra, mint az ő egyedüli uralma lenne, ha ezt a török terület lényeges kiterjesztésével kellene megvásárolni. De dicsvágyán kívül

20 GINDELY ANTAL

azon remény is bátoríthatta, hogy ha egyszer övé lesz Magvar ország, majd talál módot és alkalmat, hogy a por- tának átadandó területrészt minél csekélyebbre szabja. Első sorban oda törekedett tehát, hogy a porta jóindu- latát általánosságban megszerezze s különösen jóváhagyá- sát a Ferdinánd ellen már tényleg megindított támadáshoz kieszközölje.

Kérelme támogatására 1619 october havában Konstan- tinápolvba küldötte az évi adót, melyet Erdély fejedelmei minden sürgetés daczára huszonöt esztendő óta nem fizet- tek. Ugyanakkor olyan szövetség kötését sürgette, mely- ben a szultán kötelezi magát, hogy őt, mint hűbéresét Ferdinánd császár minden támadása ellen megvédelmezi. Midőn követe Balassy, az előre bejelentett adóval Kon- stantinápolyba megérkezett '1619 dec. ii.i, ünnepélyesen fogadták s Korláthtól, ki mint Magyarország rendéinek küldötte jött vele, szintén nem tagadták meg az ünnepé- lyes fogadtatást, bármint tiltakozott is ellene a császári követ.

Korláth és Balassy a török kormányférfiak előtt egy- értelemmel kijelentették, hogy a magyarok megunták Fer- dinánd uralmát s Bethlent akarják királyukká választani, ki viszont késznek nyilatkozott, magát a szultán hűbéresévé nyilvánítani s örök időkre tőle függeni. Igazolásukra a követek egy okmányt mutattak fel, melyet Magyarország negyven előkelő nemes ura írt alá. Balassy Bethlen érdeké- ben hangsúlyozta azt is, hogy habár magaviselete nem felelt meg a porta minden óhajának s hogy különösen eddig az adót nem fizette meg, ez jövőre, ha kívánságai teljesíttet- nek, máskép lesz. A török miniszterek és a mufti a nagy- vezír kivételével a mellett voltak, hogy a porta Bethlen ajálataira barátságos választ adjon, főleg mivel a szultán épen akkor háborúra készült Lengyelország ellen.

De már jóval a követségnek Konstantinápolyba indí-

BETHLEN GÁBOR.

21

tása előtt megkezdte a fejedelem a hadi készülődéseket. Hogy igazi szándé- kaira nézve félre ve- zesse a bécsi udvar- hoz szító katholiku- sokat , azt híresz- telte, hogy fegyver- kezése a porta ellen irányul, melyet alat- tomos fondorlatok- kalvádolt. Augustus közepén készen ál- lott s ekkor érté- sökre adta a cseh mozgalom vezetői- nek, a directoroknak II 619 aug. 18.), hogy táborba száll, sep- temberben bevonul Morvaországba s ot- tan velők, mint szö- vetségeseivel egye- sül. Ezzel megkezdte első támadását Fer- dinánd ellen azon határozott föltevés- sel, hogy megtöri uralmát Magyaror- szágon. Hadvezére Rákóczy György birtokba vette Kas- sát, hová a fejede- ^~~ " ~~ lem összehívta a felső-magyarországi vármegyéket, hogy támadását általok szentesíttesse, a háború folytatásához a

22

GINDELY ANTAL

szükséges eszközöket megszavaztassa s így ez országrész- ben véget vessen Ferdinánd kormányzatának.

Midőn ez események híre Bécsbe érkezett, ott meg voltak győződve, hogy az egész ország Bethlenhez pártol s a királynak csupán azon várak maradnak meg, melyek

őrsége németekből áll. A vál- lalat szerencsés kezdete vi- szont Bethlenben a legna- gyobb reményeket ébr észté s már Stájerország megszerzé- sét is számításba kezdte venni. De olyan gyors haladásokat még sem tett, mint hitte s mint a cseheknek kilátásba helyezte; csak october 9-én érkezett Nagy - Szombatba, honnan hadvezérét Rhédeyt 10.000 főnyi sereggel Mor- vába indította, míg maga a következő napokban erőfeszí- Jj téseit Pozsony birtokba véte- lére irányozta, mely kulcsa a Duna mentén Magyarországba vezető útnak. Csakugyan sikerült 1619 october havának második felében rá ven- nie Forgách Zsigmond nádort, hogy a pozsonyi várat a szent koronával átadja s nov. ii-ére országgyűlést hívjon össze Pozsonyba.

Rhédey Mihály időközben lovasaival benyomult Mor- vába s october 12-én Neumühlnél egyesült Thurn gróffal, minthogy a cseh hadak vezetését Keresztély anhalti herczeg vette át, míg a morvák a magok seregének fővezérévé Thurnt választották. A császári sereg főparancsnokai, Bou- quoy és Dampierre tábornokok Bécsbe húzódtak vissza, hová a csehek és morvák a magyar-erdélyi segédhadakkal

i

17. A KASSAI GENERÁLIS PALOTÁJA.

BETHLEN GABOK.

23

nyomon követték őket. A szövetséges sereg Pozsonynál kelt át a Dunán s ott Bethlen hadainak másik részével egyesűit. Bécset akarták ostrom alá fogni s hatalmukba is kerítették volna a császári székvárost, ha a szükséges ostromágyúval rendelkeznek, vagy legalább hosszabb ideig

18. KERESZTÉLV ANHALTI HERCZEG ARCZKÉPE

körülzárolhatják, mert Bouquoy eleséghiány miatt Bécset sokáig semmikép sem tarthatta volna.

Csakhogy Bethlen néhány napnál nem maradhatott tovább Bécs alatt ; november végén helyezte el csapatait a város kapui előtt s már december 5-én a magyar harcz- téren beállt események arra kényszerítették, hogy vissza- vonja azokat, mire szövetségesei szintén abban hagyták az ostromot. Egy magvar főúr mentette meg Bécset. Ho- monnay György, Bethlen régi ellensége és vetélvtársa,

GINDELY ANTAL

JíVSTMA TE UiVUAT. TE TELRBA BOÍLMA TKELMLSCIT

OBBIS i^IRATVB. GALLICVS,1STER AMA.T. Í.T SIMVL,6 5ITE BEI^LI DVX INCLYIE CERNAMj

orXAT.INAyülEBAT IALLA5,i:.T EFFIGIAT . 1,M0D0,TE COELOMS!NOSrP.O CHAKTA NOTA5SET,

UOK ÍOTEBAS ToriDEM SEMFER ADBSSE LDCIS".

19. DAMPIERRE TÁBORNOK ARCZKÉPE.

BETHLEN GÁBOR.

20. FORGACH ZSIGMOND ALÁÍRÁSA.

Lengyelországban 10.000 főnyi sereget gyűjtött, betört Felső-Magyarországba és Sztropkónál teljesen megverte Rákóczy Györgyöt, ki előnyomulásának útját akarta állani. E vereség híre kényszerítette Bethlent, kit Homonnay hátban fenyegetett, arra, hogy felhagyjon Bécs vívásával s visszatérjen Magyarországba.

Alig érkezett Pozsonyba, Forgách nádor közölte vele^ hogy a császár békét óhajt s ez okból alkudozások indí- tását ajálja. Bethlen ^^

annál inkább elfogadta / CyVJ/i^ J l^^ J^Y<

ez ajálatot, mert egy- C-^ /y ^^

részt Rákóczy György ívfe'

veresége, másrészt a téli időszak miatt kü- lönben sem gondolha- tott a támadás meg- újítására, a cseh-morva sereg pedig a kiállott fáradal- mak s az élelmezés és fölszerelés hiányossága miatt fel- oszló félben volt. E mellett a fejedelem a háború folytatá- sához szükséges pénz- zel sem rendelkezett, mert minden sürgeté- sére, hogy pénzzel se- gítsék, a csehek és Frigyes pfalzi választó, kit a csehek időközben királyukká választottak, eddig csak ígéreteket kapott vá- laszul, maga pedig a lőszerre s a külföldön gyártott fegy- verek beszerzésére szükséges kiadásokat nem fedezhette, mert Magyarország és Erdély jövedelmeiből csupán a hadak élelmezésének és ruházásának költsége telt ki. Min- dezek következtében a tárgyalások Bethlen és II. Ferdi- nánd császár-király követei: Meggau gróf s Breuner báró közt, kiket Lépes Bálint kalocsai érsek s Nádasdy Ta-

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 4

21. RÁKÓCZY GYÖRGY AL.ÁIRÁSA.

26

GINDELY ANTAL

22. BETHLEN GÁBOR ALÁÍRÁSA.

más támogattak, 1619 december 30-án Pozsonyban meg- kezdődtek.

Az országgyűlés, mely ugyanazon időben Pozsonyban összeült, csaknem kizárólag protestánsokból állt s nem igen vette számba a folyó alkudozásokat. Ezt azzal mu-

y^ tattá ki, hogy Beth- ^/^^^^^^ ^^^it király lyá óhajtotta választani, a már meg- koronázott II. Ferdi- nándot pedig a csehek példájára a tróntól meg akarta fosztani. De Bethlen, talán mert érezte, hogy az ez eset- ben meginduló döntő harczra még nem elég erős, rávette pártfeleit, hogy e szándékuktól elálljanak s csupán Magyarország fejedelmévé kiáltsák ki (1620 január 20.). Tényleg ezzel is reá ruháztatott az uralkodás, csakhogy szerényebb czím mellett.

Minthogy Bethlen a választást vissza nem utasította, a császár követeinek meg kellett volna a vele való alkudo- zásokat szakítaniok. De nem tették, mert remélték, hogy jelentékenyebb engedmények fejében önkényt le fog az új czímről mondani s a császárral fegyverszünetre lép, ki így azon helyzetbe jut, hogy osztatlan erővel támadja meg a cseheket. Várakozásuk nem is volt alaptalan ; olyan nagy engedményeket kellett ugyan tenniök, melyek körül- belől egyenlők voltak Ferdinándnak ideiglenes lemondá- sával egész Felső-Magyarországról. De a fegyverszünet mégis létrejött, még pedig a következő alapon : Ferdinánd egy új országgyűlés összehívásáig Bethlenre ruházza Felső- Magyarország kormányzatát, négy magyar vármegyét és

BETHLEN GÁBOR. 2J

Munkács várát örök időkre, kilencz vármegyét pedig élet- hossziglan neki enged; ezen kívül Sziléziában két herczeg- séget, Oppelnt és Ratibort, Csehországban 200.000 forint értékű jószágot ruház reá s a német birodalmi fejedelmi méltóságot adományozza neki ; a császár birtokában csu- pán Győr és Komárom várak maradnak. Ily alapon köt- tetett meg a fegyverszünet 1620 január i6-án, mire Beth- len Pozsonyból Kassára utazott.

Ezzel az első hadjárat be volt fejezve.

III.

Mikor Bécsben a fegyverszünet részleteiről értesültek, a magyar tanácsosok azt ajálották II. Ferdinándnak, ne hagyja jóvá az egyezményt. De az a meggyőződés, hogy

^ j*x>^r'dujrvAruÁxx^

23. II. FERDINÁND ALÁÍRÁSA.

lehetetlenség egyszerre Magyarországgal is Csehországgal is hadat viselni, minthogy szövetségesei : Spanyolország, a kath. liga, Szászország csak tavaszszal jöhettek segítségére, Ferdinándot arra sarkalta, hogy az engedményeket, me- lyeket követei Bethlen fejedelemnek tettek, január 23-án szentesítse. Néhány nappal később Bethlenhez intézett le- velében kijelenté, hogy a létrejött fegyverszünetet egye- dül Magyarországra nézve tekinti érvényesnek. Viszont a

4*

28 GINDELY ANTAL

fejedelem azt a csehekre is kiterjedőnek mondotta, mert . még a pozsonyi tárgyalásokban kikötötte, hogy a császár Csehország irányában « igazságos és méltányos föltételek mellett szintén pihentesse fegyvereit)). A császári követek e szavak ellen nem emeltek kifogást, minthogy nem csu- pán a csehek javára, hanem akképen is magyarázhatók voltak, hogy az « igazságos föltétel" alatt Csehország visz- szatérését Ferdinánd uralma alá kell érteni. Bethlen tu- datában volt ugyan az illető szavak kétértelműségének, de nem erőszakolta a dolgot, mert egyelőre magának is némi nvugalomra volt szüksége.

Későbbi kéréseinek és előterjesztéseinek azonban volt annyi foganatja, hogy a császár késznek nyilatkozott a fegyverszünetet a csehekre is kiterjeszteni, mihelyt őt erre fölkérik. A pfalzi választóval, ki időközben cseh ki- rálylyá koronáztatott — őt nevezték később «hó király »- nak — alkudozni sem akart, hanem csupán magokkal a csehekkel, kiknek meghódolását minden alkudozás előföl- tételének tekintette. De mivel a csehek ezen az alapon vonakodtak tárgyalni, a fegyver sem pihent. Frigyes cseh királynak volt annyi belátása, hogy tudja, hogy a császár- ral minden alkudozás czéltalan, minthogy ez ép oly ke- véssé fog a cseh koronáról lemondani, mint ő maga. A leg- nagyobb erőködéseket tette tehát, hogy Magyarország újabb csatlakozását s a Ferdinánddal kötött fegyverszünet föl- mondását (1620 februári kieszközölje.

Bethlen tisztában lehetett azzal, hogy a mint Ferdi- nánd teljes gvőzelmet arat a csehekén, ő sem sokáig élvez- heti Magyarországon kivívott sikereit. De mivel pénzbeli segélyforrásai szerények voltak s maga még nem foghatott fegyvert, elhatározta, hogy a császárral fegyverszünet iránt újabb tárgyalásokat indít ugyan, de nyiltan kifejezést ad azon elhatározásának, hogy a cseheket fel nem áldozza. Csakhogy Ferdinánd, ki akkor már bizonyos volt benne.

rrince vn, yeuenbeiyt ttrc

HKTHI.KN GÁHOKXAK liKI.CA MTVl-S/ ÁI.TAI. KKSZITKTT ARcVKKl'K. Az országos képtár birtokában levő egykorú rézmetszetről.

BETHLEN GÁBOR.

29

hogy szövetségesei néhány hét múlva segélyére jönnek, nem hagyta magát ijesztetni, hanem határozottan s vilá- gosan tudtára adta a fejedelemnek, hogy a csehekkel csak úgy bocsátkozik tárgyalásokba, ha választott királyuk. Frigyes eltávozik az országból.

Ez a szilárdság meggyőzte Bethlent, hogy a császár bizonyosra veszi a csehek legyőzését, mire azután majd ő reá kerül a leszámolás sora. Pénztelensége daczára nem tétovázott tovább, hanem elhatározta, hogy újra fölveszi a harczot s ezt 1620 martius 31-én tudatta a császárral. Egy- szersmind Magyarország nevében Thurzó Imre közvetíté- sével, ki e végből Prágába utazott, a csehekkel állandó szövetségre lépett, mely kimondotta, hogy a két ország örök időkre egymás kölcsönös védelmére kötelezi magát. A cseh korona országai megígérték, hogy évenkint 103.000 tallért fizetnek Magyarországnak a törökök ellen emelt végvárak fentartására. E fizetéssel azonban épen nem új terhet vállaltak magokra, hanem egyszerűen tovább fizet- ték azt az évi járulékot, melyet e czélra már régóta szok- tak szolgáltatni. Mivel ugyanis a magyar kincstár a vég- várak kellő fölszereléséről és ellátásáról gondoskodni előbb sem bírt s a várak nem is annyira Magyarország, mint a szomszédos tartományok oltalmára szolgáltak, a német- osztrák és cseh országok már a xvi. század óta elvállalták a teher egy részét s azon ígéretek, melyeket a csehek most Bethlennek tettek, egyszerűen eddigi szolgálmányaiknak feleltek meg. Felső- és Alsó-Ausztria szintén csatlakozott a szövetséghez s a közös védelemre csapatok küldését, valamint évi 60.000 tallér pénzsegély fizetését ígérte (1620 april 25.).

Bethlen fent említett levelében huszonöt napi határ- időt engedett a császárnak, hogy ez idő leteltéig határoz- zon a fegyverszünetről. Ez idő april 25-én járt le s már három nappal később 3.000 lovas nyomult a morva ha-

30 GINDELY ANTAL

tárra, hogy ott a császár ellenségeihez csatlakozzék. Csak- hamar Beszterczebányán új országgyűlés kezdett tanács- kozni, a melyen Bethlen a Pozsonyban csak félig végzett munkát befejezni s magát királylyá választani igyekezett. Noha e szándék a császár előtt nem maradt titokban s a fejedelem különben is újra fegyvert fogott ellene, Fer- dinánd a maga érdekében levőnek tartotta mindezt figye- lembe nem venni s követeit Beszterczebányára küldeni, hogy ott — mint Pozsonyban végeztetett — a fejedelem- mel való viszályos ügyeket békésen elintézzék.

Csakhogy az országgyűlés még alkudozásokba sem bo- csátkozott, hanem csakis Bethlen javaslatait vette fonto- lóra, melyek oda irányultak, hogy Magyarország vegyen részt a Csehország védelmére irányuló háborúban s a szükséges anyagi eszközöket a fejedelem rendelkezésére bocsássa. Az indítványra nézve a gyűlés még nem hozott határozatot, midőn Frigyes cseh király két követe: Dohna Kristóf és Knesebeck érkezett Beszterczebányára s föl- kérte a fejedelmet, hogy a cseheket ne csupán 3000 lovas- sal, hanem teljes erejével támogassa. Bethlen kész volt ez óhajtást teljesíteni ; a Dunán 30 hajóból álló hadi flotilát akart szervezni s 20.000 embert síkra állítani. A több havi hadjárat költségeit 800.000 forintra számította, melynek negyedrészét sajátjából kívánta fedezni, egy másik negyed- rész viszont a magyarországi adókban nyert volna fedeze- tet, ellenben az utolsó két negyedrészt, tehát a szükséglet felét a csehektől követelte.

E kívánságát ugyanekkor külön követével Prágában is kifejezte s minthogy ott azt a meggyőződést merítették, hogy üres ígéretekkel tovább áltatni a fejedelmet már nem lehet. Frigyes cseh király ezüst asztalkészletének egy ré- szét, ékszereit s másnemű clénodiumait zálogba tette a prágai zsidóknál, kiktől 100.000 frtot kapott. Ez összeget Magyarországba küldötte azon ígérettel, hogy legközelebb

BETHLEN GÁBOR. 3I

további 200.000 frtot fog Bethlenhez juttatni. Ez elég volt arra, hogy a fejedelmet a cseh követek, különösen a pénz áthozója Plessen irányában a legbarátságosabb hangulatba hozza. Hosszasan beszélgetett velők a háború folytatásá- nak módozatairól s többféle merészen kigondolt tervet adott elő , hogyan lehet az ellenséget megsemmisíteni. Plessen azonban több hideg vérrel ítélte meg a helyzetet; az ö véleménye szerint csakis új szövetségesekkel lehetett a veszélyt elhárítani, miért is azt tanácsolta, hívják segít- ségül a törököt. Bethlen azonban erről a szövetségesről hallani sem akart s csupán Plessen azon érvelésének, mely szerint «a legszélső veszélyek ellen kérlelhetetlen eszkö- zöket kell alkalmazni)) engedett s megígérte, hogy Stájer- ország ellen 3000 főnyi török hadat fog indítani.

Minthogy Bethlen a lehető legszorosabban csatlakozott a csehekhez, szabadulni igyekezett a császári követektől, kik még mindig Beszterczebányán tartózkodtak. Czélját azzal próbálta elérni, hogy a velők való minden tárgyalás elől kitért s ott időzésöket sokféle megalázassál tette nekik tűrhetetlenné. Minthogy a nyilatkozatok, melyeket hallot- tak, minden kétséget kizártak arra nézve, hogy Magyar- és Csehországok közt valóban megköttetett a szövetség, végre elhatározták az alkudozások megszakítását s ugyanekkor a Ferdinánd magyar király által részökre adott meghatal- mazás alapján a beszterczebányai országgyűlést feloszla- tottnak, minden további határozatát pedig semmisnek és érvénytelennek nyilvánították. Erre a követek 1620 aug. 17-én Bécsbe indultak.

Elutazások természetesen nem vonta maga után az or- szággyűlés eloszlását. Ellenkezőleg a rendek II. Ferdi- nándot trónvesztettnek nyilvánították s új királyválasztás- hoz láttak, mely augustus 25-én ment végbe. Ez úttal Bethlen Gábort választották Magyarország királyává. Mi- dőn az országgyűlés egy küldöttsége a választást tudó-

32 GINDELY ANTAL

mására hozta, Bethlen elfogadta a koronát, mint megér- demlett jutalmát tevékeny élete sokféle fáradalmainak és veszélyeinek. Ellenben a koronázást, melyet a választás- nak nyomon kellett volna követnie, párthívei óhajainak ellenére elhalasztotta. Bizonyára nem szerénysége tartóz- tatta vissza ettől a döntő lépéstől. Államférfiúi belátása számba vette, hogy diadala Ferdinándon végre is kétsé- ges s hogy új alkudozások válhatnak szükségessé. Nem akart tehát a végletekig menni, nem akart oly lépéshez folyamodni, mely kibékülését a Habsburgokkal elvileg és örökre lehetetlenné tette volna. Ekkor tanúsított bölcs mérséklete csakugyan sok bajnak vette elejét s eljárása teljes igazolást nyert a bekövetkező eseményekben.

De habár elhalasztotta a koronázást, a királyi czímet még is fölvette s olvan érczpénzt veretett, melyen király- nak volt nevezve. Ekkor Erdély is hozzájárult a cseh- magyar szövetséghez s kötelezte magát, hogy meghatáro- zott számú hadat állít síkra, ha a szövetséges országok megtámadtatnának. Végűi a beszterczebányai országgyűlés törvény útján jóváhagyta a kath. egyházi javak elkobzá- sát, mit Bethlen már akkor elrendelt volt, midőn Magyar- országba benyomult. A kath. püspököknek, kiknek száma háromra korlátoltatott, 2000 forintnyi évi fizetés rendelte- tett. Ez természetszerű következménye volt a helyzetnek, mert első sorban a katholikusok voltak Bethlen törek- véseinek fő ellenségei.

A mint a fejedelem a múlt évben a portától engedélyt kért a Ferdinánd ellen való támadásra, úgy most Ozmán szultántól fölhatalmazást igyekezett kinyerni a magyar ko- rona elfogadására. Jóval előbb, mint a beszterczebányai országgyűlés királylyá választotta, megindította ez irány- ban a tevékenységet Konstantinápolyban. Kétszer oly nagy ajándékot ígért, minőt addig a császár-király szokott a portára küldeni és újra sürgette a katonai segélyt Ferdi-

BETHLEN GÁBOR. 33

nánd támadása esetére. Minő érvekkel támos^atta követe e kívánságot, azt nem tudni. Minden esetre utalhatott arra, hogy Bethlen jobb, kényelmesebb szomszéd lesz a török birodalomra nézve, mint a hatalmas Habsburg-ház. Ez az okoskodás azonban a törököknél nem mindenütt keltett visszhangot ; Méhemet budai pasa sokkal kevésbbé félt a császártól, mint a dicsvágyó Bethlentől s azért óva intette a portát, hogy a fejedelemnek segélvt ne adjon.

A szultán azonban egyelőre a saját érdekében levőnek találta nem ugyan a kívánt katonai támogatást megadni Bethlennek, de legalább el nem tiltani őt a felajálott ko- rona elfogadásától. A válasz, melyet ez ügyben hozzá intézett, a keleti kényúr egész durvaságát visszatükrözi. A helyett, hogy udvarias szavakban fejezné ki jóváhagyá- sát, meginti őt a sokféle hazugság miatt, melyekkel kérel- meit támogatta és számos hamisított levele miatt. A ko- rona elfogadásához pedig a beleegyezést csak oly föltétel- lel adja meg, hogy Bethlen ne késsék tovább Jenő vára átadásával.*

Midőn utóbb a beszterczebányai országgyűlés csak- ugyan királylyá választotta Bethlent, ez már biztosítva volt a porta jóváhagyása, habár nem is fegyveres segítsége felől. Minthogy azonban a cseh király ezt a segítséget múlhatatlanul szükségesnek tartotta, s felfogásában Bethlen is osztozott, közvetlenül a szultán helyeslő válaszának vé- tele után Konstantinápolyba új és fényes küldöttséget in- dított, melyben nem csupán Magyar- és Csehországok, hanem Ausztria képviselői is részt vettek úgy, hogy a kísérettel együtt valami száz emberből állott.

A követség 1620 augustus 25-én, tehát csaknem köz- vetlenül a királyválasztás megejtése után indult el Besz- terczebányáról s olyan ajándékokat vitt, melyek értékét

* ÓvÁRY id. műve 31.; haagai levéltár Hága jelentése 1620 július 7. Magyar Tört. Életr. 1889—90. 5

34

GINDP:LV ANTAL

70.000 forintra becsülték. De mivel csak november 27-én, tehát a iehérhegyi csata után érkezett Konstantinápolyba, az Ígéretek, melyeket kapott s melyek tényleg fegyveres segélynyújtásra vonatkoztak, legalább a csehekre nézve elvesztették értéköket.

A császár, ki attól félt, hogy Bethlen bármely pillanat- ban egész erejével megtámadhatja, megosztotta hadsere-

24. DAMPIERRE A HALOTTAS AGYON.

gét. Dampierre 6000 főnyi sereg élén a magyar határon helyezkedett el, Buquoy pedig a többi haddal Miksa bajor választó és a liga seregével igvekezett egyesülni, iiogy a csehek ellen működjék. Dampierre Laggerbach- nál megvert egy 5500 főnyi magyar csapatot, mely Hain- burg vívására indult, de e kísérletét ostromlétrák hiányá- ban valósítani nem tudta s visszavonult. E siker arra bátorította, hogy előre nyomuljon s próbát tegyen Po- zsonyt rohammal bevenni. Odaérve Dampierre a vár kör-

BETHLEN GÁBOR. 35

nyékét tekintette meg, hogy a támadásra alkalmas pontot keressen, miközben a várbeliek agyonlőtték (1620 oct. 9.). Ezzel eldöntetett a császáriak visszavonulása. Néhány nap- pal később — oct. 13-án — Bethlen bevonult Pozsonyba és értesítette a cseh sereg parancsnokát, az anhalti her- czeget, hogy Morvába nyomul s ott vele egyesülni fog.

Mielőtt Bethlen ez ígéretét beválthatta, felkereste őt Angouléme herczeg, hogy a császárral új alkudozások in- dítására bírja. A franczia udvarnál XIII. Lajos uralkodása kezdetén a szigorúan katholikus párt kerekedett felül s elnémította a Habsburgok ellenségeit, kik ott I. Ferencz korától kezdve IV. Henrikig túlsúlyban voltak. A prágai lázadást a franczia király udvarában élesen kárhoztatták, a gyóntató, valamint a miniszterek Lajost a Habsburgok megsegítésére igyekeztek bírni s a király 1619 karácso- nyán csakugyan megtette az Ígéretet segélvnvújtásra. Utó- lag azonban ismét aggodalmak támadtak ; a franczia félté- kenységet a Habsburgok irányában gyökerestül kiirtani még ekkor sem lehetett s végül a királv fegyveres támo- gatás helyett csupán közvetíteni akart Ferdinánd javára.

E czélból Angouléme herczeg vezetése alatt követsé- get küldött Németországba, hogy Ferdinánd és a csehek kiegyezésének útját egyengesse. A követség nem kapott határozott utasításokat arra nézve, minő alapon kezdemé- nyezze a tárgyalásokat ; vájjon Ferdinándot felhívja-e a Csehországról való lemondásra s ezért neki másnemű kár- pótlást Ígérjen vagy pedig a cseheket ösztönözze a csá- szár előtti meghódolásra? De még így is fölöttébb előnyös volt a követség a császárra, mert annak bizonyságául szol- gált, hogy habár Lajos király a császárt nem is részesiti, mint Ígérte, katonai segélyben, még sem táplál iránta ellenséges szándékokat. A francziák jó indulatú semleges- sége pedig elég volt arra, hogy Frigyes cseh király német barátait áldozatkészségökben ellankassza.

CiINDELV ANTAL

Magyarországot il- letőleg szintén előnyös- nek bizonyulta csá- szárra a franczia be- avatkozás. Angoiiléme berezeg Bethlent új alkudozásokra akarta bírni, melyekben a cse- hekre semmi tekintet se legyen s a császár uralma Magvarország- ban bizonyos föltételek mellett visszaállíttas- sék. Egyedül a feje- delem elszántsága, ki nem akart másodízben is hűtlenné lenni a szö- vetséghez s még ke- vésbé egyezhetett Fer- dinánd uralmának visz- szaállításába Magyar- országon, okozta, hogv Angouléme herczeg minden eredmény nél- kül volt kénytelen Po- zsonvból távozni. Beth- len állhatatossága an- nál többre becsülendő, mert időközben jelen- téseket kapott a cseh hadsereg nyomorúsá- gos állapotáról s visz- szavonulásáról előbb Ausztriából Morvába,

2á ^

BETHLEN GÁBOR. 37

onnan pedig Csehországba, miközben az sehol sem volt képes a liga hadaival egyesült császáriakat feltartóztatni, ígéretét mindezek daczára be akarva váltani ; elhatározta, hogy maga nem megy ugyan Morvába, de az eredetileg oda küldött lovasságot 8000 főnyi új haddal szaporítja. Ez a sereg gyorsan útnak indult s 1620 november 8-án •estefelé Böhmisch-Brod és Scwarzkostelez vidékére érke- zett s így négy mérföldnyi távolságra állott Prágához, melynek közelében a Fehér- Hegyen ugyan az nap víva- tott a döntő csata.

Az említett 8000 főnyi magvar sereg azonban a csatá- ban már részt nem vehetett, hanem a vereség hírére nyomban megkezdte a visszavonulást. Ellenben Kornis vezetése alatt a harczmezőn is voltak jelen magyar csapa- tok, csakhogy Thurn állítása szerint épen gyávaságukkal tűntek ki, mert, a mint mondja, a tulajdonképeni harcz- ban csak tíz emberök esett el, míg a többi a csatatér kő- bányái közt a Moldva folvóhoz menekült. Bethlen a vádat igazoltnak vette s Thurn további állításai alapján a vezérre, Kornisra is kiterjesztette, kit a beállott rendetlenség fő •okozójának nyilvánított.*

IV.

A cseheknek teljes veresége a fehérhegyi döntő csa- tában Bethlen fejedelemre is fölidézte a veszélyt, hogy eddig aratott összes sikereitől megfosztatik. A legnagyobb erélylyel fogott tehát elhárításához. A cseh királyt s a cseh korona országait kitartásra buzdította, a morvákat azzal fenyegette, hogy tökéletesen elpusztítja országukat, ha a császár uralma alá visszatérnének, felhívásokat inté-

* Szilágyi Sándor: Tört. Tár iS86. évfolyam lo. oldal. Bethlen levele Lőcse városához 1620. nov. 23-án.

38 GINDELY ANTAL

zett a magyarországi városokhoz és vármegyékhez s ko- moly erőkifejtésre intette őket. Eddigi közönyüket élesen ostorozta s figyelmeztette mindnyájokat, hogy ügyök bukása minő szomorú következményeket idézne reájok. O maga,, a saját személyére — mondotta — könnyen kibékülhet a császárral s mindenkor biztosítva lesz támadásai ellen. De a magyarok egyetemben lakolnának ; vallásszabadságukat elnyomnák, jószágaikat elkoboznák s vallonoknak és a császár más szövetségeseinek adományoznák.* Noha e le- velei olyan szellemet lehelitek, mintha Bethlen a végle- tekig védeni akarná megszerzett koronáját, ha csak a ma- gvarok buzgalommal támogatják, ugyanekkor tárgyaláso- kat próbált kezdeni a császárral is, hogy a legrosszabb esetben szerzeményeinek legalább egy részét biztosítsa. E mellett azonban a magyarok érdekeit nem áldozta fel, hanem ellenkezőleg mindent elkövetett, hogy kiváltságaik eltörlésének és jószágaik elkobzásának veszélyét elhárítsa rólok.

Ferdinánd az alkudozások ajálott folytatásába beleegye- zett oly föltétellel, hogy azoknak sem pfalzi Frigyes cseh királyra, sem a csehekre kitérj eszkedniök nem szabad. Angouléme herczeg és kísérői, de Préaux és de Croisilles urak, vették át a közvetítői szerepet Ferdinánd császár és Bethlen fejedelem közt s kivitték, hogy a tárgyalások az ő jelenlétökben 162 1 január 27-én Hainburgban kezdetö- ket vették. Ferdinánd követeiképen szerepeltek Meggau, Breuner és Solms grófok, Uallos Miklós pécsi püspök és Esterházy Miklós országbíró. Bethlen követe Péchy Simon erdélyi kanczellár, a magyarok képviselői Forgách Zsig- mond nádor, Apponyi, Jakusith és szlavniczai Sándor Já- nos voltak.

Buquoy időközben hadaival Csehországból a magyar

* Szilágyi az id. helyen.

BETHLEN GÁBOR.

39

határszélre nyomult s a császár azt remélte, hogv e dia- dalmas seregétől való félelmében a fejedelem gvorsan rá fog állani a legmesszebb menő engedményekre, hogy le- mond a királyi czímről s kiüríti és visszabocsátja a meg- szállott összes területet, főleg ha néhány urodalom magán- jogi átengedésével könnyítik meg neki a dolgot. II. Fer- dinánd ekkor nemcsak azt hitte, hogy uralmát régi terje- delmében visszaállíthatja Magyarországon, hanem fel akarta az alkalmat használni, hogy ezt az uralmat a lehető leg-

^^C^e/^

26. FERDINÁND HAINBURGI BIZTOSAI ALÁÍRÁSA.

nagyobb mértékben állandóan biztosítsa. Czélját úgy vélte elérhetni, ha a magyar alkotmányt legalább is megszorítja, a nádor jogkörét szűkebbre szabja, Bethlen barátait jószá- gaik lefoglalásával bünteti s elvett birtokait a katholikus egyháznak mind visszaadja. Ha mindezt keresztül viszi, a két protestáns felekezet vallásszabadságára került volna a sor s beállottak volna azon következmények, melyeket Bethlen a magyar városokhoz és vármegyékhez írott intő leveleiben eleve megjósolt.

40

GINDELY ANTAL

Mikor az alkudozások Hain- burgban megkezdődtek, a franczia közvetítők a szenvedélyek viharos kitöréseinek voltak szemtanúi. Dal- los a leghevesebb vádakat emelte Bethlen ellen s azt sürgette, tér- jen vissza haladéktalanul Erdélybe, magyar hívei pedig példásan meg- fenyíttessenek. Péchy és a magyar követek viszont az ellenkező állás-

27. HAINBURG ES A BECSI KAPU.

pontra helyezkedtek. Nézetök szerint szó sem lehetett többé a császári uralom visszaállításáról, minthogv az or- szág rendéi a koronáról törvénvszerúen intézkedtek ; a császárt mással egyáltalán megkínálni sem lehet, mint leg- föllebb szövetséggel a törökök ellen való közös véde- lemre.

A pártok ez elvileg is gyökeresen különböző állás- pontja mellett tulaj donképen nyomban meg kellett volna szakítani a tárgyalásokat. De a franczia közvetítők meg-

HKTHLKN CxAnOK KICTIV ARC/KI<;i'K. Az orszáKos k.:ptái- birtoUáb.in levő e-ykoru rézmetszetről.

BETHLEN GÁBOR.

41

akadályozták e szakítást, mert egyrészt ajálották ugyan a császári uralom visszaállítását, de másrészt azt a föltételt emelték, hogy a magyaroknak kiváltságaik és jószágaik sértetlen birtoka biztosíttassák, Bethlennek pedig valami kárpótlást nyújtsanak. Noha a magyarok e javaslatot is megtámadták, ez inkább színleg történt ; csakhamar ké- szeknek nyilatkoztak az ajálott alapon tovább folytatni a tárgyalásokat. Nemcsak békés érzelmeik ösztönözték őket ez engedékenységre, hanem az a körúlménv is, hogy Bou- quoy már benyomult Magyarországba s gyalogságból, lovasságból és tüzérségből álló hadseregével Bethlen úgy szólván csakis lovas csapatokat tudott szembe állítani. Viszont a császárt és tanácsosait ugyanez a körülmény ösztönözte arra, hogy álláspontjukhoz Magyarországot ille- tőleg ragaszkodjanak s egvedül Bethlen irányában tanú- sítsanak némi engedékenvséget. Meggau és Esterházy, kik Bécsbe utaztak, hogy további utasítást kérjenek, onnan azon válaszszal tértek vissza, hogy a császár Bethlentől a koronáról való lemondást kívánja, mely esetben 2 — 300 ezer tallér értékű jószágot, Oppeln és Ratibor herczeg- ségeket s a végső esetben a Tiszán túl nehánv vármegyét élethossziglan való birtokul átengedi neki. Ellenben a ma- gyarokat csupán régi szabadságaik élvezetében akarta meg- hagyni s így az újabban kivívott vallásszabadság biztosítá- sát, valamint Bethlen párthívei részére általános amnestia engedélyezését megtagadta.

Maga Péchy Simon Bethlen nevében nem tett mindez ideig semmiféle nyilatkozatot. Ekkor azonban Hainburg- ból Nagyszombatba sietett, hol a fejedelem s a magyar rendek együtt voltak. Itt előterjesztette a franczia köve- tek javaslatait. Az utasítások, melyeket Bethlentől kapott, nem igen voltak alkalmasak megkönnyíteni a közvetítést a francziáknak. Míg a császár az összes hódított terület visz- szabocsátását kívánta, a fejedelem ilyesmiről hallani sem

Magyar Tón. Életr. 1889—90. "

42

GINDELV ANTAL

akart ; késznek nyilatkozott ugyan Ferdinándnak újra meg- adni a királyi czímet, de csakis a királvi czímet, mert azt kívánta, hogy a császár egész Magyarországot az ő kormányzata alá helyezze. Ezen felül a Nagy-Szombatban összegyúlt rendek azt követelték, hogy a császár nemcsak érintetlenül hagyja az ország összes szabadságait, hanem

28. PÉCHV SIMON aláírása.

az új birtokviszonyokat se bolygassa, vagyis a kath. egy- házi javak elkobzását is szentesítse.

E követelések híre Bécsben nagy felháborodást keltett ugyan, de azért a császár hajlandó volt további engedmé- nyeket tenni Bethlen javára. Felajálotta neki négy magyar vármegye birtokát élete fogytáig, Ratibor és Oppeln her- czegségeket örökösen, zálogba akarta neki adni Munkács várát és javait s készpénzben 100,000 frt fizetésre vállal- kozott. Egyedül vallásszabadságot és általános amnestiát nem akart semmi áron sem engedni a magyaroknak.

Noha Bethlen a számára tett ajánlatokat épenséggel nem találta kielégítőknek s négy helyett legalább tizenegy vármegyét követelt, talán mégis beletörődött volna a ki- egyezésbe, ha Ferdinánd késznek nyilatkozik Magyarország összes szabadságait — tehát a vallásit is — biztosítani s közkegyelmet hirdetni. De az az állhatatos hallgatás vagy azon kétértelmű feleletek, melyeket Bécsből e kívánsá- gokra adtak, megtanították arra, hogy Magyarországot se-

BETHLEN GÁBOR. 43

hogy sem engedheti át sorsának, ha azt nem akarja, hogy a császár hatalma itt is oly nagyra nöjjön, mint Csehország- ban s hogy a felső-magyarországi nemesség végpusztulás- nak tétessék ki. Saját egyéni érdeke valamint nemzete iránt való hő szeretete, melylyel mindenkor büszkén di- csekedett, végűi becsülete, melyet a magyarok feláldozá- sával örök időkre megszeplőzött volna, tiltottak neki min- den engedékenységet. A császár valamint a fejedelem színleg mutatott ugyan hajlamot ez irányban is, de azért a tárgyalásokat április havában megszakították, A fran- czia követek ekkor hazájokba tértek vissza s a franczia udvar barátságos magaviselete a Habsburgok javára vé- get ért, mert Lajos és miniszterei sajnosán kezdték észre venni, hogy a császári hatalom ismét túlságosan nagyra növekedett.

Bethlen számba vette a küszöbön álló küzdelem ko- moly nehézségeit. Ha a magyar nemesség egy része For- gách nádor vezetése alatt ismét a császár- hoz csatlakozik, ő maga nem volt elég erős arra, hogy szembe szálljon a diadalmas Buquoy- val. Egyik nyilatko- zatában, melyet 1621

, , 29. BUQUOY aláírása.

május lo-én telso-

Magyarország városaihoz intézett, tudomásokra hozza a hainburgi tárgyalásokat s a császáriakat azzal vádolja, hogy a magyar szabadságok megsemmisítése lebeg szemök előtt. Felhívta tehát a városokat, küldjenek követeket Eperjesre, hol a védelem ügyében határozatok hozassanak.*

Ugyanakkor, midőn Eperjesen új országgyűlést akart

• Szilágyi: Tört. Tár 1886. 22. lap.

6*

44

GINDELY ANTAL

tartani, hogy a honvédelem iránt intézkedéseket tegyen, Konstantinápolyba küldött követsége útján viszont a törö- kök segítségét igyekezett magának megszerezni s hogv czélt érjen, a török minisztereknek tetemes pénzösszeget ígért.

Csakhogy ez időben kötve hitt még a töröknek is. Thurzó Szaniszlónak, Érsekújvár kapitányának, meghagyta, hogy a maga részéről is kérjen ugyan támogatást a budai basától, de segítségét csupán nyílt mezőben vegye igénybe s semmi áron se bocsásson be a várba török csapatokat.* Ellenben a jágerndoríi őrgrófot, ki Sziléziában 8000 főnyi sereg élén védte a «hókirályi), pfalzi Frigyes, az elűzött cseh király ügyét, de egyrészt az ország rendéinek lanyha támogatása, másrészt a császárral szövetkezett szász vá- lasztó túlnyomó hadi ereje miatt nem igen tarthatta ma- gát, a Magyarországba jövetelre igvekezett rávenni, hogv ilyképen gyalogságot és tüzérséget nyerjen, melyekben nagy hiányt szenvedett. Az őrgróf teljesítette e kíván- ságot, de minthogy útjában sokféle nehézséggel kellett küzdenie, csak 1621 június hó végén érkezett Nagy-Szom- batba.

Abbeli törekvésében, hogv mennél több szövetségest szerezzen, Bethlen Velenczéhez is fordult, mely neheztelt a Habsburgokra, mióta Spanyolország hatalmába ejtette Valtellinot azon ürügy alatt, hogy meg akarja védeni az ottani katholikusokat a graubündeni protestánsok ellen. A fejedelem követei, kik a velenczei dogét fölkeresték, Szunyogh és Ványay magyarok és az olasz Agazza Lőrincz, a köztársaságnak véd- és daczszövetséget ajálottak a Habs- burgok ellen ; előadták, hogy Magyarország szertelenül bővelkedik katonáskodásra alkalmas emberben, hogy Beth- len a szultánnal és a tatár khánnal szövetségre lépett, kik | mihelyt kívánja, készek 200.000 embert segítségére kül-

* Szilágyi id. h. 25. oldal

BETHLEN GÁBOR.

45

deni. A teendő szolgálatok fejében Bethlen a köztársaság- tól pénzbeli segélyt kért s kárpótlásul kereskedelmi szer- ződést ajálott neki.* (1621 június.)

Mindé biztatásra és ajálatra, a közben-közben mon- dott hizelgö nyilatkozatokra a követek nagyon lekötelező, de mégis kitérő választ kaptak. A köztársaság megtagadott

30. GRÓF THURN MÁTYÁS.

minden pénzbeli támogatást. Az óvatos velenczeiek még a királyi czíniet sem adták meg a fejedelemnek, mert a válaszban, mely a követek előtt a szenátusban felolvasta- tott, signor principenek nevezték s a közvetlenül hozzá intézett levélben csak excellenzának szólították.**

ÓvÁRV id. müve 34 — 41. lap

ÓvÁRY id. m. 41—43 '-^P

^6 GINDHLY ANTAL '

A követség magyar tagjai e válaszszal a legnagyobb mértékben elégedetlenek voltak s érzelmeiket olasz társuk előtt oly szenvedélyes alakban juttatták kifejezésre, hogy az nem is mert velők visszatérni, s minthogy egyedül ők rendelkeztek az útiköltséggel, segélyt kért a dogétól, hogy Bethlenhez mehessen s a választ neki kellően megmagya- rázhassa. Thurn gróf és Hofkirchen báró osztrák szám- űzött kérdésére, kik velenczei szolgálatba akartak lépni s kiket Bethlen ajánlott a köztársaságnak, a dogé egyelőre nem is válaszolt.

Minthogy a fejedelem biztosan számított Velencze támogatására, nagyon kinosan érintette szövetkezési ajá- latainak visszautasítása, valamint a királyi czím megtaga- dása. Alig érkeztek meg (1621 aug. 24.) követei hozzá a táborba, új követet, az olasz születésű Lucius Sándort küldte Velenczébe (1621 november 4.) s panaszt emelt az udvariatlanság miatt, melyet nem annyira a dogé rossz akaratának, mint inkább valamely titkos oknak vagy kö- vetei ügyetlen fellépésének kívánt tulajdonítani s újra föl- vetette a kérdést : akar-e vele Velencze a szövetségről tárgyalni vagy nem ?* Azt hangoztatta, hogy a köztársaság támogatása mellett folytathatná a háborút a császárral, ki képtelen lenne német csapatait a spanyolok segítségére Olaszországba küldeni s így az utóbbiak Valtellinot kiürí- teni kényszerülnének. Általában úgy vélekedett, hogy a győ- zelem a német Habsburgokon, emberi előrelátás szerint, bi- zonyos, s következménye az lesz, hogy Olaszország szintén lerázhatja magáról a kimerült spanyolok uralmát. Ellenben a veszély, mely Olaszország szabadságát fenyegeti, a lehető legkomolyabb, mihelyt a császár Valtellino leigázására a spanyolokkal szövetkezik. Ez irányban dolgozik a császári politika, miért is neki — Bethlennek — újabban ismét

* ÓvÁRY id. m. 7. lap. Lucius maga mondja, hogy olasz. 69. lap. — Az első követség visszatérésének idejéről 76. lap.

BETHLEN GÁBOR. 47

alkudozásokat ajálott, hogy említett terveit magyar rész- ről ne zavarják. A fejedelem azonban — monda — vissza- utasította az alkudozásokat azon időpontig, míg a dogétól ajálatára nézve biztos feleletet nem kap. Mindé közlése- ket és ajálatokat Lucius 1621 october 28-án terjesztette a szenátus elé, a dogé elnöklete alatti ülésben.'

A velenczei kormánv ez úttal sem tért el eddig kö- vetett óvatos álláspontjától ; nem adta meg Bethlennek a király czímet s nem fogadta el az ajánlott szövetséget. Francziaországra való tekintettel mentegetőzött, mint- hogy a franczia királv Valtellino ügyében már tárgvalá- sokat inditott Spanyolországgal. Mivel Thurn grófon és Hoíkirchen bárón kívül most a jágerndorfi őrgróf is fel- ajálotta szolgálatait a köztársaságnak s sziléziai csapatok- kal akart hozzá csatlakozni, a dogénak erre is felelnie kel- lett. Ez ajánlatot szintén visszautasította, de azon hozzá- tétellel, hogy alkalom adtával a köztársaság majd igénvbe veszi az őrgróf szolgálatait.^ Mikor ezt a választ felolvas- ták Bethlen követének, ez néhány percznvi meggondolás után tiltakozott az ellen, hogy urától ismét megtagadták a királyi czímet. A szenátus két nappal később 11621 no- vember 6-án) mentegetőzött s kijelentette, hogv nem rossz indulatból tagadta meg a királvi czímet, hanem óvatos ildomosságból ; különben — monda — Bethlen is ezt teszi, hisz mindez ideig meg sem koronáztatta magát. ^

Ha a köztársaság e visszautasító magatartásának okait kutatjuk, föl kell tennünk, hogv igazat mondott s valóban a Francziaországra való tekintetek befolyásolták. Velencze a küzdelmet a Habsburgokkal csupán csak benső egyet- értésben Francziaországgal vehette föl. Az a 3CXX) lovas, kinek kiállítását Bethlen ígérte, nem csábíthatta arra, hogy Valtellino miatt támadólag lépjen föl, míg XHI. Lajos

1 ÓvÁKV id. m. 54 — 60. lap 3 Óvarv id m 63—64 lap.

2 ÓvÁRY id. m. 61 — 63. lap.

48 GINDELY ANTAL

jónak találta diplomatiai úton keresni a viszály elintézését. Lehetett egyébiránt egy másik ok is, mely a dogét és a szenátust legalább óvatossá tette s ez Bethlen azon állí- tása, hogy 200.000 török és tatár kész hívását követni s Ferdinánd ellen hadakozni. A velenczeieket konstantiná- polyi ügvvivöik sokkal alaposabban értesítették, sem hogy ez állítást üres kérkedésnek ne tekintették volna. Nagyon jól tudták azt is, hogy a szultánnak összes erejére szüksége van Lengyelország és Perzsia ellen.

Lucius nem nyugodott bele a sima udvariaskodásba, melylyel ajálatait másodizben visszautasították, hanem a dogénak új előterjesztést tett 1621 november 8.), melyben kiemelte, hogy a felajánlott szövetségre vonatkozó válasz nem elégítette ki, a királyi czím megvonása Bethlentől pedig teljesen lesújtotta. Sürgette a dogét, másítsa meg határozatát és vegye tekintetbe, hogy az országgyűlés jog- érvényesen királylyá választotta Bethlent. Kifejezte abbeli reményét is, hogv a dogé majd csak talál kisegítő eszközt, hogy Bethlen jogosult kívánságait teljesítse s elfogadja az ajánlott szövetséget, mert csak így lesz képes Olaszország minden másnemű segély nélkül véget vetni a spanyolok uralmának.* Lucius nem maradt csupán ez iratnál, hanem tizenegy nappal később a dogéhoz újabb levelet intézett, melyben azt taglalta, mi lehet oka annak, hogy az ajá- lott szövetség nem tetszik Velenczének. Azon rágalmak- ban vélte az okot megtalálni, melyeket Bethlenről ellen- ségei terjesztenek ; elhallgatják győzelmeit, sőt magoknak tulajdonítják azokat ; azt híresztelik, hogy egész környe- zete csakis törökökből áll s hogy tanácsuk nélkül nem fog semmibe, pedig tényleg seregében csupán 200 főnyi török lovas csapat van, mely természetszerűen nem befő- j lyásolhatja a politikát. Rossz nevén veszik tőle viszonyát

* ÓvÁRY id. m. 67 — 70. lap.

BETHLEN GÁBOR.

49

a szultánhoz ; de talán szakítson vele s tönkre tegye ma- gát? Hisz a császár szintén megegyezésre igyekszik jutni a portával s követe, Gallo Caesar, útján 4000 magyar fo- rintot ajálott a nagyvezérnek, ha Bethlennek ellenségévé válik. Lucius végül abbeli reményét fejezte ki, hogy a dogé mindezt alaposan fontolóra veszi s őt kielégítő válasz- szal indítja vissza a fejedelemhez. Minden esetre ne várjon Francziaország segítségére, hanem, mivel a veszély a spa- nyolok részéről közvetlenül fenyegeti, fogadja el Bethlen ajálatát.'

De ez a levél sem tett mélyebb benyomást s Lucius megint csak a régi választ kapta. ^ Midőn egy hónappal később elutazni készült, azt a kérdést intézték hozzá : mi- képen óhajt a jágerndorfi őrgróf, Thurn gróf és Hofkirchen báró velenczei szolgálatba lépni, s minő nagy ama csapa- tok száma, melyek hozzájok készek csatlakozni?^ A köz- társaság ugyanis elhatározta, hogy biztosítja magának az említett hadvezérek szolgálatait, ha kedvező körülmények közt teheti. A tárgyalások 1622 october havában Thurn gróffal csakugyan megkezdődtek, de csak néhány évvel később, 1625-ben értek véget, mikor Thurn neveztetett ki a velenczei hadak főparancsnokává.^

Míg a tárgyalások Velenczében folytak, a magyar harcz- téren újra kitört a háború. Buquoy Magyarországba nyomul- ván, támadást intézett Pozsony ellen, s a vár helyőrségét 1621 május 6-án megadásra kényszerítette. Ezután akadály- talanul Érsekújvárig haladt előre s azt is megtámadta. De Thurzó Szaniszló fényes tehetséggel vezette a vár védelmét, s hét teljes hét múlt el a nélkül, hogy Buquoy valami sikert érhetett volna el. Forgách nádort, ki a császári vezér főhadi szállásához csatlakozott, az ostrom folyamán guta- ütés érte, mely hirtelen kioltá életét.

1 ÓvÁRY id. m. 70—73. lap. 3 Óváry id. m. 83—85. lap.

2 ÓvAry id. m 74. lap. 4 Óváry id. m. 104. és 106. lap

Magyar Tört. Életr. 1889—90. '

JO GINDEI.Y ANTAL

Az ostrom meddőségének főoka abban állott, hogy Horváth István, Bethlen egyik vitéz kapitánya, 1500 lovas- sal a váron kívül tanyázott s örökösen nyugtalanította az ostromló hadat, melynek élelmezését is fölötte megnehezí- tette. Egy szép napon maga Buquoy állott egv lovas csapat élére, hogy egy várt eleségszállítmány bevonulását a táborba fedezze. Csakhogy a magvarok rajta ütöttek s megölték {1621 június 10.. Buquov halála a császáriak táborában nagy nyugtalanságot keltett. A fővezetést Liechtenstein

31. GROF THURZO SZANISZLO ALÁÍRÁSA.

Miksa vette át, ki mivel tudta, hogy Bethlen nagyobb sereggel közeledik, s mivel élelemben is hiányt szenvedett, nem mert tovább Érsekújvár alatt maradni, hanem egyet- értésben főtiszteivel, megkezdte a visszavonulást. Ez oly sebtiben történt, hogv az ostromágyúkat és a lőszerkész- letet cserben kellett hagyni. Mindazonáltal Bethlen utol- érte a császáriakat, még pedig épen, mikor a Nyitra vizén átkeltek, s keményen megverte őket. A harcz csak azért nem végződött a németek teljes megsemmisítésével, mert a mocsaras, posvánvos talaj védelmökre szolgált.

Liechtenstein a további üldözéstől azzal menekedett meg, hogy átkelt a Dunán és Csallóköz szigetén vonult tovább Pozsony vidékére. Zászlaja alatt már csupán 8000 ember volt, míg az ellenséges had 15.000 emberből, csupa lovas- ból állt. Midőn Bethlen a császáriak üldözésével felhagyott, Nagy-Szombat felé fordult s a jágerndoríi őrgróffal egye- sült. Ekkor aztán elég erősnek érezte magát arra, hogy Pozsony ellen nyomuljon s a várost és a várat megtá- madja. Augustus i8-án kezdte meg a támadást, de az

BETHLEN GÁBOR.

Őrség tetemes volt s fentartotta összeköttetését a Dunával s ekkép biztosította magának az élelmezés lehetőségét. Bethlen tehát ép oly kevéssé ért czélt, mint a császáriak Érsekújvárnál. 1621 sept. i-én abban hagyta az ostromot s betörést próbált tenni Morvába. Tényleg sikerült lovas hadainak az ország számos helyét fölverni, és kifosztani, noha időközben a császári sereg Csallóközből Morvába nyomult s Csehországból érkező erősbítésekkel lényegesen szaporíttatott.

A jágerndorfi őrgróf ez időben — 1621 nov. 5-én — Prerauból felhívást intézett Szilézia rendéihez, fogjanak fegyvert a császári uralom ellen. Noha a felszólításnak gyakorlati következménye nem volt, mert a szász választó még mindig fenyegetőleg állt Szilézia közelében, mégis elősegítette azt, hogy Bécsben mindinkább megérlelődjék az eszme, hogy a magyar alkotmány tervezett megsem- misítését s a fölkelő urak jószágainak elkobzását ez idő szerint kivinni nem lehet, s hogy e helyett inkább a csá- szári terület biztonságáról kellene gondoskodni. Elhatá- rozták tehát, hogy új tárgyalásokba bocsátkoznak Bethlen- nel, ki még Nagy-Szombatból ■ — júliusban — megfelelő ajálatot juttatott Bécsbe. Hogy kezét nyújtotta a békére, még pedig azon pillanatban, mikor a szerencse reá kezdett mosolyogni, annak is megvoltak a maga okai. Azon meg- győződésre jutott, hogy a porta nem fogja megsegíthetni,, mivel időközben háborúba bonyolódott Lengyelországgal. Ehhez járultak a Velenczéből érkező rossz hírek. Végül hadseregének fölszerelése és fegyverzete olyan hiányos volt, hogy attól kellett félnie, hogy vereséget szenvedj ha újra összeütközik az ellenséggel.

Fokozta a helyzet nehézségeit a magyarok elégedetlen- sége, kik szívesen csatlakoztak Bethlenhez, midőn a háború az ő országukon kívül folyt, de hamar megunták, midőn az ellenség az ő területűket is pusztította. Mindezen körül-

7*

GINDELY ANTAL

menyek tanácsossá tették a fejedelemnek, hogy békeaján- latokat tegyen, főleg mivel bizonyosan tudhatta, hogy most a császár is kedvezőbb feltételeket kész megadni, mint Hainburgban, s hogy a magyarok irányában szintén több engedékenységet fog tanúsítani.

Minthogy Bécsben eleinte nem hallgattak békeajánla- taira, később pedig, midőn végre elvben elfogadták az alkudozás eszméjét, sokáig czivakodtak arra nézve, hol folyjanak a tárgyalások, tényleges megindulások 1621 okt. lo-ig húzódott, mely napon végre a két fél meghatalma-

^' ^M^ aJ^ "^rt^cA^ca

^ri^

32. FERDINÁND NIKOLSBURGI BIZTOSAI ALÁÍRÁSA.

zottai Nikolsburgban találkoztak. Bethlent egy ideig egye- dül gróf Thurzó Imre, mikor pedig az ifjú főúr a tárgya- lások közben meghalt, nov. ii-étöl kezdve Thurzó Sza- niszló képviselte ; mellékesen Erdély és a magyarok érde- keit még Sándor János, Kassai István és Fráter István tartották szemmel. Maga a fejedelem a magyar rendek néhány képviselőjével időközben Magyar-Bródban szintén morva földön tartózkodott. Ferdinánd megbizottai Diet- richstein bibornok, Pázmány Péter esztergomi érsek, Breu- ner és Esterházv Miklós voltak.

BETHLEN GÁBOR. 53

Bethlen eleinte lehetőleg túlzott igényekkel állt elő, hogy utóbb engedményeket tehessen. A császár ugyanezt tette s ragaszkodott Hainburgban elfoglalt álláspontjához. Lassan-lassan azonban a két fél egyre inkább közeledett ■egymáshoz ; az egyik mérsékelte kívánságait, a másik meg ajálatait fokozta. Végűi azután következő feltételekben egyeztek meg :

Bethlen Gábor lemond a magyar királyi czímről s kiadja a szent koronát. Ezért megkapja a német birodalmi fejedelem czímét, az uralmat hét magyar vármegyén élete fogytáig, Oppeln és Ratibor herczegségeket örökösen, Mun- kács és Ecsed várát 400.000 forintban zálogbirtokul, melv jószágokat csakis örököseitől lehet majd visszaváltani ; Ferdinánd továbbá kötelezi magát, hogy egyszer minden- korra 100.000 frtot, évenkint pedig 50.000 frtot fizet a fejedelemnek az átengedett vármegyék véghelyeinek jó karban tartására. Hogy a magyar király jogait a várme- gyékre fentartsák, a két fél követei abban állapodtak meg, hogy a vármegyék mint eddig, úgy ezután is képviseltes- sék magukat a magyar országgyűlésen, hogy főispánjaik és végváraik kapitányai Ferdinándnak hittel kötelezzék mago- kat arra, hogy ellene soha többé fegyvert nem fognak. Végül a Bethlen által elrendelt összes jószágelkobzások hatálya megszüntettetett s kimondatott, hogy azok, kiknek a fejedelem egyes jószágokat szolgálataik jutalmául inscri- bált, azokat két hónap alatt kárpótlás nélkül kiadják, azok ellenben, kik bizonyos summa pénzen vettek zálogba ingatlant, egyelőre megtarthassák , míg a legközelebbi országgyűlés kártalanításukról nem intézkedik.

E megállapodások értelmében nemcsak az elkobzott egyházi javak adattak vissza — vagy a visszaadás legalább kilátásba helyeztetett — előbbi birtokosaiknak, hanem Ferdinánd világi hívei, így például az időközben elhunyt Homonnay György örökösei is biztosíttattak minden meg-

54 GINDKLY ANTAL

károsítás ellen. A Nikolsburgban hozott határozatok azon diplomában összegezvék, melyet Ferdinánd 1622 január 6-án írt alá. U.gyanaz napon Ferdinánd a magyarok javára, kiknek érdekeit Bethlen szintén nem téveszté szem elől, egy másik diplomát bocsátott ki, melyben általános am- nesztiát hirdetett s az ország összes vallásos és politikai szabadságainak fentartását ígérte. A történetírás a magya- rokkal és Bethlennel létrejött ezen egyezményt nikols- burgi békének nevezi, mely a császár-király és a fejedelem első nagy háborúját szerencsés befejezésre juttatta.

A kinek csak sejtelme volt a császári pénzügyek akkori nyomorúságos állapotáról, az előre láthatta, hogy a pénz- beli ígéretek, melyek Bethlennek tétettek, nem egyhamar fognak beváltatni. A Csehországban és Morvában elren- delt óriási jószágelkobzások daczára, a császári kincstár kongott az ürességtől s a legsürgetőbb kiadásokat sem lehetett máskép fedezni, mint kölcsönnel vagy a pénz meg- rontásával, miért is kiadatott a rendelet, hogy egy már- kából 72 ezüst forintot verjenek. Midőn tehát a béke szen- tesítése után Bethlen a szent koronát a királv biztosainak átadta s azt kérdezte tőlök, mikor fizetik le neki az ígért összegeket, ezek a jövővel biztatták. De máskülönben szentül ígérték, hogy a többi egyezményi pontok mind mielőbb teljesíttetnek s ennek jeléül kézbesítették neki az; Oppeln és Ratibor birtokára vonatkozó császári adomány- levelet. Ugyanez alkalommal Bethlen biztosította a császár embereit, hogy jövőre híven urokkal fog tartani. « Isten a tanúm, — monda — hogy legyőzhetetlen undort táplálok a további vérontás ellen, minthogy legnagyobb fájdalmamra saját szememmel láttam a rettentő pusztulást, mely az or- szágot a múlt háborúban érte». E biztatások azonban in- kább egyszerű udvariasságok voltak, mert a fejedelem ismerve a császári politika megbízhatatlanságát, már ekkor a porta segítségét kereste Ferdinánd elleni újabb táma-

BETHLEN GÁBOR. S,í;

dásra s a nagyvezérnek is szemére lobbantotta, hogy egyedül azért kénytelen békét kötni, mert a török cserben hagyta.*

Ferdinánd nemsokára beváltotta a béketárgyalások fo- lyamán tett egyik ígéretét s 1622 május 22-ére Sopronyba országgyűlést hirdetett, mely az elkobzott jószágok vissza- adásának ügyét rendezze. Ama javak, melyeket Bethlen egy- szerűen elajándékozott volt, már visszaadattak előbbi tulaj- donosaiknak, ellenben azok, melyek zálogösszeg fejében kerültek idegen kézbe, a nikolsburgi megállapodásoknak megfelelően még nem bocsáttattak vissza. Hogy ez az ügy is békességben intéztessék el, az országgyűlésnek gondos- kodnia kellett a tényleges zálogbirtokosok kielégítéséről, mert csak ez esetben érvényesíthette jogát a régi tulaj- donos. E felett az országgyűlésen szenvedélyes viták folytak, minthogy a régi, jogszerű tulajdonosok nem akartak várni, hanem haladéktalan visszahelyezésöket követelték, míg ellenben az érdekelt zálogbirtokosok a zálogösszeg előzetes visszafizetését sürgették. Az eldöntést végűi a nádorválasz- tás utánra odázták el. Ez állásra főleg Esterházy Miklós országbiró és Thurzó Szaniszló, Bethlen híve s a Duna balpartján levő végházak főkapitánya, versenyeztek.

A császár, kit a kijelölés joga megilletett, míg a válasz- tást az országgyűlés eszközölte, a régi hagyományos szo- káshoz híven, további két főurat, összesen négyet, jelölt ki e méltóságra. Hogy az udvar a jelöltek sorába fölvette Thurzót is, ki eddig leghatározottabb ellenségének mutat- kozott, az abban leli okát, hogy a Thurzó érzelmeiben időközben gyökeres változás állt be : Bethlen barátjából a császár híve lett s hogy megtérését teljessé tegye, a kath, egyházba készült áttérni.

Mindezt jól tudta az udvar, s készségesen fölvette őt a törvény kívánta négy jelölt sorába. Thurzó, a ki régi

• Szilágyi Sándor: Tört. Tár 1886, 226. lap.

vÖ GINDELY ANTAL

pártjával még mindig rendelkezett s hozzá új híveket is szerzett, csakugyan 80 szóval Esterházy 65 szavazata elle- nében az ország nádorává választatott. A mint a nádor- választás megejtetett, a jószágkérdést az országgyűlés egy- szerűen azzal intézte el, hogy kimondotta : a régi tulajdo- nosok javaikba visszahelyezendók a nélkül, hogy a jelenlegi zálogbirtokosok kárpótlást kapnának. Ezzel a nikolsburgi béke egyik leglényegesebb határozata sértetett meg. Ugyan- ekkor az országgyűlés elhatározta, hogy Bethlen a számára átengedett vármegvékben is helyezze vissza a kath. papságot elvett javaiba, de arra nézve nem intézkedett, hogyan kár- talanítsa a fejedelem kölcsön adott pénzökért a zálogbir- tokosokat. Bethlen e végzeménvt természetesen figyelembe sem vette, hanem egész keserűen kifakadt a sopronyi országgyűlésnek ezen s több más rendelkezése ellen* s Kovasóczy személyében külön követet küldött az ország- gyűlésre. Kovasóczy Hofkirchen báró számára kegyelmet s jószágai visszaadását kérte s hivatkozott egy Írásbeli ígéretre, melyet Ferdinánd a békealkudozások folyamán a fejedelemnek tett. Bethlen e tekintetben szintén csalat- kozott, mert a császár nem is gondolt többé az ígéret beváltására.**

V.

Hogy a porta az 16 19— 21. évek folyamán döntőleg be nem avatkozott a magyar ügyekre, noha a körülmények nagyon kedveztek befolyása és területe kiterjesztésére irányuló törekvéseinek, abban leli magyarázatát, hogy II, Ozmán szultánt, a ki atyját, I. Achmedet a hülye

' Szilágyi Sándor: Tört Tár 1886. Esterházy levele 1622. dec. 16. Bethlenhez. Továbbá Tört. Tár 1879. Propositiones Bethleni 448. oldal. •* Szilágyi id. helyen: Instructio pro D. Stephano Kovasóczy 1622. april i.

BETHLEN &ABOR.

57

I. Musztafa rövid uralkodása után — 1618 — a trónon követte, előbb a perzsa háború, mely 1619-ben csak ideig- lenesen ért véget, azután a Lengyelországgal viselt háború vette volt igénybe. Ez utóbbi 1620-ban kezdődött s eleinte

33. OZMÁN SZULTÁN.

a portára olyan kedvező folvaiuot vett, hogy a szultán a következő évben döntő csapás akart mérni s 300.000 főnyi sereg élén Chozimig nyomult. Ekkor azonban a lengvelek vitézi ellenállása, kik a Dnjeszternél 60.000 főnyi haddal

Magyar Tört. Életr. 1889— Qu-

GINDELY ANTAL

i

útját állották, meghiúsította további erőködéseit. Időköz- ben beállott a kemény tél, mely a jancsárokban több kárt tett, mint a lengyelek. Elégedetlenségük végre annyira fajult, hogy felmondották az engedelmességet s a szultánt arra kényszerítették, hogy békét kössön s hódító terveit elejtse.

A szultán e miatt kemény haragra gyuladt az engedet- lenek iránt, kik szintén nem egyedül a lengyel hadjáratért nehezteltek reá, hanem azért is, mert pénzbeli követelé- seiket nem készségesen teljesítette. Midőn Ozmán a követ- kező 1622. évben háborút tervezett a libanoni emir ellen, de a jancsárok nem akarták őt követni, ez annyira fel- bőszítette, hogy elhatározta megsemmisítésöket. Nagy- vezére, Dilaver basa, megerősítette ez eltökéllésében s azt ajálotta, hogy az ázsiai tartományokból új hadsereget kell nevelni. E végből a szultán iVzsiába készült s igazi czél- jait a Mekkába való zarándok úttal igyekezett palástolni. Csakhogy az a körülmény, hogy arany és ezüst edényei- nek és kincseinek nagyobb részét beolvasztatta, hogy köny- nyebben magával vihesse, ellene gyanút ébresztett, melvet kétségkívül meggondolatlan nyilatkozatokkal is fokozott. Midőn tehát híre terjedt, hogy a szultán Skutariba készül átmenni, a jancsárok összecsoportosultak, megnyerték a spahikat is, mire a nagyvezér palotájába törtek, hogy meg- gyilkolják, minthogy őt tették felelőssé a szultán szán- dékaiért.

Dilaver basa azonban még idején a szerályba mene- kült, hol gyors menekülést tanácsolt a szultánnak. Ozmán vonakodott rá hallgatni, s kijelentette, hogy leveri a láza- dókat s megfenyíti őket érdemök szerint. Midőn tehát más- nap reggel annak az egvénnek a kiszolgáltatását követel- ték, ki a szultánt a mekkai utazásra rávette, s e mellett közvetlenül a nagyvezérre czéloztak, Ozmán e kívánságot visszautasította s elszántan védte méltóságát. Ez a végle-

BETHLEN GÁBOR.

59

tekig felbőszítette a jancsárokat ; trónvesztettnek nyilvá- nították Ozmánt, a hülye Musztafát kiszabadították bör- tönéből, hova letétele után szállították s őt kiáltották ki — 1622 májusban — padisának. Erre Ozmán is elvesztette bátorságát, alkudozni kezdett a lázadókkal, busás ajándé- kot ígért nekik — de már késő volt. A hülye Musztafa anyja, ki fia helyett uralkodni akart, csak úgy remélhette, hogy uralma tartós lesz, ha Ozmánt megölik. Beleegyezé- sével a lázadók csakugyan meggyilkolták.

Magától értetődik, hogy ez események mindazok sorá- ban, kik a lázadókkal összeköttetésben nem álltak, a leg- komolyabb kárhoztatásban részesültek. Mindenki belátta, hogy a török birodalom a végső veszedelembe merül, ha legfőbb vezetése egy hülye egyén kezében marad, ki csak abban lelte örömét s egyebet sem tett, minthogy pénzt dobált a Boszporusba — a halaknak.

Abaza erzerumi beglerbég, ki, a mint mondják, helye- selte Ozmánnak a jancsárok megsemmisítésére irányuló terveit, fegyvert fogott e csúfos uralom ellen, maga köré gyűjtötte az összes elégedetlen elemeket s segélyökkel Kis- Ázsia nagy részére kiterjesztette hatalmát, mi közben a kezébe kerülő jancsárokat és spahikat kérlelhetetlenül lemészárolta. Azt hozta javaslatba, üljön össze Konstanti- nápolyban általános birodalmi gyűlés, mely a ministerek- ből, a legfőbb birákból, a basákból és beglerbégekből áll- jon s törvényt üljön Ozmán szultán gyilkosain, a hülye Musztafa helyett pedig más uralkodót válaszszon, a ki a jancsárokat megsemmisítheti, a hadseregben a régi fegyel- met visszaállíthatja. Méltán vádolták azzal Abazát, hogy e magas röptű terveivel az Ozmán uralkodó családot meg- akarja buktatni, hogy azután maga lehessen szultán. Csak- hogy ezzel a birodalom reformját is czélba vette s e dics- vágygyal összefolyt benne az a nagy eszme, hogy az államot ki kell mostani hanyatlásából emelni.

8*

OC GINDELY ANTAL

Ázsiában nagyban hittek Abaza reformátori buzgalmá- ban, sőt még a konstantinápolyi mufti is meg volt győ- ződve szándékainak tisztaságáról, miért is makacsul vona- kodott őt lázadónak nyilvánítani. Midőn Abaza Erzerum- ból Angorába nyomult s fölmerült az aggodalom, hogy diadalmenetét Európa felé irányozhatja, a jancsárok, kik lételöket kezdték félteni, elejtették Musztafát — 1623 aug. 30. — Utóda, Murád sem bírt ugyan derekas kormányza- tot létesíteni, de legalább kiváló tehetségeket mutatott, melvek a lövőre nézve nagv reménveket keltettek.

Bethlen szemmel tartotta ez eseményeket s nem várta be, míg új szultán lép trónra, hanem már előbb kikérte a porta segítségét egy új hadjárathoz Ferdinánd ellen. Kevéssel a nikolsburgi béke megkötése után tette ezt. Egyrészt Magyarországon akart véget vetni Ferdinánd uralmának, másrészt Csehországot is el akarta tőle szakí- tani, hogy visszahelyezze Frigyest, ki nemcsak onnan, hanem ősi birtokából Pfalzból is elűzetett s mint földön- futó Hágába menekült. E nagy vállalathoz, melynek czélja a német Habsburgok megsemmisítése volt, Bethlen a tö- rök segítségen kívül az elűzött Frigyes és barátai : An- gha, Németalföld s egynehány német fejedelem támoga- tását kereste. Nagyszerű és sokoldalú diplomacziai actiót indított, mely bevezetésül szolgált a császár ellen tervezett új támadáshoz. A hadjárat ezen diplomatiai része 1622 nyarán vette kezdetét.

Thurn gróf, ki még mindig Erdélyben tartózkodott, ajálkozott, hogy a fejedelem követét Konstantinápolyba kiséri s törekvéseit ott tőle telhetőleg előmozdítja. Tudta ugyan, hogy a porta ez idő szerint nagyobb haderővel nem rendelkezhetik, de mivel Bethlen megelégedett azon csapatokkal, melyek a budai és boszniai basa veze- tése alatt álltak, nem látszott lehetetlennek, hogy a minisz- terek, kik a hűlve szultán nevében uralkodtak, ehhez

BETHLEN GÁBOR. 6l

hozzájárulnak. Mindenesetre csak előnyös volt a portára, ha Ferdinánd és Bethlen egymással hadakoztak s a törö- köknek volt annyi eszök, hogy e küzdelem folytatása érde- kében némi áldozatot is hozzanak. Thurn 1622 september i-én érkezett Konstantinápolyba, Bethlen követe, való- színűleg Kapy András kíséretében, ki a nagyvezírnek dús ajándékot hozott. A fejedelem megbízta mindkettejöket, jelentsék ki, hogy Ferdinánddal csupán azért kötött békét, mert attól félt, hogy Lengyelország megtámadja. Tudassák azt is, hogy a lengyel királylyal elégedetlen igen sok nemes úr, kik nem a kath. egyház hívei, országuk koronáját fel- ajálották neki, ha fölkelésöket támogatni hajlandó. Thurn és kísérője a fejedelemtől azon megbízást is kapta, láto- gassák meg Sir Roe Tamást, Anglia portai követét, s avassák be terveikbe. Bethlen méltán azt remélte, hogy Roe támogatni fogja törekvéseit, de csalatkozott. Roe ugyan- is épen úgy, mint királya I. Jakab, föltétlen ellensége volt — legalább ez idő tájt — annak az eszmének, hogy keresz- tények hitrokonaik ellen a törökkel szövetkezzenek. Roe Londonból különben is azt az utasítást kapta, hogy a császár érdekeit vegye védelmébe.* Ily köT-ülmények közt semmi kedve sem volt bizalmas viszonyba lépni Bethlen küldötteivel s nem szívesen látta, hogy minden többi ide- gen követet mellőzve, először is nála tisztelegtek.

Thurn e látogatás alkalmával kijelentette Roenak, hogy megbízásához képest igénybe fogja venni tanácsát és segé- lyét mindazon ügyekben, melyeket a portával tárgyalnia kell. Roe sietett a beléje helyezett reményeket rögtön és alaposan megsemmisíteni; hivatkozott Jakab királyra, ki mit sem óhajt hőbben, mint a békét a kereszténységben s ki megparancsolta neki, hogy gondoskodását arra fordítsa,

* The negotiations of sir Thomas Roe in his embassy tho te Ottoman porta from the year 1621-to 1628. London 1740. The cause of the despatch and instru- ctions of the ambassade of Bethlen Gábor. 76. oldal.

62

GINDELY ANTAL

hogy a béke Ferdinánd császár, a lengyel király és a szultán közt fentartassék s így minden békebontási kísérletnek ellene dolgozzék. E rideg elutasításra Thurn azt felelte, hogv további közléseit nem az angol követnek, hanem Sir

34. I. JAKAB ANGOL KIRÁLY.

Roenak, a magán embernek teszi. De ennek is hasztalan magyarázta az új támadás kedvező kilátásait; Roetól ismét csak elutasító választ kapott. Az volt a véleménye, hogy a törökkel szövetkezni semmi áron sem szabad, mert ezzel utat nyitnának a pogány ellenségnek Németországba. Thurn

BETHLEN GÁBOR. 63

gróf Roe ezen túlzott aggodalmaival szemben kifejtette, hogy Bethlen uralma Magyarországon s Frigyes vissza- helyezése Csehországba és Pfalzba, egyszerűen a budai és boszniai basák segítségével is létrejöhet. Ez a két basa nagy szolgálatot tehet, de magában véve nem olyan erős, hogy hódításra, területgyarapításra gondolhatna. Csak esz- közül szolgálna tehát a török, a nélkül, hogy a kereszté- nyeket kizsákmányolhatná.

Az eflféle érvelések sem keltettek Roeban barátságosabb hangulatot Bethlen tervei iránt; különösen pfalzi Frigyest kívánta belőlök kihagyatni, mert, — a mint monda — , ez ügyeinek védelmét Jakab királyra — ipjára — bízta, ki a törökök bármilyen közreműködését ellenzi s teljes bizo- dalommal néz ama tárgyalások eredménye elé, melyeket e részben a császárral indított. Abban is kételkedett, hogy a törökök bárminemű segítséget fognának nyújtani, a nélkül, hogy érte bért követeljenek. Sőt végűi Roe formaszerűen kikérte magának, hogy Thurn gróf bármilyen ügyben ő reá hivatkozzék a portánál.

Egészen ennek megfelelően viselte magát Roe, midőn másnap — 1622 sept. 10. — a nagyvezírnél megjelent, ki tőle felvilágosítást kért Jakab király és Bethlen fejedelem egymáshoz való viszonyáról, valamint véleményt arról : megtámadja-e a szultán Ferdmándot vagy nem? Az angol követ azt felelte, hogy a portának nincs oka ily támadásra s ha mégis ráadná magát, ebből nagy baj hárulna reá, mert a császár mindenfelől segítséget kapna. A nagyvezér ilyen válaszra elkészülve nem volt, mert magától értetődőnek tekinté a Bethlen és Jakab király közötti szövetséget, már azon érdekközösség folytán, mely az erdélyi fejedelem és Jakab veje, pfalzi Frigyes közt természetszerűen fenállott. Meglepetésében még csak azt kérdezte tehát, mit feleljen a porta Bethlen kérelmére ; Roe azt mondotta, intse a fejedelmet békére. Három nappal később a nagyvezír az

Ö4 GIXDELY ANTAL

angol követet új találkozásra hívta meg, melyen a jancsár aga, a pénzügyminister és a kanczellár is jelen volt. Ez utóbbi Roet Bethlen újabb üzenetéről értesítette, mely szerint Ferdinánd olyan szövetségnek akarja Erdélyt meg- nyerni, a melvben Spanyolország, Lengyelország és számos német fejedelem részt vesz s a melynek czélja az, hogy a törökök Európából kiűzessenek. Neki — jelentette Beth- len — ajálották fel a szövetséges hadak fővezérséget, s győzelem esetére Erdély és Bosznia birtokát a királyi czímmel; ő azonban — végzé — nem akar a szövetséghez csatlakozni s inkább szeretné a porta segélyével a császárt megtámadni, hogy Sziléziába s Csehországba törhessen. Roe erre azt felelte, hogy Bethlen ez üzenete — hazug- ság és igazság keveréke; elismerte ugyan, hogy a császár, Spanyolország és Lengyelország nem valami jóindalatú ter- veket forralnak Törökország irányában, de ez idő szerint olyan sürgős ügvek veszik őket igénybe, s olyan súlyos terheket viselnek, hogy mi sem áll tőlök távolabb, mint valami merénylet a porta ellen. Ha ellenben a szultán indítana támadást, a császár nyomban elintézné viszályko- dásait Németországban s a törökök ellen szövetséget léte- sítene, mely a legnagyobb veszélyeket idézné föl reájok. A török miniszterek dicsérték e világos és őszinte vá- laszt, de megjegyezték, hogy Bethlent az elutasító üzenet a kétségbeesésnek tenné ki, mert azt látná belőle, hogy valósággal feláldoztatik a császárnak. Roe erre azt ajálotta, jelentse ki a porta határozottan, hogy védelmébe fogadja az erdélyi fejedelmet, mely esetben a császár bizonyosan nem támadja meg s így a béke fen fog tartatni. A török miniszterek abban állapodtak meg, hogy Bethlent és a budai basát a béke megtartására intik, egyúttal azonban az utób- binak meghagyják, hogy a fejedelmet támadás esetén segélyben részesítse.*

* Roe Negotiations So — Sg. oldal.

BETHLEN GÁBOR. 65

Roe akkor meg volt győződve, hogy fáradozásai követ- keztében a porta nem ad segítséget Bethlennek, ha táma- dólag lépne föl. Lengyelországra iránvuló terveit is rosz- szalta, midőn rólok tudomást nyert s helytelenítette Hága németalföldi követ eljárását, ki a fejedelem ügvét Kon- stantinápolyban mindenképen támogatni törekedett.' Midőn Jakab király értesült követének jelentéseiből, minő hűsé- ges szolgája és tanítványa van Roeban, külön levélben fejezte ki iránta való elismerését. E dicséret természete- sen arra ösztönözte a követet, hogy tovább haladjon a kitűzött irányban. Roe csakugyan a császár és a lengyel király másnemű érdekeinek is buzgón gondját viselte. Leg- alább azt állítja, hogy mindkét uralkodó hálára van köte- lezve az angol királynak vagy tulajdonképen ő neki, mert a porta elhatározásaira az ő érdekökben gyakorolta be- folyását.-

Roe 1622. évből való jegyzékei csakugyan mind azt jelentették, hogy Bethlen nem remélheti a porta támoga- tását. De már az 1623. év elején el kellett ismernie, hogy ha a fejedelem a császár ellen támadást intéz, a budai basa minden valószínűség szerint segíteni fogja. A portán tehát fordulat állott be, még pedig Ferdinánd hátrányára s Roe- nál is ilyesmi készült, mióta pfalzi Frigyes neje — Jakab király leánya — levelet írt neki, hogy szánalmas állapotát ecsetelje s arczképét is megküldje. Még nagyobb hatással volt Roera az a sajnos körülmény, hogy Jakab király minden erőlködése a császárnál, hogy Frigyesnek Pfalzot visszaadja, sikertelen maradt.-'

Calvert angol államtitkárhoz 1623 april 15-én intézett levelében Roe a török segélyhadat valami 20.000 emberre becsülte s egyszersmind megjegyzé, hogy nem látja be, miért támogassa tovább azt az uralkodót — a császárt —

1 Roe ugyanott 89. oldal. 3 Roe id. m. 135. olda

2 Roe ugyanott 107 — 9. és 116. oldal.

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 9

66 GINDELY ANTAL

ki Jakab király jóságával és őszinteségével oly annyira visszaélt/ Bethlen követe 1623 május havában indult haza s csakugvan megvitte a fejedelemnek a határozott Ígéretet a török segély tárgvában. Thurn vele távozott, hogy Beth- len zászlaja alatt harczoljon, mely okból visszautasította a velenczeiek ajánlatát, hogy szolgálatukba szegődjék. Biz- tosította az angol követet, hogy egy talpalattnyi területet sem enged a töröknek, hanem igyekezete egyes-egyedül arra lesz irányozva, hogy a császár országaiban a régi sza- badságok visszaállíttassanak s pfalzi Frigyes restituáltassék. - Roe mindazonáltal nem kételkedett benne, hogy a törökök majd megfizettetik segélyöket s legalább is kifosztják a császár birtokait. Hanem azért abban hagyta buzgólkodá sát a béke érdekében. Főjelentésében az addigi kicsinylő, lenéző hangot nem használja többé, mikor a fejedelemről szóV ámbár Bethlen igazi jelentőségét, egyéniségének belső értékét ez után sem ismerte föl. Folyton korholja, hogy a németországi eseményekről Konstantinápolyban álhireket hozatott forgalomba. Levelei vagy küldöttei útján, hol azt jelentette, hogy a szász és a brandenburgi választók a császár ellen szövetséget terveznek, hol pedig azt, hogy Sziléziában lázadás tört ki. Sőt egyik követe azt állította, hogy a császár felajálotta leánya kezét Bethlennek s arcz- képét már meg is küldötte neki, de a fejedelem vissza- utasította ez ajálatot. Roe meg volt győződve, hogy Beth- len tisztán csak a maga hasznát keresi s beszédei és alku- dozásai csupán e czélnak szolgálnak. +

Midőn Bethlen Konstantinápolyban a török segélyt szor- galmazta, Petendy Györgyöt 5 pfalzi Frigyeshez küldötte

1 Roe ugyanott 141 — 43. oldal.

2 Roe ugyanott 150. lap. — Óvárv id. m. 104., 106. és 107. oldal. A velenczei szenátus levelei Giustinianinak Konstanti nápolyban Thurn küldetése tárgyában. Kelt 1622 oct. 28. és 1623 mart. r.

3 Roe id. m. 151. lap.

4 Roe id. m. 170. és 190 — 2. lap.

5 Müncheni állami levéltár Petendy utasítása 1622. oct. 9/19

BETHLEN GÁBOR. 67

1622 oct. 19.), hogy értésére adja, hogy elhatározta újra megkezdeni a háborút a császár ellen ; de minthogy körös- körül van véve ellenségtől s a lengyelek, csehek és mor- vák támogatására nem számíthat, a török segítségét kény- telen igénybe venni s nem törődik vele, bármennyire hát- rányára fogják ezt magyarázni. Hogy a szultánt megnyerje, évi ajándékot s Magyarország, Csehország és Ausztria részéről örök időkre szövetséget ajálott fel neki. Frigyes tegye meg tehát a magáét s támogassa őt — a fejedel- met — pénzzel. A válasz, melyet Petendy ekkor Frigyes- től kapott, ismeretlen ugyan, de kétségkívül kedvező volt, kivéve a pénzkérés tárgyában. A következő évben Frigyes több Ízben felszólította a fejedelmet, kezdje meg már a támadást, mivelhogy az alkalom biztató s Mansfeld, Ke- resztély, Halberstadt administratora újra fegyvert fogtak.* Mindezen kérés és sürgetés, — a levelek egy része ránk maradt — valamint a porta jóindulatú magatartása végre rábírta a fejedelmet, hogy rég folytatott előkészületeit érté- kesítse, ámbár nem kapott sem Frigyestől, sem Velenczé- től, melyhez újólag támogatásért fordult, a pénzbeli se- gélyre Ígéretet. 1623 július végén tudatta pfalzi Frigyessel, hogy aug. 14-én 30.000 emberrel útnak indul Erdélyből és Ausztriába s Morvába nyomul, míg szövetségese a török Stájerországba ront, úgy hogy az ellenségre kikerülhetet- len vereség várakozik s Frigyes is nemsokára visszatérhet Csehországba.** De a Konstantinápolyban levő németalföldi követ titkára nem osztozott e vérmes reményekben s min- den rokonszenve mellett, melyet Frigyes ügye iránt érzett, figyelmeztette őt, ne fektessen túlságos bizalmat a török segélybe, mert a porta emberei nem nyújtanak kezességet Ígéreteik beváltása iránt, a török birodalom hanyatló félben van s Bethlen a legjobb esetben is csak a budai basa

• Müncheni áll. lev. pfalzi Frigyes- " Müncheni áll. lev. Bethlen Frigyes-

hez 1623 jun. 7/17. és 3/13. nek 1623 jul. 28.

9*

68 GINDELY ANTAL

segítségére számíthat.* Ellenben maga a németalföldi követ, Hága, teljes bizalmat helyezett a szultán és a nagvvezír Bethlen iránti állandó jó indulatába.**

Bethlen jul. 28-iki levele kétségkívül a legkedvezőbb benyomást tette Frigyesre. Annyi sok vereség és csalat-

TKSTlSTO <Jirtus nur/noraKdís dara trium^ms.

[lU maiu ptioftax .ff Vinci le/ciu.s armis ■ pro patria piwnat puonanJc vtncit-eL i^anu Hac HVCTS cmeruiF nomen opeJ»' honi. Plurinafih TILSA Uartr pcncüi tullt. Znuid'uin Vtres haf trihuí're I>y

35. MANSFELD ARCZKÉPE.

kozás után végre ismét jelentkezett a szabadító, ki reményt nyitott neki, hogv nem csupán ősi örökét, Pfalzot, hanem a cseh koronát is visszaszerzi. A legmelegebb köszönetét fejezte ki a fejedelemnek s egyúttal a vereséget, melyet a

* Müncheni áll. lev. Verhaer levele ** Müncheni áll. lev. Hága Cornelius

Frigyeshez 1623 aug. 5/1=;. Frigyeshez. 1623 aug. 19/29.

IIL"*/T0V£ EXrr.LC'D D. ICANN ES Á TSERCl^S S.R I COMES, BAl^O

T)F TUiy I.T MARBAIST.C 5AC.O€.S.XlAIT NEC TMON Jf-R ELECTOKL? AC IVAVAT^IA DVCIS. UOCVM TENtN^ GíNiKAUÍ TONSIUAKÍVÍ TT KESriCTIVE CAMiRARlVS

r^:,,-'r :ia-.'

'J

ícc.f

.,/if

TILLY.

Bubics Zsigmond püspök birtokában levő egykorú metszetről

BETHLEN GÁBOR. 69

tialberstadtiak ugyanazon időben szenvedtek, jelentéktelen- nek iparkodott feltüntetni, sőt azt írta, hogy Halberstadti Keresztély már újjá alakította s a régi létszámra emelte hadait, hogy továbbá Mansfeld Ostfrieslandban megvívha- tatlan állást foglal el/ Nem olyan szépítőleg vázolta Mans- feld egyik levelében, melyet Thurnnak írt, Halberstadti Keresztély vereségét, de azt állította, hogy neki magának 15.000 régi, kipróbált katonája van, havi 60.000 korona pénzsegélylyel rendelkezik s ekképen megakadályozhatja, hogy a császár Bethlen ellen indítsa egész hadseregét.^

Időközben Halberstadti Keresztélv vereségének híre

J o

más utakon elhatolt volt Magyarországba s ott meglehe- tősen lehangoló benyomást tett. A jágerndorfi őrgróf Frigyest részletes és igaz jelentés küldésére kérte tehát s kijelentette, hogy ha Bethlen nem számíthat arra, hogy németországi csapatok törnek Csehországba, úgy békét lesz kénytelen kötni. Frigyes ekkor sem tudott őszinte lenni, hanem azt felelte, hogy Halberstadti Keresztély Tillyvel szemben ((rendetlenségbe jutott*) ugyan, de ismét kezet nyújtott Mansfeldnek s így ketten jelentékeny haderővel rendelkeznek. 3 E közlemények azonban már olyan időben tétettek, midőn Bethlen tényleg megindította a támadást Ferdinánd ellen s így a háború megkezdésére nem voltak befolvással.

VI.

Mikor Bethlen Gábor ezen második támadását meg akarta kezdeni, nem elégedhetett meg azzal, hogy szövetsé-

1 Müncheni áll. lev. Mansfeld levele Thurnhoz 1623 sept. 7/17. ; Mansfeld levele Bethlenhez 1623 jul. 11. és oct. 26.

2 Müncheni áll. lev. A jágerndorfi őrgróf Frigyeshez 1623 sept. 19.

3 Müncheni áll. lev. Javaslat Frigyes részére, mit feleljen az őrgrófnak Ktlt 1623 nov. 14/24.

70 GINDELY ANTAL

geseket nyerjen a készülődő harczhoz. Indokolnia is kellett eljárását, mihez Ferdinánd és hívei elég anyagot szolgál- tattak, részint azzal, hogy nem teljesítették a nikolsburgi béke feltételeit, részint a nádornak egy fölötte sértő állítá- sával. A békeszerződésnek az udvar nem tett eleget, mert Ferdinánd az igért 50.000 frtot a végvárak ellátására nem fizette, Bethlen egykori híveit pedig jószágaiktól a zálog- összeg visszatérítése nélkül fosztotta meg. A békeokmány ezen világos megsértését azzal tetézték, hogy a nádor azt állította, hogy Bethlen az illetők kártalanítását nem is gon- dolta komolyan, s ezt Kassaynak világosan kijelentette, hogy tehát ez a pont csak a külszín megóvása végett vé- tetett a békeszerződésbe. E vádnak híre ment s a káro- sultak természetesen súlyos gyanúsításokkal illették Bethlen jóhiszeműségét.

A fejedelem azonban a nádor állítását alávaló hazug- ságnak bélyegezte s a király követével* folytatott beszél- getésben istent hívta tanúbizonyságul, hogy a szavakat, melyeket szájába adtak, sohasem mondotta; lelke szálljon — folytatta — a pokol fenekére, ha tette s híveinek fel- áldozásával ilyen példátlan gazságot követett volna el. Ez okból mindaddig meg nem nyughatik, míg a vádat, mint ko- holtat, vissza nem vonják. A követ azzal iparkodott a nádort mentegetni, hogy nem mondott egyebet, mint a mit Kassay- tól Nikolsburgban hallott; a többi királyi biztosok és taná- csosok szintén hallották s erről Írásban bizonyságot tettek. Bethlen azt felelte, hogy elhiszi ugyan, hogy ilyen bizo- nyító levelek állittattak ki, de annál inkább ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a nikolsburgi béke határozatai minden részletökben végrehajtassanak, mert csak ekképen bizo- nyíthatja be ama vád alaptalanságát.** E nyilatkozatból ki-

* A követ Bossányi Mihály volt, ki 1623 elején járt Bethlennél. ** Magyar tudom, akadémia levéltára : Relatio Michaelis Bcosany Bethlennél tett látogatásáról. Kelt 1623 april 25.

i BETHLEN GÁBOR. 7 1

I

tűnik, hogy a vád visszavonásával nem elégedett volna meg, hanem az érdekeltek pénzbeli kárpótlását követelte, mihez a nikolsburgi béke-okmány szövege szerint föltét- lenül joga volt.

Minthogy a császári udvar e kártalanítást megadni vona- kodott s egyszersmind arról értesült, hogy Bethlen hadi készülődéseket tesz, hogy új veretű pénzein ismét a királyi czimet használja s elfogott levelei bizonyosságot nvujtottak összeköttetéseiről a morvákkal és pfalzi Frigyessel, hamar- jában nem tudta, hogyan szálljon szembe a veszélylyel, ha maga is háborúra készülni nem akar. Ferdinánd először egy levéllel tett kísérletet, melyben magaviseletét az el- foglalt javak zálogbirtokosai iránt a soproni országgyűlés végzésével indokolta. Az 50.000 frt fizetésére vonatkozó Ígéret be nem váltását azzal mentegette, hogy Németor- szágból még nem kapta meg a birodalmi adót.* E levelén kívül Bethlenhez külön követséget is indított, hogy panaszt emeljen ama sérelmek miatt, melyeket a fejedelem ejtett a nikolsburgi békeszerződésen. Egyebek közt a fejedelem elfoglalta Tokajt, a nélkül, hogy a rajta levő zálogösszeget letette volna, a nikolsburgi szerződés szövege ellenére egyes foglyoktól váltságdíjat sarczolt s a számára átengedett vár- megyékben nem adta vissza a papságnak elkobzott jószá-« gait. A követek feladata volt új tárgyalásokat hozni javas- latba a zálogbirtokosok kártalanítása ügyében s egyszer- smind indokolni a soproni országgyűlés végzését.**

Még mielőtt ez a követség Bethlenhez útnak indult, a fejedelem a hét vármegye képviselőit Kassára hívta össze; panaszkodott előttök Ferdinándra, felhozta a nikolsburgi békén ejtett sérelmeket s az ellenségeskedések újra meg- kezdésével fenyegetőzött. A gyűlés igazoltaknak találta

* Magyar tudom, akadémia levéltára ** Dallos Miklós iratai: A Szentke-

II. Ferdinánd levele Bethlenhez 1623 resztinek és Izdenczynek adott utasítás, april 25.

72 GINDELY ANTAL

Ugyan panaszait, de közvetítésre ajálkozott s Prágába követ séget küldött, mit Bethlen is megtett. Noha tehát ekképei a látszat a mellett szólt, hogy a vitás kérdéseket alkudí zások útján egyenlítik ki, a császári udvarnál még sei igen tápláltak többé reményt a béke fentartására. A bizalJ matlanság nőttön-nőtt, mikor megtudták, hogy Bethlei 3000 scudi ajándékkal megnyerte a nagyvezírt s hogy bizton számíthat török segélyre, ha megigéri, hogy négy-öt erődített helyet, melyek Ferdinándtól el fognak hódíttatni^ a szultánnak enged át.* Hogy a török támadást megelőz- zék, követet akartak Konstantinápolyba küldeni, a ki ott azon ürügy alatt jelenjék meg, hogy a zsitvatoroki béke megújítását szorgalmazza. Igazi czélja azonban az legyen^ hogy a porta bizalmatlanságát Bethlen iránt fölkeltse s olyannak tüntesse fel a helyzetet, mely a béke fentartását a szultánra és a császárra egyaránt sürgetővé teszi.**

De e követség elindulása húzást-halasztást szenve- dett, ellenben a Bethlenhez küldött követség csakugyan rendeltetése helyére ért (1623 junmsi. Az első kihallga- táson a fejedelem teljes tisztelettel szólt Ferdinándról. Kalapot emelt, valahányszor nevét említették, sőt ilyen- kor térdet is hajtott. A béke fentartásáról szintén igen kedvezően nyilatkozott s azt állította, ha megfelelő javas- latokat tesznek neki, semmi áron sem fog fegyvert ragadni. Még ugyanaznap meglátogatták kanczellárja és Kassay István a követeket, de nemcsak a hátralékos 50.000 forint megfizetését sürgették, hanem a zálogbirtokosok kártala- nítását is s elégtételt követeltek a fejedelem számára a rajta ejtett sértés miatt. Ferdinánd követei erre azt felelték, hogy nincs megbízások az elégtételadásra, de az elégtétel önmagától fog következni, mihelyt a kártalanításra nézve

* ÓvÁRY id. m. Padavin 1623 máj. i. vetnek adandó utasításról 1623 május. *• Hadi levéltár Bécsben. A hadi ta- Ugyanott Instructio pro Caesaro Gallo. nács véleménye a konstantinápolyi kö- 1623 május 19.

BETHLEN GÁBOR. 73

megegyezés létesül. Beszéd közben olyan szókat ejtettek el, hogy Ferdinánd kész azon zálogbirtokosokat kielégí- teni, a kik csakugyan pénzen szerezték zálogjogukat.*

A követek azután czáfolni igyekeztek a Bethlen által felhozott sérelmeket s megbízásukhoz képest előadták, hogy a fejedelem szintén többszörösen megszegte a nikolsburgi béke határozatait. Azzal vádolták, hogy Szendrő vidé- kén, mely nincs neki átengedve, adókat szed, hogy az át- engedett területen a világi és egyházi jószágok vissza- adását késlelteti, hogy az egri püspökség tizedeit magának tartja, hogy Tokajt átvette, a nélkül, hogy tulajdonosnő- jének a zálogösszeget kifizette volna, hogy pénzein ismét a királyi czímet használja, Kassán a katholikus istentisz- teletet nem tűri s végül, hogy Erdély rendéi még mindig nem adtak biztosítást arról, hogy lemondanak minden igényről a hét vármegyére, mely egyedül Bethlennek s csakis élethossziglan engedtetett át.**

Bethlen, ki időközben konstantinápolyi jelentésekből bizonyosságot nyert a török segélyre nézve, egyáltalán nem gondolt többé az engedékenységre s csakhamar en- nek megfelelő magatartást tanúsított Ferdinánd követei irányában. Midőn másodszor kihallgatáson fogadta őket, minden udvariaskodást mellőzött, erős kifejezéseket hasz- nált, a nádort becsületrablónak és pipogyának nevezte s kijelentette, hogy halálig üldözi, ha elégtételt nem ad. Méltán panaszkodott, hogy az 50.000 forintot illetőleg üres Ígéretekkel hitegetik, miért is a császárt szószegőnek és olyan embernek mondotta, a kinek hitelt adni nem lehet.

A lenéző modor, melylyel a követekkel bánt, csak- hamar kellemetlen helvzetbe hozta őket. Kolozsvártt ke-

* Magyar tudom, akadémia levéltára. Ferdinánd követeinek első és második rela- tiója. 1623 jun. g.

" A magyar tud. akadémia levéltára. A panaszlevél, melyet a császári követek 1623 június 27-iki kihallgatás után a fejedelemnek átnyújtottak.

Magyar Tört. Életr. 1889—90. ^^

74 GINDELY ANTAL

rúlték őket mint a bélpoklosokat s senki sem akart velők akár csak beszélgetésbe bocsátkozni. A teljes titokban nem maradható hadikészülődések viszont arról győzték meg őket, hogy Bethlen csak a háborúra gondol. Azt tanácsol- ták tehát a császárnak, ne folytassa tovább az alkudozá- sokat, hanem minél gyorsabban és erélyesebben indítsa meg ő is a készülődést.

Ferdinánd még értesülést sem kapott követsége barát- ságtalan fogadtatásáról, midőn biztos híreket vett Bethlen hadikészülődéseiről s ugvanakkor tudomást nyert egy levél- ről, melyet a fejedelem a nádorhoz intézett s mely szenve- délyes hangja miatt úgyszólván hadi kiáltványnak volt tekint- hető.' Ez okból a nádort, az esztergomi érseket, Esterházy Miklós országbirót, a kanczellárt s néhány más hívét Bécsbe rendelte, hogy velők a kilátásban levő támadás visszauta- sítása iránti eszközökről tanácskozzék. Ugyanekkor közölte velők, hogy Kunz bárót küldte követűi a portára. ^ A magyar tanácsosok azt aj állották, hogy ha csak lehet, Bethlent kell megnyugtatni, az eddig be nem váltott Ígéreteket meg kell újítani, ugyanekkor azonban folytatni kell a katonai készülődéseket, a magvar véghelyeket el kell látni eleséggel s helyőrségöket 6000 emberrel szapo- rítani kell.

Mikor azután a Bethlennél levő követség jelentése ^ megérkezett s a háború veszélye elháríthatatlannak látszott, a nádor az egri és kalocsai érsekeket, néhány főméltóságot s Ferdinánd más hívét tanácskozásra hívta Nagyszombatba.

1 ÓvÁRY id. m. Padavin 1623 jun. 10. Bethlen levelének tartalmáról csupán Pada- vinból értesülünk. A fejedelem panaszai közt előfordul, hogy sohasem helyezték Oppeln és Ratibor birtokába. Ellenben sziléziai történetírók szerint 1623-ban Oppeln és Ratibor már meghódoltak neki. Valószínű azonban, hogy jövedelmet nem hú- zott belölök s így panasza indokolt.

2 ÓvÁRY id. m. Padavin 1623 június 17. és 20. — Magyar országos levéltár Propositiones S. Mattis erga consiliarios 10. junii 1623 facta.

3 Magyar tudom, akadémia levéltára Szentkereszti és Izdenczy Ferdinándhoz 1623 jul. 9. Két jelentés ugyan e kelettel.

I

BETHLEN GÁBOR. 75

Az egybegyűltek kivétel nélkül a mellett nyilatkoztak, hogy minden további alkudozást meg kell szakítani, ha csak a viszonyok alakulása Németországban némileg is megengedi az erélyes föllépést Magyarországon. Ha azon- ban a német viszonyok miatt a császár fegyvert nem fog- hat, az egybegyűltek azt ajálották, hogy Bethlent sem szabad tovább üres Ígéretekkel hitegetni, hanem komoly engedményekkel kell kibékíteni. Kiemelték, hogy mind- azon zálogbirtokosokat, kik okmányilag be képesek igazolni vagy állításaikat esküvel megerősítik, hogy csakugvan pén- zen szerezték a jószágot, melyből immár kiszoríttattak, kárpótolni kell. Hogy a fejedelem is képes legyen a szá- mára átengedett területen az elkobzott jószágokat vissza- adni, azt ajálották, emelje föl Ferdinánd a Munkácsra és Tokajra beírt zálogösszeget 40—50.000 forinttal s ha ezzel meg nem elégednék, fizessen neki egy még nagyob sum- mát. Tartsa készen a király a rég esedékes 50.000 forintot is, azon esetre, ha Bethlen saját részéről szintén teljesíti a nikolsburgi béke föltételeit. De azért a király minden körülmény közt készülődjék, hogy a netaláni támadást visszaherhesse. Hívja fel a vármegvéket is a fölkelésre, a végházakba pedig bizonyos számú német hadat küldjön.*

Mindezen sok jó tanácsból Ferdinánd egyelőre csak a legkényelmesebbet követte, a mennyiben az alkudozások folytatására határozta el magát. E czélra Beszterczebánya városát rendelte s meghatalmazottaivá Dallos Miklós győri püspököt, Pakay személynököt, Sándor János alnádort és hívét Osztrosythot nevezte ki.**

Minő csekély bizodalmat lehetett az új alkudozások sikeréhez fűzni, kitűnik abból, hogy Bethlen nemcsak kö- veteit küldte Beszterczebányára, hanem mindjárt egész

* Magyar tudom, akadémia levéltára. A nádor II. Ferdinándhoz 1C23 jul. 24. ** Magyar országos levéltár. Ferdinánd utasítása követei számára a Bethlennel való tárgyalásokhoz 1623 aug. 12.

76

GINDELY ANTAL

haderejével követte őket. Augustus 14-én indult el Kolozs- várról, de csak Váradig jutott, hol megbetegedett s három hetet ágyban kényszerűit tölteni.' Alig hogy fölépült, ismét útnak indult s september 13-án érkezett Kassára. Köz- vetlen kiséretében volt testőrsége, mely 3000 lovasból állott, míg a többi had, valami 10.000 ember, Kornis Zsig- mond vezénylete alatt Miskolcz felé nyomult. Thurn gróf

— ^yC-í*-*--*-^ ^ ^k.Jyí'^-^

CJfe-^*'

\^ttZt^ Zí^f>c^^/^i

36. FERDINÁND BESZTERCZEBÁNYAI BIZTOSAI ALÁÍRÁSA.

s a jágerndorfi őrgróf szintén a seregnél voltak,- mely né- hány nappal később, miközben török^ s másféle csapatok- kal, sőt valószínűleg már tatárokkal is gyarapodott, tovább haladt a királyi területen, még mielőtt a tárgyalások Beszterczebányán csak meg is kezdődtek volna.

A király követei már 1623 augustus 28-án oda érkez- tek, míg Bethlen biztosai Kamuthy és Kassay csak sep- tember 17-én jöttek meg. Hogv a fejedelem, noha már királyi területre tört, mégis bele ment a tárgyalásokba, az világosan mutatta, hogy immár üres Ígéretekkel megelé- gedni nem fog. Ellenségei viszont úgy magyarázták eljá-

1 Katona xii. 14

2 Magyar tudom, akadémia levéltára. Tudósítás Bethlennek Kassára érkeztéről 1623 sept. 3—18.

3 Dallos Miklós iratai 119. lap.

BETHLEN GÁBOR. 77

rását, hogy a császárt csak áltatja, még pedig azért, hogy előnvomúlását akadálytalanul eszközölhesse. Midőn Dallos a tárgyalásokat mindaddig nem akarta megindítani, míg a fejedelem a királyi területről ki nem vonul, Bethlen kö- vetei kijelentették, hogy ez nem fog történni s minden érintkezés megszakításával fenyegetőztek. Erre Ferdinánd követei engedtek. Ekkor azonban Kamuthv és Kassav azt követelték, hogy a tárgyalás mindenekelőtt a nádor meg- büntetésére s azután a sokat emlegetett zálogbirtokosok kártalanítására irányuljon. A király emberei hallani sem akartak a nádor megbüntetéséről, ellenben a kártalanítás czéljából fölajálották azt, hogy a zálogösszeg, melyben Bethlen Munkácsot és Tokajt bírja, emeltessék s hogy e többletből ő kártalanítsa a maga híveit. Azon kérdésre, hogy ez összegből csupán a hét vármegyében levő ilyen zálog- birtokosok kártalaníttassanak-e vagy pedig a királyi Magyar- ország területén levők is, Ferdinánd megbízottai azt felel- ték, hogv az utóbbiak is s másnap készek voltak a felajálott összeget egész 50.000 frtig emelni.* September 24-én Ka- muthy és Kassay azt jelentették, hogy törökök és tatárok közelednek s több várat, első sorban Füleket akarják meg- vívni. Bethlen tehát ezen várnak átengedését kívánta a ki- rálytól, mert maga hatékonyabban meg fogja védhetni. Három nappal később az erdélyiek azt követelték, hogy a zálogbirtokosok vagy visszahelyeztessenek elvett javaikba vagy közvetlenül kárpótoltassanak Ferdinánd részéről, hogy a nádor a fejedelem rágalmazása miatt halállal büntettes- sék, hogy a végvárakért járó két évi — 50.000 forintos — já- rulék megfizettessék s 20.000 forint adassék a most Bethlen által felfogadott tatárok kielégítésére. A királyi követek visszautasították e követelések legtöbbjét, védelmökbe vették a nádort s végül 100.000 forintot ajálottak fel,

* Magyar tudom, akadémia levéltára. A király követei Ferdinándhoz 1623 sept. 19. és 23. Dallos iratai 128—30. lap.

78 GINDELY ANTAL

melyből a fejedelem bőven kárpótolhatja a zálogbirtoko- sokat. Milyen kevéssé volt ez az ajálat elfogadható, kitűnik abból, hogy Bethlen inscriptiói valami 180.000 forintra rúgtak. Ha ebből le is vonható 40.000 forint, mely részint szolgálatai, részint előlegei fejében a most már ellenségévé lett Nyáry Krisztinának, Thurzó Imre özvegyének járt s melynek kifizetésére többé súlyt nem fektettek, a maradó összeg még mindig sokkal tetemesebb volt, semhogy a zálogbirtokosok igényeit a Ferdinánd ajálotta 100.000 forintból ki lehetett volna elégíteni.

October 2-án a fejedelem megüzentette Dallos püspök- nek, hogy a zálogbirtokosok kielégítése nyomban eszköz- lendő s hogy ügyét tovább húzni-halasztani nem engedi. Ugyanaz nap jött meg a király utasítása követei részére, hogy az alkudozásokat szakítsák meg. Nyomban el is utaz- tak s az eldöntést a kardnak engedték át.*

VII.

Mit tettek időközben a császáriak, hogy a támadást visszautasíthassák ?

Midőn Ferdinánd Bethlen hadainak előnyomulásáról értesült, marchese Montenegrónak, ki 17.000 emberrel Csehországban Kolinnál állott meghagyta, hogy Magyar- Hradischba — a morva-magyar határra — vonuljon; több magyar végházba német őrséget küldött s a vármegyékben nemesi fölkelést hirdetett. Isten segedelmét is kikérte, a templomokban imákat rendelt, maga pedig szent fogadal- mat tett.** Pázmány Péter esztergomi érsek a nemesi föl-

* Magyar tudom, akadémia levéltára. A nádor Ferdinándhoz 1623 sept. 23. — Dallos iratai 123. és 163. lap. Ugyanott a király követei Ferdinándhoz 1623 sept. 24. és 28., valamint oct. 9. — Magyar országos levéltár. Postulata principis Tran- sylvaniae 1623 sept. 27. — Responsis commissariorum Caesaris. 1623 sept. 27.

•* Szászországi állami levéltár Zeidler tudósításai 1623 sept. 17. — Padavin a

BETHLEN GÁBOR.

79

keléstől nem sokat remélt ; legföljebb, mondotta, hogy a püspökök és főpapok állítják ki jutalékokat, de a többi nemesek Bethlen zászlajához fognak szegődni.' Az .érsek- nek e nézete annyiban igaznak bizonyult, a mennyiben a nemesi fölkelésből semmi sem lett.

Bethlen e közben folyton előbbre nyomult s megtörte az ellenállást, melylyel itt-amott találkozott. Csupán Füle- ket nem birta hatalmába keríteni s egyelőre abban is hagyta ostromát, hogy Nagy-Szombat ellen nyomuljon. Ezt Montenegró tábornok néhány század német katonával védeni akarta, mert a hadikészletek egy része ott volt felhalmozva. De mivel a polgárság a németeket be nem eresztette, Bethlen könnyű szerrel elfoglalta a várost. Erre Thurn megrohanta a város előtt táborozó németeket, s egy század kivételévei mind elfogta őket. E fényes siker be- nyomása alatt a fejedelem egy fogolv császári alezredesnek azt mondotta, hogy csak Prágában szakítja félbe diadal- útját.- Ez önbizalomtól duzzadó szavak, melyeket a fogoly Bécsbe jelentett, ott nagyban fokozták az aggodalmakat; gyöngének érezték magokat, siettetni igyekeztek a készülő- déseket, söt elrendelték Prága erődítményeinek jobb karba helyezését. Ez az óvatosság annál indokoltabbnak látszott, mert Bethlen serege további előnyomúlásában nemcsak magyarokkal nagyban szaporodott, hanem tatár és török segélyhadakkal is.

Ibrahim boszniai basa már július lo-én megkezdte elő- nyomúlását; Banyalukában összpontosította csapatai nagyobb részét s onnan elindulva végre Czeglédre ért. További útjában a török végházak őrségének java részét magához vonta. ^ Hol és mikor történt Bethlennel való egyesülése,

dogének 1623 sept. 9. és 30. ÓYÁKvnál. — Magyar országos levéltár. Ferdinánd elren- deli a nemesi fölkelést. 1623 sept. 28. — Carafta : Coment. 168, lap.

1 Padavin a dogénak 1623 october 7. ÓvÁRvnál.

2 Katona xii. 13.

3 ÓvÁRY id. m. 121. és 128. lap.

8o GINDELY ANTAjl

nem tudjuk. Ellenben a budai basa, kinek területén e segélyhadak átvonultak, meglehetős lanyhán viselte magát, akár mert személyes neheztelést táplált Bethlen irányában, akár mert Ferdinánd ajándékai voltak reá befolyással. Mindenesetre nem vett részt csapataival a támadásban, az átvonulást sokféle akadálylyal nehezítette, sőt a nála időző császári ügynökkel azon tanakodott, miféle ürügy alatt rendelhetné haza a tél közeledtével a Bethlennél levő törököket.

A fejedelem hada szövetségeseivel együtt ekkor valami 40.OCO emberre mehetett.' A sereg főleg lovasságból állt; gyalogsága csekélv, tüzérsége pedig egészen elégtelen volt. A gyaloghad leginkább ama sereg maradékából került ki, melyet a jágerndoríi őrgróf 1621-ben vezetett Magyaror- szágba. A tüzérség állományának magvát pedig azon ágyuk tették, melyeket Bethlen ugyanazon év végén vásárolt. Ekként összeállítva a fejedelem hada, egy jól szervezett sereg által való megtámadtatása esetén hátrányban volt ugyan, de annál veszedelmesebbé vált ama területre, a melyen átvonult. A fölös számú lovasság minden irányban elportyázhatott s fosztogatásaival messze földön nagy pusz- títást tett. A jobb módú vidéki nép az erődített városokba, különösen Bécsbe menekült tehát, hol csakhamar hiány állott be az élelmi készletekben, mert a behozatal Magyar- országból is megszakíttatott.^

Bethlen ekképen ismét ura lett Magyarország legna- gyobb részének s november 19-ére országgyűlést hívott össze. 3 A császár hívei mindinkább ingadozni kezdtek hű- ségökben. Széchy György, ki csak nem rég neveztetett ki Felső-Magyarország főkapitányává, állásáról le akart kö-

I Bécsi állami levéltár. Stanzen gróf 2 Padavin a dogénak 1623 oct. 21.

Stadionhoz, a hadi tanács elnökéhez 1623 ÓvÁRvnál. — Szászországi állami levél-

oct. 27. és dec. 16. — Caraffa : Coment. tár. Zeidler jelentése 1623 oct. 18. 169. 1. Bethlen seregének és szövetsége- 3 Magyar tudom, akadémia levéltára

seinek számát 60.000 emberre teszi. Bethlen rendelete 1623 oct. 14.

AlvBERT. DVX .FRITLAND COM - WALLKST. E.TC

í i*f> rrvHW"

WALDSTEIN ALBKRT. Bubics Zsigmond püspök birtokában levő egykorú metszetről.

BETHLEN GÁBOR.

szönni, mert sértve érezte magát, hogy Bécsben bizalmatlanul figyelték meg magatartását/ A nádort is elhagyta eddigi elszántsága, mert a legrosszabbtól kellett félnie, ha Bethlen elfoglalja Sempte várát, melybe feleségével és gyerme- keivel zárkózott. Minden áron újra föl akarta tehát vé- tetni az alkudozások megszakított fonalát. Félelemtől gvö- törve, arra kérte az udvart, ne vegye tőle rossz néven, ha,, hogy hitvese és gyermekei életét megmentse, valami olyan kisegítő eszközhöz folyamodnék, melyet a viszonyok kény- szerűsége erőszakol reá. Midőn három nappal később azt hitte, hogy közvetlenül a megostromoltatás veszélye fenye- geti, annyira megszállta a félsz, hogy egyenesen arra kért engedélyt, hogy Bethlennel alkudozásokat kezdhessen s ha az engedélyt meg nem adják, legalább arra hatalmaz- zák föl, hogy személyesen találkozhassék a fejedelemmel. Egyszersmind jelentette, hogy Bethlen azt kívánja tőle, hogy a legközelebbi országgyűlésen mint nádor részt ve- gyen s e közben jelezte, hogy e kívánságot teljesíteni fogja.3

Ezek az értesítések, melyek a nádor átpártolását is ki- látásba helyezték, arra ösztönözték Ferdinándot, hogy Thurzót új alkudozások kezdeményezésére hatalmazza fel. E czélból fegyverszünetet hozott javaslatba, de két nappal később a feltételek meghatározását magának tartotta fenn. ^ Intette a nádort, ne menjen személyesen Bethlenhez, mert biztonsága veszélyeztetve lenne. Thurzó szivére vette a figyelmeztetést s otthon maradt várában. Csakhamar kitűnt, hogy félelmében nagyon feketének látta a helyzetet, mert Bethlennek eszében sem volt Sempte ostromára pazarolni az időt. Hadainak egy részét a sokkal fontosabb Pozsony

1 Padavin a dogénak september 23. ÓvÁRYnál.

2 Magyar tudom, akadémia levéltára. A nádor levelei II. Ferdinándhoz. 1O23. oct. 14. és 17.

3 Magyar tudom, akadémia levéltára. Ferdinánd Thurzóhoz. 1623 oct. 17.

Magyar Tört. Életr. 1889— 90. I I

SZ GINDELV ANTAL

ellen küldé,* a másik részt a határszéli Szakolcza ellen ve- zette, hol Montenegró tábornok seregére bukkant.

A császári sereg létszámáról nincsenek kielégítő tudó- sításaink. Eredetileg e had 17.000 emberből állott. De időközben épen úgy szaporodhatott, a mint detachirozások által létszámában jelentékenyen csökkenhetett. Begyakor- lás, fölszerelés és helyes beosztás dolgában a császáriak fölötte álltak Bethlen seregének, a gyalogság száma meg- haladta a lovasságét s mozdulatait megfelelő tüzérség támo- gatta. Ha a hely fekvése, hol a csatát vívta, csak némikép kedvező volt, bizton remélhette tehát a győzelmet. De ha a küzdelem sík területen folyt le, akkor hátrányban volt, mert az ellenséges lovasság minden oldalról reá törhetett, sőt valósággal bekeríthette. A császári lovasság veze- tését Waldstein vitte, ki a seregnél időzött, ellenben az összes gyalogság főparancsnoka Marradas tábornok volt. Waldstein kezdettől fogva úgy vélekedett, hogy a császá- riakra vereség várakozik, ha e helyen fogadják el a csatát, mert a Morva vidékének sík fekvése nagyban fokozta az ellenséges lovasság túlsúlyát s lehetetlenné tette az eleség biztosított szállítását. Sürgősen felkérte tehát a császárt, fogadjon szolgálatába néhány ezer lengyel kozákot. Minő komor aggodalmak támadtak lelkében a háború további lefolyására nézve, kitűnik abból, hogy előkészületeket tett, hogy felesége Csehországból elmenekülhessen s szükség esetén inkább Szászországba, mint Felső-Ausztriába akarta küldeni.**

A Szakolczánál vívott első ütközet lefolyása megerő- sítette aggodalmait, mert a helyett, hogy előnyomulnának, a császáriak a Morva vize jobb partjára húzódtak vissza. Minthogy a lovasság a szükséges takarmányban már ekkor hiányt szenvedett, a tábornokok elhatározták, hogy Krem-

* Szászországi állami levéltár. Zeidler ** A gróf Harrach-levéltár. Waldstein

jelentése. 162^ oct. 18. Harrachnak. 1623 oct. 20. és 24.

BETHLEN GÁBOR. 83

sierbe küldik, ellenben a gyalogsággal Gödingnél (melyet a morvák Hodolinnak neveznek) ütnek tábort. Meg akar- ták tehát osztani a sereget. De időközben híre jött, hogy 6000 lengyel, kiket a császár felfogadott, közeledő félben van. Ez a hír a lankadó bátorságot újra föléleszté; az előbbi határozatot megdöntötték, s még tíz napig együtt akartak maradni, hogy a lengyeleket bevárják.'

A hadseregben uralkodó nyomott hangulat hírére Bécs- ben sietve védelmi intézkedéseket tettek egy esetleges ostrom ellen, mely annál veszélyesebbé válhatott, mert a a lakosság beözönlése a vidékről napról-napra növekedett s végül a menekültek száma oly nagyra emelkedett, hogy attól lehetett félni, hogy az éhség minden ellenállást hamar lehetetlenné teend.^ Maga a császár kételkedett benne, hogy hadai az ellenség legyőzésére elegendők lehetnek s azért felkérte nagybátyját, Miksa bajor választót, hogy a liga hadi népét, melyet Halberstadti Keresztély veresége után — -a melybe Mansfeld is belesodortatott, — el akartak bocsá- tani, tartsa tovább is zászló alatt s küldje az ő segítségére. Ugyanakkor felkérte a szász választót, eszközöljön ki szá- mára segélyül a felső-szász kerületi gyűléstől két ezred gyalogságot.^ Felkérte továbbá a spanyol királyt, hogy azt a 6000 főnyi gyaloghadat és 2.000 lovast, kit Milánóból Flandriába akart indítani, Morvaországba küldje. Minthogy maga is meg akarta kezdeni a hadfogadást, pénze azonban nem volt, a nuncius útján pénzsegélyért fordult a pápához, «mert most a kereszténység közös java forog szóban !« Ké- rése azonban itt süket fülekre talált, mert a nuncius, a ki tudta, hogy az óriási vagyonelkobzások Csehországban csak a tisztviselők telhetetlen birvágyának kielégítésére szol-

1 Waldstein Harrachnak. 1623 oct. 28. der Keik számára bajorországi útja al Tadra gyűjteményében. kalmából. 1623 oct. 30. — Szász állami

2 Szász állami levéltár. Zeidler jelen- levéltár. Ferdinánd a szász választóhoz, tése. 1623 oct. 21. 1623 oct. 27. A választó a felsö-szász ke-

3 Bécsi állami levéltár. Utasítás von rület rendéihez. 1623 oct. 30.

84 GINDELY ANTAL

gáltak, a császár pénzügyi bajain azonban nem lendítettek semmit, most attól félt, hogv a római pénzzel ugyanez fogna történni, a katonák pedig tovább is csak éheznének.

A császár azonban, noha pénzsegélyre nem számitha- tott, mégis több pátenst adott ki német ezredek alakítá- sára; Magyar- és Horvátországban több ezer lovast fogadott fel s siettette a Lengyelországban megindított toborzáso- kat. Ha segélykérései teljesíttetnek s ebben legalább Spanyolországot és a ligát illetőleg kételkedni nem lehe- tett, és ha az összes toborzások eredményre vezetnek, a császár legalább 40.000 főnyi új hadsereget állíthatott síkra, melylyel ellenségei meg nem mérkőzhettek volna.* Csak- hogy szövetségeseihez csak octoberben fordult kérelmeivel s a toborzást is csupán ez időben folytatták erélvesebben úgy, hogy mindig fenforgott a veszély, hogy időközben Montenegró tábornokot megverik, Alsó-Ausztriát és Morva- országot elpusztítják s ekképen a segély későn érkezik.

A császári hadak Ínséges állapota csakugyan napról- napra elijesztő módon fokozódott. A csapatok mind Gö- dingbe húzódtak vissza s az ellenséges lovasság, mely minden irányban portyázott, élő gátat húzott köréje, mely minden eleségszállítást lehetetlenné tett s az ostromlottak- tól a hústáplálékot megvonta. Törökök és tatárok a magya- rokkal versenyezve száguldottak be a védtelen országot.** Zsákmányoló portyázásaikon, melyek Brünnig, Olmützig, Iglauig és Znaimig terjedtek, megtörtek minden ellenállást vagy pedig számos falú fölperzselésével boszúlták meg azt. Egyedül Dietrichstein bibornok jószágain valami 130 falú lett a lángok martaléka. De a legtöbb rémületet azzal kel- tették, hogy sok ezer embert rabságba hurczoltak s így

* A császár toborzásairól nemcsak az dek számát, melyek 1623-ban felállíttat-

idéztem levéltárak levelezései, hanem a tak. E szerint összesen 13 gyalog és 8 lo-

velenczei követek jelentései — Óváry- vas ezred alakíttatott.

nál — is sok adatot tartalmaznak. Végre ** Katona xii. 22. Padavin 1623 nov.

a helytartóság egy irata közli azon ezre- 18. Tadránál.

BETHLEN GÁBOR. 85

az illetőket olyan sorsra juttatták, melyet akkor méltán a legiszonyatosabbnak tekintettek. Magában Gödingben a fokozódó Ínség mián a fegyelem bomladozni kezdett, a katonák szidták a főbb tiszteket, a nélkül, hogy ezek meg merték volna őket fenyíteni.' Mindenki a lengyeleket várta, kik egyes egyedül hozhattak még segélyt s tehették lehe- tővé a seregnek élelemmel való ellátását.

Waldstein kétségbeesése akkor hágott tetőpontjára, midőn Bethlen néhány ágyújával a császáriakat táboruk- ban lődözni kezdette; a császári sereget már-már megsem- misítettnek vélte, mert úgy okoskodott, hogv ha vissza is veri az ellenséget, az éhség fogja tönkre tenni.

Ez aggodalmak nem sokára túlzottaknak bizonyultak. Bethlen támadásai vitézül visszaverettek, s az éhenhalál veszélyének azzal vették elejét, hogy minden lovat levág- tak s néha egy-egy szerencsés kirohanással hoztak friss tápszert a táborba, Waldstein csakhamar ismét bátorságot merített, sőt végül biztosította a császárt, hogy a hadsereg az összes segélyforrások felhasználása mellett még két hét- nél tovább is helyt áll, míg az újonnan fogadott csapatok megérkeznek.- De mivel nagyon jól ismerte a bécsi udvar lassúságát, végül ismét kétségben volt az iránt, megjönnek-e idejében ezek a friss hadak s újra azt hirdette, hogy a késedelem miatt az egész sereg Gödingnél vagy «eldöglik») vagy a katonák « leveszik fövegüket») s az ellenségnek adják át. A szökevények száma csakugyan nőttön-nőtt s végül a legénység azzal fenyegetőzött, hogy mindenestül az ellen- séghez áll át, ha két nap alatt segítség nem érkezik. ^

1 Waldstein Harrachnak. 1623 oct. Esterházy a császárnak 1623 Kelet nél- 30., 31. és nov. 2. Tadranál. kül. Waldstein Harrachnak 1623 nov, 4.,

2 Waldstein Harrachnak. 1623 oct. 30. 5., 6., cS. Tadranál. Szászországi állami és nov. 3. Tadranál. — Padavin 1623 no- levéltár 1623 nov. 8-ki jelentései Bécsből, vemberi levelei ÓvÁRVnál. 4 Waldstein Harrachnak 1623 nov.

3 Padavin a dogénak 1623., id. he- 10., 12. Tadranál. lyen. — Magyar tud. akadémia levéltára.

86 GINDELY ANTAL

A legnagyobb inség e pillanatában egyszerre megjött a se- gély a fegyverszünet alakjában, mely véget vetett Bethlen második támadásának Ferdinánd császár és királv ellen.

VIII.

Ferdinánd, mint jeleztük, figyelmeztette volt Thurzó nádort, ne igen menjen személyesen az erdélyi fejedelem táborába. A nádor szivére vette az intést s maga helyett két bizalmas emberét küldötte Bethlenhez, hogy a fegyver- szünet feltételei iránt alkudozzanak. Bethlen elég barátsá- gosan fogadta az érkezőket s a közlemények, melyeket nekik tett, olyanok voltak, hogy a nádor aggodalmai éle- tének veszélyeztetése iránt eloszlottak. Ferdinánd viszont szintén késznek nyilatkozott alkudozni.* Midőn Thurzó sze- mélyére nézve menvédet kapott a fejedelemtől, «isten nevében*) 1623 t^ov. 15-én útnak indult az erdélyi táborba. Az utána küldött meghatalmazásban a császár kötelezte magát, hogy mindenesetre helyben hagyja a fegyverszünet mindazon feltételét, melveket a nádor Montenegró tábor- nokkal egyetértésben Bethlennel megállapít. November 16- vagy i8-án a nádor Gödingbe érkezett s ott Monte- negró tábornokkal tanácskozott, mire visszatért a feje- delemhez.

Bethlen következőkben szabta meg a fegyverszünet föl- tételeit: A szünet 1624 september 29 napjáig tart; ez időben Bethlenre száll a szabad rendelkezés joga a Duna balpartján fekvő vármegyékben, kivéve Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars és Thurócz vármegyéket, Érsekújvár és

* Magyar tudom, akadémia levéltára. Thurzó a császárnak oct. 31. Császári resolutio 1623 nov. ^. Thurzó a császárnak 1623 nov. 14. Bethlen menvédje Thurzó számára 1623 nov. 13. Magyar országos levéltár. Meghatalmazás Thurzó részére. 1623 nov. 16.

BETHLEN GÁBOR. 87

Fülek végvárakat; a fegyverszünet tartama alatt német hadat Magyarországba küldeni nem szabad. Ha e föltételek elfogadtatnak, a fejedelem kész visszavonulni, végleges békealkudozásokba bocsátkozni és a császár s a porta kö- zötti béketárgyalásokat támogatni,* A nádor meg volt győ- ződve, hogy kedvezőbb feltételeket lehetetlen lesz elérnie s annál inkább indíttatva érezte magát elfogadásukra, mert Montenegró marchese szintén helyeselte, ha nem is mind- egyiket, de legtöbbjüket.** A tábornok sem kedvezőbben ítélte meg serege helyzetét Gödingben, mint Waldstein s a fegyverszünetet egyetlen menekülésképen üdvözölte. Mindazonáltal el nem titkolhatta, hogy e feltételek Bécs- ben kínos benyomást fognak kelteni, hogy különösen a fegyverszünet hosszú tartama fog visszatetszeni már azért is, mert a császár jövedelmei Magyarországból egész egy esztendőn át a minimumra szállnának le.

Mivel azonban Bethlen ragaszkodott kívánságaihoz, a nádor e pontban is engedett s november 19-én befejezte a tárgyalásokat. Alig hogv ez megtörtént, érkezett meg a császár rendelete, hogy fegyverszünetet csak hat hétre kell kötni. E rendeletet, mint elkésettet, már figyelembe venni nem lehetett. A nádor örült, hogy ura számára I megmenthette legalább Oppeln és Ratibor herczegségeket, melyeket a császár a háború kitörésekor lefoglalt s melye- ket most Bethlen nem követelt vissza. Öröme azonban csak rövid ideig tartott, mert a fejedelem utólag recla- málta a két herczegséget. Thurzó kijelenté ugyan, hogy ez az ügy nem tartozik az ő illetősége körébe, de mivel Bethlen engedni nem akart, Montenegró beleegyezésével a két herczegséget is neki Ígérte. November 20-án e meg- állapodásokat okiratba foglalták és aláírták. Bethlen köz-

* Szászországi állami levéltár. For- Summarium punctorum, qua^ oretenus

mula induciarum prout Bethlen voluit. per Dom. Emericum Czobor et Andreám

** Magyar tudom, akadémia levéltára. Keresztury proposita? sünt. 1623 nov. 2G.

88 GINDELY ANTAL

vétlenül reá megkezdte a hazaindulást. A nádor ellenben a helyett, hogy maga Bécsbe ment s ott működéséről jelen- tést tett volna, hú embereit Czobor és Kereszturyt küldte az udvarhoz, hogy eljárását igazolják/

Midőn a fegyverszünet híre Bécsbe érkezett, az első érzés, mely nyilatkozott, az öröm és a szabadulás érzelme volt. A gödingi hadat már elveszettnek hitték s ellenállását nem többé napokra, hanem már csak órákra számították. Tudták, hogy a segélysereg még messze távolban van s így attól féltek, hogy ha Gödingben katasztrófa talál be- következni, általános fölkelés támad s véget vet a császár uralmának. A veszély csakugyan elérte volt a tetőpontját. Bethlen előtt nem maradtak titokban az előnyök, melyek hosszasabb kitartás esetén kecsegtették, csakhogy ő sem volt ura a helyzetnek, minthogy a törökök a hideg és esős évszak miatt nem akartak tovább táborban maradni s min- den kérése és ígérete daczára hirtelen haza indultak. Már kezdettől fogva tartott tőle, hogy a tél közeledtével cser- ben hagyják s e végből több futárt, utóbb ügynökét Bor- nemiszát bocsátotta a portára, hogy kieszközölje, hogy a törökök el ne távozzanak az eldöntés bekövetkeztéig.^ De Konstantinápolyban, hol időközben Murád váltotta fel a hűlve Musztafa szultánt, annál kevésbbé adták ki a Bethlen kívánta parancsot, mert az ázsiai bonyodalmak sürgősen ajálották, hogy a porta Európában békét kössön. A bosz- niai basa a téli időjárás beköszöntével haza indult tehát s ez okból Bethlen is kénytelen volt beletörődni a fegyver- szünetbe.

Alig hogy ezt megkötötték s az aggodalmak Bécsben eloszlottak, az udvar hangulata hirtelen megváltozott. A mint eddig remegett s ügyét veszve hitte, úgy most egy-

I Bécsi hadi levéltár. Instructio D. Pa- 2 Bécsi állami levéltár. Ferdinándhoz

latini pro Emerico Czobor et Andrea de intézett jelentés 1623 sept. 14. Keresztúr data. 3 Padavin nov. 25. ÓvÁRYnál.

BETHLEN GÁBOR. 89

szerre azt sütötte ki, hogy tulaj donképen Bethlen forgott végveszélyben s hogy a visszavonulást csak a saját szaba- dulására kezdte meg. Az udvari haditanács rosszalta, hogy a nádor nem törődött a sok ezernvi keresztény fogolylyal, hogy Bethlennek nagyon sok vármegvét engedett át s ezzel a császárt a védelem fontos eszközeitől fosztotta meg. Mindezen tekintetekből azt tanácsolta, hogy a császár csak az esetre szentesítse a fegyverszünetet, ha Bethlen hódí- tásait kiadja, ha saját területére húzódik vissza s kiesz- közli, hogy a török a kereszténv foglyokat szabadon bo- csátja.'

A magyar tanácsosoknak szintén visszatetszett a vár- megyék átengedése, e mellett pedig különösen az, hogy a császár a fegyverszünet alatt ne küldhessen német hada- kat magyar területre. Ok sem ajálották tehát az egyezség föltétlen szentesítését. A császár követte e tanácsokat annviban, hogv Bethlentől Zólvom vármegve visszaadását követelte s fentartotta ama jogát, hogy német csapatokat küldjön Magyarországba azon esetre, ha egyes véghelyek őrsége sürgősen igényli a kiegészítést. -

Az udvar nem tartott többé attól, hogy szerződéselle- nes magaviseletének káros következményei lehetnek. Szá- mításai szerint nehánv hét múlva 60.000 ember állhatott rendelkezésére. Azt hitte tehát, hogy nemcsak nincs mit félnie Bethlentől, hanem ellenkezőleg ö támadhatja majd meg, sőt elűzheti Erdélyből is.^ Némelyek azt tanácsolták a császárnak, ne is késedelmeskedjék a támadással s a fejedelem tönkretételével, még mielőtt Erdélybe huzód- hatik vissza. Mások azonban ellenezték az ilyen szélső fel-

1 Bécsi állami levéltár. A hadi ta- hagyni. 1623 nov. 28. — Magyar orszá- nács votuma 1623 nov. 25. gos levéltár. Ferdinánd a nádornak. 1623

2 Magyar tudom, akadémia levéltára, nov. 28.

A magyar tanácsosok véleménye nov. 26. 3 Padavin november 25. dec. 2. és 9.

és dec. II. Feltételek, melyek mellett OvÁRYnál. Ferdinánd a fegyverszünetet jóvá akarja

Magyar Tört. Életr. 1889 — 90. '2

90

GINDELY ANTAL

lépést, mert a császár nem szegheti meg adott szavát s egyelőre a fegyvernyugvást érvényben köteles tartani. Sokan meg a nádort vádolták, hogy titkos egyetértésben áll Bethlennel s ezért engedett neki oly előnyős föltétele- ket, sőt azt híresztelték, hogy a kettejök közötti ellensé- geskedés mindig csak színlelt volt. Mind ennek a sok szó- nak és okoskodásnak az lett a vége, hogy a császár a fejedelemnek oly fegyverszünet-egyezményt küldött, mely lényeges pontokban eltért a gödingi megállapodásoktól. Zólyom vármegyét, Oppelnt és Ratibort Ferdinánd meg akarta magának tartani, sőt a fegyvert is csupán 1624 mar- tius i-ig akarta pihentetni. Másrészt azt követelte a feje- delemtől, bocsássa el hadait s a neki átengedett vármegyék lakosait új adókkal ne terhelje. Ellenben önmaga számára a császár-király fentartotta abbeli jogát, hogy a magyar végházak őrségét német csapatokkal szaporíthassa, mihelyt a körülmények megkívánják.

Az udvar e csalfasága méltán megbotránkozást kelthe- tett Gábor fejedelemben. Nemcsak a kikötött föltételek önkényes megváltoztatása, hanem még inkább az a sértő hang, melyen ezt tudtára adták, s mely olyan volt, minőt az úr használ szolgájával szemben, ébreszthette föl egész felháborodását.* Növelte az érzést csakhamar azon hír is, hogy Esterházy Miklós egyenesen megszegte a fegyver- szünetet. A háború alatt Esterházy Érsekújvár főkapi- tánya volt. Mikor a fegyverszünet létrejötte után a török csapatok hazafelé vonultak, épen a Nyitra vizén való át- kelésök közben, rajtok ütött, három egymást követő ütkö- zetben megverte őket, több ezerét közülök lekaszabolt s a keresztény foglyokat, kiket magokkal czipeltek, kiszaba- dította. Komárom őrsége szintén részt vett e műveletben,

* Bécsi állami levéltár. Jnduciae cum Bethlenis, megerősítette Ferdinánd 1623 ov. 28. — Katona xii 35. s köv. lapok. — Szászországi állami levéltár. I.angen- Zeidlernek 1623 de 6.

BETHLEN GÁBOR. 9I

mely a törököket olyan rémületbe ejtette, hogy nagyrészt eldobálták fegyveröket, mely a futásban gátolhatta volna őket. Eletét féltve az egri bég, mikor sebtiben át akart kelni a Garam vizén, elvesztette minden podgyászát s a zsákmányt, melyet a hadjárat folyamán ejtett.

Az esetnek megvolt az a következménye, hogy a tö- rökök, a helyett hogy a saját gyávaságukon pirultak volna, Bethlent szidalmazták, a ki arany hegyeket s mindenek előtt biztonságot igért nekik, pedig — mondották — most szegényebben térnek haza, mint a hogy jöttek. Az egri bég panaszt emelt a fegyverszünet ezen megsértése miatt Esterházynál, ki azzal mentette eljárását, hogy a törö- köknek nem volt joguk Bethlenhez csatlakozni, hiszen a szultán és a császár közt béke uralkodott.* Minthogy mégis megtették, neki szintén joga volt őket megfenvíteni.

E közben számos magyar főúr gyűlt össze Nagv-Szom- batban azon hitben, hogy a Bethlen által hirdetett ország- gyűlés meg fog nyittatni. Midőn azután hirét vették, hogy a Gödingben kötött fegyverszünetet az udvar változatlanul helyben hagyni nem akarja, felkérték a nádort, hasson oda, hogy ez megtörténjék. Thurzó készségesen eleget tett felhívásuknak ; kérte a császárt, fontolja meg, minő nyomo- rúságos állapotban volt hadserege. A végenyészettől egyes- egyedül a fegyverszünet menthette meg, miért is meg kell ezt erősítenie és pedig annál inkább, mert ekképen a feje- delmet s az összes magyarokat hálára fogja kötelezni. Ez az érvelés azonban már azért sem tett Ferdinándra hatást, mert az udvari haditanács és a magyar tanácsosok foly- tonosan arra nógatták, ne módosítsa elhatározását.** Fára- dozásaiknak nyomatékot adott azon körülmény, hogy maga

* Helytartósági levéltár Innsbruck- ** Magyar tudom, akadémia levéltára,

ban. Esterházy az egri bégnek 1623 dec. Thurzó Ferdinándnak 1623 dec. 10. Opi-

6.— Ugyanott Rechenberg Dietrich test- nio consilii Hungarici 1623 dec. 11. vérének 1623 dec. 6.

92 GINDELY ANTAL

Bethlen sem ragaszkodott többé az egyezmény változatlan fentartásához, hanem más javaslatot küldött be, melyben fentartotta jogát a nádor által átengedett vármegyékre, ellenben le akart mondani Oppelnról és Ratiborról/

Csakhogy ennek az engedékenységnek sem volt meg az óhajtott eredménye. A haditanács azon meggyőződésben élt, hogy a törökökben, kiknek fényes sikereket és ural- mok kiterjesztését igérte, minden bizodalom elveszett Beth- len iránt, s hogy a fejedelem maga nem képes nagyobb hadat eltartani. Azt ajálotta tehát, hogy újra fegyvert kell fogni. Ha azonban a császár középutat kíván válasz- tani, úgy csakis martiiis végéig hagyja jóvá a fegyverszü- netet, hogy keze szabadon maradjon.^ E tanács abban lelte indokolását, hogy Ferdinánd immár 30.000 főnyi haddal rendelkezik a gödingi seregen felül. ^ A császár követte is e tanácsot s tudatta a nádorral, hogv ragaszkodik a fegy- verszüneti feltételek módosításához, ellenben kész január 2-án Pozsonyban a béketárgyalásokat megkezdeni. E dönt- vényét nem kísérte ugyan fenyegetéssel, de a sorok közt ki lehetett olvasni, hogy semmi további kívánságot telje- síteni nem hajlandó.^

Időközben az udvar arról értesült, hogv Bethlen vissza- vonulása közben Nagy-Szombatban tizenöt egyént elfoga- tott, köztük a váradi püspököt, a városi birót s néhány jezsuitát^ s magával vitte őket. A császár erre kijelenté, hogy a történtek után csak akkor bocsátkozik béketárgya- lásokba, ha a fejedelem akár túszok adásával akár azzal,

1 Bethlen fegyverszünet-szerződési ter- dec. i6-ról jelenti, hogy a császárnak vezete 1623. dec. 8. A magyar tud. aka- legalább 30,000 embere lenne, még ha a démia levéltára. gödingi sereget nem alkalmazná, hanem

2 Bécsi hadi levéltár. A hadi tanács pihenőt engedne neki.

votuma 1623. dec. 12. Az udvarban ke- 4 Bécsi hadi levéltár. II. Ferdinánd

ringö nézetekről Caraffa : Relatione dello Thurzónak 1623 dec. 14.

stato stb; 5 Magyar tudom, akadémia levéltára.

3 Innsbrucki helytartósági levéltár. Horváth II. Ferdinándnak. 1623 dec. 17. A királyi hadak összeírása. — Padavin és 20. — Padavin dec. 23.

BETHLEN GÁBOR. 93

hogy az általa megszállott vármegyékbe császári őrséget fogad be, kezességet nyújt őszintesége iránt.' Az udvar csakugyan nem riadt vissza a szakítástól s már néhány ezredet el is akart indítani Magyarországba, de Monte- negró meghiúsította a parancs foganatosítását mindaddig, míg előzetesen gondoskodás nem történik az élelmezésről. Csakis ez a szempont okozta, hogy az összes ezredek eddigi állomásaikon hagyattak vagy pedig a császári terü- letnek más, kevéssé kiszivattyúzott pontjaira tétettek át, így Eggenberg herczeg és Dietrichstein bibornok jószá- gaira. A katonák kicsapongásai és erőszakosságai alatt a földesurak épen annyit szenvedtek, mint a jobbágyok, akár csak az ellenség ütött volna reájok. Minthogy ekképen a bécsi miniszterek gyakorlatban is megismerkedtek a háborúval, kissé fogékonyabbak lettek a béke iránt. Be kezdték látni, hogy sokkal előnyösebb lenne a katonasá- got haladéktalanul elbocsátani, mint olyan támadást ter- vezni, melynek sikere legalább is nem bizonyos. -

A sokféle nehézséget végre elhárította a Bethlen enge- dékenysége. 1624 január elején egy követe érkezett Bécsbe azon nyilatkozattal, hogy a császár szabta feltételekhez alkal- mazkodik s az alkudozásokat közelebb Bécsben megkezdi. ^ Jóindulatának bizonyítékául a fejedelem szövetséget ajá- lott a török ellen. Az ajálat őszinteségére azonban jel- lemző világot vethet az, hogy Bethlen ugyanazon időben a legnagyobb erőfeszítéseket tette, hogy a portát a császár ellen való újabb hadjáratra ösztönözze. Bécsben mindjárt is üres fogásnak vették volna az ajálatot, ha Káldy jezsuita

1 Magyar országos levéltár. Ferdinánd 3 Padavin 1624 jan. 6. OvÁRvnál. — utasítása kanczellárja Sennyey számára Bécsi állami levéltár. Bethlen azon vár- Esterházyhoz utazásakor 1623 dec. 29. megyéknek, melyeket Ferdinánd részére

2 Padavin 1623 dec. 23. és 1624 jan. 6. visszabocsátott 1624 jan. 24. — Szász- ÓvÁRvnál. — Caraffa id. műve. — Dal- országi állami levéltár. Zeidler Schön- los Miklós irataiban a püspök két véle- bergnek 1624 febr. 14.

menye.

94 GINDELY ANTAL

atya, kit Bethlen Nagy-Szombatból túszul vitt magával^ kivel azonban mindig a legnagyobb kímélettel és kitünte- téssel bánt s kit biztatásaival tökéletesen megnyert, utóbb pedig szabadon bocsátott, őszinteségét lelkesülten nem hir- dette volna. Káldy elbeszélései igen előnyös támaszt nyui- tottak azoknak, kik Bécsben immár a békéért rajongtak, ám- bár a háború pártja is felhasználta azokat, mert véleménye szerint Bethlen merő félelemből beszél így, miért is nem. szabad tovább késleltetni az ellene intézendő támadást.*

A béketárgyalasokhoz kirendelt erdélyi biztosok, Ka- muthy, Kassay és Bornemisza február 7-én érkeztek Bécsbe. Először is a fegyverszünet meghosszabbítását kívánták. Ez megtörtént s a szünet martius 25-ig terjesztetett ki. Azt sürgették továbbá, hogy a meginduló tárgyalások alapjául a nikolsburgi béke szolgáljon, hogy a sokat emlegetett zálogbirtokosok kárpótlásképen zálogos jószágaikba vissza- helyeztessenek, hogy a véghelvek őrségei számára igért 50.000 forint utólag megfizettessék, hogy a várak kiépíté- sére és jó karban tartására bizonyos pénzösszeg rendeltes- sék, hogy Oppeln és Ratibor visszaadassék s a császár jelölje ki azon jószágokat, melyeket Csehországban igért a fejedelemnek. Mind e kívánságok világosan a nikolsburgi békében gyökereztek. Ezen túl Bethlen csak annyiban ment, hogy tatár szövetségeseinek kielégítése czímén to- vábbi 20.000 forintot igényelt, hogy még négy vármegye átengedését élethossziglan s az ecsedi vár és uradalom örö- kös birtokát kérte, mert ez uradalmat eddig csak saját személyére birta.**

Ezen írásban előterjesztett követeléseken kívül a kö- vetek szóbelileg még más kívánságokkal is előálltak. Urok számára igényelték a helytartóságot az egész királyi Magyar-

* Padavin 1624 jan. 13. ÓvÁRvnál. •* Helytartósági levéltár Innsbruckban. Puncta Transylvanias principis commis- sariorum. S. C Matti exhibita. — Padavin 1624 febr. 17. és 24. ÓvÁRvnál.

BETHLEN GÁBOR.

95

országra nézve s biztosították a császárt, hogy ez esetre három annyi jövedelme lesz az országból, mint eddig. A megállapítandó békefeltételek megtartásának legszilár- dabb kezességéül pedig urok házasságát a császár vala- melyik leányával mondották/

E kívánságok felett sokat tanácskoztak a császári udvar- ban. Pázmány esztergomi érsek és Esterházy Miklós or- szágbiró annyira túlzottaknak találták, hogy kereken azt ajálották : meg kell minden alkudozást szakítani s hadat kell üzenni. Véleményöket a Budán tartózkodó császári ügynök, Starzer is támogatta, a ki intette az udvart, ne kössön elhamarkodott békét, mert — mint írta — alapos értesülései vannak a budai basa és mufti békés szándéká- ról.- De a császári tanácsosok többsége, részint mert sokat szenvedtek a háború pusztításai alatt, részint mert számba vették a császár pénzügyeinek kétségbeejtő állapotát, az alkudozások folytatását pártolta s hajlandó volt Bethlennek a nikolsburgi béke keretén túl is némely kevésbbé lénye- ges engedményt tenni, ha viszont a fejedelem Oppelnről és Ratiborról lemond.

Egyelőre azonban mégis csak a háború pártja kereke- dett felül s így Bethlen követei kívánságaikra nézve elutasító választ kaptak, ^ minek következtében elutazásuk- kal fenyegetőztek. Pázmány és Esterházy azt tanácsol- ták Ferdinándnak, ne törődjék e fenyegetéssel s indítsa meg a támadást. Ellenben azon császári biztosok, kik az erdélyiekkel a tárgyalásokat folytatták és pedig a magyar kanczellár és Collalto, kikhez időközben a nádor, Dallos püspök, Teuffel György, Czobor és Cziráky járultak, vala- mint más magyar tanácsosok annál buzgóbban fáradoztak

1 Szászországi állami levéltár. Rela- 3 Bécsi hadi levéltár. Ót különböző tio de Rebus Hungaricis ex Vienna. okmány, melyben a császári biztosok ta-

2 Bécsi állami levéltár. Stanzer Stad- gadják a nikolsburgi békeszerződés érvé- ion grófnak, a hadi tanács elnökének nyét, míg az erdélyiek az érvényesség 1624 f^br. 25. mellett kardoskodnak

90 GINDELY ANTAL

a béke érdekében s törekvéseik Eggenbergnél, Meggaunál és Trauttmansdorfnál is támogatásban részesültek.' De a hadi párt az utolsó pillanatig folytatta erőködéseit s folyton- folyvást hangoztatta, hogy Bethlenben bízni nem lehet, hogy újra támadólag fog föllépni, mihelyt a körülmények kedvezően alakúinak,

A béke barátai nem tagadták e nézet helyességét, sőt készségesen csatlakoztak volna hozzá, ha a pénzhiány és az örökös tartományok Ínséges állapota napról-napra nem fokozódik. Hogy végre mégis ők jutottak túlsúlyra, az azon elhatározásban nyert kifejezést, hogy néhány ezredet fel kell oszlatni s így nyerni pénzt a lengyelek kielégítésére és elbocsátására, kiket oly sokáig és oly hőn vártak s kik nagy későn végre is csak azért jöttek Morvaországba, hogy azt végképen kiéljék. -

Az engedékenységet részben az is okozhatta, hogy nem tudták biztosan, minő magatartást követ a porta támadás esetén Bethlen irányában s hogy — tévesen — meg voltak győződve, hogy Velencze a fejedelmet havi 3000 zechino pénzsegélyben részesíti.^ Mindazonáltal a császári minisz- terek még sokféle fogáshoz és sakkhúzáshoz folyamodtak ; azt kívánták, húzódjék vissza Bethlen hadaival a Tisza mögé s általában késtek a végleges békeszerződés terve- zetének előterjesztésével. Az erdélyiek újra meg újra azzal fenyegetőztek, hogy elutaznak, mire a martius 25-én lejáró

1 Magyar országos levéltár. Bethlen meg béröket. Ennek következtében Ma- biztosai a császáriakhoz. 1624 mart. 6. gyarországba törtek, a Nyitra vármegyei Opinio archiepiscopi Strigoniensis 1624 Galgóczot megrohanták és kirabolták s mart. 7. — Opinio judicis Curiae et con- számos embert lemészároltak, kik a tem- silii Hungarici et commissariorum ad plomba menekültek volt. A császár fel- tractatum destinatorum 1624 mart. 7. hatalmazta a magyar vármegyéket, hasz-

2 Padavin febr. 25-ki második levele, náljanak eröszakot az erőszak ellen, mart. i6-ki két és jun. 15-ki levele Óváry- Ugyanekkor intézkedéseket is tett, hogy nál. — Szászországi állami levéltár. Zeid- a lengyelek legalább részben kielégíttes- ler jelentései 1624 jun. 12., 15. és 22. Je- senek s így önkényt kivonuljanak az or- lentéseiből kitűnik, hogy a lengyelek a szagból.

császár kívánsága daczára nem kapták 3 Padavin 1624 mart. 23. ÓvÁRvnál

BETHLEN GÁBOR. 97

fegyverszünet néhány héttel meghosszabbíttatott. Martius 27-én az udvar azt a hírt vette, hogy a fejedelem utasí- totta bécsi követeit, kössék' meg minden áron a békét, mert a budai basa így kívánja. Ez értesülést a császári miniszterek természetesen kiaknázták s a követekkel szem- ben egyszerre harczias hangon beszéltek. Egyszersmind utasították Forgáchot, hogy lovas hadával Erdély határai- hoz közeledjék. Nagy-Szombatba erős őrséget akartak vetni s általában feltűnő zajosan tettek olyan intézkedé- seket, mintha legközelebb megkezdenék a hadjáratot.*

Csakhogy az erdélyi követek nem egy könnyen enged- ték magokat megfélemlíteni. Újra elutazásukat emlegették, mire ezután a császáriak is mérsékelték hevöket s végül — 1624 april 4. — elkészítették a szerződés-tervezetet. Ez arra kötelezte a fejedelmet, hogy a királyi czímet nem használja többé, hogy összes foglyait szabadon bocsátja s a töröknél ugyanezt fogja kérelmezni ; hogy mindazoknak, kiknek jószágait a hét vármegye területen elkobozta, ja- vaikat visszaadja s a zálogbirtokosoknak a zálogösszeget megtéríti. Neki magának megadatott a német birodalmi fejedelem czíme ; meghagyattak nála részben kedvezőbb feltételek mellett a nikolsburgi békeszerződésben átenge- dett urodalmak és vármegyék oly feltétellel, hogy az ottani végvárak összes kapitányai és tisztei esküt tesznek, hogy a császár ellen fegyvert sohasem fognak. Végül a császár védelmet és segítséget igért a fejedelemnek, ha a törökök a jelen béke megkötése miatt megtámadnák.

Ez a javaslat a nikolsburgi békéhez képest annyiban kedvezőtlenebb volt Bethlenre, a mennyiben a császár nem engedte többé át Oppelnt és Ratibort s meghatáro- zott évi összeg fizetésére sem kötelezte magát,** hanem

* Padavin 1624 mart. 20. ÓvÁRvnál.

** A Katona és Pray müveiben található békeföltételekben nincs szó fix évi összeg fizetéséről. Ellenben Padavin azt írja (május 11.), hogy a császár, midőn a

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 13

98 TtINDELY ANTAL

csupán annyit ígért, hogy gondoskodni fog a fejedelemnek átadott területekben levő végházakról. De nem csupán ez, hanem egy másik körülmény is könnyítette a Ferdinánd dolgát ; szó sem volt többé a nála maradó vármegyék zálogbirtokosainak sokszor sürgetett kártalanításáról. Noha tulaj donképen ő érettök rántott kardot a fejedelem, ez úttal véglegesen feláldoztattak.

Az erdélyi követek a békeszerződés tervezetét, mely úgyszólván ultimatumképen adatott át nekik, átvették s minthogy immár egyedül Bethlentől függött : elfogadja-e vagy nem, elutaztak hozzá. Bécsben meg voltak győződve, hogy elfogadja s ez a föltevés csakugyan igazoltnak bizo- nyult, mert Bethlen sehonnan sem számíthatott segítségre. A porta nem tudott, Velencze nem akart érdekében föl- lépni s pfalzi Frigyes is ugyanazon helyzetben volt, mint a porta. Ezenfelül a felső-magyarországi vármegyék köve- tei, kiket Kassára hívott össze, szintén ellene szóltak a háború folytatásának. Bécsben mindazonáltal aggódni kezd- tek, midőn egyik nap a másik után eltelt a nélkül, hogy a béke elfogadásáról hírt vettek volna. A meghosszabbított fegyverszünet is végéhez közeledett s az udvar biztosra vette, hogy a háború megújulása esetén a nádor Bethlen- hez fog átállani.*

A késedelem abban találta okát, hogy a fejedelem az utolsó pillanatban is próbát tett megnyerni a porta segé- lyét egy újabb támadáshoz. Értesítette a császár által ajá- lott békefeltételekről, melyeket még rosszabb világításba helyezett, mint minők a valóságban voltak, s megjegyzé, hogy a szultánra még veszedelmesebbek, mint ő reá ma- gára. A németalföldi követ nem kímélte a fáradságot, hogy

végleges békeokmányt ratificálta, 30.000 forint fizetésére kötelezte magát. Ugyanezt állítja a szászországi állami levéltár egy okmánya május 21-iki kelettel. Valószínű azonban, hogy a Katona által közölt békeszerződés a hiteles. * Padavin 1Ó24 apr. 13. és 24. ÓvÁRvnál.

BETHLEN GÁBOR. 99

a török minisztereket Bethlen kérelme iránt fogékonyabbá tegye ; ugyan így járt el az angol követ, a mennyiben királya megbízása nélkül tehette ; de minden hasztalan volt. A törököket a perzsa háború s az ázsiai lázadás követ- keztében semmi áron sem lehetett további segélyadásra bírni s így Bethlen csupán azt az Ígéretet vette, hogy a porta kész közvetíteni a békét közte és a császár közt. A fejedelem kétségkívül előre látta e választ, mert még mi- előtt kezéhez jutott, elfogadta a Bécsből ajálott béke- feltételeket.^

Kanczellárja, Kovasóczy, két más megbízott kíséretében május 4-én érkezett Bécsbe s néhány aprólékos módosí- táson kívül még csupán azt kívánta, hogy a császár, ha Oppeln és Ratibor birtokát nem is, legalább berezegi czí- mét megadja Bethlennek. Ez a merő czímkérdés nem üt- között nehézségbe s így a békeszerződés szövege végre megállapíttatott. Ferdinánd császár-király a diplomát május 8-án írta alá. Ez alkalommal a fejedelem kanczellárja Fer dinánd és számos udvari ember előtt kijelentette, hogy ura őszintén kívánja a békét, noha hadseregét Velencze kész zsolddal ellátni.^ Kovasóczy később ezen rágalmát Velencze ellen azon állítással tetézte, hogy a köztársaság a boszniai basának 30.000 forintot fizetett azért, hogy Beth- len megsegélésére bírja. ^ Elutazása előtt az erdélyi köve- teket ünnepi ebéddel s néhány, nem épen nagyon értékes ékszerrel tisztelték meg. Újólag hangoztatták azon bizto-

1 Giustiniani 1624 maj. 11. és 27., nagyban megbotránkoztatták. Azt mon- aug. 31. ÓvÁRYnál. dotta, hogy Bethlen csak azért terjesz-

2 Padavin 1624 május 11. — Szász- téti azokat, hogy bosszút álljon a köz- országi állami levéltár. Bécsi hírek 1624 társaságon a pénzsegély megtagadásáért május 15. Bethlen megtartotta egész ha- s megzavarja jó viszonyát a császárral, láláig Oppeln és Ratibor herczege czí- Az Óváry gyűjteményében található ok- mét, mint ezt a császárnak hozzá inté- iratok immár kétségtelenné teszik, hogy zett levelei is bizonyítják. Velencze Bethlent nem segítette s segé-

3 Padavin 1624 maj. 18. ÓvÁRvnál. lyét fel nem ajálotta neki. A velenczei követet az alaptalan vádak

13*

lOO GINDELV ANTAL

sítást, hogy a fejedelem immár a császárhoz akar csatla- kozni s egyúttal abbeli óhajokat fejezték ki, hogy a császár idősebb leánya és Bethlen közt házassági kapocs létesüljön.

Maga Bethlen szintén levelet intézett Ferdinánd császár- királyhoz, kifejezte köszönetét a béke létrejöttéért, hálát adott az istennek, hogy a császár lelkét a békére hajlí- totta s kijelentette, hogy szakadatlanul imádkozni fog azért, hogy ez a béke, melynek feltételeit a legapróbb részletekig törhetetlenűl meg akarja tartani, jövőre is fenmaradjon. Intette a császárt, siessen a török békekötéssel is, mert a pesti síkságon gyanús csapatösszpontosítások folynak. Végül egész általánosságban jelezte, hogy másodszor akar nősülni és menvédet kért követeinek, kiket vagy Németországba vagy másfelé fog küldeni, hogy menyasszonyt válaszszanak számára.*

Ez események közben hunyt el Lőcsén a Habsburg-ház egyik legelkeseredettebb ellensége János György jágern- dorfi őrgróf — a mint egykorú magyar emlékek nevezik : a jágerndoríi herczeg. — O volt legfőbb, hogy ne mond- juk : egyedüli oka annak, hogy Szilézia II. Mátyás császár és király életében részt vett a cseh fölkelésben. Hogy a ré- szesekre nézve az eredmény oly kedvezőtlenné vált, annak szintén ő volt az oka. Még a fehérhegyi vereség után is folytatta a háborút Sziléziában s midőn ott már nem tart- hatta magát, seregével Magyarországba vonult s Bethlenhez csatlakozott. A nikolsburgi béke, bármi kínosan érintette, sem törte meg kitartását; ő volt az, ki az erdélyi fejedelmet folyton új támadásra sarkalta. Az újonnan kitört háború- ban csak rövid ideig vehetett részt, mert gégesorvadása s gyomor- és tüdőbaja pihenésre kényszerítette. Lengyelor- szágon át akart hazájába visszatérni, de még az indulás előkészületei közben érte utói a halál. (1624 martius 12.)

* Bethlen II. Ferdinándnak 1624 május 29. Szilágyi Sándor: Tört. Tár 1886.

BKTHl.KN (ÍAHOK l'Ifl'IN' AkC/K Kl'K. Gróf Apponyi Sándor birtokában levő egykorú rézmetszetről.

BETHLEN GÁBOR.

lOI

Holttestét Bethlen rendeletére Kassára szállították, hol a fejedelem jelenlétében fényes gyászpompával temették el. A halottas kocsit, mely a koporsót vitte, beláthatlan nép- tömegen kívül egy zászlóalja német zsoldos is kísérte, utolsó maradéka annak a több ezer főnyi seregnek, melyet az őrgróf három évvel azelőtt Sziléziából Magyarországba vezetett. Bethlen mélyen meg volt indulva s mindenképen kimutatta kegyeletét az elhunyt iránt.**

IX.

Bethlen Gábor fejedelem első hitvese, Károlyi Zsu- zsanna, 1622 május 13-án hunyt el Kolozsvártt s gyászoló férje nagy pompával temettette el a gyula-fehérvári öreg

^^^/mi^i^

^Oi/!^

37. KAROLYI ZSUZSANNA ALÁÍRÁSA.

templomban. Azóta élénken foglalkozott egy újabb há- zasság eszméjével, mely ezúttal nem a hajlam, hanem a politika kérdése volt. A régibb magyar történetírók azt

" Müncheni állami levéltár. Teschen- ből 1624 május 10. Szilágyi Sándor : Tört. Tár 1886. 444 — 5. és 610. 11.

** Erre nézve báró Radvánszky Béla legújabb műve, Bethlen Gábor fejede- lem udvartartása a kassai kamara 1624-ki számadásaiban is több adat található.

A jágerndorfi őrgróf holttestét utóbb Mu- rány várába szállították át, mert a múlt század végén, mikor a várkápolna krip- táját felásták , koporsóját a Széchy Györgyé, Homonnay Máriáé és Wesse- lényi Ferencz nádoré mellett ott találták meg. Tomasik: Muranyer Schloss. 116. 1.

102 GINDELY ANTAL

említik, hogy Bethlen 1624-ben Ferdinánd császár-király egyik leányát kérte meg. De a fejedelem nem először ez évben, hanem már 1623 nyarán gondolt ez összekötte- tésre. Egy harmadik személy által, kinek neve ismeretlen, megkérette a császártól legidősebb leányát s az esetre, ha a terv valósul, azt Ígérte, hogy Ferdinándnak nemcsak minden ellensége, még a török ellen is szövetségese lesz, hanem a katholikus vallást is teljes támogatásban részesíti, vele többet fog törődni mint eddig, sőt ha jónak találja, talán maga is vallani fogja. Ferdinánd, kit ez az üzenet nem csekély mértékben lepett meg, nem sok rokonszenvvel fogadta. Mindazonáltal Bethlen ajálatai oly csábítóknak mutatkoztak, hogy nem utasította ridegen vissza, hanem a döntést későbbre halasztotta, azt használva ürügyűl, hogy előbb spanyol nagybátyja tanácsát kell kikérnie.

Csakugyan értesítette Spanyolországban levő követét a tervről, ki azt a madridi udvar elé terjesztette. A válasz, melyet Olivares miniszter kétségkívül a királylyal folytatott tanácskozás után adott, ajálotta az eszme valósítását, mely esetre Bethlennek föl kellene vennie a katholikus vallást, birtokait s velők Erdélyt pedig végrendeletileg nejére kel- lene hagyományoznia. A császár azonban nem jutott azon helyzetbe, hogy e tanácsnak megfelelő választ adjon, mert Bethlen, ki a válasz késését bizonyára ajálata elutasítá- sának magyarázta, időközben megüzente a háborút Fer- dinándnak.*

A fegyverszüneti alkudozások folyamán a fejedelem megújította ajálatát s teljesítése esetére magas röptű Ígé- reteket tett.** De ezúttal sem hallgatták meg. Kanczellárja

* Arra nézve, hogy Bethlen ezen há- g-én írt Eggenberg herczegnek — bécsi zassági tervei még 1623-ban fölmerültek, állami levéltár — s melyben körülménye- egyelőre csak Khevenhiller Annaleseinek sen elmondja Olivares válaszát. Annale- X. kötetére — 167. lap — vagyunk utalva. seiben csak abban van tévedés, hogy hi- Azt lehetne hinni, hogy talán hibásan básan jelöli meg a napot, melyen Oliva- adja az évet. De e föltevést megdönti res közölte vele a saját nézetét e tervről. Khevenhiller egy levele, melyet 1623 oct. ** Óváry 530. lap.

BETHLEN GÁBOR. IO3

Kovasóczy a bécsi béke megkötésekor, mint fentebb emlí- tettük, nem ugyan Ferdinánd, hanem néhány előkelő állású egyéniség előtt újra megpendítette az eszmét. Ezek azonban nevettek a fejedelem merész igényein, s a császárné tréfásan erdélyi fejedelemnének szólította mostoha leányát, ki e nevet megütközéssel utasította vissza s az « ördögbe* kívánta a fejedelmet.* Bethlen valószínűleg sohasem tudta meg, milyen barátságtalanul fogadták eíféle ajálatait, mert csak így magyarázható, hogy le nem mondott rólok, hanem utóbb még érthetőbben ismételte azokat. Május végén megkérte a császárt, adjon menvédet követeinek, kiket német és más fejedelmi udvarokhoz küld, hogy szá- mára menyasszonyt nézzenek. Mikor e kérésre kedvező választ kapott, Kovasóczyt és Mikó Ferenczet több íz- ben Bécsbe küldötte, s felkérte a császárt, hogy ő jelöl- jön ki neki illendő mennyasszonyt ; az sem lesz akadály, ha az illető hölgy netalán katholikus vallású. Bizalmasan azonban a követek bevallották többek előtt, hogy a feje- delem óhajai tulajdonképen a császár leányának kezére irányulnak s a terv indokolására hivatkoztak Báthory Zsigmond házasságára Mária Krisztina főherczegnővel.

Követei fáradozásait Bethlen azzal támogatta, hogy késznek nyilatkozott a jezsuitákat Erdélybe befogadni s nekik kollégium alapítására dotatiót adni ; ezenfelül a csá- szárnak szövetséget ajálott, s felkérte, hogy vegye föl Erdélyt a német birodalomba.** Nem a rangkülönbség volt az, mi a bécsi udvar előtt Bethlen ajálatát olyan rettenetes színben tüntette föl, mert Erdély fejedelme hatalom és jelentőség tekintetében túltett a legtöbb német és olasz uralkodón. Személyesen gyűlölték Bethlent talán azért is, mert ő volt

* Padavin 1624 május 25. államtanács 1C25 jan. 4-ki jelentése a ki- ** Magyar országos levéltár. Bethlen rályhoz Ossona 1624 nov. 3-ki levélé- Pázmánynak 1624 sept. 13. — Szászor- ről. — Padavin a dogénak 1624 nov. 9. szági állami levéltár. Zeidler levele 1624 ÓvÁRvnál. oct. 27. — Simancasi levéltár. A spanyol

104

GINDEI.Y ANTAL

a legutóbbi háborúkban az egyedüli ellenség, a kit le nem tudtak győzni. E mellett egészségét is nagyon meginga- tottnak tartották. Ehhez járult a tetemes korkülönbség. Bethlen már 43 éves, ellenben a császár mindkét leánya

38. MÁRIA KRISZTINA FÖHERCZEGNŐ.

Úgyszólván még gyermek volt; az egyik alig 14, a másik 13 éves.

Mindazonáltal Bécsben nem siettették a döntő válasz megadását, mert érezték, hogy akár kedvező, akár ked- vezőtlen lesz, fontos következményeket fog maga után vonni. Mint Olivares, úgy Eggenberg herczeg sem elle-

BETHLEN GÁBOR. IO5

iiezte föltétlenül az eszmét s csak azt sajnálta, hogy a császárnak nincs három leánya, mert a harmadik talán olyan korú lenne, hogy nőül mehetne Bethlenhez. Sőt Ossona gróf, a spanyol követ, Eggenberg ezen aggályaiban sem osztozott, hanem ajálotta a házasságot, mert a nyu- galom és biztonság, melyet vele nyernek, megbecsülhetetlen értékű lenne. Midőn azt kérdezte a császártól, megengedi-e, hogy Kovasóczy és Mikó irányában barátságosabb maga- tartást kövessen, Ferdinánd azt felelte : «En minden áron biztosítani akarom magamnak Bethlen barátságát «.- E biz- tató szavakra Ossona érintkezésbe lépett a két erdélyi követtel s kérdést intézett Madridba a királyhoz, minő állást foglaljon el a tervezett házassággal szemben. IV. Fülöp és államtanácsa helyeselték a házasságot, ha belőle különös előnyök hárulnának a katholikusokra s megküldte Ossoná- nak a kívánt utasítást.^

A császár mindazonáltal nem volt képes elszánni magát, a kívánság teljesítésére. A legbarátságosabb modorban érintkezett Bethlen követeivel, sőt egy izben biztosította őket, hogy urokat úgy szereti, mintha saját fia lenne — mely állításban egy szemernyi őszinteség sem volt. Végül azonban mégis csak azzal bocsátotta őket haza, hogy a feje- delem kívánságára nyomban még nem felelhet, de bizalmas emberét küldi majd Erdélybe, ki által néhány menyasszony- nak való herczegnőt ki fog jelölni. Még mielőtt beváltotta volna ebbeli igéretét, Ferdinánd nővérétől, a toscanai nagy- herczegnétől megkérte egyik leányát Bethlen számára. De a nagyherczegné sem akarta a fejedelmet vejéül elfogadni s egy modenai herczegkisasszonyt hozott javaslatba.^

Még az év vége előtt megérkezett Ferdinánd király

1 Ossona levele azt mondja: A csá- 3 Magyar országos levéltár. Ferdi- szár kijelentette, que desseava por hódos nánd válasza Bethlen követeinek 1624 caminos aseguran esta amistad de Gábor. nov. 9. — Szászországi állami levéltár.

2 Simancasi levéltár. Az államtanács Zeidler jelentése 1624 oct, 27. és a király határozata 1625 január 4.

Magyar Tört. Életr. 1889—90. I4

Io6 GINDELY ANTAL

követe, Sennyey püspök Erdélybe s tudatta a fejedelem- mel, hogy a császár-király kész valamelyik közeli rokonát, egy katholikus herczegnőt hozzá adni feleségül, azon re- ményben, hogy majdan maga is megismeri az igazságot. Sennyey elmondotta, hogv a király a toscanai nagyherczeg- néhez fordult s tudakozódott leányairól, Ferdinánd unoka- hugairól, A tudakozódás nem vezetett kedvező eredményre; az idősebb leány valami testi fogyatkozásban sínvlik, a második pedig nagyon fiatal. Ennek következtében a császár figyelmét egy modenai herczegnőre irányították ; korát, testi mivoltát s más derekas tulajdonságait tekintve, ez a kisasszony tökéletesen illik a fejedelemhez; tőle függ tehát immár kijelenteni, hogy a katholikus vallás tekintetében minő engedményekre hajlandó s halála esetére minő rendel- kezéseket fogna tenni.

Bethlen a meglehetősen hosszú fejtegetést nyugodtan hallgatta végig. Azután köszönetet mondott a császár jó- indulatáért s az ügy további tárgyalását más napra halasz- totta. Mikor a püspök újra megjelent nála, közelebbi tájékozást kért tőle a kijelölt aráról és családi összekötte- téseiről. Sennyey elmondotta, hogy a hölgy az Este-család tagja, a spanvol Habsburgoktól származik s rokonságban áll a savoyai herczeggel. Nem egészen fiatal, de testi szép- ségével, szorgalmával és élczességével tűnik ki s loo.ooo forintnyi hozománya van. Mikor Bethlen a házassági szerző- dés föltételeiről részletes felvilágosítást óhajtott, a püspök előadta, hogy szabatosan meg kell határozni, hogyan tör- ténik gondoskodás a házasságból netalán születő gyerme- kekről és az özvegyről, hogyan állíttatik össze a fejedelemné udvartartása s minő intézkedések tétetnek a katholikus egyházra nézve. E párbeszéd után Bethlen ismét más napra halasztotta a tárgyalások folytatását. Ekkor azután kijelen- tette, hogy követei Bécsben nem elég híven tolmácsolták az ő óhajait és szándékait, miért is maga akarja ezt immár

BETHLEN GÁBOR.

megtenni, s úgy fog a püspökkel beszélni, akárcsak gyón- tatója lenne.

A fejedelem azután elmondotta, hogy nem királyi ágy- ból származik ugyan, de a legelőkelőbb és legrégibb magyar nemesi családok egyikének sarja ; ősei vajdák voltak. A fő- súlyt azonban a saját érdemeire fekteti.' A tárgyalás to- vábbi menetét — sajnos ! — nem ismerjük, de minden esetre úgy látszik, hogy Bethlen az ajálott menyasszonyt visszautasította s talán kereken megkérte a császárkisasz- szony kezét. Mikor Sennyey haza érkezett, dicsérte ugyan Bethlen jóakaratát, de nem tanácsolta kérelme teljesíté- sét, mert nézete szerint a fejedelemben bízni nem lehet, ki elhatározásait a Németországban lefolyó eseményekhez képest folyton változtatni fogja^

Más forrásból származó hírek meglehetősen bizonyossá teszik, hogy Bethlen Gábor azon időben válúton állt s más politikát követett volna, ha megkapja a császári főherczegnő kezét. Pázmány esztergomi érsek jelentette, hogy a feje- delem ingadozik s még nem tudja, melyik pártra álljon, de a katholikusokra kedvező magaviseletét minden esetre csupán addig fogja folytatni, míg abbeli reményeiben, hogy megkapja a császár leányát, csalatkozva nem látja magát. ^ Testvére, Bethlen István, a ki értesült Gábor nősülési szándékairól s hallotta azt is, hogy külföldi herczegnőt ke- res, azon fáradozik, — irja

,11, ,1 1 ^g. ALVINCZY PÉTER ALÁÍRÁSA.

továbbá az érsek — hogy

kiverje fejéből a gondolatot s az alkudozások megszakítá- sára ösztönözte ; udvari papja hallani sem akart katholikus

1 Magyar országos levéltár. Sennyey 2 Padavin a dogénak. 1624 dec. 28. és

püspök Ferdinándnak. Kelet nélkül. A je- 1625 jan. 4. és mart. 29. OvÁRVnál.

lentés töredék és megszakad ott, hol 3 Magyar országos levéltár. Az egri

Bethlen azt mondja, hogy a fősúlyt sze- érsek a királynak.

mélyes érdemeire fekteti.

14^

I08 GINDELY ANTAL

herczegnőről s egyik egyházi prédikácziójában nyilvánosan kikelt ily szándék ellen. Mindez azonban csak megerősíti a föltevést, hogy a fejedelem házassága egy katholikus herczegnővel, ha csakugyan létre jön, eddigi politikájában teljes fordulatnak egvengethette volna útjait.

Hogy az ügyet döntésre hozza, Bethlen a távozó püs- pök után újabb követséget küldött ; ismét megkérte a királykisasszony kezét, kinek 50.000 tallér évi jövedelmet akart lekötni. A császár ekkor is megkosarazta s a neversi herczeg leányát ajálotta neki, ki a Gonzaga-család tagja, s így a császárné nagynénje volt. A herczegnő arczképét is megküldték Bethlennek, sőt az esetre, ha ez nem tet- szenék, egy bádeni őrgrófnőt, ki a Záhringiek katholikus ágából származott, akartak neki ajálani.* Mi hiúsította meg e terveket, Bethlen vonakodása, a mi abból következtetve, hogy a modenai herczegnőt visszautasította, nagyon való- színű, vagy az illető hölgyek ellenállása, azt biztosan meg nem állapíthatni. Az alkudozások minden esetre végokhoz közeledtek. A fejedelem 1625 augustus havában még egy- szer és utoljára megkérette a császár leányának kezét s mikor erre is tagadó választ kapott, végleg abban hagyta az alkudozásokat.

A megkosarazást az udvar az erdélyi követekkel szem- ben mindenféle szépszóval igyekezett ugyan megédesíteni ; úgy bánt velők, mintha urok Magyarország királya lett volna s a magyar kanczellár nem távozott mellőlök, hogy minden kívánságukat kihallgassa és teljesíthesse. Hanem azért a királykisasszony kezét nem nyerték meg, ámbár ki- jelentették, hogy ha tagadó választ kapnak, urok a bran- denburgi választó testvérhugát fogja megkérni, mely esetre

* A Barberini könyvtárban Caraffa le- Bécsben. Pázmány levele a császárnak,

vele Barberininek. 1625 maj. 31. — Pa- 1625. febr. 12. — Müncheni állami le-

davin a dogénak 1625 mart. 29., apr. 12. véltár. Lauken levele Miksának 1625

és maj. 3. — A közös hadügyi levéltár maj. 21.

BETHLEN GÁBOR. IO9

kilátásba helyezték, hogy Erdély a császár ellenségeivel szövetkezik.' Bethlen ez ügyben csakugyan még 1625 april havában tárgyalásokat kezdett a választóval s udvari orvo- sát Scultetust küldötte hozzá, ^ sőt ugyanazon hónap folya- mán Lisztius báró, tüzérségének vezetője által meg is ké- rette a brandenburgi herczegnőt.^ De döntő lépés ez irányban mindaddig, míg a császár végleg nem határozott, nem történhetett.

Közvetlenül a bécsi tárgyalások befejezte után Bethlen egy második követséget küldött a brandenburgi választó- hoz s ekkor már formaszerűen megkérte húga, Katalin ke- zét."^ Mihelyt ajálatára kedvező választ — 1625 september elején — kapott, az esküvőre az első meghívót pfalzi Fri- gyeshez^ intézte. Valamivel később kelt a császárnak szóló meghívója.'' Meghívta a spanyol királyt, a bajor

választót s a keresztény /^ <^ j/^

világ csaknem valameny- ^,'^^^éfP'>^ >f?^^ ^^^l^^^ nyi királyát és fejedéi- [y __^^—

mét. Csakhogy testi szen-

1 , . 11 , r 40. MIKÓ FERENCZ ALÁÍRÁSA.

vedesei, melyek az ev fo- lyamán több Ízben ágyban fekvő beteggé tették, az esz- tendő vége felé igen nagy mértékben fokozódtak. Alig elvi- selhető kínokat szenvedett, melyeket csupán erős bedör- zsölésekkel lehetett enyhíteni ; gyakran voltak ájulási ro- hamai úgy, hogy néha attól féltek, hogy nem éri meg a holnapot. 7

1 Müncheni állami levéltár. Donners- 5 Müncheni állami levéltár. Bethlen perg levele Miksának 1625. Padavin a meghívója Frigyesnek 1625 nov. 6. dogénak 1625 aug. 13 és 20. OvÁRYnál. 6 Budapesti egyetemi könyvtár. Beth-

2 Müncheni állami levéltár. Scultatus len a császárnak 1627 jan. 8.

pfalzi Frigyesnek 1625 apr. 28. — Szí- 7 A velenczei provedetore jelentése

LÁGYi Sándor : Tört. Tár 1886. 628. oldal. Thurn leveleiről 1625 nov. 18. Másolata

3 Szilágyi Sándor : Tört. Tár 1879. a budapesti egyetemi könyvtárban. — 788. oldal. Müncheni állami levéltár 1625 dec. 24-én

4 Müncheni állami levéltár. Donners- Lauken levele Miksának, perg levele Miksának 1625 sept. 10.

X

ilO

GINDELY ANTAL

De szerencsésen fölépült s ünnepies követséggel ho- zatta el menyasszonyát. A követség tagjai voltak Rákóczy György, Károlyi, Mikó és Kassay. A brandenburgi választó- tíz nemes urat küldött temérdek szolgaszemélyzettel az. érkezők fogadására, hogy a hosszú úton elkísérje s min- dennel ellássa őket. Csakhogy az erdélyiek e figyelemnek nem vették hasznát, mert nem azon az úton jöttek, mint Berlinben hitték.' Mikor a városhoz közeledtek, Lajos. Fülöp palotagróf és Zsigmond brandenburgi őrgróf eléjök sietett s a legünnepélyesebb módon üdvözölte őket a vá- lasztó nevében.^

A magyar követséggel a menyasszony nemsokára Ma- gyarország felé indult. Kíséretében^ volt testvérnénje, a braunschweigi berezegné, gróf Schwarzenberg Ádám és számos német nemes úr és hölgy. A lakodalmat 1626 feb- ruár 22-én akarták megülni Kassán. Az ara azonban út- közben Sziléziában megbetegedett^ s így az esküvő martius i-ére maradt. A meghívott uralkodók közül többen kép viseltették magokat a menyegzői ünnepélyeken. Havasai földi követek két fényesen fölszerelt paripát adtak át a feje- delemnek, míg a lengyel követek üres kézzel jelentek meg. A szultán követei szintén két hátas lovat s 13 öszvért pompásan fölkantározva és drága török árúczikkeket hoz- tak, de az esküvőt nem várták be, minthogy a menyasszony megérkeztének napját betegsége következtében biztosan

1 Kismartoni levéltár. Schwarzenberg levele Bethlen követeinek 1626 jan. 18.

2 Tört. Tár 1879. 463. oldal.

3 Katalin herczegnő kíséretének teljes névsorát közli Radvánszky ; Bethlen Gá- bor udvartartása 223—26. oldal. A kísé- ret a szolgaszemélyzettel együtt 255 em- berből állt, kik 340 lóval és 39 kocsival utaztak.

4 Padavin 1626 febr. 11. és mart. 4. ÓvÁRYnál. Hogy Katalin csakugyan meg- betegedett, azt másfelöl is megerösitik.

Khevenhiller Annalesei x. 1280. lapon azt állítja, hogy a betegség hírét csak Beth- len koholta, még pedig azért, hogy a szultán követeit, kik február 24-én érkez- tek meg, távozásra bírja, mert elejét akarta venni annak, hogy perpatvar tá- madjon köztük a rangkérdésekben s a pár nappal később érkező császári köve- tek közt. De bizonyos, hogy Katalin be- teg volt s Sziléziában félbe kellett sza- kítania az utazást.

BETHLEN GÁBOR. III

előre tudni nem lehetett. 11. Ferdinánd császár és király Sennyey püspökkel képviseltette magát, ki a fejedelemnek lo.ooo tallér értékű, gyémánttal kirakott, aranylánczot adott át. Az ifjabbik király — 11. Ferdinánd fia, a már meg- koronázott III. Ferdinánd — 6000 tallér értékű klénodi- Limot, Miksa bajor választó arany mosdó medenczét és egy szökőkutat, a kölni választó pedig egy ezüst sast küldött. A spanyol király 10.000 arany értékű ajándékkal kedves- kedett ; csakhogy ez megkésve érkezett Kassára s mivel a fejedelem már elutazott, utána küldöttek Erdélybe.'

Bethlen ez ajándékokért meleg szavakban fejezte ki köszönetét a császárnak.^ O maga német ötvösöknél tömén- telen ékszert s arany-ezüst művet, melyek értékét 100.000 tallérra becsülték, továbbá angol szabóknál drága ruhákat készíttetett menyasszonyának, kinek mindezt Kassára érkez- tekor nászajándékul nyújtotta át.^

Midőn a menyasszony kíséretével martius i-én Kassa határához közeledett, a fejedelem 2000 emberrel kivonult fogadására a város alá s ott történt az e czélra fölállított pompás sátorban első találkozásuk.^ Katalin egy óránál tovább időzött a sátorban, mire a menet ünneplésen meg- indult a város felé, a menyasszony kocsin, a vőlegény ló- háton. Nagy feltűnést keltett a pompa, melyet ez alka- lommal a brandenburgi kíséret kifejtett. 50.000 tallérra tették a ruha és ékszer értékét, melyet gróf Schwarzen- berg viselt. Az esküvő másnap ment végbe, s az ünnepélyek folyton folytak egy egész hétig. Tűzijáték, tánczmulatság, lóverseny s más szórakozás mulattatta a vendégeket ; étel- ital bőségesen került az asztalra, de a magyaros konyha

1 Khevenhiller x. 1279. s köv. — Szí- 3 Az ajándékokra vonatkozó további LÁGYi Sándor; Tört. Tár 1886. 649. oldal. részletek Óvárv id. müvében.

2 Magyar Országos Levéltár. Bethlen 4 A találkozásra, bevonulásra és az levele II. Ferdinándnak 1626 mart. 4. — esküvőre megállapított ceremóniáiét közli Müncheni állami levéltár Lauken levele Radvánszkv id. müve 21S— 23. 1. Miksának. 162G január 22.

112 GINDELY ANTAL

termékei nem igen ízlettek a németeknek,* kik a legszi- vélyesebb figyelem és pazar vendégszeretet daczára sem érezték magokat egészen otthonosan, mert minden külső pompa mellett sem volt kellő kényelmökről gondoskodva. A braunschweigi berezegné s a kiséret összes tagjai — szalmán voltak kénytelenek hálni ; a terem, melyben tán- czoltak, csak olaj lámpákkal volt világítva, melyek kiállha- tatlan bűzt terjesztettek.** Mindez s sok más, mi a saját hazájok és Magyarország viszonyai között való különbséget jelezte, az első pillanatban kellemetlenül érinthette ugyan az idegen vendégeket, de hamar beletörődtek s élénk részt vettek a mulatságokban.

X.

Ha Bethlen igyekezeteit a császárkisasszony kezének megnyerésére siker koronázza, pohtikájában is kétség kívül gyökeres fordulat állott volna be. Fölötte valószínű, hogy a fejedelem azon nagy erőködéseket, melyeket eddig a császári hatalom megtörésére irányzott, most ez utóbbival szövetkezve a törökök ellen fordítja s egyesült erővel fel- szabadítja Magyarországot az ozmán iga alól. Aligha valaha kedveztek a körülménvek az efféle vállalatnak annvira, mint akkor. Konstantinápolyban palotaforradalmak és láza- dások bénították meg a közhatalmat. A hülye Musztafa szultán letételével egy egészen fiatal uralkodó jutott trónra s a birodalom zűrzavaros belviszonvait jobbra fordítani nem bírta. Abaza még mindig a zendülés zászlaját lengette, noha Murád trónra jutásával megszűnt az az ok, mely miatt fegyvert fogott s noha pártfeleinek sora csakugyan ritkulni

* Khevenhiller x. 1282. oldal. kormánynak 1625 sept. 28. Szilágyi Sán-

** Padavin 1626 martius 25. ÓvÁRvnál. dor gyűjteményében. — Khevenhiller x. A terra ferma provedetoréja a velenczei 1282. oldal.

4

BETHLEN GÁBOR. II3

kezdett. Hogy az engedelmesség útjaira visszaterelje, az új szultán dicséretekkel halmozta el Abazát a buzgalomért^ melylyel Ozmán szultán gyilkosait üldözte. Díszruhát is küldött neki s fölkérte, térjen vissza helytartóságába, Erzerumba.

Abazát azonban kivívott sikerei elvakították. Nem állott meg ekkor sem, sőt folytatta támadásait. Minthogy ugyan- ekkor a török birodalom Perzsiával is háborúba volt ke- verve, Konstantinápolyban nem szakították ugyan meg vele az alkudozásokat, de a jancsárok, kik őt épen úgy gyűlölték, mint ő gyűlölte őket, csakhamar zajosan köve- telték, hogy ellene is fegyveres eszközöket alkalmazzanak. Cserkesz Mohamed nagyvezír ennek következtében átvo- nult Ázsiába s Abazát Kaissarije mellett megverte (1624 aug.).

A szultán azonban a perzsa háború veszélyeire való tekintetből nem merte diadalát teljesen kiaknázni, hanem Abazát, noha ez jövendőbeli hűsége iránt semmiféle ke- zességet nem nyújtott, meghagyta az erzerumi helytartó- ságban.

Egészen oly veszélyes természetű és jelentőségű, mint az Abaza lázadása volt az a mozgalom, melvet Fachreddin emir indított a druzok közt, hol mint atyjának örököse nagy hatalomra vergődött s nemcsak megvédte független- ségét a portával szemben, hanem szerencsés támadásaival Saidára, Tyrusra, Galileára és Cőlesyriára is kiterjeszté uralmát. A meghódított terület után hűbéradót fizetett ugyan a szultánnak, igyekezete azonban nagyon is észre vehetőleg arra irányult, hogy teljesen önálló birodalmat teremtsen.

Mikor Ozmán szultán elvesztette életét, s a hülye Mustafa lett utóda, Fachreddin elérkezettnek látta az időt tervei valósítására. Meghódította Damaskust (1623), meg- rohanta Tripolist, kirabolta és fölperzselte azt, elpusztította

Magyar Tört. Életr. 1889—90. I^

114 GINDELY ANTAL

Antiochia nagy részét s a porta még kísérletet sem tehe- tett megfékezésére.*

Csakhogy mindazon veszedelmet, melyet Abaza és Fachreddin támadásai s több más apró lázadás a török birodalomra fölidéztek, messze túlszárnyalta a bagdadi for- radalom, mely a perzsa háború megújulására vezetett. Musztafa uralkodása idején Bagdadban Bekir emir ragadta magához a hatalmat s a portának csak oly feltétellel ajá- lott engedelmességet, ha a szomszédos országrészek hely- tartójává nevezik ki. Mivel Konstantinápolyban vonakodtak a föltételt elfogadni s csapatokat küldtek megfenyítésére, Bekir a perzsa sah oltalmát kérte, ki erre őt hűbéresének nyilvánította — s Bagdad védelmére segélyhadakat kül- dött neki.

Ilyen volt a helyzet, midőn Murád a trónra lépett. A sok belső baj mellett a perzsa támadás is fenyegette tehát uralmát. Miniszterei a komoly veszélyt azzal vélték elháríthatni, hogy Bekirt kegyeikbe fogadták s megtették helytartónak. Ez Bekirt valóban kielégítette s ekkor ismét azon fáradozott, hogy a perzsa hűbérességtől szabaduljon. Még mielőtt teljesen kibékült a szultánnal, a hozzá kül- dött perzsa segélycsapatot a legdurvább bántalmazásoknak tette ki.

A sah azonban nem vette tréfára a dolgot, hanem Bag- dad ellen nyomult s Bekirnek árulóvá lett fia segedel- mével csakugyan hatalmába kerítette a várost (1623 no- vember 28). Hogy a Bagdad visszahódításához megkíván- tató haderőt összehozza, a szultán az egész török biroda- lomban kihirdette a szent háborút ; minden hadköteles

* Egész 1631-ig nem merték a tö- Fachreddin egész területét, őt magát pe-

rökök Fachreddint megtámadni. Mikor dig elfogták. Habár uralmának 1634-ben

végre megtámadták, Monté Ferrantenál, teljesen vége szakadt, az 1621 — 31-kiévek-

Aleppo közelében, hatalmas vereséget ben nagyon megbénította Törökország

szenvedtek. De a következő évben for- erejét, dúlt a koczka ; a törökök elfoglalták

BETHLEN GÁBOR.

115

férfi zászló alá hívatott s a ki a felhívást nem teljesítette, az húbérbirtokait elvesztette.

Cserkesz Mohamed nagyvezír 1624 május havában 70.000 főnyi sereg élén indult el Bagdad felé. De ebben

41. AMURAT.

az esztendőben semmire sem mehetett. Csak mikor a kö- vetkező évben a törökök legyőzték Abazát s vele egyez- séget kötöttek, léphettek föl támadólag a perzsák ellen. Hafiz pasa, ki az idő közben elhunyt Cserkesz Mohamed

15-

Il6 GINDELY ANTAL

helyett nagyvezír lett, megtámadta Bagdadot, de a kellő ostromágyú hiányában, sok időt töltött el minden eredmény nélkül. Mikor végre beszerezte a szükséges lövőszerszámot, már késő volt, mert Abbas sah Bagdad fölmentésére sie- tett. A csata, melyet az ellenfelek 1626 május 26-án vívtak, eldöntetlen maradt. A város szúk területén összeszorult nagyszámú sereg eleséghiányban kezdett szenvedni s a sah épen föl akarta ajálani a capitulatiót, mikor a törökök egyszerre fölszedték sátorfájokat s megkezdték a vissza- vonulást.

Erre a perzsák újra vérszemet kaptak; utána iramodtak a nélkülözések és fáradalmak által külömben is kimerült török seregnek, melynek csak romjai jutottak el Diarbe- kirbe s ott még ezek is szétoszlottak.

Az 1623 — 26-ki években tehát nyomorúságos állapotban sínylődött Törökország. Bethlen ismerte a helyzetet s azért nagyon igazolt a föltevés, hogy a császár segítségével egész Magyarországot felszabadíthatta volna a félhold uralma alól s hogy elszánt férfiassággal szentelte volna magát a nagy nemzeti feladatnak, ha sikerül a bécsi udvarral szoros rokoni kapcsokat létesítenie. A mint e reménye tünedezni kezdett, a józan ész és a politikai érdek sugalta neki, hogy eddigi barátait el ne keserítse s fentartsa magának a lehető- séget, hogy, ha kell, újra kezet fogjon velők. Ezt a czélt azzal a nagyon gyakori diplomacziai fogással igyekezett elérni, hogy Konstantinápolyban épen az ellenkezőjét hir- dette annak, mit Bécsben ki akart vinni. Midőn a török fővárosba elszivárgott a hír, hogy a császár leányának kezét akarja elnyerni, Gurdsi Mohamed kaimakam és az angol követ külön embereikkel megüzenték neki, álljon el e szándékától s noha ő épen ellenkezőjét tette, intéseikre mégis helyeslő értelemben válaszolt.* Úgy beszélt, mintha

* A további részletek Ováry és Roe id. műveiben.

BETHLEN GÁBOR. ^^7

inkább gondolna bármire, mint a Ferdinánddal való szö- vetkezésre.

A bécsi udvar kétszínűsége természetszerűvé tette nála a kétkulacsosságot. Ennek megfelelően, Bethlen a portát újabb segélvadásra igyekezett megnyerni, hogy harmadszor támadhasson Ferdinánd ellen, ha ez megtagadja tőle leánya kezét. Csakhogy ezúttal sokkal óvatosabb volt, mint 1623- ban. mert míg akkor csakis a törökkel szövetkezve kezdte meg a háborút, immár más részről is katonai és pénzbeli segélyt próbált szerezni s e végből ama «nagy.) szövetség- ben is részt óhajtott venni, a mely 1624 óta a nyugati és északi Európa legtöbb állama közt készülőfélben volt a Habsburgok ellen. Bethlen tovább ment ; úgyszólván kelet és nyugat összes erejét mozgósítani akarta a császár ellen s a czél érdekében bámulatosan sokoldalú tevékenységet

fejtett ki.

Csakhogy óriási nehézségek állották útját. A törökök egyáltalán nem lelkesedtek a gondolatért, hogy az erdélyi fejedelem hatalma valami nagyon nagyra nőjön. Inkább ő hozzá hajlottak ugyan, mint a császárhoz, de csupán csak azért, mert ez utóbbitól mint erősebbtől jobban féltek. Reájok nézve az volt a fődolog, hogy Bethlen és Ferdmánd közt őszinte kiengesztelődés ne létesüljön, hanem mkább szakadatlan pörpatvar álljon fenn, mert ez esetre ma- gok biztosítva voltak akár az egyik akár a másik táma- dása ellen. Czéljok elérése érdekében készségesen hitegették ígéreteikkel Bethlent, sőt kényszerűség esetén tettleges segélyre is rászánták volna magokat. De hogy hatalma gyarapodását hódító tervei támogatásával mozdítsák elő, azt saját érdekeikbe ütközőnek tartották. Ez magyarázza meg a porta ingadozó, kétszínű magaviseletét a csakhamar beálló eseményekben.

A keresztény hatalmak, melyek a Habsburgok ellen szövetkeztek, viszont szivökből kívánták a fejedelemnek a

1 1 8 GINDELY ANTAL

legfényesebb sikereket, ha azokat a saját erejével tudja kivívni. Hogy tettleg támogassák, ahhoz nem volt elég segédeszközük s azért a kérelmeire adott válaszaik eleinte mind tagadólag hangzottak. Nem értették, nem méltányol- ták eléggé ; sem személyes tulajdonai sem azon hatalom iránt nem viseltettek érzékkel és elismeréssel, melylyel akkor Erdély rendelkezett. Bethlen azonban el nem csüg- gedett s ismételve mindent megpróbált, hogy megértesse velők, hogy csatlakozása bőven megéri azokat az áldoza- tokat, melyeket viszonzásul tőlök igényel.

De a helyett, hogy tettek volna érdekében valamit, egyelőre csak azon dolgoztak, hogy meghiúsítsák a béke- alkudozásokat, melyek Ferdinánd és Bethlen közt épen akkor indultak meg. A követnek, kit a fejedelem a végből küldött Konstantinápolyba : kérdezze meg, békét kössön-e vagy nem, a nagyvezír katonai segélyt ígért, ha a tárgya- lások meddők maradnak, sőt azt is állította, hogy ez okból a budai basának kétszer annyi lovast mint tavai és lo.ooo fegyveres katonát küldött.* Ebben azonban egy szemernyi igazság sem volt ; a törökök csak ígéreteket tettek, még pedig olyanokat, melyeket az adott körülmények közt egy- általán be sem válthattak. Bethlen emberei természetesen szintén nem szólhattak őszintén, hanem a nagyvezírhez intézett írásbeli előtérj esztésökben előadták, hogy a császár a fejedelemnek a porta elleni közös támadás czéljából szövetséget ajál, Magyarországot a Tátráig átengedi, Moldva és Havasalföld megszerzésében segédkezet nyújt neki, sőt egyenesen megkínálja leányának kezével s vele egész Szilé- ziával ; hogy a pápától királyi koronát akar neki szerezni,, királylyá való elismerését a keresztény világ összes ural- kodóinál ki akarja eszközölni s ezenkívül pénzzel is támo-

* Káptalani levéltár Gyulafehérvárt Bethlen követei a nagyvezírnek és a kaima- kámnak 1624 május 25. és 27. — A nagyvezír Bethlennek 1624 jun. 2. A török levél egykorú magyar fordítása.

BETHLEN GÁBOR. 11 9

gatni hajlandó. Mind e csábító ajálatot Bethlen azonban visszautasította, sőt még aziránt is kérdést tesz : békét kössön-e a császárral vagy nem? Ha a porta ellenzi a békét, Bethlen kész újra támadólag fellépni, s e végből csupán azt kéri, küldjék meg a budai basának a megfelelő utasításokat/

Hága, a németalföldi követ, már jelentette is pfalzi Frigyesnek, hogy a porta Bethlennek összes kívánságait teljesíteni kész s a szultán a háború tartamára megígérte neki a katonai segélyt.- Csakhogy ez állítás korai volt. A nagyvezír, a ki maga sem mindig mondta az igazat, tapasztalásból tudta, minő keveset adhat akár ellenség akár jóbarát biztatásaira, miért is az erdélyi követek elő- terjesztéseinek nem tulajdonított fontosságot. A szultán iránt való hűségre buzdította a fejedelmet, de csak azon esetre igért (1624 június 2.) neki segélyt, ha a császár megtámadná. így tehát nem igen bátorította a háború foly- tatására.3

Midőn azután Konstantinápolyban megtudták, hogy Bethlen a császárral nem csupán fegyverszünetet, hanem békét kötött, sőt bizonyosnak hitték, hogy beleegyezett ni. Ferdinándnak magyar királylyá való választásába, mert a császár leányának kezét igyekszik elnyerni, általános harag és elszörnyűködés támadt ellene. Csupán Gurdsi Mohamed kaimakam védte őt minden vád és rágalom ellen, sőt a császárral kötött békét sem neki rótta fel bűnül, hanem barátainak, kik cserben hagyták.* Mindazonáltal sokakban megmaradt a rossz indulat s különösen Roe látott Bethlen minden cselekedetében merő számítást, önösséget, csalárdságot és állhatatlanságot. A végeredmény az volt,

1 Káptalani levéltár Gyulafehérvárt. Bethlen követei a nagyvezírnek 1624 június 2. és 18.

2 Müncheni áll. levéltár. Hága pfalzi Frigyesnek. 1624 jul. 16.

3 Szilágyi Sándor, Tört. Tár. 1882 36. és 38. oldal.

4 Roe id. m. 264., 268. és 273. 11.

i20 GINDELY ANTAL

hogy a török segélyre alapított remények egyelőre mind dugába dőltek.

Ugyanez időben, vagyis a császárral 1624-ben folytatott béketárgyalások befejezte előtt, Bethlen a keresztény hatal- maknál tett fáradozásai közben pfalzi Frigyestől és a német- alföldi kormánytól is pénzsegélyt igyekezett nyerni. Erre nézve az alkudozásokkal Witzkow Jánost bízta meg, de egyelőre sehol sem teljesítették kéréseit. Németalföld a spanyolok részéről fenyegető veszélvlyel mentegetőzött, a mely minden eszközét igénybe veszi. Pfalzi Frigyes szíve- sen adott volna akármennyit, ha maga is nem oly ínséges állapotban lett volna. Frigyes minden üdvét a háború foly- tatásától remélte s Thurnnal, ki a magyar hadjárat befejez- tével Hágában fölkereste, tanácskozott is az adandó válasz- ról. Thurn azt ajálotta, hogy Frigyes először is mentegesse magát, hogy az utolsó háborúban teljesen tétlen maradt. Nem tehetett mást, mert ipja minden tettleges fellépéstől eltiltotta s az esetre, ha békén marad, kilátásba helyezte restitutióját Pfalzba. Ez az ígérete azonban csalárdnak bizo- nyult s immár szövetség készül, Anglia, Németalföld, Francziaország, Velencze és Savoya közt. E szövetségbe vetve reményét, folytassa tehát Bethlen is a hadi vállalatot. A háborúra való további biztatás czéljából Thurn közölte Bethlennel, hogy az angol király a franczia királylyal a. végből alkudozik, hogy fiát ez utóbbinak nővérével háza- sítsa össze; hogy továbbá veje támogatására szólítja fel a. német fejedelmeket, Francziaország, Svédország és Dánia, szövetkezése ügyében alkudozik s Mansfeld grófnak havi. 200.000 forintot ad egy nagy hadsereg szervezésére.*

Három hónappal később e közleményeit Thurn azzal egészítette ki, hogy mint tábornok van ugyan a Mansfeld alakította hadseregben alkalmazva, de kész Bethlenhez^

' Müncheni állami levéltár. Thurn levele Bethlennek. 1624 jul. 14.

BETHLEN GÁBOR. 121

visszatérni, mihelyt új hadat álHt síkra. Hogy a háborúban fölmerülő költségeiért kárpótolják, élethossziglan Morva- országot akarják neki — Bethlennek — átengedni.' Thurn, a ki úgy tette az ígéretet, mintha pfalzi Frigyes rendel- keznék Morvaországgal, sohasem jutott azon helyzetbe, hogy ez ajálata beváltására felhívassék. A velenczei tanács,, mely Thurnt még 1622-ben csapatai fővezérévé akarta megnyerni s e szándékát csak azért másította meg, mert a gróf akkor Bethlennel szövetkezett, s a magvarországi hadjáratban részt vett, most újabb ilyen ajálatot tett neki.

A tanács havi 500 dukátnyi fizetést ajálott a grófnak, ki minthogy szakadatlanul pénzbajokkal küzdött, két kézzel kapott az álláson, melylyel megkmálták.' Midőn ez alkal- mazásáról Spanyolországban értesültek, épen nem afféle csekélységnek vették, mert IV. Fülöp spanyol királv fel- hívta II. Ferdinánd császárt, találjon útat-módot Thurnt megnyerni s őt szolgálataiba vonni. ^

Eddig Bethlen csak kérelmezőképen jelentkezett min- denütt s kéréseivel nem sokra ment sehol. Egyszerre azon- ban azt az elégtételt nyerte, hogy a legkiválóbb hatalmas- ságok egyike kereste szövetségét. Ez Francziaország volt, mely 1624 óta Richelieu bíbornok vezetése alatt állott A bíbornok nem akarta tovább túrni, hogy Valtellino a spanyol befolyásnak legyen kiszolgáltatva. Az olasz álla- mokkal és a svajczi szövetséggel egyezményt igyekezett tehát létesíteni, melynek főczélja Spanyolország vissza- szorítása legyen, míg viszont az angol király védnöksége alatt tervezett másik szövetség a Habsburg császárok elleni harczot s pfalzi Frigves visszahelyezését tartaná szem előtt. E szövetségek mindegyikére egyaránt nagy értékű volt a

1 Magyar Orsz. Lvtár. Thurn levele Bethlennek. 1624 oct. 24.

2 Müncheni állami levéltár a hágai velenczei követ a dogénak. 1624 nov. iS. és 25.

3 Simancasi levéltár. A király határozata 1625 mart 13.

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 16

2 2 GINDELV ANTAL

Bethlen csatlakozása. De míg Jakab angol király, a ki a mily korlátolt, nevetségesen hiú és elfogult ember volt, annyira lángésznek tartotta magát, az erdélyi fejedelem iránti régi ellenszenvéből ekkor sem gyógyult ki, Richelieu hatalmas politikai tehetsége alig hogy a kormány gyeplőit megragadta, teljes buzgalommal igyekezett Bethlent meg- nyerni. Erdélybe külön követet küldött, hogy a közös szövetség feltételeire nézve megegyezzék a fejedelemmel, ki késznek nyilatkozott Ausztriát és Stajerországot meg- támadni, sőt Cseh- és Morvaországba nyomulni. Csakhogy ellenszolgáltatásúi azt kívánta, engedjék át neki élethosz- sziglan Csehországot, részesítsék pénzbeli támogatásban s végül szereljenek fel 16.000 főnyi hadat, mely Csehországba indíttassék azon utasítással, hogy ott vele egyesüljön.* Később egyik követe útján maga sürgette ez ügyet XIII. Lajosnál, biztosította Thurn grófot készségéről a császár elleni küzdelemre** s végül új követséget indított útnak, határozott ígéreteket és pénzbeli támogatást sürgetve általa. Minthogy pfalzi Frigyes is meg volt róla győződve, hogy Bethlen újabb támadásával a császár még veszélyesebb helvzetbe jutna, mint volt 1623-ban, mely esetben ő maga Csehországot ismét visszaszerezné, arra kötelezte magát, hogy visszahelyezése után, Csehország rendéit ráveszi, engedjék át élethossziglan Morvát Bethlennek. Pénzt nem ígérhetett ugyan, s ezt elég őszintén kimondotta, főleg, midőn nem sokára ezután I. Jakab angol király — ipja — haláláról értesült.

Időközben a franczia király Erdélybe új követet, de Priard urat küldötte, ki szintén felhívta a fejedelmet, csat-

* Bécsi hadi levéltár. Pázmány a csá- mány levele után itélve 1625 február ha- szárnak 1625 febr. 12. — Müncheni ál- vából.

lami levéltár. Azon föltételek, melyek ** Müncheni udvari könyvtár. Coll.

mellett Bethlen kész volt a szövetséghez Cam. Bethlen levele Thurnnak. 1625

csatlakozni s melyeket Boccourt de Mon- febr. 22. tealtoval közölt ; kelet nélkül, de Páz-

BETHLEN GÁBOR.

123

lakozzék a Habsburg-ellenes szövetséghez. A kért pénz- segélyt a király azonban megtagadta, mert azt monda, hogy annyira igénybe van már mindenfelől véve, hogy ez irány-

42. RICHELIEU BÍEORNOK ARCZKÉPE.

ban új kötelezettségeket nem vállalhat. Körülbelől ugyanez időtájt a dán király szintén fölkérte Bethlent a szövet- kezésre ; azt kívánta tőle, hogy ne csak a császárt támadja

16*

124

GINDELY ANTAL

meg, hanem az ó — a király — segélyére is 6000 lovast küldjön. Ez ajálatban* sem pénzbeli sem katonai támoga- tásról nem volt tehát szó, hanem Bethlentől kívántak olyan áldozatokat, melyek erejét messze meghaladták. Ily körül- mények közt azt írta pfalzi Frigyesnek, hogy csak akkor csatlakozhatik Anglia és Dánia szövetségéhez, ha ez álla- mok nem csupán áldozatokat igényelnek tőle, hanem 100.000 tallért adnak hadi költségei fedezésére, 8000 embert pedig segítségül küldenek hozzá.**

E kívánságait utóbb ismételte, midőn Quadt kapitány személvében követet küldött a dán királyhoz és a branden- burgi választóhoz s 40.000 tallér havi pénzsegély valamint 13.000 főnyi sereg kiállítását sürgette. Végül Velenczét is rá igyekezett bírni, hogy pénzbelileg támogassa s ezúttal azért várt ez igyekezetétől több sikert, mert a velenczések háborúra készültek Spanyolország ellen, s mert Thurn, ki már szolgálatukban állott, hatékonyabban támogathatta érdekeit. Az ide vonatkozó alkudozások vitelére Strassburg Pált szemelte ki, ki később a svéd király kiváló bizodal- mának örvendett s általa fontos diplomácziai feladatokkal bízatott meg. Ezúttal Strassburgot Bethlenhez Thurn kül- dötte volt. A fejedelem teljes őszinteséggel mondotta el neki, már első kihallgatása alkalmával, hogy minden eddigi törekvése, hogy a portát a Ferdinánd császár ellen való háború eszméjének megnyerje, sikertelen maradt s hogy reményeit immár a keresztény fejedelmek közt készülő félben levő szövetségbe fekteti. Senki sem vetheti szemére, monda a fejedelem, hogy a maga hasznát a közjó fölébe helvezte volna ; ellenkezőleg életét és vagyonát is koczkára tette s most kész ezt ismételni, ha a többi királyok és

* Articuli regis Galliae ad Bethlenium pour Ms. Hága 1625 jul. 21. — Budai missi; Postulata regis Daniae. Óváry- jelentés 1625 jul. 11. — Koppenhágai Iá- nál 171. oldal. véltár. Bethlen IV. Keresztélynek 1625 ** Müncheni állami levéltár. Bethlen jul. i. — Szilágyi Sándor: A collectio levele Frigyeshez 1625 jul. 6. — Memoire camerariana-ból. 239. oldal.

BETHLEN GÁBOR 125

uralkodók szintén megteszik a magokét. Strassburg meg- erősítette őt ez elhatározásában s utalt arra, hogy merő lehetetlenség, hogy a császár a dánoknak, , svédeknek, ango- loknak és északi németeknek sokáig ellenállhasson, mert e népekben fékezhetetlen erő lakozik s őseik hajdan a római birodalmat is megdöntötték.

Bethlen az első kihallgatás után megbetegedett s így csak egy hét múlva értekezhetett újra Strassburggal. Ez alkalommal főleg azon okokat fejtegette, melyek folytonos ellenségeskedésre kényszerítik a Habsburgok irányában. Elmondotta, hogy mióta a fejedelmi trónra ült, mindig üldözik s megbuktatásán dolgoznak, hogy czéljok Erdélyt katholikus fejedelem alá helyezni, hogy ez országot a törö- kökkel való harczok színhelyévé akarják tenni, Magyar- országban pedig korlátlan uralmokat óhajtják megalkotni. Ezután magaviseletét a cseh fölkelés idején rajzolta; azt beszélte, hogy a császár 1620-ban egész Magyarországot s egy millió arany értékű évi pénzsegélyt ajálott neki, ha vele szövetkezik. De visszautasította ez ajálatot, mert hit- felei ellen semmi áron sem akart hadakozni.* Beszélte továbbá, hogy akkor franczia követek keresték fel, hogy közte és a császár közt közvetítsenek. O azonban figyel- meztette őket, milyen hibás politikát űznek s felajálotta nekik támogatását, ha királyok esetleg a német trónt akarná elnyerni. A fehérhegyi vereség után a maga személyére folytatni akarta a háborút, de pfalzi Frigyes abban hagyta az ellenállást s Németországba menekült. Magára hagyatva is tovább küzdött, de végül a körülmények arra kényszerí- tették, hogy békét kössön a császárral. Mikor azután Halberstadti Keresztély támadásra készült a császár ellen, ő sem késett tovább, hanem fegyvert fogott, minthogy Ferdinánd külömben sem tartotta meg a béke feltételeit.

* CoUectio Camerariana. Strassburg Thurnnak 1625 aug. 25.

120 GINDELY ANTAL

Fellépésével a császárt a legnagyobb zavarba hozta úgy, hogy a nádort fegyverszünet kötésére hatalmazta fel, köte- lezve magát, hogy a fejedelem és a nádor megállapodásait a maga részéről okvetlenül szentesíteni fogja. De a császár ezt a kötelezettséget sem teljesítette ; Bethlen tehát most is megcsalatva látja magát. Ha ezúttal diadalt akarnak aratni, a támadást minden oldalról egyszerre kell megin- dítani. O maga kész a császárt nemcsak országai szivében, Bécsben megtámadni, hanem a küzdelmet az összes örökös tartományokra kiterjeszteni, mihez azonban pénzsegélyre van szüksége.*

A fejedelem ilyenképen megfelelő pénzbeli és katonai támogatást óhajtott magának biztosítani, mielőtt harmadik támadását Ferdinánd ellen megindítja. De nemcsak nem ért el kézzel fogható eredményt, hanem e közben az a veszély fenyegette, hogy minden reménye, melyet a törö- kökbe vetett, meghiúsul, minthogy a császár és a szultán békét kötöttek.

A törökök, midőn első hadjárata idején a fejedelmet támogatták, hatalmokba kerítették Váczot. Ferdinánd akkor mindenfelől szorongatva, e miatt nem vonhatta őket kér- dőre. 1623-ban azonban Kurz bárót Konstantinápoly ba küldötte, hogy panaszt emeljen a béke megszegése miatt s nemcsak Vácz visszaadását sürgesse, hanem Lippa és Arad várakét is, mely helyeket a törökök a zsitva-toroki béke ellenére foglaltak el ; a császári követnek továbbá panaszt kellett emelnie a miatt, hogy a törökök a be nem hódolt falvakat is adóztatják és onnan a fiúgyermekeket elrabolják.** Kurz egy magyar bizalmi férfiú, Izdenczy kí- séretében 1623 július havában kelt útra, de csak septem-

* Coll. Camerariana Strassburg idé- akadémia levéltára Thurzó nádor II. Fer-

zett levele. dinándnak 1623 aug. 7. — Magyar Orsz.

** Bécsi állami levéltár. Utasítás Kurz Lvtár. Utasítás Izdenczynek 1623 augus-

számára 1623 jul. 8. — A magyar tud. tus 18.

BETHLEN GÁBOR. 12']

bérben ért Budára, mert hét hétig kellett Komáromban vesztegelnie, míg a kért török menvédleveleket megkapta. Mikor Budán Mehemed basának drága órát nyújtott át, ez az ajándékkal nem volt megelégedve, hanem magának 25.000, khiajának pedig, ki nevében a kormányzatot vezette, 4000 tallért igényelt. Kurz a basának looo aranyat, a khiajának looo tallért adott s megígérte, hogy a kívánt összeg többi részét, ha küldetése Konstantinápolyban sikerre vezet, visszajöttekor utólag megfizeti. A muftinak és néhány tisztnek is adott pénzajándékot. Tovább folytatva útját, hírét vette Musztafa szultán bukásának. Murád trónra lép- tének, valamint annak, hogy az új szultán letette a budai basát s helyére a szerály egvkori kertészét nevezte ki. Még ideje sem volt sajnálkoznia a pénzen, melyet Budán hasz- talanul kiosztott, mikor megtudta, hogy az új basa, midőn Murádnál bucsúkihallgatáson tisztelgett, nem tudta féken tartani nyelvét, hanem olyanokat fecsegett, melyek a szul- tánt arra bírták, hogy kegyenczét elfogassa és kivégeztesse, Mehemedet az eddigi basát pedig tovább is meghagyja budai állásában.

Konstantinápolyba való megérkezte után a törökök kapzsi hírvágya még több bajt okozott a császári követnek. A szultánnak rendelt ajándékok tulajdonképen a már trón- vesztett Musztafának voltak szánva ; a portán azért mégis átvették őket, de nem akartak velők megelégedni, hanem külön ajándékot követeltek az új szultán számára. Kurz csakugyan kénytelen volt egy csomó bársony, atlasz és skarlát szövetet ajándékul átnyújtani. Mikor az egyes minisztereknél látogatást tett s nekik a szokásos aján- dékokat átadta, megkapta ugyan az ígéretet, hogy a csapatokat, melyek ugyanez időben — 1623 nyarán — Bethlen táborában a császár ellen harczoltak, haza ren- delik s a budai basát megbízzák, kezdje meg az alkudo- zásokat az új békekötés tárgyában. De ez üres ígéretekért

128 GINDELY ANTAL

is újabb és tetemes ajándékot követeltek s Kurz, hogy telhetetlenségöknek eleget tegyen, adósság-leveleket kény- szerült kiállítani s magát arra kötelezni, hogy mindaddig el nem távozik a török területről, míg kötelezvényeit be nem váltotta.

A császár állandó konstantinápolyi követe^ Lustrier, meg volt győződve, hogy a törökök már intézkedtek ígéreteik megtartása iránt, hogy a boszniai basa parancsot kapott, térjen haza Bethlen táborából s hogy mindezzel fontos lépés tétetett a békekötés terén.* A porta ez engedékeny- ségéhez a budai basa mindenesetre a legtöbbel járult, mert figyelmeztette a nagyvezírt, ne vigye a császárt Bethlen támogatásával a legvégsőig, mert ezzel támadást idézhet föl a török birtokokra, pedig ebből nagy baj származnék. Kurz azon pénzösszegekkel, melyeket a török kormány- férfiak kizsaroltak tőle, végül azt is kieszközölte, hogy a porta Bethlen megsegítése miatt nemcsak mentegette magát, hanem azt is állította, hogy tudta nélkül csatla- koztak a török hadak a fejedelemhez. Pontosabb volt ennél az, hogy a törökök elállottak azon követelésöktől, hogy Ferdinánd mint magyar király évi adót fizessen s hogy általában el akarták alapúi** a zsitva-toroki békét fogadni. Viszont Kurz is, legalább ideiglenesen elejtette azt a kíván- ságot, hogy a törökök az időközben elfoglalt helyeket kiadják.

A porta az Ázsiában beállt bonyodalmak benyomása alatt épenséggel udvarias kezdett lenni ; követet küldött Bécsbe s ekképen saját részéről is kifejezte készségét a béke megújítására. Elhatározását az a bizalmatlanság is befolyásolta, melyet Konstantinápolyban Bethlen Gábor

* Bécsi állami levéltár. Kurz a császárnak 1623 dec. 12. és január 26. — Lustrier a császárnak 1623 dec. 14. Kurz végjelentése 1624. — A konstantinápolyi bailo 1623. dec. 9. ÓvÁRvnál.

*• Bécsi állami levéltár Kurz végjelentése.

BETHLEN GÁBOR. I29

irányában táplálni kezdtek. A boszniai basa ugyanis azt állí- totta, hogy Esterházy nem a fejedelem tudtán kívül, hanem talán ösztönzésére rohanta meg visszavonulásuk közben a török hadakat. Valószínűleg a boszniai basa volt az is, ki Bethlennek a császárkisasszony keze megnyerésére irányuló törekvéseiről s a Ferdinándnak ez esetre tett szövetségi aj álatokról az első híreket Konstantinápolyba juttatta.

A császári követek természetesen még inkább fokozni igyekeztek e bizalmatlanságot a portában, s úgy tüntették fel a helyzetet, hogy a szultánnak legfőbb érdeke sugalja békét kötni a császárral, ne hogy az Bethlennel szövet- kezzék, hanem inkább mint eddig, úgy ezután is ellensége maradjon.* Ellenben Bethlen követe minden gyanút el- hárítani igyekezett uráról s a boszniai basát méltán azzal vádolta, hogy elhamarkodott, korai hazavonulásával egy- maga okozta az egész hadjárat sikertelenségét s ezzel fegy- verszünet kötésére kényszerítette a fejedelmet. Mindezekből az tűnik ki, hogy Bethlen lehetőleg igyekezett eloszlatni a porta bizalmatlanságát, melyet a császárral való megbékü- lése miatt régi rosszakarója, az angol követ, egyre éleszt- getett, a mivel Kurz béketörekvéseinek útját is mindinkább egyengette. Kurz 1624 június havában utazott haza Kon- stantinápolyból a porta azon ígéretével, hogy a budai basa fog a zsitva-toroki béke megújítására vonatkozó tárgya- lásokkal megbízatni.

Egyszerre azonban Anglia és követe, ki eddig Bethlen- nek minden igyekezetét meghiúsította, és a császári poli- tikát támogatta, a portánál Ferdinánd rovására fordulatot próbált előidézni, hogy az erdélyi fejedelemnek a törökök se- gélyét kieszközölje. Ennek oka abban rejlett, hogy az angol király, miután csalatkozott ama reményében, melyet Fülöp spanyol királyba veje pfalzi Frigyes visszahelyezése iránt

* A bailo a dogénak 1624 febr. 3. OvÁRvnál. Magyar Tört. Életr. 1889—90. 17

GINDELY ANTAL

vetett, a császár elleni háborúhoz minél több szövetségest akart szerezni. Calvert angol államtitkár értésére adta tehát a konstantinápolyi követnek, hogy jövőre Bethlen irányá- ban a legbarátságosabb magatartást kövesse, őt udvarias- sága bizonyítékaival elhalmozza és segélykérelmeit a por- tánál hathatósan támogassa. Ezzel természetesen semmissé lön azon eddigi utasítása, mely kötelességévé tette Kon- stantinápolyban védeni a Habsburg-ház érdekeit. Ezentúl épen az ellenkezőt kellett tennie.'

E fordulat hatása első sorban magánál Roenél nyilat- kozott. Bethlenről való véleménve egyszerre más színt öltött ; meg volt győződve, hogv bízhatni benne, mihelvt a császár elleni harczról van szó s hogy csodát lehetne művelni, ha Magyarország koronájára irányuló igényeit támogatnák s házasságát valamelyik német fejedelemnővel közvetítenék. Rossz nevén vette ugyan Bethlentől, hogy a császárral szorosabb viszonyban látszik lenni, de ment- ségét a kényszerűségben találta, melybe az juttatta, hogy sehonnan sem nyert hatékonyabb támogatást.^ A nagy- vezírhez intézett levelében Roe kifejtette a hátrányokat, melyekkel a császár és a fejedelem közt a porta közvetí- tése nélkül kötött béke jár, mert ekképen Bethlen a bécsi udvar hálójába vonatik s Törökország elveszti erős bástyá- ját : Erdélyt. Meg kell tehát adni Bethlennek az engedélyt, hogy Ferdinándot újra megtámadhassa ; a körülmények kedvezők, mert az angol király is részt vesz a háborúban.

Roe ezen jegyzéke s beszélgetése a kaimakámmal nem maradt hatástalan. A szultán Bethlenhez levelet intézett — 1624 octoberben, — melyben rosszalta a császárral kötött békét. ^ A csauszt, ki a levelet Erdélybe vitte, Roe arra használta, hogy a fejedelmet harczra tüzelje s őt a

1 Roe 244. oldal. 3 Zorzi Giustinian 1624 oct. 28., nov.

2 RoE 271 , 272., 277., 286 és 287. 10. és 1625. jan. 5. ÓvÁRvnál. — Roe oldal. 337—340 oldal.

I

BETHLEN GÁBOR.

I3Í

nemzetközi helyzet alakulásáról tájékoztassa. Bethlen men- tegetőzött a portánál a béke miatt, mely a szultán jóvá- hagyása nélkül különben is érvénytelen s a törökök szán- dékairól szabatos értesítést kért. Ha a szultán a zsitva- toroki béke megújítása iránt a császárral alkudozásokat akar kezdeni, engedje meg, hogy ő is részt vehessen ben- nök s a maga békéjét fölvétesse az új szerződésbe. De ha nem akar alkudozni, mondja ki őszintén. Mihelyt a porta azon török hadaknak, melyek Magyarországon állomásoz- nak, kiadja a rendeletet, hogy őt megsegítsék, neki annál inkább lesz bátorsága támadólag föllépni, mert nehany keresztény hatalom segítségére is számíthat. Végül jelen- tette, hogy házassága ügyében a császárral folyó tárgya- lásokat megszakította.

A kaimakám, ki az Ázsiában elfoglalt nagyvezír távol- létében a kormány gyeplőit vitte, magához kérte az angol követet s nemcsak megismertette Bethlen kívánságaival, hanem azt is elbeszélte neki, hogy a császári biztosok, kik Komáromba érkeztek, csupán oly feltétellel akarnak a budai basával alkudozni, ha valamint Bethlen, akképen a magyarok képviselői is kizáratnak a tractából, mert Bethlen a császárral már békét kötött, a magyarok pedig neki alattvalói s egyenjogú félnek nem tekinthetők. A kaima- kám erre nézve Roe nézetét óhajtotta hallani s egyszers- mind megtudni, minő támogatásra számíthat Bethlen a keresztény hatalmaknál.

Hasonló kérdést, mint említettem, az 1622. év folya- mán is intéztek Roehez, ki akkor királyi urának befolyása alatt teljesen félreismerve a nemzetközi helyzetet, « a keresz- ténység javára való tekintetből-, egyenesen megtagadta Bethlen ügyének támogatását. Ez a magaviselet megfelelt annak az elfogultságnak, melyet az erdélyi fejedelem iránt táplált, mely azonban mégsem oly mélyen gyökerezett hogy mikor az angol politika nagyot fordult s ő Londonból

132 GINDELV ANTAL

olyan utasításokat kapott, melyek sok évi magaviseletével homlokegyenest ellenkeztek, rossz indulatát el nem némí- totta volna. Most tehát ugyanazzal a buzgalommal, mely- lyel eddig Bethlennek ártani törekedett, kezdte meg a portánál a császár elleni áskálódást s azt ajálotta, hogy a szultán a békét Ferdinánd s a fejedelem közt végképen semmisnek nyilvánítsa, a zsitva-toroki béke megújítására vonatkozó alkudozásokat viszont napolja el. Ha pedig ezt még sem tenné, a tárgyalásokat csakis Bethlen és a ma- gyarok részvételével folytassa. Mindez csak azt mutatja, hogy Roe is mindig úgy szokott beszélni, mint önérdeke parancsolta. Nem volt tehát joga a fejedelmet gáncsolni, őt e miatt ravasznak, állhatatlannak, a maga hasznát haj- hászónak nevezni. Ot magát is mindenkor merő önérdek vezette.

Az angol követ azt is megmondotta a kaimakámnak, hogy királya pfalzi Frigyes visszahelyezése érdekében nagy szövetség létesítésén fáradozik, hogy Francziaország, Ve- lencze és Szavoya Valtellino miatt szövetkezni fog a Habsburgok ellen, hogy tehát Bethlen a készülőfélben levő szövetségekben elég támaszt találhat. A kaimakám azt a kérdést is fölvetette, minő segélyre számíthat a szultán, ha ő is szakítana a császárral ; s befogadnák-e őt a keresztény fejedelmek szövetségébe s a háború utáni békeszerződésbe ? E kérdés zavarba hozta Roet, mert királya, valamint a többi keresztény fejedelmek a törökkel való nyilvános szövetkezést restelték volna s a török segélyt csakis Bethlennek akarták biztosítani. Ez okból udvarias módon kitért az egyenes válasz elől s csak azt sürgette, szólítsa fel a porta Bethlent és a budai basát, tartsák készenlétben hadaikat a határon, a nélkül azonban, hogy egyelőre kenyértörésre vinnék a dolgot s hogy védelmi háború esetén a fejedelem területe bármely csonkítása ellen biztosítást nyerjen.

BETHLEN GÁBOR. I 33

Roe azt remélte, hogy a határon felmerülő valami véletlen eset maga után vonhatja az ilyen védelmi háborút s hogy akkor a törökök kötelezve lesznek Bethlent tett- legesen megsegíteni. Minthogy a németalföldi és a franczia követ is hasonló értelemben nyilatkozott s különösen ez utóbbi a kaimakámtól fölötte biztató ígéreteket vett, nagy- ban reményiették, hogy a porta a fentjelzett irányban fogja határozatait hozni.' De egyelőre csalódtak ; nem úgy tör- tént a dolog s csupán azt hagyták meg a budai basának, hogy a békealkudozásokat Bethlen és a magyarok részvé- telével folytassa. Roe mindazonáltal háborúra biztatta a fejedelmet s utalt a keresztény államoktól remélhető támo- gatásra ; ugyanezt tették a többi konstantinápolyi követek, uralkodóik részéről segélyt ígértek neki, s a törökével is biztatták, noha a porta folyton halogatta az elhatározást. Mehemed deák, ki az elöregedett kaimakámra nagy be- folyást gyakorolt, e közben megígérte, hogy elkövet min- dent, hogy a császárral való békét megingassa, de külö- nösen megteszi a lehetőt a budai basa megbuktatására, hogy maga üljön székébe. -

A keresztény követek bátorító levelei Bethlent nagvon megörvendeztették. Megbízta Gyalakuthy Gáspárt, kit 1625 martius havában Konstantinápolyba küldött, fejezze ki köszönetét jóindulatáért a franczia követnek s biztosítsa, hogy leghőbb óhajtása szoros viszonyba lépni a legkeresz- tényebb királylyal.' April vége felé a hozzá intézett felhívá- sokra a keresztény követeknek külön levélben felelt, melv általánosságban tartatott ugyan, de mellékletével, a német- alföldi követhez intézett levéllel, különös fontosságot nyert. A mellékletet Quadt kapitány írta ugyan, de Bethlen azt

1 Roe 340 — 2., 350 — 3. — Zorzi Gius- basának ugyanakkor. — Zorzi 1625 mart tinian 1625 febr. 3. és 17. ÓvÁRvnál. 3. és 7. Mindezek Ó\'ÁRYnál. — Roe 347.,

2 Zorzi Giustinian 1625 febr. 27. — 355 — 7. oldal.

A kaimakám levele Bethlennek 1625 feb- 3 Szilágyi Sándor. Tört. Tár. 1886.

ruár közepén ; a porta utasítása a budai

134

GINDELY ANTAL

irásbelileg a saját véleménynyilvánításának ismerte el. Quadt levelében ki volt fejtve, hogy a fejedelem a hozzá intézett felszólításnak eleget tenne, ha egyenesen fölvétetnék a császár ellen készülő szövetségbe, ha beleegyezése nélkül semmiféle határozat nem hozatnék, ha segélysereg küldet- nék eléje Cseh- vagy Morvaországba s ha pénzbeli támo- gatást nyerne.* Itt egyszerűen csak ismételte tehát azon követeléseket, melyeket a dán királynál és pfalzi Frigyesnél emelt volt a nélkül, hogy kielégítő választ kapott volna.

A keresztény követek a feltételekre, melyeket csak az angol és a franczia király engedélyezhetett, tagadólag felel- tek, de szívesen megtették azt, mire joguk volt s Bethlen és a porta közt egyetértést igyekeztek létrehozni, az utób- bit pedig rávenni, szakítsa meg a béketárgyalásokat a csá- szárral. A fejedelem arra is kérte őket, eszközöljék ki részére az engedélyt a szultántól, hogy a keresztény hatal- mak szövetségébe belépjen. Mivel azonban nem akartak bizalmatlanságot kelteni a portában, attól csak azt sürget- ték, engedje meg Bethlennek, hogy régi szövetségeseivel, kivált pfalzi Frigyessel ismét egyezséget köthessen.** A kai- makám a szultán nevében csakugyan megígérte, hogy az alkudozásokat a császárral megszakítja, a budai, egri és boszniai basáknak megparancsolja, hogy hadaikat készen- létbe helyezzék. Maga Bethlen viszont megkapta az en- gedélyt, hogy azon uralkodókkal, kik a portának bará- tai, a Habsburgoknak meg ellenségei, szövetségre lép- hessen. A velenczei és a franczia követ szívére kötötte az erdélyi követnek, ne elégedjék meg szóbeli ígérettel, ha- nem Írásbeli nyilatkozatot sürgessen a portánál.

E közben Bethlentől újabb levél érkezett, melyben

* Bethlen a németalföldi követnek 1625 mart. 30. Quadt ugyanannak 1625 mart. 31. Zorzi Giustinian a dogénak 1625 apr. 27. ÓvÁRvnál. — Roe 374 — 379. üldal.

** Zorzi Giustinian és Contarini a dogénak. 1625 maj. 15. Két levél. — Roe 391 — 6. és 400—5. oldal.

BETHLEN GÁBOR. ^35

közié a Gyarmathon már megindított békealkudozásokban a császáriak részéről előterjesztett feltételeket, azokat elfo- gadhatatlanoknak nyilvánította, s újólag sürgette a tárgya- lások megszakítását. A porta, melynek most lett volna a legjobb alkalma bebizonyítani, komolyan veszi-e szóbelileg tett ígéreteit, a döntést húzni-halasztani iparkodott. A kai- makám kijelenté, hogy a budai basától még nem vett jelen- tést, de megnyugtatásul megjegyzé, hogy a császáriak fel- tételeit a porta sohasem hagyja jóvá. A török kormány- férfiak Bethlent néhány engedménynyel igyekeztek megen- gesztelni, melyek magokban véve nem voltak ugyan érték- telenek, de a császárhoz való viszonyt nem érintették. Elengedték ugyanis a fejedelemnek az adót, melylyel néhány éven át adós maradt s jövőre 15.000 zechinoról lo.ooo-re szállították le.* Négy héttel később megjött Konstantiná- polyba a jelentés, hogv a budai basa Ferdinánd császár- királylyal megkötötte a békét. így tehát a meghiúsítására irányuló összes törekvések sikertelenek maradtak.

XI.

Hogyan létesült ez a béke? Mikor a porta, mint lát- tuk, még ingadozott:' vájjon segítse-e Bethlent a császár elleni támadás esetén vagy nem, Kurz báró császári követ 1624 augustus havában Konstantinápolyból a budai basá- hoz érkezett, kit a szultán a zsitva-toroki szerződés meg- újítása iránti tárgyalásokkal megbízott. Kurz nem akart Budán maradni, hanem haza készült Bécsbe, de elutazását a basa azon ürügy alatt gátolta, hogy előbb adjanak elég- tételt a király végbeli vitézei által elkövetett fosztogatá- sokért. Tényleg azonban csak azért nem eresztette el,

* Contarini és Zorzi Giustinian 1625 jun. 4. OvÁRvnál.

136 GINDELY ANTAL

hogy a békealkudozások alkalmával váltságdíjat kérhessen érte. Ez okból azt követelte, hogy a bécsi udvar nyomban küldje ki békebiztosait. Midőn ezt Ferdinánd megtudta, kereken kimondotta, hogy semmiféle tárgyalásba nem bo- csátkozik mindaddig, míg Kurzot szabadon nem bocsátják s mivel a basa valódi czélzataival nyíltan még sem mert előállani, három havi letartóztatás után valóban elbocsá- totta a követet.

Bethlen, kinek érdekei a tárgyalások meghiúsulását kívánták s ki ez értelemben működött Konstantinápoly- ban, a budai basát is ily irányban igyekezett befolyásolni s őt a császár elleni támadás- eszméjének megnyerni. Még 1624 május havában levélileg értesítette, hogy Anglia és Németalföld közt pfalzi Frigyes visszahelyezése czéljából a szövetség megköttetett, pedig ez tényleg csak 1625 decem- ber havában történt. Azt is írta, hogy a császár bizonyo- san megveretik, mihelyt a törökök támadólag lépnek föL Személyes találkozót ajálott tehát a basának, még pedig Nógrádban, hogy a közösen megindítandó támadásról ta- nácskozzanak, a békét pedig elfogadhatatlan feltételek eme- lésével hiúsítsák meg. E czélból azt javasolta, kívánja a basa a következőket : fizessen a császár évi 60.000 tallér adót, adjon 40.000 tallér értékű ajándékot, mondjon le minden jogáról Erdélyre és Magyarországra vagy legalább engedje át Nógrád, Fülek, Szécsény, Gyarmat és Falánka vég- helyeket.

Ugyanez évben Bethlen Ferdinánddal is alkudozott* és pedig leánya kezének megnyerése végett. Természetes s az akkori diplomácziai szokásokba épen nem ütközött — hisz ellenségei ő irányában is hasonlóképen cselekedtek, — hogy a fejedelem Bécsben egészen más húrokat pengetett^ mint Budán s a mint itt a törököt, úgy amott az udvart

* Gergelyi Tört. Tár 1882 458. oldal.

BETHLEN GÁBOR. I'37

biztatta a legtúlzottabb feltételek emelésére. A császár és a szultán kibékülése mélyen sértette volna az ő érdekeit. Míg tehát egyfelől az irányadó török kormányféríiakat az alkudozások meghiúsítására igyekezett bírni, másfelől bizal- mas embere azt ajálotta a magyar kanczellárnak, ragasz- kodjék Ferdinánd rendületlenül Vácz visszaadásához és épenséggel ne folytassa az alkudozásokat, míg ez az ügy el nem intéztetett ; sőt húzza-halaszsza a tárgyalásokat az- után is s várja be, minő lefolyást vesz az ázsiai háború. Végül azt tanácsolta, folytassa a császár készülődéseit, kös- sön egyezséget a tatár khánnal, mely czélra Bethlen köz- vetítését' is ajálotta.

Valószínű, hogy a jelen esetben a fejedelem inkább a császár, mint a szultán javát tartotta szem előtt. Akkor, mikor Kovasóczy e tanácsokat osztogatta Sennyey kan- czellárnak, vagyis 1624 augustus havában Bethlen választ várt a császárkisasszony kezének megnyerése iránti ajála- taira s ha e válasz kedvező, úgy a Ferdinándnak javasolt politika csakugyan a leghelyesebbnek látszott. A bécsi udvarnak nem lett volna többé szüksége a török kegyét hajhászni s tőle békét kunyorálni ; egyesülten Bethlennel, a ki bizonyára hú és erős szövetségese lett volna, a sza- kítástól sem kellett volna visszarettennie. Minthogy azon- ban Bécsben nem akartak Bethlennel sógorságba keveredni, tanácsait sem méltatták figyelemre.

A béketárgyalások vezetésével, melyek végre megkez- dődtek, Ferdinánd részéről Althan, Esterházy és Frange- pán grófok, Kurz, Schwarzenberg, Cziráky és Haller Zsig- mond bízattak meg.^' Bethlen szintén elküldé a maga kö- veteit^ a nélkül, hogy az udvar ebbe előzetesen beleegye-

1 Szilágyi Sándor Tört. 1886. Kova- Bécsi állami levéltár. Kurz végjelentése, sóczy levele Sennyey magyar kanczel- A biztosok neve megvan a békeokmány- lárnak. 6ig. oldal. ban is.

2 Magyar Orsz. Lvtár. Althan, Fran- 3 Bethlen követei voltak : Kamuthy, gepán stb. a nádornak 1624 oct. 15. — Toldalaghy és Borsos.

Magyar Tört. Életr. 1889—90. I^

138 GINDELY ANTAL

zett volna. De mivel nem akarták még inkább elkeserí- teni, belenyugodtak. A tárgyalások helyéül eredetileg Tatát jelölték ki, de később Gyarmatban állapodtak meg. Beth- len természetesen azon működött, hogy ha az alkudozások akarata ellenére is sikeres befejezést nyernek, ebből neki szintén legyen haszna. Azt óhajtotta, hogy a szerződő felek a béke-okmányban határozottan elismerjék függetlenségét és önállóságát s ha ez nem volna elérhető, ha sem a csá- szár sem a szultán nem akar a maga igényeiről lemon- dani, akkor szó se legyen a szerződésben Erdélyről s jogi állásának kérdése maradjon eldöntetlen. E hallgatásból utóbb természetesen érveket meríthetett volna önállósága javára. Végül — utasította követeit — ha Erdélyt a szer- ződésben mégis említeni fognák, de a nélkül, hogy köz- jogi állását eldöntenék, oda kell hatni, hogy a császárral kötött béke megtartassék, de nem a nemrég Bécsben, ha- hanem az annak idején Nikolsburgban kötött szerződés alapján.^

Csakhogy minden erőfeszítése megtört Ferdinánd biz- tosainak s az általok megnyert budai basának ellenállásán. Esterházy inkább meg akarta szakítani a tárgyalást, sem- hogy megengedje, hogy Erdély a békeszerződésben a csá- szárra nézve hátrányos módon említtessék, mert Ferdinánd- nak, mint Magyarország királyának e tartományra világos joga van. A fejedelem iránt való haragjának szabad folyást engedett, zsiványnak szidta, a ki a legcsekélyebb jogczím nélkül elragadta a királytól Magyarország egy részét ; bosz- szújával fenyegette s szemére hánvta a portával folytatott legutóbbi tárgyalásait, melvekről az udvar szabatosan tájé- kozva van.' Az országbíró általában másként lépett fel,

I Padavin 1624 nov. 16. és dec. 7., Ferdinándnak 1625 mart. 15. — Ger-

1625 febr. I. — Bécsi állami levéltár a gelyi Tört. Tár 1886 130. és 146. oldal, biztosok Ferdinándhoz 1625 jan, 25. 3 Szilágyi .Sándor Tört. Tár 1886

■! Magyar Ország. Lvtár. Esterházy 662. oldal.

BETHLEN GÁBOR. I 39

mint a császári főbiztos, Althan gróf. Míg az utóbbi ki nem fogyott a szép szóból, az udvariasságból s Bethlen követei- vel barátságosan érintkezett, amaz mindig csak nyersen bánt velők. Általában szenvedélyes ember volt, ellenfelei iránt pedig épen kíméletlen. Ezzel nyerte meg Ferdinánd és az udvar bizalmát.

A két fél közt tulaj donképen ezúttal csak azon túlka- pások és sérelmek iránt folyt az eszmecsere, melyeket egyik a másik ellen elkövetett volt. A császári követek panaszai azonban sokkal számosabbak és igazoltabbak vol- tak s midőn az új rendezést a zsitva-toroki (1606) béke alapján sürgették, ez már magában foglalta azon követe- lést, hogy a törökök az időközben megszállott helyeket kiadják.

E pontot kapta fel Bethlen, hogy részletes emlék- iratban adja elő a portának a császári igények alaptalan- ságát. Azt állította, hogy Ferdinánd az oka az 1606 óta viselt összes háborúknak s ha időközben a törökök egyes helyeket elfoglaltak, új várakat építettek, foglyokat ejtet- tek s itt-amott kárt tettek, ez csupán a jogos védelem következménye volt.*

De figyelmeztetéseivel Bethlen elkésett, mert ugyan- akkor, midőn emlékirata Konstantinápolyba érkezett, — 1625 május végén — Gyarmaton már megállapodtak a zsitvatoroki béke megújításában, de olyan kikötéssel, hogy nem minden feltételéhez fognak komolyan ragaszkodni. Mert noha az új szerződés első czikkelye azt a biztosítást tartalmazza, hogy a zsitva-toroki béke érvényben marad, a következő három czikkelyben ez már lényeges korláto- lást szenvedett s Vácz visszaadása, a békekötés ellenére épített várak lebontása, a határszéli vidékektől önkényesen kívánt adók megszüntetése és a rabságra jutott keresztény

* Bethlen emlékirata a tárgyalásokról. ÓvÁRvnál 572. oldal. Ugyanott Zorzi Giustinian a dogénak 1625 }nn. 4.

18*

140 GIN DEL Y ANTAL

foglyok szabadon bocsátása további tárgyalásoknak tar- tatott fenn.

Midőn Konstantinápolyban a béke megkötéséről érte* sültek, mindenfelől szemrehányással árasztották el a kai- makámot, a ki előbbi ígéreteivel szemben nem bírt magán máskép segíteni, mint hogy azt híresztelte, hogy a szultán a békét nem fogja szentesíteni. ígérte azt is, hogy meg- újítja a rendeletet a budai és boszniai basához, hogy ké- szüljenek és minden eshetőségre talpon legyenek. Mon- dotta továbbá, hogy Bethlen teljes szabadságot kap azt cselekedni, a mit jónak vél. E biztatások pillanatnyilag csakugyan elfojtották az idegen követek bizalmatlanságát,* mely azonban újra föléledt, mikor megtudták, hogy a budai basának a béke megkötése miatt a porta nem fejezte ki, mint ígérték, rosszalását, minek folytán a többi ígéretekre nézve is kétségessé vált, komolyan tétettek-e vagy nem.**

Időközben a fejedelem Konstantinápolyban levő állandó követéhez terjedelmes levelet írt, melyben a gyarmati béke szentesítésének megtagadását tanácsolta s írásbeli enge- délyt kért a nyugati hatalmakhoz való csatlakozásra. A kai- makám azt felelte, hogy a szultán csak akkor szentesíti a szerződést, ha erre a császár külön és megfelelő ajándékot hozó követség útján fölkéri s a szerződésben függőben hagyott ügyekről további tárgyalásokat indít. A másik ké- relmet, mely az Írásbeli engedélyre vonatkozott, hajlandó volt teljesíteni ; legalább Zulíikár csausz, kit a kaimakám a magyar nyelvű levél lefordítására használt, az erdélyi követnek megmutatott egv fogalmazvánvt, melyben a szul- tán nemcsak azt engedi meg a fejedelemnek, hogy a keresztény hatalmakhoz csatlakozzék és a császárt meg- támadja, hanem erre egyenesen felszólítja s hozzá segít- séget ígér. Zulíikár azonban a maga és azon török kormány-

* Zorzi Giustinian a dogénak 1625 ** Zorzi Giustinian 1625 július 12.

jun. 28. ÓvÁRvnál. ÓvÁRvnál.

BETHLEN GÁBOR. I4I

férfiú részére, ki a levelet végleg szövegezi, jelentékeny pénzösszeget kívánt az erdélyi állandó követtől. Ez méltán sejtette, hogv csak ki akarják zsákmánvolni s a kívánságot visszautasította. Sejtelmei nem voltak alaptalanok, amnenyi- ben a szultán csak azt engedte meg Bethlenrlek, hogy a kereszténv hatalmakkal szövetségre léphet ; de sem segé- lyét nem ígérte, sem a császár elleni támadásra föl nem szólította s csupán azt engedte meg, hogy hadaival a keresztény hatalmak seregéhez csatlakozhassék.*

A szultán ezen levelét nem 1625 september havában, midőn a fejedelemhez elküldetett, hanem martiusban kel- tezték, tehát olyan időben, mikor a gyarmati béke még meg nem köttetett. Ez Bethlen kérelmére történt, ki ek- képen akarta élét venni a császár azon szemrehányásának, hogy a gyarmati békét már is megszegték. A kaimakám szintén helyeselte a dolgot, ámbár azon gyanút idézte ma- gára, hogy a császár netaláni szemrehányásai ellen keres mentséget s általában mindig úgy akar eljárni, a mint pil- lanatnyi haszna sugalja.

A törökök segítségében, valamint abban is bízva, hogy Dániának és pfalzi Frigyesnek tett ajálatai kedvező elintézést nyernek, Bethlen még 1625 augustus havában sok ezer emberrel Kassára vonult. Ferdinánd nem táplál- hatott többé kétséget a fejedelem támadó szándékaira nézve. Számos levél, melyet Frigyes és barátai 1625 mar- tius óta Bethlenhez intéztek, útközben Miksa bajor választó kémeinek kezébe került, ki közölte azokat a császárral. Bethlen, mihelyt neszét vette a dolognak, mindnyájokat

* Zorzi Giustinian a dogénak 1625 döttnek felel meg. Hogy e föltevésünk aug. 9. és 27. sept. 7. ÓvÁRYnál, Rge a helyes, abból is kitűnik, hogy RoEt kel- 434. oldalon közzé teszi a szultán leve- lemetlenűl érintette az angol király meg- lét Bethlenhez, mely azonban eltér az említése az iratban. Az Ováry által ki- OvÁRV által az 593. oldalon közölttől. adottban e kifogásolt passus megvan, RoE közlése Zulfikár fogalmazványának, míg RoEéböl hiányzik, az ÓvÁRvé a Bethlenhez valóban elkül-

142 GINDELY ANTAL

megtagadta és hamisítványoknak nyilatkoztatta ki. A ma- gyar kanczellárhoz levelet intézett s panaszt emelt a hamis hírek miatt, melyek nevét mint valami árvíz elözönlik, életét megkeserítik, «mert a becsületes embert mi sem bántja oly nagyon, mint a rágalom ». Nem látja — foly- tatta, — hogyan működhetnék együtt a császárral, ha hitelt nem adnak neki s mindenben gyanúsítják. Alávalóság, hogy mindenféle rágalmat terjesztenek róla a császár udvarában, de még nagyobb alávalóság, hogy elhiszik. Minden moz- dulatát, minden legcsekélyebb utazását hamisan magya- rázzák s a császár ellen irányozott valamely ellenséges szándékával hozzák kapcsolatba. Kéri tehát az udvariakat, ne gázoljanak tovább is becsületében, mert jobban szereti a nyílt, mint a leplezett ellenségességet.

XII.

II. Ferdinánd császár-király ismerte a veszélyeket, melyek Bethlen és a porta részéről, melv utóbbi a gyar- mati béke szentesítését még mindig késleltette, fenyeget- ték. De mióta Waldstein új és nagy hadsereget toborzott részére, szabadabbnak és hatalmasabbnak érezte magát s Sopronba országgyűlést akart összehívni, hogy biztosítsa fiának Magyarország koronáját s ezzel újabb gátat emeljen Bethlen aspirácziói elé. Még ingadozott, váljon Waldsteint hadastul Németországba indítsa, vagy Magyarország ellen alkalmazza. Végül is úgy találta, hogy minden eshetőség ellen védelmet nyújthatnak a visszamaradó ezredek, mi- helyt létszámok kiegészítéséről gondoskodás történik s Magyarországban is megkezdődik a hadak fogadása. Csak- ugyan megtették ehhez a sokféle előkészületet s sokat tanakodtak róla, ki legyen ez új sereg fővezére. De min- dezt ismét csak abban hagyták, mihelyt megtudták, hogy

BETHLEN GÁBOR. I43

Bethlen Kassán megállapodott s onnan a császárnak alá- zatos levelet írt, melyben megköszöni a német birodalmi fejedelmi czím adományázását, sőt azt is megengedi, hogy a hét vármegyében szintén megindíthassa a hadfogadást.

Bethlen magaviseletének e változását nehéz betegsége okozta, mely őt még a brandenburgi herczegnővel való házassága előtt több hónapra ágyba fektette. Ha baja nem gátolja, kétségkívül királyi területre hatolt volna, hogy a soproni országgyűlést szétugrassza. Midőn Konstantiná- polyban értesültek az országgyűlés összehívásáról s II. Fer- dinánd azon szándékáról, hogy ott fiát Magyarország kirá- lyának választassa és koronáztassa, a velenczei követ a porta féltékenységét igyekezett fölkelteni a Habsburg- uralom ez újabb szilárdulása ellen. Türelmetlenül várta- a jelentéseket' Erdélyből ; remélte, hogv Bethlen megkezdi a háborút, minthogy az engedélyt már megkapta. Beteg- sége azonban egyelőre minden számítást halomra döntött s így a törököknek tétlenül kellett végignézniök a király- választó országgyűlést, bármi szívesen megzavarták volna.

Fiának magyar királylyá választásával Ferdinánd egyéb- iránt azt az ígéretét kívánta beváltani, melyet nagybátyjá- nak, IV. Fülöp spanyol királynak, tett, ki nővére Mária kezét csak oly feltétellel ígérte az i^abb Ferdinándnak, a császár legidősebb fiának, ha utódlása a német császári, a a magyar és cseh királyi trónon már eleve biztosíttatik. Minthogy a császár nagyon szívén hordotta e házasságot, elfogadta a kikötést s a magyar korona megszerzésével kezdte meg adott szava beváltását.

* Az illető levelek a müncheni állami mart. 20. és 30., apr. 2. talán Solms levéltárban. Camerarino (?) Thurnnak Albrechtnek, mart. 30. és maj. 8. Thurn- 1625 mart. 12. és 15. ; Frigyes Bethlen- nak. — Magyar Orsz. Lvtár az észter- nek 1625 mart. 31. ; Leuker levele Mik- gomi érsek Ferdinándnak 1625 jul. 9. sának 1625 maj. 21. ; Bethlen a magyar ** Zorzi Giustinian 1625 sept. 7. és kanczellárnak 1625 jun. 18. ; a magyar 20., oct. 6., nov. iG. és dec. i. ÓvÁRvnál. tud. akadémia kiadványaiban ; Bethlen

144 GINDÉLY ANTAL

Az 1625 september havára összehívott országgyűlés megnyitása a következő hónapig húzódott. Maga a császár csak oct. 13-án indult Sopronba s részint személyes biz- tonsága, részint a kellő pompa kifejtése czéljából, két gyalogezreddel és 2000 lovassal kísértette magát.* A Sop- ronba való bevonulás a lehető legnagyobb fénynyel ment végbe. A díszmenet élén apródok, nemes urak, kamarások és tanácsosok haladtak, Utánok mentek a barátságos hatal- mak követei, azután a császár legidősebb fiával lóháton, továbbá fényes díszkocsiban a császárné mostoha gyerme- keivel, Lipót Vilmos főherczeggel és Cecilia Renáta fő- hercznővel. Mária Anna főherczegnő, gyöngélkedése miatt incognito hajtatott a városba. A császárné fogatát valami ötven más kocsi követte a főpapokkal és úri hölgyekkel. A nemesség és a püspöki kar a felséget a város kapuin kívül fogadta. Itt Pázmány esztergomi érsek, a város falain belől pedig a polgármester beszéddel üdvözölte, mire egész kíséretével a ferencziek templomához vonult.**

De az udvar megérkeztekor az országgyűlés tagjai cse- kély számmal voltak még Sopronban. Hiányoztak a horvát — akkor még sziavonnak nevezett — és a felső-magyar- országi, valamint Bethlennek átengedett vármegyék követei mindnyájan. De azért Sopronban annyi idegen tódult össze, hogy a külföldi követek nem kaptak szállást s a két mér- földnyire levő Kis-Martonban telepedtek le. Csupán Dr. Leuker, bajor követ, maradt ott, mert nem volt saját fo- gata s drága pénzen sem volt képes kocsit bérbe kapni. Sopronba szorult tehát, de noha szerény viszonyokhoz volt szokva s kevéssel beérte volna, lakása a legcsekélyebb igényeket sem elégítette ki. Szobájában nem volt elzár- ható szekrény s minthogy irományait nem akarta nyitott

* Padavin 1625 oct. 15. ÓvÁRvnál. "' Khevenhiller x. 695. ; Caraffa id.

Némileg eltérő jelentés van Caraífa Com- m. 203. oldal, mentarjaiban 203.

II. KERDINANÜ. Az országos képtárban levő egykorú metszetről.

BETHLEN GÁBOR. I45

helyen hagyni, valami zsákfélében mindig magával czi- pelte.' De e kényelmetlenségek daczára sem mozdult a városból, hogy ura megbízásait nyomban közölhesse a császárral.

A királyi előterjesztések, melyeket a felség az ország- gyűlésnek tett, a pillanat komolyságának megfelelők vol- tak. Tanácsot kért a rendektől, hogyan óvható meg az ország nyugalma a forradalmi üzelmek ellen s azt java- solta, hogy az engedetlenek jövőre súlyosabban büntet- tessenek, mint eddig. E rendszabályon kívül, melynek éle leginkább Bethlen hívei ellen irányúit, azt kívánta, hogv a rendek a véghelyek jobb ellátásáról gondoskodjanak. A jó erkölcs érdekében sürgette, hogy azok, kik a két- nejűség bűnébe esnek, megfenyíttessenek s a törökkel való minden közelebbi érintkezés megtiltassék.- Fiának királylyá választásáról nem tett említést.

Az országgyűlés egyelőre nem fogott a királyi előter- jesztések tárgyalásába, hanem azt követelte, hogy előbb a Thurzó Szaniszló halálával megüresedett nádori méltóság töltessék be a hagyományos választás útján. Ferdinándnak nem sok kedve volt ezt megengedni, ámbár már közvet- lenül Thurzó halála után kötelezte magát a nádorság be- töltésére. A nádor széles jogköre féltékenységet keltett benne, miért is egyszerű királyi helytartó választására akarta bírni a rendeket azon ürügy alatt, hogy ekképen jelen- tékeny összeget lehet megtakarítani, mert a helytartó évi fizetése csekély, ellenben a nádornak évenként 22000 magyar forintot kell adni. A rendek azonban meg nem tán- torodtak s így a királynak akarva nem akarva bele kellett a nádorválasztásba törődnie.^

Osi szokás szerint a felség ez állásra négy jelöltet, két

* Müncheni állami levéltár. Leuker ** Khevenhiller x. 696. — Caraffa id.

levele Miksa választónak 1625 oct. 23. — m. 205. s köv. old. Padavin 1625 oct. 15.

Magyar Tört. Életr. 1889—90. I9

I4Ó GINDELV ANTAL

katholikust : Esterházyt és Bánífyt, és két protestánst ; Nádasdyt és Pálffyt hozta javaslatba. A jelöltek közül az akkor már grófi rangra emelt Esterházy Miklós tudo- mányával, az ország viszonyai alapos ismeretével, sokol- dalú képességével messze kimagaslott vetélytársai közül. Kipróbált tehetségei, áttérése a kath. egyházba, az ural- kodó családhoz való ragaszkodása, mely az utóbbi háború- ban a legfényesebben bebizonyult, fokról-fokra magasabbra emelték őt az államéletben s végül elnyerte az országbirói méltóságot. Házassága a dúsgazdag Nváry Krisztinával,* az ifjan elhunyt Thurzó Imre** özvegyével, roppant jószágok birtokába juttatta s szorgalmával, takarékosságával és üzér- kedéseivel folyton gyarapította vagyonát. A királyi kegy a grófi czím adományozása által egyenrangúvá tette az ország legelső családaival. Most a nádorválasztáskor nem- csak az összes katholikusok hozzá csatlakoztak, hanem számos protestáns szavazatot is kapott. De a sikert nem csupán összeköttetéseinek és a személye iránt való tiszte- letnek köszönte, mert hatvan szavazatot 20.000 forint segé- lyével szerzett meg.

A rendek 125 szavazattal 25 ellen, mely Nádasdvra esett, míg a másik két jelölt csak egy-egy szavazatot ka- pott, Esterházyt ültették a nádori székbe. Csakugyan nem volt akkor az országban senki, ki alkalmasabb lett volna ez állásra, mint ő, ki már jelzett képességein kívül kime- ríthetetlen munkaerővel is rendelkezett. Nem elégedett meg hivatalos állásának sokféle teendőivel, hanem számos munkálatban előadta nézeteit mindazon kérdésekről, melvek a közügyeket közelebbről érintették s sok olvan reform- javaslatot dolgozott ki, melyekből kitűnik, hogy ismerte hazája bajait, orvoslásuk módjáról behatóan gondolkodott s eszméit gyakorlatilag valósítani törekedett. Úgy látszik,

* Ipolyi Arnold: Bedegi Nyáry Krisz- ** Kubinvi Miklós: Thurzó Imre.

tina. (Tört. Életrajzok 1886/7. évf.) (Tört. Életrajzok 1887,8. évfolyam.)

BETHLEN GÁBOR, I47

már 1622-ben Forgách Zsigmond halála után sikerrel ver- senyezhetett volna a most elért kimagasló állásra, legalább később így nyilatkozott Ferdinánddal szemben' s hogy akkor nem tette, azt azzal indokolta, hogy visszarettent a nádorsággal járó terhes kötelességektől.

Ferdinándot a választás eredménye nagyon megörven- deztette s az új nádor tiszteletére díszebédet adott. E ki- tüntetést Esterházy mindjárt másnap akkép viszonozta, hogy az egész udvart fényes lakomára hívta meg.^

Az országgyűlés még ekkor sem kezdett a királyi pro- positiók tárgyalásába, hanem ősi szokás szerint előbb a sérelmekkel foglalkozott. A rendek azt kívánták, hogy néhány magyar végvárból a német őrség eltávolíttassék, ámbár elismerték, hogy óhajukat nyomban teljesíteni nem lehet ; panaszkodtak, hogy a békekötés daczára a törökök a be nem hódolt helyeket adóval zaklatják ; hogy a har- minczad részben törvényellenesen szedetik s végűi teljes értékű pénz verését sürgették. A hang, mely e panaszokon átvonult, azt bizonyította, hogy az országgyűlés többségét mérsékelt szellem vezeti, mely a sérelmeket nem akarja az udvar elleni vádakká élesíteni. Ferdinánd, ki a német őrségeket kivonni nem akarta, a törököket megfékezni pedig tehetetlen volt, sőt pénzügyileg is a legnagyobb nehézségekkel küzdött, a sérelmek egyikét sem bírta ugyan alaposan orvosolni, de az országgyűlésnek legalább előzé- keny választ küldött,^ mely azonban a rendeket ki nem elégítette. Az ellenzék gyarapodni kezdett és a protes- tánsok is sokféle panaszszal álltak elő s azok orvoslását sürgették.

1 Kismartoni levéltár. Esterházy a 3 Magyar (3rsz. Levtár. Gravamina királynak 1636 sept. 20. — Caraffa Re- regnicolarum Hungária; 1625 nov. 2. ; a latione 274. oldal. király válasza és a rendek nov. 12. vi-

2 Müncheni állami levéltár. Leuker szonválasza. A király nov. 14-iki máso- a választónak 1625 okt. 23. — Padovin dik válasza. — Padavin a dogénak 1625 a dogénak 1625 oct. 22. nov. 19. ÓvÁRvnál.

19

,*

148 GINDELV ANTAL

Csupán az új nádor befolyása s azon körülmény, hogy épen idejében érkeztek meg a horvátok — katholikusok, — szorította háttérbe az ellenzéket. A rendek megelégedtek a királv második válaszával s némi ígérettel ; megkezdték az előterjesztések tárgyalását s végül adót ajálottak meg. Időközben az udvar folyton azon kérdést feszegette, meg- indítsák-e és milyen módon az actiót Ferdinánd főherczeg- nek Magyarország királyává való választása iránt? Ferdinánd királv maga nem szerette volna az indítványt megtenni, mert attól félt, hogy a rendek elvetik ; megbízta tehát Fázmánv érseket, az új nádort és a kanczellárt, kémleljék ki a rendeket s ha hajlandóknak találják, bírják reá őket, hogv magok tegyék meg a megfelelő indítványt. A bizalmi férfiak úgv találták, hogy csupán a katholikusok feltétlen hívei az eszmének, míg a protestánsok vagy közönyösen vagv ellenszenvesen állnak vele szemben. Különösen a Bethlen pártja, melv a hét vármegye követeiből alakult, élesztette ez ellenszenvet. A fejedelem ugyanis, ámbár a gyűlésre külön követséget küldött, mely Ferdinánd király- nak igen barátságos hangú levelet adott át, mindent el- követett, hogy a rendeket a királvválasztástól megtartóz- tassa, sőt a hét vármegye követeit, azon esetre, ha részt vennének a választásban, melyre nincsenek meghatalmazva, meg is fenyegette.* Ervelésében nagy szerepet játszott Lengyelország; az a valóságos mintaállam, ott van a szabad- választás biztosítva, mert nem az uralkodó király életében foganatosíttatik. Az erdélviek törekvéseit annál inkább siker kísérhette, mert a királyi terület vármegvéinek követei sem kaptak küldőiktől utasítást a választásra s nem is kí- vántak bele bocsátkozni.

Álláspontjukat az udvar föltétlen hívei azzal igyekeztek megingatni, hogy ha nincsenek is a kellő felhatalmazással

* Katona xii. 98. oldal — Caraffa Comment 209. oldal.

bethlp:n GÁBOR. 149

ellátva, utasításuk értelmében szabad határozniok minden oly ügyben, mely az ország javára szolgál. De mi sem lehet olyan előnyös az országra, mint a királyválasztás megejtése.* Lassankint az ellenzék részint érvekkel, részint pénzzel csakugyan legyőzetett. De nem ez volt az egye- düli nehézség, mely a választás közvetlen foganatba vétele elé hárult. Maga Ferdinánd király is késleltette a dolgot, mert habozott, váljon a választást közvetlenül kísérje-e a koronázás, vagy nem. Koronázás esetén az új király esküt volt köteles tenni az ország politikai és vallásszabadságának fentartására, mint az annak idején II. Ferdinánddal is tör- tént ; csakhogy kelletlenül s csupán a körülmények súlyá- nak engedve tette az esküt. Azt a lelkiismeretbeli terhet, melyet nézete szerint magára vállalt, nem szerette volna immár fiára is áthárítani, hanem azt akarta, hogv trónra léptekor szabad keze legyen minden irányban. Lamormain atya, gyóntatója, kinek véleményét kikérte, hasonló okból a koronázás ellen nyilatkozott : elég ha a választás a trón- utódlást biztosítja s mikor III. Ferdinánd annak idején átveszi az uralkodást, koronázásakor majd kieszközölheti a hagyományos eskü módosítását. Ezt a nézetet támogatta az esztergomi érsek, Eggenberg herczeg és CarafFa pápai nuntius. Ellenben más tanácsosok, valószínűleg a nádor és a magyar kanczellár, ellenezték a koronázás elhalasztását, mi ártalmas lenne az uralkodóházra. De a kincstár kép- viselői is az elhalasztás mellett kardoskodtak, mert azt mondották, hogy a koronázás tömérdek költséggel jár. Ossuna gróf, spanyol követ azonban, ki a koronázást ama feltételek egyikének tekinté, melyekhez királya a nővére s Ferdinánd főherczeg közötti házasságot köti, a nádor álláspontját helyeselte. A király ellenben egyszerűen azt felelte neki, hogy Lamormain atya az elhalasztást javalja.

• Katona xii. 100. oldal. — Caraft'a Comment. 209 s köv. oldal.

líO GINDELY ANTAL

Ferdinánd, még mielőtt a koronázásra nézve végképen határozott volna, meghagyta Esterházy nádornak, szólítsa fel a rendeket a királyválasztás megejtésére s minthogy kész volt az ellenzéket ugyanazon eszközökkel lefegyve- rezni, melyek a nádorválasztásnál alkalmaztattak, biztos le- hetett benne, hogy óhajtásának valósulása kevés akadályba ütközik. Csakugyan mikor 1625 november 23-án a nádor az ide vonatkozó indítványt megtette, csupán a hét vár- megye követei s az országgyűlés néhány más tagja kifo- gásolták, mert az ellenzék többi elemei pénzzel némíttattak el. Ügy látszik azonban, hogv a rendek azon csoportja is, mely kész volt a királyválasztásra, értesült a koronázás iránt az udvar körében fenforgó nézetkülömbségről s mint- | hogy katholikusok és protestánsok egyaránt vonakodtak közreműködni a jövendőbeli kényuralom megteremtésében, egy értelemmel kijelentették, hogy csak az esetre látnak a választáshoz, ha a trónjelölt-főherczeg előbb megeskü- szik összes politikai és vallásszabadságaik fentartására.*

Ez a határozat teljesen váratlanul jött az udvari pártra. A kívánt esküt a király eddig mindenkor koronázásakor tette le, míg most már a választás előtt követelték tőle. Ez újítással szemben az udvar jónak látta engedni, már azért is, mert a választás eszközlésének elhalasztása még inkább fokozta volna a bizalmatlanságot s elősegítette volna Bethlen pártjának törekvéseit. Az udvar ugyanekkor azt is megtudta, hogy a fejedelem hívei már czélozgatni kez- denek Bethlen, mint választott király jogaira. Mindez üzelmeket sikeresen csak azzal lehetett meghiúsítani, ha a főherczeg maga nemcsak megválasztatik, hanem meg is koronáztatik.

* Ez ügyben fejtegetéseimben főleg a cius ügyismerete kétségen kívül áll, mert

Caraffa nuncius 1625 hov. 26-án Barbe- a tanácskozásokban is részt vett. A ve-

rini bíbornokhoz intézett levelét köve- lenczei követ is jól értesültnek mutatko-

tem, (vatikáni levéltár) s a Commentár- zik, mint 1625 nov. 19-iki levele — ÓvÁRV

jaiban levő jelentése. nek adatait. A nun- id. m — bizonyítja.

BETHLEN GÁBOR. I^I

Egy igen előkelő magyar hölgy, Batthyány grófné szin- tén támogatta Bethlen törekvéseit, még pedig olvképen, hogy magában az uralkodóházban viszályt igvekezett kel- teni. Figyelmeztette a császár-királvnét, hogy midőn olvan nagy erőködéseket fejt ki mostoha fiának királylyá válasz- tására, ezt csupán a maga haszna rovására teszi, mert mint Magyarország koronás királynéját férjének halála esetén őt illetné meg a királyválasztásig a regensség. A császár- királyné azonban, ki sem dicsvágyó, sem fondorkodó ter- mészetű nem volt, nyomban visszautasította Batthyánv grófné e terveit s a vele folvtatott beszélgetésről rögtön hírt adott férjének. Ferdinánd kezdte belátni, hogy minden további késedelem csak az ellenzéket gyarapítaná, miért is beletörődött a koronázásba. A nádor eloszlatta utolsó aggodalmait is, még pedig azon állítással, hogy az ígéret a vallásszabadság fentartására épen nem biztosít annak örök tartamot. A királynak joga van az országgvűléssel egvet- értve akármelyik törvényt megváltoztatni s mihelyt egy- szer a többség a protestantismus ellen fordul, a királvnak módjában lesz bármit is tenni ellene.*

Az udvar ekképen megegyezett a koronázásra nézve s mihelyt ez megtörtént, az országgyűlés tagjai Pázmánv érsek vezetése alatt megjelentek a felségnél s engedélyét kérték a királyválasztás megejtésére. Ferdinánd barátsá- gosan és helyeslőleg felelt. Másnap a rendek Ferdinánd főherczegnél tisztelegtek. A kalocsai érsek volt szószólójok s fölkérte a főherczeget, hogy a reá eső választást ugvan- olyan feltételek mellett fogadja el, mint atvja tette volt a saját koronázásakor. A főherczeg ezt megígérte s immár az udvar azt hitte, hogy a választás elől minden akadályt elhárított. Olyan simán azonban, mint képzelték, még sem ment a dolog. Bethlen hívei még az utolsó

* Carafta Comment. 212 — 13. oldal.

GINDELY AXTAI.

perczben is nagy erőfeszítést tettek a választás meghiúsí- tására. Az országgyűlés tárgyalásai oly szenvedélyes le- folyást vettek, hogy tettlegességektől lehetett félni. De a nádor, ki nyiltan fölvetette a kérdést: az országgyűlés tagjai magyarok vagy erdélyiek-e, azaz a királynak vagv a feje- delemnek alattvalói-e, törhetetlen erélyével s a már jelzett pénzajándékokkal végre is lecsöndesíté a kedélyeket úgy, hogy a választás megejtetett.

Az országgyűlés üléstermébe Werdenberg osztrák kan- czellár vitte el a koronázó hitlevelet,^ mely tizenhét pontból állott s felsorolta Magyarország jogait és szabadságait, főleg azokat, melyeket II. Mátyás i6o8-ban és 1609-ben, II. Fer- dinánd pedig 1622-ben megerősített. Ezenkívül az új király kötelezte magát arra is, hogy jövőre minden sérelmet, a mely tudomására hozatik, lehetőleg gyorsan orvosol, a magyar ügyeket csupán csak magyar tanácsosaival intézi, az igazság kiszolgáltatásáról czélszerűen gondoskodik, a fő- és a köznemességnek, valamint a királyi városoknak a vallás szabad gyakorlását megengedi, a nádorválasztás jogát mindig tiszteletben tartja, a koronát soha az országból ki nem viszi, a nádor jogkörét nem csorbítja, a véghelyek szükségletéről gondoskodik, a szomszédos országokkal, ki- vált Erdélylyel és Csehországgal fennálló szövetségeket őszintén megtartja, idegen katonaságot az országba nem hoz, s az Ausztriánál és Lengyelországnál zálogban levő városok és falvak kiváltásán fog munkálkodni.

A mint a választás 1625 nov. 27-én végbement, a fő- herczeg királyi atyjához sietett, köszönetet mondott neki, de még inkább mostohaanyjának, a királynénak a buzga- lomért, melylyel érdekeit előmozdította. Csakugyan a ki- rályné sokban hozzájárult a föltorlódott akadályok elhárí- tásához. Nyiltan a maga számára vette is igénybe a sikert,

* Padavin 1625 dec. 3. ÓvÁRvnál. — Carafl'a Comment. 213. old. — Khevenhil- ler X. 702. old. — Magyar Orsz. Lvtár a koronázó hitlevél 1625 nov. 27.

(S/jLtchidux 'J:iu,rínutuiui jD-u-x &.

>*>

t- ■!., ^

KI.EONOKA CSÁSZÁR-KIKÁI.YNH, II KHRDINÁNM) NKIK. Az országos képtárban levő egykorú metszetről.

BETHLEN GÁBOR. 153

mikor III. Ferdinánd koronázása után a velenczei követ kifejezte neki szerencsekívánatait. A királyné azt felelte, hogy megtett mindent, a mit mostoha fia javára tehetett, mert olyan szeretettel van iránta, akár csak a saját vére lenne.

A koronázás deczember 8-án, Boldog Asszony fogan- tatása ünnepén ment végbe. Ama háztól, hol az idősebb király lakott, a Szűz Mária templomig, hol a koronázás történt, a katonaság kettős sorfalat állott ; az egyik ol- dalon német zsoldosok, a másikon magyar csapatok és a városi polgárőrség helyezkedtek el. A király nejével és gyermekeivel német lovasok és magyar bandériumok kí- séretében indult az egyházba. A banderialistákat 50 válo- gatott gyalog katona kísérte. Utánok jöttek ragyogó dísz- ruhában a magyar főurak a koronázási jelvényekkel. Követte őket a koronázandó választott király,* ki az egyházba ve- zető úton Rákóczy Pál háza előtt tette le a koronázási esküt. A templomba vonulva, az esztergomi érsek fölkente a ki- rályt, mire a nádor a koronát fejére tette, előbb azonban ősi szokás szerint a rendekhez azon kérdést intézte, akar- ják-e a főherczeget királyokul elfogadni, mire a rendek helyeslő moraja felelt. A mise és a többi szertartások végez- tével az idősebb király udvarával visszatért lakására, az ifjú király pedig lóra ült s a koronával, és Szent István palástjával fényes kísérettől környezve, a város kapujához vonult, hol háromszor suhintott kardjával mindegyik világ- tájék felé, annak jeléül, hogy az országot kész megvédeni bármely ellenség ellen. Ezzel az ünnepélyes koronázási szertartások véget értek.

Következtek a szerencsekívánatok, lakomák és ünnep- ségek. II. Ferdinánd a magyar kath. főpapságnak ez alka- lommal tanúsított hűségét és ragaszkodását azzal jutalmazta^

* Magyar Orsz Lvtár. III. F"erdinánd koronázáshoz kiadott ceremóniáié. Magyar Tört. Életr, 1889 — 90. 20

154 GINDKLV ANTAL

hogy megadta neki a szabad végrendelkezés jogát. A vá- lasztás és koronázás megtörténtéről Ferdinánd, valamint a nádor külön levélben értesítette Bethlent, ki udvariasan és tiszteletteljesen felelt.* Azon óhajtását fejezte ki, hogv III. Ferdinánd minél tovább viselje a koronát a saját dicső- ségére és a kereszténység javára, hogy fentartsa a békét s atyjának nyomdokain haladjon. A maga részéről a feje- delem kijelenté, hog}^ mint II. Ferdinánd úgy fia iránt is be fogja bizonyítani ragaszkodását s szentül megtartja a fennálló szerződéseket.

XIII.

Néhány héttel e biztatások után Bethlen egy újabb követe, Nagymegyeri Keresztessy Pál, érkezett Konstan- tinápolyba s megvitte a szultánnak a folyó évi lo.ooo frtos adót. Megerősítette azon már előbb elterjedt hírt, hogy a fejedelem lo.ooo főnyi had élén Kassára indult, hogy a készülő félben levő szövetségnek eleget tehessen ; követe elmondotta, hogy a fejedelem sokféleképen kihívta a császár haragját s magára vonta bosszúját. Mindazonáltal a keresz- tény hatalmak feltűnő módon elhanyagolják, mert sem Francziaországba küldött üzenetére sem abbeli követelé- seire nem kapott választ, melyeket a konstantinápolvi követekkel közölt. Roe, a ki érezte e panasz jogosult- ságát, mert jelentései daczára az angol kormánvtól semmi utasítást nem kapott, hallgatását mindenképen mentegetni igyekezett. Felhozta I. Jakab király halálát s az ezzel kapcsolatos sokféle bút és bajt, a nagy halandóságot, mely Angliában akkor uralkodott s hangsúlyozta, hogy a Bethlen által előterjesztett feltételekhez Anglia a franczia

* Egyetemi könyvtár Budapesten. Bethlen 1626 január 8-iki levele Ferdinándnak.

BETHLEN GÁBOR. 155

király és más uralkodók jóváhagyását is ki kénytelen esz- közölni, a mi természetszerűen késlelteti a végeldöntést.

Roe nézete szerint Bethlen hibát követett el, mikor nem az angol királyhoz fordult közvetlenül ; ez esetben már rég megkapta volna a választ. De azért — monda — ne magyarázza félre a hallgatást, mert Károly király — ki Jakabot a trónon követte — nyíltan kijelenté, hogy kardoskodni fog sógora, pfalzi Frigyes, visszahelyezése érde- kében, védeni kész minden barátját, kik közé Bethlen is számíthatja magát. (1625. nov.j

Keresztesyt e nyilatkozat kielégítette. Elmondotta, hogy a fejedelem már Angliába is küldötte egy bizalmas embe- rét* s háború esetére 25.000 főnyi sereget tart készenlét- ben. Roe ama jelentésben, melyet a saját kormányához küldött, csakugyan ajálotta a Bethlen-féle kívánatok telje- sítését, mert meg volt győződve, hogy egyes egyedül a fejedelem biztosíthatja a hadműveletek sikerét s kénysze- rítheti engedékenységre a császárt pfalzi Frigyes irányában. Keresztessy a többi követeknek** is ugyanazt mondotta, mit Roenak s mindnyájan a döntő válasz siettetését ajá- lották a saját kormányuknak.

A tárgyalások és ígéretek ez útvesztőjében Franczia- ország tette az első lépést előre. A franczia követ Beth- lenhez küldte tolmácsát, Fornettit, s közölte vele, hogy királya kész a kívánt havi 40.000 talléros pénzsegély egy negyed részét, azaz 10.000 tallért azon föltétellel fizetni, ha a másik három szövetséges : Anglia, Velencze és Német- alföld szintén megteszi a magáét. Fornetti közölte továbbá a fejedelemmel, hogy nyomban négy havi részlet bocsát- tatik rendelkezésére, mihelyt a hadjáratot megkezdi. Mikor erről Roe értesült, azt jelentette Angliába, hogy szégyelte

* Ez Quadt százados volt, ki a szö- ** Giustinian két levele 1625 dec. 4.

vétség tárgyában folyó alkudozásokhoz és 28-ról ; továbbá 1626 jan. 12-ről. — küldetett. Roe 471 — 4. oldal.

20*

156 GINDELY ANTAL

magát, midőn be kellett vallania,* hogy a saját kormá- nyától még nem kapott ily irányú utasítást. Sürgetésére lord Conway, az új államtitkár, azt felelte, hogy a király egy- általában képtelen Bethlennek pénzt adni, minthogy hajó- rajának fölszerelése s a dán királynak és Mansfeldnek a hágai tárgyalásokban biztosított segélyezése minden anyagi erejét kimeríti ; hogy továbbá Bethlen nem is egyenesen hozzá fordult, mint a franczia királylyal tette. A hágai szerződés egyébiránt tekintettel van Bethlenre is, ki a szövetséghez való csatlakozásra s az alkudozások folytatása czéljából új követ küldésére szólíttatott fel.**

Conway megjegyzése a hágai szerződésről nem tartal- mazta a teljes igazságot. Mikor Bethlen tudtára adta a császárnak, hogy a brandenburgi herczegkisasszony kezét kérte meg s ez okból követséget akar Berlinbe küldeni, a követség egyik tagjául Ouadt kapitányt nevezte meg s számára menvédet kért a császári területen át. Quadt fel- adata azonban nemcsak az volt, hogy a követek számát szaporítsa, hanem az is, hogy pfalzi Frigyessel közölje, hogy Bethlen csatlakozik a szövetséghez, ha havi 40.000 tallért kap s ha a dán király 13.000 főnyi haddal, melyet Sziléziába kellene indítani, támogatja az ő támadását a császár ellen.

Quadt elintézte megbízását Berlinben s azután IV. Ke- resztélv dán királvhoz utazott, kire a császár elleni küzde- lemben a főszerepet bízták. Quadt 1625 october havában terjesztette a dán király elé a fejedelem óhajait. A király szívesen vette a felajálott szövetséget ; ugyanez idótájt maga is követet küldött Bethlenhez — Berbisdorfot — s csatlakozásra kérte fel. Ezt a fejedelem 1626 april havára helyezte kilátásba, ha ugyan a készülő félben levő szövet-

* Giustinian a dogénak. 1626 február 21. — Roe 510. old. — Szilágyi Sándor : Tört. Tár 1886. Fometti utasítása 1626 január ** Roe 485—6., 492—3. old.

I

BETHLEN GÁBOR. 157

ségbe őt is felveszik.* Noha a dán király időközben a hágai tárgyalásokban Bethlen kívánságainak teljesítését sürgette, erről azon szövetségszerződésben, mely Anglia, Dánia s Németalföld közt 1625 deczemberben köttetett, szó sem volt. Mindössze is annyi történt, hogy a fejedelem tetszésére bízták a szövetséghez való csatlakozást. Csak szóbelileg biztosították követét, hogy, ha megtámadja a császárt, a szövetségesek 40.000 tallér havi segélylyel fogják támo- gatni. Ezt az ígéretet az angol meghatalmazottak épen úgy megtették, mint a többiek s ha Conway most azzal mentegette királyát, hogy nincs pénze vagy ha rossz néven vette a fejedelemtől, hogv közvetlenül Angliához nem fordult, úgy egyáltalán nem volt igaza. Vele homlokegye- nest ellentétben a dán király,** midőn a hágai egyezmény létrejötte után Bethlent a csatlakozásra felszólította, való- ban azt a nyilatkozatot tette, hogy a szövetségesek készek feltételeit elfogadni s hogy különösen Mansfeld 12.000 ember élén Sziléziába fog nyomulni. Ellenben a franczia király volt az első, ki a hágai ígéreteket igazán komolyan vette s sietett azokat teljesíteni, noha különben tagja sem volt a hágai szövetségnek.

Midőn Bethlen a franczia ajálatok hírét vette, meg volt velők elégedve. A háborút azonban csupán csak úgy akarta megindítani, ha előzetesen 100.000 tallér kész fizetést kap; ez esetre, monda, — benyomul Sziléziába s ott kezet fog Mansfeld gróffal. Azon biztos föltevésben, hogy ajálatait elfogadják, ugyanazt a csauszt, kivel a szultán neki házas- sága alkalmából némi ajándékot küldött, 15.000 tallér ér- tékű ezüstmúvel a budai basához indította, hogy a maga pártjára vonja s erélyesebb készülődésre bírja. Kevéssel

* Fraknói Vilmos: Tört. Tár 1881. '* Roe 501—5. old. -- Müncheni ud- 113 oldal. Keresztély Bethlennek 1625 vari könyvtár Collectio Camerariana : oct. 29. és nov. 26. A Bethlennél levő dán Bethlen utasítása Quadt részére. IV. Ke- követ János Ernő weimari herczegnek resztély király Bethlennek 1626 jan. 30 1625 nov. 6. és dec. 29.

158 GINDELY ANTAL

később Toldalaghy személyében új követet küldött a por- tára, melytől azt kívánta, parancsolja meg a budai basának a vele való egyesülést és hívja fel a tatárokat, nyomul- janak a lengyel határra s tegyék lehetetlenné, hogy Lengyel- ország a császárt segítse.

A keresztény követek támogatták Bethlen kérelmeit ; csupán a franczia követ tanúsított ezúttal tartózkodást, mert királya időközben Monzonban békét kötött a spanyo- lokkal s így elvált a protestáns szövetségtől. Ezt a követ még nyíltan nem ismerte be, de magaviselete kizárt minden kétséget a franczia politikában beállott fordulatra nézve.*

E közben érkezett a hír Konstantinápolyba s ott nagy feltűnést keltett, hogy Mansfeld Dessaunál súlyos vereséget szenvedett. Ez is elég lett volna arra, hogy a porta vála- szát Toldalaghy kéréseire kedvezőtlenül befolyásolja, ám- bár Gurdsu-Mohammed kaimakám végül talán mégis Beth- len javára döntötte volna el a dolgot. Csakhogy 1626 július havában a jancsárok megbuktatták a kaimakámot, kinek nem bocsátották meg takarékos gazdálkodását s különösen azt, hogy a rossz veretű pénz értékét leszállította. Mikor utódjánál, Redef pasánál, Toldalaghy látogatást tett s ked- vező választ kért, ez kijelentette, hogy mindaddig nem határoz, míg a budai basától jelentést nem vesz a helv- zetről. Midőn pedig Toldalaghy a gyors eldöntés^ sür- gette, magához hívatta a keresztény követeket, hogy fel- világosítást kérjen tőlök. Roe, Giustinian és Hága csak- ugyan megjelentek nála s mindenképen Bethlen részére igyekeztek hajlítani. Előadták neki a hágai szövetség nagy fontosságát s a külügyekben való tudatlanságát tőlök tel- hetőleg igyekeztek kiaknázni. Ügy látszik, különösen a velenczei követ fejtett ki nagy ékesszólást. Azt ajálotta, hogy a budai, boszniai, egri és kanizsai basáknak hagyja

* Giustinian a dogénak 1626 maj. 18., jun. 15.. 27,, 28. es jul. 11. Toldalaghy levele a követeknek. OvÁRvnál.

BETHLEN GÁBOR. I59

meg a porta, hogy csapataikat készen tartsák s Bethlent minden támadás ellen megoltalmazzák. A követek törek- vése tehát első sorban az volt, hogy csak védelmi háborúra biztosítsák Bethlennek a török segélyt.

A török ministerek 1626 augustiis elején értekezletet tartottak a követendő politika ügyében. A kaimakám be- mutatta az erdélyi fejedelem egy emlékiratát s fölvetette azt a kérdést : megindítandó-e háború II. Ferdinánd császár és Lengyelország ellen, s támadólag lépjen-e föl a porta? A többség válasza tagadó volt ; míg a perzsa háború be nincs fejezve, nem szabad újba bocsátkozni. Mikor Roe e határozatról értesült, nagyon megütközött rajta. Hága kí- séretében a kaimakámhoz sietett s szemére lobbantotta, hogy a kérdés élére állításával nagy bajt okozott, hisz Bethlen nem azt kéri, hogy a szultán hadat üzenjen a római császárnak s a lengyel királynak, hanem csak azt, hogy a budai basa seregét a királyi terület határszélé- hez közel vonja össze s ekkép nyugtalanítsa a császária- kat, míg a tatárok ugyan így helyezkednek el a lengvel határon.

A keresztény követek ezen s másnemű erőfeszítései nagy sokára meghozták a hőn várt eredményt : A szultán a szövetséges keresztény hatalmakhoz levelet intézett s jelentette nekik, hogy a budai, boszniai, kanizsai "és egri basáknak parancsot adott, hogy Buda közelében sereget vonjanak össze s Bethlent minden segítségben részesítsék, mihelyt őt vagy birtokait az ellenség megtámadja. Majd- nem hasonló tartalmú levelet intézett a szultán Bethlen fejedelemhez. Határozott engedélyt a keresztény hatal- makkal való szövetkezésre nem adott ugyan neki, de azt mégis megengedte, hogy « teljes egyezségre" lépjen azon uralkodókkal, kik Törökországgal barátságban állanak. Vé- gül a szultán meghagyta a budai basának, hogv a legben- sőbb egyetértésben éljen a fejedelemmel, minden támadás

l6o GINDELY ANTAL

ellen megoltalmazza s mihelyt Bethlen óhajtja, vele sze- mélyesen értekezzék.

A szultán e levele a budai basának nem adta ugyan meg azt a jogot, hogy a fejedelmet akkor is megsegítse, ha ez támadólag lép föl, de Toldalaghyt ez a korlátolt engedély is kielégítette, még pedig méltán, mert csakhamar a budai basaságban Bethlenre és harczias terveire igen kedvező fordulat állott be. Mehemed basa, a császáriak embere meghalt s helyét a harczvágyó Murtesa, boszniai basa foglalta el, ki bizonyosra vette a porta utólagos jóvá- hagyását, ha Bethlen támadásában részt vesz, föltéve, hogv a közös vállalatot siker koszorúzza.*

Törökország tehát hosszas halogatás után, de végre mégis csak megtette azt, a mit kértek tőle : megengedte az erdélyi fejedelemnek a szövetséges uralkodókhoz való csatlakozást s megengedte a saját magvarországi és boszniai hadainak, hogy Bethlennel egyesüljenek. A keresztény ural- kodóknak most az lett volna kötelességök, hogy Hágábaa tett ígéreteik beváltásával siessenek. Bethlen csakugyan ezt remélte, egyrészt a konstantinápolyi követek folytonos buz- dításai, másrészt a dán király biztatásai s végül Quadt jelen- tése következtében. Csakhamar azonban volt oka kiábrán- dulni. Az első kellemetlen tapasztalást Francziaországgal tette, mely egyszerre megtagadott minden támogatást. Ez- után Velencze következett. Giustinian útján Bethlen még^ 1625 aug. havában formaszerüen felkérte a köztársaságot, hogy havi 40.000 tallér segélyben részesítse. Noha akkor a köztársaság Valtellino miatt gyűlölettel volt telve a Habs- burgok iránt, s a portát arra igvekezett rávenni, ne tűrje, hogy a magyar korona III. Ferdinándra ruháztassék, mégis.

* Giustinian a dogénak 1626 aug. 10., közelebbi részleteket a szultán leveléről

sept. 21. és oct. 18. A szultán levelei a a keresztény uralkodókhoz. Az első fo-

keresztény uralkodókhoz, Bethlenhez és galmazvány nagyon lanyha volt s Roe

a budai basához. Roe 536—8. oldalon sürgetésére más levél Íratott.

BKTHLHN GÁBOR. l6l

vonakodott a fejedelemnek határozott ígéretet tenni s végül ismételt kérései daczára minden segély nélkül hagyta/

Ámbár Francziaország és Velencze a beléjök vetett reményt nem teljesítek, Bethlen még mindig azt hitte, hogy legalább a hágai szövetség részeseiben nem lehet kételked- nie. A dán király csakugyan komolyan szívére vette ígéretei beváltását s a szolgálatában álló János Ernő weimari ber- ezegnek meghagyta, szólítsa föl a Hágában tartózkodó pfalzi Frigyest, érvényesítse befolyását oly irányban, hogy Anglia és Németalföld 15.000 katona fogadásának költsé- geit viseljék s a kikötött 40.000 talléros havi segélyt fizes- sék. Frigyes viszont sógorához, Károly angol királyhoz fordult, de nem kapott tőle egyebet üres biztatásnál. (1626 martius 14.)^

Mindezekről Bethlen még semmit sem tudott, mikor kevéssel lakodalma után Kassán a barátságos hatalmak képviselőivel tanácskozást tartott a követendő politika tár- gyában. A tanácskozás később Gyula-Fehérvártt folytat- tatott s azon eredményre vezetett, hogy Quadt kapitány Hágába küldetett, hogy a hágai szövetség részeseivel létre- hozza a végleges megállapodásokat.^ Miközben Bethlen ekképen készült a Ferdinánd császár elleni háborúra, meg- érkezett hozzá Gusztáv Adolf svéd király követe s szövet- ségét kérte Lengyelország ellen. ^ Gusztáv Adolfnak Bethlen segítsége rendkívül megkönnyítette volna Lengyelország leverését, de bármi szívesen egyesítette volna a fejedelem is a maga hadait a svédekével, ezúttal nem tehette, ha élete egyik főczéljáról, a császár hatalmának megtöréséről le nem akart mondani. A válasz, melyet a svéd követnek

1 Giustinianhoz intézett levelek 1625 september 20. és 26-ról s az 1626. évből. 186 — 197. és 205. oldalak. ÓvÁRvnál.

2 Müncheni állami levéltár. Streif kapitány küldetése pfalzi P'rigyeshez és ennek levele Rumdorfhoz 1626 mart. 24.

3 Szilágyi Sándor : Tört. Tár 18S1. Bethlen utasítása Quadtnak 1626 apr. 18.

4 Szilágyi Sándor : Bethlen Gábor és a svéd diplomaczia.

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 21

162 GINDELY ANTAL

adott, tagadó volt tehát, de mivel egyszersmind remélhette, hogy Gusztáv Adolf, a ki akkor még nem szállt partra Poroszországban, megváltoztatja nézetét, őt a lengyelek megtámadásától visszatartani s a császár elleni háborúra megnyerni igyekezett. E czélból azt ajálotta neki, nyomul- jon az Odera mentén Sziléziába.

Ezt a választ a király csak akkor kapta meg, midőn már hajóra szállott s rég elhatározta volt, hogy seregével egyenesen a porosz partokhoz vitorláz. Noha tehát egve- lőre keveset várhatott Bethlentől, nem szakította meg vele az összeköttetést. Szerfölött előzékeny válaszában, melyben azt is említé, hogy Poroszországba sem vonult volna, ha Bethlen terveiről és szándékairól ideje-korán alaposabban tájékozva lett volna, néhány ezer lovas küldésére kérte, kiket a lengyelek ellen sikerrel alkalmazhatna. Sőt később újra rábeszélte a fejedelmet, ejtse el legalább egyelőre minden más tervét s kezdje meg vele közösen a Visztula mentén a háborút.* Csakhogy mikor e választ kézhez vette, Bethlen már megindította a támadást a császár ellen s így Gusztáv Adolf ekkor sem ért czélt. Alkudozásaikból az tűnik ki, hogy mindegvik szerette volna a másikat a maga czéljaira használni, hogy azonban mindketten egyenlően okos és ildomos magaviseletet tanúsítottak.

Quadt april havában indult el Magyarországból, tehát későbben, semhogy a hágai szövetségszerződés ratifikálá- sánál, mely martiusra volt kitűzve, jelen lehetett s ott ura követeléseit képviselhette volna. Ez okból Keresztély dán királyhoz utazott s tőle kívánt határozott ígéretet. Mint- hogy a vereség, melyet Mansfeld időközben szenvedett, sürgősen szükségessé tett olyan diversiót, a mely a császári hadakat másutt köti le, a királv megadta a kért hadi se- gélyt s nemcsak Mansfeldet, hanem János Ernő weimari

* Szilágyi Sándor id. müve. A svéd király válasza Bethlennek 1626 jul. 24.

BETHLEN GÁBOR. 1 63

herczeget is néhány ezer dán katonával Sziléziába küldötte s a szövetségesek nevében a kívánt pénzsegély fizetését is elvállalta. Quadt jelentette urának e kedvező eredményt s felszólította, hogy július 30-án induljon el Sziléziába, mert az említett két hadvezér körülbelől ugvanakkor érke- zik oda.

De még mielőtt Quadt e jelentését megkapta s csakis azon biztos reményben, hogy törekvéseinek sikerök lesz, Bethlen 1626 július 5-én felszólította sógorát, a branden- burgi választót egy férfias elhatározásra, azaz a háborúban részvételre. Egyúttal biztosította, hogy ő maga augustusban megkezdi a támadást.' Ugyanezt ígérte a dán királynak. Ez elhatározása annál nagyobb figyelmet érdemel, mert akkor már hírét vette Mansfeld vereségének, de egyáltalán meg nem ijedt tőle, sőt inkább kitartásra buzdította a dán királyt s a hadműveletek megindításában a saját részéről beállt késedelmet azzal mentegette, hogy a török had, mely 60.000 emberből fog állani, csak augustusban jelen- hetik meg a harczmezőn.

Quadt a dán királylyal elintézvén dolgait, folytatta út- ját Hágába s ott a dán király által tett ígéretek beváltását szorgalmazta. Élénken hangoztatta a Habsburgok zsarnoki uralomvágyát s a család összes ellenségeinek egyesülését mondotta szükségesnek. Szavainak az a sikerök volt, hogy Németalföld késznek nyilatkozott a kívánt pénzsegélyt megadni s Bethlennel ideiglenes szerződést kötni, sőt bizo- nyos pénzösszeget nyomban utalvánvozott is, melv Beth- lennek Nürnbergben kifizettessék.

Quadt erre Angliába utazott s ott — 1626 october-

1 Kopenhágai állami levéltár, Keresztély levele Quadnak 1626 jun. 13. Ugyan- ott Keresztély pfalzi Frigyesnek 1626 jul. 10. Szilágyi Sándor Tört. Tár 1881. Ke- resztély Bethlennek' 1626. jun. 9. Tört. Tár 1886. Bethlen a brandenburgi választó- nak 1626 jul. 5.

2 Szilágyi Sándor Tört. Tár 1881. Bethlen levele Keresztélynek 1626 jul. 6.

3 Caraffa Comment 277. oldal. — Khevenhiller is említi nyilatkozatait.

164

GINDELY ANTAL

ben — ismételte a kérést, melyet Dániához és Német- alföldhöz intézett. Károly az ügyet véleményezés végett a titkos tanácshoz utasítá ugyan, de csak azért, hogy zavarát leplezze; egyáltalán minden pénz hiján volt, de nem akarta őszintén bevallani, hanem nyomorúságos helvzetét lehetőleg

I RISTIANVS rV D.Ü DANIA^NORWEG [A. VANDA. L 0 RVirGOT HORVMQ^ REX-OVX áCHLES\TCI,HOLSATI A,, STöR>ÍART.€ETt)irHMARSIA,.CO.rN OLDEKituRrn ET OF.I.MEMHOKST

44. IV. KERESZTÉLV.

takargatni igyekezett Quadt előtt.* Hogv lerázza nyakáról, Károly Bethlen részére Ouadtnak levelet akart átadni, telve ígérettel. De Ouadt nem tágított, hanem azt követelte, hogy Bethlen formaszerüen bevétessék a hágai szövetségbe.

* Contarino a dogénik. 1626 sépt. 18. és 25., oct. 9. ÓvÁRvnál. way levele 1626 nov. 4. Londorp iii. 937. oldal.

RoE : Con-

BETHLEN GABOK.

l6 =

E sürgetésnek engedve, Károly 1626 dec. lo-én szerződést írt alá, melyben befogadta Bethlent a szövetségbe, 12.000 főnyi német sereg küldését ígérte, mely ígéretet azonban Mansfeld Sziléziába vonulásával egyszersmind teljesítettnek nyilvánította s végül 10.000 font sterling fizetését helyezte kilátásba.

E szerződéssel Quadt a szárazföldre utazott, hogy Németalfölddel s Dániával aláírassa.* 1627 martius elején találkozott IV. Keresztélylyel, ki kérelmére csakugyan aláírta a szerződést. A király már néhány hóval azelőtt Bethlennek 30.000 tallért küldött, mely 1626 decemberben érkezett Konstantinápolyba, honnan a pénz vételét jelen- tették is a fejedelemnek,**

Mindebből látni való, hogy egy egész év telt el Quadt- nak Magyarországból másodszor történt elindulása óta, míg a szövetség ügye Bethlen kívánságai érdekében elintéz- tetett, mig Németalföld bizonyos összeggel — mennyivel, tiem ismeretes — , Dánia pedig 30.000 tallérral támogatta. Ez 1627 elején fizettetett ki, vagyis olyan időben, mikor nem arról volt többé szó, hogy a császár ellen támadást intézzen, mert akkor már befejezte a megkezdett támadást is. A há- ború folyamán a fejedelem nem kapott más támogatást szövetségeseitől, mint azon német hadakat, melyek hozzá indíttattak.

XIV.

IV. Keresztély a katonai segély elindításával valószí- nűleg ép oly sokáig késett volna, mint a pénz elküldésével, ha Mansfeld veresége Dessaunál parancsoló kényszerű-

- * Contarino a dogénak 1626 oct. 30., nov. 6. és 20.. dec, 4. és 11. QvÁKvnál. — KoE : Conway levele 1626 dec. 16. — Coll. Camerar. a müncheni udvari könyvtár- ban ; I. Károly szerzödésszövetsége Bethlennel 1626 dec. 10.

** RoE 584—5. és 527. oldal Kopenhá^ai levéltár. IV. Keresztély szerződése Bethlennel 1627 mart. 10.

l66 GINDELY ANTAL

seggé nem tette volna reá nézve az erdélyi fejedelemmel való szövetkezést. Mielőtt Mansfeld Szilézia felé elindult^ a veszteségeket, melyeket a dessaui csatában szenvedett, Brandenburgban új toborzásokkal igyekezett pótolni. Ezzel azonban nem csekély bajt okozott a brandenburgi válasz- tónak, ki területén eddig tűrte, sőt élelemmel látta ugyan el a dánokat, de Waldstein dessaui győzelme után, többé nem tehette, ha azt nem akarta, hogy a császári hadak elárasszák országát. Hogy Mansfeldnek megkönnyítse a területéről való kivonulást, a saját katonaságának egy részét át akarta neki engedni.'

Ez előzékenység daczára Mansfeld igen bajos helyzet- ben volt ; lovasai el akartak tőle szakadni s Waldstein * már is reményleni kezdte, hogy ügyes közvetítők útján magához csábítja őket, mely esetben Mansfeldnek is Meck- lenburgba kellett volna menekülnie. ^ Végre azoban Mans- feld legyőzte a sokféle nehézséget, lassanként ismét maga köré gyújté seregének romjait, sőt új toborzásokkal ki is egészítette, miben tevékenyen támogatták azon cseh- és morvaországi kapitányok, kik táborába sereglettek s szol- gálataikat minden előzetes fizetés nélkül felajálották. Meleg elismerő szavakban értesítette pfalzi Frigyest ez áldozat- készségről s felhívta, vegyen részt maga is a Sziléziába való előnyomulásban. De hogy ez kellő biztonsággal tör- ténhessék, még további hadfogadás volt szükséges ; külö- nösen a dán csapatokat kellett bevárni, mely okból Mans- feld egy ideig még brandenburgi területen vesztegelt.'^

Ez azonban a brandenburgi választóra folyton fokozódó veszély lyel járt. Hogy az országába való betöréstől vissza- tartsa Waldsteint, a császári hadvezért, üzenetet küldött

1 Berlini állami levéltár. A választó 3 Waldstein Harrachnak. 1626 maj. utasítása Ribbek János Györgynek, 19. TADRÁnál.

Mansfeldnél levő meghatalmazottjának 4 Müncheni állami levéltár. Mansfeld

1626 maj. 4. pfalzi Frigyesnek 1626 maj. 19.

2 Waldstein 1. 102. oldal.

BETHLEN GÁBOR.

167

hozzá, ígérve, hogy a császár ellenségeit kiparancsolja terü- letéről. Ez ígéretének beváltása azonban minduntalan ké- sett. Waldstein, kinek szemében rég szálka volt a választó kétértelmű magatartása, nem várta tehát be az ígéret telje- sítését, hanem néhány határszéli várost megszállott s ki- jelentette, hogy tovább is előre nyomul, ha az ellenséges csapatok három hét alatt teljesen ki nem ürítik a branden-

;»||^f*«

m-7í*JW 4^-í

45. WALDSTEIN PALOTA PRÁGÁBAN.

burgi területet. A választót is a császár ellenségének tekin- tette, a kinek ígéreteire adni semmit sem lehet. Igaz, hogy György Vilmos nem volt a császár barátja, de ahhoz sem volt bátorsága, hogy érzületének leplezetlen kifejezést adjon. Az özvegy pfalzi választó fejedelemné, ki nála idő- zött Berlinben és tanácsosai bocsátották be országába, még pedig az ő akarata ellenére a dán csapatokat.* Ez tehát nem az ő hibája volt. Most pedig, midőn látta, hogy nem

* Müncheni állami levéltár. Dohna Hannibál a császárnak 1626 május 10.

l68 GINDELY ANTAL

hitegetheti tovább hűségével a császárt, mikor ellenségeit támogatja, ha csak Waldstein súlyos bosszúját magára idézni nem akarja, kész volt eddigi barátaival szakítani. Carpzow ezredest Mansfeldhez küldte tehát, s országa haladéktalan elhagyására hívta fel.' Ez azt felelte, hogy addig el nem indulhat, míg a választótól pénzt nem kap, hogy készülő- déseit befejezze s katonáit kifizesse.

Györgv Vilmos választó az üzenet vétele után másod- ízben felszólította Mansfeldet a távozásra azon fenyegetéssel, hogy ellenkező esetben erőszakot lesz kénytelen alkalmazni. Zavarában György XIII. Lajoshoz folyamodott, felkérve őt, parancsolja meg Mansfeldnek a távozást. A levél át- nyújtóját a párisi udvarnál szívesen fogadták ugvan, de azon válaszszal küldték haza, hogy ura kérését lehetet- len teljesíteni, hisz XIII. Lajos nem felebbvalója Mans- feldnek.-

Míg tehát a választó sehogy sem bírta Mansfeldet le- rázni magáról, Waldstein viszont azzal fenyegette, hogy még nagyobb területet fog megszállani, minthogy a három heti határidő már úgy is letelt.^ E veszély elhárítása végett Gvörgy a császárnak már előbb levelet írt s ünnepélyesen tiltakozott az ellen, mintha Mansfeld az ő akaratából tar- tózkodnék brandenburgi területen s a dessaui csata után, az ő beleegyezésével menekült volna oda, hogy vereségét kiheverje, erejét öregbítse.

Ez állítások nem egészen feleltek ugyan rneg a valónak, de annál tanúságosabb a választó levelének azon része, mely azon rettenetes szenvedéseket rajzolja, melyeket Mans- feld csapatainak kihágásai és kicsapongó élete országára felidéztek. György Vilmos azért bocsátkozott ez állapotok

1 Berlini állami levéltár. A választó XIII. Lajosnak 1626 maj. 30. Ugyanott emlékirata Carpzov ezredesnek 1626 ma- a király válasza.

jus 25. 3 Müncheni állami levéltár. A választó

2 Berlini állami levéltár. A választó IV. Keresztélynek 1626 jun. 23.

BETHLEN GÁBOR.

169

részletes leírásába, hogy meggyőzze a császárt, hogy nem önkénytesen járult a saját országa ilyen elpusztításához. ' De még mielőtt e levél Bécsbe érkezett, Ferdinánd meg- bízta Dohna Hannibált, utazzék Berlinbe, szilárdítsa jó érzelmeiben a választót, egyszersmind azonban követelje tőle, hogy necsak Mansfeld hadait, hanem a dán katona- ságot is parancsolja ki országából.^ Valószínűleg még mi- előtt Dohna Berlinbe ért, szólította fel a választó IV. Ke- resztélyt, hogy rendelje haza seregét. E kívánságát Wald- stein fenyegetéseivel mentegette és ígérte, hogy a dánok által kiürítendő helyeket maga fogja megszállani, hogy megelőzze a császáriakat. Keresztély belátta a választó kívánságainak jogosultságát s valószínűleg július elején visszavonta hadait.

Mansfeld szintén indulásra készült Szilézia felé. Keresz- tély király János Ernő szász-weimari herczeg vezetése alatt nehánv ezer embert küldött táborába s így elég erősnek érezte magát az előnyomulásra. Neki magának volt 3000 gya- log katonája és 2000 lovasa, a dán segély 3000 gyalogból és 500 lovasból állt.^ A két hadvezér július lo-én Havelbergből indult el s szerződés- ben szabályozta egymáshoz való viszonyát. Egyik sem ren- delte magát a másiknak alá ; mindketten arra kötelezték magokat, hogy az erdélyi fejedelem elé vonulnak, őt Szi- lézia, Morva- és Csehország megtámadására buzdítják s

46. MANSFELD ALÁÍRÁSA.

1 Bécsi állami levéltár. A választó le- vele Ferdinándnak 1626 jun. 7. — Ber- lini állami levéltár. A választó panaszai Mansfeld ellen.

2 Bécsi állami levéltár Császári em- lékirat Dohna Hannibálnak 1626 jun. 8.

3 A létszámról Mitzlaíf dán biztos, ki a sereget kísérte, ad felvilágosítást. Fuchs tábornoknak — a levél drezdai

állami levéltár - 1626 július 10. levelet ír, hogy öt a dán csapatok szaporítására bírja. Adatai hitelesek tehát. Waldstein, ki a sziléziába vonuló ellenség szándé- káról kémei útján bizonyára jól volt ér- tesülve, vejéhez intézett levelében — 1624 jul. 14. Tadra id. m. — Mansfeld sere- gét 8000 főre teszi s így körülbelől meg- erősíti Mitzlaíf állításait.

Magyar Tört. Eletr. 1889—90.

lyo GiNDELY ANTAL

ha nem hallgat szavokra, úgy a támadást magok egyedül is végre hajtják, egyebekben pedig IV. Keresztély királv utasításaihoz alkalmazkodnak.*

Mikor Waldstein megtudta, hogy Mansfeld elindult Szilézia felé, a dolog kellemetlenül érinté, mert belátta, hogy követni lesz kénytelen ellenfelét. Már pedig inkább a vagyonosabb Németországban, mint az elpusztult osztrák tartományokban szerette volna a háborút folytatni. A dol- gok új fordulata miatt azonban csapatai egy részét, 33 lovas- századot és 600 dragonyost, Pechmann ezredes vezetése alatt Mansfeld hadainak közvetlen üldözésére rendelte ki s kilátásba helyezte, hogy a legrövidebb időben maga is követi. Mihelvt Tillyvel, a liga hadainak parancsnokával, egyezményre lépett s a maga hadából 8000 katonát az ö vezetése alá rendelt, hogy a dán királylyal szembe száll- hasson, további 8000 embert pedig a megszállott vidékeken hagyott, seregének maradványával, állítólag 30.000 ember- rel, július közepén útnak indult, lassan átkelt az Elbén s azután Zerbstben augustus 8-ig vesztegelt, míg Pechmann ezredes már július végén Sziléziába érkezett.

Itt Pechmann segítséget talált Dohna ezredes hadaiban. E közben Mansfeld az Odera mindkét partján — a balon a lovasság, a jobbon a gyalogság — haladt előre. Serege ekkor már nagyobb lehetett, mint mikor Havelbergből elindult, mert számát 14, sőt 18.000 főre becsülték; út- közben talán még néhány ezer dán gyaloggal szaporodott vagy újabb toborzást eszközölt s így fokozta hadai lét- számát. Noha a csapatok élelmezése a föld népére nehéz terhet rótt, mégis mindenütt szívesen fogadták ; az orszá- gos hadfölkelés pedig sokkal későbbre hívatott zászló alá, semhogy nagyobb akadályokat emelhetett volna útjába, még ha a fölkelők benső ragaszkodással viseltettek volna is

* Weimári levéltár. A János Ernő herczeg és Mansfeld közti szövetség ter- vezete.

BETHLEN GÁBOR. I7I

a császárhoz. Egyébiránt Mitzlaíf dán biztos intő leveleiben meg is tiltotta a fölkelés összehívását s felhívta az orszá- got, hogy a dán seregnek adjon eleséget, nem pedig a császárinak.' A rendeket fegyverfogásra bírni is igyekezett s ez okból a lignitzi és münsterbergi herczeggel, valamint Boroszló városával alkudozni kezdett, de nem ért czélt. Boroszló ellenség és jó barát előtt egyaránt elzárta kapuit s falait ágyúval szerelte föl.-

Pechmann a kedvezőtlen fordulat veszélyét azzal igye- kezett megelőzni, hogy sietve előre nyomult, Ratibort és Oppelnt hatalmába kerítette s az ellenséget, ki itt-amott terhes sarczoltatásokat eszközölt, a magyar határ felé vonu- lásra szorította. 3 Hogy Waldstein maga miért késett olv sokáig Zerbstben, annak oka talán az lehetett, hogy előbb értesülést kívánt szerezni aziránt, minő sikere volt abbeli tanácsának, hogy a császár lengyel kozákokat fogadjon szolgálatába s bizonyosságot kívánt arra nézve is, hogy a magyar lovasok hozzá csatlakozzanak. Minden áron meg- felelő lovassággal kívánta magát ellátni, hogy azon hibák ne ismétlődhessenek, melyek az 1623-ki hadjáratot meg- hiúsították. Mindezt nem épen Zerbstben kellett volna ugyan bevárnia, mert a kozákok úgy is csak Sziléziában csatlakozhattak hozzá, de bizonyára azért is késett, mert gyöngének érezte magát, minthogy a Sziléziában várható műveletekhez nem 30 — mint eredetileg állítá — hanem csak 20.000 emberrel rendelkezett, Pechmann hadaival együtt. Az utolsó pillanatban még az a kétely is gyötörte,

1 Khevenhiller x. 1242. s köv. old.

2 Szászországi állami levéltár. Sagani jelentés 1626 jul. 27. ; boroszlói jelentés 1626 jul. 24. és 29. : a szász választónak szóló jelentések 1626 aug. i. és 7. — Kopenhágai levéltár Keresztély király a liegnitzi, briegi és münsterbergi herczegek- nek és Boroszló városának 1626 jul. 26. — Khevenhiller x. 1240. oldal.

3 Szászországi állami levéltár. Pechmann a választónak. 1626 aug. 13. A sarczol- tatásokat főleg Caraffa említi Commentárjaiban. 251. oldal. Határozottan kimondja, hogy némi jóakarattal a császáriakra támaszkodva a sziléziaiak kiverhették volna Mansfeldet országukból.

22*

172 GINDELY ANTAI

egyáltalán elindúljon-e oda ; attól félt, hogy távozása a birodalomban aratott sikereket koczkára tehetné, miért is a Mansfeld és Bethlen részéről fenvegető veszélvt más módon óhajtotta elhárítani.

E közben történt, hogy a császár a legfőbb hadvezéri czímmel tüntette ki s ezzel annyira megörvendeztette, hogy az udvari hadi tanács elnökét Colaltot, kivel egy évvel az- előtt összeveszett s kit gróf Harrachhoz — ipjához — intézett leveleiben folyton gvalázott, tábornagyi czímmel óhajtotta kitüntetve látni, hogy ekképen kiengesztelje régi ellenlábasát.*

Waldstein végre 1626 augustus 8-án megindult Szilézia felé. Hadi ereje 14.000 gyalog és lovas katonából, 22 nehe- zebb ágyúból, egv-egy gyalogezrednél három kisebb ágyúból s 5000 teherkocsiból állott. Fölkérte ipját, Harrach grófot gondoskodjék arról, hogy a lengyel és magyar lovasság hozzá csatlakozzék, a sziléziai népfölkelés az ő vezetése alá helyeztessék s hogy seregét élelemmel lássák el. Ha kíván- ságait teljesítik — írja — nem kételkedik a diadalban, noha meg volt győződve, hogy mikorra megérkezik, Mans- feld és Bethlen hadainak egyesülése már megtörtént. A siker teljes kiaknázása czéljából azt tanácsolta a császárnak, igye- kezzék titkos érintkezésbe helyezkedni valamelyik előkelő erdélyi főúrral, például Bethlen hadvezérével. Kornissal s így siettesse a fejedelem vereségét, mire azután Bethlent könnvü lesz a tróntól megfosztani. Közbe-közbe azonban megint aggodalmak fogták el ; balsikertől félt s azt ajá- lotta Ferdinándnak, folytassa minél buzgóbban a hadfoga- dást s gondoskodjék a katonaság fizetésére szolgáló eszkö- zökről. «Hisz különben is alig tizedrészét lehet — írja —

• Tadra id. m. Waldstein Harrachnak 1626 jul. 25., 29. és 30., aug. 2. és 4 A 30-ki levél jelzi Waldstein kedvetlenségét a Sziléziába vonulásra a Németország- ban fenyegető veszélyek miatt ; azt mondja, hogy még néhány napig várnia kell, mielőtt határoz.

BETHLEN GÁBOR. I73

fizetni s így mindent a kétségbeesésig kell vinni ; ha győ- zünk, azok fizetnek, kik ma nem is képzelik «.' Végül úgy találta, hogy serege csak lo.ooo harczosból áll, miért is elhatározta, hogy magához vonja ama csapatokat, melyek ekkor még Dél-Németországban állomásoztak s melyeket a császár a felső-ausztriai parasztlázadás ellen akart alkal- mazni.

Ferdinánd császár, fővezére örökös sürgetéseire, hogy hadat fogadjon, azon biztosítással felelt, hogy nemcsak Magyarországban fogadott lovasokat, hanem a nemesi föl- kelést is zászló alá szólította, mely 14 — 15.000 lovast fog rendelkezésére bocsátani. Ezenkívül Bethlent illetőleg azzal biztatta, hogy a fejedelem augustus vége előtt nem lesz Kassán s így Mansfeld csupán a maga erejére van utalva. ^ A Lengyelországban eszközlendő hadfogadásról a császár nem nvilatkozott.

Az aggodalom, hogy ellenségével meg nem birkózhatik, Waldsteint arra ösztönözte, hogv az akkor Felső-Ausztriá- ban állomásozó ezredeknek hozzá való csatlakozását sür- gesse ; ezenkívül 8- — 10.000 főre szabta azon kozák hadat, melyre múlhatatlanul szüksége van. Minthogy sejtette, hogy Mansfeld nem a Duna mentén, hanem a hegységen át fog Magyarországba nyomulni, ugyanazon úton akarta őt kö- vetni. Terve az volt, hogy Kremsieren át Nagy-Szombatba vonul s azután Sempténél tábort üt, hogy ott a magyar nádor alatt érkező segélyhadat bevárja. Csakhogy Felső- Ausztriából a császár ki nem vonhatta seregét, mert az ottani lázadás oda kötötte azt. Ellenben két más ezredet — valószínűleg Alsó-Ausztriából — indított Pozsonyba.'

Waldsteinnak Bécsbe küldött majdnem mindegyik le-

1 Waldstein Harrachnak 1626 aug. 5., nand Waldsteinnak 1626 aug. 16 Wald- 7., 8., 9. és 24. TADRÁnál. Szászországi stein Harrachnak ugyanazon kelettel állami levéltár. A friedlandi herczeg csa- TADRÁnál.

patairól szóló kimutatás. 3 Waldstein Harrachnak 1626 aug.

2 Cseh helytartósági levéltár. Ferdi- 17., 18. és 21. TAURÁnál.

174 GINDELY ANTAL

vele új kívánságot tartalmazott; a többek közt loo.ooo tallért kért, mely összegre annál inkább szüksége volt, minél messzebbre távozott németországi segélyforrásaitól. Minthogy nagyon jól ismerte a bécsiek lassúságát s méltán kételkedett benne, hogy a lengyel kozákok felfogadásával sietnének, maga intézkedett ez irányban.^ Csakhogy ez az önhatalmú eljárás azért is bosszantotta a császárt, mert már ' ő is megtette a hadfogadásra nézve a szükségeseket s Lu- bomierski lengyel főúrnak eziránt ismételten megbízást adott.' Bosszúságát Harrach előtt élénken ki is fejezte. Ez azonban vejének eljárását hivatalbeli buzgalmával igye- kezett mentegetni.

De nem csupán ez az önkénykedése, hanem lassú elő- nyomulása is elkedvetleníté a császárt Waldstein irányá- ban. Július 19-ke óta, a mely napon biztos kilátásba he- lyezte indulását Szilézia felé, egy egész hónap telt el. Végre Sziléziába érkezett ugyan, de időközben Mansfeld bő alkal- mat talált az országot megsarczolni, most pedig akadály- talanul Magyarországba húzódhatott, hogy a sarczolást ott is folytassa. Waldstein tétlenségén bosszankodva a császár, ^ Montecuculi gróf által gyorsabb előnyomulásra intette.-* De a helyeti, hogy ez intésnek eleget tenne, azt követelte, hogy a Morvaországban levő összes csapatok sietve hozzá küldessenek s a sokszor kért 100.000 tallért végre meg- fizessék. Montecuculi e kitérő válaszszal sept. 2-án este érkezett vissza Bécsbe. A császár e válaszon annyira meg- botránkozott, hogy még az esti órákban összehívta a titkos tanácsosokat s másnap reggel Waldsteinnak azt a hatá-

1 Bécsi állami levéltár. Padavin a do- történhetett. Másrészt Waldstein már génak 1626 aug. 26. aug. 26-án írja Harrachnak, hogy Mon-

2 Kismartoni levéltár. Ferdinánd a tecuculival találkozott. Ez mindenesetre nádornak 1626 aug. 19. hiteles. A találkozás Strelitzben vagy

3 Bécsi állami levéltár 1626 sept. 3. Strehlenben történhetett. Ez utóbbi vá-

4 Padavin azt jelentette, hogy Monté- rosban Waldstein aug. 27-én volt, mint cuculi Neiszében találkozott Waldstein- a nádorhoz intézett levele — kismartoni nal, mi alábbi szerint aug 28 vagy 29-én levéltár — mutatja.

BETHLEN GÁBOR. 175

rozott parancsot küldötte, hogy minden további késedelem nélkül nyomuljon az ellenség után, ha csak császári kegyel- mét elveszteni nem akarja. Első ízben fejezték ki Bécsben elégedetlenségöket Waldstein iránt ily nyíltan, mihez nagy- ban járult az a győzelem is, melyet Tilly augustus 26-án IV. Keresztély dán király seregén aratott. E siker híre új bátorságot öntött Waldstein ellenségeibe, kik tétlenségét a császár iránti engedetlenség vagy a hadvezéri képesség hiánya színében tüntették föl.'

Harrach mindazonáltal buzgón védte vejének eljárását és követeléseit a császár előtt, sőt hevében talán illetlen szavakra ragadtatta magát. Talán azt mondotta : ha a csá- szár kénye-kedve szerint akar rendelkezni a hadsereggel, előbb elégítse ki a fővezér követeléseit.- Ferdinándot az ilyen szavak annvira megharagították, hogy megbotránko- zásának szenvedélyes módon adott kifejezést s azt hitték, hogy Harrach is Waldstein is elvesztette kegyét. A császár újra titkos tanácsosaival értekezett s sept. 7-én meghagyta Waldsteinnak, hogy éjjel-nappal az ellenség után nyomul- jon. A magyar kanczellár, ki e rendeletről a nádornak közlést tett, ez alkalommal leplezetlenül nvilatkozott Wald- steinról. Azt írta : « tízszerte inkább félek ez ember csele- kedeteitől, mint Mansfeldtől*).^

A szigorú utasítás, melyet Waldsteinnak adott, kissé lelohasztotta a császár haragját ; már másnap meglehetős kegyesen fogadta Harrach grófot s így feledtetni igyeke- zett vele a tegnapi heves jelenetet. De hogy megküldte-e az annyiszor kért 100.000 tallért is fővezérének, azt meg nem állapíthatjuk ; valószínű, hogy megtette. Viszont Waldstein még a császár újabb parancsának vétele előtt

1 Waldstein i. iii — 113. oldal. Dúca fusse suo, era necessario che gli

2 Ezt jelenti a nunczius Barberinihez desse sodisfattione.

intézett levelében 1626 sept. 9-én. Azt 3 Kismartoni levéltár. Sennyey kan-

írja : Harrach a császárnak kijelentette, czellár a nádornak 1626 sept. 7. che se voleva S. M. che essercito, del

176 GINDELY ANTAL

Morvaország felé indult s sept. 5-dikén Magyar-Bródba érkezett.' Majdnem három héttel azelőtt Mansfeld sürgős kéréssel fordult Bethlenhez segélyért, külömben képtelen a császári csapatoknak ellenállani. Minthogy azonban Beth- len e kérést idejében nem teljesíthette, a háború most következő szakasza magyar, nem pedig mint remélte morva vagy cseh földön játszódott le.^

XV.

Mikor Bethlen Gábor megtudta Mansfeld jelentéseiből, hogy seregét megindította Szilézia felé, belátta, hogy nincs vesztegetni való ideje s különösen nem szabad tovább az ígért pénzsegélyre várakoznia, hanem meg kell kez- denie a harczot, ha Magyarországot egyáltalán hatalmába akarja ejteni. Augustus végén — tehát sokkal későbben, semhogy szövetségesével Sziléziában egyesülhetett volna, — hadai élén Erdélyből elindult Kassára s remélte, hogy út- közben török segélycsapatok csatlakoznak hozzá. Erkölcsi kötelességének tekinté, nem hirtelen rajta ütni Ferdinándra, hanem bizonyos intézkedésekkel jó eleve figyelmeztetni őt ellenséges szándékaira. Tudtára adta a császárnak Mansfeld dessaui veresége után, hogy ha Waldstein csapatai a bran- denburgi őrgrófsági területet megszállják, rögtön meg- üzeni a háborút.^ Dietrichstein bíbornoknak viszont levelet írt, melyben szövetséget ajálott Ferdinándnak az esetre, ha ez visszaadja neki Oppeln és Ratibor herczegségeket,

1 Waldstein Harrachnak 1626 sept. 5. és 12. Az egyikben Waldstein azt irja, hogy eleséget és pénzt helyeztek neki kilátásba. A másikban köszöni a küldött pénzt s minthogy e naptól fogva nem kéri a 100.000 tallért valószínű, hogy megkapta.

2 Kismartoni levéltár. Mansfeld Bethlennek 1626 aug. 14.

3 Padavin levele 1626 május 6. és 13. ÓvÁRvnál.

BETHLEN GÁBOK. I77

Jágerndorfot pedig hozománykép átengedi arájának, Katalin herczegnőnek.* De mikor e levelét elküldé, már buzga- lommal készült a támadásra, melyet azzal vezetett be, hogy hadaihoz kiáltványt intézett s benne Ferdinándot tüntette föl a közbéke egyedüli megbontójának. Azzal vádolta gróf Esterházy Miklós nádort, hogy semmi áron sem akarta tűrni a nikolsburgi és bécsi békekötések fölvételét a török- kel kötött békeszerződésbe, hogy a tárgyalások alkalmával bosszút esküdött s gyilkosokat is bérelt föl ellene ; hogy udvari inasának lo.ooo tallért ajállott, ha őt — a feje- delmet — megöli, A saját védelmére — monda — s a magyar nemzet szabadságainak fentartására fegyvert fog tehát ; az alkalom kedvező, a törökök készek hozzá csat- lakozni, a dán király pedig Mansfeldet haddal küldötte segélyére.**

Ugyanez időtájt — 1626 aug. 21-én — Bethlen valami manifestumfélét intézett Ferdinándhoz. Elpanaszolta, minő méltatlanul bántak követeivel a török béketárgyalások fo- lyamán s a nádort azzal vádolta, hogy a császár és közte kötött béke érvényét tagadta, annak föltétleit megsértette s ellene még Konstantinápolyban is áskálódott. A magyar kamara a véghelyek fentartására kikötött 50.000 forint ki- fizetését azzal tagadta meg, hogy Ferdinánd csak nem adhat pénzt a fejedelemnek, hogy hadat fogadjon az ellene való küzdelemre. Mint egykor Thurzótól, most Esterházytól kívánt teljes elégtételt s nyilatkozatát azon biztosítással végezte, hogy isten után főleg a töröknek tartozik hálával Erdély szabadságáért, miért is a szultán és a császár közt

* Bethlen ez ajálatát illetőleg csak lenczei kövat ez úttal is hiteles forrás-

Padavinra vagyunk utalva (OvÁRvnál ból merített.

409. oldal). Bethlennek Dietrichsteinhoz ** Gyulafehérvári káptalani levéltár,

intézett levelét nem ismerjük. De azon Instructio pro Casparo Csuti ad mili-

körülmény, hogy Padavinnak a magyar tes sub capitaneatu Petri Kovácsi, Joan-

ügyekre vonatkozó összes adatait az egy- nis Puskás, Andreas Forgach, Andreas

korú hivatalos iratok megerősítik, nem Gombos et Andreáé Kovácsi expedita. enged kétséget arra nézve, hogy a ve- Magyar Tört. Életr. 1889—90. 23

IjS GINDELV ANTAL

jövőre fölmerülő bármilyen béketárgyalásban török részre áll s csak vele közösen alkudozik.'

E levélre, mely azonos volt a hadüzenettel, Ferdinánd felelt. Visszautasította a fejedelem vádjait s az 50.000 forint ki nem fizetését pénzügyi bajaival mentegette.- Ezzel a tárgyalások megszakadtak.

A fejedelem még meg sem kapta Mansfeld segélykérő levelét, mikor egészen önszántából néhány ezer lovast hozzá indított, azután pedig maga is többi hadával meg- indult Gyula-Fehérvárról.^ A hatalmában levő hét magvar vármegye készségesen támogatta. De lelkesedéssel csatla- koztak hozzá a többi városok és vármegyék is, a hol csak megjelent s szívesen ellátták katonával és eleséggel. ^ Er- délyből való elindulását Bethlen augustus 25-én, tehát akkor, mikor Waldstein már Neisse városához közeledett s Mansfeld a megsemmisülés veszélyében forgott, ha Ma- gyarországba nem menekülhet, jelentette a w^eimari ber- ezegnek. Ekkor Mansfeld nem volt többé azon helyzetben, hogy ama csapatait, melyekkel néhány sziléziai várost meg- szállott, magához vonja, hanem gyöngített erővel kénysze- rült tovább haladni. + Pechmann* ezredes nvomon követte s minthogy a szoros utak, melyek Magyarországba vezettek, el voltak rekesztve, a menekülés lehetetlennek látszott.

Mansfeld mégis megszabadult. Ezt a dúsgazdag Illésházy Gáspárnak, Trencsén urának köszönhette, ki Bethlennel ■ egyetértésben állott, a fatorlaszokat eltávolíttatta, a felsza- kított utakat járható állapotba hozta, hidat veretett a Vágón s ilyképen a menekülő seregnek lehetővé tette, hogv a

1 Szilágyi Sándor. Tört, Tár 1886. Bethlen Ferdinándnak 1626 aug. 21.

2 Budapesti egyetemi könyvtár. Ferdinánd Bethlennek 1626 sept. i.

3 Weimari állami levéltár. Bethlen weimari János Ernő herczegnek 1626 aug. 25.

4 Szilágyi Sándor: Tört. Tár 1886. A követek nyilatkozata 1626 sept. 8. Bethlen levele sept. 17.

5 Padavin a dogénak. 1626 sept. 2. OvÁRYnál.

BETHLEN GÁBOR. I79

Jablonka-szoros és Magyar-Bród közt Trencsénbe jusson s onnan tovább nyomuljon Nyitra felé/ miután a Vág híd- ját elégette. Mikor Waldstein minderről értesült, jelentette a nádornak, hogy Mansfeldet nem követi s előrelátható egyesülését Bethlennel nem gátolja, hanem Semptére vagy Galgóczra fog vonulni. Felhívta tehát Esterházyt, csatla- kozzék hadával hozzá s telve bizalommal írta: «Hadd jöjjön Mansfeld, Weimar, Bethlen meg a török, egy cseppet sem rettegek tőlök, elverem őket oly bizonyosan, mint Mans- felddel a tavaszon tettem ».

Csakugyan Galgócznak indult, hová sept. 9-én érkezett s i8-áig ott maradt.^ De mivel seregének élelmezése Magyar- országon a lehető legnagyobb nehézségekbe ütközött s meg- tudta, hogy a törökök is Bethlenhez csatlakoztak, elbizako- dottságának egyszerre vége szakadt. Ismételte a császárnál régi kérését, hogy a Felső-Ausztriában a parasztok ellen harczoló csapatok egy részét, valamint a lengyeleket hozzá küldjék, mert a magyar sereg, mely a nádor vezetése alatt érkezett táborába, nem mint várták 14.000, hanem csak valami 2000 emberből állt, még pedig fogadott katonából, míg a nemesi fölkelésből egy ember sem jelentkezett. A császár kész volt Waldstein kívánságát teljesíteni, de a lengyeleket mégis inkább arra akarta használni, hogy, mint Waldstein előbb maga tanácsolta, a Kárpátokon át betö- rést intézzenek Bethlen területére.^ Csakhogy a császári fővezér most megváltoztatta nézetét ; nem is akart többé az erdélyi fejedelemmel hadakozni, hanem azt ajálotta Ferdinándnak, lépjen alkudozásba Bethlennel s szövetkez- zék vele a török ellen.

1 Müncheni állami levéltár. Leuker levele Miksának 1626 sept. g. — Carafta Comm. 255.

2 Kismartoni levéltár. Waldstein a nádornak sept. 6., 13. és 16. — Waldstein- nak Galgóczról keltezett levele Harrachhoz sept. 9 — 18 közt. TADRÁnál.

; 3 Waldstein Harrachnak sept. 4., 12. és 18. TADRÁnál. 4 Kismartoni Ívtár. Ferdinánd VValdsteinnak 1626 sept. 18.

23*

I 8o GINDELY ANTAL

Az akkor teljesen kivihetetlen eszme legföllebb annak bizonyítékául szolgálhat, minő zavarban volt Waldstein s hogy kereste a módokat, hogy Magvarországból megint kijusson. E közben neszét vette, hogy Mansfeld ismét Trencsénnek fordult s valószínűleg Sziléziába igyekszik vissza. Már-már követni akarta, de a Bécsből gyakorolt nyomás következtében ki nem vihette szándékát. A császár ugyanis napról-napra inkább elkeseredett iránta, mert min- den ígérete daczára sem mért döntő csapást ellenségeire. Hogy erélyesebb eljárásra buzdítsa, leküldte hozzá Trautt- mannsdorf grófot és Questenberg bárót, úgy látszik azon szigorú parancscsal, ne halassza tovább a támadást. A csá- szár küldötteinek találkozása Waldsteinnal a nádor és Pázmány esztergomi érsek jelenlétében Nagy-Szombatban | történt s heves összeszólalkozásra vezetett. A fővezér a hadmüveletek lassúságát a pénzhiánynval s csapatai rossz indulatával mentegette. Ellenben a küldöttek ez okokat nem találták alaposaknak s gyors előnyomulást ajálottak nem csupán Mansfeld, hanem Bethlen és a törökök ellen is, kik Nógrád várát kezdték vívni. A követek nézete az volt, hogy mindenek előtt Nógrád várát kell az ostrom alól fölmenteni. Waldstein végre engedett s egyelőre Érsek- Újvárba vonult, hová 1626 september 25-én érkezett* seregével.

Trauttmansdoríf — s talán Questenberg is — Bécsbe visszatérve, a császárnak igen kedvezőtlen jelentést tett Waldsteinról. Elmondotta, hogy a császári parancstól meg- tagadta az engedelmességet, hogy nem hallgat senki taná- csára, mindenkit lenéz s hogy ha Ferdinánd nagyobb bajoknak elejét akarja venni, el kell Waldsteint a főpa- rancsnokságból mozdítania.**

* Ginüely: Waldstein i. 119 — 21.; ** Barberini könyvtár Rómában. Ca-

Padavin a dogénak 1626 sept. 18., 20., raffa levele Barberininek 1626 sept. 23. 22. ÓvÁRYnál.

I

BETHLEN GÁBOR. l8l

Mint a pápai nuncius állítja, a császár meg volt győ- ződve e tanács helyességéről. De a mint a dolgok akkor Magyarországon álltak, tartózkodnia kellett minden kocz- káztató lépéstől s megelégedett Waldstein azon nyilatko- zatával, hogy Ersek-Ujvár felé fog indulni. Minthogy a magyarok nagyon is leplezetlenül fejezték ki bizalmatlan- ságukat a főhadvezér képességei iránt s nyugtalankodtak a háború kimenetele fölött, Ferdinánd a nádorhoz levelet intézett, melyben ez aggodalmakat el igyekezett oszlatni. Waldstein, írta, akként tette rendelkezéseit, hogy akármit csináljon Mansfeld, Bethlen vagy a török: Nógrád fölmen- tessék s Mansfeld visszavonulási útja Sziléziába elvágassék. Ezenfelül jelentékeny csapaterősbítés van érkezőben ; Fe- rencz Albert lüneburgi herczeg ezrede már a magyar hatá- ron áll s néhány nap múlva 4000 kozák érkezik meg. Ha Mansfeld s a törökök, mint biztosan remélhetni, megve- retnek, Bethlennek sem lesz mersze előre nyomulni s ha mégis megcselekedne, Waldstein majd elbánik vele.'

Az eydélyi fejedelem september 25-én Fülekre, Felső- Magyarország e fontos véghelyére érkezett. Ott érte Mans- feld levele, ki Magyarországba jövetele óta eleség hiányá- ban a legnagyobb nehézségekkel küzdött. Azt ajálotta tehát, hogy a harcztért helyezzék vissza Sziléziába.- Néhány ezer lovast kért Bethlentől, kiknek segélyével a Sziléziában hátrahagyott helyőrségeket akarta megmenteni, mire azután hadait kiegészítve, Csehországba ronthatna. Be sem várva a fejedelem válaszát, a határszélre nyomult s sept. 26-án Magyar-Bródban,^ tehát már morva földön ütötte fel fő- hadi szállását. Bethlen még a jelzett levél vétele előtt tudo-

1 Kismartoni levéltár. Ferdinánd a Mansfeld levele Bethlennek 1626 sept nádornak 1626 sept. 25. 26. A levél Német-Bródból van keltezve.

2 Weimari állami levéltár. Mansfeld Ez alatt azonban csak Magyar- Bród ■emlékirata Scultetus számára, ki Beth- érthető, mert a másik Csehországban

lenhez küldetett. fekszik.

3 Gyulafehérvári káptalani levéltár

l82 GINDELY ANTAL

mással bírhatott Mansfeld sanyarú helyzetéről s talán pilla- natnyilag a saját sikerében sem bízott, mert sept. 25. táján levélben béketárgyalásokat ajálott a császárnak. Ferdinánd felelt s először is szemrehányást tett a fejedelemnek, a há- ború egyedüli okának nevezve őt ; megjegyzé továbbá, hogy tájékozva volt mindazon ellenséges lépésről, melvet Beth- len Németországban és a portánál tett. De azért még sem. indított ellene támadást, sőt épen kegyelmével és kitünte- tésekkel árasztotta el. Ez idő szerint ő is, Mansfeld és a török is támadást intéztek ellene ; e tettét bizonyára meg- bünteti a mindenható. Mindazonáltal kész béketárgyalásokat kezdeni, de csupán oly föltétellel, ha a fejedelem a királyi területet kiüríti és kijelenti, hogy Mansfeld betörésének Magyarországba nem volt okozója s ehhez képest a segít- ségére küldött lovasságot haza rendeli.*

Bethlen azonban komolyan legföllebb akkor bocsátko- zott volna alkudozásokba, ha egyesülése Mansfelddel kivi- hetetlennek bizonyult volna. Körülbelől ez időben felszó- lította Mansfeldet és a weimari herczeget, ne húzódjanak vissza Morvaországba, hanem vonják magukhoz a Sziléziá- ban hagyott őrségeket s a Jablonka-szoroson jöjjenek Magyarországba. Kilátásba helyezte lUésházv támogatását s kapitányát, Horváthot, 3000 lovassal eléjök küldötte. Minél inkább közeledett maga is az ellenséghez, annál sürgetőbben kérte a két német vezért, siettessék menetöket s minthogy nem tudta, miiven távolságra vonultak vissza, october i-jére várta megjöttüket.** Ez a reménv nem tel- jesült. Ellenben a törökök csakugyan hozzá csatlakoztak.

Murteza basa, mihelyt a budai basaságra kineveztetett,, sereget gyűjtött volt s Budáról Váczra nyomult azon re-

* Szilágyi Sándor: Tört. Tár 1886. len két kelet nélküli levele a weimari

Ferdinánd Bethlennek 1626 oct. 2. herczeghez és Mansfeldhez a weimari

** Bethlen a weimari herczegnek 1626 levéltárban. sept. 25. Katona xii. 228. oldal. — Beth-

BETHLEN GÁBOR. 183

menyben, hogy ott személyesen találkozhatik a fejedelem- mel s vele a további eljárást megállapíthatja.' A találkozás nem történt ugyan meg, de mindketten bátran előre nyo- multak s egy pillanatig sem tartóztatták fel magokat a kételyektől és aggodalmaktól, melyek a Konstantinápolv- ban levő keresztény követeket gvötörték, kik a háborút kizárólag védelmi háborúnak óhajtották. Míg Bethlen Fü- lekről Barsnak nyomult, Murteza 18.000 ember élén Nógrád várát támadta meg azon biztos reményben, hogy falai nem soká állhatnak ellent ágyúinak. De csakhamar abban kellett hagynia a vívást, mert hírét vette, hogy Waldstein köze- ledik, minek következtében egyesülni igyekezett Bethlen- nel, ki már közelében állott.

Mikor Konstantinápolyban Murteza önhatalmú eljárá- sáról értesültek, a basák egy része visszahívását ajálotta. De szavok nem talált figyelemre s Murteza egyenesen megbízatott, tartsa fenn összeköttetéseit Bethlennel, az ő beleegyezése nélkül vissza ne vonuljon s királyi területen foglaljon téli szállást.^ Noha tehát a törökök egyesülése az erdélyiekkel küszöbön állott, Bethlen még sem egészen bízott a hadi szerencsében, mert a kósza hír Waldstein seregét sokkal nagyobbnak mondotta, mint minő tényleg volt s mert tökéletesebb fölszerelése a császári seregnek csakugyan fölényt biztosított. Ez okból ismét közeledni igyekezett Ferdinándhoz s békét ajálott neki. A császár nem volt olyan kedvező helyzetben, hogy ez ajálatot kere- ken visszautasítsa. Azt kívánta, hogy ürítse ki a királyi területet, mielőbb kezét békére nyújtja.^

E válasz azonban még el sem jutott Bethlenhez, mikor Waldstein sept. 27-én megindult Ersek-Ujvárról s a helyett, hogy Nógrád felé menjen, mely az ostrom alól már úgvis

1 RoE id. m. 563. 3 Ferdinánd levele Bethlennek 1626

2 Giustinian 1626 nov. 2. ÓvÁRvnál. oct. 2. PRAVnál. RoE lord Conwaynak 1626 nov. i.

1 84 GINDELY ANTAL

felszabadult, Bars felé nyomult, a fejedelem ellen.' Sept^ 28-án serege egész egy mérföldnyire közeledett Bethlen- hez, kinek helyzete válságos volt, mert a törökök még nem érkeztek táborába s azt sem tudta, számíthat-e Mansfeldre. Losonczra akart tehát vissza húzódni s értesítette Mans- feldet, kit gyors előnyomúlásra intett ;^ elfoglalt hadállá- sából azonban sept. 30-ig ki nem mozdult, mert ott akarta a törököket bevárni. Ezek a nevezett napon csakugyan megjöttek s még az nap heves ütközet folyt a császári sereggel, mely lassanként teljes hadi rendben kifejlődött. De mivel időközben beesteledett s a két hadsereg még mindig félórányira állt egymástól, a csatát más napra kellett halasztani. 3 Bethlen azonban nem tartotta czélszerúnek döntő harczot elfogadni s még azon éjjel visszavonult, olyan ügyesen leplezve távozását, hogy az ellenség azt hitte, hogy tartani akarja hadállásait.

Az elfogott német katonáktól a fejedelem értesült Waldstein seregének létszámáról és hadi készültségéről. Újra fölvetette tehát az eszmét, nem jobb lenne-e a há- borút abban hagyni s megkötni a békét. Még mielőtt a visszavonulást megkezdé, a nádorhoz és Waldsteinhoz külön megbizottakat küldött, hogy huszonnégy órai fegyverszü- netet eszközöljenek ki. A nádor csak úgy akarta megadni,

I Bethlen ez ügyben a következőket 2 Weimari állami levéltár. Bethlen

írja (KATOXÁnál és a weimari levéltár- Mansfeldnek és a weimari herczegnek

ban) 1626 sept. 28. : Hostis percepta 1626 sept. 28. Ugyanott Bethlen két ke-

exercituum disjunctione ultimam sibo let nélküli levele. — Bethlen Mansfeld-

resolutionem attentavit, ulterius enim nek sept. 29-én. Szintén két kelet nél-

obviam nobis progressus inipedimentis kuli levéllel, ugyané napról, omnibus tormentisque majoribus in Nova 3 Hogy az nap döntő harczra nem

arcé archiepiscopali relictis cum expe- került a dolog, Waldstein maga jelenti

ditis copiis peditatu in equos recepto a császárnak. (Oct. i-én TADRÁnál.) Azt

hestema die tantum itineris fecit, ut mondja, hogy meg akart ütközni, de az

quinque magna milliria Hungarica emen- nap már lehetetlen volt. Bethlen az üt-

tes oppidum Bars ultra Levam medio kőzetről Mansfeldhez oct. i-én írt leve-

mílliari ad ripas Grani fluvii consederit, lében szól. Weimari levéltár. Padavin is^

eo animo, ut hodierna die a castris no- említi a harczot october 7-iki levelében,

stris duobus milliaribus antum castra OvÁRvnál. sua locaret.

BETHLEN GÁBOR. iS^

ha Bethlen a császáriakkal szövetkezik a török ellen. Ezt azonban a fejedelem visszautasította s másodszor, talán harmadszor is futárt küldött a császári táborba. Waldstein a saját csapatainak kimerült állapotára való tekintetből végre oly föltétellel adta meg a kért fegyvernyugvást, ha Bethlen elválik a töröktől, ha Erdélybe húzódik vissza s ha Horváthot visszarendeli Mansfeldtől és ez utóbbit saját sorsára bízza,*

Másnap reggel a császári hadvezér az ezredparancsno- kokat hadi tanácsra hívta meg, mely egyhangúlag azt hatá- rozta, hogy a sereg Ersek-Ujvárra vonuljon vissza s ezt a határozatot azzal okolta meg, hogy Nógrád föl van mentve, az ellenség « csúfosan megszökött", titokban éjnek idején elosont s hogy immár beállott a rossz időjárás. A nádor, ki a tanácsban szintén részt vett, azt ajálotta, hogy a török által megszállott néhány helyet kellene vissza- hódítani s itt főleg Esztergomot és Váczot tartotta szem előtt. De indítványát nem fogadták el.** A császári parancs-

* Raudniczi levéltár. Waldstein Ádám hadjáratban s ez alól Caraffa nunczius Lobkovitz berezegnek 1626. oct. 6. — sem tesz kivételt. Később azonban a ÓvÁRY 422. — Katon,^ XII. 251. — Khe- nunczius utólag írt és kiadott Commen- venhiller x. 1283. tarjaiban Waldstein pártját fogja s si- '* Egyedül Padavin — 1626 oct. 14-ki kertelenségét a magyarok hűtlenségének levele ÓvÁRvnál — tesz említést a ná- s az eleséghiánynak rója fel. Caraffa dor részvételéről a hadi tanácsban. El- vádjait a magyarok ellen Esterházy ná- mondja, hogy Waldstein azon esetre, ha dor és Sennyey kanczellár az időbeli le- öt napi eleséggel ellátják, kész volt foly- velei határozottan alaptalannak tüntetik tatni a harczot a török ellen. Mivel azon- föl. Egyébiránt Caraffa második nagy ban ezt a kívánságot teljesíteni nem le- müvében (Kelatione dello stato deli' im- hetett, a hadi tanács elhatározta a vissza- perio stb. Kiadta Müller) már kizáró- vonulást. Waldstein a császárhoz inté- lag Waldsteint teszi felelőssé a hadjárat zett jelentésben — oct. i., a Harrach- balsikeréért. Az ellenmondás abban leli nak szólú levél melléklete TADRÁnál — magyarázatát, hogy Caraftá Commentár- nem említi a nádor által kifejezett ki- jait még 1630-ban kinyomatta, tehát oly vánságot, hanem az ezredparancsnokok erőben, mikor Waldstein hatalmas em- szavazatával s az eleséghiánynyal índo- ber volt s így az író nem akarta öt bán- kolja a visszavonulást. Meg kell említe- tani. Ellenben a Relatione nem a nyil- nem, nogy mindazon levelek és iratok, vánosságnak volt szánva s sokáig kéz- melyekhez csak hozzáférhettem, Wald- iratban is maradt. Itt tehát Caraffa tar- stein saját levelei kivételével kárhoztat- tózkodás nélkül fejezhette ki nézeteit, ják a császári fővezér magavi-seletét a

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 24

I S6 GINDELV ANTAL

nokok egyikének sem volt tehát kedve folvtatni Bethlen ellen a háborút s Waldstein is osztozott ez érzésben. Biz- tatásai, hogy tönkre veri a törököt és Bethlent, ekképen beváltatlan ígéretek maradtak.

XVI.

Bethlen a fegyvernvugvás létrejötte előtt tett ígéretei egyikét sem teljesítette. Nem vált el a töröktől, nem is hagyta cserben Mansfeldet, hanem felszólította, siessen Losoncz felé, hogy ott vele egyesüljön. Az udvar egv ideig örömárban úszott a kivívott siker miatt s azzal áltatta magát, hog\^ Bethlent teljesen elcsüggesztette az a gyámol- talan magaviselet, melyet csapatai az ütközetben tanúsítot- tak, hogy tehát a küzdelmet nem is folytathatja tovább.* Az örömöt azonban hamar megkeseríté az a hír, hogy Waldstein nem üldözte az ellenséget, hanem a hadi tanács határozatához képest, maga is megkezdte a visszavonulást. Ezt a fővezér azon szándékkal indokolta, hogy Mansfeldre veti magát s vagy megsemmisíti vagy elvágja Sziléziától.** Később felhozta azt is, hogy a hiány a szükséges élelmi szerben egyre nagyobb mérveket öltött. Nem is állapodott meg Érsek- Újváron, hanem Nagy-Szombatba húzódott, a mit azzal indokolt, hogy a magyarok nem támogatják kel- lően s csak looo huszárt küldöttek táborába.

A hadjárat ily nyomorúságos kimenetelét Bécsben senki sem várta, még Waldstein apósa, Harrach gróf sem, ki october lo-én is, mikor már tudomása volt a fegyvernyug- vásról, azt tanácsolta vejének, hogv vagy Esztergomot,

* Raudnitzi levéltár. Waldstein Ádám lést. Bethlen Mansfeldnek 1626 oct. 10. —

Lobkowitznak 1626 oct. 6. — Weimari Katona xii. 251.

levéltár. Bethlen kelet nélküli levele, ** Waldstein Harrachnak 1626 oct. 2.

hogyan eszközölje Mansfeld az egyesü- TADRÁnál.

BETHLEN GÁBOR. 187

Budát, Székes-Fehérvárt vegye ostrom alá vagy a nádorral egyesülve folytassa a háborút Mansfeld és Bethlen ellen. A gróf meg volt győződve, hogy Waldstein hamar czélt érhet s hogy azután a hadsereg nagy része Németországba húzódhatik vissza, hogy ott téli szállásba menjen.* Ezek a remények azonban szétfoszlottak, mert Waldstein nem tudta magát a támadásra rászánni s csakhamar maga tá- madtatott meg.

Bethlen, ki elbámult a jelentésen, hogy Waldstein ép oly gyorsan visszavonult Bars alól, mint ő maga, a törökkel együtt megfordult s csakhamar egyesült Mansfelddel. Mikor Waldstein Nagy-Szombatba való menetében megtudta, hogy Bethlen nyomon követi, azzal biztatta magát, hogy az el- lenségnek nem lesz bátorsága a támadásra.** E föltevés valósulni látszott, mert Bethlen még előnyomulása közben is új fegyvernyugvást ajálott, melyet a császári fővezér természetesen kész volt elfogadni. De a nádor hallani sem akart ilyesmiről, mert meggyőződése szerint Bethlen béke- ajálatait csak akkor lehet komolyan venni, ha előbb döntő csapást mérnek reá. Waldstein ellenben az eleség- hiánynyal indokolta engedékenységét s felhozta azt is, hogy seregében egyre nő az elégedetlenség Magyarországban való alkalmazása ellen.

Talán azért, hogy fölfogását az udvarnál is érvényre emelje, Maradás grófot Bécsbe küldötte. De sikertelenül. Meglehet, hogy a gróf nem elég erélyesen és ügyesen lé- pett fel, de annyi bizonyos, hogy Ferdinánd a fegyvernyug- vás eszméjével megbarátkozni nem akart, míg területéről Bethlen el nem távozik. Azt üzente tehát Waldsteinnak, nyomuljon be az ellenség földjére. Minthogy azonban nem kapott jelentést, teljesíttetett-e ezen parancsa, Trauttmanns-

* Trautmannsdorf-család Ivltára, Har- TADKÁnál. — Esterházynak magának

rach véleménye 1626 oct. 10. 2 — 3000 lovasa volt, de talán a létszám

*• Waldstein Harrachnak 1626 oct. 13. leapadt annyira, mint Waldstein említi.

24*

GINDELY ANTAL

dorífot és Colaltot újra a táborba akarta küldeni. Csak- hogy mindketten vonakodtak e tisztséget elfogadni, az egyik bizonyára azért, mert megunta a Waldsteinnal való czivakodást, a másik azért, mert tapasztalásból tudta, hogy Waldsteint nagyon nehezen lehet elhatározásától eltéríteni, így tehát Questenberg vette át a megbízást, hogv császári ura iránti engedékenységre bírja a fővezért. Csakhogy neki nem volt meg a kellő tekintélye ; Waldstein különben is megnyerte s ajándékaival érdekeinek szolgálatába vonta őt. Utjának más következménye nem lehetett tehát, mint az, hogy Waldstein igazolása czéljából a lehető legsötétebb színekben festette a császári sereg állapotát. Csakugyan ^zt adta elő Bécsben, hogy éhség és betegség minden nap fogyasztja, s hogy támadó föllépésre teljesen képtelen.*

Ez a jelentés megfelelhetett ugyan a valóságnak, de nem igazolta a gyáva tétlenséget, mert Bethlen és szövet- ségesei sem voltak kedvezőbb helyzetben. Mansfeld serege felényire leolvadt,** sőt a törökök közt épen zendülés támadt, mert nem akartak tovább táborban maradni, ha- nem téli szállásba kívánkoztak. Jobb fölszerelésök és had- szervezetök mellett még mindig lehetséges volt tehát a császáriak győzelme, ha nem a visszavonulásban keresik üdvöket, hanem erélyesen megtámadják az ellenséget.

Ferdinánd tehát újabb kísérletet tett, hogy fővezérét előnyomulásra bírja s oda vigye a dolgot, hogy csapatai legalább ellenséges földön foglaljanak téli szállást. Hozzá küldötte gróf Trauttmannsdorífot, ki ezúttal elfogadta a meg- bízást, de bizony semmire sem ment. Waldstein kijelentette, hogy ha pénzt és élelmi szert nem adnak rendelkezésére, nem mehet előre, hogv továbbá, míg ő a fővezér, a sereget

• Szászországi állami levéltár. Ferdi- Padavin a dogének 1626 oct. 28. Ováry-

nánd Bethlennek 1626 oct. 29. (PRAVnál nál. — Katona xii. 267.

e levél kelte oct. 19.) — Waldstein Har- ** Ez kitűnik Bethlen 1626 nov. 21-ki

rachnak 1626 oct. 17., 21. és 23. T.\drá- rendeletéből az élelmezés tárgyában. Ka-

nál. — GiNDELY : Waldstein i. 121. — xoNÁnál yii. 275.

BETHLEN GÁBOR. I 89

a saját belátása szerint vezényli. Hazamenet Trauttmanns- doríf találkozott a nádorral, ki haragját Waldstein ellen szabadjára hagyta, őt poltronnak, tudatlan egyénnek, lázadó- nak nevezte, a miben egyetértett Sennyey kanczellárral. ' Midőn pedig ez idő tájt gróf Schlick és Lorenzo del Maestro €zredes valami ötven főnyi kísérettel egy kémszemle köz- ben Trencsén környékén elfogattak s Waldstein kezét sem mozgatta, hogy a csapást valamikép megtorolja, ez az eset s általában az egész hadjárat meddősége megnyitotta minden ellenségének száját s óriási vihar tört ki ellene az ud- varnál.

Waldstein viszont komolyan foglalkozott a gondolattal, liogy lemond a fővezéri állásról. Harrach előre látta, hogy ez elhatározás a legnagyobb hátrányokkal fog mindkette- jökre járni, mert véget vet befolyásuknak. Azt tanácsolá tehát vejének, tartsa meg állását. Waldstein azonban ra- gaszkodott a lemondási szándékhoz, mert, mint írta, tönkre tenné seregét, ha a bécsi rendeleteket teljesítené.^ A fő- A^ezér ez ellenszenve a háború folytatása iránt érthetővé teszi, hogy az udvar végre is minden elbizakodottsága és gyűlölködése daczára kénytelen volt megkezdeni a béke- tárgyalásokat Bethlennel a nélkül, hogy a fejedelem elfo- gadta volna azon föltételeket, melyekhez a császár a fegy- verszünetet kötötte.^

Ferdinánd engedékenységére azonban befolyást gyako- rolhatott magyar tanácsosainak egy fölterjesztése is, mely azt a rettenetes ínséget vázolta, melybe az ország nagy része jutott ; panaszszal említette továbbá, hogy a császári sereg a beléje vetett bizalmat nem igazolta ; nem nyomult

1 Padavin a dogénak 1626 novemb. 4 összeütköztek. Ez ütközetről semmi más OvÁRvnál. adatot nem találtam s így sem az időre

2 Waldstein Harrachnak 1626 nov. 5. sem a helyre nézve további részleteket Khevenhiller x. 1286. oldal, azt írja, hogy nem közölhetek.

ugyanaz időben öt mérföldnyire Pozsony- 3 Pray id. m. Bethlen PÁZMÁNvnak

lói a császáriak és Mansfeld katonái 1626 nov. 2.

190 .GINDELY ANTAL

előre, nem támadta meg az ellenséget, nem szállotta meg területét, míg Bethlen csapatai folytonos betöréseikkel rop- pant kárt okoznak. A császári sereget a háború és az el- lenség csipkedései napról-napra fogyasztják, míg az erdélyi sereg havasalföldi friss csapatokkal gyarapodott, sőt a viszo- nyok kényszerűségének engedve, számos magyar is hozzá csatlakozik,'

Bethlen ügye tehát jól állott. A császáriak visszavonul- tak s ha nem is aratott rajtok döntő győzelmet, tagadha- tatlanul előnyben volt felettök. Ily körülmények közt cso- dálkozást kelthet, hogy mégis hajlandó volt megbékülni. De fontos okok sugalták ez engedékenységet. A szultán hadai az ázsiai háborúban Bagdadnál teljesen megverettek s Murteza budai basának, ki inkább saját felelősségére, mint a porta rendeletéből csatlakozott Bethlenhez, most attól kellett félnie, hogy ellenségei Konstantinápolyban ez önhatalmú eljárásáért felelősségre vonják. Elmondotta tehát veszélyes helyzetét az erdélyi fejedelemnek s kijelenté, hogy csapataival haza kell indulnia. Ennek az volt a következ- ménye, hogy Bethlen sietett békejavaslatokat tenni, még mielőtt a bécsi udvar megtudja, hogy a törökök cserben hagyták.^ Biztosította Ferdinándot, hogy «mi sem fekszik annyira szívén, mint a kereszténységgel való béké»; istent és lelkiösmeretét hívta fel tanúbizonyságul, hogy érzelmei békességesek s azon óhaját fejezte ki, hogy « szándékainak tisztasága*) elismerésben részesüljön.

Mikor követei Pozsonyba a nádorhoz értek, kit Ferdi- nánd a tárgyalások vezetésével megbízott, egyelőre fegy- verszünet kötését szorgalmazták,^ s hozzá tették, hogy urok

1 Pray II. 67. toni levéltár. Ferdinánd a nádornak

2 RoE 655. 1926 nov. 7. — Waldstein Harrachnak

3 Pray ii. Bethlen Ferdinándnak. 1626 nov. 11. E levélben határozottan 1626. nov. 3. — Bethlen a velenczei köz- azt írja, hogy a nádor a fegyverszüne- társaságnak 1626 nov. 5. és Padavin a tet Bethlen követeivel megkötötte. Padd- dogénak eov. 11. ÓvÁ-RYnál. — Kismar- vin viszont nov. 25-ki levelében (ÓvAry

t

BETHLEN GÁBOR. I9I

kész a békére, há a legutóbbi békeszerződés föltételei újra megerősíttetnek s magyarországi hívei kegyelmet kapnak. Pozsonyban időzött Pázmány érsek is, ki a tárg\'alásokat akkor nemcsak nem zavarta, hanem egyenesen elősegítette, mert a hadjárat nyomorúságos lefolyása mélyen elszomorítá. Békés nyilatkozatainak indokolására megjegyzé, hogy más hangon beszélne, ha a császári sereg csak a legcsekélvebb sikert vívta volna ki ; ez esetre Bethlentől elvehettek volna a Tiszán inneni vármegyéket, míg ellenben most meg keU elégedni azzal, Jia lemond a véghelyek fentartására megál- lapított évi összegről.*

A Bethlen ajálotta békeföltételek tárgyalására Eggen-, berg berezeg, a nádor, az esztergomi érsek s néhány más magyar főúr, végűi maga Waldstein és Harrach gróf Lajta- Bruckba ment. Abban állapodtak meg, hogy a fejedelem-, nek felajálják a bécsi békekötés egyszerű megújítását, ki- véve azon határozatot, hogy Ferdinánd az átengedett véghelyek fentartásához évi 50.000 forinttal járul, mely összeg eddig sem fizettetett ki. Ellenben azt kívánták tőle, bocsássa el Mansfeld hadát, melynek szabad visszavonulást akartak engedni Németországba ; ne ellenezze a király azon alattvalóinak, például Illésházynak megbüntetését, kik hozzá csatlakoztak ; a törökök az új békébe be ne foglal- tassanak, hanem velők külön tárgyalások indíttassanak. Mikor a nádor Pozsonyba visszatért, közölte Bethlen kö- veteivel e pontozatokat s a fejedelemnek is írt levelet, melyben békére intette, a törökkel való összekötetését 3: kereszténységen ejtett gyalázatnak nyilvánította s Magyarr;

433.) azt állítja, hogy e napig fegyver- levelében hazugságot írt volna, valószínű,

szünet nem létesült, hanem csak a tár- hogy az nap vette a nádor határozott

gyalások folynak. Csak decz. 2-án írja, igéretét, hogy elfogadja a fegyverszüne-

hogy a fegyverszünet három hónapra tet s igéretét azonosnak tekinté a fegy-

megköttetett. Padavin részletes adatai verszünet megkötésével, kizárnak minden kétséget állításának hi- * Epistolae Cardinalis Pazmani: Páz-

telessége iránt. Minthogy azonban fel mány Ferdinándnak 1626 nov. g. nem tehető, hogy Waldstein nov. 11 -ki

192

GINDELY ANTAL

ország elnéptelenedéseért reá hárította a felelősséget. Hogy teljesen eloszlassa bizalmatlanságát Ferdinánd békés szán- dékai iránt, tudatta vele, hogy a császári sereg fele már megkezdte a kivonulást Magyarországból s második fele nyomban követni fogja, mihelyt a béke megköttetik/

Waldstein nem értett egyet azon kívánsággal, hogy Bethlen párthívei megfenyíttessenek s általános amnestiá- val óhajtott fátyolt borítani a múltra. Azzal vádolta a ná- dort, hogy tulajdonképen csak lUésházy jószágainak elkob- zását s a maga meggazdagodását tartja szem előtt. ^ Általá- ban azt tanácsolta, kössék meg Bethlennel a békét oly hamar, a hogy csak lehet, mert minél tovább húzzák a tár- gyalást, a fejedelem annál túlzottabb igényeket emelend, a melyeket a császár végre is kénytelen lesz megadni. Er- velése nagyon gyorsan helyesnek bizonyult. Bethlen nem elégedett meg a nyilatkozattal, hogy pártfelei egyikét sem fogják megbüntetni, hanem az 50.000 frtos évi segély fize- tését is követelte ; saját részéről viszont még összes fog- lyait sem akarta kiadni, hanem Schlick grófért 10.000, Lorenzo di Maestroért 4000 tallér váltságdíjat kért. Köve- teléseinek súlyt adott azon körülmény, hogy valamint ő, akképen a török is még mindig királyi területen állott s a lakosokat nagyban kiszivattyúzta. ^

Mindazonáltal az újabb föltételekhez Bethlen nem ra- gaszkodott komolyan, mert azon szerződésben, melyet 1626 dec. 28-án Lőcsén aláírt, megelégedett a bécsi békekötés megújításával, lemondott az 50.000 frt évi segélyről, a fog- lyok váltságdíjáról, kötelezettséget vállalt, hogy a Mansfeld- féle csapatokat hazájokba visszaküldi, míg ellenben a csá- szár szabad kivonulást engedélyezett nekik, ha nem zárt

1 Szászországi állami levéltár. A ná- 3 Weimári állami levéltár. A weimari dor Bethlennek 1626 nov. 8. berezeg utasítása Bethlennél levő követe

2 Waldstein Harrachnak 1626 dec. 12. részére 1626 dec. 3. — Padavin 1626 dec^ és 13. T.^DRÁnál. — Szász állami levél- 16. — ÓvÁRvnál.

tár. Lebzelter a yálasztónak 1626 nov. 21.

BETHLEN GÁBOR. 193

tömegekben, hanem száz-száz főnyi csapatokban indulnak vissza. A békeokmánynyal egy időben aláírt második ok- mányban Ferdinánd az erdélyi fejedelem összes magyar- országi híveinek teljes kegyelmet biztosított, míg Bethlen szintén külön okmányban megígérte, hogy a király párt- híveitől a saját területén elfoglalt javak és jövedelmek nagy részét, mostani tényleges birtokosaik minden kártalanítása nélkül, visszaadja.*

A hadjárat végeredménye tehát mindkét félre szegé- nyes volt. Ferdinánd megszabadult az 50,000 forintos tar- tozástól, melyet azonban eddig sem fizetett, utóbb sem fize- tett volna, ellenben kivitte, hogy habár nem is összes, de legalább némely hívei, kik a Bethlennek átengedett vár- megyékben 16 19 óta jószágaikból elűzettek, megkapták az ígéretet, hogy birtokaikba visszahelyeztetnek. Ez aligha egyenlítette ki a roppant károkat, melveket Bethlen, Mans- feld és a török hadai a királyi területen okoztak. Fo- kozta a bajt azon káros következmény, hogy a király és a magyarok közt a háború következtében nagy elidege- nedés állott be, melyet egyrészt Waldstein rideg magavi- selete és balsikerei, másrészt a véghelyek elhanyagolása s a királyi terület megoltalmazásában nyilvánuló közöny ébresztett; az elidegenedés annyira nőtt, hogy arról kezd- tek beszélni, nem lenne-e czélszerűbb adófizető tartomány- képen a szultánhoz csatlakozni s így biztosítani az ország nyugalmát, minthogy a császár úgy sem tudja Magyaror- szágot megvédeni. Maga a nádor szóba hozta Ferdinánd előtt, hogy ilyes nézetek keringenek.**

* Az okiratok KATONÁnál xii. s a ma- dicho et Palatino, que se hallá agora

gyár országos levéltárban. — Padavin aqui, que tornaram algun partido con

1626 dec. 30. ÓvÁRvnál. los Turcos y se haran provincia tribu-

** Simancasi levéltár. Aytona levele taria como no es Transylvania, pues el

IV. Fülöpnek 1627 jun. 13. A levélben Emperador ni les quiere ni puede defen-

azt írja : Los Ungaros estan con tan der y esto mismo ha dicho el Palatino

gran disgusto, que si I. M, Caes. parte al Emperador y a sus ministros. La oca-

para el imperio, clara mente me et ha sión de esto esés mai tratamiento, que

Magyar Tört. Eletr. 1889—90. 25

194 GINDELY ANTAL

A magyar közvélemény azonban lassankint megnyugo- dott, minthogy csakhamar magok a törökök is békealku- dozásokat indítottak, Bethlent pedig betegsége tétlenségre kényszerítette. Waldstein egyébiránt a gyűlöletet és meg- vetést, melyet iránta a magyarok tanúsítottak, kamatostul vissza igyekezett fizetni ; Magyarországot betyárországnak iSchelmenland) nevezte, a melvbe sem ő maga sem sere- gének egyetlen embere soha többé lábát be nem teszi.*

A béke állandóságának biztosítása czéljából a bécsi ud- var kívánságára kimondották, hogy a fejedelem részére átengedett hét vármegye nemessége és városai reversalis- sal, az ottani véghelyek kapitányai hittel kötelezzék ma- gokat, hogy Ferdinánd császár és király ellen soha fegy- vert nem fognak. Sőt az erdélyi országgyűléstől is ily kö- telezettség elvállalását kívánták. Számos magyar és erdélyi nemes úr kereste föl a fejedelmet, hogy tájékozást nyer- jen tőle : őszintén meg akarja-e a most kötött békét tar- tani, mert különben nem tesznek esküt vagy ígéretet Fer- dinándnak s majd találnak ürügyet, hogy e kívánság tel- jesítése alól kibújjanak. Bethlen megnyugtatta a tudako- zódókat, ámbár ugyanekkor már új támadást tervezett Ferdinánd ellen. Kevéssel a béke megkötése után ugyanis egy franczia ügynök és egy dán követ jelentek meg tábo- rában. Amaz valószínűleg csupán azért jött, hogy a magyar- országi helyzetről részletes jelentést küldhessen kormányá- nak. Ellenben az utóbbinak az volt a feladata, hogy Beth- lent a tárgyalások folytatásáról lebeszélje s biztosítsa, hogy IV. Keresztély király a jövő — 1627 — júniusban 50.000 ember élén Prága ellen fog nyomulni. A franczia ügynök- nek Bethlen nyíltan megmondotta, hogy újra fegyvert fog, mihelyt német gyalogságát 12.000 főre szaporította és fegy-

recivieron quando et Dugue de Fridland * Waldstein Harrachnak 1626 dac. 13.

entro en Ungria y ver, que las fortale- TADRÁnál. zas y presidios estan sin gente.

I

BETHLEN GÁBOR. I95

vérrel kellően fölszerelte. A dán követ előtt viszont ta- gadta, hogy alkudozásai a béke megkötését czélozzák s ígérte, hogy maga is 25.000 emberrel fog Prága ellen nyomulni. Juszuf aga török dragománnak, ki hallott ez ígéretről s csodálkozva kérdé, hogyan tehette azt oly pil- lanatban, mikor épen a békekötésről alkudozik, a fejede- lem gyorsan azt felelte, hogy júniusig még sok minden történhetik s majd akad ok vagy ürügy a támadás meg- újítására.'

XVII.

A békeszerződés nem nyújtott oly előnyöket Bethlen- nek, hogy a reá nézve terhes föltételek teljesítését siettette volna. Schlick grófot nem bocsátotta el a fogságból s Ferdinánd hónapokkal a béke szentesítése után kénytelen volt őt erre emlékeztetni. (1627 februárban.) Sőt valószínű, hogy Schlick csak váltságdíj árán nyerte vissza szabadsá- gát.^ A fejedelem a német gyalogságot sem rendelte vissza hazájába. Minthogy Mansfeld csakhamar diplomacziai kül- detésben elutazott Magyarországból, az összes segélyhadak fővezetését János Ernő weimari berezeg vette át s azokat egyelőre Turócz vármegyében szállásolta el.^ Mikor pedig a herczeg hagymáz-betegségben elhunyt, a vezéreiktől ekké- pen megfosztott németek nem külön 100 — 100 főnyi csa- patokban, mint ki volt kötve, hanem Carpzow ezredes vezetése alatt valami kétezerén Morvaországba vonultak

I A franczia külügyminisztérium le- ban volt. Lásd erre nézve Carafla Com-

véltára Parisban. Drouart a Ms. d'Her- ment. 268. oldal.

bault, Conseilleur du roi 1626 oct. 24. — 2 Epistolae Card. Pazmani. Ferdinánd

Bécsi állami levéltár. Jelentés Bethlen az érseknek 1627 febr. 18. — Kheven-

nyilatkozatáról a jövendőbeli hadjárat hiller x. 1286 azt írja, hogy Schlicknek

tárgyában. — Roe le%'elei két ízben em- 30.000 frt váltságdijat kellett fizetnie, lítik, hogy a dán követ Bethlen tábora- 3 Katona xii. 270.

25*

196

GINDELY ANTAL

ym^

"W^.^

s hatalmokba kerítették Sternberg városát, hová a huszá- rok Horváth vezetése alatt elkísérték őket. Onnan Szilé- ziába fordultak, hol a visszamaradt helyőrségekben s a dán király által oda küldött csapatokban támaszt találtak s e tartományt másodszor is elpusztították.*

További nehézségek merültek föl a békeegyezmény azon pontjainak végrehajtása körül, melyek a fejedelem által elkobozott jószágok visszaadására, valamint arra vo- natkoztak, hogy némely sérelmek elintézése későbbi tár- gyalásokra halasztatott. A király biztosai, Pyber László eeri püspök s Osz- lATyt-yc^ S^^v.^<^y^o^jjjdJa~ trosits István és Hoíf- W_ ' í 1 fK'S ■^^^^^*^ mannGyörgy, mikor 1627 ^\ \ (^Ss^^^ - martms 24-en iokajban

Zí' Ayr'^^?iJyn^^/7^^^^-~^'" Bethlen követeivel: Ló- ^/ (fyí^^'Z^^y^ nyayval, Bornemiszával,

Kassayval és Bélaváryval találkoztak, ilv sérelem- képen felhozták, hogy a királyi és Bethlenféle vármegyék közt új harminczad-vonal állíttatott fel, hogy a múlt hábo- rúban Felső-Magyarországban elvett rézért és ónért kárta- lanítás nem adatott, hogy a kassai polgárok a város falain belől katholikus istentisztelet tartását nem tűrik s hogy Schlick még gróf mindig fogva tartatik.

A fejedelem követei sokkal több és indokoltabb pa- naszszal válaszoltak. Azt követelték, hogy a bécsi békében kikötött évi 50.000 forint pótlólag legalább 1626-ra meg- fizettessék s a szertelenül elhanyagolt állapotban lévő vég- várak jobb karba helyeztessenek. Panaszul felhozták,

* Caraffa 274. — Padavin 1627 jan. 20. ÓvÁRYnál. — Magyar Orsz. Lvtár. Ferdinánd utasítása Pyber egri püspök- nek s többi követeinek, kik Bethlenhez a békeszerződés végrehajtása tárgyában

küldettek. Ugyanott Ferdinánd levele Pázmánynak 1627 febr, 18. — Müncheni állami levéltár. Leuker levele Miksának 1626 dec. 30.

BETHLEN GÁBOR.

197

hogy a király a hét vármegyében is kénye-kedve szerint adományozza a főispánságot, ámbár egyes egyedül a jóvá- hagyás joga illeti meg.* Végre azonban a két fél kölcsö- nösen elejtette kártalanítási igényeit, vagyis Ferdinánd le- mondott a rézért és ónért járó összegről, Bethlen az 50.000 forintról s a végházak kijavításáról. A harmin- czadra nézve szintén egyezség létesült. E szerint a keres-

47. A TOKAJI FEJEDELMI BIZTOSOK ALÁÍRÁSA.

kedelem és forgalom a királyi és fejedelmi vármegyék közt vámmentesnek nyilváníttatott s a fejedelem csupán azon bortól vagy szarvasmarhától szedhetett harmincza- dot, a mely a királyi területen át külföldre szállítta- tott ki.

Nehézségek a tárgyalásokban csak akkor merültek föl, mikor a királyi követek azt sürgették, hogy a királv hívei elvett jószágaikba visszahelyeztessenek, sőt a visszahelye- zésre záros határidőt akartak szabni. Bethlen biztosai azt felelték, hogy a békeszerződés erre nem tűzött ki határ- időt s hogy Bethlen mindenek előtt a mostani birtokosok kártalanításáról kíván gondoskodni.** Végre ez iránt is meg-

* Magyar Orsz. Lvtár. A királyi biz- tosok Ferdinándnak april 25., május 10.

tosok föjelentése. és 19. — A királyi biztosok Pázmány-

** Magyar Orsz. Lvtár. A királyi biz- nak 1627 april 24. és maj. 10. PRAvnál.

IQ8 GINDELY ANTAL

egyeztek s a visszahelyezés határnapjául 1627 július 25-ke tűzetett ki. Csakhogy a határidőt nem lehetett megtar- tani; csak augustus i6-án adták vissza a papoknak az elkob- zott jószágokat, míg némely világi úr birtokának vissza- adása folyton akadályokba ütközött. Minthogy azonban az ilyen javak száma nem volt nagy, a királyi biztosok sem fektettek tovább súlyt a dologra/ Valamivel előbb a ma- gyar hét vármegye kiállította a kívánt reversálisokat s valószínűleg a várak kapitányai is letették az esküt. Er- dély rendéi a reversalist később írhatták alá, mert a feje- delem csak 1627 augustus végén vagy september elején küldte meg a királynak.^

Bethlen a háborút megkezdette volt a nélkül, hogy a kért pénzsegélyt megkapta volna szövetségeseitől, mert az a csekély összeg is, melyet Németalföld és a dán király utalványoztak neki, már a pozsonyi béke aláírása után jutott kezeihez. Mansfeld és a weimari herczeg csapatai- nak eltartásáért azon időre, melyet Magyarországban töl- töttek, nem részesült segélyben. Hogy Francziaországot és Angliát ezen erkölcsileg mindenesetre őket terhelő kötelezettség teljesítésére intse s jelentse abbeli készsé- gét, hogy a császár elleni háború megújítására hajlandó, elhatározta, hogy magát Mansfeld grófot küldi el a két udvarhoz.3 A gróf 1626 november elején* indult el a hosszú útra, még pedig személyes biztonságára való tekintetből török területen át Velencze felé. Egészsége azonban annyira alá volt ásva, hogy Budán meg kellett állapodnia s az ottani fürdők használatában keresett gyógyulást. De hasztalan ; annyira elgyöngült, hogy maga kocsiba sem

1 Magyar Orsz. Lvtár. A királyi biz- 4 Leuker levele Miksának 1626 nov. tosok 1627 aug. 25. 25., dec. 9. és 16. — A dalmácziai pro-

2 Magyar Országos Lvtár. Proposita veditore a dogénak, 1626 nov. 23. A pro- puncta s. C Mti 1627 sept. 21. veditorenak adott rendelet 1626 dec. 4.

3 Londorf in. 931. Bethlen I. Károly és 13. — Peblis levele 1626 decemb. 15. angol királynak 1626 nov. 4. ÓvÁRvnál.

BETHLEN GÁBOR. iq^

bírt ülni, hanem mások támogására volt utalva. A mufti talizmánt ajándékozott neki, mely egy papírdarabból állt a korán néhány versével s melyet nvakába akasztva hor- dott. De bizony ez is megtagadta a hatást s így rosszabb állapotban folytatta, mint megkezdé az utazást.

Kíséretében kilenczven ember, köztük tizenkét kapi- tánya volt. Egy mindig előre ment azon helységekbe, me- Iveket érintenie kellett, hogv jöttét jelezze s vendég- szeretetet kérjen. Midőn Dalmáczia provedateroja a ve- lenczei tanácsot Mansfeld megérkeztéről tudósította, azt a megbízást nyerte, fogadja a legszívesebben s bocsásson hajót rendelkezésére, melv Velenczébe vigye. Mansfeld azonban nem vehette igénvbe ez előzékenységet. Mikor Rakovába, Szerajevotól egy napi járásra érkezett, annyira elgyöngült, hogy képtelen volt folytatni az utat. Halála közeledtét érezve, tollba mondotta végrendeletét, melvben gondoskodott régi szolgáiról s néhánv kipróbált tisztjéről, kiknek bizonyos összegeket rendelt magánvagyonából. El- lenben többi tiszteit és katonáit követeléseikkel az angol és a franczia királyokhoz utasította. Abbeli óhaját is kife- jezte, hogy holttestét a velenczei köztársaság területén ta- karítsák el.

A végrendeletet 1626 november 29-én tették papírra. Mansfeld azonban nem írta alá s már másnap meg is halt. Kísérői a tetemet Szerajevoban bebalzsamoztatták s on- nan Spalatoba vitték, hogv ott töltsék a vesztegzár-időt, mielőtt Velenczébe indulnak. Pablis ezredes, a végrende- let végrehajtója, megkérte Pisani velenczei tengernagyot, rövidítse meg a vesztegzár-időt. Azt felelték neki, hogy kívánságát nem lehet teljesíteni, ha a holttestet is magá- val akarja vinni. A kíséret tehát a tetemet Spalatoban hagyta, maga pedig Velenczébe utazott. A holttest fekete bársonynyal bevont koporsóba tétetett s úgy takarítta- tott el.

200 GINDELY ANTAL

így Mansfeld hányatott életének viszontagságai után Spalatoban talált örök nyugalmat.*

Végrendeletében Pablis ezredest jelölte meg bizalmas emberének, aki be van avatva viszonyaiba az angol és a franczia királyokhoz, valamint az erdélyi fejedelemhez, a ki tehát helyette folytatni fogja az utat a franczia udvarba, míg Dublier kapitány Londonba megy. Mindkettőnek az volt feladata, hogy sürgessék ama csapatok kielégítését, melyek Mansfeldet Magyarországba követték. Valószínű- leg hasonló megbízás jutott Furenzo ezredesnek Velenczé- nél.** Pablis és Dublier küldetésének azonban aligha volt eredménye, mert Mansfeld csapatai nem kaptak semmit. Velenczében Bethlen Thurn gróf és saját konstantinápolyi követe útján sürgette az ígért segély utólagos kifizetését, de itt is sikertelenül. A fejedelem később azt a vádat emelte a köztársaság ellen, hogv ígéretét be nem váltotta s ezzel kényszerítette őt a császárral való megbékülésre, mi ellen azonban a tanács ünnepélyesen felszólalt s e tiltakozását a bécsi udvarral is közölte. Igaz ugyan, hogy Írásbeli ígé- retet Velenczétől Bethlen pénzbeli segélyre nem kapott. De a köztársaság mégis arczul ütötte az igazságot, mikor kereken megtagadott mindent, mert a mit csak tehetett, megtett, hogy Bethlent a támadásra sarkalja, s őt a császár ellen felbujtsa. 1624 óta Velencze minden lehetőt elköve- tett ez irányban s konstantinápolyi követe, Giustinian, nem fösvénykedett a biztatások, ígéretek és apróbb szolgála- tok tételével.

Nem oly fukarul, mint Bethlen irányában, viselte ma- gát a velenczei tanács a Mansfeldnek engedélyezett fizetés kiutalványozásában. A haláláig esedékes összeget azonnal

* Zárai és spalatói levelek 1626 dec. összes körülményeiről első hiteles felvi-

havából. Peblis levele Pisani tenger- lágosítást Ováry id. művének hivatalos

nagynak 1626 dec. 15. Peblis 1627 jan. okmányai és Peblis levelei nyújtanak.

12-én azt írja a dogénak, hogy Mansfeld *' Mansfeld végrendelete OvÁRvnál. nov. 30-án halt még. Mansfeld halála

I

BETHLEN GÁBOR, 20I

kiadták kísérőinek.' Thurn akkor benyújtotta lemondását s Velencze szolgálatából azzal indokolta kilépését, hogy a dán királyhoz akar csatlakozni, kinél talán azon állásba juthat, mely a szintén elhunyt weimari herczeg halálával megüresedett. Készségesen megadták neki a kért föl- mentést.

XVIII.

Törökország ez időben szintén békét akart kötni Fer- dinánddal,^ ki fegyverszünetre lépett vele. A békés szándé- kokat azonban Bethlen meg igyekezett hiúsítani s mint 1624-ben, úgy most is azt híresztelte, hogy ő maga csupán fegyverszünetet, nem pedig békét kötött. Midőn hírét vette, hogy Keresztély dán király a Quadttal folytatott tárgyalások következtében Konstantinápolyban 30.000 tal- lért utalványozott neki, megbízottjával a pénzt elhozatta. Ugyan ez az ember azt mondta Roenak, hogy a fejedelem nem békét, hanem csak fegyverszünetet kötött a császárral, még pedig az időközben elhunyt weimari herczeg, a dán követ, Csehország és Morva képviselőinek beleegyezése mellett. Mindez nem volt ugyan igaz. De Bethlen részé- ről az efféle ámítások annál igazoltabbak voltak, s mert különben is utalhatott Mansfeld küldetésére, a mely a há- ború folytatására irányúit. Ha segélyben részesült volna, kész lett volna újabb támadásra, akár csatlakoznak hozzá a törökök akár nem, ámbár mindenesetre óhajtotta, hogy Roe ezen segély végett is közben járjon a portánál. Csak- hogy Roe alaposan ismerte a helyzetet s tudta, meny- nyire óhajtják a törökök a békét. Kevés bizalma volt tehát a sikerben.^

1 ÓvÁRY id. müve 232—3. és 235. — 3 Roe 597. — Óváry 694. — Padavin Roe : Wake levele 1627 jan. 23. a dogénak 1627 jan. 20. — Magyar Orsz.

2 Mansfeld tisztjeinek levele 1627 jan. Levéltár Pázmány levele Ferdinándnak 12. ÓvÁRYnál. 1627 jan. 9.

Magyar Tört. Életr. 1889—90.

26

202 GINDELY ANTAL

Mindazonáltal ő is, Hága is, ki buzgón támogatta, hozzá láttak a munkához, mely pillanatnyilag eredménye- sebbnek ígérkezett, mint képzelték. Mert mikor Bethlen újabb követe útján fölkérte a portát, tartsa készen a jövő tavaszra csapatait, a miniszterek megbízták a budai ba- sát, indítson nagyobb arányú készülődéseket, mint tavalv s időközben nyújtsa hosszú pórázra a császárral való alku- dozásokat. Roe a törököket e szándékukban megerősí- tette,* s a kaimakámmal folytatott beszélgetésében rá- utalt ama nagy veszélyekre, melyek Törökországot a Habsburgok részéről fenyegetik.

A velenczei követ azonban nem bízott a porta ígére- teiben, hanem úgy vélekedett, hogy Bethlent nem fogja megsegíteni ; csak bele akarja hajszolni a háborúba azon titkos czélzatból, hogy maga annál előnyösebben megal- kudhassék a császárral. Utóbb Roe is élt e gyanupörrel, különösen mikor híre járt, hogy a béke Ferdinánddal tény- leg már megköttetett. Éles szavakban kérdőre vonta tehát a kaimakámot, kitől azonban a legmegnyugtatóbb nyilat- kozatokat vette. Ez utóbbi nem tagadta ugvan, hogy elő- készületek folynak a békekötésre, de ezt a mufti és más előkelő egyéniségek azon óhajával indokolta, hogy min- denek előtt az ázsiai bonyodalmaknak kell véget vetni. Megjegyzé azonban, hogy Murteza basa az alkudozások- hoz olyan utasításokat kapott, melyek bizonyosan szakí- tásra fognak vezetni, mert Ferdinándtól nemcsak évi adót és a Budához tartozó területek átengedését kellett köve- telnie, hanem azt is, hogv a császár béküljön meg a keresz- tény hatalmakkal s helyezze vissza pfalzi Frigyest ősi bir- tokába.**

1627 martius havának vége felé végre eljutott Kon- stantinápolyba a jelentés, hogv Bethlen békét és nem fegy-

* Roe 599—603. — ÓvÁRY 693—699. ** Roe 615 — 18. — Óváry 699 — 701.

BETHLEN GÁBOR. 203

verszünetet kötött a császárral. A fejedelem követe nem akarta bevallani, hogy a hír igaz, de Roe sürgetéseire félig-meddig elismerte, a franczia királyra hárítva a fele- lősséget, ki ígéreteinek megszegésével kényszerítette Beth- lent a békére. Roe azt felelte, hogy XIII. Lajos nem tagja a hágai szövetségnek s így nem is vállalt kötele- zettséget Bethlen irányában, ellenben — monda — Dánia és Németalföld eleget tettek kötelezettségöknek, mi azonban tudvalevőleg csak igen csekély mértékben történt. Azzal vádolta tehát Bethlent, hogy tisztességtelen játékot úzött^ hisz Velenczétől is akkor sürgetett pénzsegélyt, mikor már békét készült kötni.* E vádak azonban legkevésbbé Roe részéről voltak igazoltak, kinek királya, ígéretei daczára^ minden támogatás nélkül hagyta Bethlent a háború vi- haraiban.

Négy héttel később — 1627 június 19. — Bethlen- nek egy követe járt Roenál, kitol pénzt és azt az ígé- retet kérte, hogy Anglia mielőbb hadat üzen a császárnak. Az angol követnek nem volt pénze. De mivel áltatni akarta a fejedelmet, azt válaszolta, hogy mihelyt tényleg megtámadja a császárt, megkapja tőle a kívánt összeget.** Mikor Bethlen Roe e nyilatkozatáról tudomást nyert^ s mellékesen értesült arról is, hogy őt szerződésszegéssel vádolja, türelme fonalának vége szakadt. Megbontránkozá- sának élesen kifejezést adott áz angol követhez intézett válaszban ; utalt a veszélyekre, melyeket 1623-ban és 1626-ban kiállott; panaszszal említé, hogy nem kapott pénz- segélyt a keresztény hatalmaktól, hogy Quadt csak tizen- három havi távollét után térhetett hozzá vissza, mely időn át nem tudta, hogyan fogadták őt az udvarok, melyeknél megfordult ; hogy a csapatok, melyeket Mansfeld és a weimari herczeg az ő segélyére hoztak, alig felét tet-

* ÓvÁRY 704. - Roe 628., 645—46. " RüE 651—55.

26*

204 GINDELY ANTAL

ték a kikötött létszámnak ; hogy az éhség és mindenféle nélkülözés e sereget is képtelenné tette a szolgálatra, a két vezér egyenetlensége pedig minden hadműveletet meghiúsított. Tehetett-e egyebet, mint alkudozásba lépni az ellenséggel ? Nem őt kell szerződésszegéssel vádolni, hanem azokat, kik a legválságosabb helyzetben* segítség nélkül hagyták.

Roe, a ki régebben is rossz embere volt Bethlennek, e levél vétele után, melyet némileg teljes szakításnak te- kintett, azzal vigasztalta magát, hogy a fejedelemben tulaj - donképen sohasem lehetett bízni. Különben sem ismerte a helyzetet s a legnevetségesebb híreknek is hitelt adott. így a már fentebb említett Juszuf aga figyelmeztette volt, ne bíznék Bethlenben, ki most már tehetetlen is, mert a magyarok és erdélviek letették a békeszerződésben a kikö- tött esküt, ki is állították a kívánt reversalisokat s nem fogják újabb támadás esetén a fejedelmet segíteni. Roe ezt is készpénznek vette s ez értesülések alapján ítélte meg Bethlen helyzetét. Mindazonáltal 1627 július lo-én Conwav államtitkárnak a többek közt ezeket írta : « Meg- vallom, hogy Bethlen könnyelműsége a legcsekélyebb biza- lomra is érdemetlen ; de minden eszközt a maga termé- szetes mineműsége szerint kell használni. Ha Bethlen biztosan tudja, hogy pénzt és segítséget kap, mindvégig ki- tartó marad."** Roe ezzel maga elismeri, hogy mégis lehet Bethlenben bízni, csak meg kell tartani azon kötelezettsé- geket, melyeket iránvában vállaltak.

E közben a béketárgyalások a császár és a szultán közt a keresztény követek minden áskálódása daczára megin- dultak. A porta talán még késedelmeskedett volna, de Lustriernek, a császár állandó követének, elszánt föllépése megértette vele, hogy más húrokat kell pengetnie, míg

* Roe: Bethlen Roenak 1627 sept. *' Roe: 655 — 7., 659 — 61.

25. — ÓvÁRY 717.

BETHLEN GÁBOR. 205

a veszély, mely Ázsiában fenyegeti, elhárítva nincs. Lustrier azt mondotta, hogy neki mindegy, akár békét akár hábo- rút kíván a porta, csak válaszszon mielőbb a kettő között. Ilyen merész szavakhoz nem voltak szokva Konstantiná- polyban ; belátták, hogy a kétes játéknak véget kell vetni s békét kell kötni, minthogy komolyan úgy sem gondol- hattak háborúra. Meghagyták tehát a budai basának, ki a béketárgyalások vitelével megbízatott, ne húzza-halaszsza, hanem siettesse befejezésöket.' Megbízásához képest a basa 1627 martius havában fölkérte a bécsi udvart, hogy Althan grófot küldje ki a tárgyalásokra, Esterházy nádor pedig ne vegyen bennök részt, kétségkívül azért, mert a nádor ellenséges indulata Bethlen iránt^ köztudomású volt. Althan gróf akkor Komáromban tartózkodott s min- denféle támadáson és rajtaütésen törte fejét a törökök ellen. Bécsből azonban meghagyták neki, maradjon nyugton, mert nem akarták a fegyverszünetet megszegni. A budai basával Althan ez időtájt Tudisi nevű embere útján lépett érintkezésbe. Tőle kapta azt a különös értesítést, hogv Murteza bánja a császár elleni támadást s ajálkozik, hogy Bethlent megöleti. Mi igaz volt e hírben és mi nem, azt nehéz kideríteni. De kétségtelen, hogy Mnrteza a hadjá- rat balsikere után a saját biztonsága iránt aggodalmakat táplált s Althan véleménye szerint is kész volt, Konstantiná- polyban levő ellenségeinek netaláni merényleteit Abaza — az ázsiai lázadó — példájának követésével megelőzni. Althan mindenesetre vonzó erőt gyakorolhatott az elége- detlen vagy tervezgetéseiben csalódott egyénekre, mert ugyanekkor a svéd szolgálatban álló fiatal Thurn gróf is bizalmával tisztelte meg s ajálkozott, hogy a császárnak különös szolgálatokat tesz, ha kegyelmet kap tőle.^

1 Giustinian a dogénak 1627 mart. 13. és 16. és jun. 26. — Roe 648 — 9. és 631. s köv.

2 Müncheni állami levéltár. Leuker a választónak 1626 mart. 31.

3 Müncheni állami levéltár. Leuker a választónak 1627 mart. 10. és 24. és april 14.

20Ö OINDELY ANTAL

De a bécsi udvar nem érezte magát indíttatva Althant nevezni ki a béketárgyalások vezetésére. Nem küldte ugyan ki a nádort sem, de jelentékeny befolvást engedett neki, mert az utasítás, melyet a biztosok kaptak, kétség- kívül az ő tanácsai szerint készült. A nádor azt ajálotta, ^ hogy a zsitva-toroki békét vegyék alapul s ennek megfe- lelően a keresztény foglyok szabadon bocsátását, Vácz s általában mindazon helyek visszaadását követeljék, a melye- ket a törökök azóta szerződésellenesen elfoglaltak s adó- fizetésre kényszerítettek. Ajálotta továbbá, hogy a törö- kök által portyázásaik közben okozott károk megtérítését sürgessék, de csak színleg, hogy ezzel más engedményeket eszközöljenek ki. Ezúttal nem akarta Esterházy megen- gedni, hogy Bethlen követei mint közvetítők részt vegye- nek a tárgyalásokban ; egyszerűen néma tanúk legyenek vagy legföUebb akkor emelhessenek szót, mikor a török- kel kötött béke végrehajtására kerül a tanácskozás sora.

A tárgyalások Szőnyben, Komárom közelében vették kezdetöket. Ferdinánd részéről kiküldettek Sennyey püs- pök, a magyar kanczellár, Esterházy Dániel királyi taná- csos, Koháry Péter a Dunáninneni kerület alkapitánya, Questenberg Gellért, az udvari hadi tanács tagja. A törö- köket Murteza basa, a budai mufti, a ki egyszersmind Murteza helyettese volt, az egri basa, az esztergomi és szolnoki bégek, a budai aga s vé.gűl az erdélyi fejedelmet J Toldalaghy képviselték. A nádor ajálotta feltételek mellett Ferdinánd meghagyta követeinek, hogy feltételűi tűzzék ki azt is, hogy a szultán, mihelyt a békeszerződést szente- sítette, török követet küldjön Bécsbe s így viszonozza Kurz konstantinápolyi követségét.

De mindjárt eleinte kitűnt, hogy a törökök sem az el- foglalt helyek visszaadása sem az udvariasság kérdésében

* Kismartoni levéltár : Memóriáié Palatini 1627 april 6.

BETHLEN GÁBOR. ZOJ

nem lesznek engedményre bírhatók s ép olv kevéssé fognak Bécsbe követet küldeni, a mint nem adnak vissza egyetlen falut is. Midőn Ferdinánd erről értesült, annyiban enge- dett, hogy felhatalmazta követeit, hogy két követség útnak indítását pendítsék meg ; egyik Bécsből Konstantinápolyba, a másik a szultántól a császárhoz küldessék s mindegyik a szerződés szentesített példányát vigye magával. Váczról is kész volt lemondani ; ellenben azt kívánta, hogy a tö- rökök legalább azon helyeket bocsássák vissza, melyeket 1623 óta behódoltattak. De végszükség esetén követei ettől is elállhattak, csakhogv ez esetben jelentsék ki, hogy Ferdinánd fentartja magának a jogot, hogy az esetre, ha Bethlen megint megszegi a békét, elvehesse tőle azon egész területet, mely előbb Magyarországhoz tartozott. Végül meghagyta biztosainak, követeljék azt, hogy jövőre a két uralkodó — a császár és a szultán — érintkezése a teljes egyenlőség alapján történjék. Ha Murteza a felté- teleket el nem fogadja, Ferdinánd a tárgyalásokat meg akarta szakítani, hogy Konstantinápolyban folytattassanak. Ezzel Murtezát akarták megfenyegetni, ki ha a tár- gvalások a török fővárosba helyeztetnek át, elesett volna a szokásos ajándékoktól. A fenyegetésnek volt is hatása, mert az alkudozások — 1627 augustus végén — csak- ugyan kedvező folyamot vettek. Határozatba ment, hogy a zsitva-toroki s a későbbi bécsi, komáromi és gyarmati békeszerződések érvényben maradjanak, a mennyiben a je- len szerződéssel nem módosíttatnak. A két szerződő fél tény- leges birtokviszonyaiban változás nem történt ; a törökök nem bocsátották vissza Váczot, s ép oly kevéssé mondottak le a jogról, hogy a behódoltatott helyeket megadóztassák.* Csakhogy mindkét kérdésben nem ez volt utolsó szavok, hanem a további megegyezés a két császár közti alkudo-

* A török adózási viszonyokról Salamon F"erencz : Magyarország a török hó- dítás korában.

208 GINDELY ANTAL

zásokra tartatott fenn. Ellenben mindkét fél belenyugodott^ hogy a horvát határon az előbbi szerződésekkel ellentét- ben épített végházak lerontassanak, azon foglyok, kik az utolsó fegyverszünet óta ejtettek, váltság nélkül szabadon bocsáttassanak, a többiek pedig — ember emberért — kicseréltessenek ; végűi egy kis maradék a nádor és a bu- dai basa által megállapítandó váltságért adassék ki. Meg- állapodtak abban is, hogy négy havi határidőn belől mind- két császár ünnepélyes követséget küldjön egymáshoz, hogy Ferdinándé 1628 január 2-án Szőnybe, a szultáné ugyan- akkor Almásra érkezzék és egy közbe eső helyen a béke- okmány ratifikáczióját kicseréljék, mire azután mindegyik folytassa útját a barátságos uralkodóhoz, kinek megfelelő ajándékot vigyen.*

Bethlen követei útján Konstantinápolyban valamint Szőnyben oda dolgozott, hogy a tárgyalások sikeres folya- mát meghiúsítsa. Először is nem tűrte, hogy ama néma szereppel megelégedjenek, melyet a nádor kijelölt szá- mukra. Azt követelte, hogy őt is befoglalják a szönyi bé- kébe, mibe a nádor semmi áron sem akart egyezni. Utóbb óva intette a budai basát a béke megkötésétől, s a tár- gyalásokat a legnagyobb balgaságnak nevezte, minthogy a helyzet alakulása Magyar- és Németországban egyaránt azt jelzi, hogy nem tanácsos békét kötni. Ugyanakkor azonban írt az esztergomi érseknek is s értésére adta, hogy a szultánt Ferdinánd abbeli előkészületei, hogy csapatait Magyarországban helyezze téli szállásba, annyira meghara- gították, hogy 10.000 tatárt hívott fegyverbe s ezen sereg valamint további 70.000 tatár számára Erdélyen szabad átvonulást kért s a támadással nem fog sokáig késni.**

• Katona közli a békeokmányt alá- kelt. Ha az aláírás e napok egyikén tör-

írva Ferdinánd által 1627 sept. lo-én. tént, a békének augustus végén kellett

Ugyané keletű a bécsi állami levéltárban megköttetnie.

levő másolat, míg az a példány, mely a ** Kismartoni levéltár. A király meg-

magyar Orsz. Lvtárban van, sept. 13-án bizottai számára adott utasítás. 1627

Gajbrill BtT AkD .G.Tran^^ievania. Princeps, EyariuM Vm ->

GARLtBiGNl DOMINIW ET ^ICUIORUM COMIá.ru:

GoNk^iuo Tirmata Dei : Dttx xnLÍ^^u Bethlen,

SvivifoCon koc vuiífni muncris inftar dníís

EJ(^eT £XC'

Q-cmÁCvs, vdutija^uns Dny. j uurc Janis 7 Ofnnís Lt in tutj fumnia faluti/ crtl

D.M.CÖ

BETHLEN GAHOR MEISSNKK AI.TAL KÉSZÍTETT AKCZKEPE. Gróf Apponyi Sándor birtokában levő egykorú rézmetszetről.

BETHLEN GÁBOR. 209

Noha a fejedelem az , alkudozások meghiúsítására irá- nyuló szándékaival nem boldogult, majdnem elérte azt, hogy függetlensége a szőnyi tárgyalásokban elismertessék. Ferdi- nánd kész volt mint Magyarország királya lemondani jogairól Erdélyre s azt semleges területnek elismerni, ha a törökök ugyanez engedményt teszik. Ha ezek hozzájárultak volna, úgy Bethlen Gábor politikai eszménye valósult s Erdély önállósága jogérvényt nyert volna; Murteza basa azonban nem akart a király meghatalmazottainak e javaslatához járulni.

A mint ezt Bethlen megtudta, nagyon elkeseredett s neheztelésének a budai basához írott levelében kifejezést is adott. Azzal fenyegette, hogy ha el nem ösmeri Erdély függetlenségét, ezzel az erdélyieket Ferdinánd karjaiba hajtja, mert attól fognak félni, hogy a porta titkos terve- ket forral szabadságaik ellen. Hogy Bethlen,* ki a szultán- tól kapta a fejedelmi méltóságot, melyet neje számára is ép akkor kért tőle, ilyen elszánt hangon mert szólani, az annak bizonyítéka, hogy éles elmével kellően fölismerte a török birodalom bomladozó állapotát. Mivel Szőnyben azt, a mit óhajtott, elérni nem bírta, kívánsága oda iránvúlt, hogy legalább követe, Toldalaghy, is aláírja a török béke- szerződést. Ezt csakugyan megtette. De mikor Questen- berg meglátta, azt kérdezte Toldalaghytól : ő is török-e ? A tagadó válaszra Questenberg és társai kijelentették, hogy aláírását már azért sem tűrhetik, mert Ferdinánd külön békét kötött Bethlennel. Hosszas vitázás után a törökök és Toldalaghy engedni kényszerültek s a fogalmazvány újra lemásoltatott. Az új példányt az erdélyi követ már nem írta alá.**

aug. 17. Minő választ adjanak a császár * Gyulafehérvári káptalani levéltár.

nevében Tassy Gáspárnak, a nádor tit- Bethlen Murtezának 1627 sept. 14. Beth-

kárának. — Magyar Orsz. Lvtár Beth- len Toldalaghynak 1627 sept. 14.

len Pázmánynak 1627 aug. 29. — Gyula- '* Müncheni állami levéltár. Leuker a

fehérvári káptalani levéltár. Bethlen Mur- választónak 1627 sept. 22.

teza basának 1627 aug. 12.

Magyar Tört. Életr. 1889—90. -7

2IO GINDELY ANTAL

A keresztény követek Konstantinápolyban ekkor arra irányozták erőfeszítéseiket, hogy a megkötött békeszerző- dés szentesítését meghiúsítsák s Bethlen e czélra küldött követe' útján ugyanezt tette. Keresztély berezeg, Magde- burg administratora, hasonló szellemben dolgozott, mert ő akarta a Mansfeld s a weimari berezeg halálával vezető nélkül maradt német csapatok parancsnokságát átvenni. - Ez okból Bethlenhez utazott és csak tőle tudta meg — 1627 sept. — , hogy időközben békét kötött Ferdinánddal, s hogy a dán királv magára maradt a küzdelemben. Hogy az ebből származható veszélyt lehetőleg mérsékelje, az administrator még Erdélyből írt Roenak, hiúsítsa meg a béke szentesítését, hogy a császár kénvtelen legyen csa- patai egy részét a török határszélen hagyni.^ Roe nvom- ban fölkereste a kaimakámot s a béke ellen beszélt, de nem ment semmire. + A szultán a békeokmányt jóváhagyta, de oly módon, mely a császár azon kívánságával, hogy a két uralkodó paritása elismertessék, homlokegyenest ellen- kezik. A török szentesítő okmányban olyan kitételek és fordulatok voltak, melyek Ferdinánd császárt a kérelmező fél s az alárendelt fejedelem színében tüntették föl. A szul- tán azt sem akarta engedni, hogy a követek, kik a szer- ződés két szentesített példányát Bécsben és Konstantiná- polvban átnyújtják, egyenrangú egyéniségek legyenek. Valami jelentéktelen állású embert akart Bécsbe küldeni. Lustrier tiltakozott ez önkénvkedés ellen, sőt a bécsi ud- vari hadi tanács azt javasolta, hogy alárendelt egyént el sem kell fogadni. ^

Ez a kilátás a portát épen nem tette volna udvaria-

1 Mikó Ferencz. 3 Roe id. müv. Wake Roenak 1627

2 A szövetséges fejedelmek, főleg a jun. i. — Az administrator Roenak. 1627 dán király az administratorra ruházták sept. 28.

át a parancsnokságot, mit ez utóbbi irás- 4 Roe 700. és 70S,

ban jelentett Bethlennek. Bethlen levele 5 Kismartoni levéltár. A hadi tanács

Ormánközynek 1627 sept. 6. Szász állami véleménye u császárnak 1627. — Giusti-

levéltár. nian a dogénak 1627 nov. 16. és dec. 11

BETHLEN GÁBOR. 211

sabbá. Csakhogy idő közben híre érkezett a dán kh-ály teljes vereségének, sőt jelentették azt is, hogy Németor- szágban nem sokára létrejön az általános béke. Erre a törökök is megjuhászodtak s készek voltak a szőnyi fel- tételeket változatlanul szentesíteni. De nagyon fájt szívök- nek, hogy nem éreztethették gőgjöket a császárral nyíltan, és hangosan hirdették, hogy az első alkalom adtával majd máskép viselik magokat.

A békében kikötött követséget Ferdinánd császár- király báró Kufsteinra ruházta, ki egykor protestáns pártvezér volt, de utóbb kath. hitre tért s a császár szolgálatába állott. Kufstein 1628 június 20-án indult útnak s Szőnynél találkozott a szultán követével, Redseb basával, ki onnan Bécsbe, a császári követ pedig Budára utazott. Itt Mur- tezának ajándékot nyújtott át, melylyel azonban a basa török szokás szerint épen nem volt megelégedve. Kufstein november 25-én érkezett Konstantinápolyba, hol mindenütt rossz indulattal és zsaroló szándékkal találkozott. A három első napot lakásán kellett töltenie, mintha fogva lett volna ; csak a dragomannal és az udvarmesterrel érintkezhetett. Panaszára a fogságnak véget vetettek ugyan, de azután is a lehető tiszteletlenül bántak vele. A nagyszámú és gyö- nyörű ajándékért, melyet a szultánnak s az egyes minisz- tereknek átnvújtott, még egy pár udvarias szóra sem mél- tatták; ellenkezőleg mindenki elégedetlen volt azzal, a mit kapott s egyre többet követelt.*

A beszéd, melyet Kufstein a szultánhoz intézett, s mely- ben a Szőnyben függőben hagyott ügyek rendezését s fő- leg Vácz visszaadását követelte, még kevésbbé tetszett a törököknek. Sőt a nagyvezér annvira vitte a durvaságot, hogy megtiltotta a követnek karácsony harmadnapján a

' Khevenhiller xi. 253. s köv. Az aranyozott ezüst edény, mely a szultánnak átnyújtatott, 524 márkányi nehéz volt. Bécsi állami levéltár. Kufstein beszéde a szultánhoz 1628 dec. 5. — Óváry 741. s kiH- — Khevenhiller 721. s köv.

212

GINDELY ANTAL

templomba menetelt ; egyenesen halállal fenyegette, ha e parancsnak nem engedelmeskedik. Kufstein e bánásmód miatt a nagy muftinál emelt panaszt, sőt egyszer annyira megemberelte magát, hogy hadüzenettel fenyegette a nagy- vezért. Már azt hitte, hogy a fenyegetés hatott, mikor eg}"szerre üjra megtiltották neki a lakásából való távozást s háza elé jancsár-őrséget állítottak. Tiltakozásaira a nagy- vezér vagy azt felelte, hogy internálását a szultán rendelte el vagv azt, hogy ez személyes biztonsága érdekében tör- ténik. A török követ, ki ugyanekkor Bécsben időzött, szintén nem valami nagvon kegyelmesen fogadtatott ugyan, de ilyen bánásmódban természetesen nem részesült. Csak 1629 martius havában envhítették Kufstein fogságát s néha-néha megengedték, hogv lakásáról távozzék. Később a bosszantások egészen megszűntek, mert a nagyvezér a perzsa háború következtében Ázsiába ment s a kormány- zatot Konstantinápolyban ismét a kaimakám vezette.

Vele kezdte meg Kufstein a tárgyalásokat azon pon- tok ügyében, melyek Szőnyben el nem intéztettek. De

egy pillanatig sem táp- lálhatta a reménvt, hogy akár csak a leg- apróbb engedményt ki fogná eszközölhetni. Mikor Konstantiná- polyba az a hír érkezett, hogy Bethlen nehéz beteg, a porta attól kezdett félni, hogy halálát a császár a maga hatalma gyarapítására használja fel, s hogv e czél- ból már is szaporítja hadait Magyarországon. A kaima- kám a hadak visszahívását követelte tehát Kufsteintói, ki egész higgadtan azt felelte, hogy ő nem adhat utasítást császári urának, mit csináljon. Ekkor a kaimakám új kí- vánsággal állt elő. Azt mondotta, adja vissza a császár

^^^Jí^, MyujJií4 Cö' *

48. KUEFSTEIN LAJOS ALÁÍRÁSA

BETHLEN GÁBOR. 213

mindazon helyeket, melyek valaha török kézben voltak, a többek közt Érsekújvárt és Füleket is. Kufstein erre szintén találóan megfelelt. Azt mondotta, hogy ugyanily jogczímen kívánhatná a császár az összes helyeket le egész Konstantinápolyig s midőn a török azzal vágott vissza, hogy ez a vidék a görögöké, nem pedig a németeké volt, Kufstein nem találta jogosultnak a megkülönböztetést, mert görögök és németek egyaránt keresztények. Végre is min- den eredmény nélkül kellett a tárgyalásokat megszakítani; a porta még a legutóbb ejtett foglyok szabadon bocsátá- sát is megtagadta, szóval a szőnyi békekötéssel alkotott helyzet nem szenvedett változást.

Mielőtt Kufstein elkérte elbocsátó levelét, a kaimakám még némi ajándékot igyekezett tőle kizsarolni s ismételte azt, mit már a nagyvezér állított, hogy azok az ajándékok, melyeket a szultán küldött a császárnak, sokkal nagyobb értékűek. A követ, ki időközben Bécsből megkapta a tö- rök ajándékok jegyzékét, bebizonyíthatta, hogy a császár küldeménye legalább is volt olyan értékes, mint a szul- táné, miért is a kaimakám igényeit megbotránkozással uta- sította vissza. 1628 aug. i8-án búcsúzott el Konstantiná- polytól s indult haza felé, de a kaimakám, ki szertelenül dühösködött, hogy új ajándékot nem tudott tőle kicsikarni, útközben feltartóztatta azon ürügy alatt, hogy fegyvert, drága paripát s számos rabszolgát visz magával, melyek kiszállítására nem szerzett jogot. Hasztalan tiltakozott Kufstein ezen kiraboltatása ellen ; összes fogadott szolgáit, még szakácsának feleségét is, noha szabadságlevéllel iga- zolhatták magokat, ott kellett hagynia. Végre nov. 30-án Almáson találkozott a Bécsből visszatérő török követtel. Itt ment végbe kölcsönös kicserélésök s átadásuk a reájok váró hazabeli hadcsapat parancsnokának.*

* Khevenhiller xi. 733—9.

214 GINDELY ANTAL

A török követség Bécsben tartózkodása minden ha- sonló inczidens nélkül folyt le. Kellően gondoskodtak szükségleteiről s ellátására az udvar számos terményaján- dékon kívül naponkint száz birodalmi tallért fizettetett ki neki. A császár tudatta Redseb basával, hogy a még vitás békepontozatok kiegyenlítését további tárgyalásoktól re- méli, melyeket a budai basával óhajt folytatni. Mikor a követ a császári családtól ünnepélyesen elbúcsi'izott, laká- sán ajándék várta, mely tizenkét ezüst findzsából, két nagy serlegből és egv kannából állt. Mindenesetre kellemesebb emlékekkel térhetett tehát haza, mint Kufstein.*

XIX.

Kevéssel a szőnyi béke megkötése után s így jóval szentesítése előtt Esterházy nádor azt a hírt vette, hogy Bethlen elvesztette a porta kegyét, mert nem tartotta meg ígéreteit, melyeket katonai támogatásban való részeltetése esetére tett s mert Moldva meg Havasalföld vajdái azt a panaszt emelték ellene, hogy hajdúságot küldött orszá- gukba s adófizetésre kényszeríti őket. Söt nem csak ezt tette, hanem Sándor vajdát Havasalföldből elkergette s a porta egyideig kénytelen volt némán túrni a dolgot. Mikor tehát Ferdinánd a Konstantinápolyba készülő Kufstein uta- sításai tárgyában véleményt kért a nádortól, ez azt taná- csolta, hogy minden áron oda kell múködni, hogy a porta bizalmatlansága Bethlen iránt fokozódjék, mi végből kö- zölni kell a törökökkel, hogy a fejedelem időnkint minő ajánlatokat tett a bécsi udvarnak.**

A hírt, hogy Konstantinápolyban Bethlen iránt ellen-

* Khevenhiller xi. 740 — 4. ** A közös hadügyminisztérium levéltára. A nádor véleménye, milyen utasítást kapjon a konstantinápolyi követ. 1628 mart. 7.

BETHLEN GÁBOR. 215

séges hangulat kapott lábra, nemsokára Szombathelyi is megerősítette. Ez az ember jó sok időt töltött a fejedelem szolgálatában a török fővárosban, de mikor hazájába vissza- tért, az udvarnak ajálotta fel magát, a mint mondotta azért, mert nem akar olyan fejedelmet szolgálni, a ki áll- hatatosan a császár megrontásán dolgozik. Fölkereste tehát a nádort s hosszasan elmondotta neki Bethlen áskáló- dásait.*

Az udvari hadi tanács, melyhez a császár Szombat- helyi előterjesztéseit véleményezés végett áttette, javasla- tait túlságosan kalandosaknak találta s csakugyan azok is voltak. A többek közt azt tanácsolta, lépjen az udvar szö- vetségre a moldvai és havasalföldi vajdákkal Bethlen ellen. Hogy ezt a porta megtűrje, azt a hadi tanács sem hitte, mely gyanúsnak tartotta azon állítást is, hogy Bethlen annyira gyűlölt egyéniséggé vált volna Konstantinápolyban, mint Szombathelyi hirdette. A hadi tanács általában ellen- zett minden olyan lépést, mely akár a fejedelemmel akár a portával is összeütközést idézhetett volna fel vagy a sző- nyi béke szentesítését zavarhatta volna.**

Bécsben tehát hidegvérrel mérlegelték Szombathelyi terveit s nem követték csábításait. Nem így cselekedett a nádor, ki mint heves, szenvedélyes ember annyira a Bethlen iránt való gyűlölség hatása alatt állt, hogy a leg- képtelenebb állításokat is készpénznek vette, mihelyt azt hitte rólok, hogy árthatnak a fejedelemnek, kit ép oly ve- szedelmesnek tartott mint a törököt s kiről váltig hir- dette, hogy békebiztosításait sohasem tartotta meg s minden alkalmat felhasznál újabb támadásokra. Mintha az udvar Bethlen irányában ne;n ép oly kétszínűén, néha hitszegően

* Közös h idügyminiszterium levéltára. Princeps Bethlen in porta ottomanica cur jam sit invisus et siispf3Ctus. Ugyanott Szombathelyi levele Ferdinándnak. 1628 május 6.

** A közös hadügyminisztérium levéltára. A hadi tanács véleménye Szombat- helyi javaslatairól.

2l6, GINDELY ANTAL

járt volna el, még pedig sokszor csakis a nádor sür- getésére !

Esterházy azon meggyőződésben élt, hogy tartós bé- két csak Bethlen letétele esetén remélhetni, ha ugyan az új fejedelem a keresztényekkel, nem pedig a törökökkel fog rokonszenvezni. Szombathelyi közleményei sokkal inkább hízelegtek dicsvágyának, — mely titkon ugyan, de nagy erővel élt benne s már számba vette azon lehetőséget is, hogy magának szerezheti meg az erdélyi fejedelmi méltó- ságot, — semhogy e gyanús egyén további szolgálatairól lemondott volna. Konstantinápolyba küldötte, hogy a kép- zelt viszályt a porta és Bethlen közt szítsa és fokozza s tudassa a nagyvezérrel, hogy a fejedelem ismételve ajál- kozott a császárnak Törökország megtámadására. És pe- dig először akkor tette ezt, mikor II. Ozmán szultánt megölték, azután az utolsó háború alkalmával, midőn késznek nyilatkozott török segélyhadait megsemmisíteni, ha a császár örök időkre szövetséget köt vele Török- ország ellen s ha az összes hódításokat neki engedi át. Söt a fejedelem a legutóbbi békealkudozások közben is szövetséget ajánlott a nádornak, biztosítván őt, hogy há- rom év alatt kiűzi Magyarországból a törököt. Végül a nádor az írásbeli utasításban,* melyet Szombathelyinek adott, megjegyzé, hogy Bethlen utódjára nézve a bécsi udvar és a szultán közt előleges megegyezést kell létesí- teni s Kornis Zsigmondot és Szilvásy Boldizsárt említé olyan jelöltekúl, kiket Ferdinánd elfogadni hajlandó.

Hogyan teljesítette megbízását Szombathelyi, nem tud- juk. Roe és Giustinian jelentései kétségtelenné teszik, hogy 1627 tavaszán Konstantinápolyban megnehezteltek Beth- lenre, mert Sachin-Giraj tatár khámmal, kit a szultán el- lenségének tartottak, érintkezésbe lépett. A keresztény

* Kismartoni levéltár. A nádor titkos utasítása a saját konstantinápolyi követe számára. Hogy ez Szombathelyi volt, kitűnik Pray ii. 174.

BETHLEN GÁBOR.

;I7

követek áskálódásai nagyban élesztették a porta harag- ját, kik nem bocsátották meg Bethlennek, hogy békét kötött Ferdinánddal s elvált a tehetetlen hágai szövetség- től. Mihelyt a fejedelem a törökök ezen hangulatáról tu- domást nyert, minthogy a császár nagy sikerei Németor- szágban különben is gondot okoztak neki, Toldalaghyt

(^^^^/^'

49- THOLDALAGHY MIHALV ALÁÍRÁSA.

küldötte be a portára azon megbízással, hogy minden föl- merült kellemetlenséget eloszlasson s a legnyomatékosab- ban biztosítsa a törököket a fejedelem törhetetlen hűsé- géről és ragaszkodásáról. Hogy a konstantinápolyi kor- mányköröket kiengesztelje s bizalmukat visszaszerezze, állandó követéhez levelet intézett, melyben elmondotta, minő rendkívüli módon megszaporodtak Ferdinánd hadai

50. BETHLEN PÉTER ALÁÍRÁSA.

Németországban, hogy Spanyolország s a kath. liga kezet fogott a császárral s így seregök együttvéve 150.000 főre megy, melynek egy része Marradas és gróf Mansfeld Far- kas vezetése alatt készen áll török területre törni.

Ez adatokat nem koholta, hanem külföldön járó ifjú unokaöcscse, gróf Bethlen Péter kísérőitől hallotta s a jövő bizonytalanságaival szemben a törökhöz való szoros

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 28

2l8 GINDELY ANTAL

csatlakozással igyekezett érdekeit biztosítani. Kijelentette tehát említett levelében, hogy minden intézkedést megtesz az ellenség betörésének meghiúsítására, de másrészt várja Murteza csatlakozását is s azt óhajtja, hogy a szultán a fenyegető veszélyekről tájékozva legyen. Üzenetének volt is foganatja. A törökök minden ellenséges gondolattal fel- hagytak irányában, míg az angol és a németalföldi követ- ben újra föléledt a remény, hogy Bethlen ismét megtá- madja a császárt. Különösen Roe tanúsított megint jobb indulatot a fejedelem iránt s kedvezőbben nyilatkozott róla. Toldalaghy egyébiránt azt is mondotta a két követ- nek, hogy ura nem áll el a hágai szövetségtől, hanem nyomban fegyvert ragad, mihelyt kedvező alkalom kínál- kozik.

Erre Roe ismételte azon biztosítást, hogy, ha Bethlen táborba száll, az ígért pénzsegély el nem marad. Egyelőre mindent elkövetett, hogy a török kormányférfiakat a fe- jedelem javára hangolja.

Ez igyekezetek nem is maradtak meddők. Az összes magyarországi basák és bégek parancsot kaptak, hogy csa- pataikat készenlétben tartsák.* Maga a kaimakám értesí- tette Bethlent, hogy 12.000 jancsárt fognak Budára kül- deni, s hogy a többi basák és bégek haderejét is tetemesen szaporítják, ha Ferdinánd támadást intéz.** Mindez ugyan- azon időben történt, mikor Kufstein a szultánhoz, Redseb pedig a császárhoz küldetett a szőnyi béke szentesítését átnyújtani. Bethlennek teljesen sikerűit tehát Konstanti- nápolyban eloszlatni a bizalmatlanságot, a melyre a nádor oly nagyokat épített. A porta e hangulatváltozása annál fontosabb volt, mert a fejedelem csakugyan magas röptű tervekkel foglalkozott. Negyed ízben meg akarta támadni Ferdinándot s ez úttal nem csupán a törökök, hanem a

* ÓvÁRv 735 — 7. — Roe 813 — 15. ** Roe: A kajmakám levele Bethlennek 1628 jul. 24.

I

1

BETHLEN GÁBOR. 219

svédek segítségét is fel akarta használni, sőt a küzdelmet Lengyelországra is kiterjeszteni.

Gusztáv Adolf svéd király igyekezetei,* hogy Bethlent

51, m. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY.

a lengyelek ellen való háború eszméjének megnyerje, 1626-ban nem vezettek eredményre, mert akkor a fejede- lem nem halaszthatta tovább a Ferdinánd elleni támadást

* Ez igyekezetekről bő tájékozást nyújtanak Szilágyi Sándor különböző kiad- ványai. Bethlen is küldött akkor követséget a svéd királyhoz. Csakhogy a lengyelek elfogták a követeket s kezökbe kerítették irományaikat.

28*

220 GINDELY AXTAL

Az 1626 és 1627-iki hadjáratok mindazon által a svédekre igen kedvező folyamot vettek. 1626-ban Mévánál verték meg a lengyeleket, a következő évben pedig a Dirschaunál ismételve vívott ütközetben kerekedtek felül. A további előnyomulás lengyel földön azonban csak úgy volt lehet- séges, ha Gusztáv Adolf megfelelő számú könnyű lovas- sággal rendelkezik s ez okból egyik bizalmas emberét és tanácsosát, Strassburg Pált, ki már előbb is járt Erdély- ben, Bethlenhez indította, hogv nehánv ezer huszár se- gélyül küldését eszközölje ki tőle. Oxenstierna kanczellár felhasználta ez alkalmat, hogy egészen más irányú ajála- tot is tegyen. Azon időben Svédország és Erdély termelte az Európában fogyasztott réznek legnagyobb részét s ha a két ország egymással megegyezett, kénvök-kedvök sze- rint szabhatták meg a réz árát.

Még mielőtt Strassburg Bethlennel találkozott, ez utóbbi sereget szerelt föl, melyet 10,000 emberre becsültek s mely az erdélyi nemesi fölkeléssel s a csatlakozó hajdúkkal napról-napra szaporodott. A fejedelem 1628 július havá- ban a Tisza balpartján, valami tizenkét mérföldnyire Kassá- tól, ütött tábort s szándékait lehetőleg titokban tartotta. Mindenféle mende-monda keringett terveiről ; némelyek azt hitték, hogy a lengyelek, mások meg azt, hogy Ferdi- nánd ellen készül. Bethlen már-már bizonyosra vette Mur- teza támogatását s épen meg akarta indítani a háborút, midőn Erdélyből rossz híreket vett. Jelentették neki, hogy ellenségei, főleg a katholikusok, gyanús dolgokban törik a fejőket s új támadását minden áron meg akarják akadá- lyozni. Megtudta egyszersmind, hogv a zaporogi kozákok, a moldvai palatinus, sőt eddigi szövetségese Sachin-Giraj is betörést terveznek Erdélvbe s távollétét az ország ki- fosztására készülnek felhasználni. E koJriíDr kilátásokhoz

* Szilágyi S. id. m. Oxenstierna levele Betlennek 1628 jul. 28.

GVS'ÍAVVS ADÜLPHVS U G. KRX SVLC GOTH. ET VAND MAGNVS PKINCEPS FINL.ANDIE DVX ETC

ÜUSZTAX ADOl.K AKl'/KKl'Ii. KL^ykoru Van D)cl< íestinényt; után készített metszetről.

BETHLEN GÁBOR.

221

járult egészségének kedvezőtlen állapota, minek következ- tében a háborút Ferdinánd ellen el kellett halasztania.

Haza felé indult s útközben Bátorban előde, Báthory Gábor fejedelem, meggyilkolásának tizenötödik évforduló- ján a legnagyobb katonai pompa kifejtésével nagyszerű gyászünnepélyt tartott. Onnan folytatta útját Erdélybe s Kolozsvárt találkozott Strassburggal, ki elkísérte az oláh határig, miközben ép oly beható, mint érdekes tárgyalá- sokat folytatott vele, melyekben Bethlen előadta nézeteit

52. KOLOZSVÁR, MAGYAR KAPU.

a helyzetről. Meggyőződése szerint Németország szabad- sága veszve van, mert sem Anglia sem Francziaország nem akar belviszálvai és rossz tanácsadók folvtán megvédéséhez járulni, Velencze és Németalföld pedig a maga hasznát lesi, Dániát viszont nem kíséri törekvéseiben siker. Gusz- táv Adolf — monda Bethlen — a szabadulás egyetlen reményhorgonya. Erről az uralkodóról Bethlen a legtel- jesebb magasztalással szólt s panaszkodva említé, hogy Németországban és másutt oly kevéssé veszik számba Er-

222

GINDELY ANTAL

dély és az ő jelentőségét, noha ő volt az, ki vereséget vereségre mért a császári hadseregre. Elbeszélte továbbá, hogy azon fáradozik, hogy a törököt új támadásra ösztö- nözze ; de ha ez a császár és a szultán közt épen mosta- nában kötött béke miatt nem sikerűi, a portát Lengyel- ország ellen fogja felbujtani. Jelenté egyszersmind, hogy a moszkvai czárban szövetségese van, kinek követei Kon-

stantinápolvban a portát szintén az említett irányban akarják befo- lyásolni.

A társalgást később, mikor a fejedelem Gyula- Fehérvárra vissza- tért, folytatták. A beszélgetés kü- lönösen Stralsund sorsa körül for- gott, melyről ellenmondó hírek ju- tottak Erdélybe. De a külföldi útjáról épen akkor hazaérkező ifjú Bethlen Péter hiteles jelentést hozott, mely kedvezőtlenül hangzott a császáriakra. Strassburg be igye- kezett bizonvítani, mennvire közös érdekökben állana, hogy Gusztáv Adolf mindenek előtt Lengyelországgal végezhessen, mi- előtt más feladatot tüz maga elé. Ezúttal meg is nyerte a fejedelem hozzájárulását, ki addig helytelenítette volt ezt a háborút, mert a svéd királyt azon eszmének akarta megnyerni, hogy közvetlenül Ferdinándot támadja meg. Bethlen meghagyta Toldalaghynak, hogy ne csak a törököket izgassa Lengvelország megtámadására, hanem Cyrill konstantinápolyi patriárkha segítségét is megnyerje^ s általában az összes szomszédos országok közös támadá- sát zúdítsa a lengyelekre. Radziwil herczeget szintén meg akarta nyerni Gusztáv Adolf javára, Cyrill patriárkha se- gélyével a kozákokat el akarta vonni Lengyelországtól s

BETHLEN GÁBOR.

223

pénzszomjukat a lengyel kolostorok kincseire való utalás- sal vélte fölkelthetni. Nézete szerint Gusztáv Adolfra nem létezett fenköltebb és kivihetőbb feladat, mint az, hogy uralmát a Keleti tengertől a Fekete tengerig terjessze ki. Lengyelország ereje csekély ; őt — monda a fejedelem — egy kiváló szellemű és nevű franczia, Rousel Jakab, ki több esztendeig élt amaz országban s a viszonyait alapo- san megismerte, behatóan tájékoztatta az ottani helyzetről. Rouseltől egyszersmind megtudta, milyen könnyen más fejedelemre lehetne ez ország koronáját átruházni.*

Mikor Bethlen ilyképen a lengyel korona megszerzé- sének könnyű voltára irányozta Gusztáv Adolf figyelmét, tulajdonképen inkább magára gondolt. Magának tűzte ki czélul e korona megszerzését s hozzá a porta beleegyezé- sét igyekezett kieszközölni. E czélra egy franczia hugenot- tát használt, a ki felkereste s bizalmát megnyerte. Mint- hogy újra bírta a török miniszterek jóindulatát s a keresz- tény követek is megint az ő pártját fogták, a szultán teljesíté kívánságait s a tatárok új khámjának, Dsanibek- Girajnak, meghagyta, hogy akár támad akár megtámadta- tik az erdélyi fejedelem, a lehető legnagyobb sereggel siessen segélyére. A moszkvai czár Svédországgal és Beth- lennel karöltve, szintén rá akart törni Lengyelországra, miért is követét Konstantinápolyban a legelőzékenyebben fo- gadták.

A portánál mindazonáltal kételyeket tápláltak arra nézve, képes-e terveit Bethlen valósítani? Azt beszélték róla, hogy súlyosan beteg. Ennek folytán az a követ, ki a szultán kedvező válaszát Erdélybe megvitte, megbízatott, hogy egészségi állapotáról pontos tájékozást szerezzen.**

* Szilágyi Sándor id. m. Strassburg levéltár. Hága jelentése pfalzi Frigyes- két jelentése Bethlennél való követsé- nek 1629 febr. 27. és aug. 28. — Gyula- géről. fehérvári káptalani levéltár. Donát János ** ÓvÁRY 764—74 - Müncheni állami Bethlennek 1629 jul. 28.

224 GINDELY ANTAL

XX.

Esterházy Miklós nádor még áprilisban hírt kapott Beth- len fejedelem súlyos megbetegedéséről. Hogy közelebbi értesítést nyerjen, ő is egyik bizalmas emberét, Kéryt, kül- dötte Erdélybe, ki 1629 ápril vége felé ért Fehérvárra, de nem találta ott Bethlent, mert időközben egy közeli für- dőbe ment. Kérv utána indult s a fejedelem őt ottan va- lamint Fehérvárt, hová május 6-kán tért vissza, ismételve és órákig tartó kihallgatáson fogadta. Mások jelentéseiből és saját észleleteiből Kéry azt a meggyőződést merítette, hogy a kőbajban és nagyfokú vízi betegségben szenvedő fejedelem napjai megszámlálvák. Sőt ismételt ájulási roha- mai olykor-olykor azt az aggodalmat keltették, hogy ütött utolsó órája. A fejedelem azonban mégis mindig össze- szedte magát s szakadatlanul dolgozott. Hosszadalmasan tárgyalta azon ügyeket Kéryvel, melyeket a nádor ez utób- bira bízott ; gyakran kifejezte ragaszkodását Ferdinánd iránt s azt monda, hogy a pozsonyi béke megkötése óta nem áll érintkezésben a császár ellenségeivel, ámbár nagy pénzbeli ígéreteket tettek neki, ha hozzájok csatlakozik.

Kevéssel ezután Bethlen egyik bizalmas hívét küldötte Bécsbe, hogy ott ismételje e nyilatkozatokat s a követsé- get, mely a svéd királytól épen akkor tájban érkezett hozzá, ártatlan színben tüntesse föl.* Noha a betegség na- gyon megnehezíté neki a lélegzést, noha enni alig bírt. s bort nem ihatott, még egyre a lengyel trón megszer- zése foglalkoztatta s Kéryhez is kérdést intéztetett, hogyan fogadná ebbeli törekvéseit a császári udvar ?**

Fehérvárott való tartózkodása közben Kéry Erdély

* Pray id. m. Kéry a nádornak 1629 ** Szilágyi Sándor: Tört. Tár. 1887..

maj. 27. — Szilágyi S. id. m. Nico- 32. oldal, demi Oxenstiernának 1629 febr. 14.

CoN^ILIOFIRMATADEI uts i/mU al<íit_

VaABKlLL, íti?B£THL£N fortitnítti/nmiii artc.

Bclianiv, HVNGARfA. avtt moíío Jccptm coíuiut:

Ül

tv"

PÚ<,TUlt pro POPVLO, proJ^LLJGJONE^ ^m^

mttíTiAt

fuanuL, íjutí* pwí^íjt PARTE |umrp juy

^>iM.'.^k>'.>i.»iiki»*m".'.i»\^w^' wwiw»»ivil^','';w^fikn II ■KJiwwk^i.kny ^^^^.kl.|,W^^^■■W^»^-^JHJ^ ■»■

ji'iiii'riijjli' Uí' r III 'i

223. laphoz

BRTHLEN GÁBOR ARCZKKl'K. Egykorú metszet után

BKTHLKN" GÁBOR.

pártviszonyairól is kellő tájékozást igyekezett szerezni. Azt állította, hogy az ország rendéi rá untak Bethlenre s örö- kös hadi terveire, hogy halálát óhajtják s a nádort sze- retnék fejedelmökűl. Meggyőződése szerint a rendek ez idő szerint két pártra oszlanak. A többség Katalin feje- delemnéhez csatlakozik, a kisebbség a fejedelem testvére, idősb Bethlen István mellett van, ki mint kormányzó jó ideig vezette az ügyeket. Ez állásban Katalin párthívei a fejedelem halála esetén nem akarják tovább tűrni s Kéry jelezte, hogy annak idején Ferdinándhoz fognak segélyért fordulni. Ily módon fölmerült a remény, hogy Ferdinánd ismét döntő szerepre tehet szert Erdélyben s az ő be- folyása lép a töröknek helyére.

De nem csupán ennyi látszott lehetségesnek. Katalin fejedelemasszony több közvetítője útján Kérynek jelezte, hogy egyáltalán nem fektet rá súlyt, hogv Erdély trónját megtartsa ; szívesen lemond majdan az országról, ha a király megoltalmazza őt magánjószágaiban. E czélból a fe- jedelemasszony hívei azt tanácsolták, hogy Ferdmánd nyomban Bethlen halála után sereget küldjön Kassára, kerítse hatalmába a hét vármegyét, mely a szerződések szerint úgyis visszaszáll reá s szükség esetén nyomuljon be Erdélybe.

Mikor Kéry hazatért, a nádor egy másik követet kül- dött Erdélybe, ki Bethlennel, noha baja folyton fokozó- dott, szintén ismételve értekezett s a svéd követségről közelebbi tájékozást szerzett. Ez úttal maga a fejedelem beszélte el, hogy a svéd király Lengyelország ellen való közös támadásra szólította ; de — monda — e felhívást elutasította. A nádor embere azonban megtudta, hogy ez csak föltételesen történt s Bethlen megígérte a svéd király- nak a segélyt, mihelyt betegségéből fölépül.*

* Szilágyi Sándor: Tört Tár. 1887. 35 és 45 oUlal Magyar Tort. Élctr. 1.S89— go. 29

220 GTNDELY ANTAL

Kéry jelentései Bécsben rengeteg feltűnést keltettek. Hogy Erdély, mely majdnem mindig a császár ellenségei- nek pártján állt, immár barátságos viszonyba léphet vele ; hogy a fejedelemasszony akarja a dolgot megindítani s a trónról lemondani hajlandó, — minderre sokkal ke- vésbbé voltak elkészülve, semhogy teljes hitelre találhatott volna. Egyelőre Ferdinánd megelégedett azzal, hogy kér- dést intézett az esztergomi érsekhez, a nádorhoz és a kan- czellárhoz, mit kelljen tenni Bethlen halála esetén? Az érseknek az volt a nézete, hogy erőszakos eszközökhöz folyamodni nem szabad, hanem békés úton kell a hét vár- megye visszacsatolását előkészíteni, mert ha a király ha- talmába akarja ejteni Erdélyt, úgy legyen készen a hábo- rúra Törökországgal ; ehhez azonban a magyar haderő elégtelen s német hadat kell készen tartani.* A kanczellár és a nádor véleményei** sem abból indultak ki, hogy Er- délyt közvetlen birtokba kell venni, s ez okból nem is hozták javaslatba egy német hadsereg készen tartását. De mindketten azt remélték, hogy Erdély majd maga csatla- kozik a királyhoz, mert arról értesültek, hogy Katalin fejedelemasszony öröklött vallásában megingott s minden- esetre a kath. hitre akar térni.

Katalin és férje közt sohasem foroghatott fenn benső öszhang és egyetértés, mert a nyelvi nehézségek meg- gátoltak minden eszmecserét s így férj és feleség lelkileg nem is közeledett egymáshoz. Ehhez járult az a körül- mény, hogy Bethlen egészsége második házasságra léptekor már meg volt rendítve s nejének főleg betegápolói szol- gálatokat kellett volna végeznie, ha könyelmű természete más irányba nem terelte volna. Katalin azonban e helyett olyan emberek befolyása alá került, kik férjével és a köz- érdekkel nem sokat gondoltak. Különösen egy morva

* Bécsi állami levéltár. Pázmány a *' Mindkét vélemény a kismartoni le-

királynak. 1629 aug 14 véltárban

BKTHI.EN GÁBOR. 227

száműzött, Zerotin Ditrik, volt az, kivel sokat szeretett érintkezni, állítólag mert anyanyelvén beszélhetett vele,* s ki mulattató társalgásával rég megnyerte kegveit.

Zerotin azonban nem elégedett meg a házi barát és kegyencz szerepével, hanem sokkal messzebb menő czélo- kat követett. Protestáns vallását, melyben született, meg- győződésből vagy számításból — ezzel kegyelmet s hazájába való büntetlen visszatérést lehetett akkor a császártól sze- rezni — elhagyván, a kitértek közmondásos buzgalmával igyekezett Katalin fejedelemasszonyt is megnyerni a kath. egyháznak. Sikerrel dolgozott úgy, hogy az udvari sze- mélyzet észrevette, hogy Katalin vallásos meggyőződései- ben nagy változás állott be. Egyik komornája hallotta, hogy az angyali üdvözletet elimádkozta s sietett a dolgot a fejedelemnek elárulni.

Házi orvosa, Schulz-Scultetus, is észrevette Katalin vé- leményváltozását s jelezte Bethlennek, kinek azonban mindé dolgok csak akkor jutottak füléhez, midőn beteg- sége már nagyon megtörte s nem volt többé képes a sa- ját akaratát érvényre emelni. Megelégedett azzal, hogy gyöngéden megdorgálta nejét, ki szentül megígérte, hogy sohasem tér át a kath. hitre s a fejedelem testvére, a kormányzó kezébe írásbeli nyilatkozatot tett le, melyben lemond a fejedelemségről, ha a Kálvin vallását elhagyná. Ez annyira megnyugtatta a beteget, hogy a halála ese- tére neje érdekében régebben tett intézkedéseket utólag sem módosította.** Pedig ez intézkedések sokfélék és igen nagy jelentőségűek voltak. Katalinra hagyta a fejedelmi

' A vélemény erről azt mondja, hogy hanc principissae dispositionem foven-

Katalin nyíltan kijelentette, hogy a csá- dam, utpote cum quo ab linguae et na-

szárhoz csatlakozik és kath. hitre tér, tionis communionem crebrius conversa-

Ézt Rátkay is, Szunyogh is jelentette tur principissa

Is (Szunyogh) de dispositione principissa; *' Szilácívi Sándor: A Collectio Ca-

id ipsum serio et affirmate confirmat merarianaból 253 oldal és Tort Tár.

additque d Zerotinum a Mezeric in Tran- 1887. 47. oldal, sylvania exulantem magnum adferre ad

29*

228 GINDELY ANTAL

méltóságot, minthogy az ország rendéi még 1626 június i2-én az ő ösztönzésére utódjává választották, mely válasz- tást a szultán annak idején már szentesítette.' Ezen kívül számos nagy urodalmat, készpénzben 50.000 aranyat, 50.000 tallért és 50.000 frtot és más roppant értékű drágaságot hagyományozott neki.-

Sőt Bethlen a hét vármegyét is biztosítani akarta ne- jének, noha a békeszerződésekben meg volt állapítva, hogy halálával e vármegyék a magyar királyra szálljanak vissza, mire e vármegyék rendéi esküt is tettek. ^ A fejedelem azonban azon eszmétől vezetve, hogy szerzeménvei állan- dóan együtt maradjanak s gyarapítsák Erdély hatalmát, az erdélyi és a hét vármegyebeli rendeket Nagy-Váradra akarta összehívni, hogy magok kijelentsék s írásbeli köte- lezettséget vállaljanak, hogy Erdélv és a hét vármegye elválaszthatatlanul együtt marad. Ez ügyben kikérte s meg is kapta a szultán hozzájárulását, ki fegyveres segélyt ígért, ha Ferdinánd a hét vármegyét vissza akarná foglalni.*

Bethlen tehát épen akkor a legmesszebb menő módon gondoskodott hitveséről, mikor a bécsi udvar ez asszony- nyal titkos egyetértésben terveket kovácsolt, hogy a fejede- lem nagy alkotását megsemmisítse. A kanczellár említett véleménye ugyanis azt ajálotta Ferdinándnak, használja be- folyását Katalinnál arra, hogy Bethlen István helyett ka- tholikust nevezzen ki kormányzóvá, esetleg Kornis Zsig- mondot, ki összeköttetésben állt a bécsi udvarral; hogy továbbá Katalin majdan kath. férjet válaszszon. Minthogy a fejedelemasszonv aggodalmakat táplált, hogy bajba ke-

1 Müncheni állami levéltár. Jelentés a fejedelemasszony beigtatásáról 1627 mart. g-én. A diploma mart. 8-án kelt. — További részletek RoEnál és ÓvÁRvnál, de főleg Szilágyi Sándor : Bethlen politikai levelei.

2 Radvánszky Béla: Bethlen Gábor udvartartása — Koncz József: Bethlen Gábor végrendelete.

3 Szilágyi S. : Bethlen Gábor és a svéd diplomáczia 31. oldal és Tört. Tár 1887. 47. oldal.

4 Szilágyi S ; Tört. Tár. 1882. Strassburg Gusztáv Adolfnak.

BKTHLKN GÁBOR. 2^9

veredik, ha férje halálával egész nyíltan meg meri kez- deni tervei valósítását, Ferdinánd meghagyta a nádornak, küldjön hozzá bizalmas embert, a ki kitartásra buzdítsa s az udvar védelméről biztosítsa. Ferdinánd maga olyan levelet írt neki, mely a szerződés jellegével bírt s segé- lyét és oltalmát Ígérte, ha az országban zavargá- sok támadnának. Ha pe- dig a fejedelemasszony Erdélyből kiűzetnék, úgy Magyarországon lesz ál- 54 kornis zsigmond m.áirása.

landó lakása s mindazon jószágok élvezetében marad, melyeket férjétől örökölt. Ellenszolgálat fejében viszont Ferdinánd azt kivánta, hogy Katalin az ö érdekeire is figyelemmel legyen.

Maga a fejedelemasszony épen nem tekintette magát a Bethlen Istvánnak adott reversalis által lekötve. Érte- sítette a nádort, hogy az okmányt erőszakkal csikarták ki tőle, miért is érvénytelennek nyilvánítja. Ez alkalommal azon óhaját is kifejezte, hogy Ferdinánd a levelében említett kedvezményeket formaszerúen biztosítsa részére.* (1629 szeptember 9.)

A fejedelem e közben mindent megtett, hogy egészsé- gét visszaszerezze. Kikérte számos belföldi és idegen orvos tanácsát s végűi egy morvaországi orvoshoz fordult, ki a többiek véleménye ellenére a betegnek savanyúvíz-kurát rendelt. Ez azonban nemcsak nem javította, hanem lénye- gesen rosszabbra fordította a fejedelem állapotát, ki akkor Lőcse városát kérte meg, küldje el hozzá azt az embert, ki egy hasonló bajban szenvedő beteget meggyógyított.** De ez sem használt. Bethlen azonban mindezek daczára foly-

* Kismartoni levéltár. Ferdinánd a nádornak 1629 sept 9. Szilác.yi Sánd. : Tört. Tár 1887. 48. oldal.

**. Szilágyi S. : Tört. Tár 1887. 44. és 49. oldal.

2^0 GINDELY ANTAL : BETHLKN GÁBOR.

ton tevékeny maradt. Egyik helyről a másikra ment, s hí- veivel tanácskozásokat folytatott, hogy ügyeit halála ese- tére rendbe hozza. A budai basával Debreczenben szemé- lyesen értekezett, onnan Fejérvárra tért haza, hová nov. 14-én érkezett. Itt halt meg másnap, nov. 15-én, délelőtt 1 1 órakor.*

A gyászesetet az özvegy nyomban tudatta a hét ma- gyar vármegyével s meleg szavakban hirdette az elhunyt- nak kimagasló érdemeit. A temetés, melyre nézve Bethlen néhány nappal halála előtt rendelkezett, 1630 január 25-ére tüzetett ki s óriási részvét mellett az napon végbe is ment. A fejérvári nagy templomban, első neje mellé, tették örök nyugalomra Erdélv legnagvobb fejedelmét.

* Szilagyi S ; Tört Tár 1887. 57. oldal.

55. ALGYOGY, SPRUDEL.

YAKORTA való buzgó könvörgést kí- ván az Isten — , ez az ének, melyet egykor Bethlen Gábor szerzett, áj- tatos hívek ajakáról még most is hangozik a refor- mata egyház templomaiban. De azt, a ki szerzé, ki költői ihletét kifejezte benne, nem arra rendelte végzete, hogy irodalmi téren arassa a borostyánt. Az eszmények, melyek az ő lelkében fogamzottak, nagy katonai és politikai tettekben nyertek valósu- iást ; az ő teremtő képessége, alkotó ereje egy országot virágoztatott fel, egy nemzetet emelt az anyagi és szellemi jólét magaslatára. Szerepe nem a kép- zelet verőfényes világában játszódott le ; mint katona negy- venkét csatában vett részt s összemérte kardját Európa akkori leghíresebb hadvezéreivel a nélkül, hogy egyetlen egyszer legyőzetett volna. Mint diplomata, a nemzetközi politika legravaszabb vezetőivel állt szemben, de egyikök sem bírt rajta kifogni. Sőt egy tekintetben túltett mind- nyájokon. A leghatalmasabb uralkodók vagy miniszterek kezében sem folytak annyira össze a keleti s nyugati po- litika szövevényes szálai, mint az övében s összeköttetései Konstantinápolytól Londonig, Velenczétől Stockholmig, Moszkváig és a krimi félszigetig terjedtek.

De a vitézi tudományok, a diplomatiai művészetek jeles mestere mint fejedelem és uralkodó is a legelsők so- rában állt. Országa boldogítására irányúit minden törek-

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 30

2 34 ACSÁDV IGNÁCZ

vése s e tekintetben már kortársai Hunyadi Mátyás mellé helyezték. Tehetségeinek sokoldalúságával nagyban hason- lított világhírű kortársához, Gusztáv Adolf svéd királyhoz, kivel pályája végén közvetlen érintkezésbe lépett. Csak- hogy Erdély, minőnek trónra léptekor Bethlen Gábor találta, épen nem hasonlított Gusztáv Adolf viruló Svéd- országához. Erdélyt a török hatalom akkor már három emberöltő óta leszorította a természetes fejlődés útjáról, ama két évtizedben pedig, mely Bethlen uralkodását meg- előzte, a legfájdalmasabb külső és belső válságok sújtot- ták. Két fejedelmét — Báthory Andrást és Gábort — orgyilkosok ölték meg, két fejedelme — Báthory Zsig- mond és Rákóczy Zsigmond — önkényt leköszönt, vagyis inkább meghátrált a feltornyosodó veszedelmek elől s Básta György és Mihály vajda pusztításai végtelen Ín- ségbe döntötték a népet. Engedetlenség és zendülés, nyo- mor és corruptió mutatkoztak lépten-nyomon, a fejedelmi tekintélv elhalaványult, az állami intézmények szabályos működése megszűnt. A közviszonyok e zűrzavarában lé- pett a trónra Bethlen Gábor s megválasztása olyan kül- ügyi nehézségeket idézett föl, melyek az ország akkori állapota mellett majdnem legyőzhetetleneknek látszottak. De Bethlen diadalmaskodott rajtok. Nem tehette volna, ha kormányzói tehetségei még tündöklőbbek nem lettek volna katonai és diplomatiai képességeinél, ha ugyanazon pilla- natban, midőn a külső veszélyek elhárításához fogott, tu- datosan, átgondolt terv szerint meg nem kezdi országa belső bajainak orvoslását.

Bethlen Gábor geniusa e téren működött a legáldá- sosabban s a belső reform-tevékenységnek ő maga maradt központja, vezérlő szelleme, teremtő lelke mindvégig. Az ő nevéhez fűződik az a nagyszerű és sokoldalú haladás, a nemzet anyagi és szellemi erejének ama szerencsés kifej- tése, mely Erdélyben a xvii. század második és harmadik

BETHLEN GÁBOR UDVARA. 235

tizedében végbement. Előtte még a középkor ködös fel- hője nehezedik az országra, de a mint Bethlen Gábor trónra úl, geniusának napja csakhamar friss verőfényt, áldott termékenyítő meleget hoz népére ; egyszerre sür- gés-forgás támad mindenütt, a polgárosító munka összes ágaiban ; az anarchiát rend és nyugalom, a szellemi tespe- dést élénken lüktető művelődési élet, a nyomort és Ínsé- get anyagi gyarapodás és jólét váltja föl, az ország egész külső képe megváltozik, Erdély a magyarság vezérlő eleme lesz s belép az új korba, a művelt államok sorába.

Mindezt alig tizenhat év alatt csak olyan uralkodó ér- hette el, kit a természet ritka gazdag értelmi és erkölcsi képességekkel ruházott fel, ki azokat a műveltség segély- eszközeivel folyton fejlesztette és tökéletesbítette s azután kizárólag országa javának, népe boldogításának szentelte. Ritka eset a történelemben, hogy a katona, ki az államot külső támadások ellen biztonságba helyezi, egyszersmind a béke műveinek istápolója, a polgárosodás legnemesebb irá- nyának előharczosa legyen. Bethlen Gáborban meg volt e tulajdonság is s udvara, melyet maga körűi szervezett, a leg- áldásosabb culturtörekvések középpontja lett. De mint a táborban, úgy az udvarban is messze kimagaslott környeze- téből az ő nagy egyénisége. O volt minden reformtevékeny- ség kezdeményezője és végrehajtója ; az ő lelkében fogam- zottak meg az eszmék, melyek Erdély dúlt közéletét ren- dezték s egészséges szervezettel látták el.

Legközelebb állt a fejedelemhez természetesen családja, melyhez igaz szeretettel vonzódott s melynek emelkedé- sét, vagyoni gyarapodását, a mennyiben az állam érdeke engedte, egész hévvel mozdította elő. Szívén viselte a Bethlen-familia sorsát, mert oly időben, midőn az árulás minden felől és száz alakban leskelődik a trón körűi, a feje- delemnek szüksége van hű, megbízható férfiakra, kiket első sorban saját vérei közt kell keresnie. De nepotismus nem

30*

236 ACSÁDY IGNÁCZ

kapott lábra udvarában ; rokonait csak úgy és annyiban hasz- nálta föl, a mint és mennyiben országa javára használhatta őket s az ifjabb nemzedéket már egyenesen arra nevelte, hogy hazájoknak minél több és üdvösebb szolgálatot tehessenek. Az udvar legkimagaslóbb alakja az uralkodó mellett a fejedelemasszony volt. Bethlen Gábor első ízben még olyan- kor nősült, midőn álmodnia sem lehetett koronáról és ha- talomról. A régi, törzsökös Károlyi famíliából választotta hitvesét. Neje, Zsuzsanna, előkelő, de szerényebb vidéki úri nő volt s föllépésében, igényeiben, kedvteléseiben az maradt később is, mikor már Erdély fejedelemasszonyának, sőt Magyarország választott királynéjának írhatta magát. A mennyire alakja harmadfél száz év ködéből elénk lép, mélyen vallásos kedély, férjének híven szerető hitvese volt, a ki melegen vonzódott hozzá s tőle telhetőleg tá- mogatta törekvéseit. Levelezésök egy kis töredékéből ismerjük a fejedelmi férj és hitvese benső viszonyát. Za- vartalan egyetértés, teljes lelki összeolvadás, mélységes szeretet árad szét e sorokból. A fejedelmi férj, a ki ma- gasröptű hódító tervek valósításán fáradozik, lelke legtit- kosabb rejtekeit föltárja a távol levő feleség előtt. « Édes szíve », « asszonykája", mindig be van avatva összes ter- veibe ; ép oly aprólékosan fejtegeti előtte katonai, mint politikai szándékait; figyelembe veszi az asszony véleményét is; szívesen kegyelmez bűnösöknek, kiket halálra szánt, ha neje közbeveti magát érettök ; kérelmére mérsékli a fogoly Pálífy István hadi sarczát, de kegyetlen is tud lenni, ha azt hiszi, hogy azzal feleségének hasznára lehet. A kor egyik jellemző előítélete az ördöngösségben, a boszorkányságban való hit volt. Bethlen Gábort, noha sok tekintetben a legtel- világosodottabb fők egyike, szintén áthatotta a meggyőző- dés, hogy a boszorkányok és bűvölök közvetlen befolyást gyakorolnak embertársaik sorsára. Midőn felesége beteges- kedni kezdett, ebben a boszorkányok ármányos játékát látta.

BETHLEN GABOK UDVARA.

237

Br" \"^'^" " " il •*^-'Í 5S Dl \ \ VÁRA AMAGNA CURIA

.! »^"_7 '« fiZ'- ' " ^kM " - UDVARÁBÓL.

Több asszonyt elfogtak, kiket azzal gyanúsítottak, hogy Zsuzsanna fejedelemnét megigézték. Gábor fejedelem nem szűnik meg a távolból biztatni a beteget, ígérjen mindent a boszorkányoknak, hogy meggyógyítsák ; de ha nem te- szik, csak kínoztassa őket kegyetlenül, ígv majd megpu- hulnak s elveszik róla a kórságot.

Zsuzsanna fejedelemasszony hálás szeretettel viszonozta férje vonzalmát. Igazi alázattal tekintett fel hozzá; «az ke- gyelmed szolgáló leányának)) írja magát s mindenben aka- ratához alkalmazkodik. Ha utazik, még azt is tőle kérdi, mennyi ruhát vigyen magával ; de róla is gondoskodik s egyszer négy inget és négy lábravalót küld neki a tá- borba. Érdeklődik minden törekvése iránt, ellátja hírekkel, kezeli pénzét, nagy jószágait, szántat-vettet, építtet, szá- mol udvarbíróval, porkolábbal s különösen mint gazdasz- szony, páratlan buzgalommal működik mindvégig. A köz- tisztelet, melv kissé házsártos természete daczára övezte,

238

ACSADY IGNACZ

Vi-t

59. RÉSZLET A NAGY UDVAR EPÜLETÉBŐL DÉVÁN.

,;./•"/

sokfélekép nyilvánult s a rendek már 1614-ben hozomá- nyul neki inscribálták a regényes fekvésű Déva várát és uradalmát. Inkább az úrasszony, mint a fejedelemné sze- repét vitte ; a régi egyszerűség mintaképe volt a trónon is s pompakedvelő férje mellett a háziasság, a takarékos- ság, az igénytelenség megtestesülése maradt. A míg ő élt, az udvari élet minden vidámság és életkedv daczára, melv körében nyilvánult, mindig megtartotta hagyományos, pa- triarchális jellegét. Nagy lakomákat ültek, víg farsangokat

BETHLEN GÁBOR UDVARA.

239

60. RÉSZLET A NAGY UDVAR ÉPÜLETÉBŐL DEVAN.

éltek akkor is, mert a fejedelmi párban, főleg magában a fejedelemben mindig meg volt a fogékonyság az élet vi- dámabb élvezetei iránt, s a komoly munka után szeretett és szokott is jókedvvel mulatni. De az udvartartás igazán nagyúri, roppant költséget igénylő lábra csak Bethlen uralkodásának utolsó éveiben helyeztetett.

Zsuzsanna fejedelemasszony abban az időben halt meg, midőn Bethlen Gábor trónja külső és belső ármány ellen már eléggé biztosítva volt, midőn az ország kezdte ki- heverni az ellenséges betörések okozta bajokat s fejedelme magasabb szárnyalású politikai tervek valósítását tűzhette

240

ACSADY IGNACZ

"ir-

maga elé. E mellett az özvegy férj, kinek első neje után nem maradtak gyermekei, még olyan korban volt, hogy új házasságra gondolhatott, már azért is, mert ezzel politikai terveinek sikerét mozdíthatta elő. Először a Habsburg-csa- ládban keresett menyasszonyt, de a sors úgy akarta, hogy ne ott, hanem a Hohenzollerek körében találja meg.

Katalin brandenburgi herczegnő és Bethlen Gábor közt a házassági kapcsot nem a személyes vonzalom, hanem a politika fűzte. Külső kapocs maradt az mindvégig s az összeköttetés egy tekintetben sem valósította a hozzá fűzött várakozásokat. Nem emelte a fejedelem nemzetközi

positióját, nem hozott neki családi boldogságot s magára Erdélyre sokféle bajok kútfor- rása lett. A kor jámbor kró- nikása minden hódolat mel- lett, melyet a nagy uralkodó emléke iránt tanúsít, e házas- ságáról azt jegyzi meg, hogy az «nem is esett vala talán szintén nagy hasznával az sze- génv hazának)). Csakugyan azon nap óta, melyen a szép arczú kis menyecske, a ki ((ingadozó elméjű s világi gyö- nyörűségre is hajlandó s kelleténél is nagyobb pompát űző, mód nélkül való költségű" volt, Erdélybe betette lábát, a fejedelmi udvar egész színezete megváltozott ugyan s a nagyszerű ünnepélyek, álarczos játékok, tánczmulat- ságok sűrűn követték egymást, de Bethlen Gábor mint- egy meg volt igézve ; hódításainak, emelkedésének kor- szaka véget ért, testi ereje rohamos hanyatlásnak indult s a trón-öröklés kérdésének azon elintézése, hogy Katalint választatta utódjává, az országot a legnagyobb veszélyeknek

^í^^i

61. BETHLEN BÁSTYA DÉVAVÁRBAN.

BETHLEN GÁBOR UDVARA.

24L

tette ki. Katalinban nem volt érzés sem a trón méltósága, sem a házas élet kötelességei iránt. Ama nők közé tar- tozott, kik minden vallásos vagy erkölcsi meggyőződés nél- kül annak dobják oda magokat, kiket a véletlen szeszélve épen közelökbe hoz. Eletének későbbi korszakában kö- zönséges kalandornővé lett. De ilyennek mutatta magát ama pillanattól kezdve, mikor Bethlen Gábor fejedelmi székébe ültette. Megszegte a hitvesi hűséget, elhagyta át-

62. KATALIN aláírása

öröklött vallását, elárulta férjét s titokban legkonokabb ellenségeihez szegődött. Rossz szellemévé vált ez az asz- szony, a ki rikító ellentéte volt az első hitvesnek, az iste- nes életű, áldott emlékű Károlvi Zsuzsannának.

Az udvartartásban kiváló helyet foglalt el a fejedelem testvéröcscse, gróf Bethlen István, gyermekeivel egyetem- ben. Bethlen István a fejedelem gyakori távollétében he- lyettese, Erdélynek törvényesen kinevezett gubernátora, a belügyi kormányzat feje volt. Tiszteletre méltó, becsü- letes, föltétlenül hú ember ; igazi táblabírói alak, nem pedig

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 3^

242

ACSÁDY IGNÁCZ

államférfiú. Nem volt benne önállóság, kezdeményező bá- torság ; azok közé tartozott, kik arra születtek, hogy má- sok rendeleteit hajtsák végre. E tekintetben Bethlen István pontos és lelkiismeretes volt ; megtette hűségesen, a mit reá bíztak, de máskülönben a békességet és nyugalmas életet kedvelte. Szerette egyházát, a tudományt, áldozott

63. BETHLEN ISTVÁN LEVELE A FEJEDELEM BETEGSÉGÉRŐL.

is érettök, de a világi fény és hatalom nem vonzotta ; hiányzott belőle minden magasabb dicsvágy s ismételve elszalasztottá a fejedelmi trónt, noha csak akarnia kellett volna, csak kezét kellett volna kinyújtania érte. Két fia volt, de mindkettő inkább reá ütött, mint fejedelmi báty- jára, ki a legmelegebb szeretettel gondoskodott róluk s

I

BETHLEN GÁBOR UDVARA.

243

Úgy szívén viselte testi-lelki előmenetelöket, mintha saját gyermekei lettek volna. Az idősebb, Istók, a kis gróf mindaddig, míg Károlyi Zsuzsanna élt, ki szintén anyai jósággal volt a gyermek iránt, fontos szerepet játszott a fejedelem politikai combinatióiban ; őt jelölte ki trónja örökösévé s olyan nevelésben részesítette, hogy hivatása-

64. DÉVA. MAJLÁNU TANÁR UDVARÁBÓL.

nak majdan a legtökéletesebben megfelelhessen. Minta uralkodót akart belőle nevelni. Saját felügyelete alatt a legjelesebb férfiakkal taníttatta ; alighogy olvan kort ért, hogy megbírta a fáradalmakat, melyekkel akkor egy euró- pai' utazás járt, külföldi egyetemekre küldötte s bejáratta vele a művelt nyugat legnagyobb részét. Ugyanazt tette később öcscsével, Péterrel s általában fivére egész csa- ládjáról ritka bőkezűséggel gondoskodott ; nemcsak elő- kelő közhivatalokat, hanem óriási uradalmakat adott ne- kik. Huszt, Déva, Tasnád, Vajda-Hunyad, Ecsed s több

31*

244 ACSÁDV IGNÁCZ

más nagy jószág lassankint a gubernátorra vagy fiaira szállott. De ez utóbbiak, valamint sógoruk, Zólyomi Dá- vid, sokkal ifjabbak voltak Gábor fejedelem életében, sem- hogy a közügyek menetére mérvadó befolvást gyakorolhat- tak volna. Csak mint fontos állami tisztségek viselői, de in- kább a repraesentatio terén vettek részt az udvari életben.

Ez az élet Károlyi Zsuzsanna alatt egyszerűbb volt, de épen nem kicsinyes vagy szegényes. Bethlen Gábor küldöttei már azon időben megfordultak a keleti és nyu- gati Európa leghíresebb piaczain, vásároltak drága bútort, pompás hintót, nagy értékű ékszert, finom selyem és bár- sony szövetet, kárpitot, de különösen sokféle élelmi czik- ket, csemegét és híres külföldi bort. Már azon időben aránylag tetemes összeg vándorolt ki minden esztendőben a fejedelmi udvartartás legkülönbözőbb szükségleteire s Beth- len asztalán távoli, sőt tengeren túli országok minden drága terméke, fűszer, hal, befőtt vagy czukros gyümölcs s más élvezeti czikk fogyasztatott. Már akkor vásároltatott masz- kokat, jeléül annak, hogy mindig kedvelte az álarczos mu- latságokat. Már akkor megkezdé nagy arányú építkezéseit, hogy székhelyét impozánsabbá, palotáját díszesebbé, kényel- mesebbé tegye. Már akkor voltak udvari hegedűsei, lantosai és énekesei, gyakorlott, tanúit emberek, kiket Bécsből, Lengyelországból, de különösen Olaszországból nagy költ- séggel hozatott s állandó fizetéssel tartott maga mellett.

De még zajosabb, költségesebb lett az udvari élet a « német asszonyi), Katalin fejedelemné korában s pompa tekintetében bizonyára a legtöbb akkori német udvaron túltett. Gábor fejedelemnél nem egy külföldi követ meg- fordult, országa különben is tekintélyes nemzetközi állást foglalt el s czélszerűnek látszott ez állást külsőleg az ud- vartartásban is kifejezésre juttatni. Nem csupán Katalin fényűző hajlamai okozták tehát a változást ; e tekintetben találkoztak nézetei férjeével, ki nagyon jól tudta, hogy

BETHLEN GÁBOR UDVARA. 245

a monarchiának külső pompára van szüksége, hogy az alattvalókra minél mélyebb benyomást tegyen, s tudta azt is, hogy az idegen követ, a ki diplomatiai küldetésben jön Erdélybe, az ország erejét külsőségek, első sorban az udvari életből és viszonyokból merített benyomások után ítéli meg. Kevéssel trónra lépte után legelső uralkodói gondjai közé tartozott tehát, hogy állandó székhelyet vá- laszszon, hogy az országnak fővárost adjon, melynek csi- nosítása, szépítése, megerősítése azután szakadatlanul fog- lalkoztatta. Tudatosan és következetesen működött ez irány- ban s itt is egy nagy politikai ösztön vezette : olyan várost akart teremteni, mely az ország egységének és összetar- tozandóságának élő kifejezője legyen, mely nagyvárosias jellegével, kényelmével, élvezeteivel, közművelődési intéz- ményeivel, örökös vonzó erőt gyakoroljon a lelkekre s melyben az ország minden fia a haza nagyságának meg- testesedését lássa.

Választása Fejérvárra esett, melyhez már akkor is a nemzeti történet nagy emlékei fűződtek, mely azonban a nem rég leviharzott mozgalmakban nagyon elpusztult és elszegényedett. Bethlen Gábor nyomban hozzá látott újjá- építéséhez s az ország készségesen segítette törekvéseit. A három nemzet, magyar, szász és székely törvény útján elvállalta az erődítmények fölépítésének költségeit ; negye- diknek maga a fejedelem lépett sorukba, úgy, hogy a nem- zet minden rétege a korona vezetése alatt eszközölte az építkezést s ezzel külsőleg is rányomta a közös nemzeti bélyeget a fővárosra. De noha ismételve tetemes közmun- kát szavaztak meg a rendek, az erődítményekből csak azon részek készültek el, melyek költségeit a fejedelem és a szászság viselték. Ezekbe 1627-ben illesztették be Bethlen és a szászok czím ereit. \j

A város szépítése körűi is érdekes tervei voltak a fe- jedelemnek. Törvényt hozatott, mely arra kötelezte a fő-

246 ACSÁDY IGNÁCZ

urakat és a törvényhatóságokat, vármegyéket, székeket és. városokat, hogy magoknak Fej érvárt házat, melybe köve- teik országgyűlés idején szálljanak, építsenek. A törvény- nek volt is foganatja s a házak nagy része 1628-ban tető alá került. Azon polgárok, kik Fejérvárt házat akartak építem, szintén törvénv útján ingyen telket kaptak.

A legtöbbet azonban a fejedelem közvetlenül maga tett a város csinosítására s lakosai testi-lelki szükségletei- nek kielégítésére. Először is jó ivóvízről gondoskodott. A szomszédos hegyekből csöveken, melyek a városon kívül a föld alatt voltak lerakva, a jó forrásvizet bőven hozatta a fejedelmi palota konyha-udvarába, hol szép bő- séggel öntötte ki magát, onnét pedig a város belső pia- czára folyt s a fejedelmi istállókon túl az öreg templom háta mögött öntődött ki. Ez öreg templom, melybe ké- sőbb temetkezett, kiváló tárgya volt gondoskodásának. A templom és a fejedelmi lak között két pusztuló torony állt ; az egvik faragott kőből épült, de égett volt, a másik sohasem készült el s régtől fogva félig romlásban állott. Mindegviket «nagy szépen » megépítette s amabba «órát harangjával" helyeztetett. A másikat «szép csúcsosan, plé- hesen megépíttetvén", oda fertályos órát s hét harangot tétetett, melyek egyike száz mázsát nyomott, míg a többi is «szép szavú », «külömb külömb zengésű" volt, úgy, hogy ha « mind-mind egyszersmind megvonszák vala, nem ke- vésbbé gvönyörködtetnék elméjét is embernek".

Az egyházak belső díszítésére is kiterjedt figyelme, a mennyiben az a protestantizmus szellemével összefért. A ko- losvári farkas-utczai templomot renováltatta. Építtetett szép szószéket, nagy és csinos orgonát a fejérvári templomban s minthogy fölötte szerette a zenét és éneket, gondosko- dott gyakorlott, magasabb igényeket kielégítő zenés ének- karról, hogy az istentisztelet annál mélyebb benyomást te- gyen a hívek lelkére. Noha e törekvései a papság puri-

BKTHLEN GÁBOR UDVARA.

H7

tánusabb elemeinél sokféle ellenállásra találtak, hatása ez irányban sem szorítkozott fővárosára.

Ennek középpontja a fejedelmi palota volt, számos melléképülettel, udvarral és kerttel a város nyugati ré- szében. Tetemes költ séget fordított kiépíté- sére, díszítésére. Egy- más után hozatta kül- földről a fundatorokat — építészeket — , kőfa- ragókat, mészmenyezet- csinálókat , gyakorlot- tabb kömíveseket, asz- talosokat, lakatosokat, képírókat; sokan jöttek Kassáról vagy a belföldi városokból is s folyton találtak foglalkozást. A palota «nagy friss és pompás*) épület volt, kí- vül « olasz fokosán*), be- lül pedig, a jó Szalárdi szerint, csodálatos szép mesterséggel ékesítve. A fejedelem hálószobáját tíz nagy freskókép díszí- tette ; tárgyuk a bibliának a teremtéstől az özönvízig terjedő történeteiből vétetett s mindegyik alatt egy-egy négy soros ^pigramm volt olvasható, melyeket Opitz Márton, az annak idején híres német költő, szerzett. A többi termeket «kü- lömbnél külömb szép képírásos aranyos és mész metszés- beli mesterséges menyezetek» és «sok ezer tallér érő kü- lömbnél külömb velenczei drága kárpitok » ékesítették. De a kárpitok nemcsak Velenczéből, hanem a messze Flandriából, hol ez iparág művészi színvonalra emelke- dett, kerültek elő. Bethlen vásárlásai és hagyatéka össze- írásában igen nagy értékű s kétségkívül művészi kivitelű

65. A FARKASUTCZAI TEMPLOM KOLOSVÁRTT.

248 ACSÁDY IGNÁCZ

kárpitokat találunk. Egy ízben Norinbergából három ka- mara • — kis szoba — felöltöztetésére 206072 tallér értékű kárpitot hozatott. Egy másikért, mely két szobára való volt a Nagy Sándor históriájával, a fejedelem 11.000 tal- lért fizetett.

De udvarának legszebb ékessége a szellemi érdekek cultusa volt. Irodalom, művészet, közoktatás Bethlen Gá- bor trónusánál nem oly módon talált oltalmat, mint valami középkori kényúrnál, ki legyűrve a rendek hatalmát, a lantost, a hegedűst, a tudóst is befogadta udvarába. Beth- lennél a tudománynyal való foglalkozás nemcsak a leg- mélyebben átérzett személyes szükséglet volt, hanem ó az első magyar uralkodó, a ki a szó modern értelmében culturpolitikát csinált, vagyis tudatosan és rendszeresen fáradozott a nemzeti közműveltség általános színvonalának emelésén, mert tudta, hogy az államok hatalma népök műveltségén, polgárosodásuk tökéletesbedésén nyugszik.

Maga Bethlen korának egyik legtanúltabb fejedelme volt, a ki a tollat ép oly szívesen és ügyesen forgatta, mint a kardot. Egész életén át olvasott és tanúit. Még tizennyolcz éves sem volt, midőn a közélet színpadára lépett. De sem ifjúsága mozgalmas éveiben, sem később, az uralkodás sokféle gondjai, sőt a táborozás fáradalmai közepett sem feledkezett meg ismeretei fejlesztéséről. Hu- szonhatszor olvasta át a bibliát, a művelt emberiség e közös szent Kincsét, melyet ama korban nem csupán a vallásos ihlet remek alkotásának, hanem a tudomány és ismeret való- ságos encyclopaediájának tekintettek. De más könyvekben is szorgalmatosan búvárkodott ; hű kísérői, szívesen látott szórakoztatói voltak még hadjáratain is. Külön kocsit ké- szíttetett, melybe kedvencz könyveit rakatta, és melyet mindenhová magával vitt, hogy sohasem legyen olvasmány nélkül. E mellett állandó levelezésben állt külföldi tudó- sokkal ; többet közűlök Erdélybe hívott s még meglett férfi

BKTHI.KN GAI50R VELENCZEBEN KÉSZÜLT IVKG KANCSOJA. Gróf Horváth-Tokly tulajdona. Rajzolta Cscma Károly.

BETHLEN GÁBOR UDVARA.

249

korában, még hatalma delelőjén sem találta tekintélyébe ütközőnek, tanulmányait nálok folytatni és kiegészíteni. Opitz, ki 1622-ben jött Erdélybe, nemcsak a fejérvári iskolán tanított, hanem buzgón oktatta a fejedelmet is.

Szelleme azután termékenyítőleg hatott egész népére, melynek közművelődését az előbbi hosszas háborúk mé- lyen megrontották. Az iskolák elpusztultak, a tanítók száma leapadt, sötétség és tudatlanság nagyon elharapózott az or- szágban. Bethlen Gábor nyomban trónra lépte után tör- vényt hozatott az alsóbb népoktatásügy rendezésére és jobb karba helyezésére, sőt a mi még fontosabb, az iskolákat megnyitotta minden alattvalójának. Törvény útján mon- dotta ki, hogy a politikai jogokat nélkülöző jobbágyság gyermekei is látogathatnak iskolát s hogy a földesúr nem tilthatja el az ottan való tanulástól a parasztfiút. Ép olv hamar gondoskodott a kor színvonalán álló főiskoláról. Itt azonban már nagyobb akadályokkal kellett küzdenie, mert csak nagy nehezen találta meg otthon a megkíván- tató tanerőket. Két úton igyekezett a bajon segíteni. Egy- részt a tehetségesebb fiatal embereket saját költségén kül- dötte külföldi egyetemekre s voltak évek, midőn húszan tanultak az ő segélyével híres idegen intézetekben. Más- részt előkelő külföldi tudósokat dús fizetéssel alkalmazott a főiskolán, melyet székhelyén alapított s udvartartásának egyik alkatelemévé tett.

Ez iskolánál működött éveken át Opitz Márton s talán Kopisch Jakab, ki azonban csak igen rövid időt töltött Erdélyben. Később megnyerte «az egész keresztyénség- ben nagy hírű nevű») tudósokat: Alstedtet, Bisterfeldet és Piscator Fülöpöt, kiket nagy költséggel hívott főváro- sába s ott tisztességes házakba szállásolt el, gazdag évi fizetést biztosítva számukra. A főiskolamester Keresztury Pál volt ; mellette egy főprofessor és két más professor és két scholamester működött. Az intézetben, melynek

Magyar Tört. Élctr. 1889—90. 32

250 ACSÁDY IGNÁCZ

dúsan adományozott ingatlanokat s jövedelmező jogokat, állandóan negyven növendék volt elhelvezve, kik mint ő felsége alumnusai, külön gazda felügyelete alatt éltek. Az egész intézet, a tanári kar s a tanulók az udvartartás- hoz tartoztak, épen úgy, mint a püspök és a fejedelem- asszony prédikátora, vagy az udvari orvos és gyógysze- rész — mert a későbbi években ilyenek is voltak, — mint az udvari historicus, mely állást előbb Bocacius, utóbb Böjti Gáspár viselte, mint az udvari építész, képíró, ötvös, kertész, kik nagyobbára külföldiek voltak.

Bethlen valóságos állami intézménynyé, országos egye- temmé akarta a fejérvári főiskolát emelni. 1622-ben az országgyűlés törvény útján eltogadta a « közönséges aka- démia" alkotását s felhatalmazta a fejedelmet, hogy szá- mára épületet emeljen, tudós emberekkel, professorokkal megrakja s a tantestület állandó javadalmazásáról gondos- kodjék. A rendek az akadémia székhelyévé Kolosvárt tűz- ték ki s ott ki is jelölték a helyet, egy pusztán álló, régi pápista klastromot, mely az intézetet befogadja. De Beth- len közvetlen közelében óhajtotta az akadémiát, mely to- vább is a fővárosban maradt s melyről uralkodása folya- mán, valamint végrendeletében, pazar bőkezűséggel gon- doskodott. Az intézet a jeles tanári karon kívül el volt látva sokféle tudományos segédeszközzel. Rendelkezésére állott a fejedelem gazdag könyvtára, melynek megszerzése sok ezer tallérba került s mely «külömb külömb tudo- mányokhoz tartozó gyönyörűséges jó könyvekkel" bővel- kedett.

Nagy kedvelője volt a fejedelem a régiségeknek s gondosan gyűjtötte az ősök művészeti és történelmi em- lékeit. Kincstárában volt egy paizs, melyet a hagyomány Attila paizsának tartott. Ugyanott volt a Lehel kürtje, Báthory István, a kenyérmezei győző és Szapolyay János király egy-egy nehéz arany pecsétgyűrűje s sok más nagy

BETHLEN GÁBOR UDVARA.

32'

2^2 ACSADY IGNACZ

értékű régi kincs, főleg fegyver vagy ötvösmű. Sőt ke- gyelete és tudományos érdeklődése a régiek, kivált a Hu- nyadiak iránt annyira ment, hogy nemcsak nagy építkezé- sekkel csinosította ősi fészköket, Vajda-Hunyad várát, me- Ivet családjának megszerzett, hanem buzgó erőlködéseket tett a portán, hogy Mátvás király híres-neves könyvtárát Budáról megkapja. Nagy összegeket ígért érte, de a « ba- bonás nemzet'), melynél különben pénzzel akkor mindent el lehetett érni, e pontban ellenállott Bethlen rábeszé- lésének.

Néhány esztendei következetes és rendszeres polgárosító tevékenységével Bethlen a félig puszta Fej érvárat virágzó várossá tette. Udvara, mint az ott élő Opitz mondja, a nyu- gati polgárosodás szélső határpontja volt, melynek érde- kességét még inkább emelte, hogy már a keleti napnak is esett reá néhány sugara. Mert ama politikai kapocs, mely Erdélyt Törökországhoz fűzte, az élénk kereskedelmi érintkezés, mely a két ország közt fennállt, az udvari és általában a társadalmi életre sem maradhatott hatás nél- kül. A szokásokban, a viseletben, a behozott élvezeti és iparczikkek fogyasztásában észrevehetőleg nyilvánultak a Kelet befolyásai s Bethlen Gábor palotájában, mint Opitz mondja, kelet és nyugat fénye, pompája, műkincsei egve- sűltek.

De a fejedelem ragyogó lelkének sugarai nem csu- pán székvárosát világították meg, hanem elhatottak országa minden részébe s megtermékenyítették a szellemi életet, új lendületet adtak a művelődésnek, az anyagi és erkölcsi haladásnak mindenütt. Már kortársai hálásan említették, hogy uralkodása idején országszerte épültek várak, váro- sok, kastélyok, udvarházak, melyek nemcsak több biztonsá- got, hanem több kényelmet nyújtottak, mint a régiek, me- lyek az új kornak megfelelően, választékosabb ízléssel, csinossággal rendeztettek be s így külsőleg is kifejezésre

BETHLEN GÁBOR UDVARA. 253

juttatták a korszellem változását, pallérozódását. A jó példá- val itt is a fejedelem ment előre s vidéki birtokain nagy ará- nyú építkezéseket tett, a fontosabb várakat új erődítmények-

67. KOLOSVAK. HETHLEN-BASTVA.

kel látta el s oda hatott, hogy a kiválóbb városok elpusz- tult falai és bástyái helyreállíttassanak. Az ő czímere dí- szíti Nagy-Szeben máig is fennálló erődítményeinek egy részét, az ő nevéről nevezték el Kolosvár egyik bástyáját,

254 ACSADY IGXACZ

jeléül annak, hogy az ő uralkodása alatt épültek, vagy legalább akkor állíttattak helyre.

Bethlen Gábor olyan fejedelem után lépett trónra, a ki erőszakosságával, törvénytelenségével, alkotmányellenes önkénykedésével a fennálló állami és közjogi szervezet összes irányadó tényezőit maga ellen lázította, még pedig oly mértékben, hogy az ország egysége is nagyban veszé- lyeztetve volt. Még 1614-ben olyan erősen élt a bizalmat- lanság s az állami kapcsok annyira meglazultak, hogy a szászok arról álmodhattak, hogy elszakadnak Erdélytől s a császár vagy a szultán védelme alatt külön adófizető tartománynyá alakulnak. Az új fejedelemnek, kit külső ellenségei is folyton fenyegettek, a legnagyobb mértékben tapintatra, az alkotmányos jogok és kiváltságok, a hagyo- mányos intézmények iránti tiszteletre volt tehát szüksége ; kímélnie kellett a legellentétesebb érdekeket, egyházi és nemzetiségi igényeket, mérsékelnie kellett reformtevékeny- ségét, hogy alattvalói bizalmát megnyerje, a szenvedélye- ket lecsillapítsa s a több felé húzó állami erőket lehető- leg egy közös czél, az ország felvirágoztatása szolgálatába vonja. Nyomban trónra lépte után egy nagy politikai re- formeszmével állt elő ; reformálni akarta az erdélyi uniót, szorosabbra akarta vonni a három nemzet : magyar, szé- kely és szász, és a négy vallás : a két protestáns, a ka- tholikus és az unitárius egyház egyenjogúságán nyugvó közszervezetet. De a rendi és nemzetiségi féltékenység bizalmatlanul fogadta a szorosabb állami egység létesíté- sére irányuló kísérletet s a fejedelem a körülmények bölcs mérlegelésével nem erőszakolta tovább terveit.

De azért egész belső politikája e czél elérésére irányúit s a rendek, ha nem is hoztak ily irányú törvényt, Gábor fejedelem impozáns egyéniségének varázsa alatt önkény- telenül vagy tudatosan, de mindig készségesen követték uralkodójukat azon az úton, melyet az ő hatalmas szelleme

I

BETHLEN GÁBOR UDVARA. 255

kijelölt. Uralkodása alatt harmincznégy különböző — tel- jes, részleges vagy tábori — országgyűlés tartatott s egyet- len egyszer sem történt, hogy valamelyiken komolyabb összeütközés merült volna fel az uralkodó és a rendek közt. Ellenkezőleg, ő volt az, ki a rendek közt időnkint támadó viszályokat elintézte s az elégedetlenséget, melyet némely törvény, hol a szászoknál, hol más körökben keltett, elsimította. Törvénvei, melyeket az ő kezdemé- nyezésére hozott az országgyűlés, számos fontos reform csíráját rejtik magokban s ékesszóló bizonyítékai annak, hogy Gábor fejedelem a rendezett és előrehaladt állam- élet áldásait nem csupán az uralkodó osztályokra, nem egyes rendekre, hanem minden alattvalójára ki akarta terjeszteni. Védte a köznépet a zsarolás és erőszak ellen, megnyitotta gyermekei előtt a művelődés csarnokát, az iskola kapuit s az anyagi erő, a nemzeti vagyon gyarapí- tásán tervszerűen, hasznos törvények útján fáradozott. Kü- lönösen arra fektetett súlyt, hogy a népességet szaporítsa, még pedig oly elemekkel, melyek az ország természeti kincseinek értékesítését elősegíthetik. Beköltöző bányá- szoknak nagy kiváltságokat engedélyezett. Alvinczen maga telepítette meg az anabaptistákat vagy új-kereszténye- ket ; a számokra kijelölt lakóhelyen szabad vallásgyakor- latot biztosított nekik s más előnyökkel látta el őket. Az új-keresztényekkel, kik sokféle hasznos mesterséget űztek, az ország iparát akarta emelni. Ugyanoly kiváltsá- gokat nyertek a zsidók, kikkel a kereskedői elemet kí- vánta szaporítani. Általában nagv gondot fordított a gaz- dasági érdekekre ; enyhíteni igyekezett a rossz pénzből folyó bajokat, a külkereskedelem fejlesztésére kereskedelmi szerződéseket kötött, a kereskedés szabadságát békeszer- ződéseiben is biztosítani igyekezett s a belső forgalmat czélszerű árszabásokkal, melyek megtartására külön biz- tosok ügyeltek, kiket a törvény arra kötelezett, hogy az

21^6

ACSADY IGNACZ

KASSA. BÁSTYA A PRÉM. REND KERTJÉBEN.

árviszonyokat külföldön tanulmányozzák, ren- dezte. Gondot fordított az igazságszolgáltatás j a- vítására és gyorsítására s az ő korában e téren — az eljárás egyszerűsbítése, a perrendtartás főbb elveinek ösz- szefoglalása terén — figyelemre méltó kísérlet történt a codificatióval.

Mindez áldásos törekvései gyorsan megtermék gyümöl- cseiket s nagyban hozzájárultak a fejedelem külső sikereihez. A honvédelmi szervezet egészben a régi maradt ugyan, de új és termékeny szellem hatotta át minden elemét. Mint összes hadjáratainak egymáshoz nagyon hasonló lefolyása mutatja, seregének zöme a kopjás lovasságból állt, mert a magyarság akkor is kiváló előszeretettel lóháton szo- kott harczolni. A lovashad kis részben a nemesi fölkelés- ből, leginkább azonban, mint egész Európában, úgy Er- délyben is, zsoldosokból alakult, kik a szükséglethez képest kisebb-nagyobb tömegekben fogadtattak föl s szol- gálatuk idején rendes hópénz kaptak a kincstárból. Ka- tonának elszegődni kész ember mindig akadt bőven, főleg a magyar részekben, mert a háborús világban a termelő

BETHLEN GÁBOR UDVARA.

257

>>c^:

HW"^

munkából aránylag kevesen élhettek meg; a ki dolgozni akart, annak leginkább katonává kellett lennie s így a katonáskodás sokakra rendes kenyérkeresetté vált. A köny- nyú magyar lovasság már azon időben nagy hírnévre tett szert s külföldi szövetségesei ismételve azon kéréssel fordul- tak Bethlenhez, hogy néhány ezer lovast bo- csásson rendel- kezésökre. De a lovasság mel- lett a gyalogság szintén egyre nagyobb jelen- tőségre vergő-

ftV

.^T^r-

1

^:

^\ ^

69. KASSA. PÉNZÜGYI PALOTA.

dött az akkori harczokban s Beth- lennek volt érzéke e fegyvernem fontossága iránt. Igyekezett is fej- leszteni gyalogságát, mely egyen- ruhájának színe szerint kék vagy vörös gyalogságnak neveztetett. Gyalog szerrel szolgáló emberben

h-^^t. U • • /^ 1 U 70. KASSA. PÉNZÜGYI PALOTA

Itthon hiany. Csakhogy '

a könnyű magyar gyalog — mint rendesen nevezik, a hajdú — nem volt annyira fegyelmezve, kiképezve, enge- delmességhez szoktatva, sőt íelszerelve sem, mint kívána- tos lett volna. Bethlen tehát külföldről igyekezett nehéz fegyverzetű gyalogságot sze ,ezni. Épen úgy külföldre volt utalva a tüzérség tekintetében s a két fegyvernem kor- szerű organizálása nemcsak a kiképzett emberanyag hiánya,

Magyar Tört. Életr. 1889—90. 33

258 ACSÁDY IGNÁCZ

hanem a hazai ipar fejletlen volta miatt is nagy nehéz- ségbe ütközött. Ágyút öntöttek, mindenféle fegyvert ko- vácsoltak ugyan itthon is, de nem oly tömegesen, mint kellett volna s Bethlen nagyobb mennyiségű é.gyut s hozzá való szakavatott pattantyúsokat külföldről kényszerült ho- zatni. Ez is hozzá járult, hogy hadi terveit úgy állapította meg, hogy a lovasság vigye bennök a főszerepet.

Bethlen béke idején sem szűnt meg nagyobb sereget tartani zászló alatt, melynek ellátása tetemes kiadásokkal járt. Már uralkodása kezdetén rendezni igyekezett tehát az állam pénzügyeit, szabályozta a kincstári jövedelmeket s ismét szilárd alapra fektette a közadózást.

A fejedelem messzeható sikerei az állami pénzügyek terén nyilvánultak a legszembetűnőbben. A kis ország, melyet trónra lépte előtt a belmozgalmak és külső el- lenségek pusztításai a legmélyebb anyagi romlásba so- dortak, az ő uralkodása alatt könnyen és pontosan fizette a tetemes adót, mely évenkint 16—24 forintot tett egy- egy porta után, míg Magyarországban egy-egy porta jóval csekélyebb összeget sem bírt meg. Az adót két részlet- ben szedték ; az egyik a tavaszi, a portai adó törlesztésére, a másik az őszi, a kormányzás és udvartartás költségeire fordíttatott. A bányászat — nemes érezek, réz, főleg kén- eső — és pénzverés, harminczad, államiószágok s bizonyos monopóliumok — a marha- és kéneső-kivitel, néha salé- trom, méz és viasz is, melyet a fejedelem a termelőktől pénzen váltott meg, mint a kincstár ma a dohánynyal teszi, s azután maga szállíttatott külföldre, vagy adta el otthon idegen kereskedőknek — szolgáltatták további jö- vedelmeit, melyek uralkodása végén jóval meghaladták a kétszázezer akkori forintot s mai pénzben többet tettek egy milliónál.

Ez összeg megfelelt a kincstár rendes szükségleteinek s Bethlen Gábor után tetemes készpénz is maradt ama

BETHLEN GÁBOR UDVARA. 259

rengeteg értéket képviselő ingóságok — arany-ezüst mű- vek, ékszerek, ötvösmunkák — mellett, melyeket máso- dik neje örökölt. Jövedelmeihez járult a hét, Erdélyhez közeleső magyarországi vármegye is, melyeket Bethlen 1622-ben megszerzett s melyek nem kebeleztettek be Er- délybe. Ezek pénzügyi és katonai kormányzatának közép- pontja Bethlen alatt a virágzó Kassa városa volt, s ott székelt a pénzügyi közigazgatás feje és vezetője a szepesi kamara is. E legfőbb hatóság jövedelmei évenkint valami száz ezer forintot tettek, mely adóból, a harminczadok és államjavak jövedelmeiből származott. A kamara fizette a hét vármegye területén levő várak helyőrségét, első sorban a Kassán állomásozó katonaságot és a fejedelem különböző tisztviselőit. E kamara 1624-ki számadása ránk maradt s ki- adási tételei jellemző világot vetnek Bethlen Gábor nemes egyéniségére. Azon évben a többek közt Szenczi Molnár Albertnek rendkívüli segélyen kívül tisztességes évdijat adott, az odera-frankfurti főiskolának egy tanterem építésére 600 forintot küldött, egy nyomdász özvegyének segélyt nyújtott, egyik-másik katonának vagy udvari szolgájának, a ki megnősült, szép pénzbeli, a kassai postamesternek — a rendes postai szolgálat már akkor meg volt honosítva — új évi ajándékot adott, zenészeknek és képíróknak elég sokat fizetett. Kassa Bethlen alatt élénk lendületnek indult s a város, valamint az összes hét vármegye szívesen aláve- tette magát uralkodásának, melynek áldásait ok is élvezték. Különösen a protestáns egyházat részesítette kegyében bő- kezűen ; papjai és törvényes ivadékaik magyar nemesi rangot nyertek s e fontos intézkedés a hosszas harczokban nagyon leapadt nemességet számbelileg is tetemesen szaporította. Bethlen a katholikusok és más felekezetek iránt is oly türelmességet tanúsított, mely a harmincz éves háború fanaticus korában mindenesetre szokatlan jelenség. Csak az egészen újonnan támadó sectákat nem szerette, nem

33*

200

ACSADY IGNACZ. BETHLEN GÁBOR UDVARA.

annyira vallásos, hanem politikai tekintetből ; féltette tőlök az állam belső nyugalmát, mert amaz időkben a politikai törekvések vallásos lobogó alatt szoktak jelentkezni. Nem hitelvei miatt üldözte az akkor igen magas körökbe el- ható szombatosságot, hanem mert politikai czéljaiban gya- nakodott. A mely felekezetek e gyanúra nem adhattak többé okot, azoknak a fejedelem az üldözés és elnyomás elől készségesen adott Erdélyben menedéket. Épen vallá- sos elfogulatlansága okozta többi nagy uralkodói erényei mellett, hogy azon időben, midőn a művelt Közép-Európa messze vidékeit sivatag pusztasággá változtatták a har- mincz éves háború rombolásai, Erdély a jólét és a mű- veltség minden ágában hatahnas haladásokat tett. Mind- azonáltal azok, kiknek érdekeit sértette, kiknek terveit és szándékait meghiúsította, fényes egyéniségének csak árny- oldalait látták s a vallásos és nemzeti gyűlölség vakbuz- galommal igyekezett jellemét még életében befeketíteni. A szenvedély és elfogultság e munkája halála után sem szűnt meg s csak a jelennek jutott a feladat, hogy emlé- kezetének igazságot szolgáltasson és felismerje benne ama férfiút, ki Magyarországot a csehek szánalmas sorsától men- tette meg s a Básta által végnyomorba döntött Erdélynek újjá szervezője, felvirágoztatója lett.

71 ZAROKEP CSERNA KAROLYTOL.

TARTALOM.

Bethlen Gábor Gindely Antal-íóI. Bevezetés 2 — 4. 1.

I. Bethlen ifjúsága. Fejedelemmé vá- lasztatik. Alkudozásai a bécsi udvarral és a török szultánnal. 5—17. 1

II. Szövetsége a csehekkel. Benyomul Magyarországba. Pozsonyi fegyverszünet. 17—27. 1.

III. Az ellenségeskedések újra kez- dődnek. A beszterczebányai országgyű- lés. Bethlen királylyá választatik. Fran- czia békeközvetítés. 27 — 37. 1.

IV. A fehérhegyi csata következmé- nyei. Buquoy Magyarországban. Hain- burgi alkudozások. Bethlen és Velencze. Nikolsburgi béke. Sopronyi országgyű- lés. 37—56. 1.

V. A török birodalom állapota. Beth- len törekvései a portánál ; tárgyalásai a konstantinápolyi keresztény követekkel. Érintkezései pfalzi Frigyessel 56—69. 1.

VI. Bethlen újabb támadásra készül. Tárgyalások Beszterczebányán. Sikerte- lenségök. 69—78. 1.

VII. Bethlen második támadása. Tö- rök hadak csatlakoznak hozzá. Elfoglalja az ország nagy részét. Gödingig nyomul. A császáriak sanyarú helyzete. Fegyver- szünet. 78 — 86.

VIII. Az udvar a fegyverszünetet nem akarja jóvá hagyni. Bethlen követet küld Bécsbe s szövetséget ajál a török ellen. Bécsi tárgyalások. A béke megköttetik. 86—101. 1.

IX. Bethlen házassági tervei. Megkéri Ferdinánd császár-király egyik leányát. Spanyolország pártolja az eszmét, de Bécsben vonakodnak. A császár több olasz herczegnöt ajál Bethlennek, ki a brandenburgi választóhoz fordul. A fe- jedelem esküvője Brandenburgi Katalin- nal, loi — 112. 1.

X. Bethlen és a porta. Alkudozások Konstantinápolyban és pfalzi Frigyessel. Bethlen és Francziaország. Követet küld a dán és angol királyhoz. Strassburg Pál. A bécsi udvar és a porta. 112 —

135- 1-

XI. Béketárgyalások Gyarmaton. Beth- len Kassára vonul. Tagadja, hogy hábo- rút akar. 135 — 142. 1.

XII. Sopronyi országgyűlés. Nádor- választás. III. Ferdinánd megkoronázta- tik. 142 — 154. 1.

XIII. Keresztesy Pált Bethlen Kon- stantinápolyba küldi. Francziaország szö- vetkezik a fejedelemmel. Bethlen és a protestáns szövetség. Gusztáv Adolf ajá- latai. 154 — 165. 1.

XIV. Mansfeld hadjárata. Magyar- ország felé indul. Waldstein utána nyo- mul. Bethlen és Mansfeld. 165 — 176. 1.

XV. Bethlen megindítja a támadást. Magyarországba nyomul. Mansfelddel egyesülni igyekszik. Küzdelmei Wald- steinnal. Mindkét fél visszavonul. 176— 186. 1.

XVI. Bethlen üldözi Waldsteint. Béke- ajálatokat tesz. Elfogadtatnak. Franczia és dán követ keresi fel Bethlent. 186—195. L

XVII. Az új béke végrehajtásának ne- hézségei. Tárgyalások. Mansfeld Erdély- ből Velenczébe megy. Halála. 195—201. 1.

XVIII. Bethlen és a porta. Béketár- gyalások Szönyben Kufstein követsége Konstantinápolyba. 201 — 214. '

XIX. Bethlen és Esterházy nádor. Ujabb alkudozások Gusztáv Adolffal. A fejedelem új támadásra készül , de abban hagyja. Strassburg Pál Erdélyben 214-223. 1.

XX. Bethlen betegeskedése. A nádor Kéryt küldi hozzá. Az udvar titkos egyez- ségre lép Katalin fejedelemasszony nyal.

202

TARTALOM.

Bethlen Gábor halála. Befejezés. 223 —

230. 1.

Bethlen Gábor udvara Acsády Ig-

NÁCZ-tÓl.

Bethlen mint uralkodó Szervezi a kormányzatot és udvartartást. Károlyi Zsuzsanna. Brandenburgi Katalin. Beth- len István kormányzó és családja. Az udvari élet. Bethlen Fejérvárt teszi szék- helyévé. A várost megerősíti, csinosítja.

Építkezései. Palotája. Bethlen és a köz- műveltség. A fejérvári főiskola. Tanárai. Könyvtár. Régiségtár. Bethlen uralkodá- sának hatásai az országra. Belső politi- kája. Viszonya a rendekhez. Országgyű- lések. Tanügy. Telepítések. Gazdasági érdekek gondozása. Codificatio. Hadügy. Pénzügy. Kassa és a hét vármegye. Beth- len vallásos türelmessége. Befejezés. 233 — 260. 1.

KEPÉK.

ONALLO KEPÉK

Lap

Bethlen Gábor arczképe ___ .-^ i

Hlye, Bethlen szülöháza___ .__ .__ 6 Medgyes, a torony, melyről Szilassyt

ledobták.. _ __. ._ ___ ___ _ 12

Segesvár... ... _._ ... ___ ... 16

Bethlen Gábor arczképe. _ ... ... 29

A Fehérhegy nyugatról s a Santa

Maria della Vittoria a Fehérhegyen 37

Bethlen Gábor arczképe 1620-ból 41

Tilly arczképe _ ... ... .__ ... 69

Lap Waldstein arczképe .__ ... ... ... 82

Bethlen Gábor arczképe _-- ... 99 II. Ferdinánd arczképe ... -__ _._ 142 Eleonóra császár-királyné, II. Ferdi- nánd neje arczképe ... ___ .__ 151 Bethlen Gábor arczképe ... ... 207

Gusztáv Adolf arczképe ... ._. ... 220

Bethlen Gábor arczképe ___ _._ 233

Bethlen Gábor üvegserlege Cserna Károly rajza után __ __. ... ... 248

A SZÖVEGBE NYOMOTT KEPÉK

Diszítmények Bethlen Gábor idejéből i

Gyulafejérvár : a Bethlen-ház részlete 3

Bethlen-szoba Hlyén ... .__ __. _._ 4

A szoba, melyben Bethlen született 5

Hlye, Bethlen szülőháza __. 6

Részlet az illyei kastélyból .__ 7

Lőrések az illyei kastélyban ..' .__ 8

Bocskay István ___ __. ___ ... 9

Nagy-szebeni Szoldics-bástya _ _„_ 10

Bethlen-czímer a Szoldics-bástyában 11

Medgyes __. ... ... ... ___ ... 13

Khlesl bibornok arczképe ___ _— 16

Khlesl aláírása ... ... _ _ __. 17

Segesvár ... _. _ ___ ... ... _.. 17

Hradzsin részlete, honnan a tanács- urakat ledobták s a gyülésterem .. 18 Kassa délről ... ... ... ... ... 21

A kassai generális palotája. _._ ... 22

Keresztély anhalti herczeg arczképe 23

Dampierre tábornok arczképe... ... 24

Forgács Zsigmond aláírása ... ___ 25 Rákóczy György aláírása... ... ... 25

Bethlen Gábor fejedelem aláírása.. 26

II. Ferdinánd aláírása... _.- ... 27

Dampierre a halottas ágyon ... ... 34

Fafaragvány a Sanct Veit templom- ban Prágában . ... ... _. ... 36

A hainburgí biztosok aláírása ___ 39

Hainburg és a bécsi kapu ... ... 40

Pécsi Simon aláírása ___ 42

Buquoy aláírása. ___ ... .__ .-. 43

Gróf Thurn Mátyás arczképe ... 45

Gróf Thurzó Szaníszló aláírása ... 50

A nikolsburgí biztosok aláírása ... 52

Ozmán szultán arczképe _ ... ... 57

I. Jakab angol király ... ... ..- 62

Mansfeld arczképe ... ... ___ ... 68

A beszterczebányai biztosok aláírása 76

Károlyi Zsuzsanna aláírása ... ... loi

Mária Krisztina föherczegnő ... 104

TARTALOM.

263

Lap Alvinczy Péter aláírása _,_ ... ... 107

Mikó Ferencz aláírása. __ ... ... 109

Amurát arczképe __. ___ ___ ... 115

Richelieu bibornok arczképe ... 123 IV. Keresztély arczképe.. .__ __. 164

Waldstein palota Prágában... ... 167

Mansfeld aláírása _.. _ ... ... 169

A tokaji királyi biztosok aláírása 196 A tokaji fejedelmi biztosok aláírása 197 Kuefstein László aláírása.. ... ... 212

Tholdalaghy Mihály aláírása ... 217

Bethlen Péter aláírása _._ __. 217

III. Zsigmond lengyel király arczképe 219 Kolosvár, magyar kapu ... ... ... 221

Hídkapu.. _ ... ... ... ... ... 222

Kornis Zsigmond aláírása . . ... 229

Algyógy, sprudel ... ___ ... ... 230

Lap Czímkép Cserna Károlytól ... ... 231

A Szerémí-család adományleveleinek

kezdőbetűje ... ... 233

Déva vára a «magna curíai> udvarából 237 Részlet anagy udvar épületéből Déván 238 Részlet a nagy udvar épületéből Déván 239

Bethlen-bástya Déva várában... 240

Katalin aláírása ... ... ... ... 241

Bethlen István levele 1629-ből.. ... 242

Déva Majlánd tanár udvarából ... 243 A farkas-utczai templom Kolosvárt 247 Vajda-Hunyad. Bethlen-rész ... ... 251

Kolosvár. Bethlen-bástya 253

Kassa. Bástya a prém. rend kertjében 256 Kassa. Pénzügyi palota _ ___ ... 257 Kassa. Pénzügyi palota . ... 257

Zárókép Cserna Károlytól ... ... 260

MEGJEGYZÉSEK A KEPEKRÓL. ÖNÁLLÓ KÉPEK :

Bethlen Gábornak a Történelmi Élet- rajzok korábbi folyamaiban három arcz- képét közöltük : i. Pázmány Péter élet- rajzában (121. 1.) lovas arczképét a hát- térben Pozsonynyal. 2. Nyáry Krisztina életr. 33-ik 1. egy ismeretlen művész ál- tal, melynek diszítménye teljesen azonos az itt <ipro lege et grege» aláírással el- látott képhez, s 3. Thurzó Imre életr. 68. 1. Kilián metszvénye után. Most hat arczképét mutatjuk be, mind egykorút s nagyrészben az 1620—23 közti évekből valókat. Úgy látszik nagy részben érmei és pénzei után készültek : de Bethlennek a metszőkkel sok baja volt, mert rósz, durva munkát csináltak, s azokról alig lehetett jó képet készíteni. A czímkép ismeretlen művésztől van, ki, úgy látszik, a Kilián metszvényét használta fel, s ha- sonlít a Nyáry Krisztina mellett közlött- hez s azonos azzal, melyet Khevvenh ül- lek Konterfey i. 334. közlött. A 29. 1. ismeretlen belga festő, valószínűleg kép- zelet után készült. Érdekes a 41. és 99. 11. mellett közlött két hasonlag hamis kép, melyekben Jan Claas Vischer amsterdami rézmetsző monogrammja van, ki 1550 — 1612 közt élt ; az egyik a fekete sas gyomrában 1595 évszámmal s a másik 1620 a köriratban, pánczéllal, sisakkal 30 év előtt valószínűleg mint Báthory Zsigmond arczképe szerepeltek. Valószí- nűleg legjobb és leghitelesebb kép a 207. 1. mellett közlött, melyet Meissner DÁNIEL Comotow (Komotau) Bohemias

ismert cseh festő rajzolt, még pedig ma- gáról Bethlenről, ki rendesen lovas arcz- képeket festett, melyek a c Thesaurus Phi- lopohtícus das ist Polítísches Schatz- kástleínx czímű munkában megjelentek. A 223. 1. mellett közlött kép aligha erről nem készült : a czímerek és jelmondatos kard mind kettőn megvannak.

Az illyeí kastély, a xvl és xvn. szá- zadban gyakran említett erőd, ma báró Bornemisza Tivadar tulajdona. A kastély azon része, lUely Bethlen atyjáé volt, ép és használható állapotban van. A fel- vételeket Cserna Károly eszközölte. Ha- sonlag a helyszínén vette fel Cserna Se- gesvárt és Medgyest : ez utóbbi azon tor- nyot ábrázolja, melyből Báthory gyilko- sait levetették.

Fehérhegy azon tért mutatja, melyen a csata folyt. A Santa Maria della Vit- toria a diadal emlékére készült kápolna. Mindkettőt a helyszínén Dörre Tivadar vette fel.

Tilly Sadeler által készített arczképé- nek egykorú rézmetszete Bubics Zs. püs- pök tulajdona.

Waldstein arczképét Van Dyck festmé- nye után Pieter de Jode metszette rézbe. (Pieter de Jode, az ifjabb, rajzoló és réz- metsző, Antwerpenben született i6o6-ban. Hasonnevű atyját utóiérte a rajz terén s különösen híresek Van Dyck után készí- tett rajzai.) A Bubics Zs. püspök birtoká- ban levő példány után adjuk.

II. Ferdinánd és Eleonóra arczképeit

2t>4

TARTALOM.

Soutman Péter rézmetsző Rubens egyik legjobb tanítványa (szül. Haarlemben, 1580., t 1635.) rajzolta s tanítványa Som- pel Péter antwerpeni rézmetsző metszette (szül. 1596-ban). Mind kettő az országos képtárban.

Gusztáv Adolf arczképét Van Dyck után metszette Pontius Pál antwerpeni rézmetsző.

Bethlen üvegserlegét Cserna Károly rajzolta.

A SZÖVEGBE NYOMOTT KEPÉK

A czímlap diszítményeit egykorú mo- tivumok után, a gyulafehérvári Bethlen- ház részletét : a Bethlen-czímert, az illyei kastélyból vett részleteket, Nagy-Szeben- ben a Szoldics-bástyát s az abban levő Bethlen-czímert , Medgyest , Segesvárt, Kassát a déli oldalról, honnan Rákóczy serege a várost bevette, a kassai gene- rális palotáját, mely ma a premontreiek társháza : Cserna eredeti felvételei után adjuk.

A Hradzsin azon részét, honnan Mar- tinitzet s társait ledobták, a tanácstermet, melyből kidobták, a szent Vitus templo- mában levő fafaragványt 1620-ból, mely a csehek menekülését tünteti elő Hra- dzsinból a fehérhegyi csata után : Hain- burgot s a bécsi kaput Dörre Tivadar eredeti felvételei után adjuk.

Bocskay arczképét a kassai múzeum birtokában levő eredetiről Cserna rajzolta. Khlesl arczképe a Theatrum Europaeum I. 35. 1. Keresztély anhalti herczeg arcz- képe. U. o. I. 407. Dampierre arczképe

Bubics Zs. birtokában levő egykorú met- szetről. Dampierre a halottas ágyon Thea- trum Europaeum i. 387. Thurn gróf arcz- képe Theatr. Europ. i. 37. Ozmán szul- tán arczképe Khewenhüller Konterf Kup- ferstich i. 19S. I Jakab angol király U. o. 158. 1. Mannsfeld arczképe Theatrum Eu- ropaeum I. 73. Mária Krisztina főherczegnő arczképe Khewenhüller Konterf. i. 83. Amurat szultán arczképe. U. o. igg. Ri- chelieu bibornok Philippe de Champagne metszvénye után vétettek. IV. Krisztián dán király arczképe Theatrum Europaeum II. 73. 1. in. Sigmond lengyel király Khe- wenhüller Konterfey i. 176. 1. vétettek. A Waldstein-palotát Prágában Dörre Ti- vadar eredeti felvétele után adjuk.

A czímképet Bethlen udvarához Cserna Károly tervezte egykorú motívumok alap- ján s ő rajzolta. Déva várát s annak rész- leteit, a Kolosvárból vett részleteket a kassai pénzügyi palotát s bástyarészeket, Vajda-Hunyadot saját eredeti felvételei után Cserna Károly rajzolta.

AZ aláírások kelte

Khlesl bibornok 1618 jan. 20. (Tört. eml.) Forgács Zsigmond 1617 jan. 14. (Rák. It.) Rákóczy György 1617 ápr. 5. (Rák. It.) Bethlen Gábor 1619 decz. 13. (Rák. It.) II. Ferdinánd 1619 decz. 17. (Tört. eml.) A hainburgi biztosok, t. i. Meggau Leonhard Helfrid gr.. Breiner S., Dallos Miklós, Solms gróf, Esterházy Miklós, 1621 jan. 25. (Tört. Eml.) Péchy Simon 1615 jan. 26. (Tört. Eml.) Buquoy 1620 jan. 4. (Tört. Eml.) Thurzó Sza- niszló 1620 máj. 17. (Tört. Eml.) A nikols- burgi biztosok, t. i. Dietrichstein F. bi- bornok, Pázmány Péter, Breiner, Colialt Rambald gróf, Eszterházy ]vliklós, 1621 okt. 6. (Tört, eml.) A beszterczebányai kir. biztosok, t. i. Dallos Miklós, Osztro- zyth István, Pakay Bernát, Sándor János, 1623 szept. ig. (Tört. eml.) Károlyi Zsu- zsanna 1620 aug. 8. (Rák. It.) Alvinczy Péter 1629 máj. 11. (Rák. It.) Mikó Fe-

rencz 1634 ápr. 21. (Gyfv. káptalan viii. 45.) Mansfeld 1626 sept. 16—26. Német- Bród (Gyfv. kápt. v. 19.) A tokaji kir. biztosok, t. i. Pyber János egri püspök, Ostrozyth István, Hoffmann György 1627 máj. 20. (Rák. Ívtár.) A tokaji fejedelmi biztosok, t. i. Lónyai Zsigmond, Bor- nemisza J., Kassai István, Belavari D. 1627 máj. 4. (Rák. Ívtár.) Tholdalaghy Mihály 1633 sept. 20. (Gyfv. kápt. viii. 43.) Bethlen Péter 1635 mart. 30. (Gyfv. kápt. V. 20.) Komis Zsigmond 1629 aug. 23. (Rák. íevt.) Brandenburgi Katalin 1631 nov. 12. (Gyfv. kápt. v. 19.) Beth- len István levele 1629 oct. 18. (Rák. lev.- tár.) Mind az Orsz. Levéltárból. A be- rekesztett nevek az osztályt mutatják, melyből vétettek az aláírások. Báró Kuef- stein János Lajos aláírása pedig az Egy. Kvtárból való. (Kuefstein g3'üjt.)

^94 i

^3

O

mr^ui:::^ .^i. mak^^wi-

PLEASE DO NOT REMOVE CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

DB Gindely, Anton

738 Bethlen Gábor és udvara

.5 G5

^

co

= C\J

•viJ

1 ' o Q 4

60 INCH

<:i^^:$^^i^^mm^^i^^^&:ssmi3S:^,

;.^ %y

0)"

-nI ^i

-sl

00 =

00

:— (ű

f\3

®

o

fNO ;

IV) ^1

(NO ai

00 ^

1 f\3.

> CD

N)

o i

TI 1 l|l ip 12^3	]
••■■-■■. ,. '•	J